2008. augusztus 8., péntek

A „BŐSÉG”

Kezdetek

ÉNMI Aki Vagyunk és Vagyok Köszöntünk Titeket. Csakis Tisztán és Igazan Szólunk és Hatunk.

*****

2008. augusztus 6., szerda

Nagyon Egy-SzeRű, és mégis Sarkalatos, Komoly Kérdése/Kérése a földi emberi Életnek és LÉT-nek a „felküldött” BŐSÉG-hez kapcsolódó Kérdése-Kérése.

            A BŐSÉG legegyszerűbben úgy határozható meg mint fogalom, hogy BŐSÉG az, amikor Minden, Amire a Kiterjedéshez és kiTeljesedéshez az embernek/LÉT-nek szüksége van, az ott van, Rendelkezhető, Jelen Van.

            A BŐSÉG egy „Állapot”; egy ADOTT Állapota Általában Minden Életnek és LÉT-nek, vagyis ÚGY Van MegTeremtve/Elindítva Mindegyik VILÁG és LÉT/Élet, hogy abban BENNE VAN a BŐSÉG, és annak Minden (Formában is megjelenhető) Megnyilvánulásának a Lehetősége.

            Egyik Különleges és ALAP Vágya Volt és Van a TeremTőnek (és Minden Teremtettjének is) a BŐSÉG/Yó-lét és a BOLDOGSÁG megtapasztalása (mely mint „Állapot” Adott!!!).

            A BOLDOGSÁG az az ÉRZÉS és ÁLLAPOT, amely a Minden Teremtettben meglévő (a MaG-ban élő), jelenlévő Ős-emlékezet, a Teremtés Megbontatlan Nyugalmának és Egységének ma is vágyott Emlékezete.

            Akkor, amikor boldogságról beszél – ténylegesen és átvitt értelmében is az Isten és az ember is – akkor egy Különleges, „ŐS” Egység-emlékezet jelenik meg, a Megbontatlanság és a Teljesség, az EGY-ben-Lét Vágya és Emlékezete. És Ennek az EGY-ben-létnek az Egyik Vágya volt maga a Teljesség megismerése, és annak ADOTT, Ős-Eredendő Állapotán „túli” megismerése is.

            A BOLDOGSÁG tehát egy Olyan Ős-Eredendő ÁLLAPOT – ÉS – EGYSZERRE – VÁGY, melyben JELEN VAN a TELJESSÉG (Megbontatlanság) ÉRZÉSE/ÁTÉLÉSE, és jelen van benne a VÁGY is ennek a Teljességnek és Még-megbontatlan-Egységnek a megismerésére.

            Egy „MaGosabb” Szintje pedig a BOLDOGSÁGnak – ami természetesen egy „nonszensz” vagy paradox(on) – az, A-MI FEL-é ez a Teremtés (is) halad: vagyis a Majdan-elérendő-ÚJ-EGYSÉG, és annak MINDEN RÉSZÉBEN és EGYSÉGÉBEN is megnyilvánuló és Élő Ismeret és Szeretet/Tudás jelenléte --- vagyis az Ős-Állapot, az Ős-Ismeret/Ős-Tudás „Kiegészül” a Részek és az Egység Új Ismeretével és Megszerzett Tudásával.

            Hogyan lehet tehát „Még-Tökéletesebbé” és Boldogabbá az, A-MI MAGa a Tökéletesség és a Boldogság? Azt „gondolta” vagy „érezte” a TeremTő a Teremtése kezdetén, hogy a „Részei”/Megnyilvánulásai Összességének a megtapasztalásával és megismerésével, és a Tapasztaló Részei Majdani ÚJ-bóli MegÚjító Összességével/Új-Egységével.

            A Teremt-ÉS ADOTT (=jelen) FolyaMAAT-ának tehát az a „Különlegessége”, hogy egy „Megbontatlan” és „Ős-Eredeti” BOLDOGSÁG és EGYSÉG, YÓ-LÉT Állapotából az ÖN-MAG-ra, annak „részeire” és (Új) Egységére, valamint a Részek Kapcsolódásaira és Összességére vonatkozó VALAMENNYI LEHETSÉGES tapasztalás és ismeret összegyűjtése és EGGYÉ-tevése után MAGA a TeremTŐ kerül egy ÚJ és MaGosabb, a RÉSZEKre és az EGÉSZre is vonatkozó/kiterjedő megismertsÉGbe.

            A BŐSÉG-gel ugyanez a helyzet. Vagyis: a BŐSÉG a Megbontatlan Egység és Teljesség Állapotában Maga a Minden-Semmi Jelenlét paradoxona: ÚGY VAN JELEN LEHET-Ő-S-ÉG-ként MINDEN a Megbontatlan Egység-és-Teljesség Állapotában, hogy abból majd TÉNYLEGESSÉ is lesz Minden.

            A TÉNYLEGESSÉ LEVÉST a VÁGYAK ÖSSZESSÉGE és ŐS-EREDŐJE eredményezi, a TeremTŐ-nek az Ön-MaGa Megismerésére vonatkozó elmúlhatatlan és Örök vágya.

            Beszéljünk egy „pár” szót erről a „VÁGY”-ról, mint a Megismerést és Teremtést tulajdonképpen elindító és mozgató Erőről.

            „ADDIG”, amíg „VÁGY” van, addig MOZGÁS és VÁLTOZÁS van.

            „Addig”, amíg „VÁGY” van, addig „IRÁNYA” Van a Mozgásnak-Változásnak, „KERETE” Van, és ez utóbbi MAGA a MÁÁT, a TeremTŐ REND-je és Szíve-vágya.

            Addig, amíg „VÁGY” van, addig valaminek a „HIÁNYA” (is) Van, melynek betöltésére/megismerésére Irányul a „VÁGY”.

            Mi ez a Mindeneket mozgató, szin-te „KÍNZÓ”, és ugyanakkor mégis „ÉDES”, Eredendő „VÁGY”? A MINDEN(T)-TUDÁS, a MINDEN(T)-MEGISMERÉS VÁGYA, mely ELINDÍTÓ, ŐS-EREDENDŐ VÁGYA ENNEK a Teremtett VILÁG-nak, a Fény-és-Rend Jelen-Világának.

            Minden Létezőt (is) ez „hajt”, mert ez az Ő-s, a Megismerésre Irányuló Eredendő Hajtóerő vagy Vágy, mely Minden Teremtettjében ENNEK a VILÁG-nak jelen Van, Él és Hat. Ez az, ami Örökösen mozgásra, aktivitásra és cselekedetekre, tettekre hajt. „KÍNZÓ” is emiatt ez a VÁGY, és a NYUGALOM felé – mely szintén Ős-Eredeti Állapot – hajt.

            Ha nagyon „szem-ügyre” vesszük, akkor az Egész Teremtés egy furcsa, paradox, meghasadt, néha kissé meghasonlottnak „tűnő” Állapot: a Teljesség Teljessé lenni vágyik, és ezért „Részekre” bontja magát, hogy megismerhesse Részeit és azok összességét. ÚGY vágyik az EGYSÉGRE és TELJESSÉGRE, hogy közben megosztja, felosztja, feldarabolja magát, amely tulajdonképpen „nem lehetséges” és mégis „lehetséges”. „Részei” úgy Élnek „Saját” Életet, hogy közben – tudottan vagy kevésbé tudottan – Élik az Egységet is.

            Egy „meghasonlott” és lehetetlen mozgás és vágy hajtja, lükteti ezt a változást, amelynek megnyilvánulásai és részei sokszor kaotikusnak és talán értelmetlennek is tűnnek, holott Mindennek megvan a „Maga” értelme és Rendje is.

            A TeremTő „Alap”-Vágya nem mindig érthető meg (Teljességében) egy-egy adott Részében-Világában, és ez a Jelen Teremtett Világunk mégis TUDNI, Ismerni akarja a Teremt-ÉS Titkait. YÓ is ez, a „baj” (már ha van ilyen) csak az, hogy az ERRE irányuló (hajtó) Vágya nem teljesen ÖnMaGából E Világból (Belülről SzeRvesen) Ered --- és ez okozza a „félre”-értéseket.

            Az a fajta VÁGY, mely a „BŐSÉG” felé hajt titeket, nem a Teremtés/Föld adott SzeRves Vágyából-Rendjéből Ered, hanem egy olyan vágyból, mely ismeri a „SZŰK”-séget, a HIÁNY egy különös fajtáját --- és ez EBBEN (!) a formájában NEM (!) a Földről eredt.

            A Földön is volt és van, lesz „Eredendő” „Hiány”, mely adja, biztosítja a Megismerés Lehetőségét és Irányát --- azonban ez a „Hiány” Eredetileg nem „anyagi természetű” volt! A LÉLEK és a SZELLEM ebben (!) a Világban nem az anyagi szűk-séget és hiányt kívánta megtapasztalni, hanem az elzártságot, szétszakítottságot (ami ugye szintén egy paradox) a Szellemtől/Istentől/TeremTőtől.

            Ez is egy „megismerendő” és „hiány”, de nem hiány abban a formájában, ahogyan az ma itt a kollektív és egy-Én-i Létekben létezik.

            „Furcsa” ez a Teremtés:

Ahhoz, hogy megismerhesd az EGYSÉG-et, ki kell szakadnod belőle.

            Ahhoz, hogy megismerhesd a TELJESSÉG-et, ki kell szakadnod belőle.

            Ahhoz, hogy BÁRMIT is megismerhess, ki kell válnod belőle, egy kissé el kell távolodnod tőle --- ami ugye teljességében szintén lehetetlen.

            Hogyan tudnám ÉN is átadni Nektek a BŐSÉG Lényegét? Úgy, hogy egy kissé el kell, hogy távolodjak tőle --- de a végére, miután „körbe-jártuk”, visszatérünk a BŐSÉG-be.

            Beszéltünk tehát a Teremtés Ős-Eredendő (Elindító-mozgató) Vágyáról, mely (a Megismerésnek irányt szabva) Minden Létezőjében E (!) Teremtett Világnak EREDENDŐEN (!) Benne van. Ettől eltérni, ebből kiszakadni nem lehet --- és ugyanakkor mégsem lehetetlen, ahogyan ez a Kiszakadás és Vágy-nélkülivé válás a TeremTőnek és teremtettjeinek is Hatalmában áll.

*****

2008. augusztus 8.

            Hatalmas a Jelentősége és a Lehetősége ennek a napnak, hónapnak és évnek, évszázadnak és évezrednek – a Jelen Pillanatnak, a MOST TeremTő Erejének. Nem pusztán ezen a „napon” történik mindaz, ami MEGHATÁROZZA a Mostani és az elkövetkező Életet/éveket, viszont a halogatás éveinek már vége, a halogatás ideje le-jár-t, vagyis

kezébe véve a sorsa fonalát

a szívébe kell nézni Minden Létezőnek:

merre tovább.

            Minden (!) Létező Szívében OTT VAN Megáldott Új Élet-Lehetősége/Élet-ÚT-ja!

            Vannak, akik búcsúznak, mennek --- elhagyják a fizikai testükkel a földi életet; Ők Szellemi Segíts-Ég-ként még itt-maradhatnak, vagy „később”, egy bizonyos rezgésben még visszatér(het)nek.

            Vannak, akik itt-és-most MEGERŐSÍTIK (Fel-Fényesítik) a FÖLD-höz kötő szálaikat, és az Ő Életük ITT „Új Értelmet és Irányt” kap.

            „Vége” – bármennyire hihetetlennek is tűnik – a megosztottság eddig tapasztalt végletessé, szenvedővé tett Világának.

Új VILÁG jön (jött) el,

amelynek

„alap-rezgése”,

„alap-szintje”

az ÖRÖM és SZERETET.

Ezek azok az „alap-rezgések”, „alap-érzések”, melyek „Illeszkedővé” tehetik az (adott) életet a FÖLD REND-jébe (természetesen az adott LÉT Rendjének elfogadása és megélése mellett!!!).

Az ÖRÖM és a SZERETETTEL ÉLT ÉLET Egy-fajta Különös „BŐSÉGET” Terem(t).

Olyan BŐSÉGET, amelyben                                                                                                      

• LEHETŐSÉGEK vannak,
• JAVAK vannak, amelyek felhasználhatóak vagy továbbadhatóak,
• és amelyben „Dicsőségek”, azaz (személyenként, illetve a közösségeket illetően)

- választható Feladatok,

- és Elismerések és Yutalmak is vannak.

A „BŐSÉG” fogalma (és lehetőségei is) mindegyik világban egy kicsit másként értelmezettek. Más a „Bőség” egy olyan világban, ahol a létező és megtermelt, előállított Yavak nem a túlélést vagy a lét fenntartását szolgálják, és megint más egy olyan valóságban, ahol az elállított (anyagi és szellemi) Yavak bizony magát az élet fenntartását is szolgálják.

            Bevezetésként hadd idézzek néhány példát ennek megértéséhez:

            Az Angyali Világ bizonyos Lényei a „Hangjukkal” Gyógyítanak. Ők tulajdonképpen magukat is „feltöltik” „Munkájuk” során a túlélésükhöz és a fejlődésükhöz szükséges Erőkkel/Lehetőségekkel, és ezért számukra MAGA A MUNKA, a Másokat segítő élet ÖNMAGÁBAN biztosítja a túlélésüket és kiterjedésüket/kiTeljesedésüket is. Minél „többet” vagy „yobban” Hatnak és Segítenek, Maguk is annál Teljesebbé és „Erősebbé” lesznek.

            Más a helyzet egy olyan világban, ahol a Yavak felhasználása és beforgatása az életbe-elosztásba nem ilyen „személyre szabott” és közvetlen. Mint ahogyan a Földön is tapasztalható, VÉGLETESEN elváltak egymástól

• a MUNKA,
• és annak kiTeljesítő öröme,
• valamint a Munka produktuma, eredménye.

A javak előállítása sokszor lélekölő és keserves, vagyis a MUNKA MAGA (!) apasztja az Életerőt és Lehetőségeket („fogy” a kiTeljesítő-Erő és Élet-Erő a munka során!), és a Munka visszaáramlott „ellen”-értéke sokszor még ennek az elhasznált/elvesztett Erőnek a pótlására sem elég (vagyis a kiTeljesítő Öröm szinte teljes egészében elapadt!).

            Ebben az utóbbi példában/esetben a kiesett Életerő többféle értelemben is pótlásra, kiegészítésre szorul. Pótolni kell magát az „Életerőt”, és pótolni kell az „Örömöt” is, mert ez utóbbi nélkül bizony még az előző is „mit-sem-ér”. Vissza kell tehát állítani a munka Élet-Erőt és kiTeljesítő-Erőt is biztosító, Örömben Létező Egységét.

            Az „Öröm” az az „eszencia”, amely képessé teszi az embert az „Embersége” megélésére (az állatot az „állat”-sága, a növényeket a növényi lét megélésére stb).

Az Öröm egyfajta

• ÁRAMOLTATÓ Erő
• és ERŐ-BEKÖTŐ (Tápláló) Erő is.

„Paradox”, ahogy az ÉLET-ben minden más is az: vonzás és taszítás, végesség és végtelenség, élet és elmúlás.

• Az ÖRÖM „Mozgat”, és ugyanakkor „nyugalmat is ad”.
• Az ÖRÖM Új Utak felé ösztönöz, és ugyanakkor mélyen értékeli a jelen utat.
• Az ÖRÖM megtanít ÚGY Élni a Pillanatot, a Jelent, hogy mégis előrevetít bizonyos dolgokat: a „M-Ég nagyobb Yó-létet és Örömet.

            Paradox egy „érzés” vagy forma (LÉT-Állapot) az ÖRÖM --- ahogyan Minden más is az ebben, és szinte minden más Teremtett Világban. Mindennek van egy ÖSSZETARTÓ/MEGTARTÓ jelenléte és ereje, és ugyanakkor van egy MOZGATÓ/LENDÍTŐ/Új-felé-ösztönző „lényege”. Van egy „Nyugalmat” árasztó, és van egy „nyugtalanító”, „Új felé indító” része.

            A Teremtett Világ(ok) Minden Egyes Létezőjében OTT VAN a TeremTő „Ős-Vágya”, amely nem más, mint az „Ön-MaG” minél teljesebb megismerése (a megtapasztalás által) --- és ez bizonyos „elkülönültséget” igényel. Ahhoz, hogy a „Megismerő” megismerhesse Ön-Magát, „szüksége” van bizonyos „Megismerhetőre”, és valami „Mód”-ra is, ahogyan ezt megteheti/megélheti. Az „ÖnMaGában-Egység-és-Teljesség” tehát „felosztja” MaGát „Megismerőre” és „Megismerhetőre”, és „kettejük” kapcsolatát valahogyan „elnevezi” (=megteremti, nevet ad a „gyermeknek”), majd ezen „elnevezés” (ÚT) „mentén” megéli a vágyait (tapasztalás).

            Mindez LÉT-re hoz egy (sok) LÁT-SZÓ-lag „külön-álló” világot (megismerési utat), melye(ke)t a „Kezdeti Szó” vagy „Hang”, „Ige” indított útjára. Ezek „sohasem” (!) azonosak, B-Első Lényegük azonban mindig EGY (mert hogy az EGY-etlenből erednek).

            TÉR-jünk most vissza azonban a mai nap témájához, a „BŐSÉG” Új Minőségének a megértéséhez és beintegrálásához.

            Ebben a világban, amiben Éljük/Élitek az Életet, nagyon sokan a „BŐSÉG”-et „fél”-re értelmezitek, és csak az anyagi életben, anyagi javakban élitek --- az „Öröm”-részéről elfeledkeztek. Elfelejtitek, hogy a „BŐSÉG” „célja” és „formája” nem elsődlegesen a túlélésre, pótlásra rendeltetett, hanem egy MaGosabb Célja Van: az ÖnMaG felé vezet.

Az Öröm (és Szeretet!) ÚT-ján járva

ÉRTHETŐ, és ÉLHETŐ meg Igazán a BŐSÉG Jelen-Világra-Rendelt „formája” és „működése”/„Szerepe”, más módon nem érthető (és élhető) meg annak VALÓDI Lényege.

            A „BŐSÉG” nem egyszerűen „pénz” vagy anyagi javak, és nem is azok összessége --- bár ezek is részei LEHETNEK (!), ha meg-fel-elő-en áramolnak, és SEGÍTŐ módokon (= a REND-nek megfelelően) működnek. A „BŐSÉG” nem egyszerűen – sőt, nem elsődlegesen! – az anyagi javakban mérhető és mérendő, hanem inkább az „Öröm-Faktorban”, vagyis abban, hogy mennyiben szolgálja/segíti az emberek életét (és úgy általában az „élet”-et) az Áramlás és a JELEN-LÉT.

            Egy példával segítem ennek a megértését:

            Van egy Palota, tele mindenféle földi javakkal és kincsekkel, élelemmel --- vagyis minden „itt van” ahhoz, hogy boldogan és gondtalanul élhessen benne mindegyik lakója. Mégis a kapzsiság, féltékenység, és más alantas érzések vezetnek sok ott-lakót (ami a tapasztalásnak nyilván egyik lehetséges megnyilvánulása), ám a lényeg mégis elvész, mert a (valódi) Öröm nincsen jelen, és így nem tárhatja fel a kiTeljesedés és Szeretet Új Útjait.

            Egy másik világban pedig jóformán alig vannak javak és megosztható élelem --- és mégis Öröm van minden ott élő szívében. Nincsen féltékenység, csak „EMBERI” jelenlét.

            Valahol a „kettő között” lenne az „EMBER”-nek SzeRepe --- hiszen „anyagi” (test-es) életet is él. Valahol ott, az „Arany-középben” lenne a Leg-kiTeljesítőbb, és (talán) leg-örömtelibb is az Élet, amikor a Kreatív Öröm és Jelen-lét meg is testesülhetne. A példa első felében a Valódi öröm jelenlétének a hiánya ítélte tétlenségre a meglévő anyagot, míg a második esetben az anyag szűkössége szab határt a kreativitás anyagi megjelenésének. Ahhoz, hogy ez az „Arany-köz-ép” vagy „Arany-kor” eljöhessen, szükséges tehát a mesterséges gátakkal elzárt, a SzeRves áramlásokból kivont „anyagi javak” felszabadítása és az ÉLET-be való visszaforgatása --- másrészről pedig fontos az ÉLET Valódi Örömének ismételt felfedezése és megélése. A Jelen Földi Élet Legnagyobb örömét azok tapasztalják meg, akik képessé lettek Szeretetük-és-Örömük megélésére és áramoltatására. Döcögve indult ez a FolyaMAAT, de elindult, és már HAT. Hat az Egy-Én életében, és ahol ez így van, ott előbb-utóbb megjelenik a közösségi szinteken is…

            Igyekszünk még az elkövetkező napokban néhány megvilágítással közelebb hozni a TUDAT-hoz és az ÉLET-hez is a BŐSÉG Valódi LÉNY-ét és Lényegét --- hogy tudatosan felismerve és élve újra sz-ÉP VIRÁG-okat bonthasson ez a Földi Élet és LÉT.

Lejegyezte OmMáátRé Isteni és Égi-Földi ÉN-je a MindenHató TeremTő Egy Szent Istenünk Tiszteletére és Dicsőségére

                                                                                                                                    www.omah.extra.hu