2007. augusztus 29., szerda 17.11

Az Érdemesség Törvénye IV.

Én Aki Vagyunk Köszöntjük Köszönjük Létünket.

            Csakis Tisztán és Igazan Szólunk és Hatunk.

            Isteni ÉNjeitek-ÉNjeink üzenete után most folytassuk a Teljesítettség tárgyalása után talán a legfontosabbal, ami ÚJ ebben az Érdemesség Törvényében.

            Ahogyan már utaltunk rá korábban,

MEGVÁLTOZOTT A JAVAK ELÉRHETŐSÉGE ÉS KI-OSZTÁSA.

            Lesznek, Akik nem örülnek ennek, míg mások szívét és Létét igencsak megmelengeti majd e változás.

            Mondottuk, hogy eddig elsősorban a születés volt az a Kapu vagy FolyaMAAT, amin Térbe és Időbe térhetett a Lélekkel együtt az ERŐ. Ezt, mármint az ERŐt az „Ég” mindig „bővebben”, nem „kicentizve” küldte és csatolta az Élet-Feladatoknak, Vállalásoknak megfelelően, hisz bele volt számítva bizonyos megengedett más út vagy kitérő. Ennek ellenére úgy igyekeztek az ÉNek (az Isteniek, az „Égiek”) megtervezni az Élet-utakat, hogy nagyon nagy el-, és ki-térőket nem engedélyeztek.

            Valóban volt egy olyan „Általános”, ha nem is teljesen kötelező erejű Törvény vagy szabály, hogy ha egy Lélek a földi élete 20. és 50. életéve között nem talált rá a Feladatára, akkor a Lélek elhagyhatta bizonyos körülmények között a testet. Néhol szorosabb, néhol tágabb volt ez a „határ” annak függvényében is, hogy például mennyire volt fontos az egész emberiség számára az adott Vállalás vagy Feladat. Nyilvánvalóan a nagyobb Vállalásokkal leérkezetteknek szűkebben volt meghatározva ez az elérési, vagy „a feladat közelébe kerülési” idejük, általában a 30. és 40. életévük körül, gyakran a 35., 36. életévükben volt meghatározva ez az időpont.

            Ha eddig, a megadott időpontig a Lélek nem volt képes és/vagy kész földi testében felvállalni lehetőleg Tudatosan a Vállalását, akkor rendszerint a Lélek elhagyta a testet.

            Már az Újabb időszak terméke (Lehetősége) volt az, hogy az ilyen „eltévedt” Lények és lelkek – ha már nem tudtak eredeti Vállalásuk szerint élni, azonban valamilyen más Téren vagy területen bebizonyították (az Isteni Terv számára való) „Hasznosságukat-Használ-Hatóságukat”, akkor az adott MÁS területen szerzett Érdemességükre tekintettel – hogyha Felvállaltak (!) egy Másik Feladatot, akkor e Vállalással egy-időben, vagy ehhez nagyon közeli időben „Fel-Vehették” Új Erőiket.

            Sajnos nagyon sok bonyodalommal járt ez a Lehetőség, mert ehhez is szükség volt a Tudatosság megfelelő, néha nem is csekély fokára, illetve ezen túl még szükség volt bizonyos olyan „helyzetek” elő- és meg-teremtésére, ahol ezek az „át-csoportosítások” és „át-kapcsolások” megtörténhettek („Szent idők” és „Szent helyek” EGYbe-esésére, vagy meghatározott SZERtartásokra, védelemre).

            Régebben, amíg ÉLT az (ehhez is kapcsolódó) Isteni Tudás és Mágia, addig az ilyen át-csoportosításoknak nem volt különösebb akadálya. Sajnos egy idő után a Fény-jellegű át-csoportosítások lehetősége (a Tudatossági és Tudás-szint csökkenése és a sokszor tudatosan megtévesztő tudás miatt) nagyon megcsappant, és sajnos a Tudatosnak megmaradt ellen sokszor élt Tudása alapján ilyen-olyan, az Akarat Szabadságának megsértéséhez kapcsolódó át-csoportosításokkal, elvételekkel.

            Már egy ideje az ellen számára is nagyon megnehezedett ezeknek az át-csoportosításoknak az elérése, véghezvitele, és tulajdonképpen ezért specializálódtak az utóbbi időben a „születés-kapuk megdézsmálására”, és az ott elvégezhető eltérítésekre. Mint mondottuk, azonban éppen ez, a Léten Túli Hatásuk volt az, ami végül TELJES EGÉSZÉBEN ELZÁRTA őket mindenféle átcsoportosítás vagy elvétel lehetőségétől.

            Teljes egészében – és ez a lényeg! Ma már (még ha meg is próbálja)

senki nem veheti el mástól az Élet-Erejét

a Szabad Akarat „Teljes” Törvényét, vagy más Isteni Törvényt megsértve,

és senki sem használhatja Más célra

a bizonyos Feladatok vagy Vállalások Megvalósítására Hozott vagy Kapott Erejét.

Ahogyan látjátok, különbséget tettünk

1. – Élet-Feladat és Életerő, valamint
2. – egy adott Isteni Feladat vagy Vállalás felvállalásához kapcsolódó Erő között.

            Hatalmas Újítás ez, és ez érezhető Pánikot okoz már most is az ellen köreiben, mert a régi jól bevált csatornáikon egyre kevesebb Élet- és Feladat-Erőt vonhatnak el másoktól. Ma még „ki-Szolgáltatják” magukat a régi beidegződés szerint, ÉLETFELADATOKHOZ, vagy pedig MÁS VÁLLALÁSKHOZ KAPOTT ERŐKET AZONBAN MÁR NEM VEHETNEK ÁT ÉS EL SENKITŐL.

            Újítása az Érdemesség Törvényének az, hogy innentől kezdve

nem „személyhez kötöttek” azok a Javak vagy Erők,

amik bizonyos Isteni Vállaláshoz vagy Feladathoz kötődnek.

Az Erők és Javak többsége Vállaláshoz vagy  Feladathoz kötött.

A Javakhoz, vagy más néven ERŐkhöz csakis az ÉRDEMESSÉG és a TELJESÍTETTSÉG szerint, szigorúan ellenőrzött módon és utakon juthatnak az EGY FELÉ igyekvők.

(Vagyis az kapja meg Őket, Aki az adott Vállalást vagy Feladatot TÉNYLEGESEN megvalósítja!)

            Összegezve:

SENKI NEM FORDÍTHATJA MÁSRA

A MEGHATÁROZOTT Vállaláshoz vagy Feladathoz KAPCSOLÓDÓ ERŐJÉT,

CSAKIS AZ ADOTT Vállalás vagy Feladat MEGVALÓSÍTÁSÁRA.

            Értelem-szerűen az adott Élet-feladathoz kapott vagy hozott Erő is olyan, amit más személy saját céljai-vágyai szerint nem használhat. Ennyiben az Élet-Erő „személyhez-kötött”, és így (bizonyos kivételektől eltekintve) nem is élhet vele más.

            A Vállaláshoz-kötöttség nem korlátoz Titeket a Szabad Akarat gyakorlásában, hisz itt csak egy „csomagról”, egy adott Vállaláshoz kapcsolódó Javakról van szó, ami Feladatot vagy Vállalást ha felvállaltok és megvalósítotok akkor JÁR, ha pedig nem vállaljátok fel vagy nem valósítjátok meg, akkor EGY-SZERűen nem jár a hozzá kapcsolódó Erő.

            Nem lehet többé azt megtenni, hogy valaki felvállal egy Isteni Vállalást vagy Feladatot, beköti magához a szükséges ERŐket, és aztán ezt az Erőt utóbb szabad akarata teljes gyakorlásával másra fordítja. Megteheti ezután is bárki azt, hogy egy Vállalásra utóbb azt mondja, hogy inkább még sem azt teszi vagy valósítja meg, azonban ebben az esetben Tudnia kell azt is, hogy (nem büntetésből, csak éppen a Törvény SZERint) nem illeti meg Őt többé az ADOTT VÁLLALÁSHOZ VAGY FELADATHOZ kapcsolódó Támogatás.

            Ez Törvény és Rend, mely Kihirdettetett, és innentől kezdve ÉL.

Lejegyezte OmMáát Ré Isteni és Földi Énje a MindenHató TeremTő Egy Szent Isten Tiszteletére és Dicsőségére

                                                                                                                                    www.omah.extra.hu