Levél-részletek az elmúlt néhány hétből (egy kis összefoglalás, ’ismétlés’):

„…Én eddig azt láttam, hogy azoknak a családoknak általában ’könnyen’ ment az életmódváltás, ahol ezt a férj [férfi] (is) akarta – ahol pedig a férfi nem akart változtatni, ott nagyon nehéz volt az előrelépés vagy kilépés a régiből.

(A férfi egy családnak a „tengelye”, „tengely-tartója”, és a jelenlegi szokások szerint a férfinak kell gondoskodni a család életéhez szükséges anyagi javak többségének előteremtéséről. Ez a férfiak számára sokszor egy nyomasztó teher, amihez sok „egzisztenciális félelem” társul. Ezektől a félelmektől a férfiaknak rövidesen meg kell szabadulniuk... A nők leginkább a családon belüli békéért és a családon belüli teremtésekért felelősek... Mi nők még most keressük annak a módját, hogy hogyan tudnánk segíteni a férfiaknak illetve férjeinknek a félelmeiktől való megszabadulásban... mindenképpen fontos, hogy „ne címkézzük fel a férjeinket” - akár úgy, hogy úgyse bírnák a kemény munkát... hiszen egy más formában igenis végzik a munkát, néha majdnem bele is szakadnak... csak még valami miatt nem látják vagy nem értik a mostani taposómalomból a kiutat...  legyen bennünk annak a tudása, hogy amikor megteremtődnek a feltételek bennünk magunkban és a környezetünkben, akkor igenis jobb életet fogunk élni...)

[Nagyon fontos lenne, hogy újra kialakuljanak és működésükben kiterjedjenek a férfiak egymást-segítő közösségei. Fontos lenne, hogy túllépve az „ivó-cimboraságon” vagy a „meccs-őrületeken” a férfiak ’természetes’ ’egymást-segítő közösségei’ ismét működni kezdjenek. ’Gondjaikat’ a tapasztaltabb társaik segítségével hamarabb/teljesebben felismerhetnék, és tanácsokkal láthatnák el egymást, melyeket valószínűleg könnyebben befogadnának (mert nem a „bántást” éreznék benne, hanem az önzetlen segítő szándékot…]

… a legfontosabb az, hogy ne tartsa lehetetlennek a változást, mert ha így (negatívan) áll hozzá, akkor azzal azt teremti meg magának napról napra, hogy így szenvedve kell leélnie az életét.

Mióta magam is megtapasztaltam azt, hogy mások által nehéznek ítélt körülmények között is meg lehet találni az élet értelmét és örömét (ha nem a mások elvárásai szerint élünk, hanem merjük a saját életünket élni), azóta TUDOM, hogy minden egyes napnak van értelme és öröme is, és ha bízunk abban, hogy ki tudunk lépni a taposómalomból, akkor megteremtődnek a kilépés feltételei.

Az egyik legutóbbi írásomban ezt írtam:

„Most sokféle lezárás „véglegesítődik” a napokban, próbálj arra összpontosítani, hogy „mindent engedj el végleg”, amivel már nincsen dolgod – és

ha „megkönnyebbül az energiarendszered”,

engedj egy kis időt magadnak a kiegyensúlyozódásra,

és próbálj akkor ráérezni az „új minőségedre” (’vállalásra’, megnyílt/megnyíló ’lehetőségekre’).

Ne terheld az elméd elvárásokkal, akkor talán könnyebb lesz ráismerni az új-ra.

„Engedd meg” magadnak a „felismeréseket”, azt, hogy RÁISMERJ az új minőségekre.”

Talán nem a legkönnyebb időszak ez az életünkben, én mégis azt hiszem, hogy életünk legnagyobb lehetősége előtt állunk: most a közeljövőben gyökeresen meg fog változni valamennyiünk élete [már éljük ezt a változást].

Én mostanában azt tapasztaltam, hogy ha „elvárásaink” vannak a jövőt (vagy a társainkat, esetleg önmagunkat) illetően, azzal megnehezíthetjük a teremtéseinket. Ez nem azt jelenti, hogy a jövőre vonatkozó tervek nélkül kellene élni --- igenis törekedni kell arra, hogy jobb legyen az életünk. Csakhogy olyan „új minőségbe” lép át valamennyiünk élete, amit „eddig” még nem tapasztaltunk meg és így az elme nem tudja fogalmakká vagy képekké megformálni azt amibe hamarosan belépünk. Ezért talán nem egy konkrét házat vagy konkrét foglalkozást kell a magunk számára előrevetítenünk, hanem például az otthon és család biztonságát és jólétét, a családtagok közötti harmonikus együttműködést... és TUDNI hogy ez a magunk választása és a saját valóságunk...

Ezek is csak „megérzések” persze...

Azt is tapasztaltam mostanában, hogy „kívülről”, „másoktól” – ha arra tényleg szükség van – érkezhet segítség, de mostanában inkább mindenkinek „saját magából” kellene előhívnia a válaszokat, illetve belülről jövően kellene megéreznie a saját vezetését. A legtöbb dolgot „belülről jövően” lehet ma már előre-mozdítani.

Fontos lenne végig gondolnia, hogy miben talál örömet, illetve mi az, amin esetleg már most is lehet változtatni. Nagyon fontos a gyerekek (és persze önmaga!) felé az elfogadás és a szeretet megnyilvánítása... Ez minden változás alapja.

Szerintem fontos lehet tudatosítani azt, hogy jelenleg olyan változásokon megyünk át együtt a bolygóval, aminek következtében az „észlelési” és „értelmezési” képességeink és módszereink megváltoznak. Ez (természetes hatásként!) átmenetileg azzal is jár, hogy egy kissé „zavarodottabbnak” érezhetjük magunkat, és időnként ezt a zavarodottságot megtapasztaljuk a családtagjainkon és a környezetünkben élőkön is. Ilyenkor fontos „lecsendesedni”, és kétségbeesés helyett egy kis időt adni magunknak amíg újra kiegyensúlyozódunk. Ha a családtagjainkon látjuk, hogy „zizegnek” vagy zavarodottak, akkor meg kell próbálni enyhíteni a feszültséget, hogy minél hamarabb túljussunk ezen az időszakon. Fontos, hogy szükségtelenül ne bántsuk egymást, mert az sok energiát vehet el mindenkitől --- akkor pedig nehéz tisztán látni...

Nagy igazságnak tartom továbbá azt, hogy amit szeretetből teszünk az örök minőség --- gazdagodunk általa mi akik tesszük és a többiek is.

Bármit is teszünk, azt csak szeretettel van értelme megtenni. Megtapasztaltam azt, hogy amíg valamit „ellenkezéssel”, „rossz érzéssel” teszünk, abból általában semmi jó nem sül ki. Ha valamit tényleg fontos megtennünk, de nincs teljesen jó érzésünk vele kapcsolatban, akkor először is el kell dönteni, hogy meg akarjuk-e tenni. Ha pedig azt választjuk, hogy megtesszük, akkor előtte „tisztítsuk le magunkat” (akár ajánljuk fel a munka elvégzését például a Földanyának), és csak akkor kezdjünk bele a munka elvégzésébe, ha azt már képesek vagyunk a tiszta szeretet erejében megtenni... (Szerintem a „szeretettel” főzött ételek is mások, mint az „összecsapottak”... talán mi nők az étel tudatosan szeretettel való készítésével is segíthetjük a gyermekeinket/férjeinket...)…”

*****

„… a leírása szerint Ön ajánlotta fel ismerősének azt, hogy majd a társa elvégzi a munkát. Az ismerős sérültségére is figyelemmel ez elsőre ésszerűnek tűnő megoldás, mégis: mindenki csak a saját erejét/tevékenységét ajánlhatja fel másnak. Vagyis ha a társa ötlete lett volna, hogy segítséget nyújt az ismerősének, vagy pedig Ön először erre megkéri a társát és a társa ezután saját maga felajánlja a segítségét, akkor az rendben van. De ha nem a társától jött az ötlet, hogy ő segíteni próbálna ebben a helyzetben, hanem a társa munkáját annak előzetes hozzájárulása nélkül Ön ajánlotta fel az ismerősének, akkor olyan dolgot „ajánlott” fel (vagy olyan dologban erősködött), amivel önmaga egyedül nem rendelkezhet.

Én magam csak a saját erőmmel rendelkezhetek szabadon, másoktól legfeljebb segítséget kérhetek.

Az egyik legutóbbi írásban idéztem egy régi lejegyzés-részletet, ami ide is kapcsolódhat:

„...Bennem az elmúlt napokban [bár tudom, hogy nem a legpontosabbak még ezek a megérzett fogalmak] az alábbi „beHangolási mérők” jelentek meg:

- ÉN és MÁS,

- KINT és BENT,

- KÖZEL/Közelít és TÁVOL/Távolít.

- Ezeken túl pedig, ahogyan a Szív Kiegyensúlyozódik és Pontosan rögzül a MaGa Élet-Tengelyében, a Fent-és-Lent, Előre-és-Hátra, Jobbra-és-Balra irányultságok és kiterjedések is Pontosan Igazodnak a FÖLD ilyen irányultságú Tengelyeihez. Ezek nagyon fontosak (!) a MAG-Létezők Életében. Ezeknek az Irányoknak és M-Értékeknek a PONTOS, és a Földanya MAGA Rendszerével való tökéletes Egyezése nagyon Pontossá teszi a MAG-Létezők vezetését a Földanya részéről, és jelentősen megkönnyíti a „MÁS”-okkal való Kapcsolódásokat is. Ezek az „Irányulások” továbbá azért is nagyon fontosak, mert a „választott utak és célok” „Pontos beállításai” csak ezeknek a Szívhez/Szívben PONTosan rögzített Tengelyeknek a megfelelő berögzítése esetén lehetségesek.

Ami „számomra” érdekes volt ezekből, az az ÉN és MÁS, KINT és BENT fogalom-páros vagy irányulási páros volt.

A MAG-Létezők esetében már leírtuk azt, hogy ők [Rendes működésükben] EGY-LÉNYEGŰEK azzal a Világgal, amelyben élnek, és így számukra az adott Világ, illetve mindaz, amire a Tudatuk/Létük kiterjed [és tulajdonképpen az is, amire a tudatuk nem terjed ki, de „Létezik”], „MaGukkal EGYLÉNYEGŰ”, vagyis semmi sem idegen. Ebből az is következik, hogy az „ÉN” és „MÁS” fogalmak különbségtétele tulajdonképpen nincsen jelen a lényükben. Az „ÉN” kiterjed mindarra, amit a tudatukkal átfogni képesek, nincsen semmi, amit idegenként ismernének és „MÁS” lenne, mint ÖNMAGUK. Ugyanakkor a „formák” elkülönültségét ismerik és tiszteletben is tartják, és ezt tulajdonképpen a BENT és KINT fogalom-pár használatával élik meg.

„BENT” az Van,

ami az ő MaGuk Ható-Tér/Ideje,

amely Élet és Élet-Tér/Idő felett teljes hatalommal és szabadon rendelkeznek.

Ami ezen a [MaGuk számára] „Teljesen Szabad” Ható-Tér/Időn „kívül” [KINT] Van,

ott az elkülönült más formákban élő ÉN-részek Élik az Életüket.

A „KINT” Hatóterületén már csak az Általánosan elfogadott Segítő Elvek alapján,

illetve a Földanya által meghatározott más módokon segíthetnek és lehetnek Jelen.

Egy MAG-Létező számára tehát

a „KINT” Élő „másik” is az „ÉN” elválaszthatatlan és EGYLÉNYEGŰ része,

Aki a MaGa Ható-Tér/Idejében Éli a MaGa választotta útját és Szabadságát.”

Egy másik részlet:

„... Általánosan érvényesülő Elv az, hogy

egymás segítségére azok lehetnek,

akik egy/közös megtapasztalás résztvevői.

Az „út”, amelynek megtapasztalását több Lélek is választotta, ezen több Lélek együttes teremtése Hatására formálódik, hiszen egy sajátos „ÉLET-Háló” részei.

Azok, akik egymástól eltérő [például eltávolodó][más] utat választottak/járnak, csak különleges körülmények között lehetnek egymás segítőivé, akkor, ha valamilyen módon „útjaik” „érintik” és/vagy „keresztezik” egymást. Általánosságban igaz az, hogy

nem kívánatos a különböző (egymástól eltérő, más) ÉLET-UTAT járók szükségtelen kapcsolódása

még a „segítség-nyújtás” szándékával sem,

mert ilyenkor olyan zavarok léphetnek fel

akár a közvetlenül kapcsolódók személyében,

akár azok valamilyen távolabbi érintettségében,

amik súlyosan károsító következményekkel járhatnak.

Általában csak a közvetlen és tényleges ’Élet-veszély’ az olyan helyzet,

ami a különböző UTAT járók esetében is yogossá teheti

a másik létező számára való szükséges mértékű segítség-nyújtást...”

Épp ma tettem fel a honlapomra ezt a „napi tanácsok” közé:

„Ha a félelmeinkből merítünk tanácsot, akkor tudnunk kell, hogy a félelem félelmet szül.
Ha kétségeink vannak önmagunkkal valamint képességeinkkel kapcsolatosan, és alacsonyabb rendűnek gondoljuk magunkat, akkor csupa kudarccal és akadállyal szembesülünk.
Nagyon fontos dolog az, hogy gondolatban gyakran már előre kudarcot vallunk, pedig a hit varázslatán keresztül győzelmeket is arathatnánk.”

(Norman Vincent Peale: Hit)…”

*****

„…A természetben való nyugtató jelenlét sokat segít az ember energiarendszerének áttisztításában (és harmonizálásában) is.

Akik meditációkkal vagy olyan gyógyításokkal foglalkoznak, amelyek az emberhez tartozó (ma még szabad szemmel nem látható) energiateret is figyelembe veszik, a csakrák tisztogatását is fontosnak tartják. Vannak különféle technikák arra, hogyan tisztítsuk meg az energiarendszerünk szemmel nem látható részeit (is). Első lépésben tudatosítani szükséges azt, hogy a saját energiarendszerünk részét képezi egy szemmel nem látható „burok” amely áthat és körbevesz bennünket, és amelyben sok (’saját’, néha pedig ’másokhoz tartozó’) emlék-, gondolat-, érzés-minta stb található. Fontos tudatosítani azt, hogy a harag, a félelem, az irigység, a „rossz gondolatok”, a sajnálkozás, az elvárások, a hamisság/hazugság, csalódás-élmények, rosszindulatú fecsegések/pletykák stb „nyomot hagynak” az energiarendszerben, „bepiszkolják” --- a tiszta szeretet-megnyilvánítások, az érdek nélküli elfogadás, a hála és megbecsülés, a szívből jövő megbocsátás és az önzetlen segítségadások pedig javítják az energiarendszerünk állapotát.

A „vonzás törvénye” alapján mindenki olyan megtapasztalást vonz magához, aminek a mintái az energiarendszerében megvannak. Ha valakinek a napjait félelem hatja át, akkor ez az „alacsonyabb” rezgés „alacsonyabb rezgésű” megtapasztalásokba vezeti. Ha valaki „felül-emelkedik” a félelmein, akkor egyre kevésbé vonz be fájdalmas megtapasztalásokat.

Az ’energiarendszer’ megtisztítását tehát azzal kell kezdeni, hogy tudatosan figyelünk a gondolatainkra és érzéseinkre, a tetteinkre --- és amikor „rajtakapjuk” magunkat, hogy ítélkezés jelenik meg vagy olyan gondolat vagy érzés, amiben a „gyengeségünk” jelenik meg [mutatja meg magát], meg kell vizsgálni, hogy miért jönnek elő, és meg kell gyógyítani ezeket. Nem „elnyomni” szükséges az ilyen érzéseket vagy gondolatokat, mert az csak szőnyeg alá seprés, hanem meg kell érteni, hogy mi okozza ezek megjelenését bennünk, mire hívják fel a figyelmet, és meg kell tenni azokat a lépéseket, ami felé a megértés vezet (hogy tisztábban tudjuk megérezni és megélni a szeretet-teljességet)…”

*****

http://www.zsiann.eoldal.hu/cikkek/onismeret/tukor.html

„A TÜKÖR TÖRVÉNYEI

1. Minden, ami másokban dühössé tesz, zavar, „én jobban csinálnám”,
megváltoztatnám stb., az önmagamban van. Minden tehát, amit én kritizálok a
másikban, ami ellen harcolok - bennem van.

2. Mindaz, amit a másik személy rajtam kritizál, harcol ellene, meg akar
változtatni -, és ha ez engem sért, bánt, érint stb. - az nincs megoldva
bennem. Ilyenkor az énképem sérül, nehezemre esik szembesülni vele.

 3. Minden, amit a többiek kritizálnak bennem, harcolnak ellene, meg akarják
változtatni, de ha ez engem nem érint, akkor az az ő problémájuk,
feldolgozatlanságuk, tökéletlenségük, melyet kivetítenek rám, mert önmaguk
nem tudnak, nem mernek vagy nem akarnak szembenézni vele.

  4. Minden, amit én a másikban szeretek, magamban van meg, magamban
szeretem, mert felismerem magam a másik személyében, mivel az
egylényegűségünk mutatkozik meg.”

*****

„…Az elfogadás.

Egy családban olyan emberek kapcsolódnak egymáshoz, akik azt is vállalták egymás irányába, hogy jobban figyelnek egymásra, így szélesebb körben nyújthatnak egymás számára segítséget. Ugyanakkor (a „KINT” és „BENT” kapcsán is írtam erről) mindenki önálló személyiség is, és van olyan élet-területe, amibe az ő engedélye nélkül nem lehet csak úgy besétálni. Nem „tulajdonunk” sem a társunk, sem a gyermekünk --- ők külön lelkek. Erejükkel magunk nem rendelkezhetünk, és ha valamit közösen/együtt kellene elvégezni, akkor a lehetőségeink szerint (kényszer, erőszak alkalmazása nélkül) minden tőlünk telhetőt elkövethetünk azért, hogy a többiek belássák a feladat szükségességét és együttes elhatározásra juthassunk a megvalósításról. Nem parancsolunk egymásnak, nem mozgathatom én a másik önerejét... Ha magamban „beskatulyázom” a társaimat vagy ismerőseimet, akkor magamtól veszem el annak a lehetőségét, hogy a magam skatulyáján kívüli részét/szépségét felismerjem. ELVÁRÁS helyett ELFOGADÁSSAL szükséges a társaink felé fordulnunk, mert csak így ismerhetjük fel az (ő vagy a  magunk ) „új” vagy az eddig még észre nem vett minőségeit.

Különösen most, amikor „a Világ” is változik, mi, a benne élő lelkek/emberek is átalakulunk. Új képességeink és új minőségeink alakulnak ki. Ha csak a régiben megismert minőségeket néznénk egymásban, akkor egy idő után „eltűnnénk egymás látómezejéből”. Új minőségű életet kezdünk, és nagyban megkönnyíthetjük az életünket, ha ELVÁRÁS helyett ELFOGADÁSSAL figyelünk mindent és mindenkit. Így hamarabb és tisztábban észrevehetjük magunkban vagy másokban az új lehetőségeket…”

*****

„…Szerintem sokunknak segítene, ha összefoglalnád a FÖLD Maga Rendes/Saját mintáit, amihez való visszatérés most az alap/főfeladat…”

„…egyelőre az „alapjait” tudom csak megfogalmazni a „Rendes Földi Életnek”, ami nem más mint a „Krisztusi Élet”.

Ebben benne van az, hogy elismerjük/tudjuk, hogy minden élet szent, oka és célja van a jelenlétének, és minden létező magában hordozza a hasznosságot/YOságot.

Tiszteletben kell tartani önmagunk és mások szabadságát, (ne árts, ne bánts), egymással való kapcsolódásainkban a kölcsönös és megfelelően kiegyensúlyozott előnyök elvét vesszük figyelembe (istápolj, segíts).

Erőszakmentesen élünk, ebbe beletartozik a környezet és az állatok és növények tisztelete is. Ez nyilvánvalóan egyre kevesebb állati eredetű táplálék elfogyasztásával is jár majd, a növénytermesztés és állattartás is természetes keretek közé fog visszatérni (természetes tartásmód; a „nagyüzemi termelés” és vegyszerezés megszűnése). A Föld „belső kincseiből” elvileg az embernek csak azt van yogosultsága elérni, amit technikai eszközök használata nélkül a maga ereje felhasználásával képes elérni (például a felszín alatti vizek kútból való nyerése, de már nem tartozik ide a „nagyüzemi/ipari-méretű palackozás”). Általában: a saját életünk fenntartásához nem veszünk ki többet a természetből, mint ami feltétlenül szükséges.

Ha „nehézséget” tapasztalunk, akkor a már meglévő ismereteinkre támaszkodunk és kérjük a megértéshez/megoldáshoz önmagunk/lelkünk hangját/vezetését, a Földanya vezetését. Társainkhoz (ember, állat, növény stb) segítő szándékú (értő) figyelemmel viszonyulunk.

Lehetőségeink szerint igyekszünk a testi/lelki/szellemi egészségünk és harmóniánk megélésére.

Felelősséget vállalunk a tetteinkért, yavainkat a lehetséges mértékben és módon és szükség szerint megosztjuk másokkal (yavak alatt a már meglévő tudást is értve). A felelős magatartás abban is megnyilvánul, hogy a vállalt „családi” szerepeink szerint gondoskodóak vagyunk a társaink felé.

A minden létező tisztelete az „Élet-adók” (a Földanya, KRISZTUS, MindenHató) irányába, illetve a számunkra ma még nem látható csak érezhető segítőink irányába is megnyilvánul..”

*****

„MAG”-létezők ’tulajdonságai’:

20100104 - Szemelvények - elsődlegesen a MAGokat érintően (2-3. oldal)

(Előzmény: 20100102 - Hajnalban - MAG-NézŐben)

OmMÁÁTRé~KJ

Kapcsolódó írás:

http://www.zsiann.eoldal.hu/cikkek/beszelgetes3.html

Helyzetelemzéshez

(Ákos, 2012.06.21 00:48)

Egy-két gondolatot nem tudok visszafogni, mert egyszerűen ide kívánkoznak:

a világ színes, a magyarság is, azaz sokkal összetettebb és szebb, mint amit el tudnak képzelni a harcos fénymunkások a változásról az elmondottak alapján + nem történik olyan új dolog, ahol utat kéne mutatni valamiféle talajt vesztett tömegeknek, mert mindenkiben benne van a hogyan továbbra a saját alkalmas megoldása, ami ki fog bomlani (mint egy virág szirmai) + veszélyes is, ha valódi tudás nélkül utat akarunk mutatni bárkinek is, ez vezet a diktatúrához + szóval ez az egész kicsit összetettebb és önjáróbb dolog, sem a kulturális kreatívok falansztere, sem az elemzés 2. fele által közvetített jövőkép nem vonzó, inkább színtelennek és fantáziátlannak tűnik, mindemellett veszélyes is, mert amúgy érvényesülni képtelen, sérült egójú emberek fognak élre törni, hogy na most akkor ők megmutatják -- MERT: nem lesz vezető, nem lesz centralizált rendszer, nem lesz megmondó (megmondó közösség sem lesz!), HANEM: az emberek maguk alkotják maguk útját + ezért mindenki, aki most nagy harcos és azt hiszi, hogy a mindennapjain kívül más feladata is van, valamiféle felvilágosító meg szerencsétlen nyomorult tengődőket majd neki kell a mennybe vezetnie, az téved. Most egyetlen feladat van: élni és létezni és közben jónak lenni (idegeskedést és hangoskodást messze elkerülni) gyerekeinkre tripla időt szánni és a feleségünknek egy csokor virágot vinni soron kívül + újra lemenni a Balatonra és fürdeni egy jót velük.

Re: Helyzetelemzéshez

(Ákos, 2012.06.21 01:19)

Hogy érthetőbb legyen az előző: nehezen tudom megfogalmazni, de minden porcikámban érzem azt a háttérben kialakuló teret, ami egyfajta régi beidegződéseken alapuló új helyezkedést és ezáltal valamiféle spirituális versengést mutat. Ezt mind a csatornázott anyagok közösségei, mind a fénymunkások megnyilvánulásai mögött ott érzem. Tényleg nehéz megfogalmazni, de mintha mindenki ébreszteni, majd pedig vezetni kívánna. Galaktikus összefüggéseket keresve, szuper feladatokkal ellátva, stb. Ez nagyon hasonlít arra, amikor az emberek egymással versengve nyitogatták a harmadik szemüket, meg mindenféle lépcsőkön akartak továbbjutni valamiféle szinteken. Közben meg nem érzem a valódi emberséget, a többiekben való bizalmat ... Nagyon veszélyes a helyzet, mert ha valamit működtetni sem tudok kicsiben, akkor hogyan tovább, ha lerombolom. Éppen ebbe a hibába esett minden magát reformernek tituláló gengszter is az elmúlt 20 évben. -- Az egész átalakulás teljesen máshogyan zajlik, mindenkire vonatkozik és nem jár olyan külső átalakulással, ami egycsapásra észrevehető lenne, mert vele együtt változunk. Ha a környezet és a magunk rezgésszintje együtt emelkedik, akkor a különbség ugyanannyi lesz, mint annakelőtte, azaz külső jelekből észrevehetetlen és beazonosíthatatlan. -- Alapelveket kell megfogalmazni, nem terveket. Mert tervet csak előírni lehet, alapelvek mentén meg mindenki maga (tényleg szabadon), önállóan mehet tovább. És fog is tudni továbbmenni. Sokkal de sokkal több az értelmes ember, mint azt a jövőért dolgozók feltételezik! És ezek az emberek nem fognak rászorulni, hogy pátyolgassák őket. -- Tehát aki a jövőben valamiféle komolyabb vezetési feladatra hivatott, az tévúton jár, ha így képzeli el. -- Egyetértek megint Kiss Balázzsal, jelen pillanatban semmi feladat. Nem kell a görcs, lehet menni füvet nyírni vagy olvasgatni. A tudatban dől el minden.

Re: Re: Helyzetelemzéshez

(Ákos, 2012.06.21 01:38)

Rájöttem, mit nem látok, hogy bárki beszámolt volna róla, és ezt hiányolom: a rácsodálkozást, a szemlélődést. Hogy mennyi jó ember van, hogy milyen szép a tavirózsa, hogy milyen érdekes a vándorcirkuszosok világa, vagy valami ilyesmit: az őszinte rácsodálkozást a megjelenő szépségre és harmóniára

www.omah.extra.hu