(…) A kép egészét tekintve azt érzékeltem [’már a kezdetektől’, vagyis amikor elkezdtem ’összecsomagolni’ a ’számomra fontos holmikat’], hogy egyes belső útmutatókat képes voltam ÉRZÉKELNI és MEGÉRTENI [volt valamilyen (részlegesen) Tudatos élet-építés bennem, ’amit követtem’]. Amely belső útmutatót képes voltam érzékelni, [ahol / amikor ’figyeltem a jelzéseket’] azon az úton adott a FÖLDANYA mindig ’pontosan annyi’ útmutatást, amelyet képes voltam ELFOGADNI, és amely így képes volt a következő lépésig elvezetni.
Mivel a képben érzékelt ’én’ számára a NAGYOBB NYUGALOMNAK az a formája „elfogadhatatlan” volt, hogy ’nyugodtan egyhelyben maradjon’, olyan VÉDELMI Térben rögzítette be a TÉR-Visszabontás tartamában és egy azt követő rövid kiegyensúlyozódási szakaszban őt a FÖLDANYA, amely egy ’tágasság’ érzetet és ’mozgási szabadságot’ adott [ez szükséges volt ahhoz, hogy a teremtő Biztonság-érzete megmaradjon]. A mozgást is lehetővé tette a Tér, amely talán segítette valamilyen kis mértékben a feszültség levezetését is.
Többféle ’lelassulást’ segítő [= a figyelmet saját maga felé visszavezető] ’módszert’ is felismertem a képben. Néha a figyelmemet megragadta egy-egy kép [például amikor elkezdtem keresni az autót, a közelben lévő parkolóban több autót is láttam, amelyek mellett rendőrök álltak / intézkedtek / segítettek], de nem rögzítette a kép a figyelmemet [nem indultam el abban az irányban (a túlzott izgatottságom miatt), hogy például azoktól a rendőröktől kérjek segítséget (az izgatottságom miatt „túl távolinak” érzékeltem a jelenlétüket)].
A [1243.r.] 337. pont (1) alpontban (elérhető ITT) az EL-Fordulást mutató megértést segítő képben is írtam arról, hogy egy „tévedésből” eredő vagy „erőteljesebb önvédelmi reakcióból” eredő gyors (!) / erőteljesebb „megmozdulás” képes lehet nagyon gyors Tér-Vesztés okozni. Abban a régebbi képben is több és többféle segítő volt az EL-Forduló közelében, próbálták abban segíteni, hogy a figyelmét visszahúzza önmagára, és ezáltal megszüntethető legyen az EL-Távolodása. Az EL-Forduló abban a képben is Érzékelte és Felismerte a közelében lévőket (vagy egy részüket), de a figyelmét nem volt képes ’rögzíteni’, „gyorsan kikerültek a látóteréből” a közelében lévő segítő-társai.
Valószínűleg ’kívül a kerítésen’ (a járdán) is volt többféle lassítási lehetőség, de azokat nem ismertem fel / elmentem mellettük [[túl izgatott voltam, túlzottan gyorsan mozogtam]. Az ’üdülő kertjébe visszaterelő’ [szalagokkal és kis kapukkal kijelölt] utat már felismertem, így azon elkezdtem visszatérni egy már ismert helyzethez.
Mint említettem, itt néha egy-egy csukott kis-kapuhoz érkeztem, de ezeknél sem voltam még képes lelassítani, így a segítők ’továbbengedtek’. A tágas szép kert-rész sem vonta magára annyira erősen a figyelmemet, hogy ott meg tudtam volna pihenni… Így visszatértem ahhoz a helyzethez, ahol a családtagjaim közelsége valamilyen biztonság-érzetet adott. Azonban az ő közelségük sem nyugtatott meg, és telefonokat kezdtem keresni náluk. Mivel az ő közelségük sem nyugtatott meg, ismét kimentem az épületből, és talán az ajtó mellett nagyon nyugodtan egy széken ülő ’idős-néni’ [és ’ahogyan ő (szótlanul) rám nézett’ (?)] 
nyugtatott meg… utána kezdtem megérteni azt, hogy mindaz a ’fontos dolog’, amit az autóban összeraktam, az valamilyen Lezárt Megtapasztalás és/vagy Elengedett „teher” volt, és hogy azért jöttem ebbe a (Védett) Térbe, hogy ez az Elengedés és a hozzá tartozó Tér-Visszabontás ne okozhasson bennem SÚLYOSABB / HELYREHOZHATATLAN további EL-Változást [a még bennem meglévő Fokozott-Érzékenység (vagy akár csak Érzékenység) miatt].
Amint ezt megértettem, valóban szinte egyik pillanatról a másikra nem csak megnyugodtam, hanem egyfajta ’békesség’ hatott át.
Utólagos megértésem az, hogy a csukva lévő kis-kapuknál (a visszavezető ösvényen), vagy az üdülő mögötti tágas szép zöld területként érzékelhetővé vált kert-részben nagyon sok gondoskodást kérhettem volna, ha azokat Felismerem [Választom]. Az izgatottság [egyfajta „túlpörgés”] miatt „nagyon jelentősen BESZŰKÜLTEK az Érzékeléseim”, ezért nem voltam képes Felismerni ezeket a lehetőségeket.
Utólagos megértésem az, hogy amikor már ’lenyugodva’ elkezdtem MEGÉRTENI a helyzetemet, fokozatosan az is Megérthetővé vált a számomra, hogy milyen egyéb ’segítséget’ [KÖNNYÍTÉSEKET] kérhetek itt az ’üdülő’-ben.
Utólagos az a megértésem, hogy egy olyan Gondoskodási-Helyzetet mutatott a kép, amelyben KÍMÉLŐ [ERŐSEBBEN Életet-Óvó és Irányban-Tartó] GONDOSKODÁS is Szükséges a Lezárásokat és Elengedéseket / Jelenhez-Igazításokat megtapasztaló olyan teremtő számára, aki ’részlegesen’ már Tudatos, vagyis bizonyos helyzetekben képes a Belső-Útmutatók Érzékelésére, és képes ’felfigyelni’ bizonyos Jelző Helyzetekre. Nem csupán Felismeri már a Belső-Útmutatók egyes részeit, hanem ’figyel’ azokra, próbálja megérteni [valószínűleg még csak az ismétlődő vagy erőteljesebb Jelzéseket], és ezeket ’figyelembe veszi’ a mindennapjaiban [a ’napi lépései’ során].
Az ELLENŐRZÉSEK ’előre jelezték’, hogy a Tér-Visszabontás [mint ’számára fontos részek’ ’elveszítése’] fájdalmat és olyan érzékenységet „mozdíthat meg benne”, amelyek miatt ERŐSEBB SPECIÁLIS BELSŐ MEGTÁMASZTÁSRA van szükség a Tér-Visszabontás során, és még azt követően is mindaddig, amíg kiegyensúlyozódik.
Véleményen szerint a kép egy olyan Gondoskodási-Helyzetet mutatott, amelyben olyan teremtő Személyes-Terét Rendezte a FÖLDANYA, akiben ma már nincsen SÚLYOSABB Tér-Vesztettség, és nem sérült olyan mértékben a Bizalma, amely miatt a Rendezés ELSŐ [IRGALMI Alapú] Szakasza vonatkozna rá [a teremtő „már nincsen gödörben”, de a benne még Jelző egyedi érzékenységek miatt ERŐTELJESEBB BELSŐ-MEGTÁMASZTÁSRA van Szüksége a Személyes-Terének Rendezése tartamában].
Az ERŐSEBB IRÁNYBAN-TARTÁST mutatta az ’utat kijelölő biztonsági őrök’ és a ’kisebb-kapukat nyitó segítők’ ’egészen közeli’ (!) Jelenléte >>> abban a (SPECÁLIS, elsődlegesen KÍMÉLŐ GONDOSKODÁST is lehetővé tevő) VÉDETT és VÉDŐ TÉR-Részben, amely a ’tágasság-érzetével’ és a ’mozgás szabadságát’ is biztosító ’formájával’, továbbá egyes családtagok közelségét érzékeltetve adott Biztonság-érzetet [ezek „hiánya” „zavart” okozott volna a teremtőben, mert ezek ’kiemelkedően fontosak’ (> ’Választott FŐ {!} Irányok) a teremtő Életében].
(…) 2024.06.28.
Az ’utóbbi hetekben’ (is) reggel, ébredés után ’emlékeztem arra’, hogy ’sokféle munka folyt az éjszaka folyamán’, de a részleteket nem tudtam beemelni a Tudatomba.
Feltételezem, hogy azokat az új Tér-Használati formákat és Új Gondoskodási formákat ’tanulom’ [gyakorlom, ismétlem] én is, amiket Megtapasztalni Választottam az ÁT-VEZETÉS még előttünk lévő részében.
Néhány hete volt egy olyan rövid emlékem (inkább csak érzetben), amikor
valamilyen ’letett’ ’(személyes) tárgy’
[valószínűleg KÖNNYÍTÉSSEL Lezárt és Elengedett (fájdalmas) tapasztalat]
„később nem volt ott, ahova korábban letette a társam”,
és amikor ezt Felismerte a társam,
„pánikba esett / erősen zavarttá vált”.
Próbáltam a ’figyelem-vezetéssel’ segíteni…
ez először szinte reménytelennek látszott,
de végül elkezdett lecsendesedni [’lelassulni’ (?)] és megnyugodni.
Egy másik ’helyzetből’ csak annyi emlékem maradt meg, hogy egy női formában Jelenlévő teremtő ’egy idősebb férfi-formához egészen közel húzódva érzékelte biztonságban magát’ [akkor képes volt Lelassulni, nyugalomban maradni]. Annyit érzékeltem, hogy az ’apa’ ’közelsége’ volt számára biztonságot-adó, habár egy korábbi sérüléséből vagy egy még meglévő Megértési-Nehézségből eredően a ’férj’-hez „kapcsolta” a ’gyermek’ számára fontos biztonság-érzetet. A női formájú Jelenlét számára ezért egy ’idősebb férfi formájú társ’ közelsége adott ’megnyugvást’, és a Gondoskodó-Társ Felelőssége volt ’Azt-a-Közelséget-és-Távolságot-Megtartani’, amely a Biztonság-érzet / Bizalom Megerősítéséhez Szükséges, ugyanakkor pedig a segítő társ Közelsége nem kezdheti el működtetni a ’párkapcsolódást’, és így ’nem idéz fel’ egy éppen Rendezésben lévő (?) erősebb fájdalmat (?).
Utólagos megértésem szerint
egy „jellemző nehézséget” is mutattak ezek a helyzetek
[valószínűleg Megértést-segítő-képek].
Az ÁT-VEZETÉS [= a Megújulásra Felkészülés]
egyik FONTOS jellemzője az,
hogy a teremtők [ha lehetséges] fokozatosan ELENGEDIK
az addig végzett tevékenységeiket
és
elkezdődik bennük-általuk egy ’Lelassulás’:
(1)
a figyelmüket
és (2)
a tevékeny megnyilvánulásukat
egyre inkább ’visszahúzzák önmagukra’.
Ugyanakkor a FÖLDANYA Közösségében élők közül
ma még
nagyon sokan
„túlzottan kifelé irányulnak a figyelmükkel”,
és „ebből is eredően túlzottan aktívak”
[valószínűleg ez közvetlenül a „csapdák” „működtetéséből” eredő EL-Változás].
Még talán ez sem lenne önmagában túlzottan nagy baj
[akkor, ha a „csapdák” már nem működnének],
a „baj” azonban a jelenlegi helyzetben az,
hogy a teremtők „aktivitása”
[és erőteljesen „kifelé” (mások felé?) irányuló „aktivitása”]
ÉLETTEL-ÖSSZEEGYEZTETHETETLEN.
Az élettel-összeegyeztethetetlenség ebben az esetben ’ABSZOLÚT’
[(957.r.) 270. pont (1) – elérhető ITT]:
(1)
egyfelől jelenti azt,
hogy a teremtő „olyan módon tevékeny”,
amely nem illeszkedő a Saját korábbi Választásaihoz
[az általa Megtervezett Élet-Építéséhez / a Választott Meghatározóihoz]
[= „olyan másra pazarolja el” az élet-erejét / teremtő-erejét / ’személyes’ terét,
amely „ellentétes” a saját Választásaival],
(2)
másfelől pedig azt is jelenti sajnos nagyon sok esetben,
hogy a Közösségünk ALAP-JELLEGÉVEL is összeegyeztethetetlen a Megnyilvánulása
[= „ellentétes” a TISZTELETTEL].
Az ilyen élettel-összeegyeztethetetlen „megnyilvánulás”
a teremtő önmaga (!) számára
NEM eredményezhet MEGTARTHATÓ megtapasztalást
[= TOVÁBB-ÉPÍTHETŐ Harmoniát],
ami azt is jelenti,
hogy „amit tesz / amit épít” az őt-magát nem erősíti meg,
sőt,
„elpazarolja / kidobja / használhatatlanná teszi / haszontalanná teszi”
azokat a ’személyes’ tér-részeit,
amelyek-’BŐL’ / amelyek-’RE’ ő-maga Harmoniát / Megtarthatót építhetne.
Sokakat érint ma még az a „nehézség”,
(1)
hogy „túlzottan aktívak”
(2)
„méghozzá olyan irány(ok)ban,
amely(ek)ben önmagukat is folyamatosan gyengítik”
[és az „odaadott” ’személyes’ térrel
„erősíthetik”
a „békétlenséget / csapda-működéseket / a terek elpusztítását és beszennyezését”],
(3)
és ebből eredően
nem tudták még megkezdeni
azt a SZÜKSÉGES (!) ’Lelassulást’,
amely elengedhetetlen alapja és feltétele / eszköze
a ’Saját Élet felé Szükséges OLYAN Odafordulásnak’,
amellyel a LEZÁRÁSOK és ELENGEDÉSEK
könnyebbé / természetesebbé / fájdalommentessé tehetőek.
Akik ’nagyon aktív’ [~ túlzottan tevékeny] életet élnek
[(a) akár a Saját Harmoniájuknak megfelelően,
(b) akár mint EL-Változást (valamilyen „kényszer” következtében)],
azok életében kezdetben nehéz ’Megindítani’ a ’Lelassulást’
a Szükséges IRÁNYOKBAN
és a Szükséges MÉRTÉKBEN.
(1)
Általában csak ’külső’ segítséggel [Gondoskodó Társak segítségével] képes a legtöbb „túlzottan aktív” teremtő
megkezdeni
[Fontos: a Szükséges-Mértékben-és-Irányban (!)]
a ’Lelassulást’.
Ha a Figyelem-Felhívások és a (segítő) Helyzetek
nem elegendőek
a Szükséges-Mértékű-és-Irányú ’Lelassulás’
(A) megkezdéséhez
és (B) folyamatos megnyilvánításához,
(2)
ERŐTELJESEBB [ma már SPECIÁLIS] GONDOSKODÁSSAL is megnyilvánulhat ennek érdekében a FÖLDANYA
[> Szükséges Megnyilvánulnia az Életet-GONDOZÓKNAK ebben az irányban (!)].
Korábban olyan belső-kép érzékeltette ezt a [„túlzott aktivitási” és „figyelem-összpontosítási”] nehézséget, hogy haladtam egy keskenyebb mellék-úton, és nem messze tőlem volt az a ’Fő’-Út, amelyre vissza kellett térnem. Habár már lassabban haladtam a mellék-úton, a keskeny útról a FŐ-Útra visszavezető ’felhajtók / feljárók / kanyarodó sávok’ közül többet elvétettem: még mindig „gyorsabban” haladtam annál, hogy ’kellően korán észre tudtam volna venni’ a Fő-Úthoz odavezető felhajtót, és arra biztonságosan rá tudtam volna kanyarodni.
Amikor először vettem észre azt, hogy ’ott van mellettem’ [’hozzám már közel’] a Fő-Út, több ilyen ’felhajtó’ mellett is elhaladtam úgy, hogy észre sem vettem.
Amikor már tudatosan lassabban haladtam, akkor észrevettem azt, hogy közeledek egy felhajtóhoz, de még így is gyorsabban haladtam annál, mint amekkora sebességgel rá tudtam volna hajtani… így ugyancsak több lehetőség is „elment mellettem”… tovább kellett lassítanom ahhoz, hogy a Fő-Útra vissza tudjak térni.
Amikor már biztonságosan rá tudtam lépni a Fő-Útra visszavezető kanyarodó kis útra, és biztossá vált, hogy onnan berögzülök a Fő-Útra, a mellék-úton való haladásomról az ’Anya’ [az Életet-GONDOZÓ] egy ’fényképet’ [Állapot-Képet] ’készített’, és azt egy FELJEGYZÉSKÉNT ’átadta’.
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
