|
20091020 - Gyöngy II.
2011.08.14. 21:29
2009. október 19., hétfő, október 20., kedd
GYÖNGY (II.)
Egyszer régen, mikor még nem volt bánat,
S a kék vizekben tündökölt a hold,
Tündér leány állott a tenger partján,
S a hab lágyan, szerelmesen dalolt...
De egy este... messze észak felől
Orkán hadával érkezett a tél,
A tündér sírt és fényes könnyeit
Zúgó tengerbe hullatta a szél...
Aztán elment... a tenger várta, várta,
És fodros habja többé nem dalolt.
Ködös, borongós, néma éjszakákon
Sötét vizén nem tündökölt a hold...
S a mélybe hullott tündér könnyekből
Lettek a fényes igazgyöngy szemek...
A gyöngyhalász néha megtalálja
A mélybe rejtett tündér-könnyeket...
Én is ilyen gyöngyhalász vagyok,
És verseim az igazgyöngyszemek...
Egyszer lelkembe zokogott egy tündér
S azóta néha gyöngyszemet lelek...
(Ifjú Erdély 1925)
*****
„Hogy az ókor népei a gyöngy keletkezésének kérdését kutatták volna, arról nincs tudomásunk, maradt reánk azonban néhány kedves meséjük, melyek a gyöngy születésével foglalkoznak. Minden esztendőben egyszer, Nisan hó 16. napján, mesélik az indusok, mikor halvány rózsásan kezd derengeni a hajnal, a gyöngykagylók százezrei emelkednek a tenger felszínére, hogy héjukat kitárva, egy-egy csepp harmatot felfogjanak.
Néhány perc és a rengeteg kagyló egyszerre zárja teknőjét, majd vissza süllyed a mélybe. A felfogott ragyogó harmatcseppek pedig szelíd fényű gyöngyökké változnak át.” [Forrás: http://mek.oszk.hu/03000/03090/html/02.htm ]
A gyöngy-szerű képződményekre Buddha és számos jelentős buddhista nagymester hamvai között bukkantak. A buddhista szemlélet szerint a gyöngyök a magas szintet elért mesterek spirituális értékeinek, együttérzésének az „esszenciái”. Az ilyen ereklyéket a világon mindenhol sztupák, templomok és kolostorok szentélyeiben őrzik.
*****
http://www.korosi-emlekpark.hu/hun/ereklye.php
Csodás ereklyegyöngyök
2500 évvel ezelőtt, miután a Szkíta Bölcs Buddha, a Megvilágosult, elhagyta testét, hamvai között tanítványai csodálatos módon gyöngyökhöz hasonló ereklyéket találtak oly nagy mennyiségben, hogy nyolc vázát töltöttek meg velük. E felbecsülhetetlen értékű kincseket elosztották India nyolc nagy királya között, akik nyolc sztupát építettek az ereklyék elhelyezésére és tiszteletére. Buddha eredeti ereklyéiből az idők folyamán csodálatos módon újak születtek, s így számban megsokszorozódtak, és eljutottak minden buddhista országba.
Sem a hamvak között talált ereklyegyöngyök létrejöttére, sem pedig csodás szaporodásukra nincs természettudományos magyarázat. Hogyan kerülnek bizonyos emberek hamvai közé e gyönyörű, fénylő, apró gyöngyök, melyek ragyogó színekben pompáznak az anyagelvű szemlélet számára megoldhatatlan rejtély.
A buddhista magyarázat így hangzik: Az ereklyegyöngy (tibetiül: ringszel) a szellemi megvalósítás anyagi esszenciája. Létrejötte a személy magas szintű szellemi megvalósulásának köszönhető. A megvilágosultak végtelen együttérzéséből születik azért, hogy jelenlétük haláluk után is elérhető legyen sokak számára.
Mi az ereklye?
Ha ereklyére gondolunk, hajlamosak vagyunk olyan holt, élettelen és esetleg nem tetszetős dolgokra gondolni, mint ruhadarabok, csontok vagy fogmaradványok. Ezek az ereklyék nem ilyenek. Amikor egy szellemi vezetőt elhamvasztanak, szép, gyöngyszerű kristálygolyókat lehet találni a hamvak között. A tibetiek ezeket ringszelnek hívják. Ezek az ereklyegyöngyök különlegesek, mivel a szellemi mester kvalitásainak lényegét tartalmazzák. Az ő belső tisztasága jelenik meg ereklye alakjában. Az igazi mesterek nem beszélnek képességeikről. Az ereklyék fizikai bizonyítékai annak, hogy egy tanító megvalósította életében az együttérzést és a bölcsességet.
*****
Mt 7,6:
„A szent dolgok
Ne adjátok a szent dolgokat kutyáknak, és gyöngyeiteket ne dobjátok a disznók elé, nehogy eltapossák azokat lábukkal, és megfordulva széttépjenek titeket.”
*****
http://www.thesecret.hu/node/171
A lélek éneke
Kelet-Afrikában van egy törzs, ahol a gyerek megszületésének idejét nem a világrajövetelének napjától, sőt nem is a fogantatás napjától számítják. E törzs számára a születés kelte azt a napot jelöli, amikor a leendő anya először gondol majdani gyermekére. Az anya, amikor úgy érzi, eljött az ideje, hogy gyermeke legyen, elvonul az erdőbe, és magányosan ül egy fa alatt mindaddig, amíg bensőjében meghallja gyermeke énekét.
Amint ez megtörtént, az anya visszatér a falujában, és megtanítja az éneket a leendő apának. Ezután ezzel az énekkel hívogatják a gyereket. Miután a gyerek megfogant, az asszony a méhében hordott kisbabának énekel, és megtanítja a dalt a falu bábáinak és öregasszonyainak, akik a vajúdás alatt és a születés csodálatos pillanatában ezzel az énekkel köszöntik a gyermeket.
A szülés után valamennyi falubeli megtanulja az újszülött énekét. Ez a dal ezután élete minden fontos pillanatában elkíséri. Ezt éneklik neki, amikor valami baja esik, ezét éneklik győzelmek, szertartások, felavatások alkalmával vagy a házasságkötési ceremónián. Amikor élete végén szerettei összegyűlnek a halálos ágyánál, utoljára hangzik fel a dal.
Jack Kornfield
*****
BOTTICELLI: Vénusz születése
*****
http://hu.shvoong.com/books/mythology/1665512-csongor-%C3%A9s-t%C3%BCnde/
Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde
[„1830-ban keletkezett: műfaja: drámai mesejáték. A történés ideje egy nap, de ezt a szerző szinte kozmikus méretűvé növelte. Helyszíne kettős: tündérvilág és valóság. Csongor nem léphet be a tündérvilágba, Tünde pedig a valóságba. Csak a kertben találkozhatnak. (valóság és a meseország határán)…”]
http://www.mek.oszk.hu/01000/01010/01010.htm
Petőfi Sándor: János vitéz
„Tündérországban csak híre sincs a télnek,
Ott örökös tavasz pompájában élnek;
S nincsen ott nap kelte, nap lenyugovása,
Örökös hajnalnak játszik pirossága.
Benne tündérfiak és tündérleányok
Halált nem ismerve élnek boldogságnak;
Nem szükséges nekik sem étel, sem ital,
Élnek a szerelem édes csókjaival.
Nem sír ott a bánat, de a nagy örömtül
Gyakran a tündérek szeméből könny gördül;
Leszivárog a könny a föld mélységébe,
És ennek méhében gyémánt lesz belőle.
Szőke tündérlyányok sárga hajaikat
Szálanként keresztülhúzzák a föld alatt;
E szálakból válik az aranynak érce,
Kincsleső emberek nem kis örömére.
A tündérgyerekek ott szivárványt fonnak
Szemsugarából a tündérleányoknak;
Mikor a szivárványt jó hosszúra fonták,
Ékesítik vele a felhős ég boltját.
Van a tündéreknek virágnyoszolyája,
Örömtől ittasan heverésznek rája;
Illatterhes szellők lanyha fuvallatja
Őket a nyoszolyán álomba ringatja.
És amely világot álmaikban látnak,
Tündérország még csak árnya e világnak.
Ha a földi ember először lyányt ölel,
Ennek az álomnak gyönyöre tölti el.
27
Hogy belépett János vitéz ez országba,
Mindent, amit látott, csodálkozva láta.
A rózsaszín fénytől kápráztak szemei,
Alighogy merészelt körültekinteni.
Meg nem futamodtak tőle a tündérek,
Gyermekszelídséggel hozzá közelgének,
Illeték őt nyájas enyelgő beszéddel,
És a szigetbe őt mélyen vezették el.
Amint János vitéz mindent megszemléle,
S végtére álmából mintegy föleszméle:
Kétségbeesés szállt szivének tájára,
Mert eszébe jutott kedves Iluskája.
"Itt hát, hol országa van a szerelemnek,
Az életen által én egyedül menjek?
Amerre tekintek, azt mutassa minden,
Hogy boldogság csak az én szivemben nincsen?"
Tündérországnak egy tó állott közepén,
János vitéz búsan annak partjára mén,
S a rózsát, mely sírján termett kedvesének,
Levette kebléről, s ekkép szólítá meg:
"Te egyetlen kincsem! hamva kedvesemnek!
Mutasd meg az utat, én is majd követlek."
S beveté a rózsát a tónak habjába;
Nem sok híja volt, hogy ő is ment utána...
De csodák csodája! mit látott, mit látott!
Látta Iluskává válni a virágot.
Eszeveszettséggel rohant a habokba,
S a föltámadt leányt kiszabadította.
Hát az élet vize volt ez a tó itten,
Mindent föltámasztó, ahova csak cseppen.
Iluska porából nőtt ki az a rózsa,
Igy halottaiból őt föltámasztotta.
Mindent el tudnék én beszélni ékesen,
Csak János vitéznek akkori kedvét nem,
Mikor Iluskáját a vizből kihozta,
S rég szomjas ajakán égett első csókja.
Be szép volt Iluska! a tündérleányok
Gyönyörködő szemmel mind rábámulának;
Őt királynéjoknak meg is választották,
A tündérfiak meg Jánost királyokká.
A tündérnemzetség gyönyörű körében
S kedves Iluskája szerető ölében
Mai napig János vitéz őkegyelme
Szép Tündérországnak boldog fejedelme.”
*****
http://www.zeneszoveg.hu/lyrics.php?lc=592
Omega: Gyöngyhajú lány - dalszöveg
„Egyszer a Nap úgy elfáradt
Elaludt mély zöld tó ölén
Az embereknek fájt a sötét
Ő megsajnált, eljött közénk
||: Igen, jött egy gyöngyhajú lány
Álmodtam, vagy igaz talán
Így lett a föld, az ég
Zöld meg kék, mint rég :||
A hajnal kelt, ő hazament
Kék hegy mögé, virág közé
Kis kék elefánt, mesét mesélt
Szép gyöngyhaján alszik a fény
||: Igen, él egy gyöngyhajú lány
Álmodtam, vagy igaz talán
Gyöngyhaj azóta ég
Mély tengerben él :||
Mikor nagyon egyedül vagy
Lehull hozzád egy kis csillag
Hófehér gyöngyök vezessenek
Mint jó vándort fehér kövek
||:Igen, hív egy gyöngyhajú lány
Álmodtam, vagy igaz talán
Rám vár gyöngye mögött
Ég és föld között :||”
http://www.youtube.com/watch?v=bktcjYc71Fo
Álomarcú lány
www.omah.extra.hu
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
