2007. szeptember 10., hétfő

Hagyományotokban (= Isten-Szeretet) az ERŐtök!

Én Aki Vagyunk Köszöntünk Titeket.

            Csakis Tisztán és Igazan Szólunk és Hatunk.

            Ennek a népnek (ahogyan valamennyi más népnek is!) VANNAK, és szerencsére még MEGVANNAK a

Hagyományai.

      Kicsit – vagy nagyon – mások ezek, mint a többiek.

 SzeR-vesebb.

       Sok „helyén”, sok vonatkozásában ÉP-ebb, máshol hiányosabb, sérültebb, mint a többiek. Hiányosabb ott, ahol a Tudatos pusztítás, az évszázados, és sajnos év-ezredes pusztítás „eredményes”-munkát végzett. YÓ-ságotok miatt azonban még itt, ezen sokat és néhol túlzottan sérült részeiben is sok IGAZ-Gyöngyöt, sok KINCSet megőrizett, és egyik ilyen

különlegesen ÉRTÉKES pontja Hagyományaitoknak

a mindenben megnyilvánuló

ISTEN-SZERETET.

        Tőletek-Tőlünk IDEGEN a „haragvó-Isten” gondolat. A magyarság Szerette, Igazán és mindig (amíg ISMERTE és „félte” a Yó értelemben (Isten-félő = Isten-Féle, Istenhez Hasonlatos!!!)) az Istent. Csak úgy érhet célt (gondolta az ellen) a Tiszta és Mély gyökerű magyarságnál, ha megmételyezi, és lehetőség szerint elveszi ezt a

Tiszta és Erős gyökeret,

az ISTEN-HITET,

az ISTEN-SZERETET.

            A „haragvó” Istenkép nem ért célt ott, ahol az IstenAnya kultusza, a Szerető (gondoskodó) IstenAnya Kultusza a „zsigerekben”, a „Sejt-ek” szintjén ÉL, mert a „Sejt-ek” elpusztítása nélkül kiírt-Hat-atlan ez az Élet, ez a Szeretet.

            Már korábban is említettük, már korábban is utaltunk arra, hogy az ÉLET MaGa a Szeretet, és hogy a Szeretet (legalább „Sz-Ikrá-nyi” megléte) nélkül NINCS sem földi, sem pedig más élet. Akiben MEGSZŰNIK, akiben ELFOGY a Szeretet, az ki-lép az adott formából, életből.

            Így volt ez eddig is, és Így lesz ezután is. Mutat-Hat(ott) mást a Látszat – de ez csak a Csalóka, megtévesztő Látszat Volt. Látszat, melyet Élni és megtapasztalni érkezett Szellem és Lélek, hogy megtapasztalja, megélje az „Isten-nélküliséget”. Isten nélkül (látszólag) „lehet” élni egyetlen Pillanatig, a Halál pillanatának megélése során, és lehet élni kissé „hosszabban” is, az Istentelenné tett, Istentelenné termett (földi) élet során is. Ez utóbbi azonban – ahogyan az első is – csupán látszat! Soha és sehol, senki NEM LÉTEZIK, Nem Létezhet Istenen „kívül”, az Ő, a Mindenség Szeretete és ERŐje nélkül, mert hogy minden Ő-Belőle Eredt, és (mivel Rajta kívül nem létezik Senki és Semmi) „Halála”, el-múlása után Hozzá, Belé is Tér vissza Minden, a Mindenek.

            Különleges viszonya volt Istenhez (a többi néphez és nemzethez viszonyítva) N-ÉP-eteknek, illetve Testvér-N-ÉP-eiteknek. Ti VALAmennyien egy olyan „Kettős”, és Mégis EGY Teremtőben és Teremtésben ÉLTETEK (nem csak Hittétek!!!), melyben EGYMÁST KIEGÉSZÍTŐ, EGYMÁST SEGÍTŐ Részek-Egészek Élnek. Ezek az Egészek és Részek Tudják, Ismerik Egy-Mást és a Teremtőt, ismerik és élik a Teremtő Törvényeket és Elveket, és ezek Tudása, Ismerete „Hallatlan” (= Hal-Hat-atlan, Elmúl-Hat-atlan, Örök) Biztonságot, OTTHONT teremtett.

            Az Otthon ott volt, ahol Őseitek voltak. A „Világ közepe” ott volt, ahol az ÉN, az Örök volt, vagyis Mindenhol és Mindenben. Őseiteknek (egyes „csekély” kivételtől eltekintve) ezért nem jelentett „gondot” az, hogy „HOL”, Miként élnek. KÖVETTÉK, Mindenhol és mindenben Tisztelték Istent.

            Néha („tömegesen”, vagy pedig MaGányosan, kisebb közösségekben) „Fel-Kerekedtek” – visszatértek Ős-Forrásukhoz, Ős-Eredőikhez, ha ERRE HÍVTA ŐKET AZ ISTEN. Isten ilyenkor KI-Fejezetten az Ő Gyermekeit, az Őt/Őket Szeretettel Hívőket Hívta és SZÓLÍTOTTA ÚJ TEREMTÉSRE, és Őseitek, Akik Igaz és Tiszta Szívük és Életük miatt MEGHALLOTTÁK EZT A HÍVÁST, bizony elkezdtek gyülekezni a Kárpátok Gyűrűjében, megfogantatásuk, SZÁM-Talan megfogantatásuk Egyik legfontosabb földi helyén.

            Áradnak a vizek. Áradtak tavaly is.

            Áradnak a Tisztító Teremtő Erők. Hívjátok Őket, Kérjétek a Segítségüket!

            Visszatérve Őseitekhez – már mint azokhoz, Akik Tiszta Életük és Szívük miatt MEGHALLOTTÁK SZÍVÜKKEL – és EGY-Mástól a Hívásokat. Őseitekben Felmerült EGY Érzés, Egy Gondolat – „utána-jártak”, ellenőrizték, EGYeztették a Hívásokat. Egyesítették, Tudatosan Egyesítették ERŐiket egy-egy fontosabb alkalommal-napon, hogy az Új Teremtés menetéről, és az abban elfoglalt Vállalásukról-Helyükről minél többet megtudjanak.

            Ma ismét megszaporodtak az ERŐ-EGYesítő SzeRTartások, Kérések, és ezek JELZIK, hogy Azok, Kiknek a Szíve-Léte Tiszta, K-OM-OLY-an veszik és SZERETIK, Tisztelik (= Vezetőjükké FOGADták), Fel-Ismerték Istent, a SAJÁT Istenüket.

       Minden Teremtésben VANNAK Elő-Futárok, a Teremtéshez, annak megfoganásához (netán előkészítéséhez) „közelebbi” Erők. Ezek az Erők ha a Helyükön, a Szívükben, vagyis az ÖRÖK-S-Ég Közelében Vannak, Akkor N-ÉP-ük, Fajuk (=Emberiség), valamint Saját MaGságuk számára is (!!!) ÚJ Teremtést Indít-HAT-nak. Az AKARAT, illetve a SZÍV TISZTASÁGA és EREJE az, ami egy N-ÉP-et, jelen esetben a Magyarságot ÚJ Teremtésre HÍVHATJA.

         Az AKARAT és a TISZTASÁG Már Sokatokban MegVan. Az Akarat és a Tisztaság ELÉGSÉGES volt ahhoz, hogy N-ÉP-etek továbbléphessen a Teremtés Soron Következő Szakaszába, és ezért is Van Itt Ismét a Víz, az Ő Istenanyai Megtisztító ERŐjével. Figyeljétek Útját, Erőjét, és Lássátok meg Benne Kegyelmét. IMÁitokkal és Más Teremtő-Erőitekkel  (közöttük a speciális Erőitekkel-Tudásotokkal) Segítsétek, hogy a „fizikai” Tisztításán, Segítségén túl minél több „lelki”, „Szellemi” Terheteket is elvihesse.

         ÉN Szólottam, és Köszönöm, hogy Szól-Hattam.

Lejegyezte OmMáát Ré Isteni és földi ÉNje a MindenHató Teremtő Egy Szent Istenünk-Istenanyánk Tiszteletére és Dicsőségére

        Tegnap, 2007. szeptember 9-én, vasárnap hajnalban, egy átvirrasztott éjszaka után, nem sokkal napfelkelte után egy kis csoport indult le a Pilis egyik Szent-Helyéről. A felhőkkel takart égbolton egy kettős szivárvány íve rajzolódott ki a kis csoport előtt, és mindaddig fennmaradt az Égen utat mutatva számukra, míg biztonságban le nem értek a járműveikhez.

        Hosszú és hűvös, szeles, esővel szitáló volt az éjszaka, de az Elemek – meghallgatva a kérésüket – Kegyesek, és a lehetőségekhez képest „szelídek” voltak. Nem tépázták nagyon, és el sem áztatták az Imádkozó és Útmutatást kérő, kereső csoportot. Hosszú, és mégis rövid volt ez az éjszaka. Nagyon sokára kezdett úgy igazán derengeni. Az oda-úton az egyik reklám-felirat hirdette: „Holnap is felkel a nap.” TUDTÁK, hogy felkel. MERT EZ A REND! Felkel, ha Itt Lesz az Ideje! És amikor eljött az ideje – olyan hirtelen lett Fényesség még a felhős ég ellenére is, hogy szinte észre sem vették… Útra keltek a hollók, majd Ők Maguk, és szivárványos lett az ég…

Már Itt a Fény!                                                                                                                   OmMáát Ré KJ

A Hagyományokhoz kapcsolódó lejegyzés folytatódik, ELÉRHETŐ ITT