2007. február 15.

Én, a Szeretet tanítom népemet – XIV. fejezet

Én, Aki Vagyok, és Aki a Szeretet és a Fény, és Annak Megújult és Megszentelt, és Örökké Élő Gyermeke is Vagyok, kérem, hogy add tovább szavaim.

            Néha nehéz „pontosan” meghatározni, hogy mi az Egy-Én, illetve annak a közösségnek a feladata, amelybe születtek. És néha azért is nehéz, mert mind a közösség, mind pedig az Egy-Én feladata változásokon mehet át.

            Változtok – és ennek következtében változnak (ha nem is teljes egészében) feladataitok, és változhatnak rátok kihatóan mások is.

            Most ezzel a két esettel fogunk részletesebben foglalkozni.

            Az első lehetőség az, ha ti magatok változtok. Lehet ez „felfelé”, utatokon előrehaladó változás, de lehet egy feladat vagy lépcső elvétése, ami újabb utak megtételére indít, hogy visszatérj, vagy pedig utolérd Önmagad.

            Ebben az esetben lényegében nem is annyira a „feladat”, mint inkább Ti Magatok változtok, s juttok előbbre (vagy hátra) nagyjából az Égi Terv szerint.

            Akkor azonban, amikor valami „előre nem várt” erő vagy kapu előrelendít benneteket, vagy esetleg másoktól feladatokat (mert hogy erre már képesek lettetek) átvesztek, akkor módosul a Terv, és a módosuláshoz, annak megvalósításához, új segítők érkeznek, és ez az, amit vezető-cserének vagy vezető-váltásnak neveznek. Természetesen az élet előre-haladtával rendszerint mindenki cserél vagy vált vezetőket, de itt most arról beszélek, amikor mindez a feladat-váltáshoz kapcsolódóan történik meg.

            „Régebben”, még néhány évvel, évtizeddel ezelőtt is megrázó lehetett egy vezető-váltás, vezető-csere, és azért használom mind a két szót, mert egy kissé más mindkettőnek az értelme. Vezető-VÁLTÁS alatt azt a folyamatot vagy eseményt értem, amikor lényegében utadon haladva lépsz egy magasabb szintre, míg a CSERE lehet egy teljesen más jellegű élet vagy feladat felvétele. Az egyikben tehát a saját utadon maradsz, csak előbbre lépsz vagy korrigálsz bizonyos dolgokat, míg a második esetben teljesen más, akár olyan útra is felléphetsz, amely eredeti Tervedben nem szerepelt.

            Hogyan lehetséges olyan útváltás, ami „nem szerepelt” eredeti Terveitekben? Hisz minden, ami az életetekben megtörténik, az eleve elterveztetett. „Eleve” bizonyos kapuk és a fő vonalak terve van meg, és az elérendő feladat vagy cél, és nagyon sokrétű és bonyolult háló-rendszerrel születik meg az élet, amivel másokhoz vagy a csoportokhoz, népekhez és a Földhöz kötve van.

            Akkor azonban, amikor egy egész bolygóra vonatkozóan változnak a Tervek, akkor az természetesen minden már ott élő, vagy megszületni készülő, de már a Terveit elkészítettre is kihat, és a Terveknek az igazítása (természetesen másokkal együttműködve) az Isteni Ének feladata.

            Akkor, amikor bolygótoknak sorsa új pályára lépett, ez megváltoztatta a Terveit népeteknek, csoportjaitoknak és nektek. Az 1987-es dátumot már sokan ismeritek, és innentől kezdve igen felgyorsultak az események. Ezt követően nyíltak meg határok és omlottak le falak, és nálatok is igen pozitív változások (is) megindultak, azzal együtt természetesen, hogy sokan nem voltak még azon a lelki-érzelmi, illetve spirituális, szellemi szinten, hogy Isteni Énjeiken át információkat és segítséget kérhettek volna – és ez legtöbbször a személyes és a csoport-életekben is igen nagy káoszhoz vezetett.

            Valóban voltak „kijelölt”, és a „maguk módján” felkészült, a feladat elindítását felvállalt vezetők szinte minden csoportban vagy népben, és ezek a kijelölt vezetők (néha még kellő támogatottság mellet is) legtöbbször (mivel nem beszéltek az Énjükkel és nem is igen hittek ilyesmiben) eltértek az útról, és ezzel borult a Terv. Mindez persze betudható annak a nagy változtatásnak-változásnak, ami az egész bolygóra kiterjedt, néhol túl nagy volt a mozgás, míg máshol látszólag semmi sem változott – pedig a felszín alatt és felett ekkor igen komoly tervezés és munka folyt.

            Nem is kellett volna olyan „túl nagy” fordulatokat írni – inkább csak az ALAPOKAT kellett volna lerakni vagy legalább megásni, hogy majd az utánuk következők a már meghatározott cél felé tartsanak, de sajnos az alapok lerakása (bár a felforgatása megtörtént!) mégsem történt meg.

            Új emberek jöttek újabb képességekkel és erőkkel, akik ezek jelentőségét, ugyanúgy, ahogy lehetőségeiket sem ismerték fel kellően. „Elpazarolták” földi dolgokra az Égi Erőket, és még a tanítók és gyógyítók sem ismerték fel kellően lehetőségeiket, és tudásukat (ahelyett, hogy szélesebb körben megosztották volna másokkal és gyarapították volna ismereteiket) felélték vagy pénzre forgatták, így elvesztették őket. Kaptatok képességeket és erőket, amik „továbblendíthettek” volna titeket, és ehelyett „anyagba forgattátok”, és a folyamatos újítás és keresés helyett anyagba „rögzítettétek” őket.

            Sokan észre sem vették lehetőségeiket, és elmentek mellettük, míg mások, bár tudatára ébredtek a változások jelentésének és jelentőségének, de erről csak „szűk köröket” értesítettek – és így nem tettek akkor, amikor még könnyebben, és kisebb (erő és idő) ráfordításokkal tehettek volna.

            Elfogyott, elpazarlódott sok, az átalakulásra küldött Fény és Erő, megkövült, pénzbe-forgatódott, és csak kevesekhez jutott ahelyett, hogy áramlott és sokszorozódott volna bennetek.

            Ezek az Erők még ma is itt vannak köztetek, bár egy részük már (különösen így megkövülve) elérhetetlen vagy hasznavehetetlen. Sok újat hívtatok és hoztatok létre azóta, és ezek egy része (mint az újabb gyógyító erők) már be is ment a köztudatba és gyakorlatba, és egyre többen kezdték el keresni és követni a mások útja helyett A SAJÁT ÚTJUKAT. És ez az a mód, ami (Isteni Énjeiteken át) valóban EREDMÉNYEKET, látható és hatékony eredményeket is hozhat.

            Én, a Szeretet ismét tanítom népemet. Ne a veszteségeket és az erők, idő elvesztését nézzétek, hanem most már ELŐRE, és AZ ÉG FELÉ, Isteni Énjeitek, és rajta keresztül az Isten, és (ti különösen) a „Magyarok Istenanyja”, a Nagyboldogasszony felé nézzetek, életet és segítséget csakis, csakis tőle kérjetek, mert népetekben gyökerező Tudás csakis tőle, TŐLE jöhet és ered.         

            Letértetek mindannyian az útról, mert még nem volt Idő és Tér, és Ti Magatok sem készen akkora Erő befogadására és megforgatására, használatára, ami kimozdíthatta volna népetek - de immár mind az Idő és Tér, és mind Ti Magatok is készen álltok VALÓDI, Isteni Énjeitek által Hozzátok és Népetekhez és a Földhöz igazított Terveitek megvalósítására és befogadására.

            Ennyit az első részről, és most röviden beszéljünk még arról az esetről, amikor valaki olyannyira belemerül földi dolgaiba, hogy képtelen nem csak meghallani, de elfogadni is a lelkét, a Lelki-Ént.

            Ebben az esetben egy olyan, és sokszor helyrehozhatatlan „törés” van az Égi és a földi Én között, amikor mindenféle erő-áramlás és segítség leállt.

            Mivel minden Tudatos váltáshoz az Égi és a földi TUDATOS, vagy legalábbis MEGENGEDŐ együttműködése szükséges, így a teljes tagadás állapota elzár minden lehetőséget és erőt. Természetesen a Lélek és az Égi Én ilyenkor is igyekszik vezetni, „rávezetni” földi énjét az általa választott útra, de ilyenkor nagyon szűkek a lehetőségek, és elsősorban másokon (családtagokon, tanítókon vagy gyógyítókon) illetve a fizikai betegségeken és állapotokon keresztül üzenhetnek. Sajnos nagyon gyakran ilyenkor sem veszi észre a Lélek jeleit a test, és egy idő után, ha már minden lehetőség és remény szertefoszlik, illetve az „én” folyamatosan visszaél a kapott lehetőségekkel és erőkkel, akkor az Égi Ének megvonnak minden Égi Támogatást, és a testet elhagyja a Lélek.

            Sokszor olyan módon történik ez, amelyben mélyen sérül a Lélek is, hiszen elveszített egy lehetőséget vagy feladatot, amit másoknak kell majd átvennie.

            Ilyen esetekben, tudniillik ha egy Lélek elveszti a feladatát (mert az Égi Én már nem lát esélyt megvalósítására), akkor azt (ha az a mások előrejutása miatt fontos) egy másik Lélek kényszerül  felvenni.

            Ilyen esetekben rendszerint teljesen felborul annak az élete, aki mások el nem végzett feladatát átveszi, de Lélek és Égi szinten tudja az Én, hogy ezzel sokaknak segíthet, még akkor is, ha „átmenetileg” fizikai és lelki testének élete nehezebb, vagy zaklatottabb is lesz. Mindenki élt már át közűletek hasonlóan nehéz időket, amikor munkák és kapcsolatok egyik pillanatról a másikra szétestek, majd újak jelentkeztek – és ha csak ennyivel „megúsztátok”, akkor még szerencsések is vagytok, mert legtöbbször egy-egy nagyobb váltás hónapokig tartó betegséget vagy levertséget is okozott. Régebben!

            Ilyenkor mindig új erők érkeztek, és a régi feladatok átírattak vagy levétettek, és ha ebben a „megérzések”, vagy egy igazi gyógyító segített, akkor hamarabb a végére értetek, és hamarabb Ti Magatok is mások segítségére lehetettek. Ma már könnyebbek és gyorsabbak (egymást segítő munkátok miatt) a váltások és átmenetek.

            Igen, sajnos ma már sokan viszitek mások feladatait (és ne feledjétek, hogy a felvállalástól kezdve ezek már a TI feladataitok!), és bizony még most is jelentős részben csak alapokat rakosgattok és ástok, mert az előző (Fény-)munkások nem rakták le az alapokat. Közülük ma ismét többen, sokan vállaltak fel feladatokat, hogy segítsék az eddig utánuk, és most előttük haladókat. Ezért lenne nagyon-nagyon fontos együtt, igazán együtt haladnotok azokkal, akik kezdeti feladataikban elbuktak, de a Lelke ismét „betagozódott” az Új feladatokba és lehetőségekbe – vagyis nagyon fontos lenne, hogy az

ÉRETT idősebbek és ÉRETT fiatalok

MA

EGYÜTT

TEGYENEK,

Erőiket és tapasztalataikat és lelkesedésüket egyesítsék – mert a 90-es évek fordulata is az idősebbek „anyaghoz és hatalomhoz” való ragaszkodása miatt bukott el, vagyis nem volt kellő és tudatos segítő erő az akkori lelkes fiatalok mellet – és így sajnos ők is útjukról letértek. Nagy királyaitok sem győzhettek volna megfelelő „hadsereg” és támogató erő nélkül – bár most ne elsősorban véres, és különösen ne utcai harcokra készüljetek – de  A TUDATOS ERŐK ÖSSZEFOGÁSA AZ EGYSÉG ÉRDEKÉBEN (ahhoz, hogy itt e földön magyarként élhessetek!) NÉLKÜLÖZHETETLEN. Vannak erre már kezdeményezések, és ezekben elsősorban a már nagyobb tapasztalattal rendelkező „ismertebbek”, kapcsolatokkal és kiépített erőkkel már jobban rendelkezők segíthetnek, hogy azok, akik érzik a hívásokat, azok a józan eszük és szívük után mehessenek.

            Nagyon nagy a felelőssége minden ébredettnek, és ha nem is „téríteni”, de magatokat, erőtöket és képességeiteket „megmutatni”, mások számára hozzáférhetővé tenni igyekezzetek, mert így hamarabb, HAMARABB ÉS BÉKÉS ÚTON is célhoz értek.

OmMaat Ré