Tehát a TÁPLÁLÁSI Gondoskodás során nem lesz immár arra lehetőség, hogy a gondoskodó a nehéz helyzetben lévő teremtőt ’Berögzítse’ a Személyes-Teréhez [olyan formában, ahogyan ezt korábban a ’Furcsa-Társulásban’ a Szolgálatát teljesítő teremtő még megtehette].
Mivel a ’Furcsa-Társulásban’ a teremtők ’személyes’ tereinek korábban lehetséges „egymáshoz rögzítési” formája „kényszer-kapcsolódások” megformálódását eredményezte, Az-Elkövetkezőben ilyen „egymáshoz-rögzüléshez” nem nyit utat a GONDOSKODÁSI-HELYZET.
Valóban inkább egy ’Érintés / Érintkező felület (áramlás)’ lesz az ’Alapja’ (?) [’formája’ (?)]
a TÁPLÁLÁSI Gondoskodás Megnyilvánításának abban a ’formában’,
amely Pontosan Megnyilváníthatóvá teszi
mind a Szükséges Ellenőrzéseket,
mind pedig a legszükségesebb Életet-Megóvó és Irányban-Tartó Közvetlen Gondoskodásokat.
Ismét megemlítem, mert fontos:
Az-Elkövetkezőben
(1) a Táplálást teljesítő és (2) a nehéz helyzetben lévő teremtő ’személyes’ terei
csak a Táplálás Megnyilvánításához Szükséges ’formában’ és ’tartóssággal’
’Érintkez(het)nek / kapcsolódhatnak’ egymáshoz
az ezen célból [a FÖLDANYA által] MEGFORMÁLT ► GONDOSKODÁSI-HELYZETBEN,
és ez az új ’forma’
már nem teszi lehetővé azt,
hogy a Táplálást megnyilvánító
’közvetlenül ’magából’ [= a Saját ’személyes’ teréből] Táplálja a másik teremtőt
[a ’személyes’ terek olyan formában lesznek immár a FÖLDANYA által (!) Ön-Azonossá MEGFORMÁLVA / Ön-Azonossággal ’Megjelölve’,
amely LEHETETLENNÉ teszi a ’személyes’ terek ’másik teremtő számára átadását’
(és így a „másik teremtő általi leválasztását és elvételét”)].
Az ÉLET-TERÜNK ÚJONNAN MEGFORMÁLT [VÉDETT] RÉSZ-ÁRAMLÁSAIBAN
már nem fenyeget az a veszély,
hogy a teremtők egymás ’személyes’ terét jogosulatlanul megérinthessék,
és így akarva / akaratlanul, tudatosan vagy akár tévedésből
„elvegyenek egymástól” ’személyes’ teret vagy élet-erőt.
Ugyanakkor még az ÚJ VÉDETT RÉSZ-ÁRAMLÁSOKBAN is
[Életet-Óvó és Irányban-Tartó CÉLLAL (!)]
’KÍSÉRNI’ lesz Szükséges
a Táplálást Befogadott teremtőket egészen addig,
(1)
ameddig a Táplálás pontosan berögzül a ’személyes’ Terükben,
(2)
és ’Megtanulják’ a Célja szerint felhasználni
a befogadott ’többlet’ teret / ’többlet’ élet-erőt
[megkezdik a Meghatározott Cél szerinti felhasználását a befogadott ’többlet’ ’térnek / erőnek].
A KÍSÉRÉS [mint GONDOSKODÁS] egy újabban Megformált [és ► még formálódó] Gondoskodás.
Ma [még (?)] nem tekinthető önálló Gondoskodásnak. Leginkább ma a KÍMÉLETHEZ és/vagy az ÁPOLÁSHOZ, ELLENŐRZÉSHEZ sorolható.
A KÍSÉRÉS során
nagyon sokféle Gondoskodás megnyilvánítására lehet Szükség.
(1)
Elsődlegesen a már nagyobb (Különleges) Gondoskodási Tapasztalattal rendelkező teremtők vehetnek részt a Kísérésben,
(2)
és vannak olyan GONDOSKODÁSI-HELYZETEK,
amelyekben MAGOK Kísérő Jelenléte ma még kihagyhatatlanul Szükséges.
Ha MAG Kísérő Jelenléte Szükséges,
annak általában az az oka,
hogy vagy egy ÚJ GONDOSKODÁST nyilvánít meg a FÖLDANYA
[és a MAGNAK ilyenkor az ’Ellenőrző’ Jelenléte Szükséges ugyanúgy,
mint amikor ELŐSZÖR nyilvánít meg a FÖLDANYA egy Új KÜLÖNLEGES / SPECIÁLIS / KÍMÉLŐ GONDOSKODÁST]
[20200908 (827.r.) 235. pont (6) – elérhető ITT],
vagy pedig egy [rövidebb vagy folyamatos] Figyelemmel-Kísérés Fontos Okból Szükséges.
Ebből eredően a KÍSÉRÉS
az ELLENŐRZŐ GONDOSKODÁSOKHOZ is rendelkezik ’határ-területtel’.
A KÍSÉRÉS úgy jellemezhető a leginkább,
hogy akkor Szükséges,
ha valamilyen
’bizonytalanság’
ismerhető fel,
és/vagy
ha egy teremtőben / helyzetben meglévő „akadály / hiány”
FOKOZOTT-ODAFIGYELÉST,
FOKOZOTT FIGYELEMMEL-KÍSÉRÉST tesz Szükségessé.
Megnyilvánulhat a KÍSÉRÉS
(1)
más Gondoskodásokkal együtt
és/vagy (2)
más Gondoskodások megnyilvánítását követően,
(3)
és egyre gyakrabban lehetséges lesz az Önálló Megnyilvánítása is.
Ma még ’kiegészítő’ [más Gondoskodásokat ’kisegítő] Gondoskodásnak tekinthető a KÍSÉRÉS
[’még formálódik, Pontosodik az ALAP-HARMONIÁJA],
azonban valószínűleg hamarosan ÖNÁLLÓ Gondoskodássá válik
[olyan ’egyedi’ jellegeket / MEGHATÁROZÓKAT FORMÁL MEG ezen Gondoskodás számára a FÖLDANYA,
amelyek más Gondoskodásoktól jól felismerhetően Megkülönböztethetővé teszik].
2024.04.30.-2024.05.02.
3.
A KÍMÉLET nagyban hasonló az ÁPOLÁS jellegű GONDOSKODÁSHOZ.
Az ÁPOLÁS
(1)
részben ’kapcsolódhat’ a GYÓGYÍTÁSHOZ
[a GYÓGYÍTÓI GONDOSKODÁST
’segítheti / kísérheti’
és/vagy ’folytathatja’ a ’teljes gyógyulásig’],
(2)
részben pedig olyan [rövidebb tartamú, vagy akár tartósan és folyamatosan is megnyilvánítható] GONDOSKODÁS is lehet,
amely az Önálló Megnyilvánulásra
sajátos / egyedi okból
MÉG vagy MÁR NEM képes teremtők
Életének Megóvására és lehetséges Irányban-Tartására irányul.
Vannak olyan részei az ÁPOLÁSNAK,
(1)
amelyek SZOROSAN kapcsolód(hat)nak a GYÓGYÍTÁSHOZ
[’kísérik’ a Gyógyítást],
(2)
és vannak olyan Megnyilvánulásai,
amelyek ’inkább’ ’Tanítanak’, ’Kímélnek’, ’Irányban-Tartanak’.
A KÍMÉLETET
úgy határozhatjuk meg,
hogy azok számára lehet Szükséges ez a Gondoskodás,
akik egy rövidebb szakaszban
és/vagy kisebb mértékben igényelnek
’Nyugalmat’
vagy ’Nagyobb-Nyugalmat’.
’Bennük’ nem feltétlenül egy EL-Változásuk Rendezése során Szükséges a KÍMÉLET,
hanem nagyon gyakran
inkább egy JELENTŐSEBB
[~ NAGYOBB ODAFIGYELÉST Szükségessé tevő]
VÁLTOZÁST ’segít’
’könnyebben’ [akadályozók nélkül] megtapasztalni a KÍMÉLET.
A legegyszerűbben úgy jellemezhető a KÍMÉLET,
hogy a ’segítő’ társ ideiglenesen ’átvesz’ [= maga elvégez] olyan kisebb feladatokat,
amelyek ’nem kötöttek’ a gondozott ’személyéhez’,
és az így a segítő által elvégzett feladat alól ’felszabadulva’ a teremtő
’teljesebben’ képes az őt érintő Változásra összpontosítani.
A KÍMÉLETRE is érvényes az, hogy
nem veheti el a teremtő Szabadságát,
nem foszthat meg az ön-rendelkezéstől,
és nem terjedhet ki olyan ’tevékenységre’,
amelyet kihagyhatatlanul a gondozott teremtőnek magának Szükséges elvégeznie.
A KÍMÉLETET megnyilvánító teremtő
„nem pótolhatja” a gondozott teremtő Szándékát,
nem hozhat meg a gondozott helyett Választásokat,
és nem végezhet el olyan tevékenységeket,
amelyek a gondozott teremtő által teljesítendő Szükséges Ön-Gondoskodások.
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
