2007. július 8., vasárnap 14.38

            Szép magyar városunkban, Pécsett, az orvostudományi egyetemen egy amerikai bűvész és prédikátor vendég-szerepelt egy hazánkban élő, talán francia származású missziós pap meghívására.

Ma mutatták a tévében, és annál a résznél kikapcsoltam, amikor az amerikai vendég azt mondotta, hogy mindenki a Földre úgy születik le, hogy a szívében van (és közben a szívére mutatott) a bűn. Nem kell megtanítani a kisgyereknek, mert ezzel születnek.

Emlékszem még a Robert De Niro féle Misszió című filmre.

Emlékszem az Új Világba, Amerika Földjére érkezett Missziósok esetére, bukására, elestére, és azt mondom: NE ITT, NE RAJTUNK Kísérletezzenek.

Amerika Sz-ÉP, Ősi Természeti Népeit kiirtotta, maradékukat „tüzes-vízzel” itatta, majd bűnözővé tette vagy nyilvánította, rezervátumokba terelte az a „nép” (és itt nem az ott élő Fény-Erőkre gondolok), mely ma is fegyverekkel, illetve árúkkal és eszmékkel igyekszik újabb és újabb Ősi Népeket és Kultúrákat a Földdel egyenlővé, kiszolgáltatottá és beteggé tenni.

Sérült nézeteivel, vásári komédia jelmezébe bújtatottan igyekszik terjeszteni Hit-ét, hogy BŰNÖS az ember, mert ezt írja az egyik Ó-Szövetségi Próféta.

            Már Jézus is elmondotta: „Új Törvényt hoztam – a Szeretet Törvényét”.

            Nem volt elég 2000 év, hogy ezt Amerika meghallja.

            Szavakkal és tettekkel vásári komédia jelmezébe bújtatja Hit-ét, mely szerint BŰNÖS az ember. Így születik. De a „jó” ember, Aki Meghallja, Meghallgatja Istent (Melyiket?), az üdvözül.

            A francia missziós pap elmondotta, hogy úgy érzi, az isten vezette Magyarországra. 1990-ben járt itt először egy nagyobb misszióval, és nagyon megtetszett neki az emberek nyitottsága isten felé. Így hát itt az ideje, hogy jöjjenek az amerikai prédikátorok???

            Tiszta és Igaz, sz-ÉP HITÜNK, Nyitottságunk vonz ide mindenféle népeket, és mindannyian szabadon dönthetünk, hogy kit hallgatunk meg és kit követünk. Követjük-e más népek Istenét, Aki hirdeti: Bűnös vagy ember – vagy pedig követjük a Mi Kegyes és Yó, Bennünket eddig minden bajunkon átsegítő EgyIstenünket, Istenatyánkat és Istenanyánkat, Nagyboldoganyánkat.

            Hagyjuk-e hogy vásári komédiába öltöztessék a HITet, vagy pedig megtartjuk SZENT-ségnek.

            Valóban Miénk Minden Döntés, és annak minden Felelőssége is.

            Népünk Saját – egyre fogyatkozó – HITében is Életben Maradt ott, ahol a Dúlások mindig keresztülvonultak.

            Az amerikai missziósok nem tudnak Nekem olyat megmutatni, amivel vagy amiben Yobbá tették volna ott a Világunkat, ahová eljutottak. Nem követendő példa számomra a válások és iskolai lövöldözések statisztikája, a gazdasági növekedés kényszere mögött meghúzódó bűnözés és szegénység, és annak a világ más tájaira való ex-portálása.

            Nem példa a filmeket átható erőszak, a politikában élő és létező korrupció és erőszak.

            Nem példa az amerikai filmforgatások kapcsán a Ság hegyen, a Pilisben, vagy a Szelim barlangban, tehát a Mi SzÉp kis Hazánkban, Országunkban végzett, évmilliós értékeket pusztító és szennyező rombolása.

            Nem példa a reklámokban megbúvó, felelősséget nem vállaló megtévesztés.

            Nem példa az Isten és Jézus nevének szemforgató emlegetése.

            Az Isten – és a Neve is – Szent.

            Helye is Ideje, Méltósága van Neve említésének is, hisz Amit vagy Aki megnevezünk, azt Megidézzük a Létünkbe.

            Istennek MI – HISZEM! – Szeretett Gyermekei, SzeRetetének, SzeR Elemének, vagyis MindenHatóságának és Tisztaságának földi Megjelenései, vagyis a BŰŰN, nem pedig a Bűn gyermekei vagyunk.

            Mi Ezt Tudjuk.

            Máté Imre a Yotengrit című könyvében, a BŰŰN hagyományait ismertetve így ír:

            „Ha egy nép elfordul saját védelmező Istenétől, és ahelyett más nép védelmező istenét imádja, aláveti magát annak a népnek is, melynek istenét elfogadta.”  

            ÉN Tudom, hogy a Szívemben a Szeretet van, az Örök SzeR Elem Legszentebb darabja, amit azért Hoztam és Kaptam, hogy Másokat Segítünk Véle az Egy REND-je felé, Tisztelve Létet és Akaratot.

 KJ

Budapest, 2007. július 8.