2009. július 3., péntek, 16 óra után

HITTEL vagy hitel

            Van egy békés föld, ahol az emberek Istent, és a számukra életet adó földanyát, valamint egymást is szeretve és tisztelve élik az életet. Örömmel végzik az általuk választott, a közösségüket is segítő tevékenységeiket: a fölművelést és a tanítást, ha szükséges akkor a kiegyensúlyozást és gyógyítást, a „művészeteket”, alkotnak és teremtenek --- valamiben élete folyamán mindenki „mesterré” is lesz.

            Egyszer idegenek érkeztek erre a földre, szállást kértek és befogadást, élelmet, életet. Fel sem merült a helyiekben, hogy be ne fogadnák őket --- bizalom élt a szívükben (bár szavakkal nem tudták megfogalmazni ezt), az életükben csak a szeretet (elfogadás és erőhöz mért [vagy akár néha azon felül is] támogatás) létezett.

            A szeretet egy különleges mozgás és állapot: mindig megérzi [megérti], ha valahol és/vagy valamiben valami „hiány”, kiegyensúlyozatlanság jelentkezik vagy jelentkezne, és SEGÍT úgy kiegyensúlyozni azt, hogy EZÁLTAL MINDEN ÉRINTETT élete még yobbá és szebbé is lehessen. ÍGY „működik” a Szeretet.

            Mivel a föld lakói „látták”, hogy az érkezett idegenek egyes dolgaikban „hiányokkal” küszködtek, így hát ADTAK nekik mindent, amit csak tudtak, hogy az idegenek hiányai [vagy az idegenek által megjelent hiányok] kiegyensúlyozódjanak: élelmet, szállást, elfogadást és szeretetet, tudást arról, hogy hogyan működik itt az élet.

            Egy későbbi kor „szó-használatával” élve, tulajdonképpen „hitelt” adtak az érkezett idegeneknek, de ez a[z akkori] létezés szerint egyszerűen csak elfogadás volt némi támogatással, vagyis SZERETET. TUDTÁK [hiszen abban éltek, azt tapasztalták], hogy az elfogadás és yóság MINDENT és MINDEN ÉRINTETTET yobbá tesz, szebbé tesz, és a „mai fogalmainkkal” „felemel”, valami olyan ÚJ kezdetet teremthet mindenki számára, amelyben választása és öröme által újabb formái válhatnak élővé (a megtapasztalás által) a Szeretetnek.

            A „hitelt” kapott idegenek kezdetben értetlenül (!) fogadták a Szeretet ilyen áramlását, és feléjük is irányult megnyilvánulását. Megerősödtek tőle bizonyos mintáikban, de a „mintáik” e földön idegenek voltak: csak „kapni” tudtak és akartak, „adni/szeretni” (a föld mintái szerint) nem tudtak, vagy lehet, hogy csak nem akartak… „Hitelbe” kapott életük nem nyitotta meg elfogadásukat és szeretetüket, és közülük egyesek talán még „dühössé” is lettek: érezték „nehézségüket”, nem-illeszkedésüket. Hogy ez volt-e, vagy pedig valami más a maguk mintáiban, ami „ellenségévé” tette őket ennek a földnek, ma már tulajdonképpen [ha nem is teljesen] mindegy. Újabb „hiteleket” kaptak, majd újabbakat „kértek”, melyből maguk köré is [hogy lehetőség szerint ne keveredjenek], és a föld lakói köré is „falakat” emeltek. Mintáikkal megzavarták a Szeretet áramlását és működését, mások által életbe hívott yavakat halmoztak fel a maguk számára, akadályozták a szabad áramlásokat/kapcsolódásokat --- miközben VISSZA A SZERETETBŐL  [a maga tiszta formájában ] SEMMIT nem áramoltattak. Amit pedig „törlesztő-részletként” visszaadtak, abban „méreg-cseppek” voltak.

            Ez a mérgezés végül odáig vezetett, hogy elkezdtek elgyengülni az itteni n-ÉP-ek, akik egyre kevésbé értették, hogy MIÉRT NEM MŰKÖDIK AZ ÉLET, hol „szivárog” el a Szeretet, amelyet ÉLTEK, és amelyet TUDTAK, HITTEK.

            Valamiféle „halványulás” vette kezdetét az emlékezetben, és egyre kevesebben lettek – ahogyan haladt előre a kor/kór és az élet – akik még TUDTÁK, hogy hogyan is működött „régebben”, még az „isten tenyerén”, az „idő” kezdete előtt az Élet.

            Elfeledték azt is, hogy egykor „hitelt” adtak bizonyos idegenből jötteknek, akik a „hitellel” még nem számoltak el, és még nem bontották le a „falakat” sem, amelyeket a „hitelekből” építettek.

            Sőt, mi több, megjelent valami olyan minta vagy gondolat, hogy tulajdonképpen az idegenek hoztak és adtak valamiféle „hitelt”, amelyet most a földieknek „törleszteniük” kell --- és persze „soha” nem lehet a „végére érni” a „törlesztéseknek”, mert már senki sem tudja, hogy a „hitel” mikor és hol, TÉNYLEGESEN mikor és hol, és MIÉRT keletkezett. Akárki kutatná is az „eredetet”,

az IRÁNY rosszul beállítottsága miatt

„SOHA” nem találhatja meg. Ha valakiben feléledne azonban az „Ősi HIT és TUDÁS”, akkor már

a „megfelelő irányba állíthatná a keresése célzóját”,

                és ott bizony

ráakadna a valódi

[vagyis GYÓGYÍTHATÓ, KIEGYENSÚLYOZHATÓ!]

történésekre és okokra ---

és arra is,

hogy HOGYAN OLDHATÓ MEG

A SZERETET ŐS [e-földi-SzeRves] EREJE ÁLTAL

ÚGY

ez a mai kiegyensúlyozatlan helyzet,

hogy az FELEMELJEN MINDEN ÉRINTETTET.

MINDEN

ÉRINTETTET!

Lejegyezte OmMáátRé KJ, a MindenHató TeremTő Egy Szent Isten, KRISZTUS és a Földanya, és a Földanya minden „RENDES”, Szerető Gyermeke Tiszteletére és Dicsőségére

www.omah.extra.hu