Két kis történet
2011.09.13. 23:02
MINDENKINEK, AKI „MÁR ELÉG RÉGÓTA FIATAL”
Egy öregúr egyszer elhatározza, hogy elmegy Afrikába szafarira.
Magával viszi öreg kutyáját, hogy társasága legyen. A kutya egy nap addig kergeti a pillangókat, amíg azt veszi észre, hogy eltévedt.
Bóklászik erre-arra, hogy megtalálja az utat, egyszercsak látja, hogy egy leopárd rohan felé láthatóan azért, hogy megegye.
Az öreg kutya azt gondolja: „Jajjaj! Most igazán szarban vagyok!”
Észrevesz a közelében néhány csontmaradványt valami dögből, gyorsan elkezdi rágni a csontokat hátat fordítva a közeledő leopárdnak. Amikor az már majdnem ráugrik, a vén kutya felkiált:
„Ez a leopárd igazán finom volt! Vajon találok még egyet?”
Ezt hallván a leopárd az utolsó pillanatban visszafogja az ugrást, rémülettel néz a kutyára, és gyorsan elhordja az irháját.
„Húúú!” – sóhajt a leopárd – „ez meleg volt. Ez a vén kutya majdnem elkapott.”
Közben egy öreg majom, aki végignézte az egész jelenetet egy faágról, arra gondol, hogy hasznot húzhat abból, amit tud, és kialkudhat valami védelmet a leopárdtól. Utánairamodik, de az öreg kutya, amikor látja teljes sebességgel a leopárd után futni, rájön, hogy valami ravaszság történik.
A majom utoléri a leopárdot, elárulja neki a kutya cselét, és alkut ajánl.
Az ifjú leopárd feldühödik, hogy rászedték.
„Ide gyere, majom, ugorj a hátamra, és meglátod, hogy jár, aki be akar csapni!”
Az öreg kutya látja a felé rohanó leopárdot a majommal a hátán és nyugtalankodik:
„Na, most mit csináljak?”
Ám menekülés helyett újra leül háttal a támadóknak, és ismét úgy tesz, mintha nem látta volna őket. Mihelyt hallótávolságba érnek, felkiált:
„Hol van már az a hülye majom? Már egy órája elküldtem, hogy hozzon egy másik leopárdot!”
Tanulság:
Sose nevesd ki az öregeket!
A kor és a finesz végül mindig legyőzi az erőt és a fiatalságot. A szellem és a ravaszság csak a korral és a tapasztalattal nő meg.
Ha ezt nem küldöd tovább öt ismerősödnek, öttel kevesebben fognak nevetni a Földön. Ezzel nem akarom azt állítani, hogy öreg vagy, csak mások fiatalabbak.
Észrevetted, milyen kellemes nagy betűkkel írtam, hogy könnyebben olvasd?
*****
Egy egyetemista az egyetem ebédlőjében le szeretett volna ülni egy üres helyre egy pedagógusa mellé, de az így válaszolt:
- Egy hattyú nem lehet barátja egy disznónak.
- Jó, akkor továbbrepülök! - így a diák.
A tanár ezen vérig sértődött és elhatározta, hogy a vizsgán elbuktatja, így a legnehezebb kérdéseket adta fel neki. A diák azonban a dolgozatában parádés válaszokat adott, ezért a tanár - hátha mégis megbuktathatja az áldozatát - mindent eldöntő kérdést ad:
- Mész az úton és találsz két zsákot, az egyikben arany, a másikban pedig ész van. Melyiket választod?
- Az aranyat.
- Én sajnos a másikat választanám, az értelemmel teli zsákot.
- Mindenki azt, ami neki hiányzik - vágja ki magát a diák.
A tanár majd megőrül, és azt írja a dolgozatra: „szamár”. A diák anélkül, hogy belenézne, fogja a dolgozatát és kimegy a teremből. Rövid idő múlva azonban visszatér, visszateszi a dolgozatát és így szól:
- Elnézést tanár úr, aláírta, de nem írt rá jegyet!
|