20100513 - Továbbvitelre kerülő megtapasztalások - ÁtVilágítások, Azoknak, Akiket Érinthet (I. rész)

  2011.08.12. 22:00

Az írás eredetileg képeket is tartalmazott, jelenleg csak a szöveges rész jelenítődik meg

2010. május 10., hétfő, május 12, szerda, május 13., csütörtök                         

„Továbbvitelre kerülő megtapasztalások”

 

’Pünkösd’ felé közeledve mindenképpen érdemes ismét megerősíteni, hogy mit folytatunk a megkezdett utak közül, és mit zárunk le az eddigi megtapasztalások közül.

            Egy különleges, vagy „átfogó”, talán „mindenre kiterjedő” ÁtVilágításnak [és ÁtVILÁGÍTÁSNAK] lehettem részese vagy tanúja, vagy talán ez(ek) Eredményére láthattam rá.

            Az ÁtVilágítás egyik vizsgált területe az „egymást-kiegészítőség” megnyilvánulásai voltak, illetve az, hogy a Föld „elterelődött pályáján” hogyan működött az EREDETI ÉRTELMŰ, SzeRves Földi Egymást-kiegészítőség, illetve az elterelődött pályán milyen újabb formái jelentek meg a Földhöz kapcsolódóan az Egymást-kiegészítőségnek.

            Képekben talán jobban tudom érzékeltetni [és magam is megérteni] az „eredményeket”.  A „Földet” jelenítsük most meg egy „autó” képében: az autóban lévő utasok a Földön élő SzeRves Létezők. Az autó „egyenesen” halad egy kijelölt pályán/úton [főút]. Közeledünk egy „pont” felé, ahol az útnak nincsen vége, tulajdonképpen majd egyenesen halad tovább --- de valamiért nem látjuk pontosan, hogy hogyan és merre haladunk majd tovább. ’Érzem’, hogy valami változás következik majd. ’Figyelünk’.

[Az út egy olyan szakaszához közeledik az „autó”, ahol valami váltás fog megtörténni. Az autóban lévő „utasok” érzik ezt, és „figyelnek” --- figyelik, hogy hol kell majd esetleg valamit váltani…]

[Képben ez a történés egy olyan helyen jelenítődött meg, amit még GYERMEKKORomból ismertem. Egy közeli „fürdőhely” felé haladtunk [’Kerekdomb’], SZERETTEM oda járni gyerekkoromban, vagyis ’kellemes élmények’ kapcsoltak oda. Véleményem szerint (talán csak véletlen, de akkor is beszédes) a hely ’neve’ is ’értelmet’ hordoz jelen esetben, és arra is utal a kép kötése a gyerekkori emlékeimhez, hogy itt még egy „önfeledt”, játékos út ígéretében – és valóságában – haladt a Föld a „maga gyermekkorában”.]

            Néhány pillanattal később „azt látom”, hogy egy kissé „balra” letértünk egy kisebb útra. Nem is értem teljesen, hiszen érzem, hogy nem balra, hanem inkább egy kissé „jobbra” kellett volna haladnunk. Nem is értem pontosan, hogy a „vezető” [talán valamilyen MAG-minőség] miért erre jött, miért tért el, miért tért le a „főútról”.

            Érzékelem, hogy egy kis eltávolodás után „kb párhuzamosan haladunk” azzal az úttal, amelyről letértünk. Az úttól – ahol Rendesen lennünk kellene vagy lehetne – elválaszt egy „sáv”, oda közvetlenül nem tudunk visszajutni, így aztán haladunk a „párhuzamos” úton, de „fél szemmel/szívvel” azt is figyelve, hogy esetleg van-e valami lehetőség a Rendes útra való visszatérésre. Nem „láttam” visszatérési lehetőségeket, vagy csak nem vettük észre őket…

            Kis idő múlva eljutunk a kis (párhuzamosan haladó) út „végére”. Itt nincsen jobbra-kanyarodó út, amelyen visszatérhetnénk, előre sem folytatódik az út tovább --- viszont az út elkanyarodik balra, vagyis „még távolabb” az eredetileg választott úttól.

[Talán ez az a Pont”, amelyről azt írtuk az utóbbi írásokban, hogy „itt a választás tétje maga az ÉLET”. Érezhető és tudható is nagyon tisztán és világosan, hogy ha balra, vagyis még távolabb haladnánk, az… nem is folytatjuk a gondolatot, hiszen valahogyan AZ ÉLETET kellene választani…]

            Bár „nincsen” előrefelé út az autó számára, arra valahogyan mégis ’járható’. Nem szabályosan – ez igaz. Egyértelműen jelezve van, hogy oda nem lenne szabad az autóval behajtanunk. Nem „tábla” jelzi ezt, vagy pedig valamilyen magas elkerítés --- mégis ’tudjuk’, hogy ott/arra egy mások által lakott terület van. Kissé „kertvárosias” jellegűnek érzem: egy kerékpárút és járda halad egyenesen tovább, és ezek mellett házak vannak sorban. Lakott terület, ahol a ’miféle’ autók nem járhatnak a Szabályok szerint --- viszont lassan haladva az autó „tud(na)” menni ezeken a [nem az autóknak/Földnek] szánt úton. Az autó „vezetője” úgy határoz, hogy ezen halad(unk) tovább, lassan, nagyon figyelve arra, hogy életben nehogy kár essen.

           Kerékpározó „kislányokat” is látok szembe jönni a kerékpárúton, ilyenkor az autó mindig nagyon lelassít, nehogy kárt tegyen a szembe jövő gyermekben. Emlékeim szerint „két/három” ilyen szembe kerékpározó „kislányt” láttam jönni --- és utólag olyan érzésem van, mintha Ők olyan „Küldöttek” lettek volna, akik „beszálltak az autóba”, hogy talán abban segítsenek, hogy

-  AZ Ő OTTHONUKBAN (Élet-terükben/idejükben) ne tegyünk kárt,

-   illetve ha tudtak, akkor „helyismeretük” miatt abban is segíthettek, hogy hamarabb megtalálhassa az autó/Föld a visszautat a saját útjára.

 

            Érzésem szerint elhaladtunk több ilyen lehetséges kijárat mellett is, ezek vagy „keskenyebbek” voltak, vagy talán az autó haladt túl gyorsan, és ezért mentünk el mellettük.

          Talán egy-egy ilyen elhagyott kijárat mellett elhaladva érkezhettek újabb segítők is az ADOTT Világból (amelyben nem-szabályosan haladt az autó vagy Föld), akik azt igyekeztek felmérni, hogy miért nem vették észre a kijáratot az autóban ülők, illetve hol lenne érdemes a számukra egy olyan átjárót/kijáratot előkészíteni, amelyet majd nem vétenek el.

[A legutóbbi írásból részlet: „…A Szent Koronával beavatott magyar király tehát nem egyedül végezte ezt a Feladatát, hanem a Koronában lévő KRISZTUSI Erő JELölése alapján más erre Érdemessé lett [Földi és Égi] személyekkel együtt. Az adott [uralkodási] kort érintő Igazításokon túl mindig megtörténtek az elkövetkező korok (uralkodások) előkészítései is. Több példát is találunk arra, amikor egyes hazai vagy idegen érdekkörök a királyok végakaratát egyszerűen megsemmisítették, a kijelölt utódokat [vonatkozik ez a király-jelöltekre és az azok munkáját az elkövetkezőkben segíteni hivatottakra is] egyszerűen elpusztították, és így TÖBBSZÖR is megszakadtak a magyar MAGOK és a Szent Korona által EGYüttesen elindított Rendező Utak.

Ilyen alkalmakkor ténylegesen is előkészített utak záródtak le, vagy pedig átfordítások által teljesen más irányt vettek, mint amit azzal célul tűztek ki. A Szent Koronában Jelenlévő KRISZTUSI Erő sem tudta tehát teljesíteni ilyen alkalmakkor megfelelően a Segítői Rendeltetését, és a magyarok/MAGOK által előkészített utakhoz kapcsolódott Segítői Minőségek is elvesztették segítői lehetőségeiket. Újabb átírások és előkészületek következtek…”]

 

            Ahogyan haladtunk előre, megláttunk egy szélesebb átjárót, amelyen vissza lehetett jutni az eredetileg megrajzolt [vagy ahhoz visszavezető] útra. Az autó lassított, és szép lassan, nagyon óvatosan, biztonságosan kifordult a maga útjára.

          Amikor az autó már ráállt a saját útjára, megállt, és „kiszálltak” belőle egyes olyan „Segítők” vagy Küldöttek, akik ahhoz a Világhoz tartoztak, ahol addig az autó/Föld szabálytalanul haladt.

          Az egyik házból egy „anya” [talán az adott Világ Istenanyja (a YO)] jött elő, aki egy „fényképezőgéppel” a kezében közeledett az autóhoz [ÁtVilágítás].

          Az autóból kiszállva „bocsánatot kértünk”, amiért a Világukon [annak egy részén] „nem szabályosan” haladtunk át, és ezzel zavarokat okozhattunk. Elmondtuk, hogy nagyon vigyáztunk arra, hogy az ottani Világ Gyermekeiben ne essen kár. Tudomásunk szerint nem okoztunk életben kárt. Azzal azonban, hogy a nem „autók”[a Föld] számára elkészült úton haladtunk, okozhattunk kárt a ’kerékpárúton és a járdán’ (vagy valami olyan dologban, amelyet a tudatunk nem fogott át). Ezek vonatkozásában – ha az szükséges – felajánlottunk a Yóvá-tételt, amikor az a legmegfelelőbb. Emellett „mély Hála” is megjelent a Szívünkben, amiért megengedték, hogy Életben maradhassunk…

            Érzésben még az is megjelent, hogy egyes „Küldöttek” még az autóban maradtak szabad akaratukból, hogy valamiért még tovább segítsék az autóban ülőket (Földet) – Őket is lefényképezte az „anya”. Ezután az ’autó’ elindult a saját útján abba az irányba, ahonnan majd tovább kívánja folytatni az eredetileg megrajzolt útját. Elindult egy Pont Felé, ahonnan visszajut a Maga Útjára.

            Ezen a „balra” elhelyezkedő élet-területen leginkább (vagy jellegében inkább) „nőket” és „kislányokat” érzékeltem.

            Amikor az „autó” visszakanyarodott a maga út-pályájára”, „én” átkerültem az eredeti úttól „jobbra” haladó [kialakult] kisebb útra. Utóbb érezhető volt, hogy ez az útszakasz mintegy „párhuzamosan” alakult vagy rajzolta magát a „balra eltért” úttal, talán a „balra eltért út” „kiegyenlítésére” vagy kiegészítésére rajzolódott meg.

            Ennek az egyik szakaszán egy „laktanya”-szerűséget érzékeltem: férfiak (idősebbek és fiatalabbak) is voltak itt, sorakoztak, jelentettek, és ha nem is voltak nagyon „viccesek”, de azért viccelődtek is. Itt is „tapinthatóan” (természetes módon) jelen volt AZ ÉLET VÉDELME: bár egyenruhás katonákat láttam, de nem voltak fegyvereik, nem voltak durvák, nem háborúskodtak, semmilyen módon nem pusztítottak életet. Mintha csak „nem tudtak volna mást csinálni ebben a szétválasztott életben”, elválasztva az asszonyoktól, és „elfoglalták magukat valami játékkal”.

          [A „főúttól” balra haladón tehát az asszonyi jelenlétet érzékeltem, a jobbra kialakult úton pedig a férfi jelenlétet. Mint ahogyan az agy „két féltekéje” is „elválasztott” az utóbbi időkben. Az „autóval” a „középre” igyekeztünk – és jutottunk! – vissza.]

            Valószínűleg az „egymást-kiegészítőség” Elve is működött akkor, amikor ez az „eltávolodott Élet” valahogyan Rendezni igyekezett magát --- a „férfiak” és „nők” „külön-választása” azonban nem volt egy szerencsés dolog. Hogy ez (és a többi) „szétválasztás” „mennyiben” eredt a Föld saját Mintáiból, és mennyiben okozta ezt idegen Hatás, ennek a feltárása is FolyaMA(A)Tos. Annak ugyanis, hogy „idegen” Hatások megjelenhettek a Földön, voltak [vagy lehettek] „belső” okai is. Ez a belső ok a legnagyobb valószínűséggel kizárólag az volt, hogy a Föld éppen egy váltási, Belső ÁtRendeződési FolyaMATot élt meg, és az ÉLET ilyenkor a legtöbb esetben még „sérülékenyebb”.

        Amikor az Élet és így a Szív és a Test-Lélek-Szellem átirányul egy általa választott új útra/formába (új megtapasztalásba), egy „ismeretlen” felé is halad. Ilyenkor is TUDOTT, hogy mely Alap-Elvek érvényesülnek majd az Új választott Világban/világban, azonban valami „teljesen új” [tartalom-és-forma] felé Rendeződik át az Élet. [20181202 - elérhető ITT]

          Ha az ÁtRendeződés FolyaMA(A)Tában megvan a váltáshoz szükséges Belső Összetartó/Megtartó Erő, akkor a váltás nagyobb nehézségek nélkül megtörténik. Jelenleg annak a Teljes ÁtVilágítása is megtörténik, hogy „abban a PONT-ban”, amikor a FÖLD és Föld „letért” a MaGa megválasztotta útjáról [részei távolodóvá, és emiatt idővel megosztottá is lettek], akkor ez a szükséges Belső Összetartó/Megtartó Erő Jelen volt-e, illetve pontosan milyen [Belső vagy Külső] hiányosság vagy ok okozhatta a Föld „pályáról való eltérését”. Jelenleg minden jel arra mutat, hogy a Föld MaGa Váltásához szükséges Belső Megtartó és Összetartó Ereje elégséges volt, vagyis Yogosan készült és várt a váltásra/változásra, és valamilyen „Kívülről” érkezett zavaró Hatás volt [egy szándékolt vagy véletlen „ütközés”] az eltérés [Rend-megbomlás] elsődleges okozója.

[Ahogyan utóbb olvastam ezeket a leírt gondolatokat, az jutott eszembe, hogy mintha lenne némi ’hasonlóság’ a magyarság legutóbbi [’kb húsz évvel ezelőtti’] ’elvetélése’ és a most leírt képek között. Mintha egy „szimuláció”, egy „teljes, a Föld egészét érintő átVilágítás” is lett volna ez a magyar megélés --- hiszen minden történésnek „magosabb értelme” is van…]

          Ennek a[z eltérési] PONTnak és OK-nak a meghatározása a Földhöz kapcsolód(Hat)ó Yóvá-Tételek szempontjából is nagyon jelentős, továbbá rámutathat olyan [akár a Földhöz kapcsolódó, akár más Világra vonatkozó] gyenge Pontokra, amelyekre a továbbiakban akár a Föld szempontjából, akár más érintett Világok szempontjából fokozottan figyelni szükséges. [Mivel a MAGOK egyik „Fő” Feladata a Földön mindenkor a Föld Megfelelő Egyensúlyának Kialakításában és Megtartásában való segítség-nyújtás, így ennek a kérdésnek a tisztázása a MAGOK számára is különlegesen nagy fontossággal bír.]

            Ahogyan a fenti képben is megjelent: a Föld a maga „autójával” – igaz, hogy az Életet védve, és a másik Világ Életére is vigyázva – egy másik Világ „kiterjedésébe” is betért [vagy azt legalább érintette], és ez a Föld vonatkozásában is teremtett bizonyos „elszámolni-valót” vagy akár Yóvá-tételi kötelezettséget is.

[Ezt a „haladási” területet egy másik Világ (vagy talán inkább a YOSÁG) „határterületnek” érzékeltem, ahol a másik Világ már elkezdte a maga építkezését, és már kialakított egy magára jellemző életet és Rendet. „Határterület” jellege eredményezhette azt, hogy a Föld a „túlélése” érdekében „ide betérhetett”. A „gyermekek” és „anya” jelenléte utalhatott arra, hogy részben „hasonló” gyermeki jellegű élet volt jelen abban a Világban is, a Föld ezért kapcsolódhatott be oda… Mintha a Föld egy rövid időre „fogadott gyermekévé lett volna” (hogy túlélése biztosítható legyen) ennek a másik Világnak/Anyának. És a Föld „nagyon igyekezett” is, hogy ne okozzon kárt a befogadójának…

Érzésben az is megjelent, hogy talán már ’Lemúria’ is egy ’eltérése’ volt a Földnek. Talán ’természetes’, hogy ha a Föld a maga ’autójával/haladásával’ egy „másik Világ” határterületére tévedt és ott haladt, akkor A MAGA és AZ OTTANI ÉLET VÉDELME ÉRDEKÉBEN is felvett egy, az ottani Világhoz is kissé hasonult működési/Élet-mintát. Ez talán szükséges volt „a minél kevesebb szükségtelen átHatás” érdekében. Talán ennek az eltérésnek a következtében kellett „időben látszólag lineárisan”, a valóságban azonban „egyidejűleg és/vagy párhuzamosan” végighaladnia a Földnek a „kiegészítő párnak tűnő maszkulin jellegű” megtapasztalásokon is, hogy ÖNMAGA ÚJ ÉS RÉGI EGYENSÚLYÁT ismét megtalálja…

Talán olyan „mélyen van a Szívünkben az emlék a MAGUNK otthonáról”, amit eddig nem is feltételeztünk… Talán még „régebbi” a MaGunk útja, mint azt valaha is gondoltuk volna… És az emlékezésnek, ÖNMAGUNKRA ismerésnek most jött el az ideje…

Többször felmerült bennem az utóbbi években (vagy ki tudja ’mikor’), hogy az általunk ismert eredetmondák vagy teremtéstörténetek jó része talán nem is „Földi”: kapcsolódhatnak egyes Égi Családok tudásaihoz --- de vajon mi a Föld MAGA Igaz története? Mindig ’tudtam’ azt is, hogy valamikor majd vissza fog a Föld emlékezni a MAGA Eredetére és ’Teremtés-történetére’ is --- azok, akik a Földhöz tartozó SzeRves Életek, biztosan előhozzák majd ezt a Tiszta Tudást MAGUKBÓL. [A Föld SZÍVÉBEN is a helyére került már ez a Tudás és Emlék.]

Jelenleg sokan elkezdenek visszaemlékezni ÖnMaGuk Életére, és így feltárul majd az is, hogy „ki az”, aki „később” érkezett a Földre, és feltárul majd az is, hogy ők ’mikor és miért’ érkeztek a Földre. Magukra ismernek majd azok is, akik ’mindig-is’ kapcsolódtak a Föld életéhez, és ők is ráismernek arra, hogy „miért, mi célból” tartoznak/kapcsolódtak a Földhöz és itteni társaikhoz.]

          A Föld esetleges Yóvá-Tételi Kötelezettsége Igazodik az érintett Világokban esetlegesen bekövetkezett kedvezőtlen és/vagy kedvező Hatásokhoz, és a „Felelősség” Kozmikus Törvényeihez is. Lehetnek olyan „sértések”, amelyekért majd a Föld [’idővel’] helytállni tartozik, ha azonban az esetleges sérülésekért vagy károkért „más által okozott ütközés” a felelős, akkor a Felelősség is majd aszerint alakul. Az IRGALOM Ereje mindenképpen megjelenik majd e „Kozmikusabb méretű” Felelősség Elrendezése során is.

            A „férfiasabb” „mellékúton” még egy érdekes képet láttam: az úton haladva „mintha ráismertem volna” egy apróra összetöpörödött anyókára. Ismerős volt, de nem ismertem határozottan rá. A „foglalkozására” ráismertem [egy óvodában volt dadus], de „helyileg” nem (és talán időben sem) „ott” dolgozott, ahonnan én az ismerősséget éreztem. Magam „név szerint” (kinek vagyok a lánya) bemutatkoztam, de nem ismert rám. [’Mértékek’ eltorzulása]

            Egy furcsa és torz „egymást-kiegészítőséget” éreztem itt megjelenni: az összetöpörödött öreg anyókát, és a fiatal, nagyra nőtt és kissé ’kigömbölyödött’ lányt. [Mindkét állapotot ’energiahiányból fakadónak’ éreztem, az energiahiány különböző módokon jelent meg.] „Látszólag” furcsa „egymást-kiegészítőségek” ezek is, TORZAK. Az érintettekben létrejött ilyen eltolódások és eltorzulások AKADÁLYOZTÁK AZ ÖnMaGra és EGYMÁSRA-ISMERÉST!!! [Mint ahogy e szétválasztott utakon a férfiak is egymással játszadoztak katonásdit (laktanya ~ bezártság) jobb-híján, és az asszonyok is külön úton éltek kislányaikkal.]

            Ilyen „eltorzult eltolódás” lehet az is, amit az ÁtVilágítások a „Tudatszintek” és a „KRISZTUSI Tudatosság” kapcsán feltártak: nagyon nagy eltérések vannak: egyik oldalon megjelent egy olyan tudás és ’tudós’ csapat, amely elszakadt a hétköznapi valóságtól és megtapasztalásoktól, valódi célja szerint nem foglalkozik a mindennapokban jelenlévő égető és sokakat érintő nehézségekkel --- ehelyett „titkos vagy kevésbé rejtett utakon elvett pénzekből” kevesek „játékát” igyekszik kiszolgálni [elvont vagy gyakorlati tudományok egy része]. A másik oldalon pedig – részben az előzőek tudatromboló, a természetes egyensúlyt megbontó játékainak következtében – megjelent egy mérhetetlen tudatlanság és nyomor, sokszor életnek nem nevezhető életminőségek, éhség, betegségek, halál, szenvedés, gyermekmunka, rabszolgaság, prostitúció stb. Amennyiben a ’tudós játékot játszók’ figyelmüket és erőiket átirányítanák a valódi problémákra, a Föld élete viszonylag gyorsan és könnyen kiegyensúlyozható, természetes állapotába visszavezethető lett volna / lenne.