2009. július 3., péntek, július 4., szombat hajnala [2009-07-04 >>> 11 : 11]
Kérések II.
Nagyon nem mindegy ma már (eddig sem volt az) [éppen hogy „lényegi” kérdése ez a „kérések” témakörének], hogy a Kérés
a SZÍVBŐL SZÓLAL-E MEG,
vagy csak megszokásból/szokásból/szórakozásból,
BIZALOM lendíti-e mozgásba
„Isten” és az „Isteni” [= SzeRves élet] felé, vagy pedig valamilyen torzult várakozás vagy érzelem, esetleg félelem.
A honlapunkra időnként „ékezetek” nélkül kerülnek fel bizonyos „technikai” okok miatt az üzenet-címek, és például a KÉRÉS és KERES szó-pár igencsak rávilágít egyes mai témánkhoz kapcsolódó lényegi kérdésekre. Ha valaki „nem talál” (a helyén) valamit, akkor
keresni
kezdi, és ha a keresés közben összetalálkozik „valakivel”, akkor
megkérdezheti
tőle, hogy tud-e valamit a keresett dologról, és esetleg arra is
megkérheti,
hogy segítse őt a keresésben.
Mit szokott általában „keresni” az ember: valamit, amire „szüksége” van, és/vagy ami „kedves” a számára. Amit SZERET, amit VALAMI MIATT TOVÁBB SZERETNE VINNI az életében, vagy amit TOVÁBB SZERETNE ADNI másnak, amit szeretne másokkal [akiket szeret, akik fontosak a számára] is megismertetni.
Sokan vannak ma, akik keresik a „magyarságukat” (emberségüket), mert érzik, hogy még nincsen meg a MAGA TELJESSÉGÉBEN a látható világban és a belső világukban --- és érzik/értik, hogy FONTOS megtalálniuk, mert ÉLETÜK és SZERETTEIK ÉLETE valahogyan yobbá és teljesebbé, szebbé lesz, ha megkerül ez a kincs. Mert bizonyos, hogy „kincs” --- másként miért őrizték volna elődeink még életük feláldozása árán is, és vajon mi-végre „keresnék” ezt „szeretetükből” indítva egyre többen, ma is oly sokan.
A „magyarság”-ban van valami [Isteni értelemben vett] „emberi”, valami „bölcs” és „szeretet-teljes”, amitől YOBB lehet ez a Világ --- és a Világ csak akkor lehet és lesz Yobb, ha abban mindenki megtalálja az istentől kapott helyét és útját.
Valami olyan ereje lehet a „magyar(ság)nak” – és minden más MAG-nak is – amiért érdemes mélyre ásni és a MaGosba feljutni, saját életútjainkat akár a maga teljességében is erre áldozni: SZERETEBŐL TENNI ÉS KERESNI, és MAGÁVÁ A SZERETETTÉ LENNI. Talán ez MAGA a MAGság és Magyarság, és a többi SzeRves közösségnek a MaGa-Lényege-Megtalálása.
M(enny)iben segíthet e kereső munkában a Kérés, „mi” lehet az „ereje” az Isten felé, és az isteniből társainkká lettek felé megfogalmazott Kéréseinknek? Mi a szívből jött, és a Bizalom Ősi Mintájában gyökerező Kérés ereje?
Egyszer egy ismerős kisfiúval beszélgettem, aki elmesélte az egyik fáraó-életében megélt csatáját. A kisfiú még nem tanult az iskolában az egyiptomi korszakról, nem olvasott könyveket sem a témáról, ám elég pontosan elmondta, hogy hogyan csalták csapdába, és hogy hogyan sikerült e kelepcéből megmenekülnie csapatával együtt. „Hogyan” kérdésemre válaszolva csak annyit mondott „magától értetődően”: „imátkoztam”. [A mostani életében nem él vallásos életet ez a kisfiú.] Nem tudta részletesebben megmagyarázni, hogy mit értett ezalatt, magam pedig annyit tudtam összerakni az elmondásából, hogy a szívén át összekapcsolódott Lelkével/Magosabb ÉN-jével, és segítséget kért/Hívott Istentől.
A Kérés egy „kapu” vagy energia, amely megnyithat KÖZÖS UTAKAT, közös teremtéseket még akkor is, ha „látszólag” „csak kettesben” [=EGYségben] tesszük ezt „Istennel”, a MI MAGUNK IGAZ Lényegével.
Közös teremtés azért, mert a kérés vagy kérdés mindig valami ÚJ felé is mutat, s ha a kérésre a „válasz” megérkezik, akkor „Áldás” [Erő] is érkezett azon út közös járására vagy megnyitására. Ha a „társakkal” sikerülnek az egyeztetések a kérések alapján, szintén megnyílhatnak új teremtési utak és ösvények.
Kéréssel adhatunk, és a kéréssel el is fogadhatunk [többnyire egyidejűleg!]: valamilyen [teremtés felé vezető] módon „áramlásokba” kapcsolódhatunk.
A Kéréssel
KAPCSOLÓDHATUNK
– talán ez a legegyszerűbb megfogalmazása a KÉRÉS lényegének:
közös utat ajánlhatunk,
vagy a felajánlott közös utat el is fogadhatjuk.
A Kérés „energiája” (szívből-jövősége, Bizalom-foka, Bizalom-irányultsága) nagyban meghatározza, hogy kikkel és milyen célok megvalósítására léphetünk kapcsolódásokba [Ténylegesen és/vagy a láthatóban].
A Kérésekhez – és így a Kérésekhez kapcsolódó természetes „utakhoz” is – sokféle félreértés és sérülés társult az elmúlt időszakokban. Mechanikussá, sőt Bizalom-vesztetté, „kifordítottá” lettek a kérések sokakban azután, hogy megszűnni látszottak a Kérésekhez társuló természetes segítői utak, és a lélek vezetését elhagyó testi élet már nem tudta megfelelően értelmezni a kapott jeleket/vezetést. Nagyon súlyos sérülés volt ez a Föld emberében, mely már (ismét) veszélyeztetni látszott a bolygó életét, és ezért 2-3000 évvel ezelőtt nagyon sok Küldött érkezett, hogy visszasegítse a természetes életéhez az itt élő embereket. Jézus is sok tanításában hívta fel a figyelmet a kérésre és keresésre, és a szeretet alapjainak újbóli megértésére és élővé tételére. Egyszerű tanait sok helyen kiforgatták, és néha tudatlanságból, máskor pedig szándékosan félremagyarázták. Az Egyszerűségre tanított és intett, melyet „már” és „még” nem tudott helyesen értelmezni az ember.
A „R-Égi” emberek „Hálatelt-szívvel” és boldogan kértek, amit egyre többen ma már újra megértettek és élnek. A Kérés elhangzásakor – különösen az Isten irányában – mindig Öröm jelenik meg az ember szívében, egy „Bizalom-teljes együttlét” teremtődik meg.
Az ember az „idő előtti Földön” többnyire a „társának” kért és adott segítséget, és így igazán a „hiány” nem is jelenhetett meg. Szeretet-szálak kötötték össze az embereket, és ezeken át megérezték (~ megértették), ha egy társukat valami hiány fenyegette vagy baj érte, és rögtön a segítségére siettek. Talán nem is létezett olyan, hogy az ember kifejezettem „magának” „kért” volna segítséget – hacsak azt nem kérte, hogy legyen még több ereje szeretni és segíteni… Emiatt pedig – mivel a kéréssel tulajdonképpen mindig egymást és a közösséget is segítették – mindig Öröm érzése és a Szeretet állapota társult a kéréseikhez [mert elejét vették vele a bajoknak, vagy ha már megtörtént a baj, akkor közös erővel megszüntették azt, és így mindenki boldogabb is lett].
Amikor a Kérésekben már az egyre fokozódó magány és nehézségek is megjelentek, egyre több fájdalom, majd félelem [mint méreg] került a „kérésekbe”, és ez megnehezítette a SZÍV útjainak a használatát. Egyre „alacsonyabb” szinten jelentek meg és Hathattak a kérések, és egyre távolodott egymástól a segítő és a megsegítendő, míg nem a hiányokban szenvedők már csak egymást látták, és a mindenhol megjelenő hiányt. Ez az „Őr”-dög köre, amelyben járva előbb-utóbb észreveszi a benne lévő, hogy valami más irányt kell a keresései számára keresnie, ha véget akar vetni a körözéseknek.
A szív-utakat elfeledett emberek idővel még a kérésekről is elfeledkeztek [„megszokták”, hogy parancsolnak nekik, és hogy a gyengébbeknek ők is parancsolhatnak], és ezzel a „végponthoz”, a „gödör aljához” érkeztek. Innen már csak egy kiút van: vissza a MaGosba, vissza a szív-utakba. Érdekes, hogy milyen sokan nyílnak meg ekkor, belátva, hogy ha már nincsen semmijük, akkor az „elengedések” is könnyebbek, és így könnyebb megnyílni ANNAK, AKI és AMI VAN, az EGY-etlennek, AKI még ekkor is SZERET: Istennek.
Mindez a kis kitérő szándékom szerint arra szolgált, hogy yobban megértesse: az igazi öröm és az ebből fakadó teremtés itt e Földön az „adás-elfogadás-továbbadás”, a „Szeretet-áramoltatás” megtapasztalása által érhető el mind az egyén számára, mind pedig a megalakult SzeRves közösségek számára. Itt, Magyarországon is egyre többen tapasztalják [és így tanulják] már meg a közös ÖRÖMben lévő Hatalmat és Teremtő Erőt, mely KÉPES Igaz Élet megteremtésére. Helyreáll az ilyen közösségek tagjaiban az egymás – és így a TeremTő – iránti Bizalom, és az egymást Bizalommal szeretők közös utakra indulnak, s menet közben kihullanak magukból és közösségükből is a nem-oda-illő minták és létezések.
Ma még egy fontos dologra oda kell figyelnie a Földanya létezőinek, mivel közülük
éppen „(át)születőben”
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
