Az írás 1578. része elérhető ITT

     (...) Egy belső képpel tudom csak érzékeltetni az eddigi Megértés-töredékeimet.

            Elképzelhetjük a FÖLDANYA Közösségének ’éppen meglévő állapotát’ úgy, hogy az itt élő ’100’ főből hetvenen már képesek ’felszállni a buszra’, és már felléptek a busz [ajtaja előtti] lépcsőjére.

            Harmincan még egy kissé távolabb vannak, még nem képesek fellépni a buszra.

Mintha a „harmincak” között lenne egy-kettő olyan [„hatalmat gyakorló” (?), / „rejtőzködő” (?)] „lemaradt” teremtő,

aki [a részleges megértésem szerint] tudatosan / szándékkal

(habár akár lehetséges az is, hogy „akaratlanul”,

mivel nem ismeri fel pontosan a megnyilvánulása következményét önmagára is irányulóan)]

valamilyen „lökdöséssel”, „felpiszkálással”, „a társa bántásával”

olyan „HATÁST” „akar elindítani” a „harmincak között”,

amely valamilyen formában „meglökhetné” akár a lépcsőre már fellépett hetven társat is…

AZÉRT,

hogy közülük minél többen „visszaessenek” a „lépcső alá”.

            Ezt írtam úgy korábban, hogy

felismerhető annak a VESZÉLYE,

hogy a lépcsőre már fellépett teremtők ha azt tapasztalják meg,

hogy „nem nyílik ki" a megfelelő pillanatban a busz ajtaja,

és ezért nem tudják ténylegesen megkezdeni a Változást-amelyre-felkészültek”,

egyes felépített ’erőik’ / ’ágaik’ „letörhetnek”, EL-Változhatnak…

és ez az ERŐ-VESZTÉS [Tér-Vesztés (!)] már lehetetlenné tehetné a számukra a buszon-maradást

[„visszaesnének” a „még távolabb lévők közé”,

és újra neki kellene kezdeniük a levált vagy bezáródott részük felépítésének].

KINEK JÓ EZ (a „hátra-mozdítás”)?

            A „lemaradt” „harmincak” között lehetnek olyan SÚLYOSABBAN „mérgezettek / sérültek”, akik „mindenképpen akadályozni és visszahúzni akarnak másokat” [talán azon régebbi tapasztalatra alapulóan, hogy a korábbi TÉR-Váltások során a „béklyóba befogott” „helybéliekkel” „húzatták a kocsijukat”, „mások erejéből át tudtak menni olyan Változásokon is, amelyekre ők nem készültek fel”].

         (...)   Akik (’hetvenen’) már készen állnak arra, hogy a buszba berögzüljenek, ők a legtöbben ebben egymást is segítették [közvetlenül, vagy akár csak távolabbról, a maguk megtett Jobbító lépéseivel / épüléseivel].

A ma még „lemaradott” ’harmincak’

NEM ÉRTIK azt,

hogy Akik (’hetvenen’) már képessé váltak TOVÁBB-LÉPNI,

azok ő-értük, a ’harmincakért’ is ’dolgoztak-és-dolgoznak’,

folyamatosan (!) tesznek azért,

hogy ne maradjanak le a ’harmincak’ se a ’felszabadulásról / Megújulásról’.

Akik ma ’előbb járnak’,

azok mindannyian az ’utat is formálják’ azok számára is,

akik az így felépített úton majd utánuk jönnek.

A VÁLTOZÁS és a MEGÚJULÁS Lehetősége

a FÖLDANYA Befogadásában élő minden teremtő számára MEGNYÍLT,

azonban ez a Változás / Megújulás NEM abban a formában nyilvánul meg,

hogy az ’előbb haladók’ „húzzák magukkal a lemaradtakat”.

Az ’előbb járók’ még ha akarnák sem tehetnék ezt meg

(hogy „húzzák” „maguk után” a társaikat):

 a Szándékukkal csak a Saját Sorsuknak adhatnak irányt,

másokra nem terjeszthetik ki a Szándékukat (!).

 Mindenki ’egyedül’ [önállóan] ’léphet tovább’

azokat a Tapasztalatait Megtartva, amelyek a ’Sajátjai’.

       Részleges az a megértésem, hogy

legkésőbb a ’HÍDON való átvezetés’ során

LEVÁLASZTJA a FÖLDANYA

a befogadásában élő teremtőkről mindazokat

(1) a Megformáltságokat

és (2) Tér-részeket / áramlásokat,

amelyek NEM ÖN-AZONOSAK a teremtővel

[vagyis amelyeket a teremtő jogosulatlanul használt].

Nem marad le senki a Változásról / Megújulásról

[a ma még „lemaradva” lévők sem],

ugyanakkor mindenki csak azt viheti tovább magával

[Megformáltságként / Térként / Felelősségént is],

amely a Saját Sorsához [Saját Választásaihoz, Saját Harmoniájához] ILLESZKEDŐ.

            A „lemaradt’ ’harminc’ között lehetnek olyanok, akik sok-sok nagy nehéz bőrönddel állnak távolabb a busztól [mert egy olyan  TÉVES „tudás” van bennük, hogy az majd segíti a „túlélésüket” (például „pénzzel” vagy egyéb javakkal majd „megveszik” „aki / ami kell”)].

A ’buszra’ azonban mindenki csak egy kis kézi-poggyásszal szállhat fel,

és ebben a kézi-poggyászban csak az lehet,

ami valóban a teremtő ’SAJÁTJA’.

Nagyon sok ’üzenet’ hangzott el korábban is

a „kényszert működtető / idegen mintákat működtető” teremtők felé,

amelyek érthetően és  több-irányból is megmagyarázták / megvilágították azt,

hogy számukra is megnyílik a továbblépés / Megújulás lehetősége,

ám a ’Megnyíló Kapukon / Új Utakon’ csak ’önállóan, egyedül’ léphetnek tovább,

megszabadulva mindattól, ami nem a Saját Igaz Valójuk.

E néhány bekezdésnek ismét az a célja,

hogy FELHÍVJA a FIGYELMÉT

a még mindig „mások erejéből / mások verejtékéből és véréből előre-haladni akaróknak”

arra,

hogy számukra is VAN  előkészített [ általuk VÁLASZTHATÓ (!)] Út a Továbblépésre / Megújulásra.

 Ha az Anyagi-Testi Jelenlétüket is szeretnék megtartani

a mostani KISEBB TÉR-Váltás során,

akkor az csak úgy lehetséges,

ha Tudatosan ’visszahelyezik az életüket’ a ► TISZTELET állapotába,

és ha ► ELFOGADÁSSAL és ► Bizalommal odafordulnak a Saját Igazi Valójuk felé,

ha Tudatosan „levetik” az „álarcaikat”

[amelyek megakadályozzák őket a kapuk / utak elérésében],

és „befejezik” a mások felé irányított „kényszer” minden formájának megnyilvánítását.

„Csak akkor lehet segíteni valakin, ha hagyja.”

          (...) A Figyelem-Felhívások sokszor és sok-irányból ’megmagyarázták’ azt,

hogy az előttünk lévő Változások során

már nem lesz lehetséges „mások erejéből továbblépni”.

A Megújulás [’hazatérés’] mindenki számára megnyílik,

és  mindenki azon az úton / azon formában Tapasztalja meg,

amelyhez  a ’saját erejéből’ 

és a  saját Választása szerint képes lesz hozzákapcsolódni.

  (...) a továbblépés ’kulcsa’

mindenkiben’ ’belül-magában’ van.

Az egyik kulcs az,

hogy  MIT VÁLASZT (komolyan, megfontoltan),

a másik kulcs pedig az,

hogy  MEGKEZDI-E / MEGTESZI-E azokat a SAJÁT lépéseket a Választott Irányban, amelyet senki más nem tehet meg helyette / senki más nem pótolhat.

       (...)     „HA meg akarják tartani az Anyagi-Testi Jelenlétüket”…

Ez először VÁLASZTÁS kérdése,

majd pedig az teheti megtarthatóvá az Anyagi-Testi Jelenlétet, 

ha ELFOGADJÁK / Befogadják az Életet-GONDOZÓK ilyen irányú GONDOSKODÁSAIT. 

         A „játszmák folytatása” minden pillanatban egyre távolabb vezet az Anyagi-Testi Jelenlét megtarthatóságától.

Az írás folytatódik az 1580. részben, elérhető ITT