2007. május 16., szerda

Én, a Mindenható Teremtő EgyIsten Szólítom Népemet – XV. fejezet

            Én, a Mindenható és Teremtő EgyIsten, vagyis Atyai és Anyai Erője is a Létnek, köszöntöm  Léteteket, és kérem, hogy jól jegyezzétek meg ez elkövetkezőket.

            Ahogyan tegnap is láthattátok, nagyon sokféle és erőteljes „Jel” érkezik már hozzátok, és azokon a helyeken, ahol „erősebb” vagy nagyobb volt a tegnapi Jelen-Lét, ott nagyon el kellene gondolkodnia az ott lakó vezetőknek, hogy vajon milyen jellegű pusztítások vagy károk keletkeztek, és ezek vajon előre MIT JELEZNEK, VAGY MIRE FIGYELMEZTETNEK.

            Sokan Vagytok, Akik már pontosan értitek egy-egy ilyen (nem is túl erős) vihar tisztítását és jeleit, és ezért azok, Akik már tisztában vannak egy ilyen vihar Küldetésével, azok

1 – egyrészt ezeket a Tisztításokat előkészítik,

2 – másrészt le is vezénylik, illetve

3 – le is csendesíthetik egy-egy ilyen vihar pusztító Erőit.

            Úgy értsétek ezt, hogy tegnap is nagyon sok kérés és ima hangzott el arra, hogy Pusztító Erője ne, csak Tisztító Erője hasson az Isteni Tervek Szer-int ezeknek a vizeknek és szeleknek, és mert sokan kértétek, bizony jelentősen csökkentettétek is Pusztító Erőit a víznek és szélnek.

            Lesznek, igen lesznek majd olyan Erők, amiket meg is szüntethettek, és lesznek olyanok is, amiknek (előre láthatóan) „csak” a hatásait csökkenthetitek.

            Nagyon fontos értenetek, hogy egyetlen ilyen „Pusztító” Erő sem azért érkezik ma közétek, hogy pusztítson, hanem hogy „Fel-Forr-gassa”, vagyis segítse átRENDezni, megtisztítani a Léteteket.

            Akkor, amikor tűz vagy víz vagy szél (netán földrengés) pusztít a környezetetekben, az mindig a Megtisztítás és Megtisztulás Erője és Lehetősége.

            Ahogyan már mondottuk, minden Szent Elemnek Van Rend-elt Megtisztító (és Átalakító) Erője.

            A Víz és a Szél a „legenyhébb”, és nagyon sok változatban és fokozatban hozhat Tisztítást, ellenben a Tűz már mindig egy „Végső” Tisztítás Jele, vagy pedig Végső Tisztítás Lehetősége.

            Nálatok is időnként fellángolnak a Tüzek ott, ahol Tisztítás más módon már nem történhet, de minden ilyen Tüzet megelőz sok-sok más Tisztítás és Mód, amit Ti, Emberek, Hittel és Tudatosan, Szeretetből élő emberek felgyorsíthattok, vagy más módon is segíthettek.

            A Szél, vagyis a l-ÉG Mozgás talán a legáltalánosabb, és benneteket folyamatosan tisztító és gyógyító Erője a Létnek és a Földnek. Szellőzetlen, mozdulatlan levegőjű teremben Ti sem érzitek jól magatokat már rövid idő után sem, mert az összegyűlt, összesűrűsödött energiák (még a „jó” energiák is) „nyomnak”, nyomasztanak Titeket.

            Levegőtök mozgása segíti, hogy energiáitok Szétoszoljanak Térben és Időben, és mert hogy (Égben és Földön Egy-aránt) Minden Mindennel összefügg, ezért ez az egyik legfontosabb „információ-áramotok”.

            Ugyanúgy, ahogyan gyógyítás közben is sokszor tisztítotok vagy gyógyítotok bizonyos „kéz” mozdulatokkal vagy mozgással, vagyis az Erők és Energiák áramoltatásával és mozgatásával, ugyanúgy végzi Elosztó és Eloszlató, valamint Megtisztító mozgását az a Hatalmas Elem, amit Ti Mozgásnak vagy Szélnek vagy Levegőnek is hívtok és neveztek.

            Ennek az Elemnek tehát legfontosabb Feladata ma az, hogy Segítse Eloszlatni Térben és Időben az Érkező Erők és Energiák Egy Részét, Amit Ti Magatok Hívtok és Fogadtok, és ennek fejében „elvisz” Rólatok vagy Tőletek Bizonyos, Általatok (Isteni Énjeitek Által) „Összekészített” Terheket. (Tehát kérjétek ebben is a segítségüket!)

            Láthatjátok, hogy „adtok” és „kaptok” is valamit, mert itt Közös Munkáról, Közös Teremtésről Van Szó.

            Vizeitek Tisztító Ereje kissé más, ugyanis vizeitek (ellentétben a Levegő mozgásával) nem korlátozódnak a Felszínre vagy annak közelébe, hanem a „mélyre”, a Mélybe is hatnak.

            Vizeitek közül elsősorban Fel-színi vizeiteket, valamint a barlangokban lévő folyásokat vagy tavakat ismeritek, illetve az eső, hó stb. csapadék formájában érkezőket, azonban vizeitek jelentős része nem ezekben, hanem Bennetek Magatokban, illetve a növényekben és állatokban található.

            A Föld jelentős vízkészletét hordozzák Maguk az Élő Szer-vezetek, és természetesen hatalmas vízkészletek vannak a Föld mélyében elérhető, vagy számotokra elérhetetlen mélységekben.

            A Víz egy körforgását, (ami a csapadék – víz, föld – párolgás – csapadék) ezt jól ismeritek, azonban azt, ami a szennyeiteket, vagyis a Ti általatok létrehozott szennyek megtisztítását illeti, azt már kevésbé ismeritek.

            A Vizek közelében élők mindig a vízben mosták a „szennyest”, vagyis a vizekbe tették le a magukra felvett terheket. (lásd. pl Arany János gyönyörű balladája a véres ruháját az őrületig a patakban mosó asszonyról) Sajnos ma sem változott a helyzet, csak a szennyezés öltött már „ipari” méreteket, vagyis olyan nagyok az ipari és kommunális szennyezések, amit vizeitek már jó ideje nem viselnek el. Mindez természetesen tükröződik Magatokban, a Szer-vezetetekben és „érzékenységetekben” vagy „betegségeitekben”. A Vizek nem tudják (és Isteni Terv és Engedély alapján) nem is akarják átvállalni minden szennyetek, mert akkor semmi sem nyitná fel szemeteket arra, hogy szemetetekkel nektek, embereknek VAN dolgotok, nem pedig a Víznek, vagy a Természet Más Erőinek és Elemeinek.

            A vizekBEN, különösen az Igaz, Tiszta vizű helyeken Rend-Szerint Kialakultak bizonyos Szent Erők, Idők és Terek, ahol ügyeltek (és ma is ügyelnek!) arra, hogy csakis „szent” célokra, vagyis elsősorban Lelki, és csak ezt követően testi tisztításra használják ezeket a vizeket.

            Nem titok, hogy a víz egy „információ-bázis” mind Magatokban, mind pedig a környezetetekben.

            A víz pontosan rögzíti az állapototoknak megfelelő, valamint azokat az információkat is, amiket Ő, már mint a Víz Őriz a Föld „természetes” és „optimális” állapotáról. Pontosan ezért a Víz nagyon hatékony segítőtök lehet (Lelki és Testi) Tisztítási Folyamataitokban is, mert „Áthangolhat” Titeket a Jelen Állapototoknak, Terveteknek Megfelelő Tisztaságra Titeket.

            Sajnos a sok szennyezés egyre nehezebbé teszi a Víz Megújító Szerepét, mert jelentős Erőit köti le a Tisztítás. Éppen ezért lenne rend-kívül fontos, hogy a magatok módján segítsétek a vizek Tisztulását, és például imáitokkal vagy meditációitokkal is Erősítsétek a Víz (szennyezéseitek miatt ma kissé) háttérbe került, de egyre inkább szükséges Megújító Munkáját.

            A Tűz, mint a Teretekben és Időtökben talán leg-ellent-mondásosabb Elemetek és Erőtök, szintén nagyon sok korban végzett már „végleges”, helyrehozhatatlan pusztítást, és nagyon sok helyen látogatjátok még ma is a Tűz pusztításának, például a vulkánok pusztításainak az emlék-helyeit.

            Ezek a Terek és Idők, amik ilyen nagy pusztítást értek meg, leggyakrabban valami „hatalmas” Törvény-szegést vagy „bűnt” követtek el. Láthatjátok, hogy a Tűz nem kímélt meg egyetlen életet sem, csakis azokét, akiket előre „figyelmeztethetett”.

            Sajnos a Tűz (a leghatalmasabb Szelek és Vizek mellett) sok helyen „Végső”, és ugyanakkor Mindig Megújító Tisztítás is.

            Nagyon nagy figyelmet kellene fordítanotok minden Tűzre, ami bárhol felüti a fejét (legyen ez lakás-, vagy valamilyen kisebb tűz, vagy legyen ez Erdőket és Ősi területeket felégető), és nem szándékos emberi beavatkozás, pusztítás következménye.

            Valóban csak egy mondattal érintsük azt, hogy meg kell különböztetni a „tudatos” emberi beavatkozással gerjesztett ilyen pusztító erőket a Természet természetes Megújító és Megtisztító Erőitől. Bár mindegyik „része” az Isteni Tervnek, de az egyik célja (elsődlegesen) a Tisztítás, míg a másik célja az elindító szándéka szerinti pusztítás. Máshol van a hangsúly, és ezért az egyik, a pusztító célú emberi visszaélés mindig nagyon súlyos karmákat és terheket hoz mind a ki-agy-alójára, mind pedig valamennyi végrehajtójára.

            Visszatérve mai eredeti témánkhoz, vagyis az Elemek Tisztító és Megújító munkájának rövid ismertetéséhez, nagyon fontos, hogy megértsétek: ezek azok az Erők vagy „Elemek”, amik

1 – egyrészt megformázták,

2 – másrészt ma is áthatják és formázzák,

3 – és majd Egy-Szer el is pusztítják azt a Formát, amiben élitek a Létetek.

            Ha csak a Halált vagy Betegségeket nézitek, azok mögött is mindig egy vagy több Elem együttes, Terv-Szer-inti munkája húzódik meg, hisz valaminek, valami Térben és Időben Lévőnek meg kell hogy bontsa azt az Egységet, ami „őrzi”, rögzíti, Földhöz köti a lelkeket.

            A Világ-Korszakokat is az Elemek formázták az Isteni Terv Szer-int, és majd az Elemek Feladata lesz (a Kor-Szak végeztével) a Formák Felbontása is.

            A „SZER” Eleméről, vagyis az Élet és Szeretet Megújító Erőiről is egyre többet beszélünk mostanában.

            A Szer Eleme, vagyis a Bennetek Lévő Isteni „Mag”, egy különleges Eleme és Erője Térnek és Időnek.

            Addig, amíg a többi Erő és Elem elsősorban Rajtatok kívül, de mégis Bennetek, illetve Rajtatok Által is Hat, addig a Szer Elemének Ti Magatok Vagytok a Hordozói. Természetesen a Többi Elem is Hordozza a Szer-t, hisz nélküle nincs sem Élet, sem Lét.

            Ez az „Elem”, Ami vagy Aki Maga a Megújulás és az Élet, egy különleges „szállító-eszközt” igényel, hogy a Földön megjelenhessen és Hathasson.

            A Szer Elemének „szállító eszközei” vagy edényei (Kelyhei) – többek között – Ti Magatok Vagytok, és az a „Feladatotok”, hogy „Kelyheiteket” megtöltve Saját Szeretet-Erőtökkel, Saját, vagyis Isteni Szeretetetekből minél többet itt hagyjatok és másoknak átadjatok.

            Ez a Szer Elem egy „különlegesség” abból a Szem-pontból is, hogy bár változik az Intenzitása és az Ereje, ugyanakkor (ha Él) ÖnMagát is Gerjeszti, Tisztítja és Növeli.

            Természetesen ebben nagyon hasonló a Tűzhöz, azonban amíg a Tűz-höz mindenképpen kell (itt a Földön) valami „külső”, Éghető „anyag”, addig a Szer Elemének nincsen szüksége (ahhoz, hogy éljen!) sem külső anyagra, sem pedig „megfelelő körülményekre”, ugyanis ez az Elem vagy „anyag” minden körülmények között, ismétlem, minden, a legzordabb körülmények között is Élet-Képes.

            Vannak azonban nem anyagi „Segítői” ennek az Elemnek, amivel „Hatás-foka” itt a Földön növelhető, és ezek a már oly sokat emlegetett Tudás és Hit.

            Sajnos a Szer Eleme, mint az Élet és Szeretet Eleme „Feledésbe merült”, és hosszú időn át és sok-sok térben száműzetésbe, üldöztetésbe került.

            Tudjátok jól, hogy amit nem hívtok és nem használtok, annak az Erője elenyész vagy csökken, és a Félelmek és befolyásoltság növelésével bizonyos erők a Földön igyekeztek eltávolítani a Szer-etet és Szer-Elem tápláló Erejétől és Hatalmától az embereket.

            A Szer Eleme nem távolítható el „végleg”, mert EZ MAGA AZ ÉLET, vagyis a „Küldetés” és „Feladat” itt a Földön minden Ide Érkező Számára.

            Ez a Föld valóban egy Szeretet, vagy inkább Szer-Elem bolygó, ahová tanulni érkeznek a Lények és lelkek, hogy tanulják, Megtanulják a Szer-Elem és Szer-etet Működését és Erejét.

            Nagy megrökönyödésére sokaknak – a Földön a Szer Eleme és a Szeretet Új Erővel Ébredt, és a Legmélyebb Sötétségeket is képes volt Maga mögött hagyni sokakban, akikben „működtek” a Segítőik, vagyis élt még bizonyos Tudás és Hit.

            Jézusról mondottuk, hogy bár fizikai síkon (majdnem végig) Ő Maga vitte a Keresztet, de azért voltak Segítői, és ezek közül legnagyobb Segítői (a fizikai síkon) Nagy és Tiszta Hite és Tudása volt.

            Napjainkban már nagyon sok ember került (vagy kerül) közel – és nem csak egy-egy pillanatra ehhez a Krisztusi Erőhöz, a Szeretetből kinövő Szer Elemhez, és azt is egyre többen megértitek, hogy minden Tudás csakis a Szeretetből, Szer Elemből és Hitből Sarjadhat és eredhet.

            Kép-Szer-űen: Ami vagy Aki a Szer Elemből hajt ki vagy sarjad, az Szer Elemből lévő Ágakat és hajtásokat, Saját Tudásának és létének, Hitének megfelelő, de mindenképpen a Szer Eleme által növesztett hajtásokat hajt majd.

            Érintsük egy pillanatra, ne hanyagoljuk el a „Föld” Elemét sem, mert egyik leghatalmasabb, éppen Újjá-Születését Élő Eleme Ma (a Szer Eleme mellett) Földeteknek.

            A Föld Maga fog megújulni mint Lét és Elem ebben a Folyamatban, vagyis minden Elem Most az Ő, a Föld Elem Megújulását IS Segíti.

            Rázkódik, és dobja ki Magából Szennyeit ugyanúgy, ahogy teszi ezt a Tudatos földi Ember, és Ember és Föld Együtt Újul meg, és szabadul ki a „kötöttségből”.

            Tisztulása mellett a Föld „Tápláló” Erő, és ez a Táplálási Erője és Szerepe is Átalakulóban van.

            Ezért is foglalkoztok Ti Magatok is egyre többet az „EGÉSZ”-séges táplálkozással és élettel, mert nem „visszafelé”, hanem ELŐRE haladtok Most a Földdel Egy Úton, Egy Tisztább Létet és Táplálást Lehetővé Tévő Szent úton.

            Segítsétek a Földet, hogy Ő is Segíthessen Titeket, és Értékeit Megóvhassák, ne pedig Pusztítsák Társai és az ember.

            Ennyi volt e mai tanítás és mese, vagyis Mása, hasonlatossága Annak, Ami Van.

Lejegyezte OmMáát Ré Isteni és Földi Énje a Mindenható és Egy és Szerető, Szerelmetes Isten Dicsőségére

            Már korábban is feltettem a Honlapra a Molnár Irén Éva által írt, befejezetlen könyv „Tűz” című fejezetét, de ismét közzéteszem, mert egy csodálatos (megtörtént!) történet arról, hogy még a legnagyobb veszélyt is hogyan háríthatja el (Önmagán Túl Mutatóan) akár Egy Igaz Tiszta Lélek is, ha segíti Isten, a Szeretet, az Ima és a Hit.

A TŰZ

Megéreztem a veszedelmet. Már napokkal a szörnyű éjszaka előtt rettegésben éltem. Nem szóltam senkinek. Kinevettek volna testvéreim:

„Nézzétek csak, a kis béka megint hülyéskedik!”

Állati ösztön sugallta érzésemmel magamra hagyatva, az imához menekültem. Úgy gondoltam, a Jézuska – ha szépen kérem – nem fogja megengedni, hogy bekövetkezzen az a szörnyűség. Siettem minden este elsőnek megmosakodni az egyetlen lavórban, hogy aztán pici szobánkban térdelve mondjam el az összes imát, amit nyolc éves koromig megtanítottak velem. Talán tíz imát is tudtam már ekkor, azokat mormoltam halkan, dideregve a szeptemberi hűvös estéken, és rettegtem, hogy testvéreim lelepleznek, rám nyitnak és kinevetnek szenteskedésemért, engem, akit elevenségem és csintalanságom miatt legtöbbször csak ördögfiókaként emlegettek. Miatyánk… Hiszek egy istenben… Üdvözlégy Mária… mondtam, mondtam az imákat egymás után, mert úgy éreztem, csak akkor teljesíti a Jézuska az imák végére hagyott utolsó, könyörgő mondatomat:

„Édes Jézuskám, én ezután jó leszek, csak ne engedd, hogy tűz legyen!”

Imám végeztével megnyugodva, csendben bújtam a paplan alá, és jóságomnak bizonyságául a közös ágynak csak egyharmadát foglaltam el, kikerülvén a testvéremmel minden este zajló heves vitát, ami az ágy felezővonalának meghatározása körül folyt.

A négy lány közül elsőnek ébredtem fel, és rémülettől tágra nyílt szemekkel néztem a lángoktól vörös éjszakába. Álom ez vagy valóság?!

„Anci, Kati, nézzétek! Tűz van” – tört ki belőlem a kiáltás.

Testvéreim egyszerre ugrottak fel, s a lángoló álmot valósággá tette, hogy ők is érzékelik a borzalmas látványt. Pattogás, ropogás, gerendák zuhanása, disznósivítás, kutyaugatás hallatszott, de mindezt túlszárnyalta egy kétségbeesett segélykérő hang, apuka hangja:

„Emberek segítsetek! Tűz van, ég a ház! Emberek tűz van, segítseteeek!”

Apuka előszobánk lépcsőjén állt, hálóingére nadrágot, lábára cipőt kapott, két karját az égnek emelve teljes erejéből kiabált. Majd elhallgatott, egy szempillantással újból felmérte a helyzetet, és berohant a szobába.

„Bözsi, elsők a gyerekek! Azonnal ki az ágyból, a kapu felé már nem lehet kimenni, a Szigetiék nádfedeles háza lángokban áll! A mi kapunk is ég! A nagyobbak másszanak ki az utcára néző ablakon, a kicsiket adogasd ki nekem, nehogy összetörjék magukat, hisz a rémülettől mozdulni is alig tudnak. Aztán a disznót hajtsd ki az ólból, s az udvar másik végén vigyázz rá! Mit eszünk a télen, ha az benn ég?”

A nagyobbak kimásztak az ablakon, én Ancival és Csibivel vártam, hogy anyuka feltegyen az ablakpárkányra, s apuka – aki már az ablakon át az utcára ugrott – elvegyen és biztonságba helyezzen bennünket. De apuka most az odasereglett szomszédokkal vitatkozott. Olyan volt ez a vita, mint egy villámlás, szempillantásig tartott, de sorsdöntő volt.

„Molnár Úr, ne csak a gyerekeit mentse, hanem a bútorait is. Hagyja még a gyerekeket, legalább segítenek kiadogatni az apróbb darabokat. Nem olyan kicsik már azok. Gyorsan mindent kipakolunk, hisz a ház már úgyis oda lesz, nézze, a lángok már elérik a tető alatti gerendákat. Semmijük sem marad, se házuk, se bútoruk, az se lesz, amivel betakarózzanak. Hallgasson ránk!” – mondták a szomszédok.

Apuka hallgatott… aztán felordított:

„Nem! Elsők a gyerekek és a két öreg a szomszédból! Ti a két öreget mentsétek ki, én a gyerekeimet! Egy szaladjon a tűzoltókért, s azután közösen oltunk! Emberek, meg kell menteni a házunkat is, hol lakom tizedmagammal a télen? A bútorokhoz senki ne nyúljon, hozzatok vödröket!”

A többit már csak gondolta, miközben hármónkat vitt erős karjain egy távolabbi házba. Nem is vitt, valósággal repített bennünket. Arcáról folyt a veríték, s a mondatok foszlányokban hagyták el lihegő ajkait:

„Nem bútor kell, hanem fedél! Kilenc méter széles utcában minden ház leégne, ha a bútort…, száraz az ősz, a szél is fúj… mire a tűzoltók kiérnek…? Ne féljetek, ne reszkessetek már, meglátjátok minden rendbe jön. Bízzatok bennem. Egy-két óra múlva már saját ágyatokban fogtok aludni. Láttátok, a szomszédok is mind segítettek. Na, nyugodjatok már meg!” – mondta még egyszer remegő ajkaink láttán.

Bevitt és lerakott a szomszédok ágyára. A nagyobbak már éppen indulni akartak vissza a házunkba, de apuka visszaparancsolta őket:

„Itt maradtok, vigyáztok a kicsikre! Senki ki ne merjen mozdulni, megértettétek?!”

Aztán indult kifelé, majd egy pillanatra visszarohant, mint aki valami fontosat elfelejtett. Csak a szája mozgásán láttuk, hogy számol. Végezetül annyit mondott:

„Nyolc, jól van, mind itt vagytok. Bízzatok bennem, nemsokára értetek jövök!”

Klári, a legnagyobb, bólintott. Mi némán néztük az ajtót, mely becsukódott utána.

„Mi lesz vele, mi lesz anyukával?”- jajdult fel néhány perc múlva Anci.

Kérdésére senki sem válaszolt. A szobában, kopott hálóingeinkben, dideregve bújtunk össze. Csibi – a legkisebb – hangosan zokogott, a nagyobbak vigasztalták, aztán ők is sírtak. Én némán, megmeredve ültem, mint egy eszelős. Ha szóltak hozzám, ajkaim mozogtak, de hang nem jött ki a számon. Azt hitték a be-beszaladó szomszédasszonyok is, hogy megbolondultam.

„Hát bekövetkezett, hát bekövetkezett!” – mondogattam magamban gépiesen, miközben érzékszerveimmel környezetem minden rezzenését felfogtam. Jobban hallottam és láttam, mint bármikor életemben. Hallottam, amint az asszonyok mesélték nagyobb testvéreimnek:

„A kapu teljesen leégett, de a tető alatt már mindjárt eloltják a tüzet. Még szerencse, hogy van kút az udvarotokban. Mindenki segít az oltásban, de hogy apukátok hogy dolgozik! Mint egy megszállott, mintha nem is ember, hanem gép lenne, a legveszélyesebb helyeken mindig ő van, ő irányítja az egész munkát. Csuda egy ember! Anyukátok behajtotta a disznót az előszobába, mert az udvaron nem akart megmaradni, félt a tűztől, már egész meleg volt a teste, az ólja félig leégett. Szigeti nénit elvitték a mentők, megégett a lába.” Az utolsóként beszaladó szomszéd néni mondta: „Megérkeztek a tűzoltók!”

Megérkeztek a tűzoltók, de már csak pislákoló tüzet és füstölgő romokat találtak. Apuka az otthonát védő ember fanatikus elszántságával és a szomszédok segítségével csodát művelt, tűzet és szelet győzött le azon az éjszakán.

Hajnali három körül jött értünk. Arca kormos, inge, nadrágja rongyos és véres volt. Rongyos ingét letépte magáról, megtörölte vele arcát, mellét. Lábai remegtek, karjában rángatóztak az izmok. Odajött hozzánk, és így szólt.

„Gyertek, hazamegyünk, lefekszetek az ágyatokba, reggel iskola.”

Ágyunkba vitt és azt mondta:

„Mondtam ugye, hogy bízzatok bennem.”

Mindnyájan hálásan csókoltuk meg nedves homlokát, majd csendesen feküdtünk a füstszagú szobában. Én kicsire zsugorodtam és a falhoz simultam. A fal még forró volt. Rémülten húzódtam hátrább. Ancit majd lelöktem az ágyról.

„Mi bajod, még ilyenkor is van kedved hülyéskedni? Örülj, hogy élsz!” – mondta Anci idegesen.

Én pedig csak arra gondoltam: csoda, csoda történt! A lángokból közeledett felém apuka magas alakja, a testem körül éreztem erős karjának szorítását.”                                                      www.omah.extra.hu