Az asszonyi/nőiesebb útszakaszon is egy bekorlátozott és lelassult életvitel volt jelen, viszont az asszonyok az elmúlt néhány százezer évben is „yobban” meg tudtak maradni a MaGuk Minőségeiben. „Testi működéseik” és az „anyaság” MINDIG egy Kapocs maradt ÖNMAGUKHOZ, Életadó és Élet-védő/gyarapító Feladataikhoz. Az anyák és asszonyok „ösztönösen” is gondoskodtak az Élet tovább-viteléről, és a lehetőségeikhez képest időről időre igyekeztek „megújulni” is az Élet továbbvitele érdekében [például Különleges HÁLA-Állapotokban megtörtént fogantatások esetében].

Az asszonyokat a legtöbb esetben „testük” is emlékeztette a Valódi feladataikra

(nem régen említettem, hogy éppen emiatt tört az utolsó száz évben a születés szentsége ellen az ’ellen’), még ha sok esetben egyre kevésbé is tudták élővé tenni maguk által az anyaság és női minőség/élet [eredendően páros kapcsolódásban kibomló] teljességét.

A férfiaknak sok esetben nem volt ilyen „kapaszkodója”:

testi változásaik sok esetben egyre ’távolabb’ sodorták őket

a férfiúi/férji/emberi megtapasztalásoktól.

Még a gyermekeik megérkezése is a legtöbb esetben tovább távolította – különösen az utóbbi néhány száz és ezer évben – a férfiakat: olyan „családfenntartási” utakat választottak (már aki törődött ilyennel – bár a túlélés érdekében, a Föld Egészéhez mérten szerencsére mindig megvolt a legalább minimálisan szükséges ilyen gondoskodó férfi-társ is), amelyek még távolabbra sodorták egymástól a gyermekek felnevelésére vállalkozott asszonyt és férfit (más országokban háborús szolgálatok, a megélhetés érdekében elvállalt túlmunkák, életet felőrlő szétválasztások és munkák stb).

            A férfiak egyre kevésbé ismertek ÖnMaGukra, a bennük lakozó ’Valódiságra’ [=Szerelem] – és (ahogyan az ’anyókás átVilágítás’ eredménye is mutatta) nem ismerték fel egy idő után társaiktól eltávolodott/elszakadt mivoltukat sem. Ha pedig valaki elfeledkezik arról, hogy ki is ő és tulajdonképpen mi is a vállalása, az ritkán keres „hazavezető” utakat (és ehhez/ebben társakat).

[Eszembe jutott, hogy pár évvel ezelőtt láttam olyan könyvcímet, hogy a férfiak a Marsról származnak, a nők pedig a Vénuszról. Ebben a képben is talál egy MAG olyan „kapaszkodót”, amelyből újra Építeni képes önmagát, ugyanakkor pedig utalása a „más Világokból eredtségre” meg is nehezítheti AZ EGY VILÁGBAN EGYMÁSNAK-PÁRJAI kapcsolódását. A Föld MAGJAI EGYKÉNT EGYEK, bár Páros/Egymást-Kiegészítő megtapasztalásban élnek.]

            Ahogyan a május 13-i írásban is szerepel: az asszonyi oldal

folyaMA(A)Tosan haladva kereste

az eredeti pályára való visszatérés, a kiegészítő társakhoz való kapcsolódás lehetőségét is --- és emiatt meg is találták azt. „Áldozatként” még a „férfi” oldalra is átjutottak időről-időre, hogy figyelemmel kísérhessék a párjaik/társaik állapotának alakulását, hogy így hozzájuk is utat találhassanak, és a „főútra” együtt, közös erővel visszakanyarodhassanak.

[A férfiak és asszonyok a bolygó-Valóságban tulajdonképpen egy térben-és-időben éltek, bizonyos MaGosabb/Kozmikusabb nézőpontból nézve azonban (egy ’beékelődött’ vagy ’Kívülálló- jellegű minta megjelenése következtében’) „külön pályára” kerültek. Az általam ismertetésre kerülő ÁtVilágítás és Értékelés ebből a kitejedtebb nézőpontból ismerteti az ÁtVilágítás eredményeit --- amelyek talán yobban láthatóvá vagy érthetővé teszik a belső ÁtVilágítások által (egyébként Egyezően!) feltártakat.]

            Itt egy érdekes helyzet állt elő: a férfiak „visszaút-keresése” sokkal kevésbé jelent meg [a megnyilvánultban], mint az asszonyok/nők/anyák/lányaik esetében. Ez a korábbi írásban képben úgy jelenítődött meg, hogy a férfiak egy jelentős része egy félig nyitott, félig zárt,

„ideiglenesen letelepedett jellegű”

„laktanya-szerűségben” volt jelen: itt [ezen belül] sorakoztak, jelentettek, viccelődtek

[tudatos törekvés az öröm megtartására ebben a bezártságban is, hiszen a túlélés függhet tőle!] [Ajánlom ismét: 20090201 – A Túlélés Szabályai Placid atyától]

--- jobb híján ezekkel múlatták az időt… Valamilyen lehetséges módon azon is igyekeztek, hogy az ÖnMaGukról való ismereteket megőrizzék, és utódaik számára ezeket a lehetséges mértékig átadják [’gyakorlatozások’]. Az ÖnMaGukról való ismereteik elhalványulását jelenítette meg az ezen oldalon általam (a laktanyán kívül) észlelt anyóka töpörödött, energia-hiányos és részben emlékezet-vesztett képe is.

Az „emlékezet” elhalványulásában mindenképpen jelentős szerepe volt annak, hogy a „laktanyában” élők „eltávolodva” éltek attól a Tér/Időtől [Otthon], amelyben a Mintáik kibontásához (és időnkénti megújításához) szükséges támogató Erők jelen voltak. Ugyanígy a pár(ok)tól való eltávolodás is megnehezítette, néha lehetetlenné is tette a megújulásokat, és ez további emlékezet-vesztéseket eredményezett. Itt is élt az a Főszabály, hogy a Mérések idején „Örökké” nem ért Minőségek elenyésztek. A meg-nem-újított Minőségekről való emlékezet is elenyészett idővel…

[Talán a ’Megváltó’ ezért érkezett az előkészített Anyai út után hangsúlyosan „FIÚ”-ként (a Valóságban EGY-ként).]

[Ezért idéztem a minap is azt a Kérést, amelyet a Földanya ’KRISZTUS és a MindenHató elé terjesztett’, és amelyben Kérte az „ÉP MAG”-ja „visszaültetését:

20100117 – Jelen-TŐ-s Változások VI., Isten Tenyerén, Isten Szívében:

„…A Föld KÉRTE TEREM-TŐ-JÉTŐL

ÉP/EREDŐ Mintájának ÚJ-ra elültetését,

az INDULÓ ÚJBA VALÓ ELHELYEZÉSÉT,

hogy amikor „régi” és „ÚJ” „találkozik”

az „átadás/váltás/megújulás” EGY-ÖRÖK-MOST-PILLANATÁBAN,

a GYERMEKEK,

Akik E VILÁG Eredendő Mintája szerint keltek életre,

ebben a Pillanatban ismét felvehessék SZÍVÜKBE/LÉNYÜKBE

ÖNMAGUK „Ős”, Eredő Mintáját,

hogy az SZÍVÜKBEN/LÉNYÜKBEN EGGYÉ lehessen,

és a megrajzolt ÚJ Útjukon

Mintáikat és Életüket kiIGAZÍTVA, megÚjulva,

ÉP Gyökerükhöz/Mintájukhoz/Eredőjükhöz visszanyúlva

megélhessék azt az Utat/Életet,

melyet SZÍVÜK álmodott meg,

és álmodott tovább a sérülések bekövetkezése óta…”

„…A MEGINDULT ÚJ TEREMTÉSBEN

leválik a „halott” rész mindarról,

ami ÖRÖK, amit a Szív Tiszta vágya/Útja keltett életre.

Ez a Szívekben [és a Szív-szerinti Teremtésekben] megőrzött/érlelt „Örök rész”

TELJES EGÉSZÉBEN hozzákapcsolódott ÖRÖKSÉGÉHEZ,

visszaállt a MAGA megálmodott/eltervezett Tapasztalási/Teremtési Útjára.

ELHAGYJA, maga mögött hagyja, leveti „MAG”áról mindazt,

ami már NEM A JELEN,

mindazt, ami nem a SZÍVE-LEGTISZTÁBB-ÁLMA/VÁGYA.

„…A FÖLDANYA ÁLTAL TOVÁBBVITELRE KIJELÖLT

„MAGOK”

„ÉLETTÉ LETT”,

illetve [„alvó”] „MAG” „formában”

Áthelyezésre és/vagy Átvitelre/Átvezetésre kerülnek

a Földanya ÚJ TÉR/IDEJÉBE,

MERT

a Földanya és ÉGI-és-Földi CSALÁDJA kidolgozták és élővé tették ezt a működést.

Nem pusztán „könyvtárként” kerül „átmenekítésre” a Földanya ÚJ Rendszerébe/Életébe sok erre kijelölt működés, minta és forma, hanem ’ÉLŐ „MAGKÉNT” IS’ --- néha egy már az ÚJBA ÁTLÉPETT Létező viszi ezt így tovább, máskor az Éppen ÁtLépni készülő Lénye fogadja be ezt, mint olyan „kibontható” „MAGOT”, melyet

-          vagy ő MaGa,

-          vagy majd az bonthat ki, akinek valamilyen módon „átadja”.

Ez egy nagyon különleges, a Földanya kérésének megfelelően kidolgozott Új Módszer a Földön, de nem ismeretlen [fontos esetekben és/vagy szükség esetén gyakorolt/élő] eljárás a VILÁGBAN. Mivel a Földön ennek a módszernek eddig még nem volt ilyen „átfogó és kiterjedt” alkalmazása, ezért ebben a működésben a Földanyát SEGÍTI a VILÁGBAN ezen Működést Felügyelő és Vezető SZELLEMI LÉTEZŐ. Részben ez indokolja ezt az „EGY-idejű kettős” (Valójában EGY) Ellenőrzést, valamint a Földanyának az az erre irányult kérése, miszerint

szeretne

minden olyan SZÍVBŐL MEGÉRLELT TISZTA ÉS IGAZ MAGOT Átemelni az Új Életébe

[hiszen ezek ÖnMaGa BíborFényei is!],

amelyek a sérülések és elterelések Hatására nem tudtak kibomlani,

nem tudtak élővé lenni,

sőt, egyes esetekben talán még el is pusztultak.

Az „elpusztult” Szív-„MAGOK” „lenyomata/képe” azonban JELEN VAN mind „VILÁG” SZÍVÉBEN, mind pedig a MindenHatói SZÍV-ben, és

a Földanya kérésének megfelelően

minden ILLESZKEDŐ ÉS IGAZ SZÍV-„MAG” beültetésre kerül(t) az ÚJ ÉLETÉBE.

            Ezeknek a [VILÁG SZÍVÉBEN ÉP állapotban megőrzött] „MAGOK”-nak a „visszaültetésére” azért kerülhet sor, mert a korábbi „kedvezőtlen változások” miatt megszakadt SzeRves lehetőségek és utak ismét megvalósíthatóakká lettek, és a visszavezetésre kerülő „MAGOK” maguk tulajdonképpen a Földanya (és korábban élt SzeRves Létezői) „Bíborfénye”, azaz Tényleges Életté Lett/Tett „Világi Fénye”…”

Visszatérve a mai gondolatmenethez:

Az is érdekes, hogy ha az útról való letérés eredeti pontjától nézzük, akkor a „laktanya” [„ideiglenes letelepedés”] a férfiak többségével az elválás pontjához jóval közelebb volt, mint „ahol” a női út visszaigazodott a „főútra”.

Ahogyan a férfias jellegű mellékúton távolodtunk az elválás pontjától és túlhaladtunk a „laktanya” területén, egy szűkebb, lakott területek közötti minőségű kerékpár-út vezetett tovább, egy-két házzal a kerékpárút mellett (nem volt annyira kiépített, mint a női oldalon, illetve szinte nem is volt lakott a kerékpárút széle). Az „anyókával” itt, a „laktanyán túli” területen, talán a laktanya és a kerékpárút szélén lévő első ház „között” találkoztam. Hogy képileg ez jobban elképzelhető legyen: az asszonyi oldalon haladó ’autó’ folyaMATosan, lassan haladva, visszautat keresve „nagyobb útszakaszt” tett meg/járt be (épített be), mint a kiépített férfi útszakasz. „Ott”, ahol az asszonyi út visszakanyarodott a főútra, a férfi út alig volt jelen. Ez azért érdekes, mert a Föld Eredendő Egymást-kiegészítőségi Rendje szerint ennek a két útnak is nagyjából egymást-kiegészítően kellett volna haladnia, és ha az egyik közeledik a „középhez”/EGY(ség)hez, akkor a másik fél is követi ezt a mozgást. Az, hogy ez nem így nyilvánult meg A LÁTHATÓBAN, mindenképpen utalhat a férfi oldalon megjelent jelentősebb „idegen” (eltérítő) Hatásra. Ez mintegy letükröződése annak is, hogy a „KRISZTUSI Szent Árnyék(pár)” „férfi” tagját [EST] ért sérülés/sértés esetében fedezhető fel jelenleg a Földet ért első jelentősebb, valószínűleg „kívülről érkezett” sértő Hatás.

[Eszembe jutott a 20100129 II – Jelen-TŐ-s Változások XI., A GONDOSKODÓ FÖLD című írás 8. oldalától idézett Drunvao Melchizedek könyvéből való gondolat:

„A kocka tehát eltér a többi szabályos mértani testtől, minthogy egy olyan sajátos jellemzővel bír, amellyel a másik négy egyáltalán nem rendelkezik – leszámítva a gömböt, mely szintén a kockáéhoz hasonló jellemvonást mondhat magáénak. Mind a kocka, mind pedig a gömb képes tökéletes módon, szimmetrikusan a felületük mentén magába foglalni a többi szabályos testet és egymást, feltéve, ha azok a megfelelő méretekkel rendelkeznek. A kocka az egyetlen, ezzel a tulajdonsággal bíró szabályos test: ha a gömböt egy kocka belsejébe csúsztatjuk, az tökéletesen és szimmetrikus módon érinti mind a hat oldalt. A tetraédert pedig pontosan a tengely mentén engedhetjük le, mely tökéletesen és szimmetrikusan beilleszkedve ezúttal a kocka átlóit alkotja. A csillag-tetraéder szintén tökéletesen elhelyezhető a kocka belsejében.

… Fontos megjegyeznünk, hogy kizárólag a kocka és a gömb rendelkezik ezzel az adottsággal. A kocka képviseli az apai minőséget, a legfontosabb férfi jellegű megjelenési formát. A gömböt pedig az anyai minőséggel, a legfőbb női jellegű formával hozhatjuk kapcsolatba. Tehát az egész Valóságban a gömb és a kocka a két legjelentősebb forma, s csaknem minden esetben ezek dominálnak ha a teremtés alapvető kapcsolatairól van szó.”

A 7-15. ábra az Élet-Tojását szemlélteti. Mint már említettük, ez az alakzat közvetlenül a Genezis mintázatból született, a szellem második örvénylő mozdulata hívta életre. Minden egyes ismert létezőnek – a Földön mindenképpen, de talán mindenütt – keresztül kell haladnia az Élet-Tojásának alakzatán. Az angyalok szerint azt a pontot, amelyben az eredeti nyolc sejt egy csillag-tetraédert formáz – vagy éppen kockát, attól függ, honnan nézzük –, a test megteremtésének egyik legfontosabb mozzanataként tartjuk számon. A tudomány is felismerte, hogy a fejlődési folyamat e sajátos állomása eltér az összes többitől, továbbá, hogy számos olyan egyedülálló jellemzővel bír, melyek a fejlődés más pontjain egyáltalán nem jelennek meg.”

            Ehhez kapcsolódó személyes meglátásom volt:

„Nagy valószínűség” [vagy inkább a „teljes bizonyosság”] szerint megtörtént a „KORONA” [mint KRISZTUSI SZELLEMI LÉTEZŐ, „ATYA”, test-lélek-szellem] és a „FÖLDANYA” [mint testi-lelki-szellemi-létező] ÖSSZERENDEZŐDÉSE ebbe az „Élet-Tojása” [„Nász”, EGYSÉG-és-mégis-megosztottság/MAGosztottság] Mintázatba, és ezzel lett/lehetett TELJESSÉ a „testet-öltés” FÖLDI FolyaMATa. Ezért írtam azt, hogy ez a kiteljesedés már nem csak a szellemi szinteket érintette, hanem ÁtHatotta (JELEN VAN) a Föld minden Létezési síkján, és minden megnyilvánulását ÁtHatóan…

            …Ahogyan írtam is: amikor a Föld kezdett visszailleszkedni a MAGA GONDOSKODÓ működésébe, fokozatosan „a saját hatáskörébe vonta” A LEGSÉRÜLTEBB [Gyógyulása érdekében a legtöbb áldozatot hozott, és ezért a legmélyebben sérült] Gyermekei/Társai/Segítői „Gyógyítását”. Először a „Tengelyekhez kötött MAGOK” gyógyítását vonta a Földanya a saját Hatáskörébe [akik a sérült ATYAI Minősége Feladatát igyekeztek ellátni/pótolni], majd azon ŐRZŐK gyógyítását vonta MAGÁHOZ, Akik a legtovább álltak az Őr-vidékeken/Határ-vidékeken, hogy a „Belső” Kiegyensúlyozódások megtörténhessenek. Majd nem sokkal az ÚJ Tér-és-Idő Összekapcsolása ELŐTT a Földanya úgy Rendelkezett, hogy mindazon gyermekei Gyógyítását MAGÁHOZ VONHATJA, akik valamilyen mély sérülés miatt „akarat-képtelen” állapotban vannak.

20100109 – Jelen-TŐ-s Változások, 6. oldal:

„Ne nézzetek félelemmel ezek elé a változások elé, hiszen a Földanya minden olyan Gyermekéről megfelelően gondoskodik, Aki Vele közös utat választott és él. A Földanya a „Tőle telhető” módon gondoskodik a távozó [volt] gyermekeiről is. [A kivezetésre kerülők a Kozmikus REND Felügyelete alatt is állnak.]”

20100118 – Jelen-TŐ-s Változások VI., Isten Tenyerén, Isten Szívében, 9. oldal:

 „A Földanya

az ilyen ŐT SEGÍTŐ ŐRZŐK Gyógyítását és Kiegyensúlyozását is

A MAGA HATÁSKÖRÉBE VONTA

(hiszen sokan az Őrzési Feladatok során nagyon mély sérüléseket szereztek),

és MAGA GONDOSKODIK

MINDEN AZ ŐRZÉSI FELADAT TELJESÍTÉSE SORÁN SZERZETT SÉRÜLÉS

megfelelő Kiegyensúlyozásáról.”

OmMÁÁTRé KJ, Budapest, 2010. január 16., 21.45.

15. oldal: „…ma már a Földanya A SAJÁT GYERMEKEIRŐL MAGA GONDOSKODHAT AKKOR IS, HA GYERMEKEI MA MÉG NINCSENEK AKARAT-KÉPES ÁLLAPOTBAN. A Földanya – mint VILÁGI Létező – képes ma már a Szív-Tartalmak KÖZVETLEN ÉS TELJES ÁtVilágítására, és ennek megfelelően

-          egyrészt képes AZONOSÍTANI A SAJÁT GYERMEKEIT (SzeRves Létezőit),

-          másfelől pedig a Szív-Tartalmak alapján minden Létező esetében Általa pontosan „láthatóak” is a „megálmodott és választott” utak.

A Földanya – a „Mai Naptól Kezdve” – a megfelelő Akarat-Képességgel nem Rendelkező [ma még sérült] Gyermekei Gyógyítását Saját Hatáskörébe vonhatja, ha úgy ÍTÉL. A Létezője/Gyermeke Szívében Lévő Útnak megfelelően a Földanya olyan Gyógyítási Utat választ a Gyermekei számára, amelyek segítik a Gyógyulót abban, hogy mihamar ÖnMaGára ismerjen, és képessé váljon Akarata és Szabadsága megfelelő Élővé tételére, és ezt követően a további Útja meghatározására.

OmMÁÁTRé KJ, Budapest, 2010. január 17., 23.08.”

2010. január 29., 21.18:

            A Földanya(-és-a-VILÁG) „elkezdték Kiosztani” a már működő Szív-Utakon át a SzeRves Létezőiknek azokat az „Érdem” és/vagy „Szükség” Pecséteket, melyek „személyre szabottan” feljogosítják ezen [elsődlegesen valamilyen fennállt komoly igazságtalan helyzetre tekintettel] jelenleg hátrányos helyzetben lévő Gyógyulókat/Épülőket „Megerősítő”, illetve számukra szükséges más [például védelmi vagy más speciális kiegyensúlyozó] „Erő/Yavak” befogadására. Csak ilyen „Új” Földanyai/VILÁGI Pecsét yogosít fel jelenleg ilyen „plusz” Segítő Erők/Yavak felvételére (a Pecsétek vonják be, illetve segítik megkötni ezeket), és ezeknek kifejezetten az a célja, hogy a feltártan igazságtalan és nehéz helyzeteket segítsenek megszüntetni azok esetében, akik valamilyen súlyosan hátrányos helyzetbe kerültek „önhibájukon kívül” Feladatuk teljesítéséhez kapcsolódóan, illetve a Feladat-teljesítésük során.

            A Földanya/VILÁG FolyaMATosan küldik a Megerősítő Erőket/Yavakat az Új Földanyai/VILÁGI Pecséttel Rendelkezők számára, elsődlegesen a személyes Szív-Utakhoz kapcsolódó Megvalósító SzeRves Szív-Utakon [Bizalom] át, illetve ahol ez szükséges, ott más tényleges Kapcsolódásokon keresztül.

Ismét visszatérve a mai gondolatmenethez:

Az ÁTVILÁGÍTÁS képei is megjelenítik, hogy az asszonyi úton az „autó’ folyaMATosan haladt, és folyaMATosan kereste a főútra való visszatérés lehetőségét --- ezzel szemben a férfiak „valahol középtájon” egy „laktanyát” hoztak létre és abban helyezték el magukat.

Ez a kép természetesen utalhat arra is, hogy a férfiak számára még hangsúlyosabban fontos a MAGUK (!) ASSZONYI TÁRSAI mellé való visszailleszkedés, hiszen ÖnMaGuk megújítására magukban kevésbé/korlátozottabban képesek, mint az asszonyok. Nagy valószínűséggel ezzel is magyarázható [más okok, és részben eltévedt irányultságok mellett] az, hogy

A LÁTHATÓBAN

kevésbé működtek együtt asszony-társaikkal a közös visszaút-keresésekben.

Ha a Főútra és a két oldalán kialakult mellékutakra Magosabb nézőpontból nézünk rá, a „laktanya” kialakítása nagyjából abban a távolságban (vagy még az előtt) lehetett, amikor a nőies út kapcsolódott a Túlélésben segítséget vállalt másik Világhoz.

Mintha „abban a Pillanatban”, amikor az asszonyi úton haladó Élet elért a kis mellékút végéhez (amely csak tovább-távolodó irányban haladt volna tovább) és így „válaszút”-helyzetbe került, melyben a továbbélés lehetőségét kereste --- a férfi út is „megtorpant, megállt volna”. „Emlékszem” az ÁtVilágítás képeiből arra, hogy a női út „kereste”, hogy van-e visszatérési lehetőség a ’főútra’ és így a Párjához, de nem volt ilyen visszatérési lehetőség sem láthatóan, sem pedig érezhetően. Ezután döntött ez a női út a más Világhoz kapcsolódásról a túlélés érdekében.

Talán a férfi út ekkor próbálkozott a MAGA Mintái szerint Kapcsolódni az asszonyi úthoz a visszatérés érdekében --- ez azonban valami miatt mégsem volt kivitelezhető, mégsem volt a „társ” a LÁTHATÓBAN elérhető.

Talán ez már az a „távolság” volt, amely a láthatóban [a test által] [talán valamilyen bizalom-vesztés/sérülés miatt] már nem volt áthidalható. Ez a helyzet a minap ismét idézett januári átVilágításban úgy jelent meg, hogy az asztal különböző oldalán ült a MAG-pár férfi és női tagja, egymáshoz képest elcsúszva --- és a férfi „tovább dőlt” [„nekem dőlt”], hogy elérhessen, és átadhassa az Élet továbbvitele érdekében megőrzött Erőit (pénzt). Ekkor sem tudta „szavakkal” közölni azt, hogy miért adja át számomra a ’pénzt’, csak a gondolat útján üzente azt, hogy meghatározott ideig el kellene juttatni a pénzt az ’iskolába’, és ott „be kell fizetni az ebédpénzt a gyerekek számára”.

Azt érzem mindebből, hogy „abban a Pillanatban”, amikor a női út a másik Világhoz való kapcsolódás mellett döntött – egyéb látható kapcsolódási lehetőség hiányában – MÉG MEGVOLT a Szív-kapcsolódás a férfi és női út között. Érzésem szerint

KÖZÖSEN döntöttek arról,

hogy a női út a továbbélés érdekében továbbhalad,

„párja” pedig igyekezzen megőrizni MAGÁT és Erejét addig,

amíg újabb kapcsolódási lehetőségük lesz.

Tulajdonképpen ’logikus’, hogy ha az „asszonyi út” a Túlélés érdekében „kapcsolódik” egy másik Világhoz és annak Küldötteihez, ez beszűkíti [tovább szűkíti] a MaGa Eredetileg Rendelt párjaihoz való kapcsolódási képességét és lehetőségét is. Vagyis ha az asszony nem tud kapcsolódni ’ideiglenesen’ a Rendelt párjához – mert az ’máshol van’ – akkor az ÉLET Túlélése érdekében

megpróbál egy olyan ideiglenes kapcsolódásba lépni,

amelyből megtalálhatja a visszautat az eredeti Párjához és Életéhez.

Az asszonyi út ezen igyekezetét jelenítette meg az ÁtVilágításban az, hogy folyaMATosan figyelték a főútra való visszatérés lehetőségét, és folyaMATosan készültek is erre --- még úgy is, hogy időről időre megpróbálták „átjuttatni egy-egy társukat/részüket, Szívük egy darabkáját” a férfiak „oldalára”, hogy a lehetőségekhez képest hozzájuk is igazodhassanak.

Már magából a pályáról való letérésből eredően is elkezdődött az „elvétett kapcsolódások” lefagyott hálózatának a kialakulása. Erről írtam, hogy sok esetben melegágya és elsődleges eredője is volt sok olyan neheztelésnek és haragnak, amelyek gyökerei eddig feltárhatatlanok voltak. Vannak asszonyok és férfiak, akik egymásra-neheztelése ezekből az elvétett kapcsolódási lehetőségekből, a Föld pályájáról való letéréséből ered elsődlegesen. Talán azokban van ma hangsúlyosabban jelen a neheztelés „a férfiakra” és „a nőkre” általánosan, akik valami különleges személyes ok miatt nagyon nagy fájdalomként élték meg a párjuktól [Szerelmüktől] való elszakadást, és a lefagyott kapcsolódási hálózat miatt eddig nem tudtak a fájdalmuk legmélyére rátalálni.

Érdekes kérdés lesz majd annak a – gyógyítási Fő-szakaszban való – teljes feltárása, hogy „miért pont ott és mi célból, miért pont abban a formában” „telepedtek le a férfiak a laktanyájukban”, illetve milyen igazodó lépéseket végeztek ezután. [A „laktanya” képe mindenképpen utal a fokozott védekezési szükségre, illetve az elhatárolódás a Világ többi részétől talán valamelyest yobban biztosíthatta a még elérhető MaG-Értékek tisztán való megőrzését és védelmét, és a MaGuk Mintái szerinti Kapcsolódási lehetőségek védelmét is. Ugyanakkor a laktanya képe utalhat arra a „határvédelmi” és Élet-védő feladatra/Áldozatra is, amelyet a férfi-út elvállalt a család/nők/Élet védelme érdekében.] Feltárásra kerül majd, hogy volt-e a férfiaknak esetleg MAGUKBÓL előkészítve olyan kapcsolódási útja, amely valami miatt mégsem sikerülhetett. Ha volt ilyen, akkor mi volt a sikertelenség oka? Lehetséges, hogy egyes MAGOKnak ezek fájdalmát is felszínre kell majd hozniuk magukban.

„Letelepedésükben” mindenképpen megnyilvánulhatott [és meg is nyilvánult!] segítő szándék is, hogy „minél kevésbé távolodjanak el az elválás tényleges pontjától”, ugyanakkor pedig talán nem történt meg annak az előálló Hatásnak a felmérése és kellő értékelése, hogy „leállásukkal” bár közelebb maradtak az elválás pontjához, de így folyaMATosan távolodtak a Túlélés útját kereső és folyaMATosan – ha lassan is – haladó, és az újabb kapcsolódás lehetőségét kereső asszonyi úttól. Ugyanakkor ennek nem kellő felmérése mégsem róható fel egyik pár-tagnak sem, hiszen ilyen jellegű eltávolodásban korábban még nem volt részük, és ennek megfelelően egy „ilyen Rend-kívüli” helyzetre sem voltak előkészülve. Úgy tűnik, hogy a pár egymástól távolra került tagjai a MAGUK Rendes Mintái szerint az Élet Védelme és továbbvitele érdekében a legmegfelelőbb módokat választották ki, ezek azonban az eltávolodás mértékében egyre kevésbé voltak egymáshoz kapcsolhatóak (hiszen ilyen jellegű távolodásra ez a Világ nem volt előkészülve, és így e-tekintetben megfelelő „kész” tervekkel és kiegyensúlyozási lehetőségekkel sem rendelkeztek). Az előállt helyzetben mindkét fél igyekezett az ALAP-Elveknek megfelelően eljárni, és a közvetlen kapcsolódások lehetőségeit kutatni.

Hogy az összekapcsolódás lehetőségének keresése időről időre MINDKÉT oldalról megtörtént, igazolja, hogy a női jellegű úton (már a ’Kertvárosban’ haladva) néha láthatóvá lett egy-egy keskenyebb visszakanyarodási lehetőség, de azok valami miatt nem voltak megvalósíthatóak. Ezek a „keskenyebb kapcsolódási lehetőségek” jelezték a férfi-út Áldozatvállalásait is.

Ugyanakkor eszembe jutott az a kép is, hogy amennyiben a női út bekapcsolódott a túlélés érdekében egy másik Világ „perem-területéhez”, akkor a női útszakasz „közelebb volt” a Segítői Élet-minőséghez [’tűzhöz, meleghez’], míg a férfi [az Egymást-kiegészítőség elvének működése miatt is] „teljesen a peremre vagy azon is túl szorult”. Ha az Élet védelme érdekében a „nőnek” „egyik kezével” „kapcsolódnia” kellett a másik világhoz, akkor párját már csak „egy kézzel” tudta tartani, és ebből kifolyólag „közvetlenül” nem is tudta segíteni párja táplálását. Ebben az esetben is megfigyelhető a férfi MAG Élet-VÉDŐ szerepének helyes/megfelelő működése, és érthetővé lesz az is, hogy miért választotta a férfi út az „ideiglenes letelepedést” --- hiszen önmaga megőrzésére nagyobb erőket kellett fordítania, yobban be kellett osztania erejét, és a lehetséges mértékig gondoskodnia kellet arról is, hogy a lehetséges megújulás idejére megőrizze az Életet továbblendítő Erőt is. [Ahogyan az ismertetett ÁtVilágításokból ez kiderült: sikerült a férfi útnak az Erők megőrzése – és Segítői Kapcsolódással – a kijelölt „Kapcsolódási Pontra” való eljuttatása is!] [A „visszaigazodó női útban” is ’benne volt’ a „férfi út MAGA része”, ezért lehetett a visszailleszkedés sikeres!]

Ennél a képnél eszembe jutott a 20090904 II – Család-gyógyítás II. c. írásban Wass Alberttől idézett kép: „…Többször eszembe jutott ma Wass Albert A funtineli boszorkány című regényének egy részlete. Szerepel a műben egy magányos férfi, aki farkasokat öl. A történet során megtudjuk, hogy korábban pásztor volt, nagy nyája, felesége és kisfia is volt. Az egyik télen elfogyott az állatok takarmánya, és a férfi elment, hogy valami szállást keressen. A részletekre már pontosan nem emlékszem, de több napi járásra talált valamilyen szállást, és a nagy hidegben/hóesésben visszament a családjához. Talán azonnal útra is keltek a birkákkal együtt, felesége vitte a kicsi fiukat. Útközben valahol eltévedtek, és mire ezt észrevették, már késő volt. Farkasok is voltak a közelben, és nem volt menedék, nem tudtak tüzet gyújtani sem. Az asszony a kisfiúval felmászott az egyik fára, a férfi egy másik fára. Az asszony panaszkodott, hogy nehéz a kisfiú, és nem bírja soká tartani. A férfi mondta az asszonynak, hogy kösse magát a fához és a kisfiút is. Az asszony valamiért nem tudta a kisfiút a fához kötözni, talán magát sem. Az biztos, hogy másnap reggelre az apa a kisfiúnak talán csak a sapkáját találta meg. Arra már nem emlékszem, hogy az asszonnyal mi lett… talán ő sem élte meg a reggelt.

Folytatás a II. részben, elérhető ITT