2007. február 19., hétfő 13.10

Én, a Szeretet tanítom népemet – XVI. Fejezet

            Én, Aki a Szeretet és a Fény, és a Szeretet és a Fény Megújult és Megszentelt és Örökké, és Benned is Élő Gyermeke is Vagyok, ismét tanítom népemet. Tanítom, bár ma még sokan, sokan nem ébredtek és tesznek, és élnek más életet, mint amelyre születtetek, szűlettek.

            Szűletni s születni emberi létre mindig nagy kihívás. „KI” hívás, az Egységből kihívás, távolodás.

            Isteni Énjeitek már számtalan szűletést, míg Ti, akik Most Élitek emberi formátokat, még csak egy igazi, és néhány újjá-születést éltetek meg. Isteni Énjeitek számtalan (Égi és földi) tapasztalattal a hátuk megett nem olyan derűlátóak, de nem is olyan borúlátóak mint ti. Érzik és tudják, hogy sok múlik földi Énjükön, és ezért minden, az eddigi életeitekben megismert és „bevetett” eszközt (egyesüléseitek érdekében) bevetnek.

            Számtalan úton-módon nyílnak fel kapuk életeitekben, számtalan életeitekben elrejtett kapuk és kódok nyílhatnak ma fel minden pillanatban és percben, ha észreveszitek, és a jelentőségeiket felismeritek.

            Számtalan Égi és Isteni Én igyekszik ma „Időt” és „Teret” és „testet” nyerni, testeteket és erőiteket az Égi Erő – Égi Terv számára megnyerni.

            Számtalan erő igyekszik akadályozni ezen folyamatot, és az egyik leghatékonyabb eszköz és szer erre egotok, illetve a félelmeitek. Jól tudja ezt az „ellen”, és igyekszik „életben tartani”, illetve újabb csapdákba csalni egotokat és félelmeiteket.

            Az ego, a földi „én” egy eszköz, egy jó eszköz tanulásaitokhoz és az elkülönültség, vagyis a Forrás Szeretetétől való elzártság megtapasztalásához, és ahhoz is, hogy ennek az elzártságnak a megtapasztalása után elkezdje keresni ebből a kiutat – vagyis eljusson annak a megállapításához és kinyilvánításához, hogy amíg ő (mármint az ego, vagyis az elkülönült és egyedülálló elme) létezik, addig mindent csak és kizárólag elkülönültségében képes felfogni és érzékelni.

            Ezt követően természetesen el kell jutnia odáig is, hogy „minden külső keresés” (mert hogy csakis a látszatvalóság keretei között mozog) hiábavaló, és el kell kezdenie valami olyat, ami az ő képességeit és kereteit is meghaladja – mert a Láthatatlan, a Való Birodalma (éppen a számára való megtapasztalhatatlansága miatt) elérhetetlen a számára. És itt jön az elme, az ego nagy próbája, hogy feladja-e létét és minden beidegződését, létét igazoló félelmét Egy nagyobb, és számára felfoghatatlanul létező Valóság és Hatalom előtt.

            Ez az elme és ego nagy próbája, és most mind itt álltok ennek a próbának a kapujában és a kapu kellős közepén – a már „élesben” menő játék és próba kellős közepén.

            „Meg is mérettek”, vagyis minden eddig magatok mögött hagyott Létetek és Életetek (földi és más létetek) is megmérettetik – és az Isteni Énjeiteken át minden eddig megszerzett Tudásotok és tapasztalatotok élő módon részetekké válhatik.

            Kicsit olyan ez a mostani létetek, amelyben minden eddigi „jó” és „rossz” Egybe-szűrődhet, és ha képessé váltok, akkor minden eddigi Bölcsesség és Tudás részetekké, Egészetekké lehet.

            Az Isteni Ének számtalan időben és helyen éltek testben földi életet vagy más életet, és számtalan olyan Tudás és ismeret a részük, amit Itt és Most földi Énjeiknek átadni igyekeznek – hogyha erre van „kereslet”, vagyis a földi Ének erre

• befogadók és
• felkészültek.

Mindaddig azonban, amíg a földi én nem fogadja el, vagy egyenesen tagadja a Létét az Éginek, és amíg nem tesz meg bizonyos előkészítő, tisztító lépéseket, addig az Égi Tudás (bármily nagy és hatalmas, és bármily fontos is mind az Égi, mind a földi erő szempontjából) nem léphet be, és nem élhet a testben.

            Más a helyzet egy kicsit a keresőkkel – vagyis azokkal, akik elfogadják és Tudják, Hiszik is az Égi Erőiket, viszont még nem érték el azt az „időt” vagy „szintet”, ahol bennük ezek a képességek és erők testet öltve megjelenhetnek. Vagyis: lehetséges, hogy már „tiszta” a Lélek és a test, de még nem jött el a képességek megnyílásának az ideje, vagy pedig az is lehetséges, hogy már itt van az ideje, de még a test (vagy a Lélek) nem képes a meg-élésére.

            Hogyan dönthető el – vagy eldönthető-e egyáltalában, hogy mi a helyzet, hogy melyik helyzetben, állapotban éltek – abban-e, amelyben még az idő nem jött el, vagy pedig abban, ahol még a Lélek vagy a test nincsen teljes egészében készen? Hogyan kaphat választ erre az egyszerű kereső, aki nap mint nap kér és keres és TESZ is azért, hogy tisztább és igazabb, és a Saját Útja szerint haladó legyen? Nem könnyű válaszolni erre, mert rendszerint (hogy létét igazolja) „közbeszól” az elme: nem vagyok még elég tiszta, vagy pedig az „idő” nem jött még el erre.

            Tudnotok kell, hogy Időtökben és Tereitekben számos olyan átalakulás és változás megy végbe, aminek az az eredménye, hogy egyre kevésbé lesztek „függők” a tértől és időtől, és egyre inkább képessé váltok „teretlen és időtlen”, vagyis ÖRÖK, de ugyanakkor az Örökben nyugvó más Tudáshoz való hozzáférésre is – vagyis: nem kell „megvárnotok”, vagy nem kell ellátogatnotok különleges térbe vagy helyre, hogy megtaláljátok a Hazautat vagy elérjétek a „megvilágosodást”, mert egyre többen és többen HORDOZZÁTOK, vagyis magatokban élőként tartjátok azt az erőt, azt az energiát, ami (hogyha erre szükségetek van, akkor) „felemel” titeket arra a Tudásra vagy szintre, ahol és amire – és éppen abban az időben és térben a szükségetek vezet.

            Régebben egyre többet jártatok „szent időben” „szent helyekre” – mert ott és bennük nagyobb volt az esély mind a gyógyulásra, mind az Isteni Erővel, az Isteni Énnel való „töltekezésre”, vagyis Egyesülésre – és ezeknek a szent utaknak és látogatásoknak köszönhetően nagyon sok más ember számára is elérhetővé váltak ezeknek az Égi és földi Egyesüléseknek az erői.

            „Hazavittétek” a családba vagy más közösségbe, és mások is merítettek belőle erőt, akik szintén az Egység vagy a gyógyulás, tanulás útjára léptek, újabb és újabb „utakat” és zarándoklatokat szerveztetek – mert MEGTAPASZTALTÁTOK, hogy ott az erők és Fények jobban, biztosabban működnek. Elfeledkeztetek azonban arról, hogy ahhoz, hogy ezzel az Isteni Erővel betöltekezzetek, nem kell feltétlenül tízezer kilométereket gyalogolnotok vagy mennetek, mert a Föld minden táján, így a KÖZELETEKBEN is VANNAK szent idők és helyek – amiket elfeledtetek, és ez nálatok, magyaroknál azért ilyen fájdalmas nekem, mert ezen a tájon, ebben az Időben és Térben sok olyan

„r-ÉGI” zarándokhely merült feledésbe, ahová régen messzi tájakról áramlottak az Erők és emberek. Nagyboldogasszonyi Erő védte ezeket, Akit/Amit népetek módszeresen majdnem elfelejtett. A Szűzanya-Tisztelet megőrizte bizonyos helyeit, át is alakította, át is menekítette egy részét, de sajnos több hely „megszentségteleníttetett”, és ma már a nyomait sem találjátok meg. Hol vannak a híres, a világ minden táján csodált hatalmas Pálos kolostorok és erődítmények? Még ma is csak kutatjátok, keresitek, és a leghatalmasabbaknak még csak a nevét (vagy azt sem) ismeritek. A Boldogasszony katonái voltak ők a legtisztább Tudással és Hittel – és csakis ilyen Tudáson és Alapon éledhetett fel az az időszak és az a kor, amely „nagy”, és Igaz Királyokat nemzett. És hol van ma Igaz Király vagy vezető?! Hol van még REMÉNY Igaz Királyra-vezetőre?! Csakis a Boldogasszonyi Tudásban és Erőben, mely minden, még a legsötétebb korokban is képes volt a Megújulásra és Vezetésre – HOGYHA KÉRTÉK, és HITTEK, HITTEK BENNE. HIT NÉLKÜL ELVESZTEK, és ha csak az ego, a földi én után – vagy előtte mentek, akkor elvesztek. Nincs megújulás másban, csakis az Anyai, a Nagyboldogasszonyi Erőben, mert Ő Teremtett Titeket, és Megújítani is, Igazzá, Éppé, Széppé, Szeretővé tenni csakis Ő képes Titeket. Ő a Ti Teremtőtök, Teremtő Istenetek. A Forrás Fénye és Szeretete Teremtett Titeket – hát Ennél kevesebbel, mint a TISZTA FORRÁSSAL, be ne érjétek! Aki a Fényből és Szeretetből érkezett, az Erőt a Megtisztuláshoz és Megerősödéshez, Megújuláshoz csakis Belőle, az Ősanyai Szeretet-Forrásból meríthet. Hogyan mondjam el, hogy Vég-re megértsétek: az Istenanya, a Teremt-Ő Isten Egy és Igaz Gyermekei Vagytok (itt az Egy nem számnév, hanem az Egységre utal!).

Egység,

és a Forrás Tisztasága és Megújító Tudása és Szeretete nélkül

nem léphettek az „Isteni”, az ÉLET Útra.

Az Út a Szeretet és a Tudás – az Istenanyai Hit és Tudás.

Csak Ebben Vagytok képesek MEGTISZTULNI ÉS MEGÚJULNI!

CSAKIS EBBEN!

Hányszor mondjam még el, hogy megértsétek: Istenasszonyi népetek már nem visz OLYAN terheket, amiket eddig a mások helyett cipelt, és nem vezekel immár a mások bűneiért – mert a Vezeklés Korszaka (népetek számára) VÉGET ÉRT, hogy megkezdődjön, beköszöntsön a Tudás, a Szeretet-alapú Hit és Tudás Korszaka. Népetek megnyíló Új Korszaka megnyitott számtalan utat és kaput, amit még nem ismertek és nem láttok, és még akik látják, talán azok sem hiszik teljesen. „Meglátni” ezeket CSAKIS a BELSŐ FIGYELEMMEL és CSENDBEN, az ego lecsendesített, megtisztított állapotában lehet. Tehát az egotókkal kezdjétek – félelmeit és méltatlankodó, önigazoló, másokat mindig és mindenért hibáztató hangjait felismerjétek, és kérjétek az Égi Ének támogatását és segítségét ezen kép(zet)ek és hangok leküzdéséhez. Nem „ego-nélüliek”, de az egotokkal a Felsőbb Éneket szolgálók, vagyis Együtt-Működők lesztek. Isteni Énjeitek a Ti Részeitek, és feladataitokat CSAKIS EGYÜTT, Egyben tehetitek meg. Ha nem is mond még el mindent az Égi Énetek, azért TUDJÁTOK és HIGGYÉTEK: az Isteni, a Ti Saját Isteni Utatokon vezet! Célt CSAK EGYÜTT, CSAKIS Együtt érhettek.

            Tehát a tisztítást az Egoval, Egotókkal kezdjétek – félelmeit és kétségeit, kishitűségét vagy hatalmi vágyait felismerjétek, mert tovább csak így: megtisztult egoval léphettek.

            Én, a Szeretet tehát tanítom népemet.

OmMaat Ré