2007. november 8., csütörtök                                                (2 + 0 + 0 + 7 + 1 + 1 + 8 = 19)       

ÚJ-ra Hívás

Dalolunk – és Boldog a Dalunk!

Dalolunk, és Dalunkkal VILÁGot Hoz-Hatunk, és ez így igaz.

Daloltunk Éjjel és Nappal,

És Dalolni is Fogunk,

Amíg Új VILÁGunkat Megformázzuk és Megalkotjuk – ADDIG Szól Dalunk.

Daloltunk-Dalolunk, és az Ég Oly Kegyes Volt!

Dalolunk, és az ÉG Oly Kegyes MOST!

Kegyes és Kegyelmes,

Sz-ÉP és SZERelmetes!!!

ISTENből LÉTezni Oly Gyönyörűséges!

            ~~~ „Kedveseim!,

                     Eljövök Újra és ÚJ-ra Hozzátok, és

Kérdezem:

MERRE Indulnátok?, Melyik Utat Választjátok?, - és az Idő bizony sürget, már nem s-Ok-szor Kérdezem, Már nem S-Ok-szor Kérdez-Hetem Meg.

            Időtök, a R-Égi, Véget Ért, és ÚJ Vette Kezdetét.

            Az ÚJ-nak Még Nem Látjátok, Még (sem szívetekkel, sem elmétekkel) Nem Értitek LÉNYegét, és ezért Mindig, ha Jövök/Jövünk Segítjük a MegÉrtést.

            A „Víz” Korszakából a „Tűz” és „Levegő”, az ÉLŐ/ÉGŐ/Lobogó/Lebegő* (Ható Erőként Élő és Létező!!!) SzeR(etet) Korszaka Vette Kezdetét.

            Kezdetét Vette az ÚJ, FIAM Királyságának Korszaka, és ha „megkésve”is, de „töretlen”, FolyaMAATos Igazításokkal E Jelen Korhoz Igazítva Kezdetét vette a VILÁG Királysága.

            Ennyi Volt E Mai Üzenet, és Köszöntjük, Köszönjük E/A Létet/Életet.”

Lejegyezte OmMáát Ré Isteni és Földi ÉN-je a MindenHató TeremTő Egy Szent Istenünk Tiszteletére és Dicsőségére – Mert Valóban Dicsőség Ő-Érte Élni és Létezni, Tervének/Tervünknek RÉSZei, „fogas-kerekei”, Küllői lenni, a TEREMTÉSből Részt Vállalni és Vinni.

            Dicsőség EGGYÉ Lenni, ÖnMaGunkra Lelni!

            Dicsőség az EGGYEL és MINDENnel EGGYÉ, ÚJ-Ra EGGYÉ Lenni, Örömet és Fényt/Rendet ÚJ-Ra EGGYÉ, ÉLŐvé tenni.

            Dicsőség, mely nem csak földi és múlandó.

            Dicsőség, amit csak az Igazán „Nagy”-ok (=EGYek) ÉR-Hetnek el és Érthetnek meg.

            Dicsőség, mely Túl-Mutat az „Idő” jelenén, MegragADva és MegVALÓsítva az Örök Jelent a jelenben.

            Dicsőség, melyet nem mos el tűnékeny pillanat.

            Dicsőség, melyben az Igaz Élet Fogan.

            Dicsőség, mely Igaz és MÉLTÓ ALAPja lehet a Ki-Teljesítő ÚJ-nak.

            Örök Célok, és Örök Dicsőség!

            És Most Az Ember(ben Egy lett Isten) Is F-El-ÉR-Heti!

            Az Örök Cél az „AD”-ás, a Szeretet.

            Az Örök Cél Szebbé és Yobbá Tehet.

            TEREM(t)HET.

Lejegyezte OmMáát Ré Isteni és Égi/Földi ÉN-je a MindenHató TeremTő Egy Szent Istenünk Tiszteletére és Dicsőségére

            ~~~ „MI Mar-Ad Utánunk/Utánatok Emberek?

            Miről Reg-ÉL-nek majd a Mai Gyermekek?

            Lesz-e Ter(e)m(t)ő Föld és Tiszta Vizetek?

            Lesznek-e Ősi Bölcsességek, Dicső Énekek?

            Lesznek-e Tanító Filmek, Fel-Növő Gyermekek?

            Vagy Tűz, Láng Pusztít el Mindent, Mit nem Hat Át Szeretet?

            Ki Gyújtja Meg Majd e Meg-Mérető Tüzet?

            Ti MaGatok Vagytok, Csak Ti Ítélkeztek -

            Ítél a Tett.

            Tiétek a Döntés: ELÉG-tek – NÖVEL-tek.

            Döntéseitekért Csak Ti,

Csak Ti FELEL-Het-tek”.

Lejegyezte OmMáát Ré Isteni és Égi/Földi ÉN-je a Mindenható TeremTő Egy Szent Istenünk Tiszteletére és Dicsőségére

            Tudjuk, hogy Nem Mindenki Számára érthetőek (és tet(t)szetősek) Ma Még e Szók/szavak.

            Vannak „régebbiek”, és vannak Hasznos Újak.

            MINDENKIHEZ Szólunk – Itt is és Máshol is.

            MINDENKIHEZ Szóltunk – Itt, és Más-Kor is.

            Mindenkihez eljut, eljutott (!) Vala-MI-lyen formában Hívásunk-Szózatunk.

            MINDENKIT Hívunk-Várunk-Szólítunk, Mindenki Számára Segítő Keze(KE)t (!!!) Nyújtunk.

            MINDEN-t elmondottunk.

Lejegyezte OmMáát Ré Isteni és Égi/Földi ÉN-je a MindenHató TeremTő Egy Szent Istenünk Tiszteletére és Dicsőségére

                                                                                                                                    www.omah.extra.hu

*”A Halak-korszaka, mely isteni, kozmikus törvényszerűséggel elhozta Jézust és a krisztusi hitet az emberiségnek, ezidő szerint végefelé jár, némelyek szerint már véget is ért, és eljött a Vízöntő korszaka, óriási változásokat idézve fel a földi életben, a Vízöntő ismert hatásainak értelmében felforgatva, feje tetejére állítva mindent, hogy a régi világból megszülethessen az új.”  (Baktay Ervin: A csillagfejtés könyve, 1942.)

„VÍZÖNTŐ: A következő jegy megint a legélesebb ellentéte az előzőnek (a Baknak): a Vízöntő fokozatában a lélek ismét pozitív irányba fordul, erői kifelé és szerteszét áradnak. Ennek megfelelően, s a légies elem hatása alatt, a Vízöntő-típus értelmi-szellemi téren találja meg legmegfelelőbb megnyilatkozását. Az előző fokozatban elért anyagi uralom és az ehhez szükséges kitartás feloldódik: a jó eredmény megmarad és szilárdságot, szívós erőt ád a szilárd(légies)-minőséghez tartozó Vízöntőnek, de az anyagi világ nem érték többé a szemében. Megismerte a törekvést, hogy szembeszálljon az akadályokkal a célért, de pozitív-légies mivoltában most már nem is törődik az akadályokkal, egyszerűen széttöri a gátakat, hogy ereje korlátlanul áradhasson előre. Az anyagvilág azonban elválaszthatatlan a nehézségektől és akadályoktól; amikor a Vízöntő szétrobbantja a gátlásokat, magát az anyagot is mintegy megsemmisíti, ez nem jelenthet többé kívánatos célt számára. Erejének tudatában egyenesen örül a kötetlenségnek, a gátlások hiányának, és ahol akadályt talál, szétfeszíti a korlátokat. A szabad tér, a határtalanság felel meg természetének, de ezt még el kell érnie, nem készen kapja. Ezért irányítja erőit arra, hogy lerombolja a gátakat, az útjába álló sorompókat. Önálló és független, nem tűr kötelékeket és bilincseket. Szertelen és merész, mert új utakon szeret járni, eredeti és különös is. Szellemi-értelmi adottságaival a gondolat területén is szabad teret követel: a hagyományok, a fennálló és kiegyensúlyozott rend az ő számára csak nyűgöt jelentenek; mindez érték lehetett egy előző fokozatban, de most már csupán tehertétel, amely a szárnyalást, a messzeségek felé néző előretörést gátolja. Gyanakvással néz mindent, ami már megvan, amit az emberek megszoktak s ezért mérlegelés nélkül elfogadnak; neki csak az az érték, ami valóban megáll minden próbát, minden egyéb csak idejétmúlta lom. Az új többet jelent, hiszen tele van lehetőséggel, nem is sejtett tartalommal. Így lesz a Vízöntő-ember forradalmárrá, de mert céljaiból hiányzik az anyagiasság és az ezzel járó alacsony önzés, mindig eszményi, magasztos, nemes feladatokért küzd. A Bak rideg magábazárkózásának ellenhatásaképpen a Vízöntőben nagy ember-szeretet él, de ellentétben a vele polárisan kapcsolódó Oroszlán elégedett, derűs, önös és testies bőkezűségével, a Vízöntő a világ minden javában szeretné részesíteni embertársait, s a jót mindenekelőtt szellemi értelemben véve, az embert az embertől elválasztó korlátokat akarja lerombolni, hogy az emberiség szabadon élhessen és értelmi-szellemi belátással igazságosan osztozzék meg a javakon. A társadalmat nagy, átfogó egységbe formáló gondolatrendszerek Vízöntő-jellegűek: a francia forradalom eszményei, aztán a szociális forradalom még átfogóbb törekvései is ide tartoznak. De a Vízöntő annyira megveti az anyagot, a gyakorlatias realitást, hogy a szellemiségéből eredő rendszerek is csak nehezen valósulhatnak meg, sőt eredeti formájukban és egészükben meg sem tudnak valósulni. Ehhez még kell valami: a keresztülvitel, a megvalósítás hatalmas ereje, tehát marsi elem, amelyet a legújabb világmozgalmak, a nagy népi összefogások, a „totális” irányzatok adtak többletként a Vízöntő eszmeiségéhez. De a Vízöntő úttörő szerepe is fontos: meglazítja a mozdíthatatlannak vélt korlátokat és a szellemet óriási, merész erőfeszítésre ösztönzi. Ez a feladata. Ezért keresi a meglepően újat és veti meg mindazt, ami elavult és ósdi. Mint a Skorpió, bizonyos értelemben a Vízöntő is fordulópont: a lélek itt szakít az anyagi kötelékekkel és emelkedik a tiszta szellemiségbe. A reálisnak nevezett, földies és korlátozott meggondolások nem állják útját: a végtelenségbe emelkedik s az érzékfölötti világban találja meg az annyira keresett határtalanságot és eszményi beteljesülést. De itt már nincs belső küzdelem és önmarcangoló vívódás: a lélek szárnyal és a magasba tör. A korlátlanság és kötetlenség azonban könnyen végletbe csap: szertelenség és a lehetségestől elrugaszkodó excentricitás jár ezzel, az értelem bukfencet vet, hogy függetlenségét és eredetiségét bizonyítsa. Az igazi inspirált lángelemtől a kacagtató, valószínűtlen fintorokban megnyilvánuló eszelősségig terjed a Vízöntő útja.”