2011. augusztus 1.

„Előszó”

Ünnep, Szakralitás

[Új lejegyzés kékkel írva]

A III. Pontban Lendvai Katalintól idézett írásból:

„…Magyar Nők, Asszonyok, s Férfiak, megszólítalak bennetek!

Az Ősi Rend szerint elhívást kaptok a Nemzet sorsát illetően.

Álljatok össze, fogjatok össze, vegyetek részt egymás megsegítésében!

(…)Tőled telhetően mindent kövess el annak érdekében, hogy a magyarságtudat felébredjen a lelkekben!

Szólítsd meg a lelkeket, s hívd meg a Magyarok Országos Gyűlésére.

Nemzeti összefogás napjának jelöltétek meg ezeket a napokat,- hát fogjatok össze, alkossatok egyet!

Szólítsátok meg a lelkeket, hogy az egységtudat ébredjen a szívekben!

Istennek kedves Leányai, szólítsátok meg az embereket,- fiatalt, időset, aggastyánt, nőt, férfit, s gyermeket,- hogy indítson szívében új utat,- összefogást!

S aki tud fizikai valójában, aki nem tud, az lélekben jelenjen meg ezeken a gyűléseken, amit a Magyar Összefogás Napjaként jelölök meg.
Majd a Magyar Egység Napján folytatódjon tovább ez az összefogás, ahol határozzátok meg Hazátok további sorsát!..”

Személyes megjegyzéseim Katalin lejegyzése kapcsán:

            A „Magyarok Országos Gyűlése”, a „Magyar Összefogás Napja”, illetve a „Magyar Egység Napja” „mélyebb (vagy kiterjedt) értelemmel is bír”.

Nem csupán egy adott földrajzi ponton/helyen szervezett összejövetelek ezek, hanem az anyagi teremtési szint ’mellett’ a lelki és szellemi létezési szinteken is (ezekkel Egységben/EGYben) ’megjelennek’.

Az e napokat tudatosan megélők [a maguk anyagi Életében Jelenlétükkel] jelentősen hozzájárulnak e nap(ok) „Teremtéseihez”. A Szíve vezetését követve mindenki „ott” lesz jelen (helyileg és feladatot illetően is), ahol a maga helye van. Így a ’megfelelő’ időben és módon, formában és tartalommal áll majd össze az a „Magyar EGY”, amely Alapja lesz/Van a Magyarság Megújult Életének. Mindenkinek a „tőle telhetőt” fontos/szükséges megtennie…

            Ahogyan egyre tisztábbá és teljesebbé válik a „személyes Jelenlét” [tudatos és tiszta ’önkifejezés, önmegnyilvánítás’] ezeken a JELÖLT napokon (is) (vagyis ahogyan egyre inkább kiteljesedik e nép tagjaiban a személyes/Belső/Szív-vezetés tényleges, tettekben is megjelenő követése), úgy válik majd a ’látható’, anyagi valóságban is egyre tisztábban láthatóvá/megnyilvánulttá az, hogy mely „egyéni Lelkek” „alkalmasak” a „közösségek” összefogására/vezetésére, és mely „csoportosulások” válhatnak a Közösség/Egység Építésének „biztos alapjává”/kiinduló-pontjává.

            A FÖLD ÚJ ÉLETÉBEN – és így a Magyarság Életében is – elindult az a folyamat, amelynek során

a „hétköznapi”/mindennapi megélések letisztulása és tudatosodása mellett

megteremtődnek [megformálódnak] az ÜNNEP új napjai/időszakai

[és új vagy megújult formáikban megfelelő új tartalommal töltődnek meg].

Az Ünnepeknek fontos része az „emlékezés”, amikor a dicső vagy épp a kevésbé dicső tettekre/megélésekre, az elődökre is emlékeznek, és ezáltal egyfajta

folytonosság alakul ki (marad meg)

az Ősök, Elődök, a Gyökerek irányába is. Az emlékezés a legtöbb esetben ma még ’intő’ példa is lehet arra, hogy mit szükséges megváltoztatni, miben szükséges változni akkor, ha valami yobb és teljesebb Élet a cél ---

az „Ünnep” Valódi Lényege azonban minden esetben

a[zon] „Jelen Megerősítése, amely elvezet a ’vágyott jövőbe’.”

Az Ünnep általában MEGERŐSÍTI az Élet egy olyan részét/szeletét,

amely „továbbvitelre érdemes”,

amelyben ELŐREMUTATÓ/előrevezető Példa vagy Út [Működés, Erő] Van Jelen.

            Az Élet „Szakralitása” és „Szentsége” nem teljesen azonos fogalmak (vagyis saját tartalommal is bírnak). Az Élet Szentségén leginkább [a jelen Földi viszonyokra tekintettel] azt értem, hogy az Élet maga a Létezés, vagyis „Van”, a TeremTŐ-ből eredően Van és így Őhozzá is tér majd vissza, vagy más meghatározással a „MindentTeremtővel EGY”. Ezen „EGY”-ség miatt [vagyis hogy Van] az Élet „elpusztíthatatlan”, és „elpusztíthatatlanul” Jelen Van mindenhol és mindenben. Mivel a „Mindenben JelenValóból” ered és mindenben ami és aki Létezik és Él Jelen Van, így az Élet Örök és elpusztíthatatlan, Szentség, Van.

            A „Szakralitás” lényege ma még elsődlegesen talán úgy közelíthető meg, hogy a Mindenben JelenValó Élet egy sajátos „Építkezést” és Kiteljesedést, Önfelismerést él meg, vagyis oly módon jelenik meg [oly módon nyilvánul meg] az Élet, amely Örömet és Szépséget, KiTeljesedést eredményez.

A „Szakralitás” vagy „Szakrális” Élet tehát olyan,

amelyben „Örömét és Boldogságát, KiTeljesedését, Szépségét” élheti meg az,

aki azt [mint „Utat”] „választja”.

            Említettem már, hogy a Magyarság/MAGSÁG jelen FÖLD-korszakban vállalt ’második’ fő feladata a FÖLD ÉLETÉNEK visszasegítése a Maga Szentségébe és Szakralitásába. Ez tehát azt jelenti, hogy

a mindennapok megéléseiben,

valamint az Ünnepek felépítésében és megéléseiben

egy olyan Példa-felmutató életet kell élnie,

amelyben kiTeljesedik az önkiteljesítő élet

[vagyis mindenki megtalálja azt a „saját Harmóniáját”, amelyben a maga Boldogságát a Világa Harmóniájával Építő/Szépítő/Gyarapodó/Gyarapító módon képes megélni],

továbbá mindezt olyan formában/módon teszi,

amikor minden más Élet/Létező élethez/létezéshez való yogát is ismeri és elismeri

[és ha teheti, akkor tőle telhetően a „Harmónia” megélésében a többi Létezőt is támogatja/megsegíti].

            Magam azt tapasztalom, hogy amik az ’elmúlt időszakokban’ ’bezáródtak a Szakralitásban’, azok szépen ’Nyílnak vissza’ mind a tudatban, mind a ténylegesen megélt Életben/gyakorlatban.

OmMÁÁTRé~KJ

*****

I.

Elvárás/Várakozás helyett: NYITOTTSÁG

A „Nyitottság” a Jelenlét alapja, és a legteljesebb megnyilvánítást segítő módja.

            Ha „valamire várakozással” töltitek az időt, akkor „elszalaszthatjátok” a „Most”-ban/Jelenlétben ’jelen lévő’ Lehetőség meglátását és annak választását, az ahhoz való kapcsolódást.

2011.0728 – Szemelvények – Önkifejezés III.:

Nagyon fontos, hogy azokban a helyzetekben,

amelyekben „mások támogatójává vagy segítőjévé” válunk,

TELJESEN ŐSZINTÉK, IGAZAK legyünk.

A „segítő szándék” „tiszta” legyen,

vagyis tisztán SZERETETBŐL legyen jelen (’se több se kevesebb’),

magunkat a „yobbítás” és önzetlen segítségadás szándéka vezesse

[ne kívánjuk a másikat ’befolyásolni’ vagy ’vezetni’, ne ’értékeljük’ vagy ítéljük meg stb].

Ha „hívást” érzünk egy helyzetbe, amelyben segítően nyilvánul(hat)nánk meg,

akkor „teljes figyelemmel” [teljes odafigyeléssel] forduljunk a „helyzet” és a helyzetben „jelenlévők” felé is.

Legyünk „nyitottak”, hogy megérthessük azt, amit a helyzet mutat –

és ezáltal is azt tudjuk nyújtani,

ami az adott helyzetben „tőlünk telhetően is a leg-yobb”

és az „érintett számára is legmegfelelőbb”.

Fontos, hogy IGAZAK legyünk teljes egészében:

ne találjunk ki valótlan, általunk meg nem élt ’példákat’, mert már ez is ’ferdítés’.

Olyat mondjunk és tegyünk, amit mi VALÓBAN megtapasztaltunk,

és ami ezáltal a ’magunk tapasztalata/tudása’

[’erre tudunk Építeni, ebből tudunk biztonsággal Építkezni/Építeni’].

Ne „szépítsünk”, és közben ne legyünk bántóak sem

(ugyanis a ’bántás’ érzékelésekor bezárul vagy beszűkül a „szív”, és így legtöbbször nem tud célt érni a segítség).

*****

            A korábbi időszakokban ’megtanultunk’ [a személyes megtapasztalások útján a magunk életébe vontunk] különféle ’technikákat’ (alkalmazási módokat). Akik az elmúlt időszakban a Szívük vezetésével ’új (illeszkedő) tartalmakkal’ töltötték fel ezeket, általában tapasztalták azt, hogy a ’technika’ [a megnyilvánítás formája] igazodott, átalakult, egyszerűsödött.

Akik nem kötötték össze az elmúlt időszakokban

a „tanult technikák” alkalmazását a maguk Szív-vezetésével,

azok megtapasztalták/megtapasztalják a „technika” „hatástalanná válását”,

vagy akár azt is, hogy annak mechanikus alkalmazása „mérgezővé” válik a számukra.

Mindez figyelmeztetés/felhívás arra,

hogy „magukból” hívják elő

a „számukra megfelelő/szükséges” „új erőket” és „megnyilvánítási/megnyilvánulási módokat/formákat”.

Ajánlom e korábbi írásokat: 20110722 II – Önkifejezés és 20110723 – Önkifejezés II.

„Mindazoknak, akik ’világként’ kívánnak élni,

’haladéktalanul’ el kell sajátítaniuk és gyakorolniuk szükséges

a ’tiszta és közvetlen’ [’Maga-minőségű’]

[~ ’igaz’, ’Most-minőségű’] [’kendőzetlen’ és ferdítésektől és szépítésektől mentes]

önkifejezést, önmegnyilvánítást.

Csak ez a közvetlen és tiszta minőségű önkifejezés és önmegnyilvánítás biztosítja

a Létezők/Lelkek/Jelenlévők összekapcsolódása esetén

’minden érintett’ számára

a megfelelően kiegyensúlyozott és kiegyensúlyozottan kölcsönös előnyöket/gyarapodást biztosító Építő Életet.”

*****

II.

Nem csak úgy lehet „elhagyni” valamit vagy valakit,

ha fizikailag is eltávolodunk tőle,

hanem úgy is,

ha nap-mint-nap fizikai közelségben vagyunk ’vele’,

de már „nem törődünk vele”,

vagyis „nem szeretjük”,

nem éljük meg vele az Egységet/Szeretetet.

„Tőled telhetően mindent kövess el annak érdekében, hogy a magyarságtudat felébredjen a lelkekben!”

20110109 – AlapElv:

„…Az EGY „ÚT”-ján (Családjában) az „EGY Felé” tartók (Egyének, közösségek) „rész-céljai” „mindig különbözőek”,

hiszen „önmaguk” adott helyzetéből igyekeznek a közösen meghatározott/megfogalmazott cél felé.

A közös célt választottakat ugyanakkor egy olyan közös eszme vezeti,

amely megtapasztalásának „mindannyian részesei/résztvevői lehetnek

a maguk egyéni és közösségi megtapasztalása által”.

            Semmi sem „múlandóbb” és semmi sem „örökebb”, mint a „Jelenlét”.

            A „Jelenlét” az a „pont” vagy „állapot” vagy „hely”, amelyben a „Jelenlévő” „kiléphet minden korlátozásból”, illetve amelyben bármely számára elérhető megtapasztalás részévé lehet.

            A „Jelenlét” egy „örök kapu”, amelyben „út” és „utasa” egymásra találhat, Eggyé válhat.

            A „Jelenlét” az a „kapu”, amelyben a Létező/Utazó bármely számára elérhető „út” részévé válhat, és amelyben bármely járt utat elhagyhat/megváltoztathat.

            A „Jelenlét” az a „kapu”, amely minden Létező „Szívében” „örökkön nyitva van (jelen Van)”.

            A „Jelenlét” a „választások kapuja”, amelyben „ÖRÖK” és „Változó” állandóan Jelen Van, és amelyet megtalálva mindenki „ura” lehet a maga megtapasztalásának.

A „Jelenlétben”

„tiszta formájában/tartalmában” elérhetővé és megélhetővé, megérthetővé válik

az „Önmag” vagy „Való/Eredő/ÖRÖK-Lényeg”,

„Az-Aki-Elindulhat-és-az-Aki-VAN” (utat jár és utat teremt).

Aki „megtalálja Jelenlétét”,

az a RENDELÉS szerint Új Világot teremthet/alkothat (formálhat meg és tölthet meg tartalommal).

Ha a „tartalmi kép” jelenik meg „először”, az megformázza magát,

míg ha a „forma képe” jelenítődik meg „először”,

az „magába fogadja/építi” a „maga” (megfelelő) (Harmónikusan EGYÜTT-rezgő) „tartalmát”.

[EGYÜTT-Hatóság Törvénye/Törvényszerűsége/Elve]

A Család tagjai/teremtményei

gyakran már „megformált részeik” „közreműködésével”

(megformált részeik-„ből” és/vagy már megformált részeik segítő közreműködésével)

kelnek életre,

mely még szorosabbá teheti a családtagok kapcsolatát/kapcsolódottságát.

[Ide tartozik a „születésen” túl a tudások/tapasztalatok tanítás/példaadás általi átadása,

illetve a legtöbb tényleges tevékenység/munka is].

OmMÁÁTRé~KJ

*****

III.

//lendvaykati.gportal.hu/gindex.php?pg=34418982

Feketéné Lendvai Katalin lejegyzésében:

Magyar Egységre, Nemzeti Összefogásra szólítalak benneteket!

Magyar Nők, Asszonyok, s Férfiak, megszólítalak bennetek!

Az Ősi Rend szerint elhívást kaptok a Nemzet sorsát illetően.

Álljatok össze, fogjatok össze, vegyetek részt egymás megsegítésében!

Ősi Törvény kimondja,- Hazádat segítsd mindenáron!
Tőled telhetően mindent kövess el annak érdekében, hogy a magyarságtudat felébredjen a lelkekben!

Szólítsd meg a lelkeket, s hívd meg a Magyarok Országos Gyűlésére.

Nemzeti összefogás napjának jelöltétek meg ezeket a napokat,- hát fogjatok össze, alkossatok egyet!

Szólítsátok meg a lelkeket, hogy az egységtudat ébredjen a szívekben!

Istennek kedves Leányai, szólítsátok meg az embereket,- fiatalt, időset, aggastyánt, nőt, férfit, s gyermeket,- hogy indítson szívében új utat,- összefogást!

S aki tud fizikai valójában, aki nem tud, az lélekben jelenjen meg ezeken a gyűléseken, amit a Magyar Összefogás Napjaként jelölők meg.
Majd a Magyar Egység Napján folytatódjon tovább ez az összefogás, ahol határozzátok meg Hazátok további sorsát!

Ősi Rend Asszonyaként tekintsetek reám, és érezzétek meg szívetekben az elhívást.

Ne a múlton merengjetek, hanem az újba, a jövőbe révüljetek,- s határtalan szeretetetekkel, tudatok bölcsességével írjatok új sorsot, alkossatok Új Magyar Felelős Nemzetet!

Házaitokba egy mécsest rakjatok ezeken a napokon, ami az összetartozás fényét hirdeti!
Szívetekben beszéljétek meg Istennel Hazátok sorsát, alakítsátok neki tetszően.

Ezeken a napokon beszéljétek meg jövőbeli terveiteket.
Jelöljetek ki egy következő napot, melyen bensőségesen megvitathatjátok Hazátok dolgait. Javaslom e napot illetően 2011. október 6.- át, mivel már ekkor az Új Világ Rendjéhez közelítetek. Emlékezzetek ezen a napon Őseitekre, kegyelettel forduljatok hozzájuk egy SZER keretében, amely után tovább tárgyaljátok a szükséges tennivalókat az Ország Sorsát illetően.

Ezt a napot az ÚJ KEZDET Napja- ként jelöljétek, s ezen címszó alatt szólítsátok meg az embereket!

Lobogótok, Boldogasszony Lobogójává váljon, s szívetekben ősi dalt zengjetek!
Gyülekezzetek, támogassátok egymást, alkossatok EGYSÉGET, sürgessétek az Összefogást, - alkossatok ÚJ RENDET!

Ezekre a napokra tisztelettel, szíveteket megnyitva, új tudatossággal készüljetek!

Oltalmazótok, ÉN, az Ősi Nagyboldogasszony támogatlak bennetek!

Rezdüljetek együtt, nyissátok meg szíveteket, alkossatok Új Magyar Felelős Nemzetet!

Kárpátok bércein ősi dal zendül, meghívva az Ősök Szellemét, hogy a jelenben támogatást adjanak az elkövetkező lépésekhez.

Isten áldja a magyart, Anyahita,-Nagyboldogasszony Országát, a Teremtés Bölcsőjét!

Anyahitaként szóltam hozzátok.
Ébredj Magyar!

Ősi titkok szívedbe vannak vésve, csak emlékezned kell.

Áldottak legyetek TI, s Irgalommal teljesek!

Veszprém. 2011. augusztus 1.

Belső HANG által lejegyezte: ÁhimRé
Feketéné Lendvai Katalin

2011. október 6. az ÚJ KEZDET Napjának helyszíne még nem lett meghatározva.

Anyahita korábbi üzenetei az alábbi elérhetőségen találhatóak.
//lendvaykati.gportal.hu/gindex.php?pg=32307109

*****

 „Utószó”

Ima, Fohász

//lendvaykati2.gportal.hu/gindex.php?logout=1

„Isteni Tisztaság ölelj körbe Engem
Hozd egységbe lelkem igaz szellememmel
Áradó Fényesség járja át a testem
Tisztaság Angyala karjába zár Engem
Egy vagyok a fénnyel, és a tisztasággal
Harmónia rezeg ebben a világban
Árad belőlem, megtisztít most mindent
Mivel utam során kapcsolatba lépek
Hogy tisztuljon eggyé a Szent Létezésben
Mit Atyám átölel tisztító fényével
Ezért befogadlak tisztaság ereje
Teljesedj, sugározz ragyogj a Szívemben !
Ámen!”