Megértést segítő kép
20200908 [909.r.] 256. pont [ÁtVilágító kép és Megértést segítő kép fogalma / különbsége] – elérhető ITT
20200908 [912.r.] 256. pont [ugyanazon képből több irányban is felépülhet Fontos Megértés] – elérhető ITT
20200908 [1236.r.] 336. pont (6) [ez a kép-alkotás fontos (új) GONDOSKODÁSA a FÖLDANYÁNAK] – elérhető ITT
20200908 [1355-1356.r.] 361. pont (1) alpont (elérhető ITT):
„…2024.02.26.
A mögöttünk lévő kettő napban ’épült (bennem)’ a következő megértést segítő kép.
’Abban a helyiségben (faluban)’ érzékeltem a Jelenlétemet, ’amelyben gyermekként éltem’ [ez azt az ÉLET-TERET jelenti, amelyet ’most ismerünk’, amelyben a most meglévő Anyagi-Testünkkel élünk].
A képnek volt egy ’hosszabb szakasza’ [álmomban], amelyre utóbb „nem emlékeztem”. Ez valószínűleg azt a ► „bolyongást” jelzi, amikor „próbáltam / próbáltunk rátalálni a magunk Választotta Útra / Harmoniára” egy olyan ÉLET-TÉRBEN, amely egyre inkább homályosodott / egyre sötétedett”, egyre inkább (Súlyosabb) EL-Változásokkal „telítődött” / „akadályozóvá” „változott EL”.
A kép [emlékezetemben megmaradt része] úgy érzékeltette ezt, hogy a ’szülőfalumban’ a ’házamtól’ [a családunk házától] egy ’egyenes (fő) út’ vezetett a [lila színnel jelölt] ’vasútállomásig’.
Ez ’szimbolizálhatja’ azt az ’élet-utat’ amit Választottam: ezen a (zöld színnel jelölt) (fő) úton haladva építhettem volna fel azokat a Megtapasztalásokat [azt a Tudást és Erőt], amit a megszületésemet megelőzően ’Megalapoztam’.
„Valahol (nagyon korán) „LE-tértem” a (fő) útról, és „elkezdődött” a „bolyongásom” [az álmomnak azon részében, amelyre utóbb sem emlékeztem]. Sok más „sors-társamhoz” hasonlóan az én (jelenleg élt) életemben ez a (fő) útról „LE / EL” „térítés” már a megszületéssel elkezdődött.
20200908 [276.r.] 103. pont – elérhető ITT:
„…Részlet a kék könyvből (elérhető ITT):
„…Elmondhatatlan az a mélység, melyet bejártál ebben az életedben. Sokan összetörtek volna már a súlyok alatt, de te mindig megtaláltad a kiutat. Kerested a Fényt, amit soha nem találtál meg tiszta formájában. Kerestél valamit, amiről azt sem tudtad, hogy micsoda valójában. A Fény és Szeretet benned van, azt máshol, kívül nem találhatod meg. Hívó szavunk végre elért hozzád… Készültek az új tervek – és készülnek ma is – hogy Erőd minél hamarabb megjelenhessen tiszta formájában és célja szerint.
Ezt úgy képzeld el, hogy a FELADAT egy finom szálon át rögzítve van hozzád, és ezen a szálon egymás után vannak beépítve az állomásaid, és a következő állomás eléréséhez szükséges eszközeid. Ahogy haladsz előre elérve az egyes kapukat, megkapod az új eszközeidet, hogy tovább haladhass. A baj nálad az volt, hogy a kezdetektől nem tudtál a terveid szerint haladni, és ezért a rendelkezésedre álló, megadott eszközeidhez sem tudtál hozzáférni. Telt az idő, és az eszközök idejét múlttá és elavulttá váltak, mert nem érted el őket. Folyamatos gondolkodás volt, hogy hogyan tudnánk terelgetni a célod felé. Nem ismerted a célt. Valóban, mert nem tudtál elindulni a fonalad mentén. Ott volt a fonál, de oly messze távolodtál a megvalósulástól, hogy valóban tanácstalanok voltunk. Fontos lett volna korábban elkezdened a feladat megvalósítását, hogy utad ne billenjen ki az egyensúlyából. Ezért sem szereted a váratlan helyzeteket, mert törékeny egyensúlyodat veszélyeztették bizonytalanságod miatt. Amikor kislányaid lejöttek már látható volt, hogy meg fogod találni a Szeretet útját...”
A KÜLÖNLEGES eredőm lehet az oka annak, hogy a gyermeki éveim végén és az ifjú szakaszomban az Életem Alap-Szintjét újra meg lehetett formálni. A jelzett korábbi írás-részben írtam arról, hogy éveken át tartó álom-munkában a ’házam’ (testem) alapját újra le kellett rakni, és arra egy új házat kellett felépíteni. Jelenlegi megértésem szerint ezen munka ’sikerességét’ jelzi az, hogy végül (többszöri nekifutásra) sikerült családot alapítanom és édesanyává válnom…”
’Amikor feleszmélni kezdtem’ (a képben), a (fő) úttól egészen távol „lentebb” találtam magam [a barna színű vonal jelzi ezt a „(bejárt / megtett) mellék-utat”].
A kép „az akkori helyzetemet” úgy mutatta, hogy a ’vasútállomáshoz’ vezető (fő) úthoz képest egy azzal nagyjából párhuzamosan haladó másik föld-úton találtam magam [„távolabb”, „lentebb”].
[2024.07.09.: A zöld színnel jelölt fő-úttól távolabb / lentebb ’épült’ (keskeny és kanyargós) ’mellék-út’ az Élet-Építésem Általános részében ’megtett utat’ jelöli: amikor képessé váltam ’saját családot alapítani’, a felvállalt gyermekek gondozásához mindig ’kaptam’ annyi ’újabb’ ’személyes’ teret, ami megóvott a haláltól, és lehetőséget adott a Különleges Élet-Építés (tudatos) megnyitásához.
Amikor már Tudatosan ’kerestem’ a Jelenlétem Okát és Célját, és ezen célból Tudatosan egyre közelebb húzódtam a FÖLDANYÁHOZ és KÉRTEM a segítségét / gondoskodását, jelentősen MEGNŐTT a FÖLDANYA felém irányuló GONDOSKODÁSI Lehetősége.
Emlékszem arra, hogy a 2005-ös és/vagy 2006-os évben volt ’néhány olyan hónapom’, amikor mindennap arra a napra tudatosan befogadott ’személyes’ tér ’tudott életben tartani’ a ’következő napig’. Nagyon tudatosan végeztem mindennap ugyanazt a ’Kérést-és-Befogadást’ a belső útmutató alapján, és így voltam képes ’addig’ életben maradni, ameddig a MAGSÁG ’Alapjait’ sikerült újra Felépíteni / Megnyitni (?). Attól kezdve az újabb ’Felvállalásokhoz’ már képes volt a FÖLDANYA Közvetlenül (!) Teret-Adni (addig, ameddig a ’személyes’ teremet nem sokkal ezelőtt sikerült ’teljesen megújítani’ (’kicserélni’)].
A ’szülőfalumban’ ezen a mellékúton [a vasútállomáshoz közel] egymás mellett kettő ’templom’ állt. A templomok és a vasútállomás között egy kis ’közparkot építettek’ még gyermekkoromban. Ezen a kis [kék négyzettel jelölt] parkon áthaladva el lehetett jutni a (fő) útra, a vasútállomáshoz.
A képben először a kis ’parkban’ haladtam / sétáltam a vasútállomás felé [vissza ahhoz az úthoz (Célhoz), amit Választottam, és amelytől EL-Távolodtam].
Mellettem sétált egy ’pap’-forma [utólag egy (fekete ruhában lévő, tehát Speciális Gondoskodásra képes) segítőnek gondolom], ’beszélgetett velem / beszélgettem vele’, miközben lassan / sétálva tettem egyik lépést a másik után [a ’hozzám közeli’ VÉDELEMBEN’]. Ez akár a kétezres évek elején elkezdődött ’gyors ébresztésemre’ is utalhat, amikor ’valamilyen Védettebb [Személyes (!)] Térben ’berögzülve’ sok segítséget kaptam ahhoz, hogy ’visszafordulhassak önmagam (a belsőm) felé’, és elkezdjek ’emlékezni’, ráismerjek arra, hogy ’ki vagyok, miért vagyok itt’.
[A képben a ’pap’-forma furcsa volt a számomra (nem vagyok ’vallást-gyakorló’). Utólag azt feltételezem, hogy a ’közelben lévő templomok’ (megértést segítő) képe miatt mutatta a ’segítséget’ a kép ebben a formában (a ruha színe pedig jelezte a megnyilvánult SPECIÁLIS / KÍMÉLŐ Gondoskodást) [a pap és templom ’forma’ pedig valamilyen erőteljesebb OLTALMAT / VÉDELMET érzékeltetett (?) > (1423-1324.r.) 374. pont (5) – elérhető ITT].
A ’velem beszélgető formának’ ’csak a fej-részét érzékeltem’ (nem volt lába / törzse). Feltételezem, hogy ez azt mutatta, hogy a ’segítőm’ ’nem élt anyagi-testben’, csupán ’szellemi formájú segítőm’ volt.]
A képben miközben a ’templomok’ felől a parkon át sétáltam a (fő) út és a vasútállomás felé (beszélgetve) a ’közelemben lévő pappal’, kezdtem emlékezni / önmagamra-ismerni, felidéztem magamban a már felépített ’tudásomat’. Nem csupán emlékezni kezdtem önmagamra, hanem amit megértettem, azt el is mondtam [’megismerhetővé tettem a társam számára is’].
[Érdekességként említem meg azt, hogy a képen a parkot kék színnel jelöltem meg… és a személyes-sorsomban ez a ’parkban’ (’Védettebb térben’) haladás valószínűleg jelenti azt a szakaszomat, amikor elkezdtem írás útján Tudatosodni / Emlékezni, és az ekkor írt lejegyzéseknek egy részéből írtam meg végül a ’kék könyvet’ (elérhető ITT), amely könyv még a segítőimmel folytatott ’belső beszélgetést’ tartalmazza.]
A kép-részletből ma már az is megérthető, hogy a FÖLDANYA Közösségében a TEVÉKENY (!) Megnyilvánulás / mozgás [amit a kényelmes séta és a beszélgetés jelzett], továbbá segítő-társak ’egészen közeli’ [ha lehetséges, akkor folyamatos] jelenléte [a „magára-hagyottság” érzetének megszüntetéséhez, a bizalom újjáépítéséhez / megerősítéséhez] nagyon fontos a Sors-Rendezések megkezdésekor.
20200908 [1093.r.] 305. pont (3) [miért fontos az élet-építés kezdetén (ugyanígy a Rendezések Elindításakor, sőt akár a Nagyobb Változások kezdetén is) a YOSÁGBÓL eredő teremtőkben a KÖZVETLEN ÉRINTÉS / szoros közelség megformálása, és a MOZGÁS / MOZGATÁS] – elérhető ITT
20200908 [917.r.] 259. pont [a TUDATOSSÁG felépülését nagyban segíti a TÉR tudatos / tevékeny használata és az áramoltatás] – elérhető ITT
Még mielőtt (a parkban haladva) elértem volna a (fő) utat és a vasútállomást, ’váltott a kép’.
[2005-ben egy olyan belső változást éltem meg, amelyet követően bizonytalan volt, hogy néhány éven túl képes leszek-e életben maradni. Talán erre is utalhat a kép azon része, hogy a parkon át a vasútállomás (az Anyagi-Test halála) felé haladtam. Amikor pedig a segítségek mellett végzett ’munkám’ eredményeképpen ’maradhattam’, ’azonnal’ ’beálltam én is a fontossági munkákba’].
’Láttam’, hogy a (fő) útról ’le-forduló’, a park mellett a ’templomokhoz’ vezető [sárga színnel jelölt] járdán nagyon sokan álltak összezsúfolva [a sárga járdán pirossal jelölve]. Akár úgy is megfogalmazhatom, hogy a (fő) úton egy nagyon súlyos sérülés formálódott meg, a továbbhaladáshoz Szükséges TÉR egy jelentős része elpusztult. Mivel nem lehetett továbbhaladni a (fő) úton, „a falu egész lakossága” „le kellett hogy térjen a (fő) útról”, és egy „még meglévő / elérhető kis járdaszakaszra rögzült be összezsúfolódva (megrekedve)” úgy, hogy „moccanni sem tudtak”.
’Én’ [a képben] a (fő) útnak egy „korábbi” [a születésemhez közelebbi] szakaszán „tértem le”. Azok, akik „itt a járdán” „zsúfolódtak össze”, azért itt „rögzültek be” [„akadtak el”], mert a (fő) úton [itt az ÉLET-TÉR (!) értelemmel] egy „nagyobb folytonossági hiány” [egy „helyrehozhatatlan” EL-Változás] „rögzült be” [semmilyen módon nem lehetett továbbhaladni a (fő) úton]. Fekete (és azt követően szürke) színnel jelöltem a „helyrehozhatatlan” [vagy Súlyosabb] EL-Változást.
A kép úgy folytatódott, hogy a templomok felől most nem a parkban haladtam, hanem a járdán indultam el (vissza) a (fő) út felé. Olyan érzetem volt, hogy ’nem sokkal előttem’ az egyik gyermekem [fiam (?)] haladt, és ő is a járda-szakaszon „megrekedt és összezsúfolódott” „tömegen” „át” „igyekezett utat vágni”. Valamivel mögötte haladtam én is, és ’nagy összpontosítással, nagyon-nagy erőfeszítéssel’ végül mindketten visszajutottunk a (fő) útra. Utólag azt gondolom, hogy ahhoz lehetett hasonló a gyermekem és az én ’erőfeszítésem’, mint amikor a magzat megszületik az anyaméhből.
A (fő) úton [mivel a vasútállomás felé nem lehetett haladni] ’visszafelé’ indultam el [fekete színű nyilakkal jelölve]. Néhány ház mellett elhaladtunk (a gyermekemmel)… ránéztem a gyermekemre, és megjegyeztem magamban azt, hogy ’milyen szép’.
Az egyik házból [rózsaszín körrel jelölve a zöld út alatt] ’kiszóltak’ nekem, hogy menjek be, készen vannak a ’fényképeim’. A hang mondta, hogy a ’fényképész’ nem sokkal azelőtt elment a ’házamhoz’ is, de nem talált otthon.
[Ez utóbbi azt az ’Értékelést’ is ’mutathatta’, hogy valóban nagyon jelentősen EL-Távolodtam a megtervezett élet-utamtól (a ’segítőim’ is ’nehezen találtak rám’) (illetve mivel a gyermek- és ifjú-koromban újjá kellett építeni a ’házamat’, az már ’másmilyen’ volt, mint amit a megszületésemet megelőzően ’megterveztem’ > „már nem a régi házban voltam”).]
Bementem / bementünk a ’fényképész’ házába. Egy asztalnál szétválogatták [Ellenőrizték] a [hozzám tartozó] ’fényképeket’, és közben az egyik ott-lévő segítő a ’számlákat is elkészítette / átnézte’. [A ’számlák’ elkészítése valószínűleg a Felelősség Ellenőrzését / Meghatározását jelentette a képben.]
Megfordult a fejemben [mindenféle aggodalmaskodás nélkül] az a gondolat, hogy vajon ki tudom-e fizetni a fényképeket… vagy esetleg kérjek kölcsön valakitől…
Amikor a ’fényképeket’ összekészítették, a ’számlázó’ azt mondta, hogy ’húszezer’.
Észrevettem, hogy egy ’boríték’ volt nálam, és abban nagyon sok pénzt találtam. Ebből kifizettem a képeket.
[2024.02.28.: ’Kíváncsiságból’ ’kiszámoltam’, hogy húszezer nap hány évnek felel meg. A húszezer nap nagyjából 54,7 év. Néhány évvel ezelőtt voltam ennyi éves…
Valószínűnek tartom, hogy a ’régebbi’ megtapasztalásokról [a „mellék-úton” való haladásról] készített Feljegyzések a megszületésemtől kezdődően húszezer napra vonatkoztak (?), az utána következő szakaszban (ha arra szükség volt) a FÖLDANYA már folyamatosan és közvetlenül be tudta rögzíteni a Feljegyzéseket a Belső-Tereimben (?).
Azt a kép-részt is tudom értelmezni a ’saját életemben’, hogy amikor a gyors ébresztésemet követően nekikezdtem a ’saját utamhoz / saját FŐ Irányomhoz {a képben a (fő) úthoz} visszatérni’, egy rövidebb tartamban ebben az egyik ’kisfiam’ is segített / ’vezetett’. Utólagos megértésem szerint ő csak ’ebben a szakaszban’ volt ilyen ’különleges’ formában segítő-társam, és amikor már ’biztosan visszaigazodtam’ a ’Fő Irányomba’, a ’különleges’ segítő-feladata Lezárult (= visszaigazodott a SAJÁT Választott FŐ Irányába).]
Több ’csomagban’ [rendszerezve (Rendezve)] nagyon sok [sok különböző szakaszban készült] ’fénykép’ volt. Voltak ’régebbiek’ is [fekete-fehér képek], az egyik ’csomagban’ legfelül lévő képet megnéztem: egy régebbi ’helyzetet’ mutatott, amelyik valamilyen ’boldog pillanatot rögzített’.
Utólagos megértésem az, hogy a ’fényképek’ Lezárt [~ akkor éppen NEM folytatható] [és ’alapjaiban’ (KÖNNYÍTÉS formájában, a FÖLDANYA által) Rendezett / FelTisztított] Tapasztalatokat ’mutattak’. Valószínűleg a „bolyongásom” során megélt [EL-Változott, és ezért azon formájában nem folytatható] tapasztalatokról készített FELJEGYZÉSEK voltak a ’fényképek’ [és akár ’még korábbi’ (addig elérhetetlen) olyan Fontos Tapasztalataimról készített FELJEGYZÉSEK, amelyek az előttem álló továbbhaladáshoz Szükségesek voltak].
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
