|
20110824 - Nem új, csak összeállt... (I. rész)
2011.08.24. 17:47
2011. augusztus 23.
Nem új, csak ’összeállt’…
[Néhány új gondolat és „kérdés” az 5-6. oldalon]
NOX: A vándor dala
Nézd, ég minden már:
erdő, kunyhó, és vár.
Nézz szét bárhol: csak gyászt ontó füst és homály!
Kínzott táj.
Az élő is holt-,
más lesz minden, mint volt.
Az emlék a szívedben lángol, és vígasz sehol.
Nézz fel!
Csak az élet, csak a lélek-,
ez kell, ez kell!
Nem a bosszúd, nem a véred,
csak fényed kell.
Csak az élet, csak a lélek-,
ez kell, ez kell!
Nem a pajzsod, nem a késed,
csak fényed kell.
Csak hit kell, s erény-,
átjár minket egy fény.
Ne engedd, hogy szívedből elvesszen minden remény!
Mert szól még itt dal:
elfárad végül a zaj.
Csak éld túl a hódító felhőt, 'mely Napot takar-,
nézz fel!
20110606 III – A Hatalom visszavétele
2011. június 5., vasárnap
A Hatalom visszavétele
/A Jelenlét Hatalmának visszaszerzése/
A bevezetőben ismertetendő megértést segítő kép megérzésem, illetve eddigi megértésem szerint „minden Magyar és/vagy MAG Létező”-re vonatozhat [e „Családokban” „általános”], valamint egyes MAG vagy Küldötti Létezőkben „mélyebb személyes érintettségű” is lehet.
Kép:
„Hatalmam teljességében”, szemlélve / figyelve a „tájat / környéket / történéseket” békésen, „biztos léptekkel haladok az utamon, mögöttem / mellettem kíséretemmel / társaimmal”.
Képben ez úgy jelenítődött meg, hogy lovon ülve, páncélzatban többekkel együtt haladok egy-irányban egy úton. Az úton szembe velünk (!) sérült, kimerült emberek / családok jönnek, talán mentik az életüket, mert megtámadták és felégették otthonaikat… vagy talán éppen rabszolgaságba visznek közülük néhányat…
„Páncél-ruhában” vagyok, amely egyfajta védelmet (személyes biztonságot) is megtestesít, de egy kis „kívülállóságot” vagy [még]elkülönültséget is megjeleníthet [„még szemlélek”]…
„Hatalmamat” tudom és értem / érzem / élem [„JelenVan”] – a Hatalmat itt „tiszta” értelmében megjelenítve. „Hatalmat” érzek magamban, ami az „önazonosságot, önismeretet, Jelenlétet” is jelenti… Egyelőre még csak ’figyelem’ az eseményeket…
A mögöttem [elődök/utódok] és/vagy velem / mellettem tartó társaimon is „páncélt” érzek, bennük is érzem / látom a „Hatalmat”… Egy-felé haladunk… Együtt haladunk… Mintha együtt indultunk volna felderíteni a megjelent bajok okát és a bajok már megnyilvánult formáit… „Érzem és tudom a Társaim Jelenlétét”, melyet [külön formáink ellenére is] Egységként érzékelek…[„Egyre mélyebben” haladok/haladunk a bajok forrása / megjelenése felé, melyből mentik / mentenék az életüket a sérült létezők.]
Figyelem a velünk szembe haladó sérült vagy elfáradt embereket --- mintha megnézném, hogy milyen az állapotuk, mi okozta „földön-futóvá válásukat”… figyelem, hogy honnan jönnek, mi lett otthonaikkal…
Mintha az otthonokat feldúlták és kirabolták volna, mintha égnének a házak, füst, „fél-homály”, vagy néhol inkább már „sötét” van --- pedig itt virágzó falvaknak/kerteknek kellene lenniük…
Nézd, ég minden már:
erdő, kunyhó, és vár.
Nézz szét bárhol: csak gyászt ontó füst és homály!
Kínzott táj.
Az élő is holt-,
más lesz minden, mint volt.
Az emlék a szívedben lángol, és vígasz sehol.
Nézz fel!
Látom, hogy a hely már nem védi meg az ott lakókat, az otthonok már nem otthonok… és talán az „élet” [és e Lelkek ÚT-ja] csak úgy vihető valamelyest tovább, ha most [’egy időre’] elhagyják otthonaikat ezek az emberek / lelkek…
„Otthon” [a személyes és családi (együttes) Életre választott/Rendelt hely] „nélkül” azonban hogyan élhető és vihető tovább az élet… hogyan állítható vissza ez a hely a „saját Rendjébe”…
„Társaimban” és „bennem” JelenVan az a „Hatalom”, amely jelentős részben az otthonukat elhagyni kényszerülőkből már hiányzott… valószínűleg egykor [EGY-kor] ezekben a ’szerencsétlenné lett’ emberekben/Lelkekben is megvolt a Maguk Hatalma… Hová, mivé lett/lettek?
Csak az élet, csak a lélek-,
ez kell, ez kell!
Nem a bosszúd, nem a véred,
csak fényed kell.
Csak az élet, csak a lélek-,
ez kell, ez kell!
Nem a pajzsod, nem a késed,
csak fényed kell.
Csak hit kell, s erény-,
átjár minket egy fény.
Ne engedd, hogy szívedből elvesszen minden remény!
Mert szól még itt dal:
elfárad végül a zaj.
Csak éld túl a hódító felhőt, [’tébolyt’] 'mely Napot takar,
Nézz fel!
Sajátos változás kezdődik, miközben „társaimmal” haladok a feldúlt és elhagyott otthonok felé vagy részben már azok határán vagy közöttük játhatunk.
[Talán a képben ezután bekövetkező változás azt jeleníti meg, ami „ott, a sűrűség adott pontján / helyén” „jellemző” volt, és ami „eltérített” a „Hatalomtól”, a „Maga/Saját-útról”]
„Társaim”, akikkel eddig együtt haladtam, részben mellém lovagolnak, majd körbevesznek, „lándzsáikat felém fordítják”. Érzem és tudom, látom, ’tapasztalom’, hogy „körbezártak (foglyul ejtettek?) nem engednek” „ki vagy tovább” [tiszta formájában talán az ÖnVédelem/Szív-védelem a „fenyegető” helyzetben]…
Nem értem a helyzetet, „leszállok a lovamról” [hogy a lovat ne érje bántódás, ha engem bántanának] [Úton-haladás felfüggesztése]…
Valami Hatástól a földre kerültem… mintha a „páncélom” már nem lenne rajtam [már nem „különülök el” ettől a Világtól] --- most nem tudom pontosan felidézni, hogy milyen hatás idézte ezt elő vagy kényszerített erre… talán a „társaim” felől is érhetett bántás / megsebzés, de még határozottan életben-lévőnek érzem/látom magamat az általuk felállított körben földön-fektemben… sebeket érzek magamon, valamiért a „Hatalmam” már nem működtetem (nem akarom és nem tudom bántani őket)… csak állnak körben, mintha várnának valamire… mintha „életben kellene tartaniuk”… mintha „életben kellene maradnunk…
Csak az élet, csak a lélek-,
ez kell, ez kell!
Nem a bosszúd, nem a véred,
csak fényed kell.
Csak az élet, csak a lélek-,
ez kell, ez kell!
Nem a pajzsod, nem a késed,
csak fényed kell.
Csak hit kell, s erény-,
átjár minket EGY fény.
Ne engedd, hogy szívedből elvesszen minden remény!
Mert szól még itt dal:
elfárad végül a zaj.
Csak éld túl a hódító felhőt, [tébolyt] 'mely Napot takar,
nézz fel!
A „társaim” által kialakított körbe aztán odaérkezik az, aki valószínűleg kiadhatta a ’parancsot’ az „elfogásomra” [az Egység valamilyen / bármilyen megbontására] és „[’addig’] életben megtartásomra”… valamiféle erőt vagy mágiát használ „ellenem”… talán hogy megkösse vagy elpusztítsa [„elvegye”?] „az Erőt”, a „Hatalmat”, a Lelket vagy a Szellemet… valahogyan ez a „leszögezés” „sikerült” is akkor neki…
Pontosan ’éreztem’, hogy nem pusztán az akkori életemtől/Jelenlétemtől akart megfosztani ez a létező, hanem ’kiterjedtebb’ szándékai voltak: a Lelkem vagy Szellemem ’teljességét’ igyekezett lehetőség szerint [elvenni vagy] elpusztítani, ha pedig ez valamilyen ok miatt nem volna lehetséges, akkor a Hatalom/Ható-Erő teljességétől megfosztani, ’hosszú időre’ (!) Ható-képtelenné tenni.
[Ez pedig a „SZÍV/Szív” elleni irányulást, az „Élet-Mag” elleni irányulást jelenti --- és ez a kép itt kapcsolódik a MAGOK és Magyarok tört-én-etéhez.][Amint fent úgy lent, amint kint úgy bent.]
Eddig a kép…
Próbáltam a képet és üzenetét [a ’személyes vonatkozásában’, valamint az azon túlmutató, a MAG-okhoz, részben Küldöttekhez kapcsolódó részében is] értelmezni / megérteni…
Amikor már „el tudtam fogadni” „ami megtörtént”,
lassan elkezdtek feljönni a fájdalmak…
amelyek „nagyon mélyek”, és „eddig mélyen el voltak rejtve” a „szívben”[SZÍVBEN?]…
elme által eddig el-nem-érhetően…
hozva a megértéseket…
és lehetővé téve az elengedést,
megbocsátást / átlényegítést / megtisztulást / felszabadulást…
a Hatalomhoz való visszaigazodást…
a Hatalom visszavételét…
A Hatalom „visszaszerzése” csak a tudatos „személyes”, egyéni megélések által [akarat/szándék + tett megfelelő egysége] lehetséges…
„Több szintje” értelmezhető a „tört-én-éseknek.
Az egyik feltörő „fájdalom-csomagban” „nagyon fájt”,
(1) hogy „társaim [~Család-tagjaim], akikben bíztam [akikkel Együtt/EGY-felé haladtam], akikkel megbíztunk egymásban” „ellenem fordultak”…
(2) „Fájt”,
hogy „a család, amely befogadott” (vagy akár ’behívott’, ’utat adott, kapcsolódott’)
talán eleve azért hívott vagy fogadott / kapcsolódott, hogy „kiszolgáltasson”…
vagy talán pontosabb a megfogalmazás úgy,
ha ’visszafordítjuk azt, ami kifordításra került”:
talán eleve azért kérte, hogy fogadjuk be a családunkba
(ha egyáltalán élt ilyen ’kéréssel’ az Otthonunkba való belépése előtt),
hogy a magunk otthonától bennünket megfosszon és ’rabszolgasorba’ juttasson…
[Ezen a gondolatok folytatása a 6. oldaltól]
20090703 III – HITTEL vagy hitel (elérhető ITT):
„…Valamiféle „halványulás” vette kezdetét az emlékezetben, és egyre kevesebben lettek – ahogyan haladt előre a kor/kór és az élet – akik még TUDTÁK, hogy hogyan is működött „régebben”, még az „isten tenyerén”, az „idő” kezdete előtt az Élet.
Elfeledték azt is, hogy egykor „hitelt” adtak bizonyos idegenből jötteknek, akik a „hitellel” még nem számoltak el, és még nem bontották le a „falakat” sem, amelyeket a „hitelekből” építettek.
Sőt, mi több, megjelent valami olyan minta vagy gondolat, hogy tulajdonképpen az idegenek hoztak és adtak valamiféle „hitelt”, amelyet most a földieknek „törleszteniük” kell --- és persze „soha” nem lehet a „végére érni” a „törlesztéseknek”, mert már senki sem tudja, hogy a „hitel” mikor és hol, TÉNYLEGESEN mikor és hol, és MIÉRT keletkezett. Akárki kutatná is az „eredetet”, az IRÁNY rosszul beállítottsága miatt „SOHA” nem találhatja meg.
Ha valakiben feléledne azonban az „Ősi (önnön igaz) HIT(e) és TUDÁS(a)”, akkor már a „megfelelő irányba állíthatná a keresése célzóját”, és ott bizony
ráakadna a valódi
[vagyis GYÓGYÍTHATÓ, KIEGYENSÚLYOZHATÓ! (Rendezhető / Igazítható)]
történésekre és okokra ---
és arra is,
hogy HOGYAN OLDHATÓ MEG
A SZERETET ŐS [e-földi-SzeRves] EREJE ÁLTAL
ÚGY
ez a mai kiegyensúlyozatlan helyzet,
hogy az FELEMELJEN MINDEN ÉRINTETTET.
MINDEN
ÉRINTETTET!”
Amikor a Szakrális Magyar Királyság kapcsolatba [majd ’szövetségre’] lépett a Római Katolikus Egyházzal, akkor „melyik fogadta be a másikat” [abban az értelemben, hogy melyiknek volt „saját yogán’ Otthona]?
Természetesen egy összekapcsolódásban E Világ természetes rendje szerint minden érintett befogadó és kiegészítő is egyben.
Rendesen működő összekapcsolódás csak akkor jöhet létre, ha egyik részesnek sincsen a többiek elé nem tárt ’hátsó szándéka’ (’titka’) (melyet akár ’később’ úgy igyekszik feltüntetni, mintha az eredeti megegyezést a többi társ annak ’ismeretében’ fogadta volna el).
És vajon LEHETSÉGES-E az, hogy „Rendesen” [azaz minden érintett yavát szolgálva, vagyis ’Szakrálisan’, Építő módon] működhessen egy olyan Összekapcsolódottság vagy ’Szövetség’, amelynek egyik részese „átkokat” és/vagy más „titkos prakitákat” működtet?
E Világban – mely Szabad és Építő és Szerető – NEM működhet semmi sem „Rendesen”, ami „titkos (és főleg megosztó) praktikákat” (például átkokat) működtetne.
„Működtetne” – azért használom ezt a „feltételes módot”, mert korábban voltak a FÖLDÖN erre irányuló akaratok/működések,
MA MÁR AZONBAN a FÖLDÖN (ahogyan a VILÁG Egészében)
semmiféle fel-nem-tárt-szándék [’titok’] NEM KAP MEGJELENÉST/ÉLETET,
és minden KÉNYSZER-tartalom TELJES FELSZÁMOLÁSA is folyamatban van.
Visszatérve a Szakrális Magyar Királyság/Állam és Római Katolikus Egyház ezer esztendővel ezelőtt létrejött ’szövetségéhez’ kapcsolódó kérdésekhez vagy gondolat-menethez:
Volt-e valamilyeknek „hátsó szándéka” e Kapcsolódásban? Melyik AKARTA a ’saját képére’ formálni a másikat, és melyik ADOTT LEHETŐSÉGET a „kibontakozásra és Szakrálissá, Építővé/Szépítővé válásra”? (Melyik gyarapodott ténylegesen is az elmúlt időszakokban?) Nem nehéz válaszolni ezekre a kérdésekre, csak szét kell nézni, hogy melyik „emelte” (vagy adott lehetőséget az emelkedésre) és melyik „bontotta/rontotta” a másikat. [A felvetés a Magyar Állam(iság) azon működési időszakára vonatkozik, amikor a magyar állam valamiféle ’Rendes/Saját Szakralitással’ rendelkezett.]
OmMÁÁTRé~KJ, 2011. augusztus 23.
[folytatás]…Vagy talán ennek így kellett történnie…
mert „ez volt az a megbomlott helyzet, ami akkorra kialakult”
és amelyből kiutat kellett találnunk „nekünk” [Magunknak / MAGoknak]…
és „megtapasztalás felvállalása (tényleges Jelenlét, tényleges átélés, tényleges megélés nélkül) Hathatós kiút a bajból nem található”… mert
„Hatalma” „csak” annak „teljes” egy adott Világban/világban,
aki abban ténylegesen is JelenVan…
Az, hogy „társaim” „körbefogtak majd azután [’úgy LÁTTAM’] megtámadtak”, illetve „átadtak valamiféle mágus-FÉL-én-ek”
[ha tényleg (a magam társai) megtámadtak/átadtak]
[vagy csak valaki/valami ezt így akarta láttatni velem/velünk valamilyen ’mentális befolyásolással’],
a „Mag” vagy „SZÍV/Szív” „elleni” „közvetlen támadásra” [megbontó /gátló / sértő Hatásra] utal… a „családtag eladására”, a „családtag elárulására” --- és ezek által az „önmag” „megbontására” [minden egyes létezőben a saját önmagja] elárulására [az elárulás kifejezést itt most a „becsapás” és „áruba-bocsátás” értelmében is használom].
A SzeRves Világi / Földi SZÍV-Hálózat megbomlásáról és a Földön ennek következtében kialakult sajátos ’technikai megosztottságról’ [majd e sérülések mostanában történt felszámolásáról] a 2010 május 13-tól kezdődő írásokban több alkalommal is írtam. A kialakult helyzet lényege azt volt, hogy a Földre érkezett SzeRves Létezők nem tudták működtetni a Földre-mint-Világra eredendően kialakított „természetes kommunikációt”, a „Szívek” „közötti” (valamilyen szinten „közvetlen”) „kommunikáció” előbb sérült / bekorlátozódott, majd gyakorlatilag szinte teljesen megszűnt. Emiatt „úgy tűnt”, hogy az Egy Világban élők nem tudnak egymással a számukra Rendelt módon kapcsolódni és kommunikálni (együttesen-közösen / harmonikusan teremteni / Hatni)…
Ahogyan a bevezetőben említettem, a MAGok és/vagy Magyarok vonatkozásában ez a „kép” „minden egyes létezőt” személyesen is érinthet [mint feloldásra / megértésre / átlényegítésre váró helyzet] --- de lehetnek közöttük [is] olyanok, akiket „mélyebb személyes” szinten is érinthet ez a kép… Akinek dolga van vele, az gondolja tovább magában…
A kép egyik ’vég-kifejlete’ az, hogy az otthon, a család „valami miatt” majdnem teljesen szétesett… [a „mag” megtartó ereje meggyengült / megsérült]… az otthon, a család pedig a Világ/világ „Lét-alapja”/Élet-alapja… amelyben megélhető/kiteljesíthető a [Valódi] Hatalom [a jelen írásban a Hatalom szót minden esetben annak „tiszta” minőségében/értelmében használom].
„Miért fordultak egymás ellen” az „egymásnak-társai”?
Valamiféle „kényszer” szül(het)te meg ezt a helyzetet… oly sokat írtunk már erről mi magunk is az elmúlt években… fájdalmak, amelyek újabb, sokszor szinte kezelhetetlen (érthetetlen, megérthetetlen) újabb fájdalmakat szültek… fájdalmak rajzolta újabb [kényszer-]utak jöttek, melyekben egyre fogyott [fogyhatott] a „Hatalom”, az „Élet”, a Boldogság és Erő, Öröm…
Amikor a képek érzékelése után „feltettem a kérdéseket”
és kértem IsteniÉNem vezetését a megértésben és Rendezésben ---
újabb és újabb kérdések ötlöttek fel bennem…
majd [mert a „terep” már elő volt készítve] apránként elkezdtek a felszínre jönni a mély-fájdalmak…
és ahogyan ezeket igyekeztem megérteni és/vagy „elengedtem”
[tudatosságtól függően megbocsátással vagy más „saját tudáson” alapuló megértéssel/elengedéssel]
egy „kiegyensúlyozódást” tapasztaltam,
melyben „egyre tisztábban láthattam” és tisztábbá [’világosabbá’] válhattam…
„Rendesen” csak az jön felszínre bennünk
[vagy megtapasztalásként elénk, az Életünkbe],
amit [valami miatt választottunk és] képesek vagyunk már megérteni / megélni,
és ha szükséges, akkor átlényegíteni…
Talán ez az egyik nagy változás, ami bennünk és körülöttünk zajlik…
a SZÍV és a Szívünk vezeti ma már a megértést,
és valamiféle ’személyes védelem’ vesz körbe mindenkit azért,
hogy „mások ne piszkálhassanak bele az energiarendszerbe / útba / jelenlétbe,
mentális úton vagy más ’tiltott’ módon ne hozzanak mozgásba az energiarendszerben olyan területeket, amelyeknek nincs ott az ideje/helye”…
„…Csak az élet, csak a lélek-,
ez kell, ez kell!
Nem a bosszúd, nem a véred,
csak fényed kell.
Csak az élet, csak a lélek-,
ez kell, ez kell!
Nem a pajzsod, nem a késed,
csak fényed kell.
Csak hit kell, s erény-,
átjár minket EGY fény.
Ne engedd, hogy szívedből elvesszen minden remény!
Mert szól még itt dal:
elfárad végül a zaj.
Csak éld túl a hódító felhőt, 'mely Napot takar-,
nézz fel!”
Az írás folytatódik a II. részben. A II. rész elérhető ITT
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
