|
20100618 - Gondolatok a Lélek Énekéhez
2011.08.12. 17:29
2010. június 17., csütörtök
Néhány gondolat a „Lélek énekéhez”
20100614 – Tündéres, Gyöngyös kérdések, 12. oldal:
http://www.thesecret.hu/node/171
„A lélek éneke
Kelet-Afrikában van egy törzs, ahol a gyerek megszületésének idejét nem a világrajövetelének napjától, sőt nem is a fogantatás napjától számítják. E törzs számára a születés kelte azt a napot jelöli, amikor a leendő anya először gondol majdani gyermekére. Az anya, amikor úgy érzi, eljött az ideje, hogy gyermeke legyen, elvonul az erdőbe, és magányosan ül egy fa alatt mindaddig, amíg bensőjében meghallja gyermeke énekét.
Amint ez megtörtént, az anya visszatér a falujába, és megtanítja az éneket a leendő apának. Ezután ezzel az énekkel hívogatják a gyereket. Miután a gyerek megfogant, az asszony a méhében hordott kisbabának énekel, és megtanítja a dalt a falu bábáinak és öregasszonyainak, akik a vajúdás alatt és a születés csodálatos pillanatában ezzel az énekkel köszöntik a gyermeket.
A szülés után valamennyi falubeli megtanulja az újszülött énekét. Ez a dal ezután élete minden fontos pillanatában elkíséri. Ezt éneklik neki, amikor valami baja esik, ezt éneklik győzelmek, szertartások, felavatások alkalmával vagy a házasságkötési ceremónián. Amikor élete végén szerettei összegyűlnek a halálos ágyánál, utoljára hangzik fel a dal.”
Jack Kornfield
Az ezen afrikai törzs és asszonyaik által megőrzött SzeRves működés „teljesen azonos” azzal, ahogyan a Föld „Eredeti ŐSI” Életében
- a Föld MAG Nemzetségének tagjai előkészítették a „korszak-váltásokat”,
- illetve ahogyan egy-egy megjelent kiegyensúlyozatlanságra igyekeztek megtalálni a megfelelő gyógymódot.
Nagyon különleges az is, hogy e törzs „működésében” pontosan megfigyelhető a Föld pályájáról való letérést követő időszakban kialakult „női” és „férfi” „munkamegosztás”: az asszony az, aki „elébe megy” a változásoknak, aki „mozog, halad”, hogy megtalálja az Új Lélekkel való „kapcsolódási pontot”, és a leendő apa eközben a „faluban marad”.
A leendő Anya
- ELVONUL AZ ERDŐBE, MAGÁNYOSAN ÜL EGY FA ALATT MINDADDIG, amíg BENSŐJÉBEN meghallja GYERMEKE énekét.
- Ezt követően a leendő anya MEGTANULJA [’megérti’] az éneket, majd visszatér a faluba és MEGTANÍTJA a párjának, hogy EGYÜTT hívják a Gyermeket/világot [PÁR-ban/EGYKÉNT (!) hívják az Új Életet!].
- Az asszony a FOGANTATÁS UTÁN MEGTANÍTJA mindazoknak (asszonyoknak!) az éneket, akik SEGÍTSÉGÉRE lesznek a Gyermek születésekor,
- majd az anya a Gyermek MEGSZÜLETÉSE UTÁN megtanítja az éneket mindazoknak, akik egy családba tartoznak az érkezett Gyermekkel.
- A Gyermeket EGÉSZ ÉLETÉN ÁT elkíséri ez az ének [’Rendben tartja’], és halálakor hangzik el UTOLJÁRA.
A Föld MAG Nemzetségének tagjai ugyanezt a ’módszert’ követik akkor, amikor eljő az ideje egy „új korszak megszületése előkészítésének”. GONDOLATBAN/ÉRZÉSBEN megjelenik néhány tagjukban a „leendő Új Világ érzete” --- ez az amit úgy is fogalmaztunk, hogy a Föld ’felé’ elkezd közeledni a megújulást segítő Áldás [vagy más nézőpontból a Szívben elkezd kibomlani az Új Korszak Mintája/Élete].
A „leendő gyermek” [Új Világ] közeledését megérző MAG-Létező ilyenkor szintén
- „ÖNMAGÁBA” fordul, hogy pontosan MEGÉREZZE, majd MEGÉRTSE a közeledő Újat, és így kialakíthassa MaGában az Új Világhoz „Kapcsolódás” lehetőségét. [Az afrikai asszonyok ezt egy „fa alatt ülve” tették az ’erdőben’/Eredőben, a MAGOK ezt a Föld ÉLETFÁJÁBA oldódva tették és teszik.]
- A MAG-Létezők is mindaddig figyelnek a Belső Csendbe, amíg a lehető legtisztábban megérzik/megértik a „dalt”, az Új ÉLET/Világ „közeledő” „Mintáját”, jellemzőit, hogy ennek az érkező ÚJ-nak a hírét a lehető legteljesebben át tudják adni A CSALÁD AZON TAGJAINAK IS, akikkel EGYÜTT Hívják az ’Újat’, együtt készítik elő [’földelik be’] az Új Élet/Világ bekapcsolódásának lehetőségét [összeHangolódás].
- Ha megtörtént a „fogantatás”, vagyis a közeledő Új Világ sikeresen kapcsolódott a fizikai életsíkhoz is [a megtestesítő SzeRves FolyaMATokba], az Új Élet fogadásában segédkezők is elkezdik az előkészületeket a megszületéshez. Itt már a tényleges megtestesítő, születést előkészítő folyaMATok zajlanak, és a „Gyermekvárás” folyaMATába ténylegesen bekapcsolódnak a MAG Nemzetség mindazon tagjai, akik a fizikai megtestesítésben segítőként járnak el.
- A megszületés után AZ EGÉSZ CSALÁD előtt „bemutatásra” kerül az „Új Szülött”, a már megtestesült Élet.
Érzésem fontos szerepe volt a Föld ÉLETFÁJÁNAK Újra ÉLETRE kelésében és KiTeljesedésében annak, hogy ezek az asszonyok ilyen módon megőrizték az ÉLETBE-HÍVÁS SzeRtartását/Művészetét… Köszönet és Hála Nekik ezért…
Érzésem szerint ugyanez a ’módszer’ használatos az Eredendő Rendben abban az esetben is, ha valahol A CSALÁDBAN valamilyen betegség vagy fájdalom, esetleg más „nem értett megnyilvánulás” jelenik meg.
Ha valamilyen kiegyensúlyozatlanság jelenik meg, akkor sok esetben elégséges lehet A SAJÁT HANGGAL való ÁtHatás [Újra behangolás], de előadódhatnak olyan esetek is (leginkább bizonyos minták „keveredése” esetén), amikor valamilyen más gyógymód is szükséges ahhoz, hogy ismét Harmónia, Kiegyensúlyozottság legyen jelen. Ilyen esetben a „Gyógyító” és/vagy „Gyógyulást kereső” ismét hozzáhangolódik a Földanya ÉLETÉNEK MAGA MINTÁJÁHOZ [ÉLETFA, SZERELEM], és „csendben figyelve” várja amíg megérzi, majd megérti a Gyógyítást [az adott esetben] segítő Harmóniát.
OmMÁÁTRé KJ
*****
„Emlékek a tudatalattiból”:
Gyerekkoromból egyetlen tudatos „emlékem” van arról, hogy édesapámnak motorja volt: egyszer hazafelé mentünk a strandról, közben elveszett az úszógumim… Nagyon kicsi voltam még akkor…
Azt már csak édesanyám elmondásából tudom, hogy talán egyéves lehettem, amikor „egy-két kilométer távolságból” „meghallottam”, ha apukám jött haza a motorjával: figyeltem, majd szóltam, hogy „apu jön”, és pár perccel később valóban otthon is volt…
Amikor megszülettek a gyerekeim, egy nagyon erős „parancs” volt bennem: nem hagyom őket magukra egy kis időre sem…
Talán „életmentő” is lehetett ez a belső parancs, ugyanis nagyjából akkor, amikor „kb húsz évvel ezelőtt a MAG/Magyar Család feláldozta Magzatát a Földanyának” (talán épp Nagyboldogasszony napja volt), a mi szegedi lakásunk leégett. Délután a két kicsi fiunkkal elmentünk sétálni, és mire kb egy óra múlva hazaértünk, már a tűzoltók oltották a 4. emeli lakásunkat. Elmondták a tűzoltók, hogy betörték az ajtót/ablakokat, mert nem tudták, hogy esetleg bent vannak-e a gyerekek… Addig sem, azóta sem hagytam magára a kicsi, tehetetlen gyerekeimet…
Nem tudom, hogy a tudatalattimban élt-e az a „gyerekkori” emlék, amelyet (emlékeim szerint a lakásunk leégése után) meséltek el a szüleim. Mélyen „megdöbbentem” azon, amit a szüleim mondtak, és azon is, hogy tulajdonképpen nem is értették, hogy mit mondtak el nekem.
Elmondták, hogy amikor kicsi voltam [szerintem talán egyéves lehettem, mert a történetben nem szerepelt az öcsém, aki egy évvel és tíz nappal volt fiatalabb mint én], többször előfordult, hogy teljesen egyedül hagytak otthon a házban, amíg ők motorral elmentek ide-oda. Egyszer valamilyen munkatársa dolgozgathatott édesapámnak a közelben, és ő mondta a szüleimnek, hogy az ablakon benézve látta, „milyen jól el voltam a kiságyban”, felálltam, eljátszottam…
Szüleim azt a „tanulságot” vonták le ebből, hogy „milyen jól elvoltam egyedül” --- én pedig döbbenten hallgattam mindezt már anyaként: hogyan jutott eszükbe teljesen egyedül hagyni órákig…
Nem tudom, hogy ennek a ’gyerekkori élménynek’ volt-e köze ahhoz, hogy a mai napig is a „jobb szememmel” csak egy homályos látásom van a fizikai síkra. Már általános iskolás korom előtt „észrevettem”, hogy én ezzel a szememmel alig látok. Emlékszem, hogy többször szóltam erről a szüleimnek, de a családom nem foglalkozott ezzel… ÉN-em évekkel ezelőtt elmondta, hogy ez a szemem „máshová” van állítva…
Tudott, hogy a kisgyermekek eddig is „átláttak” bizonyos „őket segítő dimenziókra”, ez a látásuk azonban idővel szűkült, majd rendszerint [legalább időlegesen] bezáródott. Nem tartom kizártnak azt, hogy a „túlélés” érdekében az ÉN-em „átállította” a látásom egy részét „máshova”: egyrészt hogy ne lássam azt, ami túl nagy fájdalmat okozna, másrészt láthassak nagy baj esetén valami reményt-adót…
Azt hiszem, hogy eljött az ideje annak, hogy mindenfajta „tengelyünk”, így például a látásé is, újra a ’Rendes’ Helyzetbe kerüljön. Ez jelentősen megkönnyíti majd mind a „belső látás” használatát, mind pedig a „kívül is megnyilvánult” élethez/Valósághoz való megfelelő kapcsolódást --- és természetesen magát a „teremtés” SzeRves/Rendes FolyaMATát…
Az „Élet-tengelyeink” ferdeségének vagy furcsaságának mindenképpen oka volt a Föld „MAGA pályájáról való eltérése”, a SZERELEMBEN-EGYEK egymástól eltávolodása. Talán emlékeztek még arra, hogy a május 13-i írásban azt írtuk, hogy a ’Főútról’ letért női úton haladva „fél szívvel, fél szemmel mindig azt figyeltük, hogy hol lenne lehetséges visszakapcsolódni az eltávolodott társhoz, az elhagyott úthoz”… Ez a „fél szemmel, fél szívvel” való Kapcsolódás-keresés mindenképpen „feszültséget”, néha deformitást idézett elő testben és lélekben is, és most, az Új Választott Élethez Igazodás [megtestesítő FolyaMATai] során ezek mind oldásra és kiegyensúlyozásra kerülnek, beIgazodunk a kiigazított Új FÖLD/Föld- és [személyes]Élet-Tengelyekhez.
[Érdekes egybeesés a számomra az, hogy nekem éppen a „jobb” szemem „irányul(t) valahová máshova”, és a lejegyzett képben a „női úton” haladva „tőlünk jobbra” volt mind a „Főút”, mind pedig a „férfias” jellegű mellékút… Ugyanakkor „ma már” újra a „Rendes úton” haladunk. Itt is vannak még gyógyítandó részeink --- a „látás” korábban esetleg hasznos volt „megosztottságának” azonban már nincsen helye, sőt, gátlója lehet a „Most” megfelelő érzékelésének…]
Mindennek, ami „sérülésként” vagy „erőként”, „hiányként” vagy „többletként” bennünk van, annak oka van.
Eljött az ideje
a sérülések meggyógyításának,
ÖNMAGUNK kiTeljesítésének,
és az EGÉSZ-séges Kapcsolódásokba való visszailleszkedésnek…
Ha szükséges, feljönnek a tudattalan területekről az emlékek megértést és gyógyítást vagy elengedést kérve --- máskor pedig emlék-nyomot sem hagyva, némi fájdalom-érzet kíséretében távozik mindaz, ami ilyen jellegű kitisztíttatásra lett ítélve…
Minden részünk a „helyére kerül”, semmi nem marad bennünk felesleges salakként vagy nehezékként… Mindennel szembesülünk, amivel szembesülnünk szükséges, hogy felismerhessük az eddig „tudat-alatti területekről” mozgató [gátló vagy épp segítő, ma is hasznos vagy épp idejét-múlttá lett] Mintákat/Erőket…
Tulajdonképpen „logikus”, hogy ezeknek a [Személyes]Élet-tengely igazításoknak, valamint az ehhez kapcsolódó „Teljes Testi/Lelki Igazodásoknak” a „maga teljességében” csak azután érkezett el az ideje, hogy a Föld visszaIgazodott a MAGA-választotta Útjára. Ez a Bolygó-Valóság [~Világ] jellegű Igazodás/Rendeződés az ALAPJA a Földön SzeRves Életet élők MaGuk Rendeződésének is. A „túlélési” időszakban kialakult „deformitások” kiIgazításának is most jött el az ideje. Akiknél ehhez a Személyes Igazításhoz/Gyógyításhoz/Rendeződéshez valami sajátos ok miatt „nem lenne elégséges” ÖNMAGUK TISZTA HANGJA, azokat a Földanya Sajátos Gyógyító Utakkal/Rezgésekkel is megsegíti a fájdalom-mentes és gyors Rendeződésük [mely A CSALÁD Rendeződése is] érdekében.
Az előző kiegészítésből:
„…a Földön jelenleg az egyik „Elsődlegesség” annak a Pontos feltárása,
hogy a „felszínen vagy felszín-közelben”,
valamint a „Mélyben/Eredőben”
milyen EGYÉNI és KÖZÖSSÉGeket is érintő gátló OKAI vannak
az Önfelismerés [megértés, tisztán látás]
és Önkifejezés [megértetés, megértés, teremtés] folyamatai Szabad/Rendes megnyilvánulásának.
Mindez – a korábbi hasonló megtapasztalásokra figyelemmel – azt is jelenti, hogy ezen gátló tényezők oldására (és az ezekhez kapcsolódó Kiegyensúlyozások megsegítésére) hamarosan „készen lesznek” a Földanyai Gyógyító Utak [jelentős részükben talán már készen is vannak, és jelenleg éppen a „Pontosítások, Bemérések” folynak].
A Földanya és ÉLET/ÖNMAG iránti BIZALOM/SZERETET/SZERELEM az,
amelyen át [késedelem nélkül!]
minden számotokra szükséges Gyógyító Mintát és Erőt Befogadhattok,
és MaGatokban, MaGatokon át
[ÖnMaGatok és mások számára is]
megnyilváníthattok, Valóvá/Hatóvá alakíthattok…”
OmMÁÁTRé KJ
*****
A „személyes megtapasztalásaim” azon része, amikor az „üres házban kicsi gyerekként magamra hagytak a szüleim”, talán egyes vonatkozásaiban mutathat némi hasonlóságot a KRISZTUSI VILÁGBAN megtapasztalt néhány korábbi „szülői jellegű” működéshez… A 20100602 – Átalakulás című írásból:
„…Ma már a Föld „ismer”, megtapasztalt olyan Változást, amelyben nem csak a Saját Mintája volt, és részben még Van Jelen. Mindez a Föld – és a Teljes KRISZTUSI VILÁG – számára is egy nagyon JelenTŐs,
a Teljes KRISZTUSI VILÁG MINT EGY CSALÁD számára
egy nagyon komoly és tanulságos megtapasztalás:
hogyan [és „mikor”] szükséges, „kell” a Szabadság VILÁGÁBAN/Világában
egy bajba vagy nehéz helyzetbe került Családtag segítségére sietni akkor,
ha a Családtag nem ismeri fel azt (vagy nem tudja kinyilvánítani azt), hogy bajba került,
és így nem tud élni a segítség-kérés lehetőségével.”
„Súlyos” Próbája, Megtapasztalása volt ez az ÉLETNEK és az Atyai/Anyai/Gyermeki, Családi Felelősségnek, hiszen egy „kellő időben” el nem indított, vagy nem kellő időben/formában indított megsegítő tett nagyon súlyos következményekkel járhat „minden érintettre”, vagyis tulajdonképpen a „Család legkisebb tagját ért sérelem is kiHat a Teljes Családra”.
„Örök igazság” az, hogy egy Család vagy „Lánc” erősségét a „leggyengébb láncszem” erőssége adja, és különösen igaz ez egy az „Élet Virága” Mintája szerint felépülő és működő VILÁGRA/Világra és világra. Minden, a legapróbbtól a legnagyobbig, AZ EGÉSZIG ugyanannak a Mintának a leképeződése/megjelenése, és így ebben a Nyitott és Szabad, ÖNMAGA Mintái szerint Épülő VILÁGBAN/Világban a „legkisebb idegen porszem” is – idővel – komoly viharokat/eltéréseket eredményezhet.
Bár még ebben a most elkezdődött ÉLET-Ciklusotokban [néhány Jelentősebb Földkorszakban] sem fogja még minden részletében és teljes egészében feltárni magát előttetek ennek az elmúlt időszakban bekövetkezett és kissé félresiklott Változás-sornak minden részlete, az azonban már bizonyossá vált a Föld és a Föld Nagyobb Családja számára is, hogy egy ilyen
KRISZTUSI, SZABAD Elveken/Törvényszerűségeken Alapuló Családi Életben
EGYETLEN TÁRS VAGY CSALÁDTAG SEM HAGYHATÓ MAGÁRA AKKOR,
AMIKOR OLYAN VÁLTOZÁST ÉL MEG [Születik/Átalakul],
AMIKOR NINCSEN VÁLASZKÉPES, és így TELJES AKARAT-KÉPES Állapotában,
és jelenleg minden Világ és világ „születési”
és ÉLET-Átalakítási/Átalakulási Időszaka, FolyaMA(A)Ta ilyen változás.
A Változás ilyen „Gyökeres” (!) Átalakulási Időszakában ma még sok Világtól és világtól nem várható el az, hogy miközben ÖNMAGA Jelentős Átalakulását/átRendezését Éli meg, annak az Általa addig még meg nem tapasztalt Változásának minden részletével tisztában legyen és így a Változása „minden részletében” megfelelően előkészülhessen. Természetesen minél több megélt tapasztalattal Rendelkezik egy Családtag, annál Teljesebbé lehet a rálátása az előtte álló változásokra --- ám mivel a Változások és Átalakulások egy Jelentős része maga Új [szorosabb vagy lazább] Kapcsolódások Létrehozásával is együttjár, így minden egyes változás minden egyes esetben hoz ÚJ, addig soha nem volt és többé ilyen formában meg nem nyilvánuló megtapasztalást. Ahogyan azonban említettem is: a Változásokban, Átalakulásokban már nagyobb megtapasztalással Rendelkező Családtagok esetében „elvárt” és el is várható a MAGUK és Közös Változásaik megfelelő Előkészítése, a Gyermekibb Létű Világok/világok esetében azonban a Változások teljesen önálló előkészítése és véghezvitele csak a meglévő tudatosság mértékében várható el.
Ahogyan a Földön is megtapasztalhattátok, a megszületett élet csak a legritkább esetben képes azonnal az önálló életre. Persze – az elmúlt időszakokban – kialakultak a Földön is olyan Jelenlétek, amelyek nem eszerint a Földre általánosan jellemző Minta és Működés szerint keltek életre, és ezzel jelentősen megbontották a Földre Alapvetően jellemző Élet Egyensúlyát. Jelenleg ezeknek a megbontó Mintáknak és Jelenléteknek a Földről – és A KRISZTUSI CSALÁDBÓL – való „kivonása”, egyes erre RENDELT/Rendelt esetekben A KRISZTUSI CSALÁDON belüli „megfelelő elhelyezése” FolyaMA(A)Tban Van.
A Földön Eredendően Jelenlévő Minta szerint a beszülető még bizonyos gondozásra yogosult és szorul az őt befogadó Családjától azért, hogy az Életét beilleszthesse abba a Világba [Bolygó-valóságba] és világba [testi életbe], amelybe érkezett. Ez egy nagyon fontos, ALAP-VETŐ fontosságú sajátossága a Föld életének, hiszen a Földre „nagyon sok ÉGI NEMZTESÉGBŐL” érkeznek „a legkülönfélébb Létezők” Közös Családi [Egymást-segítő, egymást-kiegészítő] Életre, és így alapvető fontosságú minden beérkező számára egy beilleszkedést megsegítő időszak. Ez így volt és Van, lesz a Föld „Rendes” működésű idejében, és ennek a fontossága még inkább előtérbe került az elmúlt időszakokban megtapasztalt pusztítások idejében.
Alapvető fontosságúvá vált,
hogy a Földön MINDENKI ismét megkapja a beszületése körüli időkben
azokat a [KRISZTUSI és Földi] CSALÁDBA beHangoló Segítségeket,
amelyek mind a beérkező, mind az őt befogadó Családja számára biztosítják
a zavartalan Élet-kezdést, és így a zavartalanul kiTeljesítő Életet.
Ahogyan igaz ez a Földön élő SzeRves Létezők vonatkozásában, úgy ez a megállapítás jelenleg igaz a Föld mint Bolygó-Valóság Egészére is. A Föld a most folyó Átszületési, Átalakulási, a MAGA-Mintájába visszaRendeződési FolyaMA(A)Tában fokozott segítségre szorul – a szerzett sérüléseire is figyelemmel – a KRISZTUSI CSALÁDTÓL a KRISZTUSI CSALÁDBA VALÓ Beilleszkedésben, Visszailleszkedésben, a „zavartalan Élet elkezdésében”.
Eredendő Állapotában a Föld sem „mentes” minden „ütközéstől” --- hiszen itt is megjelenhetnek „érdek” vagy „nézet” különbözőségek. Ezek azonban a KRISZTUSI, Szabadság Elveknek megfelelően a legtöbb esetben szinte „MAGUKTÓL” megoldódnak, ha pedig „vállalt megtapasztalásként” jelennek meg a Család Életében, akkor megtapasztalásuk egy Tudatosan és Közösen felvállalt/”Megtervezett” tanuló [fejlődési] FolyaMA(A)T.
Jelenleg a Föld Emberisége, és a Föld Emberiségével sok tekintetben hasonló helyzetben lévő más Földi világok és „birodalmak” nem képesek még a maga Teljességében átlátni a bennük és körülöttük zajló változásokat. Ez – a korábban jelen volt idegen jellegű mintákra és működésekre is figyelemmel – tulajdonképpen magától értetődő is, és ezért került sor [és kerül még segítő szándékkal néhány esetben sor] a Föld [nagyobb] Változási időszakainak a KRISZTUSI CSALÁD részéről való közvetlen megsegítésére.
Erre a [Változások körüli időkben való] fokozottabb,
a KRISZTUSI CSALÁD „felől”
a FÖLD/Föld és SzeRves Földi Élet „felé” megnyilvánuló megsegítésre
a FÖLD/Föld és SzeRves Földi Élet mindaddig YOGOSULT [’kérheti’],
amíg erre „szükség Van”,
illetve amíg a KRISZTUSI CSALÁD és/vagy a FÖLD/Föld
[kivételes szorosan meghatározott esetekben] a SzeRves Földi Élet
másképpen nem Határoz.
A Földhöz kapcsolódott
– A KRISZTUSI CSALÁD EGÉSZÉT is érintő –
megtapasztalások egy kissé „átformálták”
AZ EGÉSZ KRISZTUSI CSALÁD „viszonyát” is
a Családok és Családtagok egymáshoz való Kapcsolódásának, Megsegítési Rendszerének területén,
de ugyanígy Hat a Föld ÉLETÉRE
a többi Családtag Életében bekövetkezett változások/megtapasztalások minden „tanulsága” is.”
*****
A „Lélek énekéhez” még idézem a 20100515 – Továbbvitelre kerülő megtapasztalások, Folytatás… című írás 23. oldalától:
„Magyar zene - magyar lélek!
Felkérlek benneteket így ismeretlenül is, hogy
hallgassatok minél több magyar zenét, ezen belül is egyre több magyar népzenét:
otthon, a munkahelyen, az autóban!
Kérjétek, igényeljétek a magyart:
a helyi rádióktól, tévéktől, szerkesztőktől!
Aki magyar zenét hallgat, az magyarul fog gondolkodni, annak fontos lesz a magyarsága:
múltja, jelene, jövője.
Aki magyar zenét hallgat, az egy idő után keresni fogja a magyart:
ételben, italban, a napi életben, hitben, sorsban.
Amit hallgattok, hallgattattok másokkal, amit viseltek, amit kifele mutattok magatokból, ahogy cselekedtek, az mind-mind egy-egy üzenet, minta, értékrend a körülöttetek élőknek.
Hát járjunk elöl jó példával! Tegyük meg így is, amit megtehetünk!
Erre kérlek benneteket!
Tisztelettel: Koska György
Rákosmente Baranta
INDULÁSNAK
www.folkradio.hu
www.nepzene.radio.hu”
Levél-részlet: „Nem tudom, lehet, hogy én nem vagyok eléggé magyar, szeretem a magyar zenét, DE NEM BÍRNÁM KI, hogy csak azt hallgassam... Pedig zenetanárként értékelem, de hogy mindig???? Egy idő után unalmasnak érzem... És azt gondolom, hogy sok sokkal vidámabb zene született máshol. A magyar lélek szomorúvá vált az évszázadok során. Vessenek rám követ, nem bánom, én biza mást is szeretek hallgatni. És eszem olyan ételeket, melyek nem magyarok... Ez van. Attól még lehetek magyar lélekben. Szerintem... Segíts, nem tudok mit kezdeni a magyarkodással!!!! Most magyarnak születtem, de voltam már sok más nemzet gyermeke is... A családfám is igen sokszínű: szlovák, sváb, szerb, magyar is, és még ki tudja mi??? Nekem ez a kérés emészthetetlen.”
„Vannak nagyon szép – sokszor új, fiatalok által megújított – magyar nép és pop stb dalok, amelyeknek az a különlegessége, hogy mivel „magyar szíven” át érkeznek, egyes üzenetek/erők sokszor teljesebben vagy könnyebben befogadhatóak a magyar szívek által.
Sokan a „túlélés” érdekében – yobb híján – valóban sokszor hallgattunk az utóbbi időben „külföldi pop” vagy éppen komolyzenei/népzenei darabokat, mert valahogyan „növelni kellett az öröm-képességet”. Nekem az a személyes tapasztalatom, hogy ahogyan kezdünk kiegyensúlyozódni, megtaláljuk a magunk számára legmegfelelőbb egyensúlyt a „hazai” és a „külföldi” dolgok között, és a „fogyasztást” majd ennek megfelelően fogjuk gyakorolni. Amikor fokozottan igyekeznek tönkre tenni egyes érdekek azokat a magyar termelőket, akik tisztességes munkával állítják elő a napi betevőt, akkor fokozottabban érdemes támogatni például a magyar gazdákat úgy, hogy tudatosan igyekszünk lehetőség szerint közvetlenül tőlük vásárolni azért, hogy a támogatásunk tényleg oda jusson közvetítők és késedelem nélkül, ahová szánjuk stb.
Nagyon sok régi és új magyar zene/dal van, amelyeket nem is ismernek a mai magyarok, mert nem volt támogatott, vagy éppen hátráltatott volt ezek közvetítése. Sok zenével foglalkozó ilyen irányú tevékenysége sorvadt el az ilyen hátrányos megkülönböztetés miatt. Nyilván nem véletlen, hogy például „Susan Boyle” is 47 éves korában került „elő”, vagy a legutóbbi magyar tévés tehetségkutatóban szintén egy már hosszabb ideje is érlelődő énekes lett a közönség egyik kedvence – sok más nagyon tehetséges más társával együtt…
Fontos felhívni az ébredők figyelmét arra, hogy keressenek a magyar zenék/népzenék között, keressék az ezekben megőrzött évszázados, vagy akár évezredes értékeket, illetve az újabb dalokban a magyarok számára érkezett újabb üzeneteket.
Ugyanakkor nagyon sok „külföldi” zene van, amit mi is szeretünk, mert azokat tényleg a szívükön át hozták le azok, akik azt élővé tették: szeretet volt bennük, és ez az ÖnMaGuk és munkájuk iránti igényességgel is párosult. Én az ilyen „külföldieket” „tiszteletbeli magyarnak” nevezem. Hiszen a szeretet „univerzális” is --- a MAG-Minőségek pedig ráadásul szintén „univerzális” jellegűek, és ezért igenis becsüljük és szeressük azt is, ami más népek útján érkezett érték.
Önmagában az, hogy valami magyar termék, nem feltétlenül azonos a magasabb értékekkel. Itthon is, külföldön is vannak kifejezettem zavaró hatású „gép”-zenék, amelyekből hiányzik a megfelelő „élet” és/vagy „szív-tartalom”. Ezért valóban „KERESNI”, és ha megtaláltuk, akkor AJÁNLANI is érdemes az értékeset…
Tény az is, hogy vannak olyan Küldöttek vagy újabb érkezésű magyar életek, akiknek nem vagy csak alig voltak magyar életeik, és ők a MaGuk gyökerei szerinti zenéket/dallamokat/hangzásokat sokszor most is közelebbinek érzik magukhoz, és ez így is van rendjén.
Régen az ilyen új leérkezők könnyebben átmentek a beilleszkedés folyaMATán vagy nehézségein, mert édesanyjuk állandóan dúdolta/énekelte azokat a dalokat, amelyek segítették őt „behangolódni” abba a közösségbe, amelybe érkeztek. Megtanulták a táncokat, szokásokat már kicsi gyerekkoruktól kezdve… Sokan a most élők közül már nem ilyen indíttatással nőttek fel, fiatal szülőként például mégis tudatosan igyekeznek visszaépíteni a maguk és gyermekeik életébe mindazt, amit sikerült megőrizni magyar életként a mának. Nekik most nyilvánvalóan „több erőfeszítésükbe” kerül mindez, hiszen még maguk is most tanulják ezeket a gyermekeikkel együtt --- ugyanakkor pedig egyre fokozódóan tapasztalják ezeknek a tudatosan tanult élet-daraboknak a SzeRves közösség-építő és Építő/Szépítő, gazdagító, örömet adó erejét [ Ajánlom: http://boldogfalva.blogspot.com/ ]
Természetesen akinek a családjában több nemzet és nép öröksége is jelen van, az yól teszi, ha ápolja mindezeket.
Jelenleg magyarokként élünk, és ha keresünk olyan magyar dalokat, amik meg tudják érinteni a szívünket (= örömmel hallgatjuk), az nagyban tud segíteni abban, hogy megérezzük azt, hogy itt-és-most ebben az életünkben, itt élve magyarként kik is vagyunk igazából és mi a vállalásunk. Különleges élmény például elmenni egy táncházba, ahol olyan csodás dalokkal és táncokkal találkozhatunk, amik egészen biztosan megérintik a szívünket, és utána keresni fogjuk majd az ÉLŐ/ÉLTETŐ zenéket és más valódi értékeket. Elkezdődik egy tudatossággal felvállalt, öröm vezette átalakulás. Nem „kényszerből”, hanem mert tudjuk és érezzük, hogy számunkra mi a „yó”. Példa által tanulunk és tanítunk. Néha a jószándék ma még túlzásokhoz is vezethet, hisz még sokan csak „keressük” az utunkat… Ebből is tanulunk, finomítjuk a megnyilvánulásokat, keressük az „aranyközepet”… Aki már kicsit tudatosabb, mint a többiek, és „érzi”, hogy „mire hívja fel mások figyelmét” (hiszen neki is segített az az adott megélés), az követni fogja a Szíve (Földanya?) vezetését, és továbbadja a lehetőségei szerint a „yavaslatait”/tapasztalatait.
OmMÁÁTRé KJ
www.omah.extra.hu
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
