20100701 - Az elmúlt tizenegynehány napból... (IV. rész)

  2011.08.09. 01:55

2010. július 1. [> 11]

 

            „Az elmúlt tizenegynehány nap” történéseit lejegyezve és elemezgetve, egy „tizenegyes” napon, közeledve a „harmincharmadik” oldalhoz, leírom a néhány órával ezelőtt megjelent felismerést.

            Arra, hogy a MAGSÁG/Magyarság „kb húsz évvel ezelőtt” „a Földanya kérésére feláldozta Magzatát a Földért”, Isteni ÉN-em és Segítőim talán 2006 tavaszán utaltak először. Ekkor semmiféle bővebb információhoz nem jutottam erről, és évről évre egy-egy kicsi részletet kaptam ehhez kapcsolódóan megértésre. Nagyjából feltárult előttem az Áldozat lényege, pontosan tudtam azonosítani a személyes megéléseimmel is, melyek az Áldozat folytán „feladat-vesztéssel” is jártak a nép/nemzet szintjén, és így e nép valamennyi (!) tagjában is. Minden (!) Magyar ember ’technikailag’ elvesztette ekkor a leszületésével magával hozott Feladatát… [’Talán’ 1994 Nagyboldogasszony napján került sor az Áldozat ’Hivatalos Megerősítésére vagy Megvalósítására’]… nagyjából ekkor kezdődött vagy formázódott meg a Magyarság ezt követően kb tíz évig tartó ’tetsz-halott’ állapota… de hogy „miért volt erre szüksége a Földnek”, eddig még nem vált világossá előttem…

            Pedig „nagyon egyszerű” --- mint minden más is, ha már a helyére kerültek a részletek…

 

            A Föld sérült korszakaiban „Feladat felvállalásra” a Földre beszülető Lélek volt yogosult. Ha a Föld MAGA Gondoskodó és Megformázó Rendszere megfelelően működött volna, akkor a Lélek – ha teljesítette leszületéskori vállalását – újabb Feladatot is vállalhatott volna anélkül, hogy meg kellett volna halnia --- az elmúlt időszakokban azonban ilyen „Élet folyamán való Élet-Igazításokra” szinte nem is kerülhetett sor. Nagyjából 20-30 évvel ezelőtt kezdődtek azok a ’konkrét megvalósító Földi munkák’, amelyek előkészítették azt, hogy „Élt Földi Élet folyamán” is lehetőség legyen megfelelő feltételek mellett például Feladat-váltásokra. Ennek fő oka az volt, hogy a emberi tudatosság bekövetkezett változásai LEHETŐVÉ tették ezen előkészítő munkák elvégzését, másfelől egyre nagyobb volt a „szükség”: a gyorsuló átalakulási folyaMATok szükségessé tették AZ ÉLET és Élet védelme érdekében is annak biztosítását, hogy a Lélek (és Családi közösségek) rugalmasabban tudjanak alkalmazkodni a megváltozó körülményekhez, és így ha szükséges, akkor a megvalósíthatatlanná lett vagy levő feladatokból kilépve, halál/kilépés megélése nélkül is felvállalhassanak új megnyíló Feladatokat a CSALÁD érdekében is.

Részben a Föld Rendszerei Működésének akkori hiányosságait igyekezett kiküszöbölni/enyhetni az a „Szabály”, hogy általában legalább két Fő Feladatot vállalva született le minden létező, hogy amennyiben az első helyen választott Feladat valami miatt meghiúsulna, akkor legyen egy újabb megvalósítható lehetősége, és ne kelljen az életből ’idő előtt’ eltávoznia. [Az ’idő előtti eltávozás’ mindig nagy nehézségeket okozott a többi kapcsolódó Élet/Lélek számára is.] Az „Élet-Feladatok” általában úgy kerültek „meghatározásra”, hogy „Pontosak” legyenek, de mégis biztosítsanak bizonyos rugalmasságot (’gumisapka’).

            Az idők folyamán kialakult egy másik kisegítő szabályozás is a Földön, bár „szélesebb körű alkalmazására” csupán az utolsó néhány száz évben került sor. Ez a Szabály a „Feladat-vesztést” sajnos nem volt képes orvosolni, de az „energiavesztéseket” egyes esetekben igen. A Szabály úgy szólt, hogy amennyiben valaki az Élet-erejében „mínuszos” vagy „mínusz-közeli” állapotba került [a ’szakadék széle’], akkor [a Rendnek megfelelő!] „gyermek befogadásával”, vagy gyermek behívásával/befogadásával yogosulttá válik olyan mértékű Élet-energia megtámogatásra, amely előreláthatóan biztosítani képes a Gyermek megfelelő Életbe-elindítását. Ilyen esetben egy gyermek felnevelésének tudatos felvállalása „plusz teher felvállalásával” járt, és ez Érdemes cselekedet, amely kapcsán Irgalmi vagy Kegyelmi megsegítés volt alkalmazható. Ilyen esetekben sokszor volt kiigazítható egy-egy elcsúszott élet --- de a Feladat-vesztést sajnos nem tudta orvosolni ez a kiegészítő Szabályozás sem. Vagyis ha valaki egyik magával hozott Életfeladatát sem tudta megvalósítani, akkor el kellett távoznia az adott Földi Életéből.

 

            Ahogyan a Lelkek esetében igaz volt az, hogy Fő Szabály szerint csak a „beszületéskor” választhattak Életfeladatot, ez így érvényesült a „Családok”/Népek/Nemzetek esetében is. A SzeRves Közösségek is „születéseikkel, megalakulásaikkal” vállalhattak [legtöbbször egy-egy Földkorszak idejére, vagy kivételes esetben más meghatározott időre] „Élet-feladatot”.

            A MAGSÁG/Magyarság [SZÍV-Őrzéshez kapcsolódott része] a Föld felé tett vállalásának megfelelően az 1900-as évek végére „készen állt” „magzata” megszülésére --- ám a Földi körülmények nem voltak alkalmasak erre a születésre. A „hiba” nem a MAGOKBAN/Magyarokban volt --- inkább a „Világ” nem volt még készen – egyéb ’Alap-sérülései miatt – az érlelt magzat felnevelésére. Nemrégen írtunk „Júdás” tépelődéséről a „Jézus Krisztus szupersztár” elején: mérlegelni kellett, hogy ténylegesen mit képes befogadni a Világ, mi az, ami ténylegesen előmozdíthatja a Föld fejlődését.

            „Kb  húsz évvel ezelőtt” a Földanya [és úgy tűnik, hogy a VILÁG is] úgy ítélte meg, hogy e magzat megszületése valószínűleg sok ütközést váltana ki… és ezzel a megszülető élet sem tudná betölteni a Rendelést, amelyre készült… és ezzel a Föld [kissé késében lévő] MAGA megújulása is veszélybe kerülne… Ugyanakkor ez a magzat a Földanya Rendelése szerint formálódott, és a SZÍV-Őrző Közösség, amely érlelte, sok Áldozat árán, néha valóban ’utolsó erőivel’ érlelte… és ha e magzat nem születhetne meg, talán e közösség is végleg feladatvesztetté lenne… egy SZÍV-Őrző/ÉLET-Őrző közösség viszont nem válhat „Feladat-vesztetté” még „technikailag” sem… … … „szülő nélkül” a megszülető sem maradna sokáig életben, hiszen a „Család” szétesett… és jelenleg még nincsen korszakváltás… nincs feladat-váltás lehetősége… egyetlen megoldás lehetséges csak: önkéntes Áldozatban a magzat ’elvesztése’ [Élet felajánlása ÉLETÉRT] és ’helyette új Élet megérlelésének a felvállalása’ [akár még ’kiegyensúlyozás’ vagy Yóvá-Tétel formájában is, hisz ez utóbbi is ’valamiféle feladat’…  ez lehet a ’Magyarság’ megmaradásának és megújulásának talán egyetlen útja…

            Nem volt más ’törvényes lehetőség’ a Feladat-váltásra… a Föld pedig még nem volt előkészülve a magzat Életbe hívására…

            A magzat feláldozása [a „szülő” és a „megszületésre váró” részéről is] komoly áldozat volt, amely sok fájdalmat okozott… A felajánlott Élet helyébe azonban Új ÉLET született… ÉS A Család ISMÉT EGYÜTT VAN, ISMÉT EGY LETT.