 |
ÍRÁSAIM |
|
|
| | |
"ELEGET KÍVÁNOK NEKED!"
"Elegendő napsütést kívánok számodra, hogy jókedved legyen, bármilyen szürkének is tűnnek napjaid.
Elegendő esőt kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld a napot.
Elegendő boldogságot kívánok neked, hogy szellemed élő és örökké tartó legyen.
Elegendő fájdalmat kívánok neked, hogy még az élet legkisebb örömei is nagyobbnak tűnjenek.
Elegendő nyereséget kívánok neked, hogy vágyaidat kielégítse.
Elegendő veszteséget kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld mindazt, amid van.
Elegendő köszöntést kívánok neked, hogy felkészítsen a végső búcsúra." (Folytatás ITT)
|
Sík Sándor - Ember
"Embernek lenni!
Csak embernek, semmi egyébnek,
De annak egésznek, épnek,
Föld-szülte földnek
És Isten-lehelte szépnek."
|
|
Hímeztem: |
|
| | |
2011.0728 – Szemelvények – Önkifejezés III.:
Nagyon fontos, hogy azokban a helyzetekben,
amelyekben „mások támogatójává vagy segítőjévé” válunk,
TELJESEN ŐSZINTÉK, IGAZAK legyünk.
A „segítő szándék” „tiszta” legyen,
vagyis tisztán SZERETETBŐL legyen jelen (’se több se kevesebb’),
magunkat a „yobbítás” és önzetlen segítségadás szándéka vezesse
[ne kívánjuk a másikat ’befolyásolni’ vagy ’vezetni’, ne ’értékeljük’ vagy ítéljük meg stb].
Ha „hívást” érzünk egy helyzetbe, amelyben segítően nyilvánul(hat)nánk meg,
akkor „teljes figyelemmel” [teljes odafigyeléssel] forduljunk a „helyzet” és a helyzetben „jelenlévők” felé is.
Legyünk „nyitottak”, hogy megérthessük azt, amit a helyzet mutat –
és ezáltal is azt tudjuk nyújtani,
ami az adott helyzetben „tőlünk telhetően is a leg-yobb”
és az „érintett számára is legmegfelelőbb”.
Fontos, hogy IGAZAK legyünk teljes egészében:
ne találjunk ki valótlan, általunk meg nem élt ’példákat’, mert már ez is ’ferdítés’.
Olyat mondjunk és tegyünk, amit mi VALÓBAN megtapasztaltunk,
és ami ezáltal a ’magunk tapasztalata/tudása’
[’erre tudunk Építeni, ebből tudunk biztonsággal Építkezni/Építeni’].
Ne „szépítsünk”, és közben ne legyünk bántóak sem
(ugyanis a ’bántás’ érzékelésekor bezárul vagy beszűkül a „szív”, és így legtöbbször nem tud célt érni a segítség).
|
|
|
"Egy szó is lehet locsogás, s ezer oldal maga a tömörség.”
(Abody Béla)
„A madarak nyelve nagyon régen kialakult, és más, ősi beszédmódokhoz hasonlóan tömör, kihagyásos beszéd: keveset mondanak, de ezzel sokat fejeznek ki és sokat megértenek belőle.”
(Gilbert White)
|
|
|
|
|
|
|
Írások - 2010 január 11 - 31 |
|
|
20100112 -Jelen-TŐ-s Változások III., Értelmezések
2011.08.13. 20:55
2010. január 12., kedd
JELEN-TŐ-S Változások III.
Értelmezések
Korábbi írásból: 20100111 III – JELEN-TŐ-S Változások II.:
„… Ahogyan egy ember életében is megtapasztalható, ugyanolyan módon érvényesül a táplálásra vonatkozó legtöbb Törvény és Szabály a FÖLD/Föld életében is: minden életkornak, „fejlődési szakasznak” megvannak a maga táplálási és táplálkozási szokásai/módjai, és ennek megfelelően általában minden korszaknak megvannak a megfelelő táplálék-minőségei is. Ahogyan egy újszülött számára a legteljesebb fejlődést biztosító táplálék [és így a szűk család által biztosítható (megfelelő formájú) táplálás] az „anyaTEJ” [a szeretet folyamatos és minden életkorban hasznos és szükséges áramoltatása mellett], úgy minden más növekedési kornak (élet-kornak) is megvannak a maguk elsődlegesen fontos tápanyagai és táplálási formái.”
A „Föld” (Földi) mint [Fény]GYERMEK:
[Születés, táplálás, felnövekedés, életút/megtapasztalás, eltávozás] [ciklus]
[kezek és fej (szabadság): test-lélek-szellem] [jelölése annak is, hogy a Föld eddig [sérült idejében?] a Skorpió/Nyilas és Bika/Ikrek „tájon” kapcsolódhatott „közvetlenül” a Tejút-energiákhoz]
*****
A Kárpát-medence [Kárpátok] a Dunával és a Tiszával
(sok EGYezőséggel a fenti egyiptomi rajzokkal)
[A „születés”/megújulás „helye”, ahonnan megtörténhet a kezdő lépésekhez szükséges táplálás is.]
[Az „ÖnMAGából tápláló („Boldog”) Istenanya „Mintája”/MAG-ja van a Magyarokban, ezt kell kibonatniuk MaGukból – Férfi és Női, valamint közösségi „formájukban”]
http://tudos.virtus.hu/user_gfx/20081012/tn_aid3486_20081012062050_660.jpeg
Születés, és a kezdő lépésekhez szükséges megfelelő táplálás [„anya-tej”, „Forrás-közeli” táplálás/táplálkozás --- „szereteten alapuló függőség” az önállóvá-válásig/EL-válásig]
A „mag”-mintában benne van, hogy mi a „kibontandó”/kibomló: „Tápláltból Táplálóvá Érni”, Szabaddá, azaz Világgá ÉS Segítővé Érni [az ÉLET célja a kapcsolódások általi segítővé válás]
*****
http://www.mcse.hu/files/images/hirek/2007/20071124_csillagterkep-vzp.jpg
*****
http://tudos.virtus.hu/index.php?id=detailed_article&aid=74086
„Ez a képszerkezet - a sztyeppi hagyománynak megfelelően - a székely rovásírás jeleivel rokon szójelekből áll, ezért elolvasható; az égbolt íve a székely "o/ó" (Óg) jellel azonos, ez ma esetleg ég-nek is olvasható; a fa (Tejút) tetején a székely írás " us " (ős) jele található, amely a Tejút hasadékában kelő napistent ( szár-t) ábrázolja (ez a függőleges egyenes a székely írás "sz" betűjével azonos); a kettőskereszt alakú fa a székely írás "gy" (Egy) jelével azonosítható; a feliratból elolvasható az Egy ős mondat (ez egy rendszeresen használt ősvallási szövegszerkezet volt valaha); a pécsi "palmetta" a korabeliek számára azt az ősvallási álláspontot közvetítette, hogy az eget Egy ős(ten) tartja felettünk, s ennek köszönhetően nem zuhan ránk az égbolt”
„A jogar nyelének filigrándíszítése "Égisten" alakban elolvasható jelmontázs; amelynek a szerkezete emlékeztet a pécsi olvasható palmetták szerkezetére - mert mindegyik az eget tartó fát ábrázolja; a jogart az Istennel azonos égig érő fának, az uralkodót pedig az Isten megbízottjának mutatja; László Gyula szerint a jogar párhuzamai Irántól nyugatra ismertek - azaz a magyar koronázási jogar az Iránt 150 évig adóztató, majd onnan nyugatra távozó hunoktól származhat”
„Kelet-európai ("Usten", vagy "Égisten" olvasatú) eget tartó fa Pletnyeva nyomán; a pécsi rovásjeles palmetta előképe
[Itt egy kép hiányzik] Az eget tartó fa ábrázolása egy indián kódexből; az "us" (ős) jelnek megfelelő hasadék a Tejút hasadékának felel meg; az ábrázolási hagyomány kőkori eredetéről tanúskodik”
*****
SZáR/SZeR:
20100102 – Hajnalban – MAG-nézŐben 11. oldal:
„A KRISZTUSI minőségű „Fény” és „Árnyék” egymásnak egyfajta „tükröződései” is [„amint fent úgy lent”]. Ez magyarázza azt, hogy az egyiptomi írásban a FÉNY „neve” jobbról balra haladva olvasható, az ÁRNYÉK neve pedig balról jobbra:
ÍZISZ <<< SZűZ
OZIRISZ <<< SzeR [„Szerző”]
SzeT >>> SeTéT
NePTHüSZ >>> NaPHaSaDáS, azaz Hajnal
A Föld a „Fény” Világa, Fényből született, mely Fény a „Minden/Semmiből” (is) eredt, bár VAN „Önálló Léte/Élete” (~ „Szabad”).”
*****
http://www.lurkovilag.hu/index.php?c=96&rovat=5&menu=2
*****
4/b. ábra. A milejszegi mángorló tulipánja (az égigérő fa, azaz a Tejút jelképe) a sarok hegyén áll és a belsejében megtalálható az "us" (ős) rovásjel, amely a karácsonykor a Tejút hasadékában kelő Napra emlékeztet
6/b. ábra. A zikkuraton álló kettőskereszt (Tejút jelkép) egy magyar báni dénáron; a kettőskereszt
azért lehetett uralkodói szimbólum, mert az ősvallási elképzelés szerint a királyi hatalom a Tejúttal azonosított Istentől származik; ez a nézet a magyar uralkodói dinasztiában a hun kortól folyamatosan megőrződött, a jelképrendszer mindvégig, a keresztény korban is használatban maradt
15. ábra. Ugyanez a jelforma szerepel a Szaveljeva által bemutatott permi pecsétgyűrűn
is (jobbra fent), a pecsétgyűrű feliratának olvasata: sarok
*****
4/b. ábra. Honfoglaláskori kettős kereszt alakú, hegyen álló, eget tartó fa a rétközberencsi övveretről
*****
A tiszabezdédi tarsolylemez
„A tiszabezdédi "us" (ős) jel a Tejút hasadéka; az a tény, hogy a tarsolylemezt készítő ötvös ebbe a hasadékba tette a keresztet (az Isten jelképét), arra utal, hogy tisztában volt az ősvallási jelentőségével (a napisten a Tejút hasadékában kél karácsonykor)”
Feltehetően [mert hogy teljes egészében élő Valósággá lesz] hamarosan visszajön annak a „tudása”, hogy milyen az, amikor a Föld Teljes Egészében kiegyensúlyozott [ahogyan a körben-kereszt jele is mutatja]. A „táplálkozás” oldaláról ez azt is jelenti, hogy a Föld KIEGYENSÚLYOZOTTAN tud kapcsolódni a kozmikus Teremtő Energiákhoz, és a Maga Létének [„életkorának”, szükségleteinek stb] megfelelő táplálékhoz és tápláláshoz jut --- melynek következtében képes lesz a „megfelelő” életre/fejlődésére.
A táplálás MEGFELELŐSÉGE segíti abban a SzeRves Létezőt, hogy ELSAJÁTÍTSA a mások [majdani gyermekei, más családtagjai, más szükséget szenvedők] FELé irányuló táplálás tudományát. Ha sérül a gyermek természetes táplálása, akkor sérülhet a majdani mások felé (és a legsúlyosabban sérült esetekben az ÖnMaGa felé!) megnyilvánuló „táplálási” szokása (=élete).
Ha egy gyermek nem kap megfelelő és elegendő „ételt” [~életet], akkor testben és lélekben is gyenge lesz. Ha egy gyermek igényei „ételben” [testi szükséglet] kielégítésre kerülnek, de nem kapja meg azt a „mennyiségű” és „minőségű” szülői (és más) gondoskodást és szeretetet, amelyre szüksége van, lélekben sérül, mely majd később „testi” „tünetekben” is egyre erőteljesebb hiányokat jelez(het).
A Föld maga is sérülést szenvedett el fejlődésének („átszületésének”) egyik „korai” szakaszában --- egy olyan korszakában, amikor érzésem szerint arra készült, hogy [egy bizonyos „magasabb fokon”] „áttérjen az anyatejes táplálásról” az önmaga táplálására. Ez nem azt jelentette, hogy ettől kezdve „más táplálékkal kellett volna helyettesíteni” az addigi „anya-tejet” [közvetlenebb Forrás-táplálékot], hanem azt, [és ez igaz a Földre magára és így a Földön Életet élőkre is!] hogy
a MaGukban Már megérlelt „működésekre” Épülve
új kapcsolódásba léptek volna a Kozmikus Teremtő Energiákkal,
és a „Belső” és „Külső” Teremtő Erők MaGukban való összekapcsolása által
egy „MaGukból kifelé áradó” „ÖN-TÁPLÁLÁSBA” kezdtek volna.
Gyakorlatilag ez azt jelentette volna, hogy a Föld és Létezői EGYMÁS IRÁNYÁBA nagyon széles körben kiépítették volna a
„másik táplálásának” gyakorlatát, amely a kezdeti szakaszban „éppen” biztosította volna az „önellátást”,
majd egy nagyon rövid idő alatt az „önellátás” egy fokozatosan kiterjedő „többletet” eredményezett volna, amelyből TÉNYLEGES ÉPÍTÉSEK vehették volna kezdetüket.
Így vált volna a Föld MAGA is (és egyidejűleg minden létezője) „táplált újszülöttből” előbb önellátóvá, majd a választott irányoknak megfelelően másokat is segítővé/táplálóvá.
A kör-kereszt szimbóluma ennek a kiegyensúlyozott [az Eredendő ALAP-okra] Épülő fejlődésnek/útnak. Amely közösségek élővé tették ezt a maguk keretei között, azok a legtöbb Föld-Korszakban „látványos” eredményeket értek el. Néhányuk megmaradt, mások az „ütközések” következtében [anyagi valójukban] eltűntek.
A Föld visszailleszkedett abba a „Táplálási-” és „Élet”-Útba, amelyből annak idején az ütközések Hatására lebillent. Ahhoz, hogy TÉNYLEGESEN is vissza tudjon majd illeszkedni [a mindennapokban megélt gyakorlati élet szintjén is], szükség volt/van bizonyos (táplálék)”pótlásra” [a „gyógyítás” szavaival ez a „szerzett sérülések meggyógyítása”], illetve annak előkészítésére is, hogy ez a Gyógyuló, a MaGa Mintájában ÚJ-ra Kiegyensúlyozódó ÉLET TÉNYLEGESEN is képessé legyen először alap-szinten az önellátásra, és ebből átvezetően pedig rövid időn belül a „tényleges életkornak” megfelelő Táplálás és Táplálkozás elsajátítására/gyakorlására.
[A magyarság által választott „két” Fő Gyógyítási Feladat (melyek egyidejűleg is folynak, ám bizonyos „hangsúlybeli” változás megjelenik majd a Kiegyensúlyozódások eredményeképpen) is ezt tükrözi. „Első” Fő-feladat a „kapcsolódásokból eredt sérülések gyógyítása” („Engesztelés”), a „Második” pedig az „Élet szakralitásának és szentségének a visszahelyezése/helyére-visszasegítése” [20091230 – KiEgészítések – Földanyai KRISZTUSI IRGALMI-LÁNG, 6. oldaltól].
Ehhez kapcsolódóan
érkeztek,
és jelenleg is érkeznek
a Földanya SZÍV- és Szív-Útjain
olyan „Táplálékok” és ERŐK a Földre,
melyek TÉNYLEGESEN is Pótolni igyekeznek
a Földön és SzeRves-földiben TÉNYLEGESEN meglévő Hiányt,
és egyúttal abban is segíteni képesek,
hogy [meggyorsítva a keletkezett lelki és testi sérülések gyógyulását]
a Föld és SzeRves-földi visszailleszkedjenek
a tényleges fejlődési szakaszuknak megfelelő [Örök] Időbe és Minőségükbe/Működésbe.
Ezt nem egy „felgyorsított” vagy „erőltetett” formában/menetben fogja elérni a Föld és Élete, hanem ÉPÍTVE az eddig megélt életére, amely minden magában hordozott sértés és sérülés ellenére is Értéket teremtett, tapasztalatot, Gyógyítási Lehetőségeket és Erőket. Ezek a tapasztalatok mindazokban, akik részesei voltak ÖnMaGukat érintő Gyógyításoknak, Értékekké lettek/lesznek, még ha ezek ma sokszor fájó emlékek is... Az a „tudás”, amely a Föld Életévé lett/lesz, sok tekintetben hasonló azokhoz, amiket sok ma már „MaGosabb Minőségben” Élő Világ/Valóság is megtapasztalt a maga élete egy-egy szakaszában: minden nagyobb nehézségen keresztül-ment Világban/világban különleges tudássá érik a maga megtapasztalása.
Így van, így lesz ez a Föld esetében is. Hogy majd a Kiegyensúlyozási FolyaMATa előre haladásával „pontosan” milyen további Utat/Utakat választ a Föld és CSALÁDJA, az még a „jövő zenéje”, ám az bizonyos, hogy nagyon jelentős Gyógyítói Utak is indulnak majd a Földön átélt megtapasztalásokra alapozva. Ugyanakkor a Föld a SZ-Épség Világa is, ami nagyon különleges más ÉPÍTÉSI Utakban is megnyilvánul(hat) majd. Tulajdonképpen bármilyen Teremtési Út, amely majd elindul az Új Földön, egy kicsit mégis „kapcsolódni” fog a Gyógyításokhoz is, „érzésem szerint” „jelentős” „Gyógyító Erejük” lesz.
OmMÁÁTRé KJ
www.omah.extra.hu
| | |
|
|
|
A mai napra: |
|
„Más munkáját becsülni csak az képes, aki már maga is dolgozott.”
| | |
Áldozni
csak a benned lévő és általad LÉT-re hozott Szépséggel
másokat is SzÉpítve és gyarapítva,
Teljes és ÉP Szabad Akaratodból,
Szabad Akaratodat kinyilvánítva,
az Örök és Adott Élő KRISZTUSI Rendnek megfelelően
Lehetséges
és
Érdem-es.”
20100525 - Az Áldozatról - Szemelvények
A hibákról és a hibázásról:
A ’hibák’ segítenek ’nem-felejteni’ és ’felejteni’.
PIRAMIS - Őszintén akarok élni
Őszintén akarok élni,
Minden utam végigjárni,
Hinni abban, amire vágyom,
S ha hiszek benne küzdeni érte bármilyen áron.
Őszintén akarok élni,
És csak annyit elérni,
Jókedvem senkit ne bántson,
S ha fáj a szívem valamiért, ne nagyon fájjon!
Tőled csak annyit akarok kérni,
Hogy engedj őszintén élni,
Őszintén, szabadon, szépen,
Őszintébben, mint ahogy tegnap éltem.
Ne kelljen hazudnom senkinek
És hogyha valamit kérdezek
A válasz igaz legyen!
Szeretnék bízni mindenkiben,
Hinni, hogy nem fordul ellenem,
S nem árul el sosem.
AZ ERDŐ FOHÁSZA
Vándor, ki elhaladsz mellettem,
Ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege
hideg téli éjszakákon,
én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
és gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házad tartja,
és én vagyok az asztalod lapja,
az ágy, melyben fekszel,
a deszka, amelyből csónakod építed.
Én vagyok a házad ajtaja,
bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmész mellettem
hallgasd a kérésem:
NE BÁNTS!
ÜNNEP
Az Ünnepeknek fontos része az „emlékezés”, amikor a dicső vagy épp a kevésbé dicső tettekre/megélésekre, az elődökre is emlékeznek, és ezáltal egyfajta folytonosság alakul ki (marad meg) az Ősök, Elődök, a Gyökerek irányába is. Az emlékezés a legtöbb esetben ma még ’intő’ példa is lehet arra, hogy mit szükséges megváltoztatni, miben szükséges változni akkor, ha valami yobb és teljesebb Élet a cél ---
az „Ünnep” Valódi Lényege azonban minden esetben a[zon] „Jelen Megerősítése, amely elvezet a ’vágyott jövőbe’.”
Az Ünnep általában MEGERŐSÍTI az Élet egy olyan részét/szeletét, amely „továbbvitelre érdemes”, amelyben ELŐREMUTATÓ/előrevezető Példa vagy Út [Működés, Erő] Van Jelen.
(Részlet a 20110802 - Níitottság, Nyitás... írásból)
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
