387.
2024.07.08-09.
1.
A [1355-1356.r.] 361. pont (1) alpontban (elérhető ITT) írtam egy olyan Megértést-segítő-képről, amelyben a saját mostani életemben megtapasztalt „bolyongást” is felismertem [korán „LE”-tértem a megtervezett utamról (~ bolyongás); miután nem volt lehetséges a ’Fő’-úton haladás, egy a Fő-úttól kissé távolabbi (lentebb megformált) mellék-úton haladtam; a mellék-úton haladva eljutottam egy ’Védettebb’ (kisebb) tér-részhez (a templomok és a vasútállomás között felépített kis parkban haladtam, egy pap-formával beszélgettem, elkezdtem emlékezni önmagamra); a ’fiammal’ közösen (a fiam segítségével) ’áttörtünk’ a „megrekedtek tömegén”; fényképeket magamhoz vettem]. Ide-idézem később ezt az írás-részt.
A ma hajnalban érzékelt egyik kép-részletben
mintha egy 
’másik nézőpontból’
[’belülről’ (?)]
[a ’saját nézőpontomból’ (?)]
érzékeltem volna
[a Saját magam által készített Feljegyzésből (?) ismerhettem volna meg]
azt az EL-Változott „helyzetet”,
amelyet a korábbi írásban leírt [FÖLDANYA által Megformált] MEGÉRTÉST-SEGÍTŐ-KÉP mutatott:
már a megszületésemet követően „azonnal” „nem tudtam beilleszkedni”
abban a [számomra megformált] ’személyes’ térben,
amely eredendően [a FÖLDANYA által] az ’én’ ’Ön-Azonosságámhoz’ volt hozzárendelve
[a megszületésemhez közel
az Anyagi-Testi Jelenlétem Megtapasztalására előkészített ’személyes’ terem egy része
„leválasztásra” került az Életemről].
A [már megszületett] Jelenlétemet a mai képben ugyanabban a ’kis faluban’ érzékeltem, mint a 361. pontban leírt képben. Ebben a ’faluban’ éltem gyermekkoromban.
A ’mai képben’ ’először’ viszonylag közelről ’láttam’ a ’házamat’, de „nem tudtam odamenni a házhoz” [habár ezt szerettem volna].
A valóságban ez a ház [amelyben gyerekként / ifjúként éltem] egy [árvíz elvezetése céljával kiásott szélesebb és mélyebb] ’csatorna’ partján volt. A rajzon a kék téglalap jelöli a számomra megformált ’házat’ [= az Ön-Azonosságomhoz rendelt ’személyes’ teret, amelyhez a ’megszületésemmel’ rögzültem volna be], benne a piros szív jelöli az Ön-Azonosságomat / Életemet. A szürke színű sáv a „(mesterséges) csatorna”. A képben a ’csatorna’ ’ilyen elhelyezkedése’ ’A-Tér’ [valószínűleg a ’személyes’ terem] „felhasítását” jelöli (?).
A ház egyik oldala ezzel a csatornával volt határos, a bejárati ajtóval szemben néhány tíz méterre pedig a falu egyik fő útja haladt. A csatorna fölött egy kis hidat kellett építeni [sárga színnel jelölve], a fő út ezen a kis hídon haladt át.
A házunk felől a fő úton haladva [(balról jobbra) áthaladva a kis hídon] az út túlsó oldalán egy régi iskola-épület állt [lila színű téglalappal jelölve]:
Az én gyerekkoromban ez az egy tanteremből álló iskola [1] [egy szorosan hozzáépített szolgálati lakással > (2)] már napköziként működött. A napközi körül egy körbekerített (fákkal beültetett) udvar volt. A szolgálati lakásban egy (idősebb) tanító-házaspár lakott, a napköziben ők vigyáztak a gyerekekre.
A mai képben „kint voltam az utcán / úton”, „valamilyen okból nem tudtam berögzülni a saját házamban”, habár ’először’ még közel voltam hozzá. Nem voltam képes a „csatornán” „átkelni” és visszatérni a saját házamhoz. A ’Jelenlétemet’ a napközihez ’közelebb’ érzékeltem [valamilyen ’tan-intézményhez’ ’közelebb’, amelyben ’gyermekekre vigyáztak’].
Erős volt bennem a Szándék arra, hogy ’hazajussak’ a közelben [a ’mesterséges csatorna’ ’TÚLSÓ’ oldalán] lévő ’saját házamba’.
Valamilyen „vihar” [valamilyen „furcsa erőteljes hatás”] miatt nem volt erőm hazamenni… megpróbáltam, de „valamilyen (általam nem értett) okból” „nem volt közvetlen út az otthonomhoz” [hiába érzékeltem akkor még ’közelinek’ az otthonomat / a hazajutás lehetőségét].
’Láttam / érzékeltem / felismertem’, hogy a hídon’ [valamiféle ’átjárón’] „néhány idegen volt” (?), akik „nem engedték továbbmenni az arra-járókat” [bántották, elpusztították azt, aki arra-jár].
Még régebben többször eszembe jutott az, hogy [a valóságban] „ezen a fő-út-szakaszon” „volt valami élettel-összeegyeztethetetlen” [valami „rejtett” (?)]. Nem volt sok ház az útnak a hídhoz közeli szakaszán, viszont több (legalább négy) „öngyilkosságot” is elkövettek az ott-lakók (a gyerekkorom és ifjú-korom tartamában].
Valamelyest hasonló volt ez az „erős akadályozottság”-érzet [ami „nem engedett haza a házamhoz”] ahhoz, mint amiről a [960-966.r.] 270. pont (2) alpontban írt megértést-segítő-képben írtam (elérhető ITT): a ’fiatal anyának’ (= A-LÉTEZÉS-FORRÁSÁNAK) „nem volt ereje” visszamenni a ’házhoz’ valamilyen „ismeretlen erőteljes (erő-vesztést okozó) hatás miatt”.
Nem „csak” a ’csatorna’ fölött lévő ’hídon’ volt [jól érzékelhető] „akadály”, hanem „borús” és „veszélyt jelző” volt az „ég” [a környező tér] is: egy kissé [amennyire képes voltam] felfelé [és visszafelé (?)] néztem… nem volt teljesen sötét az ég… olyan érzetem volt, hogy „nagyobb háztartási gépeket / berendezési-tárgyakat” [„masinákat”] hoz felém / felénk nagy erővel valamilyen erős vihar [„szél-lökés”, áramlás]. Utólag úgy jellemezném ezt a „furcsa váratlan vihart”, hogy a „kisebb részében felhasított” [Közösségi (?) vagy ’személyes’] (?) TÉR „miatt” [a tényleges tér-vesztés miatt] „valamilyen szívóhatás keletkezett”, és a „környező TÉRBŐL a mozdítható részeket nagy-erővel magával-sodorta” [mint egy „cumani”]. Amikor az Életet-GONDOZÓK a TÉR „Felhasadását” megszüntették, megszűnt ez a furcsa „szívó-hatás” is.
Ekkor „még kint voltam az utcán” [mivel valamilyen „törés” és Tér-Vesztés miatt nem tudtam a kép bal felső részében berögzített ’személyes’ térben (a ’házamban’) berögzülni a már megszületett (!) Jelenlétemmel].
Próbáltam a felém (is) gördülő [fentről / oldalról zuhanó] nagy tárgyak [„elszabadult tér-részek” (?)] „elől” valamilyen biztonságos helyre / térbe bemenekülni.
Mivel nem tudtam a hídon átmenni [nem tudtam ’visszamenni’ a saját házamhoz], a ’közelben lévő’ ’napköziben’ [~ ideiglenes befogadásként értelmezhető ’Gondoskodási’ tér-részben] igyekeztem ’menedéket’ találni. Be tudtam menni a kapun [képes voltam hozzárögzülni ehhez a Gondoskodási tér-részhez; ELFOGADTAM (!) ’ideiglenes védelemként’ az Életet-GONDOZÓ által FELAJÁNLOTT Gondoskodási tér-részt, az ’Első-Lépéssel’ ’birtokba-vettem’ (> ’beléptem / berögzültem’ a ’napköziben’)].
Bent az udvaron is még erős veszélyt érzékeltem, ezért bementem az épületbe [az épületnek a tanterem részébe (1) (piros szívvel jelölve)]. ’Ez’ egy rövid tartamban ’teret adott’ a Jelenlétemhez [életben maradhattam], és megkezdődött annak az Életet-GONDOZÓK [FÖLDANYA, VILÁG, IRGALOM] általi Ellenőrzése, hogyan tudnék Berögzülni a Jelenlétemmel a számomra eredetileg megformált ’házhoz’.
Itt egy egészen kicsi / szűk ablakon kinéztem arrafelé, ahonnan a „vihar” érkezett. Próbáltam az otthonom felé is kitekinteni, de ezen a kis ablakon nem láttam a házamat.
Valamivel később ’FEL’-néztem [valószínűleg eredetileg ekkoriban terveztem Megnyitni a Különleges Élet-Építést], és ekkor láttam, hogy az ’építményről’ a földszinti rész felett lévő emeleti rész teljesen hiányzik [letépte a „vihar” (?)].
A valóságban nem volt emeleti rész a napköziben. Ebből a kép-részből feltételezem azt, hogy a kép a saját „megcsonkult” ’személyes’ teremet mutatta, és ez a kép-rész érzékeltette azt is, „miért nem tudtam hazamenni a saját házamba” már a megszületésemet követően.
Korábbi írásokban úgy jellemeztem a megszületésem körül megnyilvánult „csonkítást” a ’személyes’ teremben, hogy a Különleges élet-építéshez Adott ’személyes’ tér-rész TELJESEN leválasztásra került [ezt a mai kép úgy mutatta, hogy az ’emeleti rész’ „teljesen hiányzott” (ki lehetett látni a vezeték-maradványok és mennyezet-maradványok közül az égre)], és az Általános Megtapasztalásom számára Megformált / Adott tér-részbe is „belepiszkáltak” [valószínűleg ez utóbbi miatt nem tudtam a saját házamba beilleszkedni].
Mint említettem, ez a „csonkítás” azzal a következménnyel is járt, hogy ► „jelentősen beszűkültek” a közvetlen Érzékelés lehetőségei az Anyagi-Testi Jelenlétemben [„ott ahol voltam / onnan ahol voltam” „már nem láttam a közelben lévő saját házamat sem”, és csak egy nagyon szűk / kicsi „ablak-maradványon” tudtam a házon belülről kifelé nézni / tájékozódni].
’Maradtam’ ebben a ’házban’ [védettebb (?) Gondoskodási tér-részben berögzítve] [nem sikerült később sem visszatérnem a saját házamba]. Nem voltam biztos abban, hogy a ház megmaradt része ’kitart-e’, nem tudtam, hogy meddig maradhatok itt.
’Később’ egy kicsit ’bentebb’ mentem a házon belül [valamivel közelebb a távolabb lévő saját házamhoz]. Itt már egy kicsit nagyobb volt az ’ablak’ [valamennyit tudott épülni a közvetlen Érzékelésem: valószínűleg a Tudatos és Tudat-Alatti belső tereim között korábban felépített valamelyik belső utat működővé sikerült felépíteni (így az ’álom-munkák’ ’megkezdődhettek’), és amikor ezen a kissé nagyobb ablakon néztem ki az utcára, láttam a (csatorna túloldalán és az út túloldalán lévő) ’saját házamat’ (vagy csak ’tudtam’ {?}, hogy annak ott kellene lennie {?})].
’Láttam’ [az ablakon kinézve] azt is, hogy ’kint’ éppen nincsen vihar… világos és viszonylag ’nyugodt’ volt [a felszínen] a tér. Ugyanakkor az úton [ami a csatornán átvezetett] éppen a híd-résznél érzékeltem a néhány már korábban is ott-lévő „idegen jelenlétet”. Ezekről a „jelenlétekről” korábban is azt tapasztaltam, hogy „kegyetlenek”, „bántották / bántják az arra haladókat”. Amikor kinéztem az ablakon, a világosabb térben is érzékeltem azt, hogy „továbbra is ott vannak a hídon / az úton / a csatorna mellett”, és habár „látszatra veszélytelennek tűnnek”, az arra haladókat „inzultálni fogják” [valamilyen „vitát provokálnak”, hogy az „okot adjon az erőszak megnyilvánítására”].
Utólagos megértésem az, hogy az „idegennek” érzékelt minta / jelenlét lehet „az” (vagy ahhoz nagyban hasonló), mint amelyről a [927.r.] 262. pont (4) alpontban írtam (elérhető ITT). Az a „rejtőzködő” (és már ezen okból is Nagyon-Súlyosan élettel-összeegyeztethetetlen”) „minta” egy ténylegesen megformálódott SÚLYOSABB EL-Változásra (tehát tér-vesztésre) „telepedett rá” a ’személyes’ térben, majd azt követően „elfedte” és „nyitva tartotta” a sérülést (ezzel később „utat nyithatott” újabb Súlyosabb EL-Változás „megformálásához” is). Amit a képben „több” „jelenlétnek” érzékeltem, az ennek az „idegen mintának” a „több (mérgező) polipkarhoz hasonló része” lehetett (?).
Másik „hasonló minta”: [468.r.] 165. pont (elérhető ITT): parazita jellegű csapda (gyermekvállalás akadályozása, magzat kilökése, megújulás megakadályozása).
A Nagyon-Súlyos EL-Változások maradványainak / lenyomatainak (!) visszabontása a Belső-Terekből csak az OLTALOM-TÉR Megerősítő-Védelme mellett lehetséges [SPECIÁLIS-TÉRBEN Berögzítést követően].
’Gondolatban’ ’elindultam’ [„volna”] ’vissza’ a saját otthonom felé, de „akadályt” [EL-Változást (esetleg egy még meglévő Illeszkedési-hiányt?) érzékeltem]. ’Ekkor később sem’ tudtam visszailleszkedni az eredendően számomra Megformált ’személyes’ térbe.
Mint említettem, a Jelenlétemet a képben a napköziként (is) működött ’tanintézmény’ azon részében érzékeltem, amely egy nagyobb terem volt [1-es számmal jelölve]. ’Ide rögzültem be ideiglenesen’… és ’ideiglenesen igencsak hosszúvá vált tartamban’.
Említettem, hogy közvetlenül ezen tanterem mellett [kívülről megközelíthető bejárattal] egy ’szolgálati lakás’ volt [a valóságban] [2-es számmal jelölve].
’Egyszer’ [~ már jó ideje itt lakhattam] egy ajtón átmentem az épület ’lakás’ részébe [valószínűleg (ifjú-koromban) az Életet-GONDOZÓK által valamilyen kedvező feltételek megléte mellett megnyilvánított ELLENŐRZÉST mutathatott ez a kép-rész].
Egy korábbi írás-részben említettem, hogy abban a belső-térben, amelyet utóbb a Személyes-Belső-Szentélyemként azonosítok, ’egyszer’ [a ’kúthoz’ (’Forráshoz’) közeli részen] a ’falban’ egy ’fényes ajtó nyílt meg’. Utólag nem emlékszem arra, hogy ekkor mi történt, és többször nem is nyílt meg ez az ’ajtó’. Ugyanakkor ’tudtam’, hogy ’az ott van / ott lehet’.
Lehetségesnek tartom, hogy annak a ’fényes ajtónak’ az egyszeri ’kinyílását’ követő eseményeket érzékelteti a mai kép folytatása:
Amikor átmentem az épület ’lakás’ részébe, ott az első szobában [► ’ágyban fekvő’] ’idősebb jelenlévőket’ Érzékeltem.
Utólagos megértésem az, hogy ’ezek az életek’ [kettő (legfeljebb három) idősebb ember érzetét keltő Jelenlét] valamilyen SPECIÁLIS formában [a FÖLDANYA által (Részlegesen)] ALTATOTT [► „tér-nélkül-maradt”] élet-építési irányom lehetett [(1) akár az Élet-Építés ÁLTALÁNOS részében (aminek nem tudtam addigra nekikezdeni), és/vagy (2) a KÜLÖNLEGES (esetleg MAGSÁGI?) Élet-Építési részben].
Néhány szót / mondatot váltottam az ’itt lévőkkel’, és érzetben azt javasoltam, hogy valamilyen ’biztonságosabb’ helyet kellene keresni [itt is bizonytalannak érzékeltem azt, hogy megmarad-e az épület ezen még meglévő része].
Néhány ’palackba’ (?) [üvegbe (?)] ’vizet tettünk’ [ez valamilyen ’tartalék’ élet-erő / tér-rész (?) lehetett], és néhány más ’fontos’ ’tárggyal’ együtt én és az ’idősebb itt-lévők’ egy ’még belsőbb’ [részlegesen ’pince’ (= ’még mélyebben lévő’) belső tér-részbe vittük le.
Amikor a ’szolgálati lakás’ ’közép-táján’ lévő [belső] ’pince’-részébe levittem a nálam lévő néhány ’üveg vizet’ és azt letettem az egyik sarokban [ahol az az ’eszköz’ is volt, amelyikkel vizet töltöttünk a palackokba (működőképes Irgalom-áramlás) (?)], a félig pince érzetét is keltő tér-részből kifelé jövet azt láttam, hogy itt van egy [’rendes méretű’] ’ágy’, és nagyon sokféle tárggyal tele van zsúfolva ez a kicsi [belső] tér.
Utólagos megértésem az, hogy ez a kisebb belső [részben pince] tér-rész a Személyes Belső-Szentély lehetett, és [valószínűleg még gyermekkoromban és/vagy később az ifjúi élet-szakaszomban] ’ide berögzítettük a FÖLDANYÁVAL együtt’ mindazt a már MEGALAPOZOTT és Előkészített Élet-Építési Utat [Megformált Élet-Alapokat, már felépített Tapasztalatokat…], aminek a Megvalósítása akkor nem kezdődhetett meg.
20200908 [1019-1020.r.] 282. pont (4) [gimnazista (ifjú) koromban egyes tapasztalatok öröm-teljes formában való (ideiglenes) lezárása (FÖLDANYA általi SPECIÁLIS Részleges-Altatásba berögzítése?)] – elérhető ITT
A korábbi írásban [a 361. pontban] inkább azt ismerem fel, hogy a FÖLDANYA hogyan Érzékelte [mint GONDOSKODÓ] az Életem EL-Változását, és HOGYAN ÉRZÉKELTE és ÉRTELMEZTE az én Megtapasztalásaimat / Érzéseimet / Gondolataimat.
Utólagos megértésem szerint ebben a mai képben [mint egy FELJEGYZÉSBEN (?) / Állapot-Képben (?)] az vált Megismerhetővé a számomra, hogy ’én magam’ [az Anyagi-Testben már megszületett (mostani) Jelenlétem] hogyan éltem meg azt a „bolyongást” / „tér-nélküliséget”, amiről a 361. pontban írtam.
A mai képben ’AZ’ az Életem által készített FELJEGYZÉS (?) ismerhető meg, hogy maga az Életem hogyan élte meg azt, hogy „nem tudta már Megkezdeni sem” a Megtervezett-Előkészített Élet-Utat.
20200908 [639.r.] 197. pont (4) – elérhető ITT:
„…A [533.r.] 179. pontban (elérhető ITT) írtam arról a megértést segítő képről, amely érzékeltette, hogy nem sokkal a megszületésemet megelőzően egy [valószínűleg „gyógyszerhez” „kapcsolt”] „csapda-jelleg” hogyan „választotta le” az Életemről [a megszületésére készülő Anyagi-Testemről] a Személyes Élet-Terem egy jelentős részét [„valamivel több mint a felét”: a Különleges élet-építésre szánt teljes tér-részt, és emellett az Általános élet-építésemre szánt részt ha nem is sikerült teljesen leválasztani, de abba is „belezavartak / belekavartak / belepiszkítottak”].
’Megmaradt’ a megszületésem pillanatában annyi Személyes Élet-Tér-részem, hogy képes voltam életben maradni, de már az óvodás és kisiskolás koromban nyilvánvalóvá vált, hogy „nem tudom megélni a barátságaimat”. Ezért már kisgyermekként [akkor még Kipróbáló jelleggel] a mai fogalmak szerint Gondoskodási-alapú tér-részeket ’Adott’ a FÖLDANYA [a VILÁG] [több részletben]. Amennyire az akkori tudatosságom lehetővé tette, tudatosan is résztvettem a Gondoskodási-alapú (személyes) tér-részeknek az életemhez való hozzárögzítésében.
Még általános iskolás koromban egy évekig tartó álom-munkát végeztem. A ’házamat’ [az Életemhez adott Személyes Élet-Teret] próbáltam ’felújítani’, de hamar kiderült, hogy „nem jó a ház alapja”, ezért a ’házat’ teljesen vissza kellett bontani, teljesen új alapokat volt szükséges letenni, és arra kezdtem újra felépíteni a ’házat’. Egy-egy álom-munka-rész között akár hónapok is elteltek [a befogadott új tér-rész a feltételezésem szerint akkorra rögzült hozzá az Anyagi-Testemhez / Életemhez]. Az álmokra a legtöbbször EMLÉKEZTEM, ez tette lehetővé azt, hogy éber állapotban is értelmezzem / megértsem a Változásokat [> ’Szándékomban volt folytatni az építkezést’]. A következő alkalommal mindig onnan folytattam a ház-építést, ahol a legutolsó álom-munkában befejeztem. Nagyon szerettem ezeket az álmokat, mindig kipihenten ébredtem fel belőlük [a mai fogalmak szerint (a feltételezésem szerint) Speciális jellegű VÉDELEMBEN voltam az ilyen Rendező jellegű élet-építés során]. Az ’egyszintű’ ház végül felépült, szépen berendeztem a ’szobáit’ [az Általános alapú Közeli-Összekapcsolódásokhoz tartozó belső-tereket], és valamivel nagyobb is lett (?), mint amikor elkezdtem a ház újjáépítését. Feltételezem azt, hogy ha nem is sikerült mindent visszaépíteni a Ház ’alap-szintjén’, de elég volt ez a tér ahhoz, hogy tanuljak, munkát végezhessek, családot alapíthassak és gyermekeket fogadhassak be.
Néhány évtizeddel később újabb álom-munka-sorozat kezdődött, ekkor az ’egyszintes házra’ egy ’második szint’ is felépült. Határozottan felismerhető volt a ’második szint’ [néhány különböző lépcsőn fel tudtam már menni a magasabban épült szintre], de egy kissé mégis ’összefolyt’ ez a kettő szint. Ekkor tehát már az Élet-építésem Különleges részéhez Adott többlet-teret a FÖLDANYA. Az egyik ’emeleti szobában’ ’volt egy kályha, ahol jó meleget lehetett csinálni’. Feltételezésem szerint ha még nem is tudtam teljesen közvetlenné megnyitni a belső összekapcsolódást az (Ön)Lényegemmel és a FÖLDANYÁVAL, ’itt’ valamennyire ’pótolni’ tudtam az ’erőmet’ [ha a „magára-hagyottság” elkezdett jelezni bennem (?), itt ’megmelegedhettem’]. [Emlékszem, hogy ’próbáltam telefonálni haza’ abból a szobából, amely mára a Személyes Belső-Szentélyemmé vált, de akkor még ez nem sikerült.]
Ennek a ’második szintnek’ a felépítését követően kezdtem tudatosan ’önmagam felé fordulni’, és néhány év múlva elkezdődött a ’gyors ébresztésem’. Feltételezem azt, hogy mivel korábbi életemben megalapoztam / felépítettem a FÖLDANYÁVAL a MAGSÁGI Szorosságot, ez tette lehetővé a FÖLDANYA és az (Ön)Lényegem számára a GONDOSKODÁS ’erőteljesebb / közvetlenebb’ útjait. Ekkor már tudatosan mindennap kértem útmutatásokat, a tudatosságom és lehetőségeim szerint igyekeztem tevékenyen is résztvenni az élet-építésben és a mások felé is irányuló különleges jellegű Gondoskodásokban. Amit Megértettem, azt igyekezettel ’berögzítettem’ a mindennapi életembe(n).
(…) Mivel a megszületésemet megelőzően a Különleges Élet-építésre ’szánt / adott’ Személyes Élet-Tér-részt „leválasztották” az Életemről / Anyagi-Testemről, a VILÁGBAN Kipróbáló jelleggel már elkezdődött TÉR-PÓTLÁSOK tették lehetővé azt, hogy a FÖLDANYA [a mai fogalmakkal] Gondoskodási-alapú tér-részeket ’illeszthessen / adhasson’ a számomra. Mivel ezeket képes voltam tudatosan befogadni, és ’szinte azonnal’ tudatosan el is kezdtem ezekkel dolgozni [az Életem részévé tenni], több részletben / több szakaszban egyre újabb [személyes, ÖN-Azonossággal is megjelölt] Tér-részt tudtam ’hozzáilleszteni’ a megmaradt Személyes Élet-Teremhez. Szinte bizonyos vagyok abban, hogy csak azért voltam erre képes, mert KÜLÖNLEGES Birodalom az eredőm, emellett korábban már MAGSÁGI Szorosságot Választottam és formáltam meg a FÖLDANYÁVAL, valamint még az, hogy a FÖLDANYA akkor a VILÁG KÜLÖNLEGES BEFOGADÁSÁBAN élt, és így a Közösségével / MAGJAIVAL hozzákapcsolódhatott a TÉR-PÓTLÁSOKAT lehetővé tevő KIPRÓBÁLÓ Teremtésekhez.
’Ha most visszatekintek a most élt Életemre’, olyannak látom az eddigi élet-építésemet, hogy a megmaradt Személyes Élet-Tér-részemhez több szakaszban egy-egy Gondoskodási-alapú tér-részt ’toldottam’ hozzá.
Ezek az utóbb ’hozzátoldott’ (Gondoskodási-alapú) tér-részek Felismerhetően mások voltak, mint a megszületésemkor megmaradt Személyes Élet-Tér-rész. Harmoniaként épültek egymáshoz [másként nem maradhattak volna meg egyben], mégis „nem Egy-Térből eredtek” [a Különleges élet-építésem nem tudott a megszületésemhez Adott Személyes Élet-Térből közvetlenül megformálódni]. Olyan volt a ’szakaszokban épülő házam’, mintha ’különböző stílusok épültek volna rá egymásra’: ’EGYSÉGES’ volt annyiban, hogy az ÖN-Azonosságomon alapult, Összecsendülésen alapult, mégis ’KÜLÖNBÖZTEK’ is az egymásra épülő szintek.
(…) Az életem folyamán ’szakaszokban’ befogadott Gondoskodási-alapú Tér-részek mindig ’elégségesek’ voltak ahhoz, hogy nekikezdhessek az élet-építés következő szakaszának, de ’csak szűken volt elég’: biztosította az életben-maradásomat, és a MAGSÁG újjáépítéséhez legszükségesebb élet-építést…”
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
