2011. július 18.

„Család az, ahol Élő [és így Építő ] módon Van Jelen [~ áramlik és Hat] a Szeretet/Szerelem.”

„Egyszerűbben”:

„Család az, ahol Jelen Van a Szeretet.”

[A ’Jelenlét’ ugyanis maga ’Élet’, ’Élő’]

Levél-váltás:

 „Nem tudnám megmagyarázni, hogy mitől, de nagyon furcsa ez a mai nap.

A Fények, a Hangok, az Érzések, van valami Üresség, vannak zajok, mégis van benne egyfajta Csönd. Nem tudom pontosan megfogalmazni.

Itt vagyok, de mégsem teljesen.

Nálad minden rendben?”

 „Épp várom a mosógépszerelőt...

„Családi” terheknek érzékeltem (tegnaptól) a „Feltisztítását”, vagyis olyan „eltávolítását”/távozását, amely teljes egészében nem fog tudatosodni. A „lényeg” tudatosodott, ami az, hogy akik „ezután” lesznek egy család tagjai [~ ’mostantól’ egy család tagjai], azok megszabadulnak azon „ági” és/vagy „vérvonal-örökségektől”, amelyek olyan jellegű harmóniát [vagy esetleg ütközést] hordoztak/hordoznak, amelyre a FÖLD [a most elkezdett Úton] nem adta áldását.”

OmMÁÁTRé~KJ

20110702 – RENDEZÉSEK, Családiság, Szemelvények:

         „…A Földanya/FÖLD a „Családi Szív-Utakon” jelenleg sok olyan „információt” és [összehangoló/támogató/segítő] erőt áramoltat, melyek szükség esetén segítséget nyújthatnak

- egyfelől a család adottan gyenge pontjainak felismerésében és azonnali megerősítésében,

- másfelől pedig az adott családban élők számára a maguk családja és a családiság lényegének felismerésében/megértésében és a mindennapok szintjén is megvalósuló Építő/Szépítő jellegű megélésében.

Az egy Családba tartozók segítséget kapnak ahhoz, hogy felismerjék a családnak mint „egységnek” a lényegét, vagyis azt, hogy valamilyen közösen elfogadott/választott cél megvalósulása érdekében összehangoltan és egymást-is-segítően vannak jelen teremtőtársakként.”

2011. július 18.

Miután „megjavításra” került a mosógépem, beszélgettem a ’szerelővel’ arról (is), hogy gyermekeinkben vajon ’mi és mennyi maradt/él’ a ’magyarság-tudatból’. Elmondtam, hogy „Magam” [~a magam számára] úgy határoztam meg a „magyar hagyományt”, hogy e hagyomány szerint él az, aki ’Isten-szerető és Igényes, Teljesség felé igyekvő életet él’, vagyis Isten-szeretetével az éppen adottan meglévő helyzetéből a lehető legjobbat/legszebbet/legteljesebbet igyekszik ’világra’-hozni, megélni, megnyilvánítani.

Korábbi írás kapcsolódó részletei:

20100808 – Hagyományról – ismét:

„…Hagyományotokban (= Isten-Szeretet) az ERŐtök!

            Ennek a népnek (ahogyan valamennyi más népnek is!) VANNAK, és szerencsére még MEGVANNAK a

Hagyományai.

Kicsit – vagy nagyon – mások ezek, mint a többiek.

            SzeR-vesebb.

Sok „helyén”, sok vonatkozásában ÉP-ebb, máshol hiányosabb, sérültebb, mint a többiek. Hiányosabb ott, ahol a Tudatos pusztítás, az évszázados, és sajnos év-ezredes pusztítás „jó”-munkát végzett. YÓ-ságotok miatt azonban még itt, ezen sokat és néhol túlzottan sérült részeiben is sok IGAZ-Gyöngyöt, sok KINCSet megőrizett, és egyik ilyen

különösen ÉRTÉKES pontja Hagyományaitoknak

a mindenben megnyilvánuló

ISTEN-SZERETET.

Tőletek-Tőlünk IDEGEN a „haragvó-Isten” gondolat. A magyarság Szerette, Igazán és mindig (amíg ISMERTE és „félte” a Yó értelemben (Isten-félő = Isten-Féle, Istenhez Hasonlatos!!!)) az Istent. Csak úgy érhet célt (gondolta az ellen) a Tiszta és Mély gyökerű magyarságnál, ha megmételyezi, és lehetőség szerint elveszi ezt a

Tiszta és Erős gyökeret,

az ISTEN-HITET,

az ISTEN-SZERETET.

            A „haragvó” Istenkép nem ért célt ott, ahol az IstenAnya kultusza, a Szerető IstenAnya Kultusza a „zsigerekben”, a „Sejt-ek” szintjén ÉL, mert a „Sejt-ek” elpusztítása nélkül kiírt-Hat-atlan ez az Élet, ez a Szeretet.

            Már korábban is említettük, már korábban is utaltunk arra, hogy az ÉLET MaGa a Szeretet, és hogy a Szeretet (legalább „Sz-Ikrá-nyi” megléte) nélkül NINCS sem földi, sem pedig más élet. Akiben MEGSZŰNIK, akiben ELFOGY a Szeretet, az ki-lép az adott formából, életből.

            Így volt ez eddig is, és Így lesz ezután is. Mutat-Hat(ott) mást a Látszat – de ez csak a Csalóka, megtévesztő Látszat Volt. Látszat, melyet Élni és megtapasztalni érkezett Szellem és Lélek, hogy megtapasztalja, megélje az „Isten-nélküliséget”. Isten nélkül (látszólag) „lehet” élni egyetlen Pillanatig, a Halál pillanatának megélése során, és lehet élni kissé „hosszabban” is, az Istentelenné tett, Istentelenné termett (földi) élet során is. Ez utóbbi azonban – ahogyan az első is – csupán látszat! Soha és sehol, senki NEM LÉTEZIK, Nem Létezhet Istenen „kívül”, az Ő, a Mindenség Szeretete és ERŐje nélkül, mert hogy minden Ő-Belőle Eredt, és (mivel Rajta kívül nem létezik Senki és Semmi) „Halála”, el-múlása után Hozzá, Belé is Tér vissza Minden, a Mindenek.

            Különleges viszonya volt Istenhez (a többi néphez és nemzethez viszonyítva) N-ÉP-eteknek, illetve Testvér-N-ÉP-eiteknek. Ti VALAmennyien egy olyan „Kettős”, és Mégis EGY Teremtőben és Teremtésben ÉLTETEK (nem csak Hittétek!!!), melyben EGYMÁST KIEGÉSZÍTŐ, EGYMÁST SEGÍTŐ Részek-Egészek Élnek. Ezek az Egészek és Részek Tudják, Ismerik Egy-Mást és a Teremtőt, ismerik és élik a Teremtő Törvényeket és Elveket, és ezek Tudása, Ismerete „Hallatlan” (= Hal-Hat-atlan, Elmúl-Hat-atlan, Örök) Biztonságot, OTTHONT teremtett.

            Az Otthon ott volt, ahol Őseitek voltak. A „Világ közepe” ott volt, ahol az ÉN, az Örök volt, vagyis Mindenhol és Mindenben. Őseiteknek (egyes „csekély” kivételtől eltekintve) ezért nem jelentett „gondot” az, hogy „HOL”, Miként élnek. KÖVETTÉK, Mindenhol és mindenben Tisztelték Istent.

            Néha („tömegesen”, vagy pedig MaGányosan, kisebb közösségekben) „Fel-Kerekedtek” – visszatértek Ős-Forrásukhoz, Ős-Eredőikhez, ha ERRE HÍVTA ŐKET AZ ISTEN. Isten ilyenkor KI-Fejezetten az Ő Gyermekeit, az Őt/Őket Szeretettel Hívőket Hívta és SZÓLÍTOTTA ÚJ TEREMTÉSRE, és Őseitek, Akik Igaz és Tiszta Szívük és Életük miatt MEGHALLOTTÁK EZT A HÍVÁST, bizony elkezdtek gyülekezni a Kárpátok Gyűrűjében, megfogantatásuk, SZÁM-Talan megfogantatásuk Egyik legfontosabb földi helyén.

            Áradnak a vizek. Áradtak tavaly is.

            Áradnak a Tisztító Teremtő Erők. Hívjátok Őket, Kérjétek a Segítségüket!

            Visszatérve Őseitekhez – már mint azokhoz, Akik Tiszta Életük és Szívük miatt MEGHALLOTTÁK SZÍVÜKKEL – és EGY-Mástól a Hívásokat. Őseitekben Felmerült EGY Érzés, Egy Gondolat – „utána-jártak”, ellenőrizték, EGYeztették a Hívásokat. Egyesítették, Tudatosan Egyesítették ERŐiket egy-egy fontosabb alkalommal-napon, hogy az Új Teremtés menetéről, és az abban elfoglalt Vállalásukról-Helyükről minél többet megtudjanak.

            Ma ismét megszaporodtak az ERŐ-EGYesítő SzeRTartások, Kérések, és ezek JELZIK, hogy Azok, Kiknek a Szíve-Léte Tiszta, K-OM-OLY-an veszik és SZERETIK, Tisztelik (= Vezetőjükké FOGADták), Fel-Ismerték Istent, a SAJÁT Istenüket.

Minden Teremtésben VANNAK Elő-Futárok, a Teremtéshez, annak megfoganásához (netán előkészítéséhez) „közelebbi” Erők. Ezek az Erők ha a Helyükön, a Szívükben, vagyis az ÖRÖK-S-Ég Közelében Vannak, akkor N-ÉP-ük, Fajuk (=Emberiség), valamint Saját MaGságuk számára is (!!!) ÚJ Teremtést Indít-HAT-nak. A SZÁNDÉK/AKARAT, illetve a SZÍV TISZTASÁGA és EREJE az, ami egy N-ÉP-et, jelen esetben a MaGyarságot ÚJ Teremtésre HÍVHATJA.

A SZÁNDÉK/AKARAT és a TISZTASÁG Már Sokatokban MegVan. A Szándék/Akarat és a Tisztaság ELÉGSÉGES volt ahhoz, hogy N-ÉP-etek továbbléphessen a Teremtés Soron Következő Fázisába, és ezért is Van Itt Ismét a Víz, az Ő Istenanyai Megtisztító ERŐjével. Figyeljétek Útját, Erőjét, és Lássátok meg Benne Kegyelmét. IMÁitokkal és Más Erőitekkel (Meditációitokkal és speciális Erőitekkel-Tudásotokkal) Segítsétek, hogy a „fizikai” Tisztításán, Segítségén túl minél több „lelki”, „Szellemi” Terheteket is elvihesse.

*****

2007. szeptember 10., hétfő

A Hagyományban az ERŐ – II. Fejezet

            Visszatérve a HaGyOMáNY Útjára, a Hagyományos Gondolkodás, és a Hagyományokhoz Kapcsolódó utunkra, kezdjük az alapokkal. „Hagyományban az ERŐ.” Mit is t-akar, mit is rejt ez a mondat? Mit rejt? Mit takar a Hangok RENDje? Mit rejteget, mit takar és tartalmaz a szavak, a MOndat Rendje? Bizony Sokat. Bizony „keveset” – a SZERveset, az Egy-SzeRűt, az EGYet.

            A Hagyományokat hívja minden FENNmarADni [~tovább élni] akaró népcsoport, mert csak ez (és semmi más) igazíthat el a változások közepette. Őseitek – és minden nép őse – „lehozták”, és „személyre”, népre szabottan hagyománnyá téve ki-dolgozták a

-          TÚLÉLÉS,

-          a TOVÁBB-ÉLÉS, Ki-Teljesedés,

-          és az EMBERI (emberhez méltó, emberséges) ÉLET alapjait.

Ezt rögzíti minden népben a hagyomány.

            Az a nép, mely nem tiszteli és eldobja a SAJÁT Ősei Hagyatékát-Hagyományát, az eldobja, ELVESZÍTI a Saját Személyes Túlélési, Megmaradási, MEGÚJULÁSI, Génjeibe kódolt (!!!) Kódját. Felvehet élete folyamán más kódokat, még tán sikeresen integrál-Hatja is őket – a „Saját”, Személyes Léte-Küldetése azonban (Akaratától, Tudatosságától függően) elenyész.

            Ha-GY-OM-áNY. „HA”-rmóniában, az EGY-ben, SZERETETben (=OM = Szentségben), az IstenaNYa/Földanya Szeretetében, Szentségében Élni.

            A hagyományt megtartani = ÉLETBEN MARADNI.

            Ennyi bevezető után térjünk vissza N-ÉP-etek Hagyományaihoz, mely MINDENBEN, az Élet Minden Terében és Idejében és Minden tevékenységében is e Népnek Mindig megnyilvánult, ha a Hagyományai Szerint, vagyis az Istent Tisztelő és Szerető Léte Szerint élt.

Istent Szeretni és keresni, megvalósítani Mindenben!

– ez is lehetne jelszava e népnek, és Őseitek is ezt sűrítették, tömörítették bele minden cselekedetükbe. Nem „érthető” ez a mai (csak) profitra törő, látszat-csillogásban élő, tucat-termékek divatját követő tömegnek. Miért büszke egy alföldi vagy felvidéki asszony vagy menyecske, mikor felveszi az „őseitől”, családja élő és korábban élt nőtagjai által reája ruházott szépséges viseletét, melynek egyes darabjait még ük- vagy szép-anyja varrta, hímezte? Hogyan érthetnék meg az apáról fiúra szállt ősi Mesterség vagy Tudás MINDENT Hordozó, MINDENT-Mindenséget Hordozó és ŐRZŐ, sok-sok generáció, vagy talán egy egész nép-csoport Tudását Őrző szerepét – és a büszkeséget és örömöt, amit egy Örök SzÉP da-RA-b (a Fény Egy megnyilvánulása) ELKÉSZÍTÉSE okoz. Hogyan érthetnék meg, hogy MAGA A MUNKA, az Alkotás Öröme az, ami NEMESÍTI, FORMÁZZA, SZÉPÍTI a Testet és Lelket? Sokan elfeledtétek az Alkotás, a Munka Örömét! (MÁR szerencsére sokan kezditek Újra felfedezni!!!)

            Az Öröm nélkül, kényszerből tett tett nem hordoz, nem terem annyi Erőt és Fényt, mint amennyit Maga a tevékenység elfogyaszt – és ez a mai „tömegtermelés” és élet nagy buktatója. Több Erőt fordítotok szeretet-telen, kényszerből tett munkáitokra, mint amennyit belőle nyertek-merítetek, és ezért vagytok „kora-vének”, betegek. Nem tudjátok „FEL-tölteni” MaGatokat, újra és újra „Szeretetre éheztek”. Ezt a szeretetet aztán megpróbáljátok (legalább időlegesen) megszerezni, megfizetni: ajándékokkal, függőségekkel, hatalommal, pénzzel – csupa „Erőtlen”, látszat-törődéssel. Népetek vonatkozásában azért különösen „veszélyesek” ezek a Látszat-(Erő-elvonó)-tevékenységek, mert Ti/MI nem csupán „MaGatokért”, hanem a VILÁG-ért is ÉLTEK, vagyis Föld- és Lét-gyógyító Kódokkal-Erőkkel éltek. Ha ezeket „felélitek” saját látszat-létetekre, akkor bizony elvész a VILÁG egy igen fontos ERŐje, Segítője.

            Nem értitek, hogy a MAGság, a Magyarság KÜLDETÉS, Szolgálat. Szabad Akaraton, annak Teljességén nyugvó, Tudatos Szolgálat. Nem szenvedés, nem kín és bánat, hanem ÖRÖMTELJES és TUDATOS, SZERETET-TELJES Szolgálat.

            Nem mindig volt megVALÓsít-Ható, nem mindig volt Él-hető sajnos Itt e Földön e Szolgálat, és különösen nehézzé lett Vezeklő Korszakotok utolsó pár-száz évében. Nagyon megcsappant ebben az időben a MaG. Nagyon nagy segítséget kapott épp ezért TÚL-élése érdekében a MaG, és Akik ezt megértették az elmúlt századokban, azok „gőz”-erővel (az akkori technológia legmodernebb, vagy leggyorsabban haladó technológiájának szavát idézve) kezdtek bele (ahogy annak idején a Pálosok is) a Hagyomány MÉG fellelhető MaGjainak a Meg-Örök-ítésére, Fel-tárására. Mily „találóak” e Szók… Az emberi élet Múlandó oldalán TÚL-néztek: FEL-felé és a Mélybe, az Elfeledettbe, az Örökbe, a Rejtélybe.

A hagyomány nem pusztán az, ami a fel-színen LÁTHATÓ.

A Hagyomány inkább a LÉLEK, a SZELLEM Sajátja,

és legtisztábban és legtovább a N-ÉP-Lélek Őrzi.

            A N-ÉP-Lélekben meglévő Hagyományt kezdték kutatni a népdalok és mesekincsek összegyűjtői, kutatói, és szerencsére azért (ha nem is teljes egészében, de) sok-MINDENT publikálhattak. Ezt is persze sok helyen tév-útra vitte, el-mis-másolta a „kultúra”, az oktatás, de legalább HOZZÁ-FÉRHETŐVÉ vált bizonyos, a N-ÉP-Lélek által TISZTÁN megőrzött Tudás. Ebből nagyon sok, máig is aktívan Ható és élő hagyomány-őrző csoport és kör keletkezett, FELSZÍNRE HOZVA a már majdnem elfeledettet. Egyet azonban sokan (de nem mind!!!) elfeledtek: a hagyomány nem az, vagyis egészen pontosan nem CSAK az, ami a Fel-Szín-en van, hanem az,

amit Rejt, ami Benne a Mélybe, az Ős-be, az ÖRÖK-be [s ezáltal ’előre’ is] mutat,

és ez pedig nem más, mint az ÖnMaGunk és Isten iránti IGÉNYESSÉG, az ISTENI TELJESSÉG FELÉ VALÓ TÖREKVÉS, ÉLETTÉ LEVŐ TELJESSÉG!!! EZ a hagyomány – amely aztán számtalan formában nyilvánul meg az Igényes és SzÉP Élet miatt a Fel-Szín-en is, a Lát-Hatóban.

ISTEN és ÖNMAGUNK iránti IGÉNYESSÉG,

A TELJESSÉG FELÉ VALÓ IGAZ ÉS TISZTA TÖREKVÉS.

EZ a Magyarság Hagyománya.

Férfias/Nőies Büszkeség az Istenanya Oltalmában, és Férfias/Nőies Tisztaság az Istenatya oldalán.

            Bármely „ÁG-án” is indultok el a Hagyománynak, az az Igényességhez, az Istenhez, a Teljességhez vezet. Megtanít SZ-ÉP-séget ADNI és BEFOGADNI. EZ a Hagyomány.

’Magyarnak, MaGnak lenni Igaz és SzÉP, Tiszta Gyönyörűség, Tisztelet-Teljes és Igaz, Egyenes Büszkeség. Öröm. Békesség. Békesség Egy-Mással, és Békesség az Ég-gel, az Istennel. Szentség, Szent (= Tiszta és Igaz, Szeretettel telt) Élet. ÖnMaGunkat, és a Másokat (=az Isten felé törekvőket) SEGÍTŐ Élet. Nem harcolunk – de Védjük az Örököt, a Hazát, az Életet, Istent. Istent K-ÉP-VISELNI talán nem mindig „könnyű”, de Mindig Öröm-Teljes, és Dicső Feladat. Az Életet Óvni, Ápolni, Védeni – Mindig Dicső Vállalás, Dicső Feladat. Amiért ÉRDEMES Élni, és sok Ősötök szerint Érdemes volt meghalni is. ÖRÖK-ükbe TI Lép-hettek.’

*****

2007. szeptember 11., kedd  

A Hagyományban az ERŐ – III. Fejezet

Térjünk még vissza egy gondolat erőjéig a Hagyományokhoz, annak egy különösen fontos vonatkozásához: a Hagyomány Néphez kötöttségéhez.

            Ahogyan már korábban is említettük, egy bizonyos nép vagy népcsoport TÚLÉLÉSI és ÉLET-„PROGRAMJÁT” rögzíti egy Hagyomány, és ezért Égetően fontos annak a megőrzése és továbbvitele akkor, ha az ADOTT NÉP vagy NÉPCSOPORT „túl”-, vagy „meg” Akar Élni egy Változást, egy forr-dúlatot. Mivel a Hagyomány Mindig és Minden esetben RENDelkezik a Túlélés/Megélés ADOTT Népre-Népcsoportra jellemző sajátosságaival, így

egy ADOTT Nép vagy csoport Túlélése valóban attól függ,

hogy mennyire képes a változások idején visszanyúlni Saját Hagyományaihoz,

és mennyire képes megkapaszkodni azokban.

            Ugye ugyanazt ismételgetjük-ismételgetem, hogy megértsétek:

ha TI/MI,

MINT MAGYAROK

Kívánjátok Túl-, vagy Meg-Élni ez előttünk-előttetek lévő Változásokat,

akkor MAGYARKÉNT nincs erre más lehetőségetek,

csak a MAGYAR, az ŐSI MAGYAR HAGYOMÁNY,

vagyis a Tiszta Isten(= Élet, Szépség) Szeretet.

Nem tudtok „gyilkolni”, azaz „mások ellen” harcolni, hisz látjátok, hogy ez a Tőlünk/Tőletek IDEGEN mentalitás hová (a széthulláshoz, megosztottsághoz) vezet. Pártok harcolnak pártok ellen – nem a HazáÉRT. Emberek és elvek vitatkoznak, egymás ellen érvelnek – nem pedig az összefogásÉRT.

            Viták mindig is voltak és lesznek, mert az elképzelések, nézetek sokszor különböznek. YÓ-szándék van és lehet ezek mögött a nézet-különbözőségek mögött, előre-mutató, Népet, Létet Segíteni Akaró Őszinte Yó-Szándék. Mégis félre kell tenni ezeket a vitákat akkor, amikor egy országnak, egy Népnek, a Magyarság Életének LÉTE a Tét.

            A nézetkülönbözőségek is YÓK és előre-mutatók akkor, ha azokat az Igaz és Őszinte, Tiszta Segíteni-akarás vezeti, mindez azonban nem vezethet egymás elleni gyűlölködéshez vagy acsarkodáshoz.

            ’Sokan vagytok-Vagyunk már, Akik Évek óta Készülünk, és tesszük kicsiben vagy nagyban a saját dolgunkat. Sok hasonló célú és szándékú kezdeményezés ért meg és be az elmúlt évek során, és sok kezdeményezés talált már közös hangot/megnyilvánulást.

            Mindazok, Akiket VALÓban a Magyarság, a MeGÚjító MaGság Igaz és Tiszta Ébredése-Ébresztése mozgat, azok meg fogják találni a közös Hangot.

            Meg kell találnotok az Összefogás, az Egység Megvalósításának a lehetőségét a Lát-Ható-ban is. Egy valamit azonban nem szabad elfelejtenetek:

ha EGYMÁS ELLEN FORDULTOK, akkor a célt elvétitek.’

            Visszatérve a Magyarság Hagyományára és Küldetésére: ami ennek a Népnek az IGAZI Különlegessége, az a Mindenekfelettálló MEGÚJÍTÓ Képessége.

            Sok Tudás-Őriző nép létezik a Földön emberi formájú minőségben, azonban nagyon kevés az, Aki K-ÉP-es a Tudás Őrzésén és Hordozásán kívül annak TELJES MEGÚJÍTÁSÁRA IS.

            Egy férfi ÖnMagában nem szülhet gyereket, mert ez az ÉLET, a TERMÉSZET RENDje. „Normál” körülmények között tulajdonképpen egy Nő sem képes erre, azonban szám-talan példa és eset volt és van erre mégis a Világ menetében. Lehet erről vitatkozni, lehet hitetlenkedve állni, BIZONYOS Női, ANYAI ERŐK azonban igenis képesek az ÖnMaGuktól és ÖnMaGukban végbemenő Élet-AD-ásra.

            Már a Törvények kapcsán is elemezgettük a Magzata életét kioltó Édesanya esetét, és említettük azt is, hogy a Törvényekbe e Könnyítés vagy Szabály éppen a Népetek megsegítésére érkezett.

            Az ANYASÁGOT, az ÉLETET ADÓ anyaságot, a Léten Túli Életet támadta, pusztította és semmisítette meg az ellen, és ezzel AZ EGÉSZ FÖLD és LÉT TÚL-ÉLÉSÉT veszélyeztette. AZT támadta – immár közvetlenül – Aki az Életet Nemzette és Teremtette – az ISTENANYAI, a MAGÁBÓL ADÓ ÉS TEREMTŐ Istenanyai minőséget, Aki és Ami az Élet és Lét megújítására képes.

            A Magyar Hagyományban nagyon Erős az ISTENANYA Tisztelete, az Életet ADÓé-Teremtőé. Koronként-Kultúránként más és más volt a megnevezése-jele, de népetekben mindig ott volt (mert ez Ő MAGA) a MEGÚJÍTÓ, AZ ÖNMAGÁBÓL ADÓ TEREMTŐ ERŐ Tisztelete.

            A Hagyomány Népünkben-Népetekben nem a mechanikus, változtatások nélküli őrzés és továbbvitel volt, hanem

az ŐS-HAGYOMÁNY (=Isten-Szeretet) Mindenben való,

és folyaMATosan Igazodó Megnyilvánítása.

Koronként változott, de a MaG EGY, az Isten és Élet-Szeretet Maradt, és annak volt mindig az ÉP-pen megfelelő megnyilatkozása – és tulajdonképpen éppen ez az, ami nagyon sok (egyébként Tudást Őrző és Hordozó, de a megújításra-megújulásra ilyen formán k-ÉP-telen) csoportban vagy népben bizony irigységet szült e néppel szemben. Ők nem értik ma sem, hogy mi az „ingyen – és mindenkire kiterjedő – megváltás és kegyelem”.

ISTEN-SZERETET

IGÉNYESSÉG – A TELJESSÉG KERESÉSE

MEGÚJULÁS-MEGÚJÍTÁS KÉPESSÉGE

AZ ÖNZETLEN ADÁS KÉPESSÉGE ÉS KÉSZSÉGE

Ez (Ezek) a Hagyományotok Alapkövei, valamint az „Ősök” Tisztelete és Szeretete.

            Kik azok az „Ősök”, akikre nem is emlékeztek? Kik ezek a „Név-telen”, sokszor VALÓban „csak” Szellemi formában létező Ősök és Elődök? Néhánynak él az ilyen-olyan formában megőrzött Neve vagy emlékezete, mások „csak” Bennetek Élnek. Az Ősök nem mások, mint a TI egyik Szálatok vagy formátok. Az „Ősök”, Akik Egy-Koron Ti Magatok/Magunk Voltunk-Voltatok, ma Új Teremtésre indultunk Általunk-Általatok. Ugyanazok Voltunk és Vagyunk, Koronként jöttünk és megújultunk. Mindig itt voltunk és vagyunk – néha emberi Segítőként, néha Szellemi formánkban; az „Őseitek” és MI/TI MaGunk EGYEK Vagyunk. Bennünk-Bennetek Élünk, és Ti Mibennünk Éltek. Olyan EGY-SZERű ez, de hogyan Éreztessük-Értessük meg Vélünk-Véletek?! Őseitek is Mi Magunk Vagyunk, Akik Itt és Most is (Szellemi vagy emberi formánkban) Élünk. Az „Ősök” Szelleme és Erője minden (Őket Valló és Hívő-Hívó) Utódban ÉL. Tudásunk a Tiétek, és ahogyan „látjuk”, lassan kezditek Érezni és Élni ezt. Befelé, Felfelé figyeltek Ránk, MaGunkra, ÖnMaGotokra. Nem választanak el Bennünket Korok és évszázadok, és már a „fátyol” is alig él. Ugyanazt az Életet éljük. Ne úgy tekintsetek Ránk, mint „távoli” Ősökre, hanem mint a TI/MI MOSTANI Segítőitekre.

*****

2007. szeptember 11., kedd – szeptember 13., csütörtök

 „A Magyar Hagyomány Be-Fog-Adó-kat keres”

            Ennek a Népnek, amelyben Élitek az Életet, Különös Hagyománya

Van.

Különös annyiban, hogy szinte alig van jelen a Láthatóban, és még így is Át-Hat Mindent és Mindenkit.

Különös annyiban is, hogy oly sok nép és nemzet tört TUDATOSAN a Léte ellen, és ennek ellenére

túlélte

azokat, Akik ellene törtek. És minden látszat ellenére Erősen és Mélyen Jelen Van a Magyar Nép-Lélekben.

            Bár sokan keveset Tudtok mind a mai magyar helyzetről, mind pedig az Ősök Hagyatékáról, valahol mélyen mégis nagyon kötődtök ehhez a nemzethez és néphez. Most

Éled

ez a Nép és Hagyomány hosszú Csipkerózsika-, vagy inkább Halotti-Álmából, és bizony nem hisz a szemének…

            Nem hiszi, hogy mindaz a Pompa, Fény és Gazdagság, Erkölcs, Tartás és Tudás, mely egykor a Sajátja volt, ennyire elenyészett. Nem hiszi, hogy fiainak-lányainak többsége ma már a magyar nyelv Sz-ÉP-ségét alig érti, és inkább más népek nyelvét beszéli. Nem hiszi, hogy vannak, akik még olvasni, számolni, írni se tudnak, és vannak, akik elfeledték az Igazi Hitet. És még sorolhatnám napestig.

            Az Éledő-Ébredő Magyar Hagyomány és Élet

KERESI a beFogAdókat.

            Vannak „helyek” a Szív Hangján Éneklőknek, a Hangokat Értőknek, és vannak a Színekkel, Képekkel, Mozdulatokkal festőknek. Vannak a Házakat építőknek, házakat tervezőknek, istállókban, mezőkön, erdőkben Rendet teremtőknek. Hív a formák és számok világa, a Rend, a földi-Rend világa, az oktatás-nevelés, a kultúra, kapcsolat-teremtés, a hírek, a tájékoztatás világa. Hívnak a csillagok és bolygók Fényei-Hangjai, az orvoslás, gyógyítás, a tanítás Erői…

            EGY VILÁG VAN KI-bOMlóban, és befogadókat, árasztókat keres.

            A Magyar Hagyomány az Isten/Istenanya/Istenatya-Szeretet.

            A Magyar Hagyomány a Békés, Igényes, a Teljesség felé Törekvő, Szerető, Segítő Élet.

            A Magyar Hagyomány Feléledt.

*****

            Kicsit talányosra sikeredtek a fenti szavak, de igyekeztem pontosan átadni a „hallottakat”. A Hangok világa nem csak az énekeket, dalokat, hanem a szavakkal történő tanításokat is magában foglalja. Ti MaGyarok mindig erősen kötődtetek (mint minden tanító nép vagy nemzet) a Hangokhoz, szavakhoz. A tiszta szó és hang, mint az Égi és földi kommunikáció legfontosabb, jelenleg leg-szélesebb körben használt közvetítő Erői különös JELenTŐsÉGgel bírnak népetekben.

            Az a FÉNY-VILÁG, Ami Most Van Kibomlóban, VALÓban egy Csodálatos és Különleges Álma, Terve a „Yó-Istennek”.

            A Világ, mely már megfogant, és bizonyos tekintetben már ki is hajtott Bennünk-Bennetek, Különleges Fényeket-Erőket Rejt, melyeket ma még nem értetek. Meg-érteni majd csak azután fogjátok Őket, hogyha meg-tapasztáltok, meg-éltétek Őket. Emiatt kissé nehezebb, talányosabb a megfogalmazásunk sok tekintetben, de hát hogyan is magyarázhatnánk meg (még e gyönyörű Teremtői nyelv birtokában is) az elmétekkel és Létetekkel Ma még át nem foghatót. Hogyan magyarázhatnánk meg például egy vaknak a színeket, vagy a süketnek a hangokat? Valami hasonló előtt állunk, mert MÉG csak most kezdtek működni azok a Képességeitek, amikkel az Újat majd befogadjátok, megélitek/megértitek, és tovább-árasztjátok. Most Van Kialakulóban nagyon sok Új Képesség és Készség, amiknek birtokában már játszi könnyedséggel veszitek majd az akadályokat.

            Az, hogy „Hívnak”, Várnak a Hagyományok, az nem kép vagy mese, hanem a Valóság.

            A Hagyomány, mely Jelentős részében „Isten-Szeretet” – Szabad Akarattal Rendelkező, Tudatos és Szerető

MEG-NYILVÁNÍTÓKAT keres.

A Hagyomány Maga a Nép Túlélése, Életté tett Valósága, Tudása, Hite. Nagyon sokatokban ÉLED a (ma még számotokra elképzelhetetlen és felfoghatatlan – de teljes Egészében Létező, Valós) Tudás, és ezeket bizony „Lát-hatóvá”, „Ért-hetővé”, „Hall-Hatóvá” kell tenni a még nem halló és látó ébredők számára.

            Az, hogy a Hagyomány és Megújított Élet Befogadókat, és Magukon keresztül Át-, Tovább-Adókat „keres”, ez egy K-ÉP, és a Valóság. A Hagyomány, melyben jelen volt-van a múlt, és melyben Jelen van-lesz a Jövő, a MÁ-ban megfogant és ÉL. Még első-sorban a szívekben, a szívek mélyén „melegszik” és Él. „Szokja” a Földi, az emberi Létet. Alkalmazkodik, és Alkalmas Átadókat, befogadókat keres. Ahogyan annak idején Özséb is „gyűjtötte”, „egyesítette” a „Lángokat”, úgy a Fény Magjai Ma is „Termékeny” befogadókat keresnek. „Válogatnak” is egy kissé – ma még megtehetik a Kéréseitek Szerint.

            És most térjünk vissza egy kissé a képek és talányok világából, hogy segítsük a megértéseteket.

            A Világotokban nem csak a természetben, éghajlatban, természeti jelenségekben, hanem a politikai és emberi életben, a kapcsolatok terén is igen különös jelenségek zajlanak. Egyfelől jelen van egy mérhetetlen ellenállás a Külön-érdekes és titkos globalizációval szemben, másfelől pedig jelen van egy nagyon mély vágy a békére-megegyezésre, az egymáshoz való Valódi közeledésre. Az emberek a világ sok táján kezdik elveszíteni a hitüket és reményüket a „globális”, áttekinthetetlen politikában, és alulról szervezkedve igyekeznek valamiféle kiutat találni a kisebb és nagyobb problémáikból.

            Mindez azt is jelenti, hogy „civil”, azaz politikai pártoktól teljes egészében mentes közeledési, ismerkedési kezdemények sokasága jelent meg az elmúlt években, és a személyes kapcsolódásokon keresztül, a „kis-emberek” szintjén kezdődött el a Valódi ÚJ-ra-egyesülés.

            A nagyhatalmak korlátozott ereje és tehetetlensége egyre inkább megmutatkozik az őket súlytó (természeti és egyéb) katasztrófák során, és egyre nagyobb fejetlenségek várhatóak a majdan bekövetkezők kapcsán is. Kiderülnek majd a központi szervek bürokratikus túlkapásai és élet és lét-ellenes intézkedései-Hatásai, kiderülnek az egyéni profitérdekek és egyéb mozgatórugók visszásságai – és mindezekkel egy-időben pedig megmutatkoznak a szeretet-közösségek látható-fogható-élhető eredményei. Megmutatkoznak nagyon hamar a VALÓDI értékek Élő, Működő Hatásai – mert azok ÖRÖKek, Örök-Érvényűek, Mindig és Minden körülmények között Ható-Képesek.

            Akkor, amikor sorra zárják majd be kapuikat a megszégyenült kormányzati szervek, akkor, amikor kiderül, hogy az egészségügyben kapott ellátás sok-sok embert beteggé, kiszolgáltatottá tett, akkor, amikor nem marad majd „kapaszkodója” az addig hitetleneknek – Lát-Hatóvá lesznek az addig Hitből-Szeretetből tett lépések. Nem a „távoli”, hanem a közeli, nagyon közeli jövőről Mesélek. A „konkrét” megvalósulások eltérőek lehetnek, időben és helyekben lehetnek eltérések – de a FolyaMAAT Megfékezhetetlen. Csak az Igaz, Való Értékek maradnak meg a Mélyben és Fel-színen Egyaránt.

Lejegyezte OmMáát Ré Isteni és Földi Én-je a MindenHató TeremTő Egy Szent Isten Tiszteletére és Dicsőségére

Máté Imre: Yotengrit I. (108. oldaltól):

„Mindent szabad, mi nem árt másnak!

Nem árt Földnek, Égnek,

nem árt más embernek. (…)

NE BÁNTS, NE ÁRTS,

ISTÁPOLJ, SEGÍTS!

Két tiltás, két buzdítás,

nem több, nem kevesebb.

Töméntelentörvény

négy IGÉ-ben.

A bölcs ezt föl tudja váltani.

A törvény nem bölcsekért van,

a balgák mankója az, mécsesük sötétben.

Ahol szabadság van, gyakorolják.

(…)

NE BÁNTS, NE ÁRTS,

ISTÁPOLJ, SEGÍTS!

Ez minden jó törvény alapja,

a JÓ SZOMSZÉDSÁG TÖRVÉNYE ez.

Bölcsek, írástudók ezt magyarázzák,

regüsök ezt ríkatják,

oktalannak okulására,

bölcsnek gyarapodására.

Boldogok az irgalmas szívűek,

mert ISTEN-re lelnek önmagukban!

Boldogok a bölcsesség szomjazói,

mert hasuk mélyétől szívük közepéig

megteszik a NAGY UTAT  és egek fényében fürödnek!

Boldogok, kik engednek,

mert beengedtetnek az ÉG ÖTBÁLVÁNYÚ KAPUJÁN

és BOLDOGASSZONY simogató tenyerébe lapulhatnak.

Boldogok, kik gyámoltalant gyámolítanak,

mert ŐS-EGÜK ÖLÜJE szegődik őrökül.

Boldogok, kik szabadságért, igazságért kockáztatják életüket,

mert haláluk ISTENNÉ SZÜLETÉS leend.

Boldogok, kik bölcseletet, tudást adnak tovább,

mert szépet írnak, ríkatnak,

mert szellemük szárnyas juharmagja lelkek ezreiben csirázik.

Boldogok kik szeretnek,

mert ők egyek ISTEN színe-javával!

Jóra törekedj ennek okáért!                                                                            

Legyél könyörületes, gyaluld szellemed,

légy engedékeny, ne kösd az ebet,

mert minden lehet másként, mint hiszed,

gyámolítsd a gyámoltalant, védelmezd a védtelent,

a földönfutót, üldözöttet.

Szabadságért, igazságért ne sajnálj áldozatot.

Mások szabadságáért is küzdj.

A zsarnokság tűzvész, nem reked meg a szomszéd portáján!

Add tovább tudományodat, művészetedet,

és tartsd böcsben a képírókat, faragókat,

szép szavak mestereit, hangszerek művészeit.

Főleg pedig és mindenek előtt Szeress!

SZERETET minden jó eredete.

Ez teszi a szeretkezést szerelemmé. (…)

A megromlott ember nem szeret csak.

Önmagát sem szereti.

Légy óvatos ennek okáért a „laposigényű” emberrel,

mert aki önmagát nem szereti, másokat sem szeret!”