 |
ÍRÁSAIM |
|
|
| | |
"ELEGET KÍVÁNOK NEKED!"
"Elegendő napsütést kívánok számodra, hogy jókedved legyen, bármilyen szürkének is tűnnek napjaid.
Elegendő esőt kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld a napot.
Elegendő boldogságot kívánok neked, hogy szellemed élő és örökké tartó legyen.
Elegendő fájdalmat kívánok neked, hogy még az élet legkisebb örömei is nagyobbnak tűnjenek.
Elegendő nyereséget kívánok neked, hogy vágyaidat kielégítse.
Elegendő veszteséget kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld mindazt, amid van.
Elegendő köszöntést kívánok neked, hogy felkészítsen a végső búcsúra." (Folytatás ITT)
|
Sík Sándor - Ember
"Embernek lenni!
Csak embernek, semmi egyébnek,
De annak egésznek, épnek,
Föld-szülte földnek
És Isten-lehelte szépnek."
|
|
Hímeztem: |
|
| | |
2011.0728 – Szemelvények – Önkifejezés III.:
Nagyon fontos, hogy azokban a helyzetekben,
amelyekben „mások támogatójává vagy segítőjévé” válunk,
TELJESEN ŐSZINTÉK, IGAZAK legyünk.
A „segítő szándék” „tiszta” legyen,
vagyis tisztán SZERETETBŐL legyen jelen (’se több se kevesebb’),
magunkat a „yobbítás” és önzetlen segítségadás szándéka vezesse
[ne kívánjuk a másikat ’befolyásolni’ vagy ’vezetni’, ne ’értékeljük’ vagy ítéljük meg stb].
Ha „hívást” érzünk egy helyzetbe, amelyben segítően nyilvánul(hat)nánk meg,
akkor „teljes figyelemmel” [teljes odafigyeléssel] forduljunk a „helyzet” és a helyzetben „jelenlévők” felé is.
Legyünk „nyitottak”, hogy megérthessük azt, amit a helyzet mutat –
és ezáltal is azt tudjuk nyújtani,
ami az adott helyzetben „tőlünk telhetően is a leg-yobb”
és az „érintett számára is legmegfelelőbb”.
Fontos, hogy IGAZAK legyünk teljes egészében:
ne találjunk ki valótlan, általunk meg nem élt ’példákat’, mert már ez is ’ferdítés’.
Olyat mondjunk és tegyünk, amit mi VALÓBAN megtapasztaltunk,
és ami ezáltal a ’magunk tapasztalata/tudása’
[’erre tudunk Építeni, ebből tudunk biztonsággal Építkezni/Építeni’].
Ne „szépítsünk”, és közben ne legyünk bántóak sem
(ugyanis a ’bántás’ érzékelésekor bezárul vagy beszűkül a „szív”, és így legtöbbször nem tud célt érni a segítség).
|
|
|
"Egy szó is lehet locsogás, s ezer oldal maga a tömörség.”
(Abody Béla)
„A madarak nyelve nagyon régen kialakult, és más, ősi beszédmódokhoz hasonlóan tömör, kihagyásos beszéd: keveset mondanak, de ezzel sokat fejeznek ki és sokat megértenek belőle.”
(Gilbert White)
|
|
|
|
|
|
|
Írások - 2009 április 8 - 30 |
|
|
20090410 II - A Lelkek Útja Újra Él
2011.08.17. 22:50
2009. április 10., Nagyhét Péntekje
„A Lelkek Útja Újra ÉL”
(azoknak, akiket érint)
Kép [2009.04.09. délután]:
„…már „repített” is az ÉN-em. A Fény-út végén egy kapu előtt álltunk meg, majd bebocsátást nyertünk. Egy fényes és SZÉP, általam „kicsinynek” érzékelt helyen voltunk, talán egy fogadó-szobában. Valamit nagyon óvatosan a „kezembe” (tenyerembe) helyeztek. Néztem a „szívemmel” (lelkemmel?), hogy mi lehet a kezeimben. Először egy Kristály-félét érzékeltem, majd egy fehéres („Világ”-os) madár lett belőle. Nem tudtam „beazonosítani” a „fajtáját”, kisebb termetű madárnak éreztem, fehéres volt, világos színű/fényű. Vagyis a tenyeremben egy MADÁR lett a kristályból vagy „mag”-ból (azt érzem utólag, hogy egy „Ős-Minta” volt, és mivel most a fizikai Én-em a Földön volt, Szellemi ÉN-em FÖLD-Segítő, ezért az Ős-Minta a „kezemben” a szívem által sugárzott/közölt Földi mintának megfelelő alakot vett fel, „madár” lett (a KRISZTUSI Lélek egyik jelölése).
A MADÁR elkezdett „dalolni”/énekelni [Sz-ÉP-íteni!!!].
A hangját nem „hallottam”, de „láttam”, ahogyan a csőréből/szájából [Magából] Fényfonalak jelentek meg. Először talán egy háló-formát kezdett rajzolni, majd ebből egy minta lett [talán egy „Világ irányába néző” fészek?], és utána egy sematizált-növény-féle (Alap-Minta?) kezdett keletkezni/nőni, amely (miközben a MADÁR énekelt tovább) elkezdte lefelé ismételni/növeszteni, ÉP-íteni önmagát. [Talán a „YÓ”-ság Mintájának helyreillesztése után a „SZÉPSÉG” (Ős)Mintájának a helyére illesztésének jött el az ideje?]
http://www.tar.hu/vargageza/sinduk.htm
Nőtt-nőtt lefelé a fénynövény… Egy kis váltás után már a Földekről láttam a „közeledő” fénysávot. (Valószínűleg MÁÁT szívében – vagy a Kiegyensúlyozás Lótuszaiban) kétfelé ágazott a Fényoszlop, és mindkét (vagy több lehetséges/tényleges) Földhöz bekötődött.
Amikor a Földanyákhoz hozzákapcsolódott ez a Fényoszlop, akkor az a rész is két (több) szállá vált, amely a MADÁRtól a MÁÁT-szívig egyként haladt, és innentől kezdve a Földanyai Szívek közvetlenül kapcsolódtak valami közös Pontba (A „fészekbe”?), amelyet valószínűleg a (Lélek)MADÁR rajzolt/teremtett/ÉP-ített meg.
Érzésben vagy belső hangban ez jött: EZ A LÉLEK ÚTJA (vagy LELKEK ÚTJA). „Tudtam”, hogy ezt a magyarok régebben pontosan ismerték, hiszen elnevezésben a mai napig is megmaradt. Majd hamarosan ráérzünk, hogy mi is ez pontosan, és (ma) mire YÓ.
„Fent” a MADARAT óvatosan „visszaadtam” „annak a kezébe” [KRISZTUS?], akitől „kristályként” kaptam, megköszöntem a segítséget, és villám-gyorsan visszajöttünk a testünkbe.” [Utólag azt érzem, hogy azóta a „Madár” – talán „a párjával” elfoglalta a fészket/fészkét.]
Képek: http://vilagbiztonsag.hu/index_files/Page7286.htm
http://yamaguchy.netfirms.com/magyar_a/lelki_061.gif
Estefelé a „Lelkek útjával” kapcsolatosan az jelent meg érzésben, hogy egyrészről [„személyes érintettségben”] ez a KRISZTUSI Lelkek SzeRves Fejlődésének a mintája. Az „út” belsejében egy szabályosan haladó spirál-formát érzékeltem. (Lehet, hogy ez még változik – érzésben egyelőre ez jelent meg. Talán a „Lélek” lejövetele előtt „megrajzolja”, hogy milyen tapasztalást „milyen ütemben”/”hány életben” kíván megélni, és ennek megfelelően rajzolódik meg a „személyes” fejlődési út --- amit majd földi testi életében tényleges életté tesz. Talán az „indák” vagy „ágacskák” a fejlődési út megtapasztalása során „szükséges” vagy „lehetséges” kapcsolódások pontjait jelentik.) Ugyanakkor érzésben az is megjelent, hogy ez „több” is, más is, mint pusztán a „személyes életutak alaprajza”, és „ténylegesen is egy út”, amelyen bizonyos körülmények között „ténylegesen” is lehet járni/haladni. [Az elmúlt időszakban részben a „Tejút” egyes területei vették át bizonyos funkcióit a megsérülése, majd a majdnem teljes eltűnése idejére.]
[Lehetséges lenne, hogy az E VILÁGRA/Világokra vonatkozó, „A LÉLEK”-hez kapcsolódó Eredeti SzeRves (út / fejlődési / kapcsolódási) Minták kerültek ismét aktiválásra a Megújult/Megszületett Földek vonatkozásában --- és így valamennyi érintett SzeRves Földi Létező vonatkozásában?] [Talán „Most” / „Mától” van „közvetlen lehetősége” a SzeRves Földieknek a Lélek-utak sérüléseinek (előkészített Kegyelmi) Kiyavítására, a KRISZTUSI Rendnek megfelelő „Át-Írásra” és „Meg-Fényesítésre”?]
OmMáátRé KJ
www.omah.extra.hu
Terveink szerint ma még átadunk egy üzenetet a „Mai” fájdalom-oldásokhoz kapcsolódóan.
OmMáátRé KJ
| | |
|
|
|
A mai napra: |
|
„Aki nem halad, az visszafejlődik. Vagy fejlődsz, vagy leépülsz.”
| | |
Áldozni
csak a benned lévő és általad LÉT-re hozott Szépséggel
másokat is SzÉpítve és gyarapítva,
Teljes és ÉP Szabad Akaratodból,
Szabad Akaratodat kinyilvánítva,
az Örök és Adott Élő KRISZTUSI Rendnek megfelelően
Lehetséges
és
Érdem-es.”
20100525 - Az Áldozatról - Szemelvények
A hibákról és a hibázásról:
A ’hibák’ segítenek ’nem-felejteni’ és ’felejteni’.
PIRAMIS - Őszintén akarok élni
Őszintén akarok élni,
Minden utam végigjárni,
Hinni abban, amire vágyom,
S ha hiszek benne küzdeni érte bármilyen áron.
Őszintén akarok élni,
És csak annyit elérni,
Jókedvem senkit ne bántson,
S ha fáj a szívem valamiért, ne nagyon fájjon!
Tőled csak annyit akarok kérni,
Hogy engedj őszintén élni,
Őszintén, szabadon, szépen,
Őszintébben, mint ahogy tegnap éltem.
Ne kelljen hazudnom senkinek
És hogyha valamit kérdezek
A válasz igaz legyen!
Szeretnék bízni mindenkiben,
Hinni, hogy nem fordul ellenem,
S nem árul el sosem.
AZ ERDŐ FOHÁSZA
Vándor, ki elhaladsz mellettem,
Ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege
hideg téli éjszakákon,
én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
és gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házad tartja,
és én vagyok az asztalod lapja,
az ágy, melyben fekszel,
a deszka, amelyből csónakod építed.
Én vagyok a házad ajtaja,
bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmész mellettem
hallgasd a kérésem:
NE BÁNTS!
ÜNNEP
Az Ünnepeknek fontos része az „emlékezés”, amikor a dicső vagy épp a kevésbé dicső tettekre/megélésekre, az elődökre is emlékeznek, és ezáltal egyfajta folytonosság alakul ki (marad meg) az Ősök, Elődök, a Gyökerek irányába is. Az emlékezés a legtöbb esetben ma még ’intő’ példa is lehet arra, hogy mit szükséges megváltoztatni, miben szükséges változni akkor, ha valami yobb és teljesebb Élet a cél ---
az „Ünnep” Valódi Lényege azonban minden esetben a[zon] „Jelen Megerősítése, amely elvezet a ’vágyott jövőbe’.”
Az Ünnep általában MEGERŐSÍTI az Élet egy olyan részét/szeletét, amely „továbbvitelre érdemes”, amelyben ELŐREMUTATÓ/előrevezető Példa vagy Út [Működés, Erő] Van Jelen.
(Részlet a 20110802 - Níitottság, Nyitás... írásból)
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
