Megismétlem, mert fontos:
„…a Nagyboldogasszony napja
[a magyarság életében (?)]
egy olyan nagyon fontos nap,
amikor az ’aratás’ [és ehhez tartozó ÉRTÉKELÉS] BEFEJEZŐDIK.
Úgy értettem meg ennek a lényegét,
hogy a július 2. és augusztus 15. napja közötti szakaszban
[az ’aratás során’ és/vagy a ’már learatott termésben’]
van egy LEHETŐSÉG ’Még-Javítani’.
Ha nem tudtunk befejezni valamit, amit Választottunk (felépíteni),
ilyenkor MÉG VAN LEHETŐSÉG
(1)
JAVÍTANI / PÓTOLNI
[ehhez segítséget kérni, és a segítséggel együtt Tudatosan megszüntetni a hiányt / lemaradást],
(2)
vagy EGYEZTETÉST követően (komoly Szándékkal) VÁLTOZTATNI
[FONTOS OKBÓL Új Szerződést megkötni,
amelyben Lehetőség nyílhat valamely Irány részleges vagy teljes Lezárására,
vagy egy Új Irány Megnyitásával ’továbbmaradni’ az Anyagi-Testben].
Augusztus 15. napja
[a magyarság életében (ismét!)]
egy MÉRÉS:
(1)
mi vihető tovább, mi FOLYTATHATÓ,
(2)
és minek a felépítettsége olyan, amely további türelem nélkül LEZÁRÁSRA kell hogy kerüljön.
(…) Érdemes az augusztus 15. napjáig még előttünk lévő napokban
FOKOZOTTAN Figyelni
a ’karnyújtásnyi távolságon belül’ Felismert / Jelző helyzetekben azt,
hogy ’megmozdul-e’ még valahol fájdalom / félelem / kétség / neheztelés / harag…
és ezekre a JELZŐ élet-részekre
érdemes [a FÖLDANYÁTÓL és az Életünket-GONDOZÓKTÓL] ELLENŐRZÉSEKET kérni,
és segítséget / útmutatást kérni a még meglévő nehézségek megszüntetéséhez.
Az érkező útmutatásokat fontos minél pontosabban Megérteni
[ha ez egyedül nem megy,
akkor ebben olyan társ segítségét kérni,
aki felé Bizalommal képesek vagyunk megnyílni],
és az útmutatást most nagyon pontosan (lépésről lépésre) Tudatosan követni.
Fontos,
hogy az 
ELFOGADÁST erősítsük minden lehetséges formában.
Habár a saját Szándékunkkal közvetlen módon nem terjedhetünk ki másokra
[nem vehetjük át más teremtő élete felett az irányítást],
akikkel ÁLTALÁNOS alapon KÖZELEBB vagyunk egymáshoz
[együttes-tevékenység, barátság, családi kapcsolódás, párkapcsolat],
azok felé jogosultak vagyunk ’gondoskodóan’ megnyilvánulni…”
20200908 [1493-1494.r.] 385. pont (3) [az ÁT-VEZETÉS fontos jellemzője az, hogy a teremtők FOKOZATOSAN ELENGEDIK az addig végzett tevékenységeiket, és elkezdenek önmaguk felé visszafordulni (Lelassulni); ma még sokan „túlzottan aktívak”, „túlzottan kifelé irányulnak”, és sajnos élettel-összeegyeztethetetlen módon; TANULJUK / gyakoroljuk, mivel segíthetjük majd a társainkat; fontos segíteni annak a Megértését, hogy a szemlélődés nem unatkozás / nem semmittevés; EGYEDÜL-LÉTET is lehetett Választani (pihenésnek)] – elérhető ITT:
„…Korábban olyan belső-kép érzékeltette ezt a [„túlzott aktivitási” és „figyelem-összpontosítási”] nehézséget, hogy haladtam egy keskenyebb mellék-úton, és nem messze tőlem volt az a ’Fő’-Út, amelyre vissza kellett térnem. Habár már lassabban haladtam a mellék-úton, a keskeny útról a FŐ-Útra visszavezető ’felhajtók / feljárók / kanyarodó sávok’ közül többet elvétettem: még mindig „gyorsabban” haladtam annál, hogy ’kellően korán észre tudtam volna venni’ a Fő-Úthoz odavezető felhajtót, és arra biztonságosan rá tudtam volna kanyarodni.
Amikor először vettem észre azt, hogy ’ott van mellettem’ [’hozzám már közel’] a Fő-Út, több ilyen ’felhajtó’ mellett is elhaladtam úgy, hogy észre sem vettem.
Amikor már tudatosan lassabban haladtam, akkor észrevettem azt, hogy közeledek egy felhajtóhoz, de még így is gyorsabban haladtam annál, mint amekkora sebességgel rá tudtam volna hajtani… így ugyancsak több lehetőség is „elment mellettem”… tovább kellett lassítanom ahhoz, hogy a Fő-Útra vissza tudjak térni.
Amikor már biztonságosan rá tudtam lépni a Fő-Útra visszavezető kanyarodó kis útra, és biztossá vált, hogy onnan berögzülök a Fő-Útra, a mellék-úton való haladásomról az ’Anya’ [az Életet-GONDOZÓ] egy ’fényképet’ [Állapot-Képet] ’készített’, és azt egy FELJEGYZÉSKÉNT ’átadta’.
Feltételezésem szerint
(1)
részben az ’álom’-’munkák’ során,
(2)
részben pedig a ’karnyújtásnyi távolságon belül’ megformált [Gondoskodási] Helyzetekben
[már a tényleges gyakorlások során]
sokan ’tanulják’ azt,
hogyan tudják majd segíteni a társaikat
[és akár önmagukat]
a Szükséges Irányú-és-Mértékű ’Lelassulásban’
és ’Figyelem-összpontosításban’,
milyen „feszüléseket / feszültséget” (fájdalmakat) enyhítő / megszüntető Gondoskodásokat lehetséges ma már megnyilvánítani,
milyen Gondoskodásokkal
[és milyen Védő-Terek Tudatos használatával]
lehet segíteni a Megértési-Nehézségek / Bizonytalanság / Zavar megszüntetését,
milyen Gondoskodásokkal lehet segíteni
a Figyelem / a jelenlét ’visszahúzását’ a Saját Sorsra stb.
A Tapasztalatok alapján (!)
érthetjük meg egyre teljesebben azt,
hogy a társunkban [vagy akár saját magunkban]
Felismert „nehézséget”
(1)
’mikor Szükséges szóvá tenni’,
mikor Szükséges a figyelemmel célzottan [erőteljesebben] oda-irányulni,
(2)
és mikor Szükséges a figyelmet már tudatosan távolabb-vezetni
’egy éppen távozó nehézségről’.
Részleges megértésem szerint
ha az Életet-GONDOZÓK
SPECIÁLIS-ALTATÁSBAN rögzítenek be egy fájdalmas tapasztalatot
[SÚLYOSABB EL-Változás esetében Alvó-Kóddá formálják át,
Illeszkedési-Nehézség esetén vagy egy egyszerűbben Rendezhető EL-Változás esetén RÉSZLEGES-Altatásban rögzítik be],
akkor ma még gyakran valamilyen rövidebb tartamban ’Jelző’ Fájdalom [bizonytalanság / zavar]
Érzékelhetővé válhat a teremtőben.
Ilyenkor a Jelző nehézség megszüntetésében
Szükséges lehet Gondoskodással (!) is segíteni az ezen Változással érintett társat.
Ilyenkor NEM Szükséges [és ezért káros] keresni [és ’szóvá tenni’]
a Jelző nehézség ’mélyebb’ ’okait’
[azt, hogy mely korábbi fájdalmas tapasztalat
akkor éppen miért kerül SPECIÁLIS-ALTATÁSBA],
hanem a Szükséges Gondoskodás az,
ami a teremtő figyelmét segíti visszahúzni
a Jelen-Lehetőségeire,
a Szükséges Ön-Gondoskodásra,
a meglévő Saját-Harmoniára,
a Harmoniaként / Örömként megnyilvánuló Lehetőségekre,
a folyamatban lévő ALAPOZÁSOKRA…
Szükséges lehet
mind a korábban ► „túlzottan aktív”,
mind pedig a ► „várakozást / tehetetlenséget / tétlenséget” „megtapasztaló” teremtőket
abban segíteni,
hogy a ’szemlélést / szemlélődést’ ’ismét megtanulják’.
Szükséges lehet annak a Felismerésében és Megértésében segíteni a társainkat
[és önmagunkat],
hogy a ’szemlélés / szemlélődés’ nem azonos az „unatkozással / semmit-tevéssel”,
sőt,
(1) a ’Befelé’ megnyilvánuló
és (2) ’Kifelé’ irányuló Szemlélés
az ALAPJA
a MEGISMERÉSNEK
és a KÖZVETLEN ÉRZÉKELÉSEN (!) ALAPULÓ (!) Megértések Felépítésének
[ebből eredően a Szabadság Megtapasztalásának is].
Viszonylag kevés olyan tartam van az életünkben, amikor „szinte unatkozhatnánk”, amikor éppen-nincsen-semmi-fontos-tennivaló.
Ha ’kellő figyelemmel’ [a Szükséges Lelassulással] tapasztalja meg valaki
ezeket a látszólag ’üres’ pillanatokat / órákat / napokat,
Tudatosan fel tudja ezeket használni
a ’személyes’ tere ’pihentetésére’, gyógyítására, megerősítésére…
a ’Tudata’ ’megpihenésére’.
Viszonylag ritkák és nagyon értékesek ezek a pillanatok,
és
aki képes ezeket ’jól használni’,
azt nagyon sok ÚJ (!) Felismerésre és Megértésre ’vezetik’ ezek is…”
Az írás folytatódik az 1506. részben, elérhető ITT
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
