2010. március 8., hétfő, március 9., kedd, március 10., szerda, március 11., csütörtök
Szemelvények
Szeretném megkérdezni, hogy az állatok kivonulása a táplálékból azt jelenti, hogy a tojás, tej, tejtermékek sem „szerepelhetnek” étkeink között?
Idővel majd ezek is megszűnnek ’normál’, általános tápláléknak lenni.
Nem régen találtunk egy "tejes embert" a piacon és nagyon finom tej és tejtermékei vannak. Igazi ízek. Szép lassan leálltunk a közérti vásárlásról.
Azonban én másodszor voltam rosszul. Ezért kérdeztem.
Egyre ’szűkül’ azoknak az ételeknek a köre, amik a zöldségekből, gyümölcsökből készíthetők, változatos és nincs benne tejtermék.
Amit pedig úgynevezett "szendvicsnek" lehet elkészíteni, abból még kisebb lesz a kínálat, főleg ha a sajtokat, és a tojást is elhagyjuk.
Egyébként a húsok is hasonló formában lettek nálam kivonva még néhány évvel ezelőtt. Először nem azt éreztem, hogy nem esik jól, hanem minden "kijött belőlem" nagyon gyorsan. Akkor majdnem két hónapig szinte üres kiflin éltem. Csak utána jött, hogy ’nem kívántam’ a húst.
Ezért is gondoltam arra, hogy lehet, hogy a tejtermékek is elmaradnak az étrendemből.”
A tejjel kapcsolatosan azt tartják, hogy az elsősorban a gyermekek étele/itala lehet (természeténél fogva).
Egyes tejtermékeket az emberek általában mindig fogyasztottak --- igazodott ez a helyi sajátosságokhoz. Véleményem szerint ma is lehetnek olyan (például legyengült) szervezetek, amelyek számára „kiegyensúlyozó, gyógyító” céllal alkalmasak lehetnek egyes tejtermékek.
Mivel az „állati birodalmak” tulajdonképpen már elkezdték küldeni a figyelmeztető jeleiket a táplálkozási szokások megváltoztatására, így ha valami egyéni érzékenység jelenik meg, arra fontos most nagyon odafigyelni, és ennek megfelelően csökkenteni vagy megszüntetni egyes táplálékok fogyasztását.
A test/Lélek normál működés esetén „jelez”, ha valamire szüksége van („megkívánjuk” vagy éppen nem kívánjuk). Az ehhez kapcsolódó tiszta érzékelés is kialakul és finomodik majd...
Ahhoz, hogy „önMaGatok” jelzéseit tisztán tudjátok érzékelni és megérteni, szükség van arra, hogy a fizikai testben „sejt-szinten” is rögződött [elterelő, félre-vezető] „függőségektől” megszabaduljatok. Ehhez nagy segítséget nyújthatnak a finomabb rezgésű energiatestek tisztításai és kiegyensúlyozásai --- a „sejtszinten” rögződött, TEVÉKENYSÉGEK által berögzített már-nem-kívánatos működésektől való megszabaduláshoz azonban a MINDENNAPI GYAKORLAT/ÉLET/TEVÉKENYSÉG tudatos átalakítása is hozzátartozik. [Ami „tevékenység” által rögzül be a testbe, annak a „törléséhez” és/vagy „felül-írásához” is szükséges a legtöbb esetben a tevékeny részvétel.]
Az egyéni ’érzékenységtől’, és a MaGasabb szinteken meghozott egyéni választásoktól is függ(het) az, hogy ki milyen jellegű táplálkozásba [átalakulásba] kezd majd ezután. Valószínűleg teljesen új étkek és táplálkozási szokások is megjelennek majd hamarosan – egyenes következményeiként a „szív megnyílásának”, a ’felébredésnek’, a magosabb létezi síkokra való ’megérkezéseknek’.
A zöldségek és gyümölcsök mellett nagyon sokan táplálkoznak már tiszta gabonákat felhasználva a mindennapjaikban --- ezeket valamilyen kímélő főzési eljárással elkészítve. Újra meg kell találni az EGYÜTTMŰKÖDÉS új formáit és lehetőségeit a növényi birodalmak létezőivel.
Az állatok számos „termékükkel” segíthetik az embert ezután is [tej, tojás, méz, gyapjú, egyes „testnedvek/váladékok” stb]. Az „egymást-kiegészítő és egymást-segítő” CSALÁDnak ők is tagjai a Földön, vannak olyan KÉPESSÉGEIK, amikkel egy-egy megbomlott egyensúly helyreIgazítását segíthetik, azaz időről időre bekapcsolód(hat)nak például Gyógyító folyaMATokba is.
Az ember ismét ráérez majd arra a természetes kapcsolódásra, amely az emberek és állatok, növények, ásványok, kristályok és egyéb más Élet-közösségek/Birodalmak (például az Elemi Lények Birodalmai) között működik. A Birodalmak/Családok EGYÜTT-MŰKÖDÉSBEN ÉLNEK, egymást is segítik, különösen akkor, ha egyikükben megbomlik az egyensúly. Ez a segítés a KÖLCSÖNÖSSÉG és TISZTELET/SZERETET elvei alapján működik. Ezt a természetes működést csak azok képesek megérteni, akik valódi Tisztelettel és Szeretettel tekintenek a „társaikra”. A Tisztelet és Szeretet felépíti majd újra azt a Bizalmat, amelyen át az egymást-segítő természetes lehetőségek újra feltárulnak/megnyílnak, megérthetővé/megélhetővé válnak.
*****
Levél-részlet:
„Gyermekeink a tanítóink, és erre igen csak megkésve jöttem rá… [Itt egy felsorolás következik arról, hogy hogyan „nevelte”/vezette szülőjét a gyermeke: víztisztítás, hús és tej elhagyása, kristályok és angyalok iránti érdeklődés stb…] …Bizonyára könnyebb lett volna neki és nekem is, ha hamarabb elkezdtem volna érteni őt, de a múlt az elmúlt, amit tanulni lehetett ebből, azt pedig igyekeztem megtanulni.
A lényeg talán az, hogy sokkal jobban figyeljünk egymásra, segítsük a másikat, ha erre van szüksége, de hagyjuk élni, ha ezt szeretné, azaz legyen meg a szabadsága.”
*****
Álomkép (egy ismerősömtől):
„Most csak egy rövid részletre emlékszem, és az az volt, hogy [a már nagykorú gyermekemmel] a föld mélyébe ereszkedtünk le egy csúszós, lejtős „bejáraton”.
Jóval előttünk (nem láttuk, csak tudtuk, hogy) ment egy „csoport”, vagy talán család. Nagyon sötét volt, és egyszerre csak valamivel fényt tudtam csinálni, és megvilágítottam utunkat és így tudtunk előre haladni.
Innen tovább nem folytatódott az álom.”
Egy lejtős valamin mentem (mentünk a gyermekemmel) „lefelé”, „csúszós” és sötét volt ez a járat. Nem volt elég fény.
”Valahogyan” fényt gyújtottam, és így már „látni” lehetett, hogy merre haladunk, illetve merre haladt „előttünk” a „másik csapat”, aki talán az én magam családom [esetleg felmenőim/elődeim (múlt)], vagy a Gyermekem családja (jelen vagy jövő)…
Ez a „nagykorú gyermek” már saját családot alapított: megházasodott, gyermeke is van…
„Párban” haladtunk ezen a járaton lefelé --- vagyis férfi-és-nő, szülő-és-gyermeke [tehát közvetlen családtagok, „felmenő” és „lemenő”].
Valami miatt „csúszós” volt ez a lejtős terület. A „felszínhez közeledve”, talán már nagyon közel a felszínhez megjelen(hetet)t egy helyzet [bejárat], amely „kényes” [csúszós és lejtős területre vezet], Rendezést igényel. Ha nem történik meg ennek a helyzetnek a megfelelő megértése/megvilágítása és ezen alapuló Rendezése, akkor egy olyan tapasztalásba viheti ez el a CSALÁDOT, amelyben a gyermek családjában megoldatlanul maradó helyzet átterjedhet a gyermek minden más kapcsolódására is.
[20100215 – Szemelvények Érlelődőknek, 1. oldal:
„…A családban, a családtagok között megjelenő feszülések
az „alap” élet-kapcsolódások területén jelennek meg:
az itt ki nem egyensúlyozott élet-helyzetek
MINDEN MÁS ÉLET-TERÜLETEN is meg fognak jelenni, megjelennek.
A kiegyensúlyozódások/Rendeződések ma már nem csak a „felszínt” érintik, hanem AZ ALAPOKIG HATOLNAK (más „nézőpontból” az alapokTÓL indulnak): minden kis ’gyengeséget’ a Lélek felszínre hoz, hiszen a tovább-haladáshoz/megújuláshoz SZILÁRD/ÉP ALAPOK szükségesek.”
A család szintjén megjelenő minden feszülés/fájdalom nagyon határozottan mutat rá arra az Élet-területre, amely a „legsürgetőbb” feloldást várja, amely mellett nem lehet elhaladni. Azért hívjuk fel MI MaGunk is erre a figyelmet, mert ez a ’természet rendje szerint adott’ kapcsolódás kellően kiegyensúlyozott működés/működtetés esetén NAGYON NAGY, mással nem helyettesíthető SEGÍTSÉG/TÁMASZ a Léleknek. Nagyon sokan még majd csak most fogják MEGTAPASZTALNI ennek az igazságát.]
Az álomképben megjelenik egy helyzet, amelyet a gyermeknek és párjának (a családnak) fel kell ismernie: meg kell érteniük, hogy az életük és a „felelősségük” jelentősen megváltozott azzal, hogy a gyermek saját családot alapított. Azzal, hogy már saját gyermeke is van, egy magasabb felelősségi szintre lépett: gyermekét [a létezése minden érintettségében/szintjén/szükségében] már magának kell táplálnia --- párjával egymást már PÁR-ként segíteniük/támogatniuk kell, és ha ezt eddig még nem tették meg, akkor nagyon gyorsan „önellátóvá” és „táplálóvá” is kell érniük/lenniük.
A ’Gyermek’ nyilvánvalóan számíthat szülei támogatására, szükség esetén a szülők segítségére is --- ki kell azonban alakulnia az új család MaGa Egyensúlyának is, mert ez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a Gyermekben MaGában és kapcsolódásaiban, és így a „korábbi” és „új” családja között megfelelő [mindenkit kiteljesítő] Együttműködés és Harmónia alakulhasson ki.
Gyógyítási korszakát éli a Föld --- és ennek megfelelően a Föld minden SzeRves Létezője is. A „szerzett sérülések” megszüntetése, és ezzel egyidejűleg az „Ép Működések” ismételt életté tétele folyik.
[Az, hogy szülő és gyermek együtt indultak el a „mélybe”, hogy ott megvilágosodjon valamilyen terület, arra is utalhat, hogy közös erővel (a szülő a gyermeke támogatásával, illetve a gyermek a szülő támogatásával) egy olyan Minta kioldásába, megtisztításába kezdenek bele, melyek „gyökere” valamilyen „régmúltban” gyökerező „családi sérülés” is lehet, és ez valamelyikük vagy mindegyikük életében most kap „végső” gyógyítást.]
JELENLEG az egyik „Fő Gyógyítási terület” a SZABADSÁG/Szeretet és BIZALOM természetes működésének a visszaállítása minden szerzett sérülés kiegyensúlyozása mellett. Mindenkinek el kell sajátítania
- a „nem ártás, nem bántás” Törvényeit,
- és azt, hogy elfogadóan és szeretően, segítően irányuljon a társai felé úgy, hogy kéretlen és nem-megfelelő módon ne avatkozzon a másik életébe.
Újra meg kell tanulni a tiszta kommunikálást/kapcsolódást, a gondolatok és érzések, a személyes igazság megfelelő formájú és tartalmú kifejezését. Meg kell találni tehát az „arany-közepet”, az egyensúlyt az „elkülönültség, szabadság, függetlenség” és az „összetartozás, segítés/támogatás, egység” között.
A szülőknek segíteniük kell a gyermeküket abban, hogy EGÉSZ-séges felnőtté legyenek, megtanulják a „mértéket”: képesek legyenek ÖNÁLLÓ/önellátó, és ezzel együtt EGÉSZSÉGESEN KAPCSOLÓDÓ Élet kialakítására. Fel kell mérnie minden szülőnek azt, hogy MI AZ, AMIBEN A GYERMEKÉNEK TÉNYLEGES SEGÍTSÉGRE VAN SZÜKSÉGE, és ha a szülőnek lehetősége van rá, segítse gyermekét, hogy EGÉSSZÉ legyen.
A fenti álomképben erre utal az, hogy a Szülő-és-Gyermeke együtt indulnak a „lefelé”, a mélybe vezető csúszós lejtős járaton. A Gyermek maga nem képes átlátni a helyzetét, nem képes megvilágítani ezt a járatot, amelyben pedig valószínűleg éppen önmaga jár a családjával. A szülő „valahogyan” fényt gyújt --- vagyis keresi a lehetőséget, hogy MEGÉRTSE a gyermeke nehézségét, és így segíthessen Gyermekének MEGÉRTENI azt, hogy „merre is jár”. [Ebben az álomképben a Gyermek Lelke kérte a szülő segítségét, ezért vezette a „sötét járathoz” a Szülője Lelkét (és lényét is, hiszen a szülő EMLÉKEZETT az ’álomban’ látott képekre/megtapasztalásra). Az, hogy a szülő „valahogyan” KÉPES volt fényt gyújtani a járatban, arra is utalhat, hogy ez a szülő KÉPES megtalálni és a fizikai síkon is megnyilvánítani azt a megoldást, amellyel rávilágíthat gyermeke (és gyermeke párja) számára is a „homályos/sötét” helyzetre, és ezzel segítheti azt, hogy a Gyermeke és házastársa megoldhassanak egy a „felszínhez már nagyon közeli”, vagy akár éppen a „szőnyeg alá sepert” megoldásra váró helyzetet.]
[Feltehetően erre azért van lehetősége/képessége a szülőnek,
- mert a maga életében már felismerte és gyógyítja vagy meggyógyította ezt az élet-területét,
- vagy pedig ha ez a nehéz helyzet nem „régmúlt családi teher”, hanem a gyermek személyes nehézsége, akkor a szülőben megvan az a SEGÍTŐ SZERETET [benne a megfelelő Bizalommal!] gyermeke iránt, mely képessé teheti/teszi őt arra, hogy Hatékony segítője lehessen a gyermekének.]
Az új családot alapító ifjaknak (is) meg kell találniuk a maguk kapcsolatában lévő olyan hiányokat, amiket nekik maguknak kell mielőbb helyrehozniuk --- hiszen már maguk is egy ’önálló’ családot alkotnak. Meg kell tanulniuk maguknak is „látóvá” és táplálóvá válniuk, különösen akkor, ha már gyermekük is van. Ha szükséges, akkor kérhetnek segítséget, azonban ez nem válhat követeléssé vagy elvárássá. A számukra nyújtható segítségnek azt is kell segítenie, hogy maguk „önállóvá és önellátóvá”, majd pedig „táplálóvá” válhassanak. Az „Elvárás” [akár a szülő, akár a gyermek részéről] egy „csúszós” [megkötő, lehúzó] terület lehet, és a szülőnek (ha ez őt közvetlenül is érinti) „figyelmeztetnie” kell erre gyermekét, meg kell világítani őszinteséggel azt, ahol talán még a fiatalok nem érzik/értik a „mértéket”.
Ez azért is szükséges, mert ha ez nem történik meg, akkor ez újabb eltávolodásokhoz vezethet. Ugyanakkor a szülőnek tiszteletben kell tartania gyermeke azon választását is, ha egy helyzetet „mélységeiben” is meg akar tapasztalni. Erre mindenkinek „lehetősége” van, amíg nem sérti ezzel mások életét és szabadságát.
Az, hogy szülő és gyermeke együtt halad ezen a járaton, arra is utalhat, hogy a Gyermek egy olyan homályos helyzet feltárásán és kiegyensúlyozásán dolgozik éppen, amely
- vagy egy a „családtól” megörökölt mintán alapul, és ezért teljesebb és gyorsabb lehet e helyzet megvilágítása és megoldása akkor, ha annak megoldásában minden érintett együttműködik,
- vagy pedig arra is utalhat, hogy egy olyan [feltehetően szintén családi örökségből eredő] Mintával dolgozik a gyermek, amelyet a szülő MaGában már felismert és meggyógyított, és emiatt tudna a szülő [már meglévő személyes megtapasztalása segítségével] segítséget nyújtani a nehézséget okoz(hat)ó helyzet időben való felismeréséhez, hogy így akár megelőzhető is legyen a nehézség megjelenése és/vagy fokozódása.
A szülőnek nagy gondossággal kell döntenie arról, hogy milyen mértékben, milyen módon tudja segíteni a gyerekeit/unokáit. Ez nem okoz jelentősebb nehézséget akkor, ha a szülőben [és gyermekében] már megvan a kellően érett [elfogadó és megengedő] szeretet.
Amit képesek vagytok TISZTA SZERETETBŐL megtenni/adni, azzal ténylegesen is tudjátok segíteni a társaitokat/gyermekeiteket. Ha szükséges, akkor tisztázni kell, hogy mi az, amit megsegítésképpen fel tudtok vállalni, és mi az, ami már nem elfogadható a számotokra, és hogy ami nem elfogadható, az miért nem elfogadható.
Ha úgy adtok valamit, hogy közben „húzzátok a szátokat”, abban a szeretet már „nem tiszta” formájában van jelen, és ez AZ EREDMÉNYEN mindig meg is látszik --- pontosan azért, hogy Ti MAGATOK (és minden érintett) SZEMBESÜLJÖN azzal (’meglássa’), hogy hol van valami hiba benne vagy a szeretetében.
[20100126 – Jelen-TŐ-s Változások IX., Világosodó Képek, 4. oldaltól:
„Annyira nem örültem neki”
„Ha képesek vagytok teljes elfogadással ránézni egy előttetek megjelenő helyzetre, akkor (még ha elsőre furcsának vagy nehéznek tűnik is) gyorsan képesek vagytok megérteni, hogy nektek magatoknak mi dolgotok van az adott helyzettel.
Magam is megtapasztaltam, hogy amikor egy olyan helyzetbe kerültem, amely első ránézésre nem ígért túl sok „jót”, és ennek ellenére képes voltam elengedni minden „ellen-érzésemet”/neheztelésemet, és az vezetett, hogy „megértsem” az adott helyzet „valós üzenetét”, akkor [néha „erőfeszítések árán”, de] mindig viszonylag könnyen és gyorsan megtaláltam a helyzet „ajándékát” és „kincseit” is. Többnyire kiderült, hogy NAGY KINCS volt az adott helyzetben, és „megérte” mind a magam, mind a környezetem számára az „elfogadás és szeretet kinyilvánítása/életté-tétele”.
Ha félre tudtam tenni az „annyira nem örülök neki” hozzáállást, és igyekeztem teljes szívemből arra figyelni, hogy mi ebben a helyzetben az, amiben segíthetek, vagy amit meg lehet/kell értenem, gyakran valami EGÉSZEN ÚJ tárta fel magát bennem is (tapasztalatban, megértésben). Én minden ilyen helyzetben kérem az Isteni ÉN-em, a Földanya és KRISZTUS vezetését is, gyakran kértem az utóbbi időkben a Szív-Gyógyító Szarvas angyal(ok) segítségét is, Aki ilyenkor a „szívembe/szívem köré” helyezte magát.
Ha valaki a segítségemet kérte, akkor „magamat egy Fényburokba helyeztem”, és a másik fél is egy ilyen saját Fény-burokba került. [A másik ember „Fény-burkát” nem „én” hoztam létre, inkább a Földanya és az ő Isteni ÉN-je erősítették meg (tudtam, hogy ott van) a kapcsolódásunk idejére.] Ez segítette azt, hogy engem se zavarjon semmi, illetve a másik energiatere is a lehető legkevésbé legyen zavart, és így tisztábban ráérezhessek, hogy miben kér például segítséget. Néha éreztem, hogy a másik fél Szívéhez is kapcsolódott egy Szív-Gyógyító Angyal, és a két Angyal is igyekezett segíteni a megértést (például engedélyezett ÁtVilágításokkal).
Fontos tudni, hogy minden kapcsolódásnak és elétek kerülő helyzetnek „komoly oka lehet/van”, és ha így tekintetek rájuk, akkor képesek vagytok meglátni azt, ami akkor-és-ott feladat vagy lehetőség (például próba) lehet.”]
Egy anya szoptatja a gyermekét akkor, amikor a gyermeknek arra van szüksége, amikor a gyermek számára ez a legmegfelelőbb táplálék.
Amikor azonban a gyermek felnő, akkor már az anyától/családjától is olyan táplálásra és támogatásra van szüksége, amely hozzásegíti őt ahhoz, hogy megálljon a maga lábán is.
Ha valamilyen nehézség jelenik meg a szülő és [nagykorú, önálló családot alapított] gyermeke között, abban lehetnek olyan részek, amelyek megoldásra váró feladatként a szülőt is érinthetik --- lehetnek azonban olyan részek is, amikor a gyermek által észre nem vett hiányok a szülő-és-gyermeke közt megjelenő helyzetben nagyítódnak fel „tükörré”, hogy könnyebben észrevehesse/megérthesse az érintett azt, amire már jobban oda kell figyelnie.
Amikortól maga is szülővé lesz egy gyermek, meg kell tanulnia a párkapcsolatát magának megfelelően működtetni és kiegyensúlyozni, meg kell tanulnia önellátóvá és táplálóvá válni --- hiszen már maga mutatja fel a követendő példát a gyermekének. Természetesen a tágabb családjától is kaphat (és néha talán még el is várhat) segítséget --- ennek a megsegítésnek azonban a formája már más, mint amilyen korábban volt.
Fontos felmutatni mindenkor a tapintatot, figyelmességet --- ezt mindenkinek újra el kell sajátítania AZ ŐSZINTESÉG mellett. Nagyon fontos őszintén kifejezni az érzelmeket/érzéseket/gondolatokat --- akkor is, ha talán a másik nem szívesen szembesül annak tartalmával. Ha szeretet húzódik meg tisztán az őszinteségben, akkor az segíti a kapcsolódások rendeződését. Talán először okozhat ez ütközéseket --- az új kapcsolatok azonban csak szilárd alapokra épülhetnek fel: őszinteségre, elfogadásra és szeretetre. Azért nem vagyunk felelősek, hogy a másik fél hogyan értelmezi a segítő szándékot/szavakat. Az már az ő felelőssége. Mi azért vagyunk felelősek, hogy megnyilvánulásainkban őszinték és szeretők legyünk, és ne bántó módon közöljük/tegyük az, amit mondunk és teszünk.
Az Álom-kép [áttételesen] arra is felhívja a figyelmet, hogy mi magyarok jelenleg az Engesztelés választott Feladatában kezdtük meg a Gyógyító Korszak megtapasztalását. Ez pedig azt jelenti, hogy a „kapcsolódások” területén létrejött sérüléseinket „felhozzuk a mélyből”, azokat a Szívünk Fényével megvilágítjuk, hogy megtaláljuk az ITT-ÉS-MOST-MINDEN-ÉRINTETT-SZÁMÁRA-MEGFELELŐ gyógyítási/kiegyensúlyozási módot, hogy ezzel a személyes életünkben felfényesítsünk egy gyógyításra váró élet-területet, és ezzel követhető példát mutassunk mások számára is.
*****
A bevezető álomképben való „mélyre haladás egy bejáraton keresztül” kapcsolatban lehet a következővel is:
20100227 – Családi Gyógyító Érintés:
Minden, „kellő” apai/anyai támogatás nélkül maradt gyermek ’visszavezetést’ kapott és kap az elmúlt néhány órától kezdve abba a „Belső Tér/Idő PONTba”, ahol sérüléseiknek a gyökere ered, és ott a Föld minden Érintett [gyermek-korú] gyermeke [lehet, hogy ma már felnőtt korú a létező, de a sérülését még gyermekként szerezte, ezért mint gyermek kerül a Földanya által megjelölt Gyógyító PONT-ba visszavezetésre] megkapja a számára szükséges Gyógyító Kiegyensúlyozást, FöldAnyai/Atyai Érintést.
OmMÁÁTRé KJ, Budapest, 2010. február 26., 22.25.
Általában „családonként” történtek/történnek meg ezek a Gyógyító Érintések, lehetőség szerint egész családokat érintenek, de mégis mindenki vonatkozásában személyre szabottak is a Gyógyító Érintések. Azért történnek [lehetőség szerint] a „teljes család” vonatkozásában ezek a Gyógyító Érintések, hogy
- ezzel is segítse a Földanya a TOVÁBBI KÖZÖS UTAT választott gyermekeit [az összeRendeződésükben],
- illetve szétváló család(tag)ok esetében pedig lehetőség szerint egyidejűleg biztosítható legyen minden érintett megfelelő és [lehetőség szerint] teljes kiegyensúlyozása/feloldása/kioldása.
Ez a „személyre szabott”, és mégis a „családokat/Családokat/CSALÁDOKAT” érintő Gyógyító Érintés mindenki esetében a „Gyermeki Én-ben” történik meg akkor is, ha ma már felnőtt [akár idős] az adott létező. Ezt a Gyógyító Érintést a Földanya minden érintett Gyermeke esetében – mint gondos, felelős szülő – elvégzi. FolyaMATosak a FöldAnya/Atya Gyógyító Érintései.
*****
A Földön a „tápláláshoz” kapcsolódóan megváltozott Szabályozásról részletesebben a 20100115 II – Jelen-TŐ-s Változás V. című írásban írtunk:
„2010. január 14., csütörtök délelőtt:
Törvény
„A FÖLDÖN és Földön Életbe Lépett a Táplálás/Táplálkozás Új Törvénye és Rendje.”
„Mindenki csak és kizárólag olyan MENNYiségű és MINŐSÉGŰ Táplálásra és Táplálékra Yogosult ’más(ok)tól’, amilyet az Életkora és fejlődési fázisa/szakasza [feladata] indokol, és aminek és amennyinek az ’előállításában és megteremtésében’ ténylegesen is közreműködik.”
A „Yogosultság” meghatároz egy „alapot”, amelyre minden SzeRves Földi Létező „alanyi yogon” (=a Léte yogán) yogosult. Erre az „Alap”-ra mindenki bizton számíthat, mindenki számára biztosítja a Föld, és biztosítania kell a befogadó Családnak [kisebb és nagyobb SzeRves közösségek]. Ezen az „Alap”-Mennyiségen-és-Minőségen túl is kaphat (és az esetek jelentős részében kap is) még „ellátást más(ok)tól” a Földre érkező, és az ilyen kapott „többletet” is „vissza kell majd AD-ni” [lehetőség szerint még] az adott élet folyamán.
A Föld jelenleg az ÉPÜLÉS és Kiegyensúlyozódás FolyaMATában van. Erre figyelemmel ma még szükséges ez a „szoros” Rendezés/Szabályozás. Mindenki, aki Életet kapott és kért jelenleg a Földanyától, az tudja, hogy ma még „növelni” is szükséges a Földön lévő „rezgés-” és Fény-Mennyiséget/Minőséget.
Azt jelenti ez, hogy a FÖLDÖN és Földön Jelenleg Vannak még Mások Általi Táplálásra Yogosult Gyermeki Létek [Életek], melyek a FÖLDDEL/Földdel és Kezdeti Táplálóikkal megegyezve egy többnyire általánosan [ritkábban egyedileg személyre szabottan] meghatározott „ideig” és/vagy „életkorig/fejlődési szakaszig” ÚGY is yogosultak Táplálásra és/vagy a szükség(leteik)nek megfelelő más meghatározott támogatásra és ellátásra, hogy azt majd az ÉLETÜK (lehetőség szerint az adottan élt Életük) egy meghatározott későbbi szakaszában MÁSOK irányában végzett TÁPLÁLÁS és MEGSEGÍTÉS által szolgáltatják (áramoltatják) vissza.
Mindez azt is jelenti, hogy a most FÖLDRE/Földre érkezőknek, illetve azoknak, akiknek a Földanya/FÖLD Jelenleg Lehetőséget adott a további FÖLDI/Földi Életre,
„kötelesek”
legalább annyival és lehetőség szerint olyan módon is támogatni
az őket befogadó FÖLDET/Földet és Közösségeket,
amilyen módon és mennyiségben és minőségben maguk Táplálásban részesültek.
Ahogyan erre már az előbb is utaltunk, ez a „szoros” Szabályozás jelenleg azért szükséges, mert a Föld MaGa is „ÉPÜL”, rezgés-emelkedési célt kitűzött fejlődési szakaszában van, ugyanakkor a „rezgés-emelkedést” ma már elsődlegesen a SAJÁT működései fokozásával valósítja meg, vagyis a Föld MaGa is elkezdte a tényleges Önellátóvá válását. Szükség esetén ezután is érkeznek A VILÁGBÓL [MindenHatótól] további SEGÍTŐ IMPULZUSOK, illetve természetesen érkeznek a további fejlődési szakaszokhoz való átállás előkészítését segítő Fény-minőségek --- az „alap-működései” tekintetében azonban a Föld és a SzeRves-földi Élet is ELKEZDTE (!) az önellátóvá válási folyaMATát.
Mindenki, aki jelenleg a Földön él és/vagy a Földre készül, az tudja, hogy a most folyó Gyógyítási és Kiegyensúlyozási Szakaszban a Földnek szüksége van erre a szorosabb Szabályozásra a Táplálást illetően, és csak azok érkezhetnek és maradhatnak, akik a MaGuk vonatkozásában elfogadták azt, hogy ebben TÉNYLEGES SEGÍTŐIVÉ lesznek a Föld Életének. Szabad választásuk meghozása után ennek a vállalt „kötelezettségnek” a teljesítése tehát ELVÁRT A CSALÁD RÉSZÉRŐL minden SzeRves Létezőtől. Az „annyi-és-olyan-visszaadása” mint „amennyit-és-amit-kapott-táplálásként-másoktól-valaki” nem egy nagyon megterhelő elvárás. Ha CSAK annyit mindenki „visszaad” mások táplálásában és megsegítésében, amennyit MaGa kapott, az már tulajdonképpen „biztosítja” a jelenleg betervezett Építési FolyaMATokat (hiszen megszűnik az elvétel és elterelés, és ezzel megszűnnek a felesleges tisztítások és kerülő-utak!). Ha pedig valaki képessé válik az Önellátásán TÚL is „kiáradóan” MaGából ADNI, az még tovább yavítja a betervezett utak megvalósításának sikerességét és „feszülés-mentességét”. Az „elvártság” alap-mértéke tehát: legalább olyan mennyiségű és minőségű (és formájú) más-táplálása/segítése ELVÁRT minden SzeRves Földi Létezőtől, amennyi és amilyen (közvetett és közvetlen) Táplálásban ő maga részesült másoktól és a Földtől.
[A „Szépen emberül” mozgalom elindítójától, Kállai Esztertől hallottam évekkel ezelőtt azt, hogy (a nyolcvan éves átlagos életkorral számolva!) a székely ember úgy tartja, hogy az életünk első húsz évében bennünket segítenek, majd a húsz és hatvan éves korunk között mi válunk mások segítőivé, és így a hatvan és nyolcvan éves korban már „megérdemelten pihenhetünk”.]
[Ebben a korábbi írásban a továbbiakban szó van még a mesterséges és mérgező anyagok és eljárások megszüntetésének szükségességéről, illetve az állatokhoz kapcsolódó egyes újabb Szabályozásokról, valamint a Párok Rendeződéséről is:]
„A Párok Rendeződései: „bár közös a megtervezett út, azért e kapcsolódásban is igaz az a páros kapcsolódásokra általánosan vonatkozó Törvény és Szabály, hogy mindenkinek megvan a maga szabadsága amellyel személyében élhet, és megvan a maga feladata, amit csak ő végezhet el.”
A Párok azzal tudják egymást és közös életüket is a legjobban segíteni, ha
mindegyikük igyekszik a MAGA (közösben lévő) Feladatát megérteni és megvalósítani,
és közben igyekszik tudatosan a Párjához is Igazodni,
és Párját az Igazodásban a MAGA szerepe/lehetőségei szerint segíteni
(elvégzem azt, ami az én feladatom, és meghagyom a társamnak azt, ami az ő feladata).
Néha előadódhat olyan helyzet, amikor szükségessé vagy lehetővé lesz a másik „helyére segítése” más módokon is, ezek azonban inkább „kivétele(se)k”. [Pl: „Gyorsítás/emelés”]
A Párok az egymáshoz való kapcsolódásaikban érzik, hogy amikor valamilyen „feszülés” megjelenik, az milyen közös életterületüket érinti, éppen melyikük végez Illeszkedést. Egy ilyen Illeszkedés mindkét fél tudatos odafigyelésével jelentősen megkönnyíthető, ha mindenki TESZI A SAJÁT, RÁ HÁRULÓ FELADATÁT. Talán érthetőbb mindez képben úgy, hogy:
Elvárt a fokozott feszülések idején mindegyik féltől a fokozott odafigyelés a társra és önmagára [fokozott tudatosság], és ha lehetséges, akkor a „közös erőfeszítésekkel” a nehézségek közös megoldása (=az együtt-működés tudatos gyakorlása).”
*****
„A jogosultságról, egyszerűen:
Azt mondta régen a nagyapám és a nagymamám: "Aki nem dolgozik, ne is egyék."
És volt még egy nagyon fontos szabály otthon és még az iskolában is:
Ételt nem dobunk ki, de legfőképpen kenyeret nem.
Emlékszem, hogy kisiskolás voltam, amikor az egyik kis gyereknek nem ízlett az uzsonnája és kidobta. A tanító néni nagyon összeszidta. Mindannyian megszeppenten hallgattuk.”
*****
„Az egyik üzletfelünkről azt hallottam, hogy az utóbbi időben gondokkal küzd. Több közös ügyfelünknél is járt, akiknél komolyan rágalmazott bennünket. Próbáltam úgy gondolni rá, hogy találja meg a megoldást a maga gondjaira, éljen békességben velünk és másokkal, de ekkor erős émelygést éreztem.
Lehet, hogy nem az én dolgom lenne ez…”
Az ’émelygés’ több dolgot is jelezhet --- többnyire valami Rendeződésre utal.
Az émelygés önmagába egy jel. Jelezhet így a test vagy a Lélek akkor is,
- ha valami „nem-kívánatostól” kíván távol tartani,
- de ugyanígy jelezhet akkor is, amikor valami ’yó’ dolog éri, ám annak a befogadásához/megnyilvánításához még „igazítania” szükséges ÖnMaGát.
Az émelygés legtöbbször jelez valamilyen közeledést vagy illeszkedést (vagy illeszkedési nehézséget). Példa erre az áldott állapotba kerülő asszonyok egy részénél az „első harmadra” jellemző émelygés/hányinger. Ilyenkor az anya és az érkező gyermek/Lélek „beállítanak” egy mindkettőjük számára „elfogadható” közös rezgésszintet.
Ugyancsak hasonló émelygés jelenhet meg akkor is, amikor valaki kitisztít a testéből valamilyen nem-kívánatos függőséget, és a teste/lénye egy tisztább/magasabb rezgés-szintre áll át.
Erős émelygés jelezheti azt is, hogy „nincs vele illeszkedésed”, „nem a te dolgod”, nincs feladatod azzal a dologgal.
Amikor tehát egymáshoz [még vagy már] nem illeszkedő rezgésű létezők kerülnek egymás közelébe, az ma még gyakran okozhat kisebb-nagyobb „ütközéseket”, melyek különféle testi érzetekben is megjelenhetnek. A testi érzetek milyensége és erőssége kapcsolódhat ma még korábban szerzett sérülések emlékképeihez vagy más korábbi megtapasztalásokhoz. [Ezek egy része tulajdonképpen nem ’ütközés’, hanem csak közeledés, ám az emberek (földi Lelkek) ilyen jellegű különbség-tevésre alkalmaz érzékelési rendszere/működése még sokakban csak most alakul/igazodik.] Mindenkinek meg kell tanulnia újra a maga „(szavak nélküli) kommunikációját” a testével/Lelkével/Felsőbb-ÉN-jével. Ezen tanulás során mindenki kialakítja majd a különféle érzetekben megnyilvánuló saját „kód-rendszerét”, aminek következtében egyre pontosabbá lesz a saját „jelzései” megértése.
Ha van egy helyzet, amely bármilyen módon is kizökkent (azaz bármilyen testi/lelki érzettel jelez), akkor azt tárgyilagosan/szeretettel végig kell nézni, át kell gondolni [’megvilágítás’]. A legtöbbször nem célszerű addig a másik érintetthez tovább közeledni vagy szólni/kapcsolódni, amíg újra meg nem találjátok a MaGatok egyensúlyát (vagyis újra abba az állapotba helyezitek magatokat, amelyben a „szeretetet” a lehető legtisztábban meg tudjátok nyilvánítani ténylegesen is) --- ugyanis csak ilyen „nyugalmi” állapototokban vagytok képesek tisztán ráérezni arra, hogy a testi érzet (például egy émelygés vagy fájdalom) milyen konkrét jelentést/üzenetet hordoz a számotokra. Amennyiben BÍZTOK ÖnMaGatokban és a Földanyában, akkor a MaGatok Szív-Útján át minden szükséges ELIGAZÍTÁST megkaptok a jeleitek értelmezéséhez, illetve ahhoz is, hogy egy megbillent helyzet milyen üzenetet hordoz a számotokra, mely élet-területekre fordítsatok nagyobb figyelmet az elkövetkező időszakotokban, és a megjelent nehézségeitek milyen jellegű kiegyensúlyozást/gyógyítást igényelnek.
Ha utólag felfedezitek, hogy talán nem voltatok kellően szeretőek egy ilyen megbillent helyzetetekben, akkor a „Huszonnégy-órás yóvá-tétel” keretében a lehető leghamarabb kérjetek bocsánatot, és tisztázzátok magatokban és a másikkal is ami történt, és tegyetek meg minden tőletek telhetőt az esetlegesen általatok elindított kedvezőtlen Hatás megszüntetésére.
[20091224 II – Huszonnégy-órás Yóvá-tétel: „…ennek a Szabálynak a Léte lehetővé teszi olyan nem-kívánatos Hatások leállítását, amelyeket az emberi tudatosság ma még nem lát át, és amelyek újabb nehezen kiegyensúlyozható helyzeteket eredményezhetnének.”
„Ez az Új Szabály arra vonatkozik, hogy ha valaki valamilyen kiegyensúlyozásra szoruló helyzetet teremt, akkor „24 órája” van arra, hogy egy „ELVÁRT” [=a Földanya által elvárt] mértékben Yóvá tegye [tehát ne csak „elkezdje” a Yóvá-tételt, hanem egy „Elvárt” módon teljesítse is, befejezze azt].
Általánosan ELVÁRT például, hogy ha valaki bárki más felé irányulóan egy hátrányos helyzetet teremt vagy például kárt okoz, akkor azt azonnal jelezze afelé, akit ez hátrányosan érintett, minden azonnal lehetséges helyreállítást/kiyavítást végezzen el, hogy ezzel megakadályozható legyen a nem-kívánatos helyzetek továbbgyűrűzése. Ezeken túl pedig minden mást is meg kell tenni – még a „24 órás” idő lejárta előtt – annak érdekében, hogy a keletkezett károk teljes egészében megtérüljenek, és visszaálljon a sértés előtti egyensúlyi helyzet, vagy egy azt meghaladó szintű egyensúlyi helyzet.”
Amikor tehát nagyon „különböző energiák” „találkoz(ná)nak” vagy egymás közelébe kerülnek, az jelezhet ma még émelygéssel (vagy más testi érzettel) --- mintegy figyelmeztetésképpen. Ma még néha ezek az érzetek akkor is megjelenhetnek, ha „különböző Családok/Nemzetségek” tagjai kapcsolódnak/kerülnek egymás közelébe [A Családok Rendeződései most folynak!]. Ha nagyon különbözőek a „rezgés-szintek”, vagyis szinte két külön Világban/világban élnek a kapcsolódó [kapcsolódni készülő] Létezők/emberek, akkor ezt a ’különbséget’ mindenképpen figyelembe kell venni. Ez soha nem ’lenézés’ vagy ítélkezés --- viszont ráérezhettek arra, hogy mi az, amit a másik képes elfogadni és befogadni, mi az, amit nem érdemes az irányába megnyilvánítani, mert csak további zavarodottságot (nem-értést, akár dühöt, indulatot is) okozna nála (és így a környezetében is).
Dániel Zsuzsanna is írt az egyik legutóbbi lejegyzésében az émelygésről:
http://www.krisztusfenye.eoldal.hu/oldal/kiegyensulyozas_-gyogyitas
2010.02.14. – Gyógyítóknak (!)
„…A Segítséget nem kérőknél Felsőbb Énjétől kérhető engedély.
A gyógyító nem segíthet, ha az engedély kérésre a testében, gyomrában émelygést érez.
Ha az engedélyt megadja a Felsőbb Én, kérhető Földanyától a Segítő beillesztés.
Csakis Kérésre adhat mindenKi Segítséget a Földön.
Emberként, Szellemként, Entitásként.
Aki kérés nélkül segít rendezetlenséget okoz, elsősorban Magának, másodsorban Családjának, harmadsorban a Mindenhatóságban.
Felelőssége az elvárt Erénye az embernek, Gyógyítónak.”
Korábbi írásokból kapcsolódhat még:
20100218 – MegVilágító Képek II.:
„…Az ÖRÖM mint ’vezető-erő’ mellett tehát gyakorlatilag minden élet-területen jelen vannak olyan vezető/Segítő Jelek és Működések, amelyek személyre szabottan is igyekeznek mindenkit vezetni/Segíteni abban, hogy
A VÁLASZTOTT ÉLETÚTJÁNAK Építését nem segítő működéseivel
még „időben” [=minél hamarabb] hagyjon fel.
Ezek a Jelek és Vezetések a legtöbb esetben nem jelentenek „kényszert” [kényszer-jellege legfeljebb csak akkor lehet, ha másra kifejezetten káros átHatást indítana el valaki] --- inkább abban segítenek, hogy a szükséges módon tudatosodjon valaminek a „hasznossága” vagy éppen „nem hasznossága”. Ezek a Vezető Jelek azért is fontosak, mert a Földön is Él ma már az a Törvény és Szabály, hogy a „beszületési rezgés-szintje” „alá” senki sem csökkentheti az Élet-rezgéseit. Ha pedig valaki az ’élet-idejét’ olyan tapasztalásokkal tölti ki, amelyekben ’erejét fogyasztó/pazarló’ módon él ahelyett, hogy a számára megnyílt Építő működéseket erősítené, annak „egy idő” után meglesznek a „figyelmeztető” következményei, amelyek az adott formájú élet lebontáshoz is vezethetnek [a továbbhaladásra VÁLASZTOTT út függvényében akár nagyon gyorsan is].”
20100301 – Szemelvények, 8. oldaltól:
„…A Föld jelenleg a MaGa Eredendő Szabadság-Működéseit állítja vissza a Létezése teljes kiterjedésében. Ez azt is jelenti, hogy senkinek sincsen yoga kéretlenül beleavatkozni mások életébe. Mindenkit megillet az „Otthon Szentsége”, az az Élet-tér/idő, amely felett kizárólagos Rendelkezési Yoga van abban az esetben, ha a Létezés és Együttélés általánosan elfogadott Törvényeit és Szabályait betartja Földi Élete során.
Ez a Szabadság kiterjed(het) arra is, hogy valaki NEM KÉR SEGÍTSÉGET egy-egy Élet-helyzetében --- és ilyenkor tulajdonképpen senkinek sincsen Yoga a segítséget nem kérő megsegítésére. [A nagyon ritka kivételekről korábban érintőlegesen említést tettünk.]
Egyre többen TAPASZTALJÁK meg azt, hogy amikor KÉRETLENÜL segíte(né)nek, akkor valamilyen FOKOZOTT nehézséget idéznek elő (lehetőség szerint csak) a maguk számára. A JELZÉS egyértelműen mutatja, hogy hagyjon fel a KÉRETLEN segítség-adással, mert azzal [különböző fokozatokban] sértheti (!) az Otthon és Szabadság Szentségét. Tapasztalható lesz, hogy ezek a [Földanyai és Lélek] JELZÉSEK egyre ERŐTELJESEBBEK lesznek. Most még van egy „türelmi”/átmeneti idő, hiszen a „Yó-szándék” nem büntetendő, de egy beláthatóan rövid időn belül mindenkinek meg kell tanulnia azt, hogy hogyan éljen helyesen [másokat nem zavarva, másoknak nem ártva] Yó-szándékával. Ebben az Átmeneti időszakban a Földanya Angyali és Elemi Lényei/Minőségei segítik, hogy a Szerető/YÓ-szándék „ne vesszen kárba” [vagyis átvezetésre kerülnek oda, ahol tényleges segítséget nyújthat], ugyanakkor pedig aki még nem képes kellően tisztelni a másik „Otthonát” és Szabadságát, az kapja az őt ebben el-Igazító Segítő Jeleket/Figyelmeztetéseket…”
20100307 – Pusztai Orsolya: z Áldás Angyalainak üzenete – személyes kiegészítéssel:
„…Másnak is kérhettek és küldhettek áldást. Segíthetitek ezzel megnyílását, a befogadást.”
„…Az Áldás [mint a mindenütt és mindenben JelenValó SzeRelem/Szeretet egyik segítő/tápláló/megerősítő megnyilvánulása] szintén alkalmas „eszköz”/segítő lehet olyan esetekben is, amikor a társaitoknak – mivel nem kérik a segítségeteket – más módon, közvetlenebbül nem segíthettek…
Mivel mind az Áldás, mind az Irgalom és Kegy-Elem a SZERELEM/Szeretet egy-egy megnyilvánulása, nyilvánvalóan azokhoz tud „szorosabban kapcsolódni” [hasonló hasonlót vonz], illetve azokon át tud mások felé is tovább-áramolni, akik képesek MaGukban és MaGuk által kifejezni, megnyilvánítani a szeretetet. Akit a „családtagotoknak” éreztek [vagyis akit „élő módon szerettek”], afelé KÉPESEK vagytok ezeket a tápláló/tisztító/megerősítő/segítő Szeretet-megnyilvánulásokat is tovább-áramoltatni. ’Család-tagotokhoz’ olyan [személyéhez Igazított] ’formában’ fog megérkezni a megerősítő Áldás és segítség, amelyre ténylegesen a legnagyobb szüksége van.
[A „család” az, ahol élő módon Van Jelen, áramlik és Hat a szeretet.]
Tehát: ha bennetek él a szeretet a Föld/Földanya, a Földanya népei és gyermekei, saját népetek, saját kisebb családotok és társaitok felé, akkor MaGatokon át képesek vagytok a számukra is átadni és áramoltatni mindazt az Áldó és más Segítő Erőt, amire „szükségük” van, és amit már képesek befogadni, MaGukban és MaGuk által élővé tenni.”
(Folytatás a II. részben)
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
