2007. április 1., vasárnap

Én, az Istenanya segítem népemet – III. fejezet

            Én, Aki Vagyok, és Aki a Szeretet és a Fény és Annak Örök Megszentelt és Benned is Örökké Élő Gyermeke is OmMaat Ré Vagyok köszöntöm Létedet az Úr Krisztus és a Szűzanya és Istenanya nevében is.

            Istenanyai Erő, vagyis Szent Teremtőerő az, amit Ti – és Mi is hordozunk magunkban.

            Ti, mint elvált emberi Lények sajnos nem látjátok át Hatalmatokat, pedig minden, ami körülvesz Titeket, az – jelentős részében – „munkátokból”, Belőletek ered.

            Nagyon nagy felelősség ma emberként, alkotó és teremtő-termő emberként élni a Földön.

            Nagyon nagy felelősség ma ezen a földön emberként érni meg e napokat, és nagyon nagy felelősség ma mindenkinek olvasni, és helyesen értelmezni és tenni e sorokat.

            Nagyon nagy a felelőssége minden Léleknek és Égi Énnek, hogy fel tudja-e ébreszteni, RÁ-zni, vagyis Fénnyé tenni a testet és a lelket. És nagyon nagy a felelőssége minden, MINDEN ébredettnek, hogy KI MER-E, KI TUD-E lépni a Fénybe.

            Mert hogy minden ébredett más-más (még ha jelentős részében azonos Fényből és Szeretetből érkezett is) Fény-Erőket őrizett és őrizget, és ezeknek a már megnyillot vagy ébredett Fény-Erőknek – hogy HAT-ni tudjanak – ki kellene, hogy a „nyilvánosság elé”, a SZÍN-re lépjenek.

            Már nagyon sokat beszéltünk ezekről a SZÍN-re, vagyis a nyilvánosság, az Igazi Életbe való kilépés jelentőségéről és lehetőségéről.

            Nagyon sokszor mondtuk már azt is, hogy mindennek, mármint a SZÍN-re lépésnek, vagyis az Igaz, Való Életbe való kilépésnek „hamarosan”, vagyis a MÁ-ban hamarosan itt lesz az ideje, de még soha nem beszéltünk arról, hogy mindez, mármint a „MA” mikor érkezik ide.

            Ma, amikor Ünnepeitek szerint Jézus bevonult, és Dicsőségesen, vagyis Együtt tanítványaival bevonult az akkori FŐ (bár igencsak elzüllött) városába a világnak, akkor még nem volt tudható, hogy mi fog történni.

            Voltak már tanítványok, akik követték a Mestert és voltak „hallgatók” és tanúk, akik vitték a hírét, de a nép, amelynek megsegítésére érkezett – még nem, NEM VOLT EGYSÉGES. Voltak, akik várták és hitték, és voltak, akik megjelenésének még a hírétől is féltették életüket és vagyonukat.

            Ma e nép hasonlóan megosztott, és vannak, akik várnak és hisznek, és vannak, akik akadályoznak és tesznek. Tenniük kell már azoknak is, akik TUDNAK és HISZNEK, és a Tőlük telhető módokon bátorságukról és talpraesettségükről és hitükről – mások előtt is – tanúságot tesznek.

            Itt Van Az Idő, és bizony menni, indulni, tenni kell. Tenni kell, vagyis meg kell mutatnotok Erőtöket Nektek is, Akik még Hiszitek és teszitek a Jót, vagyis Jelen kell lennetek és Hangot kell adnotok a Hitből lett Tudásnak és a Hitté, Szeretetté lett Életnek.

            Nem olyan „könnyű” ez, de ha elkezditek, akkor majd rájöttök, hogy már nem is vagytok olyan kevesen, és a Világ, amiben hisztek, az sokaknak Érlelődik szívében és Létében.

            Csakhogy amíg Ki nem léptek a Színre, addig nem tudnak rólatok, és nem tudják a „bénák és vakok” vagyis az Általatok gyógyíthatók és gyógyulni vágyók, hogy MÁR ITT VAN, már igenis itt Van az az Erő, ami elindíthat végre egy Igazi Változást.

            Nem olyan nehéz, mint hiszitek, hisz már sokan ÉLETTÉ ÉS TUDÁSSÁ TETT HITTEL ÉLITEK A LÉTETEK, és még ha nem is „teljes” és nem is tökéletes Ma a Létetek, azért ha magatokba néztek, akkor felmérhetitek: lehet, hogy a mások (és néha önmagatok) szemében is „rosszabbul”, látszólag rosszabbul vagy kevesebből éltek, de belül VAN egy olyan Lelki Tartásotok és Békétek, amin valóban már Igazi Gyöngyök, és Igazi Magok, Termő-Teremtő Magok nőnek.

            Sokan eddig vártatok, hogy majd ha Itt lesz az idő – akkor induljatok, és sokan már érzitek, hogy az Idő Itt Van vagy Közel, és ezt Igen Jól Érzitek.

            Itt Van az Idő, és Meg Kell Mutatnotok Magatokat, és meg kell mutatnotok a Bennetek már kiforrottakat, vagyis ÉLETTÉ LETT TUDÁSOTOKAT – hisz csakis ezt, CSAKIS EZT képviselhetitek (Önmagatok és mások előtt is) Hitelesen.

            Ne mutassatok soha többet Magatokból, csakis azt, AMIK és AKIK már TI MAGATOK VAGYTOK. Tisztaságotok és Erényetek olyan érték, mely Igazzá és Hitelessé, vagyis KÖVETHETŐVÉ tesz Titeket, hisz akik ma Ténylegesen vezetnek Titeket, azokban a tisztesség és erény alig lelhető fel.

            Kellenek Igaz Példaképek! Ma még inkább, mint eddig, mert az „Igazság” kihaló-félben lévő fogalom és valóság Jelen világotokban.

            Nagyon fontos, hogy megerősödjön az emberek Igazságba és Jóságba, Szépségbe vetetett Hite, mert ezen ÉPÜLNI, a félelmen és gyűlölségen át pedig elpusztulni lehet csak.

            Akkor, amikor Jézus bevonult ezen a napon, vagyis a ma ünnepelt napon az akkori Fő városába a „keresztény” világnak, akkor még nem volt sejthető, hogy Ő és a tanítványok milyen Tudással és Erővel érkeztek meg.

            A „Főpapok”, vagyis azok a látható és láthatatlan erők, akik tisztában voltak ennek a bevonulásnak, vagyis SZÍN-re lépésnek a jelentőségével, ők már hosszú évek, sőt évtizedek óta készültek a megakadályozására ennek a kiteljesedésnek.

            Virágnak, vagyis a Termés előtti állapotnak hívjátok ezt a vasárnapot, és bizony valóban csak virágot, nem pedig Valós Termést-teremtést hozott, és most, Akik Hisztek és Tudtok – mind VIZSGÁZTOK, hogy elmúlt éveitekben és életeitekben meghoztátok-e, megérleltétek-e a Magot, vagy terméketlenek maradtok. Virágot bont ma a Természet, és Ti is „illatozzatok és virágozzatok”, hogy a Teremtő Jóság Szeretetével „beporozhasson” Titeket. A Virág már hírnöke a Megújulásnak és a Tavasznak, de nagyon sok mindentől függ, hogy valóban Élő és termékeny Maggá válhat-e majd az a virág – elég erős-e és elég nagy-e a Hite, hogy higgye az Életet, és megkapaszkodjon Fája, Teremtője Szeretetébe.

            TI virágozzatok MA, Szívetek virágozzon ma, még akkor is, ha talán nem a legfényesebb és legmelegebb e nap, de hát ilyenkor kell az Igazi Hit: ÉN termést, IGAZ TERMÉST HOZOK A TEREMTŐM DICSŐSÉGÉRE!

            Rajtatok a sor, valóban Rajtatok – és ha eddig „tanultatok”, akkor Tudásotokkal immár másokat is támogassatok, hogy ne érezzék oly árvának magukat – és ezután még nagyobb Alázattal és Hittel tanuljatok és gyakoroljatok!

            Tanítók és Gyógyítók, vagyis Vigyázók és Segítők is Vagytok. Vigyáztátok a Tudást és értékeket, és a Magatok, Magotok módján igyekeztetek is segíteni másokat – és Akik így tettetek, azokban a „képességek”, a másokat gyógyító és tanító képességek (ha valóban segíteni, és nem csak magatokat „mutogatni” akarjátok) felélednek.

            Ez „még” nem a Vég, de megmérettetés, ahogyan az már minden percetek és órátok: „Ezt Én már tudom, és Nektek, Teremtő Istenek, Atyai és Anyai Teremtő Istenek felajánlom. Felajánlom, hogy Erőmet és Tudásomat rendeltetése szerint és a Ti Dicsőségetekre használom”.

            Nagy a felelőssége Ma Minden Igaz Szívnek, és nagy a felelőssége Ma Mindnek, Aki Másokat Segítő Képességekkel Bír, mert MENNI, és immár TENNI KELL – Vele, Aki Van, és Akiből-Amiből a Mindenség ered.

            Amikor Itt az Idő, akkor minden szív jelez: menni, tenni kell, és Aki ezt Alázatból és a Mindenség iránti Szeretetből és Tiszteletből teszi, az Segítséget, Égi Segítséget is kap.

            Nem kell, hogy elpusztuljon e nép és benne minden, ami Érték és Szép! Mutassátok meg, hogy Vannak, Akik még Őrzik és Hiszik és Teszik is ezt az Értéket és Szépet, és hogy ez, a Szeretet Útja az Egyetlen, ami kivezethet minden bajból népet és embert, Istent Egy-aránt.

            Jézus nem volt „egyszerű”, bár Egy-Szerű és tiszta szívű és lelkű, Istenivé lett, vagyis Isteni Énjeivel Egyesült földi ember is, gyógyító és tanító és próféta is volt.

            Ma olyan történetet mesélek el Róla, amivel talán könnyebben megérthetitek, hogy Ki is volt Ő Valójában.

            Jézus, amikor az emberek között járt, akkor volt egy sajátos „módszere” arra, hogy hogyan ismerheti fel az Igaz embereket.

            Nem volt ez ördöngősség, és még Ti is élhettek vele.

            Jézusnak az volt a módszere, hogy megkérdezte az embert, hogy Ki neki az Istene, és ha az ember a halott Istenről – Istenekről kezdett el beszélni neki, akkor tudta, hogy nem Igazi a Hite, míg ha a Természetben és életben és Szeretetben mindig és mindenhol Élőn jelenlévő Istent dícsérte, akkor Jézus tudta, hogy egy Igaz Hitű ember van előtte.

            Ma is sok helyen beszélnek Jézus Dicsőséges bejöveteléről, de vajon hány helyen és szószéken hangzik el az, hogy Jézus MA minden Igaz és Tiszta Szívben Él és jelen van?! Bizony nem sok helyen, pedig megemlékezés és mise sok-sok időben és helyen „van”.

            Elzárt Szeretetű papok és emberek tanítanak és prédikálnak, és nem látják a Jeleket, a Természetben és a Szívekben Éledőket. Ne olvassatok elferdített meséket, hanem ÉLJÉTEK A VALÓ, IGAZ, MOST ÉLŐ ÉLETET! Ne fecséreljétek el Erőtöket és pénzetek élettelen és már elmullott dolgokra, hanem ehelyett forduljatok befelé, Magotokba, és ott keressétek a Kiutat.

            OmMaat Ré Szólottam, és az Úr Krisztus és a Szűzanya, Istenanya Szavait is Hűen tolmácsoltam.        

2007. április 2., hétfő

            Isteni Éneden át Most Én, a Istenanya Szólok, és kérem, hogy írd még a tegnap leírtakhoz e mai Szavakat.

            Sajnos nem mindenki ismeri sem a Húsvét, sem pedig a „Természeti Húsvét”, vagyis a magyarok ma Húsvétnak nevezett ünnepköréhez tartozó eredeti ÉRT-elmét és JEL-entését.

            Sajnos nagyon sokan csak húsvéti tojásokban és locsolkodásban, evésben-ivásban gondolkodnak – de már anélkül, hogy valóban mindezeknek a spirituális, szakrális, a megújulást idéző és a Lélek, a természet megújulását hirdető JEL-entését és TART-almát ismernék.

            A Húsvét, mint a Tavaszi Újrakezdés egyik jelentős eseménye ma már sajnos üzletté silányult még a hívő, egyszerű emberek többségében is, és ezért nagyon fontos lenne mihamar felidézni ennek az ünnepnek és Ünnep-Körnek a Valódi, Lelki és Szellemi Természetét.

            A Húsvét, mint viszonylag Új-Keletű ünnep természetesen ráépült más, „pogány” ünnepekre, amiknek még megvolt a valódi, és Jézus által megerősített MEGÚJULÁS-tartalma.

            Jézus idejében még más volt a jelentése és jelentősége ennek az ünnepnek, és az is természetes, hogy minden népnek és nemzetnek némiképpen más-más feladata volt ennek az ünnepnek a megőrzésében.

            Az embereknek minden időszakban és korban (és ez természetesen a Földön való földrajzi elhelyezkedéstől is függ – most az „északi” féltekén élő népekre gondolok elsősorban, akiknél nagyjából ebben az időszakban van a tavaszi megújhodás) más és más feladata volt a természet egyensúlyának megőrzésében.

            Voltak vadászó, és voltak inkább földművelő népek és nemzetek, és bár a tavasz mindegyiküknél nyilvánvalóan igencsak jelentős esemény volt, de azért nyilvánvalóan ott volt a nagyobb jelentőségű, ahol földműveléssel, és elsősorban legeltető állattenyésztéssel foglalkoztak olyan területen, ahol nyilvánvalóan kemények és hidegek voltak a telek. Ahol a természet folyamatosan biztosítja a táplálékot és a meleget, ott nyilvánvalóan más módon igyekeznek ezért hálájukat kifejezni az ottani népek és emberek. Tehát ennek a Húsvéti Ünnep-Körnek elsősorban a kemény telet, vagyis a Természet szinte teljes halálát megélő emberközösségek körében volt a maihoz hasonló jelentősége.

            Elképzelhető, hogy amikor egy hideg és kemény tél után, amelyben emberek és állatok is egyaránt pusztultak egy-egy nagyobb hideg után – micsoda öröm és Feltámadás, a szó szoros értelmében Feltámadás volt az, amikor megjelentek az első tavaszi zöldségek és rügyek, az állatok számára tápláló füvek, és amikor előjöhettek végre az asszonyok és gyermekek is, hogy a napon, az első édes tavaszi napokon felfrissüljenek.

            Minden ünnep a Természetből, annak Jeleiből és erejéből ered, és ezt még a Régi, ősi korokban élő, Tudatos és tudattalan emberek is ÉLTÉK.

            Akkor, amikor a népekben – tudatosságuknak megfelelően – Hit- és életrendszerek keletkeztek, ezek az Életté lett megfigyelések és bölcsességek (ismétlem, hogy tudatossági fokuknak megfelelően) közösségi életté, és ebből ünneppé lettek. Várták a tavaszt, és erre KÉSZÜLTEK. Várták a legsötétebb napot, és erre KÉSZÜLTEK. És aztán megint várták a megújulást – és erre már TUDATOSAN, mint Ünnepre készültek.

            Elsősorban tehát a földrajzi és éghajlati jelleg határozta meg, hogy milyen ünnep és szokásrendszer alakult ki egy-egy népcsoportban, és később természetesen az utazások és keveredések és egymás szokásainak megismerése is segített az elterjedésükben.

            Jézus, Aki igencsak sokfelé utazott, sokféle néppel és népcsoporttal, vagyis sokféle ismerettel került kapcsolatba, de nyilvánvalóan meghatározó volt az a sok Tudás és ismeret, amit a beavató iskolákban és tanulmányok során magához vett – mint földi és Égi Tudást is.

            Sajnos nagyon sok Tudás és ismeret már megsemmisült földi formájában ezekből a Tudásokból, ami annyiban mindenképpen „káros”, hogy így a Tudás-lánc, a Tudás alakulására vonatkozó információ és lánc hiányos, még ha ma már sok Tudás ebből nem is lenne „kor”-szerű vagy alkalmazható.

            Mindezeket csak azért mondtam el, hogy felhívjam a figyelmeteket arra, hogy az, amit Ti Húsvétkor ünnepeltek, az valóban egy „Ősi” és természeti ünnep „modern”, és kissé eltakart, elferdített változata, amiben azért, hogyha igaz szívvel keresitek az Igazat, akkor meglelitek még MA is a Nektek Szóló Tartalmakat.

            Alkalmas lehet a Nagyhét és az ezt megelőző megtisztulásos böjt Ma is arra, hogy Lélekben és Testben is megtisztulva és megújulva jussatok el arra az időszakra vagy napra (mert nem mindenkinél esik ez pontosan ugyanarra az időszakra!), amikor Új Életet kezdetek.

            A Jézus köré épített (ne felejtsétek el, hogy itt nem a tényleges időtartamok és események, hanem részben szimbolikusan meghatározott eseményeket rögzítenek a könyvek beépítve az év körébe!) misztérium abban segíthet, hogy „összefogja” az emberi és lelki, Szellemi Erőket, koncentrálja tudatosan egy időszakra – és ezekről mindenki tudja, hogy ha sokan és tiszta szívvel hívnak és fogadnak Tiszta Erőket, akkor azok bizony megérkeznek és a szíveken át Hatnak, Hathatnak.

            Az, hogy sajnos néhol már csak tartalom nélküli forma lett a Húsvétnak várása – ez sajnos tény és való, és mégis: évről évre egyre többen vannak azok is, Akik a böjtöt valóban a megtisztulásra, és a Megújulásra való felkészülésre fordítják, és LELEKÜKBEN ÉLIK MEG A MEGTISZTULÁST.

            Nagyon fontos ezért, hogy az Ünnepek is megújuljanak, és ÁLTALATOK ÉS BENNETEK (mert csakis így történhet!) MEGÚJULJANAK. Új ünnepek születnek majd, ahogyan így volt ez minden Új Korszak határán: a régi ünnepek elmúlnak – vagy új tartalmakat kapnak. És mivel a tél és a tavasz határa egyelőre még nem szűnik meg, valószínű, hogy amíg Föld a Föld, addig mindig lesz Tavasznak és Földnek, Embernek és Léleknek Megújulása.

            Minden Bennetek kezdődik, és Bennetek ér véget. Ti Vagytok azok, Akik Egy-Kor ezt a Játékot, melynek ebben a formájában a Végét élitek, elkezdtétek, és Ti lesztek azok is, Akik Feltámadva egy Tisztább és Igazabb Világban Új Világot hoztok majd Lét-re.

            Én, az Istenanya Szólottam, és kérem, hogy így, Lélekben és Befelé fordulva, és a Világban Együtt, Összefogva is Tisztán, és Szeretetben ÉLJÉTEK MEG ez Ünnepet.

OmMaat Ré-n át közvetített a földi én