A ’figyelem vezetésének’
[mint GONDOSKODÁSNAK (!)]
közvetlen (!) módon 
’közelebb’ kell vezetnie a Saját-Harmoniához.
Ez azt jelenti,
hogy az ► Irgalmi Alap-Mértéket rögzítette be / határozta meg a FÖLDANYA ehhez a GONDOSKODÁSÁHOZ,
ebből eredően
a társa felé ilyen Gondoskodást megnyilvánító teremtőnek
NAGYON PONTOSAN követnie Szükséges
a FÖLDANYA Belső-Útmutatását.
Az Irgalmi Alap-Mérték azt jelenti, hogy
(1)
a Gondoskodás akkor és úgy nyilvánulhat meg,
amely a meglévő helyzetet ténylegesen Javítja,
és (2)
csak Különlegesen Fontos Okból lehetséges akkor,
amikor a Gondoskodás nem képes Javítani a helyzeten,
de a meglévő helyzetet nem rontja.
Elsődlegesen olyan irányba / olyan tevékenység felé Szükséges a ’figyelem vezetésével’ vezetni a teremtő figyelmét,
amely az olyan Ön-Gondoskodását (!) erősíti meg / erősítheti fel,
amely segíti őt visszatérni a Saját Harmoniájához
[olyan tevékenység megnyilvánítása felé kell segíteni a teremtő haladását,
amely tevékenységet szívesen / örömmel végez,
ezért az ilyen tevékenység (közvetlenül) segíti azt,
hogy a teremtő mielőbb visszatérhessen a Saját Harmoniájához]…”
3.
2024.06.28.
Az ’utóbbi hetekben’ (is) reggel, ébredés után ’emlékeztem arra’, hogy ’sokféle munka folyt az éjszaka folyamán’, de a részleteket nem tudtam beemelni a Tudatomba.
Feltételezem, hogy azokat az új Tér-Használati formákat és Új Gondoskodási formákat ’tanulom’ [gyakorlom, ismétlem] én is, amiket Megtapasztalni Választottam az ÁT-VEZETÉS még előttünk lévő részében.
Néhány hete volt egy olyan rövid emlékem (inkább csak érzetben), amikor
valamilyen ’letett’ ’(személyes) tárgy’
[valószínűleg KÖNNYÍTÉSSEL Lezárt és Elengedett (fájdalmas) tapasztalat]
„később nem volt ott, ahova korábban letette a társam”,
és amikor ezt Felismerte a társam,
„pánikba esett / erősen zavarttá vált”.
Próbáltam a ’figyelem-vezetéssel’ segíteni…
ez először szinte reménytelennek látszott,
de végül elkezdett lecsendesedni [’lelassulni’ (?)] és megnyugodni.
Egy másik ’helyzetből’ csak annyi emlékem maradt meg, hogy egy női formában Jelenlévő teremtő ’egy idősebb férfi-formához egészen közel húzódva érzékelte biztonságban magát’ [akkor képes volt Lelassulni, nyugalomban maradni]. Annyit érzékeltem, hogy az ’apa’ ’közelsége’ volt számára biztonságot-adó, habár egy korábbi sérüléséből vagy egy még meglévő Megértési-Nehézségből eredően a ’férj’-hez „kapcsolta” a ’gyermek’ számára fontos biztonság-érzetet. A női formájú Jelenlét számára ezért egy ’idősebb férfi formájú társ’ közelsége adott ’megnyugvást’, és a Gondoskodó-Társ Felelőssége volt ’AZT-a-Közelséget-és-Távolságot-Megtartani’, amely a Biztonság-érzet / Bizalom Megerősítéséhez Szükséges, ugyanakkor pedig a segítő társ Közelsége nem kezdheti el működtetni a ’párkapcsolódást’, és így ’nem idéz fel’ egy éppen Rendezésben lévő (?) erősebb fájdalmat (?).
Utólagos megértésem szerint
egy „jellemző nehézséget” is mutattak ezek a helyzetek
[valószínűleg Megértést-segítő-képek].
Az ÁT-VEZETÉS [= a Megújulásra Felkészülés]
egyik FONTOS jellemzője az,
hogy a teremtők [ha lehetséges] 
fokozatosan ELENGEDIK
az addig végzett tevékenységeiket
és
elkezdődik bennük-általuk egy ’Lelassulás’:
(1)
a ► figyelmüket
és (2)
a ► tevékeny megnyilvánulásukat
egyre inkább ’visszahúzzák önmagukra’.
Ugyanakkor a FÖLDANYA Közösségében élők közül
ma még
nagyon sokan
„túlzottan kifelé irányulnak a figyelmükkel”,
és „ebből is eredően túlzottan aktívak”
[valószínűleg ez közvetlenül a „csapdák” „működtetéséből” eredő EL-Változás].
Még talán ez sem lenne önmagában túlzottan nagy baj
[akkor, ha a „csapdák” már nem működnének],
a „baj” azonban a jelenlegi helyzetben az,
hogy a teremtők „aktivitása”
[és erőteljesen „kifelé” (mások felé?) irányuló „aktivitása”]
ÉLETTEL-ÖSSZEEGYEZTETHETETLEN.
Az élettel-összeegyeztethetetlenség ebben az esetben ’ABSZOLÚT’
[(957.r.) 270. pont (1) – elérhető ITT]:
(1)
egyfelől jelenti azt,
hogy a teremtő „olyan módon tevékeny”,
amely nem illeszkedő a Saját korábbi Választásaihoz
[az általa Megtervezett Élet-Építéséhez / a Választott Meghatározóihoz]
[= „olyan másra pazarolja el” az élet-erejét / teremtő-erejét / ’személyes’ terét,
amely „ellentétes” a saját Választásaival],
(2)
másfelől pedig azt is jelenti sajnos nagyon sok esetben,
hogy a Közösségünk ALAP-JELLEGÉVEL is összeegyeztethetetlen a Megnyilvánulása
[= „ellentétes” a TISZTELETTEL].
Az ilyen élettel-összeegyeztethetetlen „megnyilvánulás”
a teremtő önmaga (!) számára
NEM eredményezhet MEGTARTHATÓ megtapasztalást
[= TOVÁBB-ÉPÍTHETŐ Harmoniát],
ami azt is jelenti,
hogy „amit tesz / amit épít” az őt-magát nem erősíti meg,
sőt,
„elpazarolja / kidobja / használhatatlanná teszi / haszontalanná teszi”
azokat a ’személyes’ tér-részeit,
amelyek-’BŐL’ / amelyek-’RE’ ő-maga Harmoniát / Megtarthatót építhetne.
Sokakat érint ma még az a „nehézség”,
(1)
hogy „túlzottan aktívak”
(2)
„méghozzá olyan irány(ok)ban,
amely(ek)ben önmagukat is folyamatosan gyengítik”
[és az „odaadott” ’személyes’ térrel
„erősíthetik”
a „békétlenséget / csapda-működéseket / a terek elpusztítását és beszennyezését”],
(3)
és ebből eredően
nem tudták még megkezdeni
azt a SZÜKSÉGES (!) ’Lelassulást’,
amely elengedhetetlen alapja és feltétele / eszköze
a ’Saját Élet felé Szükséges OLYAN Odafordulásnak’,
amellyel a LEZÁRÁSOK és ELENGEDÉSEK
könnyebbé / természetesebbé / fájdalommentessé tehetőek.
Akik ’nagyon aktív’ [~ túlzottan tevékeny] életet élnek
[(a) akár a Saját Harmoniájuknak megfelelően,
(b) akár mint EL-Változást (valamilyen „kényszer” következtében)],
azok életében kezdetben nehéz ► ’Megindítani’ a ’Lelassulást’
a Szükséges IRÁNYOKBAN
és a Szükséges MÉRTÉKBEN.
(1)
Általában csak ’külső’ segítséggel [Gondoskodó Társak segítségével] képes a legtöbb „túlzottan aktív” teremtő
megkezdeni
[Fontos: a ► Szükséges-Mértékben-és-Irányban (!)]
a ’Lelassulást’.
Ha a Figyelem-Felhívások és a (segítő) Helyzetek
nem elegendőek
a Szükséges-Mértékű-és-Irányú ’Lelassulás’
(A) megkezdéséhez
és (B) folyamatos megnyilvánításához,
(2)
ERŐTELJESEBB [ma már SPECIÁLIS] GONDOSKODÁSSAL is megnyilvánulhat ennek érdekében a FÖLDANYA
[> Szükséges Megnyilvánulnia az Életet-GONDOZÓKNAK ebben az irányban (!)].
Korábban olyan belső-kép érzékeltette ezt a [„túlzott aktivitási” és „figyelem-összpontosítási”] nehézséget, hogy haladtam egy keskenyebb mellék-úton, és nem messze tőlem volt az a ’Fő’-Út, amelyre vissza kellett térnem. Habár már lassabban haladtam a mellék-úton, a keskeny útról a FŐ-Útra visszavezető ’felhajtók / feljárók / kanyarodó sávok’ közül többet elvétettem: még mindig „gyorsabban” haladtam annál, hogy ’kellően korán észre tudtam volna venni’ a Fő-Úthoz odavezető felhajtót, és arra biztonságosan rá tudtam volna kanyarodni.
Amikor először vettem észre azt, hogy ’ott van mellettem’ [’hozzám már közel’] a Fő-Út, több ilyen ’felhajtó’ mellett is elhaladtam úgy, hogy észre sem vettem.
Amikor már tudatosan lassabban haladtam, akkor észrevettem azt, hogy közeledek egy felhajtóhoz, de még így is gyorsabban haladtam annál, mint amekkora sebességgel / lendülettel rá tudtam volna hajtani… így ugyancsak több lehetőség is „elment mellettem”… tovább kellett lassítanom ahhoz, hogy a Fő-Útra vissza tudjak térni.
Amikor már biztonságosan rá tudtam lépni a Fő-Útra visszavezető kanyarodó kis útra, és biztossá vált, hogy onnan berögzülök a Fő-Útra, a mellék-úton való haladásomról az ’Anya’ [az Életet-GONDOZÓ] egy ’fényképet’ [Állapot-Képet] ’készített’, és azt egy FELJEGYZÉSKÉNT ’átadta’.
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
