2007. július 2., hétfő – Sarlós Boldogasszony Napja - 2 > 00 > 7 > 0 > 7 > 0 > 2, = 18
= Hár-Om-SzoR Hat = 9
Én, MI – Tanítjuk Népünket – VIII. Fejezet
Én Aki Vagyunk Köszöntjük Népünket.
Csakis Tisztán és Igazan Szólunk ÉS Hatunk.
Megnevezzük Szentséges Szent Magjainkat és ÖnMagunkat is a MindenHató és Teremtő Egy Szent Istenünk Szent Nevével és Szent Nevében.
Csakis Tisztán és Igazan – és ez lassan már „mottó(r)jává” lesz Üzeneteink ELEJÉnek.
Mit is Értünk MI Tisztaság és Igazság alatt? Talán még soha nem is gondoltátok végig, hogy mit is takarnak ezek az Áhított Gondolatok és Szavak.
A Tisztaság egy
olyan Állapot vagy Folyam,
mely Lehetővé Teszi
a MaG (= Világ, SzeR) Teljes Kiteljesedését,
és Megújító Létének és Teljességének Megélését és Megjelenését.
Tisztaság alatt legtöbbször Ti is, Mi is Vala-Mi-Féle
Olyan Állapotot, Át-Lát-Hatóságot és Rendet
Értetek és Értünk,
melyben
VILÁGOSAN
Felismer-hetők
és Követ-hetőek
az Egyes Folyamatok és Változások.
Akkor, amikor egy Tiszta, nem szennyezett víznek néztek az aljára, vagy pedig egy ilyen vízben Úsztok, akkor pontosan és tisztán látjátok a Benne Lévőket és a Bennük zajló eseményeket.
Akkor, ha ebbe a „vízbe” Bármilyen szenny kerül, akkor bizony átlát-hatósága teljesen meg is szűnhet. Más kérdés az, hogy néha „fel-kavarodik” valami Erő Hatására ez a Tisztaság és Rend (Át-Rend-eződik), azonban a „Vihar” elvonultával ismét Lát-Ható lesz a Kialakult Új Rend.
Az, Aki az Éltető Vizeket, és a Vizeken át a Földet, Létet, Állatokat és Növényeket, Embereket és Lelkeket Mérgezte és Mérgezi, az „Túl-Hat” a Létén, és ez ugyebár a R-Égi és Új T-Örvények és Szabályok SzeRint (Is) TILOS.
Mondottuk, hogy ezen Túl-Hatások INNentől, a Pünkösd Előtti időktől kezdve Más, REND-es elbírálás, az Isteni Törvények és REND SzeRinti Elbírálás alá esnek, vagyis következményei a sértőkre Azonnaliak, és Le-G-alább-is Közvetlenek lesznek.
Nem fog-juk Hagyni MI, „Égiek” sem, de ne hagyjátok Ti, Földi Testvéreink, Szájaink, Kezeink sem SZÓ és TETTEK nélkül a Lét ellen Túl-Hatók Ténykedéseit.
A Vizek Különösen „érzékenyek”, és azok is voltak Mindig.
A Vizek „Anyja és Atyja” a Földön is Létező Erő, és eddig Isteni „előírásra” sok-mindent Eltűrt és elnézett a Jók és Igazak Megsegítése érdekében.
Ti, mint magyarok, elmúlt éveitekben megtapasztal-Hattátok, hogy szomszédaitok, „elvett”, „elcsatolt” területeitek Új Urai Miként bánnak a Tőletek elvett területek lakosságával és természeti kincseivel, és miként igyekeztek például folyóitok, kisebb és nagyobb tavaitok, folyóitok és vizeitek, valamint még meglévő, megmaradt természeti kincseitek elvitelével, elvételével és mérgezésével csorbítani az amúgy is megcsappant Gyógyító Erőiteket (például az olasz „vadászok” rendszeres pusztítása a védett madaraitok körében).
Az az ország vagy állam, mely szomszédainak vizeit Túl-Hatóan, vagyis helyrehozás és megtisztítás nélkül szennyezettebb állapotban juttatja tovább, mint ahogyan az hozzája érkezett, az PUSZTÍTJA a Létet és életet.
Az, Aki Más területére Hordja az Ipari, és a Háztartási Szennyet és szemetet, az Pusztítja a Létet és Természetet.
Sokáig tűrtétek mind a Szellemi és lelki, mind az „anyagi” Terheket, amikről még csak Legfeljebb sejtéseitek lehetnek.
Politikátok erői közül sokan már ismernek, tudnak „részleteket”, és néha egy-egy kis részecskét (hogy az éppen aktuális terveiknek megfelelően felháborítsanak, összefogjanak, vagy éppen széthúzzanak) ki is szivárogtatnak, vagy néha akaratuk ellenére kerül napfényre már-már elfeledettnek hitt egy-egy morzsácska.
És most mesélek. Mesélek, hogy megértsétek az ezek „hát”-terében meghúzódó erőket.
Mai mesénknek a címe ez legyen, hogy „Miért nem sikerült a Kiskondász terve”?
A Kiskondász, nevezzük Őt Jánosnak, egy-szer elindult SzeRencsét próbálni.
Útközben érdekes, különleges állatokkal, beszélő állatokkal, és különleges, bölcs emberekkel hozta össze a SzeRencséje. (Tisztaság, valamint a „hasonló hasonlót erősít és vonz”.)
Hallgatta a Bölcseket és Állatokat, és Megígérte Nékik, hogy kéréseiket és meglátásaikat tolmácsolja majd a Fel-S-Éges Királynak. (Szabad Akarati Vállalás)
Sajnos azonban Jánosunk – önmagában még – nem volt olyan mély érzelmű/értelmű és bölcs, mint a Bölcsek és Állatok többsége, és mire a Királyhoz ért, addigra kéréseik és tanácsaik többségét elfeledte.
Nem is ez volt azonban az igazi baj, hanem az, hogy a Maradékot „elferdítette”.
Útközben ugyanis, ahogy a Királyhoz ment, Jánosunknak eszébe ötlött, hogy ezen Bölcs férfiak és asszonyok, valamint állatok által megfogalmazott kéréseket bizony a saját hasznára is fordít-hatná. (A Vállalások folyaMAATos pontosítása és megerősítése)
Amint tehát ment és mendegélt, egyre inkább megerősödött benne a vágy, hogy mint saját ötletét és bölcsességét adja majd elő a Yó Királynak a Kéréseket, és így szerezzen magának mind a Király előtt, mind pedig a „nép” előtt, akiknek nevében majd előterjeszti a kéréseit – érdemeket, Hír-nevet.
A Kiskondász eddig csak a vadak és állatai között élt, és nem volt tisztában azzal, hogy a Király elé ma már nem olyan könnyű bejutni, mint volt annak előtte. (A Hasonló Hasonlót Erősít és vonz!)
Már az első kapunál útját állták a fegyveres Őrök, és ők Tudakolták, hogy kihez és mi járatban érkezett. Elmondotta, hogy kéréseket jött tolmácsolni a Yó Király elé, és hogy ez „minden országban-lakó” Érdeke.
A strázsák csak úgy voltak hajlandóak beengedni a Kiskondászt a várba, ha az megígérte, hogy bizonyos, az Állatok által előterjesztett, életük védelmét szolgáló kéréseiket nem adja tovább.
A Kiskondász ígéretet tett erre, és már szinte érezte „megdicsőülését”, és fontosságát a Létének.
Amint közeledett a Királyi palotához, Újabb Udvaroncok állták el az útját, és kérdezték, tudakolták a szánd-okát.
Kiskondászunk elmondotta, hogy erdei vadak és állatok, bölcsek kéréseit hozta, hogy azokat tolmácsolja a Yó Király előtt.
Természetesen az Udvaroncok sem nézték mindegyik kérését jó szemmel, és ezért a „lelkére kötötték”, Ígéretét vették annak, hogy a Bölcsek egyes Kéréseiről hallgat.
A Kiskondász úgy gondolta, hogy még maradt így is elég sok igaz és fontos kérés, így Ígéretet tett az udvaroncok kérése szerint.
Már majdnem a Királyhoz jutott, amikor Elébe került egy díszes szép fehér-cseléd, amolyan „társalkodó-nő”-féle, akinek megakadt a szeme a szép kondás-legényen.
Jánosunknak is megakadt a szeme a szemre-való fehérnépen, és mert látta, hogy az is igen nézegeti, így a közelébe merészkedett.
Ahogyan ismerkedtek, beszédbe elegyedtek. Kiderült, hogy „kül”-honi a leány, és igen-igen Ún-ja már az itt-létet, Ún-ja, hogy nem lehet otthon az Övéi között, és hiányoznak az Ő otthoni pajtásai és társai, és igen jó lenne (ha már János úgyis a Király elé igyekszik), ha az Ő kéréseit is tolmácsolná, hisz ő sokkal inkább magányos itt, mint az erdő vadjai és a bölcsek.
Bár Jánosunk Érezte és Tudta, hogy a Bölcsek Kérései fontosabbak, ám már oly régen, talán egy éve is, hogy azokkal találkozott, és hátha azóta már a kéréseik is változtak, ellenben itt van ez a Kül-honi leány, aki tényleg magányos szegény.
Jánosunk tehát, mire a Yó Király elé érkezett
-
– sok mindent a bölcsek és állatok kérései és tanácsai közül elfeledett,
-
– kéréseik egy részét saját képére formázva és saját érdekében és nevében tolmácsolta,
-
– az állatok kéréseit a strázsa kérésére,
-
– a bölcsek kéréseit az udvaroncok kérésére,
-
– saját kéréseit pedig a kül-honi leány kéréseire el nem mondotta.
Ezzel szemben – mert hogy „férfi volt a javából”, a csalfa, álszent leány kérését, hogy annak gyermekkori játszótársait és pereputtyát az országba hozassa – mint egyetlen és legfontosabb kérését a Királynak elmondotta.
Persze ez csak mese, vagyis Mása Annak, Ami Van.
A Kellő Értelem és Tudatosság híján az ember könnyen tévútra vezet-hető, különösen akkor, ha egyedül járja a Néki rendelt utat. Mind az Állatok, mind a Bölcsek felajánlották, hogy maguk közül való elkíséri Jánost az útján, akinek még alig pehelyzett a szakálla és bajsza. János azonban úgy döntött, hogy inkább egyedül, a saját feje után indul el az úton.
Útközben azonban sokfelé hangoztatta és elmondotta, hogy őt a Bölcsek és Állatok kérésének tolmácsolása vezeti a Királyi udvarba, mert benne a bölcsek és állatok is megbíztak.
Jánost sokfelé segítették ezért útbaigazítással és étellel-itallal, és részben ez vezette őt arra a meggyőződésre, hogy tulajdonképpen a bölcsektől hallottakból egyedül is, de a többiek segítségével egészen jól el-boldogulhat.
A n-ép hűséges és türelmes, és mindig megsegítette az Igaz és Tiszta szívvel indulókat és járókat.
A nép hűséges és türelmes, és sokáig nem hitte el, hogy a Maguk közül való „Kiskondász” becsapja őket, és majd saját hazájában Idegeneket szolgál.
A nép hisz és türelmes, de nem vak. Nem vak, és LÁTJA, mert már Lát-ható, hogy saját országában nagyobb megbecsülést kap a Tiszta és Igaz, Őszinte tettnél és szónál az ámítás és hazugság, és hogy saját országa, királya, vagy annak megbízottja nem védi meg vizeit, és levegője, portája tisztaságát. Elönti már a Külhoni szenny az utcákat, tereket, habzanak és pusztulnak, elapadnak a vizek. Betegek az állatok és növények…
Ellenben bejönnek olyan, Tőletek és Tőlünk, „Égiektől” is Ideg-en erők és elemek, amik megzavarják az erre a Térre és Időre, Lét-re Rendelt Természetes Rendet.
Már a csigákkal kapcsolatos tanítások során is elmondottuk, hogy ami (vagy Aki) „Természetes” Módon, emberi beavatkozások hatásaitól mentesen jelenik meg, az Része, mindenképpen része az Isteni Tervnek, ami azonban emberi – tudatos vagy tudattalan – BE-(KI)Hatás, az nem feltétlenül Erősíti az Isteni T-Örvényt és Rendet.
Ma sajnos nagyon sok, a Tisztaságot zavaró Hatás és szenny került a Létetekbe, és ezek igencsak akadályozzák a Tisztán Élést, Látást és Hatást.
A Tisztaság „nem kívánatos” Fog-alOM és Hatás azok számára, Akik már megszokták, hogy a zavarosban – még ha nem is mindig azt fogják, amit akarnak, de azért igencsak „jó” a fogás. Nekik nem érdekük a Tisztán Élés, Látás és Hatás, és mert „Kiskondászaitok” (vagyis a bár Jó szándékkal indulók, de kellő Bölcsesség és Tudás híján útjukról LE- és EL-térők) inkább a Saját Köz-Ő-S-S-Ég-i Érdek és Lét helyett az „Idegenek” Erő-n fölüli, és ezzel a Nép és Lét Életét és Létét veszélyeztető Istápolását választották, így sajnos nagyon sok, a Tisztán Látást akadályozó szenny és piszok került a LÉ-tetekbe.
Kiskondászaitok többsége nem volt „tudatosan rossz” vagy „gonosz” az indulásukkor, azonban olyan sok kézen és közön, Egy-Én-i Érdeken és „szűrőn” és megvesztegetésen át jutottak el mai helyzetükhöz, ahol már nagyon sok sár és mocsok és titkos megállapodás szennyezi (terheli) a létüket.
Tulajdonképpen az Ő, (kezdetben) mások megsegítése érdekében felvett „szutykaik” (szabad engedély és akarat) szennyezik a saját Vizeiteket és LÉ-teteket, mert reátok ontják (jobb híján) a „saját” szennyüket, és engedélyeik alapján „szomszédaitok”, egy-kori („Kölcsönös” Segítséget ígérő) testvéreitek is ezt teszik Véletek.
Sok az idegen Hatás, mely felkavarja és szennyezi vizeiteket ugyanúgy, ahogyan a Létet és Életet.
A Vizek Tisztasága és BŐS-Ég-e mindig jelzi egy adott Élet és Lét Tisztaságát és Bőségét is.
Ahol Együtt, Harmóniában Él Ember és Isten és Természet, ahol EGY-SZER-ű a lét és élet, ott nincsen szennyezés vagy szemét, mert Mindennek, anyagnak és Természetnek, Tudásnak és Bölcsességnek is Tisztelete és Böcsülete Van.
Azt a Kiskondászt, Aki az Állatok (a reája bízottak) és a saját szennyét a vízbe, az ÉL-tető vízbe öntötte, azt régebben LE-váltotta, elbocsátotta a közössége. Nem volt megenged-hető, hogy BÁRMI is (főleg anyagi érdek, de még csak tudatlanság se!) szennyezze a Létet és ÉL-etet.
Ellenben az sem volt megenged-hető soha, hogy idegenek szennyezzenek egy adott, meghatározott célra Rendelt Életet, Időt és Teret.
Az Isteni Termésben és Teremtésben, REND-ben
MINDENNEK
helye és szerepe Van,
Ami Természetes,
vagyis
Ami és Aki
NEM TÖR
MÁS SZABADSÁGA, EGÉSZSÉGE, ÉLETE ÉS LÉTE ELLEN,
és
semminek sincs helye,
Ami, vagy Aki
Pusztítóan vagy Korlátozóan, Beavatkozóan
ÖnMagán Túl-Hat
Más Szabadságára, Egészségére, Létére vagy Életére.
Sajnos a Tudatlanság, valamint a nagyon sok állat- és növény- és vegyszer-kísérlet meghozta a Földön azt az eredményt, hogy ma már gyakorlatilag minden és mindenki teljesen „természetes” módon Túl-Hat a Saját Létén és Életén.
Akkor, amikor megveszitek a mérgekkel és vegyszerekkel kezelt állati és növényi termékeket, akkor piacot és LÉ-tet teremtetek ezek előállítóinak, és akkor, amikor mindezt megetetitek vagy használtatjátok családtagjaitokkal, gyakorlatilag mérgezitek és szennyeitek őket. Sajnos nagyon szerteágazóak lettek a „kiskondászok”, a Kellően nem Tudatos, de nagyra vágyó kiskondászaitok tetteinek következményei.
A vizekkel kapcsolatosan már említettük, hogy Van Egy-Fajta Megtisztító és Megújító Erőjük és Szer-epük.
Feladatukat és Szerepüket azonban már vizeitek sem hajlandók úgy ellátni, és a Megtisztításban és Megújításban úgy közreműködni és segíteni, hogy Ti, Földi Emberek Ne Tiszteljétek és Becsüljétek meg Segítségüket.
Mondottuk, hogy ha az emberi (vagy más) Be-Hatás következtében „korcsosulás” vagy pusztulás, szennyezés üti fel a fejét, akkor az „Érintett” (az Állat, vagy Más Természeti Erő) „Szelleme” dönthet, hogy miként Re-agál erre. Lehet, hogy „eltűri” egy darabig, és lehet, hogy az „azonnali”, vagy „fokozatos Kivonulást”, esetleg a „Visza-Hatást” (a Hatás Visszafordítását) Választja.
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
