http://www.csillagtitkok.hu/cikkek/a-tejut-olelo-karja.html

Veres Mónika „A Tejút ölelő karja – néhány szó a 2012. esztendőről” című írásából:

"...Elképesztően fontos szerepe van a tudatos pozitív gondolkodásnak és az imának! Az energiák átalakulásával ugyanis érezhetően nő a teremtő erőnk a hétköznapokban is, s így hatalmas felelősség van rajtunk a pozitív, hittel teli TEREMTŐ GONDOLATOK működtetése szempontjából. Riogatnak például a „harmadik világháborúval”. Az a nagy csapda ebben … hogy minél több hírt, e-mailt indítanak útjára ezzel kapcsolatban a világhálón, annál többet forog a köztudatban a lehetősége, annál több ember beszél róla rettegve, annál nagyobb energiát adunk neki, s már meg is valósította magát az ördögi terv: a sok-sok teremtő gondolat manifesztálódik, s láss csodát fizikai síkra ültetheti át azt, ami eredetileg csak mint a sok ezerből egyetlen (!) kis lehetőség-magocska létezett. Föld Anya viszont nem pusztulásra rendezkedett be, s nem készül önmagát egy újabb háborúval megsemmisíteni!…

Itt lép be a mi felelősségünk! Hagyjuk-e ezt a lehetőség-magocskát megvalósulni, vagy teremtünk helyette egy másik valóságot abból a MAGocskából, amely nem pusztulásról, háborúról és világvégéről szól, hanem a Nyilas Csillagkép Nemzetsége által képviselt Fény-nemzésről, örömről, felemelkedésről, s egy emberhez méltó, boldog, teljesebb életről! És itt lép be a MAG nép, a magyar nemzet különös és kiemelt felelőssége ezekben a változó és impulzív időkben – s különösen 2012-ben. Talán nem fog tetszeni sok mindenkinek, de akkor is ki kell mondani végre: minden egyes magyar ember, minden egyes álló napon felelős a gondolataiért. Mi magyarok felelősek vagyunk azért a Tudásért, azért a magas Égi Küldetésért, amit a Teremtő Isten ránk bízott! Nincs helye tovább önsajnálatnak, pesszimizmusnak, siránkozásnak, más népek hibáztatásának vagy gyáva megfutamodásnak, eljött az ideje, hogy mindezen felülemelkedve felvállaljuk végre a Sorsunkat, s példát mutassunk az egész világnak szeretetből, összefogásból, szentségből, hitből, tisztaságból. És főleg: példát mutassunk a szeretetteljes, pozitív gondolatok hétköznapok síkján megvalósított teremtő erejéről. Vegyük végre tudomásul: tanító nép vagyunk! Égre írt küldetésünk – többek között – megtanítani a világot szeretni, Istenben élni, örülni, nevetni és fényesen gondolkodni.

Ezért kérek most mindenkit, ne várjon a csodára, a "maja jóslatra" (se pro, se kontra) hanem tegyen végre valamit konkrétan, fizikai síkon a felemelkedés, a pozitív fordulat érdekében! Első lépésben mondjuk azzal, hogy nem küld tovább és nem terjeszt az interneten negatív hatást (azaz félelmet) keltő leveleket, amiről saját megítélése  és a szíve szava alapján kicsit is azt érzi, hogy nem fénnyel teli, azaz örömöt, pozitív gondolatot vagy erőt adó üzenet, hanem szomorúságot, rossz kedvet, rémületet kelt. Ezeket törölni kell a rendszerből! A szó szoros és átvitt értelmében egyaránt: az internetes postafiókokból és a csoportszintű magas szellemi folyamatokból egyaránt. Csak a Fényt küldjük tovább!

Második lépésben pedig azzal, hogy hitet, mosolyt és jókedvet ad a társainak (még a nehezebb időkben is) és segítő kezet nyújt a környezetében annak, akinek lehet…”

(A teljes írás elérhető ITT is)

Veres Mónika írásához kapcsolódóan ajánlom Színia írását (bővebben elérhető ITT):

„FOG-LALKOZTAT EGY GONDOLAT…

A gondolati erők nagyon érdekesen működnek. Abban a pillanatban, amikor egy gondolat elkezd fog-lalkoztatni bennünket, a gondolatot máris fog-va tartjuk, megfogjuk, lefoglaljuk, és mindaddig, amíg foglalkozunk vele, erőt adunk „neki”.

Ebben az a különleges, hogy akár egyetértünk vele, akár ellenezzük, figyelmünk már növeli az eredeti gondolat erejét.

És ez nagyon fontos!!! Mindegy, hogy egyetértünk egy dologgal, vagy ellenezzük: mindkét esetben erőt adunk annak a gondolatnak, amivel foglalkozunk, tehát mindkét esetben életerő távozik tőlünk. Amikor ezt az erőt önként adjuk, mert egyet értünk a céljával, azonnal újratöltődünk, tehát jól érezzük magunkat.

Amikor viszont dühöngünk, felháborodunk, bár nem tudatosan, mégis életerővel töltjük fel felháborodásunk célját, így pontosan azt a gondolatot erősítjük, amivel ellenkezünk. Éppen ellentétes eredményt érünk el, mint amit valóban szeretnénk. Ilyenkor persze nehezen töltődünk fel újra, és kifejezetten rosszul érezzük magunkat.

Ezzel a tétellel a világ média-irányítói is tökéletesen tisztában vannak. Feldobnak egy témát a médiában, amivel az emberek egyik része teljesen egyetért, másik része viszont teljesen felháborodva ellenzi. Mindkét csoportot foglalkoztatja a téma, így mindkét csoport teremtő ereje folyamatosan erősíti az eredeti gondolatot, ily módon mindenki szépen besétál a csapdába. Mindenki azt teremti meg, amit a Világ média irányítói meg akarnak velük teremttetni. Ez a módszer arra is nagyon jó, hogy fontos dolgokról elterelődjék a figyelem. Amíg azon rágódunk, hogy Michael Jacksonnak meg van-e még az orra, nem foglalkozunk azzal, mivé válik közben a világ…

A világ vezetői közben oda terelik a birkákat, hová csak akarják, juhászkutyájuk pedig maga a média-gépezet. (Tv, rádió, újságok, filmipar, könnyűzene-ipar, könyvek, stb.)

 

Mi az ellenszer? Ellen-szer nincsen, hiszen amivel ellenkezünk, már erősítjük J.

Azt viszont megtehetjük, hogy nem ellenkezünk, nem háborodunk fel, nem „tapadunk rá” a feldobott témákra, hanem hátat fordítunk, a saját céljainkra figyelünk, és örülünk annak, ha vannak olyanok, akik a mi céljainkkal egyet értenek, sőt azoknak is, akik ellenzik azokat, mert mindkét csoport a mi malmunkra hajtja a vizet.

Aki tehát nagy célokat akar elérni, mindenek előtt keltse fel az emberek figyelmét, és azután minél hosszabb ideig tartsa fogva ezt a figyelmet. (…)

A Világ-média irányítói is tudják, hogyan lehet a nekik nem tetsző kezdeményezéseket, gondolatokat csírájukban elfojtani. Nagyon egyszerű: agyonhallgatással. Amelyik gondolat ugyanis nem kap kellő figyelmet, egyszerűen elhal, feloszlik, köddé válik.

Tanulhatunk tőlük…”

Néhány számomra kedves "dal" a YOról és SZÉPről elérhető ITT