20080705 - Mi vagyunk a Szeretet Áradásának Segítői
2013.01.26. 18:08
Részlet a Tudós és az Istennők című írásból (teljes egészében elolvasható az „Alkotásaink” címszó alatt is):
„…a tutaj kecses hajóvá változott, melynek elülső részét egy gyönyörű kovácsolt vas lóalak díszítette.
Hamarosan megértette, hogy a Fehér Kancák Királynőinek Törzséhez érkezett. A sok fény elvakította, ragyogott a szikla, a kő, a Törzs lakóhelye. Ragyogott minden, és szikrázó sugarakat vetett a Nap. A Törzs egyenes tartású, fenséges léptű Asszonyokból állt.
Hatalmas ménes legelt jóízűen a réteken, és lepkék billegtették szárnyukat mindenütt. A virágok édes illatot árasztottak, és mindenki különböző fényes karperecet viselt. A Tudós gyermeki kíváncsisággal várta, hogy mi történik majd.
Nem kellett sokáig várnia. Egy csodás tisztásra vezették. Gyorsan körbenézett és megpróbált mindent megjegyezni...
A Törzs vezetője, Epona intésére néhányan hozzáléptek, és egy földig érő fátylat borítottak rá.
"A szíveddel láss!" - súgta fülébe Epona...
És Ő lassan látni kezdte az Asszonyokat, ahogy a gyümölcsöskertekben érett málnát, finom epret, mosolygó almát és még sok más piros-vörös színű gyümölcsöt szüreteltek.
Megkóstolták, hogy elég édes-e, és ha nem, akkor lágy döngicsélő hangon a növekedésről, kerekedésről, finom formákról énekeltek nekik, és az éretlen kis fürtök csodálattal csüngtek szavaikon.
Mások a Madarakkal konzultáltak, meghallgatták panaszaikat - és finom mozdulatokkal segítették azokat, akiknek nehezükre esett a tojásrakás. Megszámolták az éhes fiókákat, és bárki panasszal fordult hozzájuk, ők meghallgatták őket. Különböző színű füstjelekkel kommunikáltak a Druida vagy a Fehér Farkas Törzzsel, és gyakran vendégül is látták őket.
Mások Édes meggybort töltöttek palackba, és a Szerelmesek szívének nevezett kunyhóba vitték, ahol a párok boldogan kortyolgatták.
A Kunyhóik inkább palotának tűntek, falaikra a Fehér Kanca Képét festették, s csillogó gyöngyfüzérekkel díszítették. Az ágyak finomra voltak tömve szalmával, ezt külön egy kis csapat végezte.
Öltözékük a piros, és a vörös keverékét alkotta, s attól függően változtatta színét, hogy egy búsulóhoz vagy boldogságtól ragyogó vendéghez fordultak.
A Tudóst átjárta valami mély szeretet minden iránt, és érezte, hogy szíve minden dobbanása egy lépés önmaga és a világ felé. Karjait kitárva úgy érezte: mindenkit szeretne megölelni, és ekkor a fátyol lehullott róla.
Látta, hogy a sebesült szíveket milyen nagy gonddal kísérik be a Gyengélkedőbe, és mily sok szerető kéz, érintés, finom olajok, jó ételek, gitáron kísért dalokkal próbálják megvigasztalni őket. Látta, hogy a szívek sokszor fülükre tapasztják kezüket, és nem akarják meghallani a gyógyítást, de aztán lassan a Föld lüktető légzésére, a Törzs lüktető együtt-légzésre újra megindul bennük a vér, és a sebek elkezdenek összeforrni. Látta a Törzs Vénasszonyait, ahogy a rózsák töviseit vérvörös festékbe mártják, látta hogy szúrják meg vele az apró méregzsákokat, hogy azok felszakadjanak.
Rózsák lugasát látta, a különböző színű és illatú rózsák finom illatát érezte, amiket gondos kezek ápoltak.
Ekkor Epona maga elé hívta a Tudóst, és kebléből rózsaszirmot varázsolt, melyet a férfi szívébe helyezett.
"Emlékezz ránk! Mi vagyunk a Szeretet Áradásának Segítői. Gyógyítunk, vígasztalunk, és kitörő örömmel ünnepeljük az egyesülés örömét! Mi keltjük a vágyakat, és őrizzük a Fehér Kanca titkát!"
|