20091202 - A Tulipán és a Liliom Hálója

  2011.08.13. 22:20

2009. december 1., kedd

 

A „Tulipán” és a „Liliom” Hálója

A közvetlen „szívtől-szívig” kapcsolódások különböző formái/szintjei

 

A SZÍVek Hálózataihoz kapcsolódó érzések/megértések:

Lótusz - Rózsa - Liliom – Tulipán [„méret” szerint. „Keletkezési sorrend” szerint inkább: Lótusz – Rózsa – Tulipán – Liliom]

Ahogyan haladunk a „kozmosz” Szíve felől a Galaxisba/Naprendszerbe, majd a „Föld egészére”, és a Föld MAG-jának mintájába.

 

A „Tulipán” leginkább a „Földanyának” [mint a Föld MAG-Minőségének] és MAG-Közösségének az alap-szív-mintája /kapcsolódási formája/.

 

A „TuLiPáNban” már „összeolvadva,

„EGGYÉ-válva” JELENVALÓ

a MindenHató által ADOTT [ALAP] Minta,

és az erre alapulva a FÖLD által VÁLASZTOTT Haladási Minta és Út.

 

A „Tulipánban” EZÉRT van jelen az Egység és Párosság Egy-idejűleg, hiszen

 

KÖZÖS Teremtés [Választás, Szabadság] eredménye:

EGYESÜLT Benne az Istentől kapott ALAP [a „pár” egyik fele]

és a FÖLD által választott haladási irány és út [a „pár” másik fele].

 

A „párok” által kijelölt minták és utak

(azaz az Isten által Adott ALAP és a Föld által választott ÚT]

SZERVES EGGYÉ lettek a FÖLD SZÍVÉBEN,

és így alakult ki az az „alap-forma”, Alap-Minta,

amely mint „Tulipán”

[azaz a leszülető Lélek Szellemhez való visszatalálásának majd újbóli Egyesülésüknek útja]

megFORMÁZÓDOTT [HNUM!] a FÖLD/Föld SZÍVÉBEN,

és ennek képe egyidejűleg rögzült [mint „a Föld SzeRves SZÍV-kapcsolódási-Mintája/Útja”]

a MindenHató SZÍVÉBEN is.

 

[Amikor tehát a MindenHató „figyeli” a Földet, a Föld SZÍVÉNEK megformált mintájára, a „Tulipán” „rezgésére” is figyel.]

 

A Tulipán-Háló a Föld Eredendően SzeRves [és SZABAD!] Szív-útjainak és Szív-kapcsolódásainak Alap-Mintáját rögzítő Háló. Miután ez a „Háló” és ÚT megformálódott [a Föld SzeRves MAG-jává vált], kiterjesztésre került [vagyis a Föld MAG Mintája – mint a Föld egész létére kiterjedő szív-kapcsolódások Rendnek megfelelően létre jött rendszere – átadásra került a Föld minden Nemzetsége és Családja, SzeRves Létezője számára a Liliom-Háló megalkotásával].

 

A Föld SZÍVÉNEK MAGA-Mintája [a szívtől szívig való kapcsolódás Isteni Mintája] a Föld MAG Nemzetségében (vagyis a többi Család és Nemzetség számára az Alap-Mintákat kiáramoltató/átadó Nemzetségben] a „Tulipán” Képében jelenítődött meg.

 

Amikor a Föld MAG Nemzetségében [más néven Sante di Om, EGY-HANG Nemzetség] az egyes létezők működtetni tudták a szívtől-szívig kapcsolódásaikat, ez a „beföldelt, SzeRvessé lett” [beért, működővé vált] Minta kiterjesztésre, kiáramoltatásra, átadásra került a Föld valamennyi más SzeRves létezője és közössége számára. A Föld Családjai és Nemzetségei ezután elkezdték kiépíteni a MaGuk SzeRves szívtől-szívig kapcsolódásait/működéseit, és így formálódott meg a tulajdonképpeni „Liliom-Háló”, azaz a Föld egészét átHató SzeRves (közvetlen) Szív-kapcsolódásokat lehetővé tevő Hálózat és Rendszer.

 

Érdekes azonban, hogy nem csak a Liliom-Háló fedi le az egész Földet, hanem a „Tulipán-Háló” is, de a két Hálónak RÉSZBEN mégis más a felépítése és szerepe. A  Tulipán-Háló a MAGOK/MAG-ŐRZŐK Mintája (és a MAGOK Mintája/LÉTE ÁtHatja az EGÉSZ Földet!), a  Liliom-Háló pedig a Föld EGÉSZ CSALÁDJÁNAK [már magvalósult, illetve most formálódó] SzeRves Szív(kapcsolódási) Mintája/Működése.

 

A MAGOKBAN „ÉLŐ” Módon Jelen Van [tulajdonképpen „egyben” és „mégis külön is”]

- a Tulipán-Háló csak a Föld MAG-jára jellemző „Teljes” Mintája,

- illetve ennek a „Teljes MAG” Mintának a FÖLDÖN MÁR ÉLŐVÉ LETT [azaz „Bíbor-Fény Minőségű”!], a Liliom-Hálóban megformálódott Mintája és Rendje is.

 

Talán még inkább érthetővé válik a „két” Háló szerepe, ha úgy közelítjük meg őket, hogy a Tulipán-Háló az az „Alap” és Minta, amely szerint épül a Liliom-Háló. A Tulipán-Háló azt a „Teljes” Élő-Mintát tartalmazza [vagyis nem pusztán egy „terv”!], amelyet a Földön élők a tanulási és tapasztalásai folyamataik során MaGukban és MaGuk által élővé kívánnak tenni --- vagyis „idővel” a Liliom-Háló úgy teljesedik ki, hogy (a jelenlegi tervek szerint) teljes egészében AZONOS lesz a Mintája/Fénye/Rezgése/Formája a FÖLD SZÍVÉBEN lévő Alap-Mintával [„a Tulipánnal”]. [A „tulipán” és a „liliom” elnevezések/Jelek, és a Hálók részben különböző, de bizonyos szempontokból mégis közös [Tő-ről eredt] „rezgéseit” jelenítik meg. A „megjelölés/név/képi-megjelenítés” azt a célt szolgálja, hogy egy közösség számára egyértelművé és könnyebben érthetővé legyenek a ma még „láthatatlan tartalmak” (gondolatok és érzések, „finomabb létezések”), hogy a beszéd/írás és képek által a szív és elme közös teremtő munkája tudatosabbá/célirányosabbá, összehangoltabbá lehessen.

 

A MAG Nemzetségen kívüli többi Földi Család és Nemzetség a „Szívében” nem hordozza a maga teljességében a „Tulipán” Mintáját ma még. Minden Család és Nemzetség a maga Családjára és Nemzetségére jellemző „kiindulási minták” szerint kezdte meg ÉP-ítkezését a Földön, és a maga választása szerint idővel kiTeljesítheti MaGában akár a „Tulipán” Mintájú [közvetlen] Szív-kapcsolódásokat is.

Emiatt van az, hogy az el nem pusztított ősi emlékek közül sok olyan képi vagy szövegbeli ábrázolás is van, amelyről a MAGOK (és mások) „nem tudják eldönteni”, hogy liliomot vagy tulipánt ábrázol-e. Ez azért van, mert egy MAG-Minőségű/gyökerű SzeRves Létezőben mind a „két” minta „külön-külön” és EGYBEN is jelen van: hordozza Szívében a Földre jellemző ALAP-SzívKapcsolódási Minta TELJESSÉGÉT [a Tulipánt], és annak a Föld elmúlt időszakaiban már ÉLŐVÉ LETT/TETT megvalósult Mintáját is [Liliom].

 

TN/NT

Képek: http://tudos.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=43404

 

Talán mindezek után az is érthetőbb már, hogy miért éppen „TulipáN” néven nevezi a magyar ember ezt a jelképet, és hogy a „szakrális” szavaknak megfelelően miért van „kapcsolódó értelme” e szónak akkor is, ha visszafelé olvassuk.

Szent Pál a Szent Koronán

 

Az elmúlt időszakokban [mivel a Föld Szív-útjai sérültek és korlátozottan működők/működtethetőek voltak] nagyon nehéz volt ráéreznie még az ŐRZŐKnek is mind a TULIPÁN [mint MAG], mind pedig a LILIOM [a MAG Mintáján már ténylegesen megvalósult forma és működés] lényegére. A korábban TÉNYLEGESEN már élővé tett közvetlen szív-kapcsolódások [melyek formaként többségében a Liliom-Hálóban öltöttek testet] lassan bezáródtak, és nagyon sok esetben a Földanya ezen „Bíborfénye” sem tudott megnyilvánulni.

 

Még régebben mesélte nekem az ÉN-em, hogy Jeruzsálem közepén volt egy [titkos] Liliom-kert, ez volt a város szent kertje. [S-O-LY-OM]

Amikor egy király a címerében és a szimbólumaiban használta a liliom képét, az a Földanya és KRISZTUS felé is jelezte, hogy „az egész Föld” érdekében, a Föld Igaz Rendjének megfelelően uralkodik. [Voltak természetesen olyanok, akik visszaéltek az ilyen jelölésekkel, ezekkel mindenkinek magának kell elszámolnia mind a Földanya, mind pedig KRISZTUS irányába.]

Amikor esetleg a tulipán képe is megjelenítődött, az közvetlen utalás volt a Föld MAG-Minőségére. A MAG-okról pedig tudjuk, hogy ők mindig a Földanya [és így az EGÉSZ CSALÁD] érdekében kötelesek cselekedni.

 

A Földön a Tulipán-Hálónak és a Liliom-Hálónak is UGYANAZ a legbelső magja vagy középPONTja, ami véleményem szerint azonos a Földhöz kapcsolódó Rózsa-háló középpontjával is. Ezek a középpontok a Föld SZÍVÉBEN elhelyezett TeremTői Lótusz MAG-jából erednek (vagy ott futnak össze).

A Liliom és Tulipán Hálót tehát kifejezetten Földi Hálónak érzem, és ebből a Liliom befed(het)i a teljes létezést (mint a szívek közti közvetlen kapcsolódások Mintája). A Tulipán-Háló is lefedi a Földet, de mint szív-kapcsolódás talán leginkább csak a MAGokra jellemző.

A Rózsa és a Lótusz Háló már a Földet [és a Föld Szív-kapcsolódásait] a Nagyobb [KRISZTUSI] CSALÁDBA Rendezi be.

Egymásnak részei ezek a hálók (egymást átHatják), és ma már ismét együtt értelmezhetőek és működnek.

 

Érzésem szerint a Tulipán-Hálóban az EGYSÉG Mintájának jelenléte [„ÖSSZETARTOZÁS, ÖSSZETARTÁS”] „hangsúlyosabb”, ugyanakkor a Párosság SzeRves Mintája is „ugyanolyan hangsúlyos”.

            A Liliom-Hálóban is jelen van az Egység-Tudatosság, de talán egy kissé hangsúlyosabb a párosság SzeRves megvalósulását segítő Minta-rész [ÖSSZEKAPCSOLÓDÁS” ~ mint az EGYSÉG megvalósítása felé vezető első lépcsőfok].

 

A Tulipán-Hálóban talán a [Liliom hálójához képest] hangsúlyosabban van jelen emiatt a „Rend” is, mégis kiegyensúlyozottan a Szabadsággal.

A Liliom-Hálóban pedig inkább a „Rendben gyökerező Szabadság” az igazán hangsúlyos.

 

Talán egy-két évvel ezelőtt jelent meg bennem gyakran az a gondolat, hogy [ma még] van valamilyen „áthidalást segítő csoport” a REND és a TELJES SZABADSÁG között. Nyilvánvalóan ez a gondolat is jelezte, hogy a Föld (!) lassan készen áll a MAGA (!) Szabadság-Mintáinak újra Életre keltésére.

 

            A most elkezdődött Gyógyítási/Kiegyensúlyozási Föld-korszak még „számít” az Isteni REND Közvetlen Szellemi Támogató (szükség esetén Közvetlen Segítői) szerepére, azonban a cél egyértelműen az ma már – és ennek megfelelően kell minden Kiegyensúlyozási FolyaMA(A)Tot is megtervezni és elvégezni – hogy a Föld Eredendő Szabadság-Rendje/Működése ismét Teljessé lehessen. Ez azt is jelenti, hogy még egy ideig szükség van egy olyan [elsődlegesen Szellemi] Jelenlétre a Földön, amely nagyon Határozottan és Szilárdan „tartja” a Föld ELMOZDÍTHATATLAN ALAPjait, és ugyanakkor pedig fokozottan ügyelni képes arra [SEGÍTENI IS KÉPES azt], hogy a Föld SzeRves Létezői a korábbi, mára már szükségtelenné vált korlátozásoktól mentesen elkezdhessék SZABAD életük megélését. Az „elmozdíthatatlan” REND „szilárdsága” és a Szabadság hajlékony és rugalmas természete [és ezeknek a ma még együtt zajló Kiegyensúlyozódása] ma még szükségessé teszi/teheti a Földön egy olyan SEGÍTŐI Család Jelenlétét, mely KÉPES ÁtHidalni úgy ezt „természetbeli” különbözőséget, hogy mind az ALAP megtarthassa a MaGa sértetlenségét, mind pedig a megnyilvánulásokra jellemző Szabadság újra felépíthesse magát. [Az ALAP-okra is fokozottan kell ügyelni addig, amíg a SZABADSÁG a Rendelt működésében KIEGYENSÚLYOZÓDIK.]  Képben mindig úgy jelent meg az erre vonatkozó „igény”, hogy ezek a különleges Létezők „egyik karjukkal/felükkel” biztosan/szilárdan kapcsolódnak a REND-hez, a másik, „rugalmas” karjukkal/felükkel pedig segítik/biztosítják a szabad mozgásokat. Tulajdonképpen a „Földi MÁT-ok” jelentős része ma már ilyen felkészültséggel/Mintával RENDelkezik.

MaaT

MaDár

            Már másik írásunkban is megemlítettük példaként [a PÁRossághoz kapcsolódóan] a „körzőt”. Ha a körző tű-végű szárát megfelelően rögzítjük egy pontban, akkor szabályos köröket tudunk rajzolni. A megrajzolt kör mérete minden esetben attól függ, hogy milyen távolságot határozunk meg a körző két szára között.
 

            A Földi MÁT-ok sok esetben a „körzőhöz” hasonlatosan működnek ma már, és a kört „rajzoló” részük/”karjuk”/szár(ny)uk gyakran egyre „oldottabbá” válik, ahogyan a „Krisztusi” ~ Szabad élet és a „más dimenziókhoz” való [közvetlen] kapcsolódások újra elérhetőekké lesznek.

 

[Az egyiptomi MÁÁT ábrázoláson (a madár-tollakkal ábrázolt) MÁÁT kezei/szárnyai is mintha a „körző” két szára lenne… Amikor a szárnyak teljesen nyitottak, akkor jelenthetik a szabadság TELJES érvényesülését.

A fentebb lévő rajzon ÍZISZ (a Földanya) előtt térdelő MÁÁT szárnytartása talán utalhat az akkor érvényesülő „szabadság-fokokra”. Ha a Rendet követő „átlag” embereket tekintenénk, vajon mekkora „szabadságfokot” mutatott volna MÁÁT „mérlege”/szárnya az elmúlt néhány ezer és pár-száz évben…?]

 

*****

 

„Azt mondom ezért nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál? ²⁶Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek - mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk? ²⁷Ugyan ki toldhatja meg életét csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik? ²⁸Hát a ruházat miatt miért nyugtalankodtok?

Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek: nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak, ²⁹mégis, mondom nektek, még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. ³⁰Ha a mezei virágot, amely ma virít, holnap pedig a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor benneteket, kishitűek, nem sokkal inkább? ³¹Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? ³²Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. ³³Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! ³⁴Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja.”

 

*****

 

„II. Mohamed török szultán 1453-ban elfoglalta Konstantinápolyt, majd a Kárpát-medence a XVI. század közepéig török kézre került. A mohácsi vészt követően (1526 után) a bécsi udvar érdeklődése a Törökországban termesztett különleges növények felé fordult. Bécs utasította a szultáni udvarnál levő követét, hogy kíséreljen meg tulipánokat beszerezni. 1554-ben a szultán tulipánhagymákat adott Ausztria isztambuli nagykövetének. A növények vizsgálatát a bécsi udvar holland származású botanikusára, Clausiusra (valódi nevén: Charles de l'Ecluse) bízta, aki a hagymákat kísérleti célokra különböző helyekre elküldette (A "tulipán" nevet is Clausiusnak tulajdonítják, aki nem vette át a tulipán török nevét, a "lalét"-t). Holland kertészek neszét vették a különleges növénynek és egy éjjel kilopták a hagymákat a földből. A tulipánok így szabad termesztésre kerültek és gyorsan elterjedtek. Különleges láz, a tulipánmánia kerítette hatalmába Hollandiát; az emberek nagy fogadásokat tettek a tulipán színére, nagyságára és növekedésére.”

 

[Biztosan nagyon ügyes volt a holland botanikus, hogy ilyen magyarul yól értelmezhető szakrális nevet adott a növénynek… KJ]

„…a tulipánok bölcsőjét Keleten, sokkal távolabb, nevezetesen Közép- vagy Belső-Ázsiában kell keresni. Itt van e növény géncentruma is". A vadon élő tulipánok "hazája" Közép-Ázsia, ahol 125 vadtulipánfaj ismert. Az elsődleges génközpontja, azaz eredő helye feltételezhetően a Tien-san és a Pamír-Aláj hegység, ahol egy 1000 km sugarú körben 51 fajtája határozható meg. A tulipán Eurázsia területén sokfelé őshonos; Európának is vannak őshonos tulipánfajai. A Kárpát-medencében a Kazán-szorosban és a Vaskapuban él a 40-50 cm magas áprilisi virágzású Tulipa hungarica Borbás - a sárga tulipán; ennek alfaja a Tulipa hungarica subsp. undulatifolia (Roman), a hullámos szélű levelű, illatos virágú lilás portokú magyar tulipán. (Ennek elterjesztése Magyaroszágon folyamatban van.) A tulipán Belső-Ázsiában régtől ismert növény, hagymáját fogyasztották. Amikor bekerült a kertekbe egyúttal dísz volt, és élelemként is szolgált. Ezután, felfedezve a tulipán gyönyörűségét a vezetők kerti díszévé, a hatalom és a gazdagság jelképévé vált.

A tulipán korai Kárpát-medencei és ázsiai előfordulása

A magyar tulipománia 1904-1906-ban társadalmi mozgalmat indított az akkori kormány ellen és jelvényeként a tulipánt választotta. Ekkor politikai céljaik támogatására a magyar politikusok hozzátartozói tulipánkertek alapítására hívták fel a társadalmat. Az első bizonyíték az "ősmagyar tulipán" mellett 1904-ben jelent meg a Kert című folyóiratban Rahiczky Jenő tollából. Vaszary Mihály 1907-ben kimutatta munkájában, hogy a honfoglaló magyarok díszítőművészetében mindenütt megvan a tulipán, sőt ott látjuk az árpádházi- és vegyesházi királyaink pénzein, címereiben, a koronázó paláston, Mátyás király trónkárpitján és főleg régi tulipános ládáinkon stb. E korai szerzők munkáit a "tudomány" nevetségessé téve elhallgattatta. Újabban azonban immár tudományos felkészültséggel előbb Takácsy Elek Hollandiában élő magyar tulipánnemesítő, majd Érdy Miklós publikálták a tulipán-motívum korai Kárpát-medencei előfordulását.

A tulipánnak motívumként való előfordulása időrendi sorrendben visszaszámlálva ma a következő képet mutatja: a XVIII-XIX. századi előfordulása fán, kerámián, tojáson, bútoron, fémen stb. közismert. A XVII.századból - 1692-ből - Miskolcról tulipános tál, 1694-ből Bethlen Kata terítőjén tulipán van. A török idők előtt, XVI. századi, 1520-ban készült Erdődy-Bakócz kódex (E-B Graduále) iniciáléján, az 1515-ből származó Jordánszky Kódex címlapján és Mátyás király bibliájának bőrkötése borítójának mind a négy sarkában van tulipán. A XV. századi Castello Ithalico 1481-ben készült Kálmáncsehi-breviáriuma több lapján, az 1490 előtti Festetich-Kódexen a Kinizsi-címerrel indák közötti madár és számos háromosztatú tulipán látható. Mátyás király és Beatrix címeres tányérján, majolikapoharán és kelyhén tulipános a szegély. A XIV. század egyik 1340-ben készült missáléján, Károly Róbert és Nagy Lajos pénzein az Anjou-liliom szirmai között tisztán kivehetők a tulipánok; a Képes Krónikában és III. Béla király címerében pedig piros mezőben kék tulipánok figyelhetők meg. A XIII. század (Kun László, IV. Béla, II. Endre) pénzei további meglepetést szolgáltatnak. A XII. századi esztergomi királyi kápolna ("ítélkezőterem") oroszlános freskóján hármas osztatú indavégi tulipánok vannak az 1190-es évekből. Hasonlóak láthatók egy székesfehérvári kőpárkányon és az 1015-ben alapított pécsváradi bencés apátság egyik oszlopfőjén. A XI. századi veszprémi kőfaragó műhely kőfaragói frízeken palmettás tulipán-díszeket alkalmaztak.

1031-ből származik az eredetileg miseruhának készült a XII. században átalakított koronázó palást. Gazdagon díszített szegélyének szimbolikája hármas: emberi, állati és növényi. Szent István közvetlen bal keze felé eső madárpár között egy nagy hármas osztatú tulipán több helyen indavégi tulipánok vannak. A Magyar Szent Korona Szent Tamás képének zománcos lemezén és a felső "Pantokrátor" két oldalán indavégi tulipánok fordulnak elő, de találunk tulipánt honfoglaló magyar szablya markolatán, szíjvégeken és ruhadíszeken. X, sőt a IX.. századba nyúlhat vissza Ajtony címere, amelyen a hátsó lábain álló oroszlán mellső lábai közt piros tulipánt tart. Tulipán látható a szolnok-strázsahalmi tarsolylemezeken. A IX. századra keltezhető az Attila-kardjaként ismert szablyán, - amely Álmosé vagy Árpádé lehetett - indavégi tulipánok láthatók. A IX. századira keltezett nagyszentmiklósi kincslelet 2. számú korsóját indavégi lándzsás tulipánokkal díszítették.

A levédiai Csertomlikben talált kardmarkolat is tulipánsorral van díszítve. A IX. vagy VIII. századi Volga menti Tankajevkán talált tarsolyfüggesztő lemez szétnyitott szirmú palmettás tulipánt ábrázol. Tulipán és szív együtt fordul elő a martinovkai VI. századi szíjvégen és ez előtt számos belső-ázsiai leleten. A Kr.előtti V. századi Altaj-hegységi Pazyrik halomsíros temetkezéseiben bőven akadunk tulipán-ábrázolásra bőrpalackon, rátétes lemezen és szőnyegen. Előkelő szkíta lován pettyes kacagányban jelenik meg a temetkezésnél használt szőnyegen az anyaistennő előtt, aki ülve fogadja az elébe járulót és kezében olyan életfát tart, amelynek számos indás ága hármas osztatú tulipánban végződik. A legkorábbi ismert tulipán-ábrázolás a Kr. előtti VII. századból való egy dél-kaukázusi szkíta leletből Ziwiyeből. Aranyból készült pecsétnyomón öt vastagodó hasban végződő tulipán van.

A tulipánokról szóló munkáját Érdy Miklós így fejezi be: "A magyar díszítőművészet tulipán-motívumát tekintve a szkíta kultúrkör hiedelemvilágáig visszamenő egyezés -, amelynek az ázsiai türk népek az örökösei - jelzi azt, hogy milyen környezetben és hol folyt le a magyarság korai története. Mindezek nem azt jelentik, hogy a tulipán őshazája a Kárpát-medence, hanem azt, hogy ezt a virágot a különféle jelentéseket hordozó jelképeivel együtt magunkkal hoztuk az őshazánkból, ami szükségszerűen egybeesett a tulipán géncentrumával, amely területre az ősi tulipánfajtáknak - vadtulipánoknak - ma is 50-55%-a esik.

A magyar tulipánmotívum eredete

 Nemcsak a szablya, a lószerszám, az övveret és az íj kapcsolja a magyarokat a keleti népekhez, hanem a tarsolylemezeken, más díszítési eszközökön megnyilvánuló művészi szemlélet is. A vad tulipán géncentruma vidékén a népművészetben korán megjelenik a tulipánmotívum, hiszen a tulipán-motívumot maga a természet kínálja. A sztyep szürke egyhangúságában minden tavasszal újra és újra visszatérő üdítő, felemelő élmény a hirtelen kiviruló vad tulipánok piros, fehér és sárga színfoltja a szerelmi vágy legintenzívebb feléledésének időszakában. A tulipános táj képe lesz a legüdítőbb, legmélyebb természeti élmény a kemény hideg és a tikkasztó perzselő nyár megpróbáltatásaival, szenvedéseivel szemben. A tulipán a szépség, a szerelem, a szeretet, a tisztelet, a kegyelet és az elismerés érzéseit, élményeit keltette fel az ottlakók lelkében; formája és színe pedig ezeknek az érzéseknek lett közvetítője népi művészetükben és közhasználati tárgyaik díszítésén. Ezeknek az érzéseknek időben megszakíthatatlan, nélkülözhetetlen kifejezési vágya, mint minden nemzedék törvényszerű lelki szükséglete, az érzésekkel együtt azok kifejezési eszközét, a tulipánformát megszakíthatatlan időbeli folytonosságban közvetítette számunkra a pusztai élet korszakától egészen napjainkig. Hogy a tulipán, mint díszítőelem milyen mélyen konzerválódott népi kultúránkban, legfőbb bizonyítékát abban látjuk, hogy a keresztény kultúra és a "magasművészet" korstílusainak az ősi világszemlélettel ellentétes minden fölényes hatása ellenére a tulipán-motívum fennmaradt minden népművészeti tájunkon olyan egyszerű formában és alkalmazásban, mint amilyent ősi népdalaink elemeiben és felépítésében tapasztalhatunk. Fennmaradt, mert a nép sok elnyomása között felismerte ősi jelentését, benne népi érzéseinek, vágyainak szabad kifejezési eszközét látta, ez elevenítette fel azt a mélyen konzerválódott közösségi érzést, melyet még a keleti puszták élménye alakított ki a magyar nép lelkében.

Népi díszítéseinken valóban igazolható, hogy a magyar nép a keleti tulipánformát konzerválta hagyományaiba és ez tartalmat és belső jelentést tulajdonított neki. Hogy növénymotívumok tapasztalatai alapján sajátos természeti tájak jellemző növényei voltak, azt a művészetből vett tényekkel igazolhatjuk. Szinte minden földrajzi tájnak volt egy-egy jellemző növénye, mely mennyiségével, képzeletet felkeltő alakjával és színével magára vonta az élményei kifejezésére vágyó ember figyelmét. Ilyen növény volt a trópusi Egyiptom lótuszvirága, az asszírok palmetta-növénye, a pálma, a kínaiak bambusznádja, a japánok cseresznyevirága, a görögök akantusza, a mediterrán népek babérja és a mérsékelt égöv lakóinak a cserfája stb.
 

A pusztai vad tulipán így vonta magára a belső- és középÁzsiai lovas figyelmét. A magyar nép ezer évekig élt a vadtulipán előfordulási tájain, ezért naiv feltételezés az az állítás, hogy a szomszéd népekkel ellentétben csak ő nem alkalmazta népművészetében a tulipánt és azt mai hazájában vette át. Közismert, hogy a tulipán az egész Kárpát-medence összes magyartelepülési tájain díszítő motívum. Németh Gyula történész szerint "a magyar őstörténet számára a tulipán díszítő elemből és a vadtulipán növényföldrajzából levonható irány ugyanúgy Belső-Ázsia és Közép-Ázsia felé mutat, mint az embertan, a népköltészet, a népdal és minden történeti forrás maga is.

[„Keleti” ~ a „kezdeti”, eredő. KJ]

Forrás: http://istvandr.kiszely.hu/ostortenet/027.html

 

*****

 

Az „esztergomi oroszlán”:

[Csak egy kis játék: „(e)SZ”- szeretet, „TÉR”, „G”-ég, „OM”- a MINDENségből eredve és oda igyekezve]

 

Oroszlán >>> „Szív” [szívhez kapcsolódó tengelyek/minőség]

Az „égbe nyúló tengely” tetején határozottan felismerhető a „TeN” ligatúra [amely folytatódik a „két teremtői örvényben --- vagy azokból ered…].

Az „indák” mozgása utal a [szabad, Rendes] kapcsolódásokra. Az oroszlán mozdulata [horizontális tengely] sugallja, hogy a jövő SzeRves folytatása a már elmúltnak. A kép MAGA A JELEN.

 

„Ahogy fent, úgy lent” – ahogyan a földbe be van gyökerezve az élet, úgy gyökerezik az az Istenben, Egekben is.

Az oroszlán teste „alatt” és „felett” futó [élet]vezeték akár képben megjeleníthetné a fizikai test alatt és felett elhelyezkedő (sokáig korlátozottan működő] „csakrákat” [kapcsolódási pontokat/területeket] is. A „test” alatti csakrák a Földanya testéhez és Rendjéhez, valamint a Földanya „méhében” lévő „Élet/Lélek-Kristályhoz” kapcsolnak. A „test feletti” csakrák a különböző földi és égi családokhoz való kapcsolódásokat biztosítják [idővel akár majd közvetlen szív-kapcsolódások útján is, ha azok a SzeRves úton újra kiépülnek].

Az oroszlán mellkasa előtti díszítés a „szívéből kifelé”, előre áramlik, és a minta kiképzése emlékeztet a „Nyilasra” is.

[„A szív vezessen utadon!”]

[„Szív-Út”]