386.
2024.07.01.
1.
FIGYELEM-FELHÍVÁS
[mire érdemes FOKOZOTTAN figyelni most és az elkövetkező napokban]
20200908 [1125.r.] 312. pont (2) [Sarlós- és Nagyboldogasszony ünnepe]- elérhető ITT:
„…[2023.07.18.] Említettem, hogy a [mai naptár szerint] június 26. napján ’(közvetlenül) elérhető’ [természetes Összetartozást megerősítő / Megújító, Az-Elkövetkező együttes-teremtéseket előkészítő] ’erők és minták’ TUDATOS BEFOGADÁSÁNAK és MEGÜNNEPLÉSÉNEK hagyománya elsődlegesen a ► magyarságra volt jellemző, illetve egy valamivel nagyobb [nemzetekből álló] ’családra’.
A mai naptár szerint kettő nagyon fontos BOLDOGASSZONY-Ünnep ’követi’ a ’szív ünnepét’.
Július 2-án Sarlós Boldogasszony ünnepe van, amely egyben az ’aratás’ KEZDETÉT is jelölte.
MEGKEZDŐDIK (!) az ’aratás’.
Augusztus 15-én NAGYBOLDOGASSZONY Ünnepe van.
„…Augusztus 15-e Nagyboldogasszony, azaz Szűz Mária mennybevételének napja, egyben Magyarország patrónájának ünnepe. Napjainkban az ünnep Jézus édesanyja mellett tágabb értelemben minden édesanyának, minden nőnek szól, akik a nőiség méltóságát viselik…”
Nem idézek ide másoktól írásokat arról, hogy a hagyomány szerint ilyenkor mit és hogyan ünnepeltek. Az utóbbi években azt értettem meg, hogy
a Nagyboldogasszony napja
[a magyarság életében (?)]
egy olyan nagyon fontos nap,
amikor az ’aratás’
[és ehhez tartozó ÉRTÉKELÉS]
BEFEJEZŐDIK.
Úgy értettem meg ennek a lényegét,
hogy a július 2. és augusztus 15. napja közötti szakaszban
[az ’aratás során’ és/vagy a ’már learatott termésben’]
van egy LEHETŐSÉG
’Még-Javítani’.
Ha nem tudtunk befejezni valamit, amit Választottunk (felépíteni),
ilyenkor MÉG VAN LEHETŐSÉG
(1)
JAVÍTANI / PÓTOLNI
[ehhez segítséget kérni,
és a segítséggel együtt Tudatosan megszüntetni a hiányt / lemaradást],
(2)
vagy EGYEZTETÉST követően (komoly Szándékkal)
VÁLTOZTATNI
[FONTOS OKBÓL Új Szerződést megkötni,
amelyben Lehetőség nyílhat valamely Irány részleges vagy teljes Lezárására,
vagy egy Új Irány Megnyitásával ’továbbmaradni’ az Anyagi-Testben].
Augusztus 15. napja
[a magyarság életében (ismét!)]
egy MÉRÉS:
(1)
mi vihető tovább,
mi FOLYTATHATÓ,
(2)
és minek a felépítettsége olyan,
amely további türelem nélkül LEZÁRÁSRA kell hogy kerüljön.
„…Sarlós Boldogasszony
A kereszténység a XIII. századtól július 2-án a „nehézkes” Máriának, a Jézussal terhes Szűznek Erzsébetnél, Keresztelő Szent János jövendő anyjánál tett látogatását (latinul Visitatio) ünnepelte. Az ünnepnap megválasztásába egy kis hiba csúszott. A szóban forgó esemény idején az evangélium szerint Erzsébet a szülés előtt állt (Lk 1,39–56), fia születését azonban már az ősegyház 8 nappal korábban, június 24-én megünnepelte. Ez lehet az oka, hogy a XVII. század derekától az ünnepet törölték a hivatalos római naptárból, de mivel a nap az aratás kezdetére esik, a közelmúltig jelentős dátum maradt, persze nem eredeti tartalma szerint, hanem aratóünnepként. Nálunk, hogy a többi Mária – (’ősmagyarul’ Boldogasszony) – ünneptől megkülönböztessék, a Sarlós Boldogasszony nevet kapta. Népünk nem Péter-Pálkor kezdte az aratást, ahogy a kalendárium előírta volt, hanem e Boldogasszony-ünnep másnapján.
Az ünnep hiedelem- és hagyománykincse nagyon gazdag. Virágszentelés, szegények istápolása, anyaság, de legfőképp az aratás a tárgya. Az ezen a napon szedett fűszernövények és persze a gabonafélék szentnek számítottak, varázserőt tulajdonítottak nekik. E napon csak jelképesen dolgoztak, a szerszámokat megáldatták a pappal, a búzából koszorúnak, szentelménynek, szobadísznek valót szedtek. Az aratást másnap szent rítushoz illő áhítattal kezdték. Tiszta fehér gyolcsruhában, levett kalappal a búza elé térdepeltek és imát mondtak. A munkát a föld szent, keleti sarkában kezdték (napkelet!), az első két kévét keresztbe rakták. Mindez az „életet” jelentő ► új kenyérnek szólt, és benne tudván tudatlan a sarló, kasza alatt elhulló gabonaistennek, akinek kultusza Jézus Krisztus testének, a szent ostyának tiszteletében napjainkig töretlenül tovább él. Régi gyakorlat és hagyomány szerint sarlóval az asszonynép aratott, és nyomukban járva a férfiak kötözték a kévét. Közvetlenül ebből ered, hogy a nép szimbolikus szemléletében a Szűzanya arat; Fiára hagyja, hogy gyűjtsön, és a búzát a konkolytól elválassza…”
Ez a megértés azért formálódott meg bennem, mert volt olyan családtagom, aki a Felvállalásaival / a Megújulása előkészítésével „nem tudott elkészülni” [még 2007-ben, egy számára ’sors-fordító / sors-döntő’ évben] a Nagyboldogasszony-napig, és emiatt el kellett kezdenie a[z Anyagi-Testi] Jelenléte Lezárást. Nagyjából ’egy hónapot’ ’kapott’, és szeptember közepén meghalt. Talán említettem korábban, hogy a halála előtt talán kettő nappal egy éjszaka ’lélekben elbúcsúzott tőlem’, ’megmutatta’, hogy egy határhoz közeli városban felszáll a ’villamosra’, és azzal a néhány megállónyira lévő ’vasútállomásra’ megy. Nem értettem akkor a képet, csak a néhány nap múlva bekövetkező halálhírekor ismertem fel a búcsúzását. Nagyon fájdalmas halált halt ez a volt-családtagom, és nekem nagy segítség volt a halálhíre után az, hogy ’megmutatta’ nekem azt, hogy ’jól van’, ’mennie kellett’.
[2024.07.01.: 2007-ben még nem volt készen az a GONDOSKODÁS és SZABÁLYOZÁS, amely a „korai halált” képes lett volna ’kivédeni’: (1441-1443.r.) 376. pont – elérhető ITT.]
Érdemes az augusztus 15. napjáig még előttünk lévő napokban
FOKOZOTTAN Figyelni
a ’karnyújtásnyi távolságon belül’ Felismert / Jelző helyzetekben azt,
hogy ’megmozdul-e’ még valahol
fájdalom
félelem
kétség / bizonytalanság
neheztelés
harag…
és ezekre a JELZŐ élet-részekre
érdemes [a FÖLDANYÁTÓL és az Életünket-GONDOZÓKTÓL]
ELLENŐRZÉSEKET kérni,
és segítséget / útmutatást kérni a még meglévő nehézségek megszüntetéséhez.
Az érkező útmutatásokat
fontos minél pontosabban Megérteni
[ha ez egyedül nem megy,
akkor ebben olyan társ segítségét kérni,
aki felé Bizalommal képesek vagyunk megnyílni],
és az útmutatást
most
nagyon pontosan (lépésről lépésre) Tudatosan követni.
Fontos,
hogy az ELFOGADÁST erősítsük minden lehetséges formában.
Habár a saját Szándékunkkal közvetlen módon nem terjedhetünk ki másokra
[nem vehetjük át más teremtő élete felett az irányítást],
akikkel ÁLTALÁNOS alapon KÖZELEBB vagyunk egymáshoz
[együttes-tevékenység, barátság, családi kapcsolódás, párkapcsolat],
azok felé jogosultak vagyunk ’gondoskodóan’ megnyilvánulni.
Ez magában foglalja azt is,
hogy ha Felismerjük a társunk egy nehézségét
[Jelzi / ’megmutatja’ nekünk a társunk egy olyan nehézségét,
amellyel nem tud mit kezdeni
(nem érti az okát, nem érti a nehézségben számára Jelző Változtatási Lehetőséget stb)],
KÉRHETÜNK
a számára Ellenőrzést / Megerősítő-Gondoskodást.
Az ilyen Kéréssel nem avatkozunk be kéretlenül a társunk sorsába,
hiszen a Kérés csak arra irányulhat,
hogy az Életét-GONDOZÓK segítsék őt ABBAN AZ IRÁNYBAN,
amelyet ő maga alapozott meg a korábbi (még élő) Választásaival…”