Néhány gondolat Színiától:

[DOB-SZER-DA – Magyar Mágia, 10. oldal:]

„FOG-LALKOZTAT EGY GONDOLAT…

A gondolati erők nagyon érdekesen működnek. Abban a pillanatban, amikor egy gondolat elkezd fog-lalkoztatni bennünket, a gondolatot máris fog-va tartjuk, megfogjuk, lefoglaljuk, és mindaddig, amíg foglalkozunk vele, erőt adunk „neki”.

Ebben az a különleges, hogy

Akár egyetértünk vele, akár ellenezzük, figyelmünk már növeli az

eredeti gondolat erejét.

            És ez nagyon fontos!!! Mindegy, hogy egyetértünk egy dologgal, vagy ellenezzük: mindkét esetben erőt adunk annak a gondolatnak, amivel foglalkozunk, tehát mindkét esetben életerő távozik tőlünk. Amikor ezt az erőt önként adjuk, mert egyet értünk a céljával, azonnal újratöltődünk, tehát jól érezzük magunkat.

            Amikor viszont dühöngünk, felháborodunk, bár nem tudatosan, mégis életerővel töltjük fel felháborodásunk célját, így pontosan azt a gondolatot erősítjük, amivel ellenkezünk. Éppen ellentétes eredményt érünk el, mint amit valóban szeretnénk. Ilyenkor persze nehezen töltődünk fel újra, és kifejezetten rosszul érezzük magunkat.

            Ezzel a tétellel a világ média-irányítói is tökéletesen tisztában vannak. Feldobnak egy témát a médiában, amivel az emberek egyik része teljesen egyetért, másik része viszont teljesen felháborodva ellenzi. Mindkét csoportot foglalkoztatja a téma, így mindkét csoport teremtő ereje folyamatosan erősíti az eredeti gondolatot, ily módon mindenki szépen besétál a csapdába. Mindenki azt teremti meg, amit a Világ média irányítói meg akarnak velük teremttetni. Ez a módszer arra is nagyon jó, hogy fontos dolgokról elterelődjék a figyelem. Amíg azon rágódunk, hogy Michael Jacksonnak meg van-e még az orra, nem foglalkozunk azzal, mivé válik közben a világ…

            A világ vezetői közben oda terelik a birkákat, hová csak akarják, juhászkutyájuk pedig maga a média-gépezet. (Tv, rádió, újságok, filmipar, könnyűzene-ipar, könyvek, stb.)

            Mi az ellenszer? Ellen-szer nincsen, hiszen amivel ellenkezünk, már erősítjük J.

            Azt viszont megtehetjük, hogy nem ellenkezünk, nem háborodunk fel, nem „tapadunk rá” a feldobott témákra, hanem hátat fordítunk, a saját céljainkra figyelünk, és örülünk annak, ha vannak olyanok, akik a mi céljainkkal egyet értenek, sőt azoknak is, akik ellenzik azokat, mert mindkét csoport a mi malmunkra hajtja a vizet.

            Aki tehát nagy célokat akar elérni, mindenek előtt keltse fel az emberek figyelmét, és azután minél hosszabb ideig tartsa fogva ezt a figyelmet. (…)

A Világ-média irányítói is tudják, hogyan lehet a nekik nem tetsző kezdeményezéseket, gondolatokat csírájukban elfojtani. Nagyon egyszerű: agyonhallgatással. Amelyik gondolat ugyanis nem kap kellő figyelmet, egyszerűen elhal, feloszlik, köddé válik.

            Tanulhatunk tőlük…”

[5-6. oldal:]

            „Már a gondolatunk is teremtő erejű, de ha kimondjuk a gondolatunkat, megsokszorozzuk ezt a teremtő erőt. (…)

Minden életünk egy-egy újabb világ, vagy történet, amit mi magunk

hozunk létre a saját tükörtermünkben.

            Senki nem mondhatja hát magáról, hogy nincs elég képzelőereje, hiszen a jelenlegi életét is önmaga találta ki, önmaga hozta létre.

            Ennek a tükörtermi létnek azonban megvannak a maga sajátos játékszabályai, és aki játszani akar, annak bizony be kell tartani ezeket a törvényeket. Aki játék közben elfelejti a szabályokat, vagy úgy dönt, hogy számára nem érvényesek, az sem mentesül a hatásuk alól.

1.       Az első és legfontosabb szabály, hogy a gondolat és a kimondott szó teremtő erővel rendelkezik. Ezzel az erővel teremtjük a saját világunkat, ez a mi varázspálcánk.

2.       A második szabály, hogy azt a képet, amit a tükrünkben látunk, magunk hozzuk létre. (Ez a szabály persze csak akkor érvényes, ha mindenki betartja a játékszabályokat, mert ha nem, akkor bizony elképzelhető, hogy más játékos által alkotott képet látunk a saját tükrünkben.)

3.       A harmadik szabály, hogy minden ember a Teremtő tükörképe, tehát ha a másik embert szembeköpjük, olyan, mintha magunkat köpnénk szembe, mert a tükörből visszaverődik az „eredmény”.

4.       A negyedik szabály, hogy amennyiben kéretlenül beleszólunk a másik játékába, viselnünk kell annak összes következményét is.

5.       Az ötödik szabály, hogy ha már beszálltunk a játékba, kizárólag akkor szállhatunk ki onnan, ha a többiekkel rendeztünk minden számlát. (…)

6.       A hatodik szabály, hogy bármennyire is belemerültünk a játékba, és bármennyire is elfelejtettük, hogy eredendően kik vagyunk, attól még örökre a Teremtő tükörképei maradunk.

7.       A hetedik szabály, hogy bármikor abbahagyhatjuk a játékot (persze a számlák kiegyenlítése után), és visszatérhetünk a középpontba, hogy újra egyesüljünk a Teremtővel.

Isten is hat nap alatt teremtette a Világot, azonban a hetedik napon megpihent…

            A játékszabályok megértéséhez csupán arra van szükségünk, hogy a manapság megszokottól kicsit eltérő módon gondolkodjunk. Tegyük félre, amit eddig gondoltunk vagy tudtunk a Világról, és egyszerűen csak figyeljünk. Legyünk olyanok, mint a gyerekek, akik nem kételkednek a tündérmesékben, ezért nekik teljesen természetes, hogy beszélgetnek a tündérekkel, sőt akár látják is őket. Legyen a jelszavunk

HISZEM, HA LÁTOM

helyett

LÁTOM, HA HISZEM!”

[8. oldal:]

„.. sokkal több életenergiát mozgósítunk, ha számunkra kellemes dolgokkal foglalkozunk, pozitív dolgokat gondolunk, mondunk és teszünk, mint akkor, ha számunkra negatív dolgokkal törődünk.”