2006. december 29-30.

HÍVOM A SEGÍTŐIMET

            Én, Aki a Fény és a Szeretet, és Aki a Fény és a Szeretet Gyermeke, megújult és megszületett Gyermeke is Vagyok, kérem, hogy értsd meg e következő szókat.

            Ezen a napon, a mai megszentelt, vagyis 11-es, 22-es és 33-as napon nagyon fontos dolgok történtek mind a Földetek, mind a népetek, mind pedig az Egy-Ének, Egyesült Egy Ének szempontjából, hisz népetek hasonlóan a többi Igaz(ított) néphez készen áll befogadni és megélni sorsának új kódjait. Igazított, vagyis a Jelen kódjai szerint igazított kódokat fogadtok be és hordoztok, és ez még okozhat törést vagy nehézséget, mert nem könnyű élni a régivel és az újjal Egyben és egyszerre.

            Egy-Szerre hordozni az Újat és a régit különös megpróbáltatás, és különös, ezért nem is mindenki által véghezvihető és teljesíthető feladat. Vannak, akik „készek” e változás ilyen módon történő megvalósítására, míg mások majd csak a már letisztult „Új” szerint lesznek képesek alkotni és élni. Vannak, akik az alapoktól ÉP-ítenek, míg mások már csak a megteremtett alapokon építkeznek. Vannak, akik egyáltalán nem képesek még az építkezésre – gyengék, gyermekek, öregek - így ők csak a Hát-Térben tevékenykednek. És olyanok is vannak, akiknek szúrja a szemét a szomszéd építkezése és gazdagsága, és ezért mindent elkövetnek, hogy ne készüljön el időre, illetve ne legyen olyan Sz-ÉP az a ház, ahogyan a Jó Szomszédja szeretné.

            SzÉP-íteni, vagyis a már felépültet majd otthonossá, széppé tenni megint más jellegű feladat. Nem minden építő foglalatoskodik szívesen az apró részletekkel, van, aki „csak” a távlatokat látja át, de elvész a részletekben. És ugyanígy olyan is van, aki a felépítéshez semmit sem ért, viszont a már felépültet lakhatóvá és széppé teszi.

            Most még az ÉP-ítés, és részben a romeltakarítás és bontás is folyik, vagyis az a munka, mely a legtöbb energiát és erőfeszítést, és a legtöbb „anyagot és energiát” is igényli.

            Ehhez ERŐ kell – nem (elsősorban) finomság! Itt alapokat és falakat kell nagyon pontosan lerakni, amire majd világok épülnek, és ezért ehhez ERŐ, szilárd Hit és Elhatározás, és pontos terv kell, mert egy gyenge, csak úgy ímmel-ámmal odavetett alapokon nem nyugodhat egy Új Világ.

            A VILÁG számtalan úton és módon üzen, hogy mi módon szeretné, ha építői leraknák az alapjait. Az alapba nem kerülhet semmi, ami nem Igaz, ami múlandó – mert az Alapnak szilárdnak és biztosnak, Életet adónak és befogadónak (vagyis ha a Fényből és Szeretetből akarsz építkezni, akkor „tisztán” ezen minőségeknek) kell lennie.

            Már omladozik a régi, hisz falait és alapjai egy részét nem a Fény mesteri rakták, vagy legalább is a Fény Mestereinek munkáját avatatlan vagy gonosz kezek átrakták.

            Mindenki, aki hívást és elhivatottságot, „megkeresettséget” érez ez építő, és koránt sem könnyű feladat iránt, vagyis akik elhivatottak arra, hogy felépítsék és megteremtsék (önmaguk és) mások számára is a falakat és alapokat, vagyis a további Lét Kereteit, azok biztosak lehetnek abban, hogy feladat hárul rájuk az elkövetkező évben, méghozzá komoly, vállalás-szintű, vagyis az Isteni Terv részét képező feladat! Sokan mondanak nemet e felhívásra: „kicsi vagyok én az Isten Tervéhez, nem vagyok még kész a feladatra – kevés bennem a tudás és a hit” – és bizony nektek is tudnotok kell, hogy rátok is ruházott feladatot az Ég, s az Égi, az Isteni Én utatokat és feladatotokat segít meglelni – hogyha kéritek.

            Sajnos sokan más feladattal vagy Küldetéssel vagytok most itt, mint amivel eredetileg leszülettetek. Sokan az elmúlt 10-15 évben az eredeti Terveiteket teljes egészében elvesztettétek, és mivel mégis vállaltátok (bízva az Isteni Tervben, Mindenhatóságban és Kegyelemben) a további életet, ezért az Isteni Ének (figyelembe véve korotokat, nemeteket, tudásotokat és képességeiteket) „betagoztak” titeket az Új feladatba, és felkészíteni is igyekeztek a rendelkezésre álló eszközök és lehetőségek figyelembe vételével.      

            Sokan csak „éreztétek”, hogy valami új, valami meg nem fogható és meg nem fogalmazható hívogat, és sokan még ma is „csak” ezt a bizonytalan, ugyanakkor mégis bizonyossággal is eltöltő homályos hívást érzitek. Keresitek, hogy mi a részetek a majd Újat hozó Tervben, és nem értitek. Nem értitek, pedig keresitek, tanfolyamokra jártok és újabb utakat kerestek – és még sincs „kézzelfogható” eredmény – csak az érzés, ami néha csak halvány kép, máskor teljes bizonyosság.

            KÉT VALÓSÁG, igen, Két Valóság között jártok már át! Való az, amit jobban ismerni véltek, míg már létező Valóság az is, amit csak néha-néha értek el. Mindkettőben éltek, mindkettőt „építitek” – az egyiket le, és a másikat fel, és ez okoz bennetek néha törést vagy bizonytalanságot, letört hangulatot, depresszív pillanatot. Ó, mily jól ismeritek ezeket az érzéseket – és milyen jó időnként megtapasztalni a másik világból felétek áradó, és egész lényeteket elöntő Szeretetet! Mily nagy VÉG-letek ezek VÉG-essé vált Létetekben, VÉG-letesen szétvált Létetek Vég-napjaiban! Ezeknek a hatalmas és VÉG-letes kilengéseknek hamarosan, HAMAROSAN VÉGE! Nem jelenti mindez azt, hogy egyik pillanatról a másikra, de ahogy nő bennetek az Isteni Énetek irányítása és Hatalma, úgy vesztek majd egyre kevésbé tudomást a Véges lét végletesen szétvált szélsőségeiről, és EGY-re inkább megtanuljátok majd tisztelni és az Életetekben is megélni mindezek Egységét, vagyis az Eggyé lett Lényetek Mindenhatóságát és Szeretetét.

            VÉGül még Egy kéréssel fordulok felétek: hívjátok, szeressétek Isteni Énetek! Isteni Énetek az EGYetlen, Aki Ma utatok meglelésében Közvetlenül is segíthet. Ő Az, Aki vezet, hogyha kéritek, és Akinek a vezetésével az Utatokat a lehető leghamarabb eléritek! Persze, megint ismételtünk, de hát az ismétlés, vagy legalább is a GYAKORLÁS teszi a Mestert. Hívjátok az Égi, az Isteni Anyát és Mestert, és Saját Mestereteket, mert VILÁGOTOK így tud a legtisztábban és legkönnyebben kibomlani, kibontakozni.

            Dicsőség a Magasságban az Istennek s az Istenanyának, Mindenek Teremtőjének és Urának! Dicsőség, mert megmentette népét egy olyan korban, mikor pedig nagy volt a támadás! Dicsőség, hogy ma itt lehettek és tehettek, s hogy mindezt Létetekkel lehetővé tettétek! Dicsőség és Hála mindazoknak, akik önzetlenül, és másokat szeretve és megsegítve tesznek és élnek! És Dicsőség Néked, Aki keresed, és hidd el, meg is leled Új Utad, mely szíveden át a Fénybe visz!

            Áldott és Boldog, Egészségben, Szeretetben, Lelki és Szellemi és anyagi javakban is bővelkedő boldog Új évet, és az új évben a megtervezett Új Lét megvalósulását kívánom és kérem néktek! Úgy Legyen! Ámen, Ámen, Ámen, Ámen.

OmMaat Ré

            (Az írás befejezése után, az üzenet átolvasása közben az alábbiak jutottak eszembe. Volt már arról szó, hogy mivel a 90-es évek elején nem történt meg az a fordulat, ami a magyarságot elindíthatta volna a múltja hibáinak feltárására és szép lassan megismerhette volna valódi múltját és jelenét (hisz ne feledjük, hogy az akkor megjelent „ifjúi” erő mellett a magyarság múltjával és jelenével komolyan és tiszta szándékkal is foglalkozó művészek és művelt emberek is jelen voltak ezen be nem fejezett fordulat elindításánál) hatalmas erő veszett kárba. Akik a fordulat tervezett idején „építő” feladatot vállaltak, azok az építéshez szükséges erővel rendelkeztek, míg az utánuk jövő generáció már „szépítő” feladatot vállalva született le. Figyelemmel arra, hogy az „építők” nem rakták le a falakat és az alapokat, mindez a feladat a már más energiákkal és feladatokkal lejövő következő generációra maradt, akik már időközben megkezdték a „szépítő” életre való felkészülést. Sokan, akik ma az „építést” vagyunk kénytelen felvállalni, igen nagyot kellet, hogy módosítsunk a Tervünkön, még akkor is, ha nyilvánvalóan volt „B” Tervünk is.)

            Kicserélődtek a feladatok, az „építőkből” „szépítők”, a „szépítőkből” „építők” lettek – ez így igaz, és soha, de soha ne feledjétek el, hogy az Isteni Terv minden módosulást és változást, vagyis minden elcsúszást is korrigál és figyel. Isten nem pusztán egy mechanikus vagy statikus, tehát „eleve elrendelt” és merev Tervet alkot, mert az Isteni Terv az maga a változás és Élet. Minden és minden variáció része a „Nagy Egésznek”, és soha semmi nem történik az Isteni Tervvel ellentétesen. Lehet, hogy elcsúszik és a teremtés más utat vesz, de céljában és kimenetelében, eredményében nem térhet el tőle. Beszéltünk arról, hogy az Út, a Megvalósítás Módja változhat, de a részleteken túl minden változás az Isteni Tervnek (is) része. Emberként azt érzed, hogy a feladatod elveszett, holott a feladat még mindig megvan, csak más módon éred el, és más erőkkel, eszközökkel. Emberként érezheted, hogy milyen nehéz vagy gyors az a változás, amit éppen most élsz meg, de az Isteni Tervnek ezen Életed is része.

            Nagyon nehéz néha olyan dolgokat ismertetni veletek, amiknek a felfogásához nincs elég ismeretetek. És pontosan ezért, EZÉRT NAGYON FONTOS, hogy Isteni Énjeitekkel a kapcsolatot felvegyétek! Sőt! Ha Isteni Énjeitekkel Élő a Kapcsolatotok, akkor minden kilengést vagy elcsúszást gyorsan és könnyebben korrigálhattok! Fontos, nagyon fontos tudnotok, hogy Isteni Énjeiteken át most a sorsotokra KÖZVETLEN befolyást gyakorolhattok, és ennek okait is majd hamarosan elmondom.

            Most elég, ha azt tudjátok: sorsotokkal és ezéves munkátokkal ezt a közvetlen lehetőséget és kapcsolatot kiharcoltátok. Úgy Legyen! Ámen, Ámen, Ámen, Ámen.

OmMaat Ré