 |
ÍRÁSAIM |
|
|
| | |
"ELEGET KÍVÁNOK NEKED!"
"Elegendő napsütést kívánok számodra, hogy jókedved legyen, bármilyen szürkének is tűnnek napjaid.
Elegendő esőt kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld a napot.
Elegendő boldogságot kívánok neked, hogy szellemed élő és örökké tartó legyen.
Elegendő fájdalmat kívánok neked, hogy még az élet legkisebb örömei is nagyobbnak tűnjenek.
Elegendő nyereséget kívánok neked, hogy vágyaidat kielégítse.
Elegendő veszteséget kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld mindazt, amid van.
Elegendő köszöntést kívánok neked, hogy felkészítsen a végső búcsúra." (Folytatás ITT)
|
Sík Sándor - Ember
"Embernek lenni!
Csak embernek, semmi egyébnek,
De annak egésznek, épnek,
Föld-szülte földnek
És Isten-lehelte szépnek."
|
|
Hímeztem: |
|
| | |
2011.0728 – Szemelvények – Önkifejezés III.:
Nagyon fontos, hogy azokban a helyzetekben,
amelyekben „mások támogatójává vagy segítőjévé” válunk,
TELJESEN ŐSZINTÉK, IGAZAK legyünk.
A „segítő szándék” „tiszta” legyen,
vagyis tisztán SZERETETBŐL legyen jelen (’se több se kevesebb’),
magunkat a „yobbítás” és önzetlen segítségadás szándéka vezesse
[ne kívánjuk a másikat ’befolyásolni’ vagy ’vezetni’, ne ’értékeljük’ vagy ítéljük meg stb].
Ha „hívást” érzünk egy helyzetbe, amelyben segítően nyilvánul(hat)nánk meg,
akkor „teljes figyelemmel” [teljes odafigyeléssel] forduljunk a „helyzet” és a helyzetben „jelenlévők” felé is.
Legyünk „nyitottak”, hogy megérthessük azt, amit a helyzet mutat –
és ezáltal is azt tudjuk nyújtani,
ami az adott helyzetben „tőlünk telhetően is a leg-yobb”
és az „érintett számára is legmegfelelőbb”.
Fontos, hogy IGAZAK legyünk teljes egészében:
ne találjunk ki valótlan, általunk meg nem élt ’példákat’, mert már ez is ’ferdítés’.
Olyat mondjunk és tegyünk, amit mi VALÓBAN megtapasztaltunk,
és ami ezáltal a ’magunk tapasztalata/tudása’
[’erre tudunk Építeni, ebből tudunk biztonsággal Építkezni/Építeni’].
Ne „szépítsünk”, és közben ne legyünk bántóak sem
(ugyanis a ’bántás’ érzékelésekor bezárul vagy beszűkül a „szív”, és így legtöbbször nem tud célt érni a segítség).
|
|
|
"Egy szó is lehet locsogás, s ezer oldal maga a tömörség.”
(Abody Béla)
„A madarak nyelve nagyon régen kialakult, és más, ősi beszédmódokhoz hasonlóan tömör, kihagyásos beszéd: keveset mondanak, de ezzel sokat fejeznek ki és sokat megértenek belőle.”
(Gilbert White)
|
|
|
|
|
|
|
ÍRÁSOK 2020 szeptember 8 (71) 1388-1407 |
|
|
20200908 - Formálódó ÚJ MEGTARTÓI-GONDOSKODÁSOKRÓL (1402.r.)
Az írás 1401. része elérhető ITT
8.
2024.04.12.
Részleges az a megértésem, hogy
[mostanában] az ’álmokban’
[vagy az álomként sem érzékelhető, ERŐSEBBEN TAKART ’Védett Helyzetekben]
sok [ilyen irányú ’Rugalmasságra’ már képes] teremtőt TANÍT a FÖLDANYA
ennek a ’NAGY RUGALMASSÁGOT lehetővé tevő’
ÚJ GONDOSKODÁSI rendszernek
a ’használatára’.
A ’Rugalmasság’ részben azt jelenti,
hogy a mások felé Gondoskodások megnyilvánítására képes teremtők
képesek legyenek akár ’folyamatosan’ a Szükséges Gondoskodások megnyilvánításában tevékenyen résztvenni
[ne legyenek „tétlenül várakozó” (~ „haszontalan”) „helyzetek”],
ugyanakkor pedig
megfelelő tartam álljon a segítők számára is rendelkezésre
a maguk választotta élet-építés megnyilvánítására
[a Közeli-Összekapcsolódásaik gondozására,
a Saját Rendező-folyamataik és Választott élet-építésük megtapasztalására,
a Szükséges pihenésre és fontolgatásokra stb.]
Tapasztalatból tudjuk,
hogy amikor a Saját-Harmoniája szerint nyilvánul meg a teremtő
[= pontosan azt éli meg amit Választott / Megalapozott az Életében],
az ’elképzelhetetlenül nagy erőket mozgósít’ a teremtőben magában is.
Tapasztalat,
hogy amikor ’pontosan azt éli meg a teremtő, amit ő maga Választott’,
akkor a Tevékeny Megnyilvánulása során
„nem fárad el”,
sőt,
ő maga is ’erőt merít’ a megnyilvánulásából,
’erősebbé válik’
[erejében és Tudásában is gyarapodik].
A legtöbben [itt ebben a SÚLYOSABBAN is EL-VÁLTOZOTT ÉLET-TÉRBEN] csak egy-egy rövidebb tartamra tudtuk megtapasztalni azt, hogy magából a tevékeny-megnyilvánulásból is képesek lehetünk olyan hatalmas erőket meríteni, amelyekkel képesek lehetünk másokat [akár sokakat is] ’táplálni’ [gondozni, segíteni].
Most ebbe a ’természetes’ állapotunkba igazodunk vissza itt a FÖLDANYA Közösségében is:
újra megtapasztaljuk,
hogy az ’erőnk’ „nem fogy” akkor, amikor ’másoknak is adunk’,
hanem a SZÜKSÉGES Gondoskodások megnyilvánítása során
’Erőben és Tudásban’ ’magunk’ is gyarapodunk,
nem csak az a társunk, akit éppen segítünk a Gondoskodásunkkal.
Részben ennek a Saját Tapasztalatunkká való (ismételt) Felépítését is jelenti az, hogy az ÚJ RÉSZ-ÁRAMLÁSBAN [a VÉDŐ-és-VÉDETT ÉLET-TÉR-RÉSZBEN] való Berögzülést követően meg kell tanulnunk az Új TÉR-HASZNÁLATOT.
A saját tapaszlatunkból értjük meg,
hogy amikor a Saját-Harmoniánk szerint élünk / nyilvánulunk meg,
az ’gyarapító és erőt adó’
(1)
nem csak nekünk-magunknak,
(2)
hanem a ’Közösségünk’ [a ’Létezésünk egésze’] számára is.
Az írás folytatódik az 1403. részben, elérhető ITT
| | |
|
|
|
A mai napra: |
|
„A valóság nemcsak az, amit a szem lát, és nemcsak az, amit a fül hall és a kéz meg tud fogni, hanem az is, ami rejtve marad a szem és a tapogató ujjak elől, és csak annak fedi fel magát néha, egy-egy pillanatra, aki a lelki szemével keresi, aki belülről tud figyelni és hallani, és képes a gondolataival tapintani.”
| | |
Áldozni
csak a benned lévő és általad LÉT-re hozott Szépséggel
másokat is SzÉpítve és gyarapítva,
Teljes és ÉP Szabad Akaratodból,
Szabad Akaratodat kinyilvánítva,
az Örök és Adott Élő KRISZTUSI Rendnek megfelelően
Lehetséges
és
Érdem-es.”
20100525 - Az Áldozatról - Szemelvények
A hibákról és a hibázásról:
A ’hibák’ segítenek ’nem-felejteni’ és ’felejteni’.
PIRAMIS - Őszintén akarok élni
Őszintén akarok élni,
Minden utam végigjárni,
Hinni abban, amire vágyom,
S ha hiszek benne küzdeni érte bármilyen áron.
Őszintén akarok élni,
És csak annyit elérni,
Jókedvem senkit ne bántson,
S ha fáj a szívem valamiért, ne nagyon fájjon!
Tőled csak annyit akarok kérni,
Hogy engedj őszintén élni,
Őszintén, szabadon, szépen,
Őszintébben, mint ahogy tegnap éltem.
Ne kelljen hazudnom senkinek
És hogyha valamit kérdezek
A válasz igaz legyen!
Szeretnék bízni mindenkiben,
Hinni, hogy nem fordul ellenem,
S nem árul el sosem.
AZ ERDŐ FOHÁSZA
Vándor, ki elhaladsz mellettem,
Ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege
hideg téli éjszakákon,
én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
és gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házad tartja,
és én vagyok az asztalod lapja,
az ágy, melyben fekszel,
a deszka, amelyből csónakod építed.
Én vagyok a házad ajtaja,
bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmész mellettem
hallgasd a kérésem:
NE BÁNTS!
ÜNNEP
Az Ünnepeknek fontos része az „emlékezés”, amikor a dicső vagy épp a kevésbé dicső tettekre/megélésekre, az elődökre is emlékeznek, és ezáltal egyfajta folytonosság alakul ki (marad meg) az Ősök, Elődök, a Gyökerek irányába is. Az emlékezés a legtöbb esetben ma még ’intő’ példa is lehet arra, hogy mit szükséges megváltoztatni, miben szükséges változni akkor, ha valami yobb és teljesebb Élet a cél ---
az „Ünnep” Valódi Lényege azonban minden esetben a[zon] „Jelen Megerősítése, amely elvezet a ’vágyott jövőbe’.”
Az Ünnep általában MEGERŐSÍTI az Élet egy olyan részét/szeletét, amely „továbbvitelre érdemes”, amelyben ELŐREMUTATÓ/előrevezető Példa vagy Út [Működés, Erő] Van Jelen.
(Részlet a 20110802 - Níitottság, Nyitás... írásból)
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
