2024.09.02.
Említettem korábbi írásban azt a „nehézséget”, hogy a KÖNNYÍTÉSEK megtapasztalása is okozhat a teremtőkben Megértési-Nehézséget / Bizonytalanságot / Zavart.
20200908 [1058.r.] 297. pont (3) [a KÖNNYÍTÉSNEK ami a nagy ELŐNYE, az a NEHÉZSÉGE is (a TAKARÁSOK miatt nehezen Érthető meg a Változás)] – elérhető ITT
Jelenleg KÖNNYÍTÉSEK segíthetik
(1)
az olyan korábban Választott Megtapasztalási-Irányok Lezárását
[jellemzően Tudatosan Felvállalt Szolgálatok Lezárását],
amelyek megtapasztalása ma már SZÜKSÉGTELEN a teremtő életében
[például azon okból,
hogy a teremtő egy olyan nehéz helyzet megtapasztalását Választotta
(azért, hogy tevékenyen résztvehessen a nehéz helyzet megszüntetéséhez jól használható GONDOSKODÁS megformálásában),
amely nehézség megszüntetéséhez Szükséges GONDOSKODÁST mára (legalább ALAPJÁBAN) KÉSSZÉ-MEGFORMÁLTA a FÖLDANYA].
(2)
Lehet KÖNNYÍTÉSSEL Lezárható korábbi Választás például az is,
ha egy pontosan meghatározott társ segítését [vagy vele együtt végzendő közös munkát] választott a teremtő,
azonban ez a társ ma már nem él
[vagy a társ élete / Jelenléte olyan irányban változott meg (akár változott „EL”),
amely miatt itt-és-most ez a közös megtapasztalás beteljesíthetetlenné vált].
Ezeket a korábbi Választásokat [mint legtöbbször a megszületést megelőzően előkészített megtapasztalási helyzeteket] elképzelhetjük úgy, hogy az ’úton’ amelyen a teremtő halad / építkezik [zölddel jelölve], egymástól nem túl nagy távolságra több kis ’fennsík’ [mint a megtapasztaláshoz ’Adott tér’] van ’Előkészítve’ [a Választásnak megfelelően a FÖLDANYA által ’Alapjaiban’ Megformálva].
A ’fennsík’ azt jelenti, hogy a Választott nehezebb helyzet megtapasztalásához egy ’gyors’ (’meredek’) ’emelkedőn’ kell felfelé haladni, majd a ’fennsík tetején’ nyilvánul meg a Választott megtapasztalás, és amikor ez befejeződött, ’gyors lezárással’ [lefelé haladással (’szintbe kerüléssel’)] kerül Lezárásra ez a helyzet. Egy kis ’pihenő’ [sima út] után egy ’következő választott nehezebb helyzet’ ’nyílik meg’ az úton [ha a teremtő EZT VÁLASZTOTTA]…
Ha a teremtő figyeli a Belső Jelzéseket
és/vagy képes jól értelmezni azokat a megtapasztalási-helyzeteket,
amelyekből Felismerhetővé / Megérthetővé válik a számára
a korábbi Választása ’mára-szükségtelen-jellege’,
EGYEZTETÉST nyit(hat) meg a FÖLDANYÁVAL
[és azon társaival, akikkel korábban Összecsendüléssel megalapozott
valamilyen (mára szükségtelenné vált) közös megtapasztalást].
Az EGYEZTETÉS során
egy új Szándékkal
Lezárhatja
[vagy más Szükséges Irányban Megváltoztathatja / Jelenhez-Igazíthatja]
a korábbi Választását a teremtő
[és így Lezárhat egy ’fájdalmasabb’ megtapasztalást
(nem Szükséges belekezdenie egy fájdalmas megtapasztalásba)].
A Fő Szabály szerint
ha korábban ERŐSEBB Szándékkal [akár valamilyen ’Nyomatékosítással’]
alapozta meg a Választását a teremtő,
akkor a Változtatáshoz is legalább olyan Erős Szándék Szükséges.
20200908 [1388.r.] 369. pont (1) [a Rendezéseknek vannak olyan szakaszai, amelyekhez a teremtőnek magának is Szándékot kell adnia; néha szükséges a Szándék Nyomatékosítása; mikor lehet szükséges a nyomatékosítás; Szándék PONTOSÍTÁSA: a korábbi kérést / Szándékot valamilyen Szükséges kiterjedésben megváltoztatni (akár kiterjeszteni) lehet szükséges] – elérhető ITT
20200908 [1344-1346.r.] 358. pont [régi Nyomatékosítási-rendszerek Lezárása és visszabontása] – elérhető ITT
20200908 [1359.r.] 362. pont [korábban ERŐSEBB Szándékkal meghozott egyes Választások csapdához hasonlóvá váltak, jelentősen akadályozták a Szabad élet-vezetést] – elérhető ITT
Korábbi írásban említettem, hogy használhat ma már olyan KÖNNYÍTÉST is a FÖLDANYA, amely során egyszeri-és-egyszerű Szándék tudatos kinyilvánítása is elég ahhoz, hogy a FÖLDANYA egy korábban ERŐSEBB Szándékkal megalapozott Választást Megváltoztathasson [Lezárhasson, Jelenhez-Igazíthasson].
20200908 [1406.r.] 371. pont (2) [nehézséget jelenthet a korábban ERŐSEBB Szándékkal megalapozott Választás Megváltoztatása; ELVET Formálnak a nagy-TEREMTŐK: hogyan lehet az élettel-összeegyeztethetetlen jellegeket egyszerűbben megszüntetni (mikor és hogyan lehet az érintett teremtő Kérése / Szándéka nélkül megszüntetni egy élettel-összeegyeztethetetlen jelleget, mikor Szükséges a teremtő Szándékát kérni); SÜRGŐSSÉG az élettel-összeegyeztethetetlenség megszüntetése; elég EGYSZER kinyilvánított EGYSZERŰ Szándék is (KÖNNYÍTÉSKÉNT) az élettel-összeegyeztethetetlen jelleg megszüntetéséhez] – elérhető ITT
Ha a teremtő Anyagi-Testi Jelenlétében
[valamilyen SÚLYOSABB EL-Változásból eredően]
„hiányzik” az a Tudatosság,
amellyel Változtathatna egy már szükségtelenné vált
[illeszkedési-nehézséget Jelző,
vagy akár már élettel-összeegyeztethetetlenséget is Jelző]
Megtapasztalási Irányán,
(legalább) Fontos Okból olyan KÖNNYÍTÉST is alkalmazhat / Felajánlhat a FÖLDANYA,
hogy SPECIÁLIS EGYEZTETÉSI-Helyzetet Formál meg a FÖLDANYA
[például egy NAGY-GONDOSKODÁS során],
és a teremtő (Ön)Lényegével EGYEZTET a Szükséges Változtatásról
[a FÖLDANYA KÉRHETI és ELFOGADHATJA
az (Ön)Lényeg által kinyilvánított Változtatási Szándékot is akkor,
ha ez az Anyagi-Testi Jelenlét Megóvásához és a Megtapasztalás / Jelenlét Irányban-Tartásához Szükséges].
Említettem, hogy
a KÖNNYÍTÉSEKNEK
ami a nagy előnye,
a legtöbbször éppen az a nehézsége is:
mivel az Anyagi-Testi Jelenlét maga Tudatosan nem vesz részt az ilyen EGYEZTETÉSEKBEN / Változtatásokban,
az Anyagi-Testi Jelenlét nem ismeri fel a Változást
[az Anyagi-Testi Jelenlét nehezebben és/vagy lassabban ismeri fel a Változtatást].
Ha a FÖLDANYA KÖNNYÍTÉSSEL Lezár egy már megkezdett vagy csak megtervezett szükségtelenné vált megtapasztalást,
akkor Lezárja az érintett Belső-Teret,
és a leggyakrabban ma már Visszabontja az Anyagi-Testen kívüli azon Személyes-tér-részt is,
amelyet eredendően a Lezárt megtapasztalás számára Formált meg.
Nagyon gyakori, hogy azokat a (belső és külső) Áramlásokat is Lezárja (akár visszabontja) a FÖLDANYA,
amelyek ugyancsak a Lezárt megtapasztaláshoz (csak ahhoz) tartoztak.
Egy ilyen KÖNNYÍTETT Lezárás során az a teremtő,
aki maga nem vett részt Tudatosan is a Lezárás Előkészítésében
és az ehhez Szükségszerűen társuló Elengedésekben,
AZT-A-VÁLTOZÁST ismerheti fel,
hogy „valami ami addig ott volt már nincsen ott”,
és ez benne Bizonytalanságot / Zavart / „hiány”-érzetet eredményezhet
[néha félelem
vagy más jellegű „egyedi érzékenység” / fokozott-érzékenység megformálódásával is jelezhet a Változás].
A mai Megértést-segítő-képben magamat egy ’összetett formában’ érzékeltem. Voltam a képben ’én’ [női formában], és velem volt az idősebb [jelentősen „mozgáskorlátozott”, nehezen-mozgó] édesanyám, és a karjaimban tartottam a csecsemőkorú leány-gyermekemet.
Az ’idősebb [és már nehezen mozgó] édesanya’ képe
jelezheti az éppen Lezárásban lévő megtapasztalásomat / út-szakaszomat,
a karomban lévő kicsi lánygyermek pedig
jelentheti az újonnan Választott továbbhaladási irányomat.
Egy rövidebb ’átmeneti szakaszon’ még együtt haladtunk mindhárman. Ezt a Lezárási és egyben Újat-Elindítási szakaszt egy részlegesen takart [Védett] tér-részben [NAGY-GONDOSKODÁSI-TÉRBEN (?)] tapasztaltam meg. A ’megvilágítása’ a térnek hasonlított a hajnalhoz [amikor már nincsen teljesen sötét, de még nincs világos sem].
Azt tapasztaltam, hogy ebben a térben egy darabon ’gyalog’ haladtam [én a karomban az újszülött lánygyermekkel, és velem volt még a bottal / nehezebben mozgó édesanyám is]. Nem tudom pontosan meghatározni hogy mikor, egyszercsak azt tapasztaltam, hogy valamilyen [’speciális’ (?)] [az Ön-Azonosságomhoz megformált] ’járműben’ ültem. Utólagos megértésem szerint a ’járműbe berögzülés’ valamilyen KÖNNYÍTÉST érzékeltetett. A ’járművel’ gyorsan [és ’célirányosan’] haladtunk, és azt tapasztaltam, hogy [ahhoz hasonlóan, mintha hullámvasúton ülnék] ’nagyon gyorsan átvitt a fennsíkokon’.
GYORS volt ez a változás / haladás, és egy ’rossz-érzés’ jelzett bennem. ’Szokatlan’ volt a Változás ezen formája (addig még nem tapasztaltam ilyet), főleg az emelkedőn való gyors lefelé száguldás (huppanás) jelzett bennem furcsaság-érzetben (vagy talán valamilyen „egyedi érzékenységben”) (?)].
A ’rossz-érzés’ miatt a második fennsík előtt leszálltam a járműről, és a ’fennsíkot’ megpróbáltam [LASSABBAN] ’jobboldalról’ (lent) kikerülni, de ott „zsákutcába futottam” [ott nem volt előkészített út / tér számomra (fekete színnel jelölve)].
Valószínűleg azért, mert a FÖLDANYA Felismerte a „zavart” bennem, (a képben) a ’fennsík’ ’baloldalán lent’ egy ’keskeny ösvényt’ formált meg számomra. Ezen a ’keskeny ösvényen’ [ugyancsak KÖNNYÍTÉSSEL] képes voltam végighaladni [és így már nem mentem fel a ’fennsíkra (a megtapasztalásra előkészített nehéz helyzetbe) (piros színű vonallal jelölve)]. Így jelentősen lassabban haladtam át ezen a nehézséget kikerülő [Könnyítő] helyzeten, mintha el tudtam volna fogadni a GYORSABB Lezárást… és ezen a ’lassúbb’ ’kikerülő úton’ a saját meglévő erőmet is kellett használnom [nem tudott a KÖNNYÍTÉS ereje és lendülete erőteljesebben segíteni].
Utólagos megértésem az, hogy valószínűleg a ’karomban tartott kisgyermek’ [= bennem megnyíló Új-Kezdet] miatt „léptem ki abból a KÖNNYÍTÉSES Változási folyamatból, amelyet TÚL ERŐTELJESNEK és TÚL GYORSNAK érzékeltem”… talán olyan korábban felépített Saját Tudásra / Tapasztalatra alapulóan hoztam meg ezt a Választást, hogy az ’Új Kezdet’ Elindítása Fokozott-Odafigyelést és Óvatosságot (!) tesz Szükségessé (?).
Érzékeltem a képben azt is, hogy amikor még a ’gyors járműben voltam’ [az édesanyámmal és a gyermekkel együtt], ’alattunk’ több keresztező út is volt, azok fölött is könnyedén áthaladtunk.
Ezek talán olyan más teremtőkkel való kapcsolódási-lehetőségek voltak, amelyek mostanra ugyancsak szükségtelenné / beteljesíthetetlenné válhattak… és vagy olyan „akadályozásokat” ’kerültünk így ki’, amelyek kikerülése könnyebbé tette a Választott Irányban Megtartását a Jelenlétemnek / Életemnek (?).
Amikor a második fennsíkon is túljutottam [a második fennsíkot már a saját erőből megkerülve a piros vonallal jelölt szűk ösvényen (miközben a gyermeket a karomban fogtam)], a szűk átjárón való áthaladás után egy ’új építésű városrészben találtam magam’ (karomban a gyermekkel).
’Tudtam’ (belül), hogy ez az otthonom. Más volt, mint amire emlékeztem. Nem régi építésű kicsi házak voltak itt (mint korábban), hanem mindenfelé új és magasabb, szebb épületek voltak. Más volt a tér, sokkal szebb volt. Gyorsan (könnyedén, magától-értetődően) abban az utcában találtam magam, ahol a saját házamat felismertem… a régi ház helyén már új épület volt, de így is könnyedén (!) Felismertem [a Harmonia jelzett bennem], hogy az utcában lévő új házak közül melyik az én otthonom.
Ekkor észrevettem, hogy nincs ott velem a lassabban és nehezen mozgó édesanyám.
Utólag valószínűnek tartom, hogy a gyors változás [a GYORS LEZÁRÁS / ELENGEDÉS] miatt valamilyen fájdalom és/vagy visszacsengés formálódhatott meg bennem, és „ezek 
VISSZAHÚZÓ ereje” miatt elkezdtem keresni az édesanyámat [a-MÁR-LEZÁRTAT].
A Tudatomban még nem rögzült be kellően erőteljesen az [= még nem értettem meg azt], hogy néhány (már szükségtelenné vált) megtapasztalásomat Lezártam.
Utólagos megértésem az, hogy a KÖNNYÍTETT LEZÁRÁS során [a megértést-segítő-képben] azokat a megtapasztalásokat Lezártam, amelyeket a képen az édesanyám testesített meg [amelyek akkorra szükségtelenné váltak].
(1)
Mivel felismertem azt,
hogy az édesanyám már nincsen ott velem,
(2)
ugyanakkor NEM ISMERTEM még fel,
hogy azért nincsen ott velem az édesanyám,
mert az a megtapasztalási részem Lezárásra került,
„VISSZAFORDULTAM”.
A képben visszamentem mindkettő fennsík mellett, a nevén szólítva kerestem az édesanyámat, és [mivel ERŐS Szándékkal kerestem], végül meg is találtam.
Mintha egy indulásra felkészülő ’hajó’ ’belsejében’ [sok más utas (és egyéb tárgy) között] lett volna már ’berögzítve’ az ’édesanyám’ [valószínűleg valamilyen GONDOSKODÁS során sok teremtőt érintően nyilvánulhattak meg KÖNNYÍTETT Lezárások, és a Visszabontásra megjelölt [és egy utolsó Ellenőrzésre előkészített] személyes tér-részeket rögzíthette ide be a FÖLDANYA [IRGALOM / ÉLŐTÉR (?)].
Mivel ERŐS volt bennem a Szándék arra, hogy az édesanyámat is ’magammal vigyem’, együtt indultunk el ismét az új város felé.
Nyilvánvalóan a már Lezárt Megtapasztalást nem vihettem magammal, azonban a bennem lévő fájdalmat vagy zavart csillapította / megszüntette az a ’tudat’, hogy ’együtt indultunk az új tér felé az édesanyámmal’. Így kissé megnyugodva ismét elindultam a (lezárt) fennsíkok ’mellett’.
Miközben igyekezettel (és cél-irányosan) haladtam az új város felé (karomban a kisgyermekkel), az édesanyám természetesen ismét lemaradt mellőlem. Mivel a fennsíkok mellett haladva a ’keskeny ösvényen haladásra’ ’összpontosítottam a figyelmem’, nem vettem észre azt, hogy pontosan mikor maradt el mellőlem ismét az édesanyám. Annak a tudata valamennyire megnyugtatott, hogy nem hagytam hátra / nem hagytam magára a nehezen mozgó édesanyámat.
Mivel ennek a tudata volt képes megnyugtatni és Irányban-Tartani, olyan HELYZETET formált meg számomra a FÖLDANYA, amelyben ezt megtapasztalhattam.
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
