„Talán a megbocsátásra mondott nemet, hiszen az zaklatta fel az utolsó képekben a legjobban, hogy „a csillagot leszakították róla.”

A legmélyebb fájdalma a „katonának” az elvesztés volt, hiszen ki is mondta: „már nem akar elveszíteni többé senkit” (!). [Talán nem túl merész a hasonlat: mintha KRISZTUS vagy az Istenanya fájdalma szólalna meg, a „Lélek” fájdalma.] Valószínűleg a ’csillag’ leszakításának van egy allegorikus, mélyebb tartalma is itt, méghozzá a fény elvesztése magában és a szeretteiben is. Ha valakiben sok a fájdalom és a harag, akkor ezt kevéssé látja tisztán, és főleg csak a fizikai síkon értelmezi az elvesztést, gyakran tárgy képében megjelenítve [itt „Más” „veszi el” „tőle”.]. Itt azonban a csillag megítélésem szerint a maga belső fénye elvesztését is szimbolizálta, hisz mindazokat elvesztette, akiket szeretni tudott...

            Lehet a ’csillagnak’ egy másik értelmezése is: a NAPOT gyakran használják a férfi, atya szimbólumaként, a HOLDAT a nő/anya/anyaság szimbólumaként, és ha ezt a sort folytatjuk, akkor a gyermek a CSILLAG. A fenti történetben is elvesztette a „katona” a gyermekét (és a feleségét is) (legdrágább kincseit) – jelen életében pedig az összes felmenőjét, talán testvérét is. [Talán] Gyermeke még lehetne… ha a félelmeit meggyógyíthatná a Megbocsátás Fénye… „ÚT” van „előre”, s ha azt követi, akkor a Csillag is visszakerülhetne a helyére, a szívébe --- vagy gyermekként a „kezébe”…

            A ’csillag’ leszakítása az előzőekre figyelemmel a „Belső gyermek” [Lélek] sérülésének, a Bizalom teljes elvesztésének megjelenítése is lehet, ezeknek ismét a helyükre kell kerülniük, hogy a ’csillag’ a belső Fény által ismét Fényessé lehessen…

            Az „Irak” megjelölésnek is lehet „valós” és szimbolikus értelme is. Érdemes a szó hangzását is talán elemezni, és a helyzetet is (vagy a földrajzi hely mai háborús helyzetét): TESTVÉREK (egy nép tagjai) ölik egymást… nem kell messzire menni, ismerjük ezt a helyzetet… Véget kell vetni az ÉRTELMETLEN öldöklésnek, hisz csak nyomorúságot és fájdalmat hoz minden érintettnek… Hol az egyik oldalnak nagyobbak a veszteségei, hol a látszólagos „másik” oldalnak…

            Érdemes felfigyelni arra is, hogy a történetbeli szereplő „módosabbnak” vallja magát. Kicsit más irányú értelmezés szerint talán valamiféle „nemes” [Küldött vagy „nemesebb/fejlettebb Lélek] is lehetett [utalva talán arra az időszakra, mikor még élt benne a szeretet], akinek esetleg lett volna lehetősége közvetítésre a háborúskodók között, vagy valamilyen más lehetősége arra, hogy a háborús helyzet közelebb kerülhessen a békesség beköszöntéhez [vonatkozhat ez az egyéni életre, de akár nagyobb közösségre is]… [Ebben az értelmezésben a csillag leszakítása – a halál bekövetkezte után – utalhat a vállalt feladat nem-teljesítésére.] Talán a család elvesztésének fájdalma képtelenné tette már a belső hang/sugallat meghallására „akkor” „korábban”, és így elveszett egy lehetőség, mely közelebb vihetett volna a békéhez… kívül és belül egyaránt…

            Eszembe jutott Hunyadi Mátyás… aki ígéretet tett az ország (és a békesség megőrzése) érdekében testvére gyilkosai felé, hogy nem fogja megbosszulni bátyja halálát… Pedig fájdalma nagy lehetett… de szeretete még nagyobb volt Isten iránt, és felelősség-érzete a saját élete, az ország, a „Reá-bízottak” irányában… és a gondolatok/elemezgetések [színek, számok…] a személyes megérzések alapján folytathatóak még tovább… Mindenképpen érdekes annak a megfejtése, hogy „bombázóval lőnek”, és fekete géppuskát kapott --- ugyanakkor pedig az 1700-as éveket jelölte meg a szóban forgó halál idejének. Ugyancsak a múlt-és-jelen-kapcsolatára utal a ruházat megjelölése magán és az ellenségen. Komoly jelentősége van a halál bekövetkezési módjának: „szív-lövés” --- ismét csak a szívben lévő mély sérülésekre utal… Olyan mélyek talán ezek a sérülések, hogy jelenleg a szív egyáltalán nem képes megnyílni, talán erre utal a meg-megjelenő izgatottság… Vagy épp arra is utalhat az izgatottság, hogy a szív lassan-lassan készül megnyílni, de még csak óvatosan lépked --- és mikor a gyógyító érzékeli ezt az izgatottságot, akkor „lassít” egy kicsit, más felé tereli a szót, nem sürget… óvatos és szeretet-teljes gyógyításra van szükség, és türelemre a gyógyulótól és gyógyítótól is. Egy ismerősöm meglátása volt, hogy talán „túl gyors” volt a szív-nyitási szándék, és erre utalt a határozott „NEM”: lassabban, mert még nem vagyok kész/képes a gyorsabb nyitásra…

„A határozott "nem" inkább a túl gyors újjászületésnek szólhatott, a megfelelő feldolgozás hiányának...”

Még egy fontos „tanulság”: a szeretet-teljes közegben, olyan emberek közelében, akikben szeretet-teljes elfogadás van a másik iránt, gyorsabbak a gyógyulások. [„Egymást-Kiegészítőség Rendje] Az „Áramló” információ és szeretet-energia segít finoman felismerni a legmegfelelőbb gyógyítási eszközöket és lehetőségeket… melyek talán egyre gyakrabban majd olyan „formában” jelennek meg, melyekre „legmerészebb álmainkban” sem gondoltunk volna. Nem szabad elfelejteni: Új korszakába lépett a Föld, és új energiák vannak jelen, új módszerek jelennek meg majd a gyógyítások terén is. Újabb (sok esetben talán láthatatlan) Segítőkkel ismerkedünk majd meg, új dolgokat tanulunk és tapasztalunk…és talán amíg korábban egy gyógyulás évekig is eltarthatott, az a „Hála Pillanatában” (a Jelenben) azonnal meg is történhet: „csak úgy” – ha már készen áll rá a test és Lélek…

            Fontos az is, hogy a „Segítő” ne „csak” elméjével legyen segítőként jelen, hanem hallgasson szíve vezetésére. A „szív” mindig „megsúgja” a megfelelő kérdéseket és vezetést…

            Az is érdekes lehet például egy ilyen történetben, hogy mindenki a „MAGA” mintái/feladata/problémái szerint kezdi el értelmezni:

azokra a „képekre” ismer rá [azoknál „áll meg”]

(egyre mélyebben, ahogyan érzései és gondolatai egyre mélyebbre vezetik),

melyek a MAGA útján segíthetik.

Nyilvánvalóan egy gyógyítónak ilyen helyzetben – szíve vezetésével – a tőle segítséget kérőre kell fordítania a figyelmét, és egy közös útkereséssel, a gondolatok és érzések finom és határozott vezetésével együtt megtalálják az elrejtett/feltáruló/megnyíló „leg-megfelelőbb” segítségeket [tulajdonképpen a gyógyuló találja meg a számára legmegfelelőbb utat, és ebben támogat(hat)ja egy gyógyító].

A „képekre ismerés személyre-szabottsága” különösen igaz azon írásokra/lejegyzésekre, melyeket a MaGosabb ÉN-ek „mások számára is” [a „nyilvánosságnak”] szánnak. MINDEN írásnak (képnek, gondolatnak, érzésnek) szám-talan (szó szerint szám-talan) értelmezési síkja/kapcsolódása van, ez az amit úgy is neveznek, hogy „több szinten értelmezhető az írás”:

mindenki a maga megélt szintje szerint Neki szóló információkat veszi magához belőle.

„Idővel” aztán, egy „magasabb” érettség mellett átolvasva ugyanazt az írást

már egészen más, mélyebb tartalmakat is felismer benne az ember.

 Ez a fajta [lelki és szellemi] ÉRÉS egy csodálatos folyamat a Föld emberében --- és ahogyan az ember érettebbé lesz, többnyire úgy jelenik meg benne az igény arra, hogy megszerzett tudásával mások segítőjévé legyen --- és ezáltal további új tapasztalások nyílhassanak meg a számára. Ez a különleges, a „MAG”-ból jövő segítő-szándék (segíteni akarás, vágy a világ szebbé és yobbá tevésére, valami „nyom”, valami „maradandó” megalkotása iránti vágy) a Föld emberének Eredendő tulajdonsága, melyet semmilyen pusztítás nem ölhet ki belőle teljesen, mert ez a SZERETETBŐL, E Világ MAG-jából ered.

A fenti történet leírója is feltehetően ettől a mély segíteni-akarási-vágyától vezetve tette közzé írását, mely nagyon sok értelmet feltárhat azon nyitott szívű keresők előtt, kikben írása valamilyen „érzést vagy gondolatot megmozgat”.

Minden történésnek oka van --- annak is, hogy mikor és mivel találkozunk… például hogy milyen írás kerül a kezünkbe, és az vált-e ki valamilyen mélyebb gondolatot vagy érzést belőlünk, amelyre odafigyelni érdemes. Ha nincs ilyen „megfogó” [felemelő vagy épp nyomasztó, zavaró] érzés, akkor feltehetően „akkor és ott” nincs dolgunk vele…

Amikor elolvastam a fenti írást, bennem csak ez a kérdés fogalmazódott meg: „miért mondott határozott nemet a végén”… nyilvánvalóan „személyes” oka is van e kérdés feltevésének… MaGosabb ÉN-em nem véletlenül vezetett ehhez az íráshoz… [talán majd épít erre is egy elkövetkező, vagy épp egy „befejező” írásban…] és ahogyan leírtam az első kérdést [az írásban már van némi gyakorlatom], már jöttek is az újabb gondolatok és érzések… s talán e lejegyzések mások számára is segítőek lehetnek…

Lejegyezte OmMÁÁTRé KJ

www.omah.extra.hu