http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&kat=1098&n=taltos1

Erhart Kaestner:
Mire való a csönd?

„A magányosan élő szerzetes remetéhez egyszer emberek jöttek.
Megkérdezték tőle:
- Mire való, hogy életed nagy részét itt töltöd el csöndben és magányban?
A remete éppen azzal foglalatoskodott, hogy vizet mert egy ciszternából, az esővíz összegyűjtésére szolgáló mély kútból. Fölfigyelt a kérdésre, s munka közben odaszólt a látogatóknak:
- Nézzetek bele a ciszternába! Mit láttok?
Az emberek kíváncsian körülvették a szerzetest, és próbáltak beletekinteni a mély kútba:
- Nem látunk semmit - mondták kisvártatva.
A remete abbahagyta a vízmerítést, pár pillanatnyi csöndet tartott. A látogatók feszülten figyeltek rá, mozdulni sem mertek.
- Most nézzetek bele a kútba egyenként, csöndesen. Mit láttok?
A látogatók érdeklődéssel hajoltak egyenként a kút fölé, s felkiáltottak:
- Saját arcunkat látjuk a kútban!
- Bizony, amíg zavartam a vizet - mondta a remete -, nem láttatok semmit. De a csöndben és a nyugalomban megismeritek önmagatokat.
A látogatók megértették a remete tanítását.”    

*****

"Vannak közöttetek, akik azért keresik a beszédeseket,
mert félnek az egyedülléttől.
Az egyedüllét csöndje feltárja előttük meztelen önmagukat,
és szeretnének elmenekülni előle.

És vannak, akik beszélnek, és anélkül, hogy sejtenék
vagy remélnék, olyan igazságot fednek fel,
amelyet maguk sem értenek.

És vannak olyanok, akik belül ismerik az igazságot,
de szavakkal nem mondják el.

Az ilyenek keblében lakik a csend, amelynek ritmusa van.

Amikor az útfélen vagy a piactéren barátoddal találkozol,
ajkadat a lélek mozgassa, nyelved ő irányítsa.

A hangod hangja szóljon az ő fülének füléhez;

Mert az ő lelke megőrzi szíved igazságát,
miként a bor ízére emlékezünk.

Amikor a színét már elfelejtettük,
és a korsó sincs többé."

(Kahlil Gibran)

*****

,,A gyógyító hangok a végtelen kozmikus csendben születnek,
betöltve a gyönyörűen fénylő világ minden egyes részét.
Tedd önmagadat alázatossá, hogy megérinthessen az
Isteni szeretet harmóniája. Légy te a teremtő csend,
mely békét és örömet hoz a szomjúhozóknak.
Szülessen meg benned a vágy az
ébredésre, hogy a szem tisztán lásson,
hogy a fül tisztán halljon,
hogy a szó igaz legyen,
s a szíved virága nyíljon ki
és találjon rá a szeretetre."

*****

Anthony de Mello:
A csend szava

"-Hogyan nyerhetem el az örök életet?
-Az örök élet most van. Élj a jelenben!
-Dehát a jelenben élek, vagy nem?
-Nem.
-Miért nem?
-Mert még nem dobtad el a múltad.
-Miért kellene eldobnom a múltam? Nem volt abban minden rossz.
-A múltat nem azért kell eldobni, mert rossz, hanem mert halott."

*****

Hamvas Béla: Oszd meg amid van!


A legenda beszéli, hogy négy bölcs addig imádkozott, amíg elérte amit kívánt: a mennyországba léphetett az üdvözültek közé.
Teljes napot tölthettek itt a boldogok között, napkeltétől napnyugtáig élhettek elíziumi életet.
- Az első bölcs az élményt nem bírta el, és belehalt;
- a második elméjében megzavarodott;
- a harmadik az élményt magába zárta, őrizte élete végéig, s a megszerzett boldogságot magának tartotta meg.
- Csak a negyedik bölcs távozott egészségesen és épen, mert a látottakat arra használta fel, hogy azon, aki hozzáfordult, segítsen.


A szenvedés köréből mindenki szabadon kiléphet, ahogy tud, és a boldogságot elérheti. De azoknak, akik az üdvözültek világát megismerik, negyedrésze a nagy élményt nem tudja elviselni és belepusztul. Minden nap látni olyan embert aki a mennyország kapujában összeesett és meghalt.
A másik negyedrész megkótyagosodik. Ilyen fanatikus bolondot is látni eleget.
A harmadik negyed rész a boldogságot magába zárja és önmagának tartja meg, és nem ad belőle másnak...
A boldogságot csak a negyedik bölcs bírta el. Mert a gazdagságot, örömet, tehetséget meg szabad szerezni, de jaj annak, aki hozzá nem elég erős.
Egy része belehal, egy része eszét veszti, egy része a kincset magába ássa, és senkinek sem ad belőle. Az elíziumi kertek fénye benne sötétséggé változik.
A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja.
A fény csak abban válik áldássá, ami másnak is ad belőle...
Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg.
Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik; legyen szent fény, átokká válik; legyen gyönyör, halállá válik...

{Forrás: György Edit: A boldog élet titka}

*****

Wass Albert: A szellemi ember hivatása


A szellemi ember hivatása: meglátni és kimondani az igazat. Meglátni: vagyis elvetni mindenféle szemüveget, mely a maga színeződésével befolyásolhatná a tiszta látást. Legyen az a szemüveg divat, korszellem, politikai jelszó vagy közösségi elfogultság. Tiszta szemmel nézni, és tiszta szemmel látni: ez a szellemi ember elsődleges hivatása...
A szellemi ember köteles kimondani az igazat. Kötelezi őt erre az Istentől kapott írástudói rang, a látás és a kimondás képessége. Kötelezi őt erre magasabb rendű emberi mivolta és nem utolsó sorban a hitel, melyet szava - akár igazat mond, akár nem - az emberi tömegek fölött élvez.
A szellemi ember felelőssége nem ismer megalkuvást és a jövendő könyörtelenül számon kér tőle minden kimondott szót. Az emberiség nagy perceiben a szellemi ember a koronatanú: eskü kötelezi arra, hogy az igazat vallja, csak az igazat és elhallgatás nélkül a teljes igazságot. Tanúvallomásától függ a perek kimenetele, és ha hamis tanúnak bizonyul: világkatasztrófákat von maga után. Köteles kimondani hangos szóval az igazságot, kínzókamrában és bitófán éppen úgy, mint bársonyszékben

*****

Az északi gazdag gyáros elszörnyedt, amikor megpillantott egy déli halászt, amint a parton csónakja mellett heverészett és pipázott.
- Miért nem mégy ki a tengerre halászni? - kérdezte a gyáros.
- Mert ma már elég halat fogtam - válaszolta az.
- De mért nem fogsz többet, mint amire szükséged van? - kíváncsiskodott tovább a gyáros.
- Mit csinálnék vele? - kérdezett vissza a halász.
- Több pénzt keresnél - hangzott a válasz. - Akkor szerelhetnél motort a csónakodra, amivel mélyebb vizekre is merészkedhetnél, ahol aztán több halat foghatnál. Ebből annyi pénzed lenne, hogy nylon hálót vehetnél. Akkor még több halat fognál, és még több pénzed lenne. Hamarosan annyi pénzed lenne, hogy akár két csónakod is lehetne ..... vagy talán egy egész flottányi. S akkor te is gazdag ember lennél, mint én.
- S akkor mit csinálnék? - kérdezte a halász.
- Akkor aztán pihenhetnél, és élvezhetnéd az életet.
- Nos, mit gondolsz, most éppen mit csinálok? - kérdezte az elégedett halász.
(Mello)

*****

Két szerzetes

Két zarándokúton járó zen szerzetes, egy sekély folyóhoz érkezett.

A parton finom ruhába öltözött, ifjú hölgy álldogált, látnivalóan tanácstalanul, hiszen ha belegázol a folyóba, tönkreáztatja drága köntösét.

Az egyik szerzetes különösebb teketória nélkül a hátára kapta a leányt, átcipelte a folyón, és a túlsó parton szárazra tette. Azután folytatták tovább útjukat, de körülbelül egy óra múlva a társa zsörtölődni kezdett:

- Semmiképp sem helyénvaló megérinteni egy nőt: a parancsolatok tiltják, hogy fehérnéphez nyúljunk. Hogy hághattad át a rendszabályokat?

A másik szerzetes, aki átsegítette a vízen a fiatal hölgyet, csendesen megjegyezte:

- Én már egy órája letettem a folyónál, te minek hurcolod magaddal tovább?