Néhány gondolat 2006. november 17-én este:

Mi, akik az ötvenes, hatvanas években születtünk, készültünk egy fordulatra, egy Rend-Szer-váltásra, ami sajnos a 90-es évek elején nem történhetett meg. Miért? Voltak, akik tudatosan készültek rá, mások, főleg a fiatalabbak közül sokan nem is voltak ennek a tudatában. Volt egy idősebb korosztály, aki tapasztalatával, és volt egy ifjúi erő, aki lelkesedésével, tetterejével, lendületével – HA ÖSSZEFOG! – keresztülvihette volna a változást. Készültünk erre már a születésünk előtt, hoztuk a tudásunkat, képességünket – és ez elmúlt 10-15 évben lett volna idő feltárni a múlt és a jelen valóságát, kijavítani a torzulásokat.

CSAK EGYÜTT VOLT ERRE LEHETŐSÉG! CSAK EGYÜTT!

És hogy melyik „fél” volt az az „Egész”-ből, aki ezt megakadályozta? Vagy valami külső erő, tényező szólt közbe? Magyar, vagy pedig idegen erő? Sokan, ezek közül a fordulat megvívására kijelölt, s akkor ezt felvállalt erők közül ma is tagjai országunk vezetésének – de hol van már a lendület, hol van már a tiszta akarat? Elfáradtak? Elfásultak? Ennyire mindegy már, hogy hogyan él az a nép, aminek a felemelését, VEZETÉSÉT vállalták? Ennyire mindegy az, hogy gyermekeink nem ismerik a magyar létet, a dicső elődöket, azt a népet, ami annyi dicső szentet, tudóst és művészt és nagyszerű embert adott a világnak?  Miért nem érdeke sem az oktatásnak, sem a kultúráért felelős erőknek a magyarság igazi gyökereinek nyilvánossá tétele, az elferdítések megszüntetése? Mindazok, akik az ország házában ülnek, bizony azt vállalták, hogy Rendet, RENDET, IGAZSÁGOT tesznek, és ehhez bizalmat, lehetőséget nyertek. És vajon ezzel Élnek?

~ Nézzétek meg, hogy kik HOGYAN élnek, és eszerint ítéljetek. Van-e hiány, van-e feladat? Van-e erő, és van-e akarat? Az egységes, az Egész Nép érdekét hordozó, vagy a szétszabdalt, „párt” akarat-e az, amely megszabadíthatná e népet?

            Akadály, ellenző mindig van. Mindig van, aki jobban jár, ha nincs igaz, áttekinthető rend, mert a zavarosban egyesek, a jobb helyen ülők jobban halászhatnak, míg a többiek, alant csak fuldokolnak.

            Mindig van, mindig lesz, aki felkavarja a vizet, hogy mások ne lássák: ha tisztaság van, akkor mindenkinek jut bőségesen.

            Sokan, akik akkor, a rend-szer-váltás meg nem történte miatt elvesztettük azt a feladatunkat, amire 10-20-30 éven át készültünk, elvesztettük a hitünket, depressziósak, kiábrándultak lettünk. Nem foglalkoztunk még akkor „spiritualitással”, nem értettük, hogy milyen nagy, komoly veszteség ért bennünket. Próbáltunk helytállni, átszervezni az életünket. Sok-sok angyal és Égi segítő vigyázott bennünket, igyekeztek rávezetni az új tervekre, új utakra bennünket. Nem tudtuk ezt, hisz azt se tudtuk, hogy a lelkünk újabb terveket, és lehetőséget kért. Sokan annyira elvesztették kapcsolatukat a lelkükkel, hogy a mai napig is tagadják ezt a részüket, és mivel nem kértek, ezért nem is kaphattak – új terveket, új utakat.

            ~ ~ ~ Elmúlt éveitekben nagyon sok tanító és gyógyító érkezett, hogy megpróbáljon az új tervekbe beintegrálni, bevonni benneteket. Sokan félreértették megnyílt új képességeiket, és vagyonokat, nem pedig másokat segítő életet építettek.

            Sokan fáradtak vagytok, de ne csüggedjetek! A cél előtt el ne essetek! Szedjétek össze maradék hiteteket és erőtöket, mert közel a cél, nagyon közel! Nem könnyű a feladat, de ha összefogtok, ha a NÉP, a valódi és osztatlan nép nevében összefogtok, álmotok az Újról, az Egy Osztatlanról, Jóságról, Békéről, Igaz, Magyar Létről MEGVALÓSUL.(Így lesz a saját gondolatokból üzenet.)

Lendvai Kati üzenete:

2006. november 12.  21 óra

            A Csend megtalálása a mai időben nagyon fontos. Fontos, hogy megtaláld önmagad, a saját belső lényedet, lelked magját.

            Sok ember hiszi, hogy megtalálta önmagát. Eszméket állít fel, és ideákat kerget, bár valójában nagyon messze jár az igazságtól, így tévútra tér. Figyeld a szíved szavát, az érzéseidet. Ha mélyen és őszintén figyelsz szíved szavára, az nem csaphat be.

            Mikor belül érzed, lelked meleg, jól eső bizsergés járja át a tested – otthon vagy, Haza érkeztél, megtértél. Az én Házamba, hisz Te és Én egyek vagyunk. Atyám saját képmására teremtett Benneteket, embereket.

            Kiben több a jóság, kiben a gonoszság. Nem vagytok egyformák, mindenki más-más feladattal és tapasztalással érkezik a földi szférába. Ki kevesebb, ki több eséllyel. De kitartó munkával az esélyt meg lehet változtatni, és egységet lehet, és kell alkotni. Hiszem, hogy itt lent a Földön béke lesz. Hiszem, hogy a békétlenséget Béke, Szeretet, és Kegyelem oldozza fel.

            Hiszem, hisz Atyám és Én egyek vagyunk, és az Egység alkot Új Világot, Új Tervet, Új Embert! Rengeteg erő és impulzus ér benneteket, és nem fogy, hanem nap, mint nap szaporodik. A gépek világában éltek és lassan magatok is azzá váltok. Gépiesen teszitek, élitek, éltetek. Örök körforgás, amiben részt vesztek, és ha megszoktok egy mintát, abból kitörni nehéz, hát még változtatni rajta.

            Szélmalomharc, talán ez jellemző a mai világotokra. Az anyagi javakat tartjátok a legfontosabbnak. Ámbár tudnotok kellene, hogy azt magatokkal el nem vihetitek. Nevelitek gyermekeiteket – de hogyan? Azt képzelitek, ha mindent megvesztek, ha nem nélkülöz, rendben van neveltetése? Gyarlók vagytok, tisztelet a kivételnek.

            Tanulnotok őseitektől kellene! Ősi mintát és példát követnetek! Visszahozni az otthon melegét és békéjét. Egy kis csend-szigetet varázsolni, amit nem ér el a zaj, amiben elbújni jó. De hány ilyen csend-sziget él az emberek közt? Hány embernek fontos, hogy meg legyen a lelki békéje, a boldogsága?

            Magyarok, ébredjetek, ne aludjatok! Mit kell még tennem, hogy észrevegyétek: nincs Rend, nincs Béke?

            Aki ma a hatalomra tör, az olyan eszmét hirdet, ami kizsákmányolja Népét, és nyomorba dönti. Egyre több család szegényedik el, léte bizonytalanná válik. Kétkezi munkával nem tudja megteremteni kenyerét. Ebbe a nyomorba, a kilátástalanságba ugyan hogyan lenne már ereje, hogy létrehozzon egy csend-szigetet?

            Mit tesz az ember? Kitörni próbál – de hiába. Évtizedek óta igába döntik, hallgatásra kényszerítik. Ha mer szólni, büntetik. A szó, az igaz szó, büntetést kíván. De ki dönti el vajon, hogy melyik az igaz és melyik hamis, hogy kinek a párt-jára állj? Ki mondhat ítéletet és döntést valójában egy másik ember feje felett? Téveszmében éltek emberek, és sajnos a többség még alszik.

            Mit kell tennem, hogy felrázzam az alvókat álmukból, akik ezer éve alszanak? Mekkora horderejű tettet, figyelmeztetést kellene küldenem, hogy figyeljetek már a jelekre?

            Az elszámolás elkezdődött, kemény évek jönnek. Nem mentség, hogy ,,Nem tudtam Uram!” Létem türelmes, szeretetem végtelen, de véges. Nem tehettek egymás kárára! Tiszteletben kellene tartani jogaitokat, emberi mivoltotokat!

            Szennyezitek a Földet. Szegény háborog és nyel, próbálja kidobni a mocskot, amivel beszennyeztétek őt.

            A Magyar Nép nem volt mindig ilyen, sőt nagyon is tudatos Nép és Lét volt. Tette a dolgát, tiszteletben tartotta örökségét, őseit és hagyományait. De most már kiveszőben van a dolog. Néhányan megpróbálják újraéleszteni, de legtöbben csupán pénzszerzés szempontjából.

            Magyar, emlékezz a múltra, amikor fénylő és méltó Nemzet voltál arra az örökségre, amit Apáitok, Atyáitok hagytak reátok vala!

            Magyar, emlékezz, emeld már fel a fejed, és lásd az égen a jelet! Lásd a jelem, amely örök és oszthatatlan, igaz!

            Az igazak nyernek, mert megsegítem őket kegyelmemmel és szeretetemmel.

            Sok lehetőség mellett mentek el, élni kellene a kegyelmekkel.

            A Magyar Nép kiválasztott Nép, át kell írni a történelmét! Készen álltok már erre, vagy álltok és vártok?

            Tegyetek, tegyetek és ébredjetek! Szeretettel és tiszta szívvel tegyetek, kérve a segítségem! Higgyétek, megsegítelek benneteket, hisz az Úr Népe vagytok. Áldottak vagytok Ti, és legyen a nevetek áldott, és kegyelemmel megszentelt a Hon, amiben éltek és ehhez méltón cselekedjetek! Szeretlek benneteket. Ámen

OmMaat Ré:

2006. november 12., vasárnap

Én, Az Úr Jézus Krisztus Szólítom e népet, népemet, testvéremet és véremet, és kérem, hogy minden szavát és sorát ez üzenetnek értsétek és szívleljétek meg.

            Virágos réten sétálok, és minden szavatok és tettetek, ami bántó és tiszteletlen, tövisek nekem, és neki, Anyámnak, ki velem együtt sokat tett értetek. Elmondom, hogy az Égi és földi seregek Új Erővel, Új és Igazabb, tisztább és nagyobb Fény-Erővel, minden eddiginél nagyobb Fény-Erővel Égnek/élnek, és ezt imáitoknak és nektek, akik hisztek és tesztek köszönhetem.

            Én, Aki Új, Fiúi és Atyai Erővel is Élek, Új Utat, Új, és minden eddiginél ragyogóbb és tisztább, Hatalmasabb Létet Élek, és ez Így Van. Vannak még sebek, amit értetek és miattatok viselek, és ezeknek gyógyításában kérem, hogy kéréssel és imával is segítsetek, mert minden ima és kérés erősíti, gyógyítja a létem.

            Én, Aki Vagyok, és Aki ismét köztetek és veletek is Vagyok, kérem: minden gondolatotokat az alázat és a szeretet, és ne pedig a gyűlölség és indulat vezesse, s tudatosan, a szív szavát, belső vezetéseket követve vegyétek ki részetek ebből a már most is zajló, általatok és bennetek és körülöttetek is zajló, bomló, és ugyanakkor mégis maradó és folyó Teremtésből is.

            Kérdeztétek, hogy mi dolgotok itt, ebben a forrongó és forduló földi létben, és hogy ezt az egész folyamatot, átmeneti és forrongó állapotot hogyan éljétek meg, és ebben csakis a saját, a belső vezetésetek adhat követendő iránymutatást nektek. Ti, akik még csak ébredeztek, illetve útjaitokon első lépéseiteket teszitek meg, nagyon fontos, hogy minden döntésetek és minden lépésetek előtt a saját belső hangotokra, saját belső vezetésetekre figyeljetek. És ezt HOGYAN tehetitek most meg? Hogyan figyelhettek jobban a saját belső hangotokra? Álljon itt egy példa.

            El kell döntened, hogy utadat mások megsegítésének, vagy pedig az anyagi javak további halmozásának szenteled-e, és ebben kéred segítségét a lelkednek, belső vezetésednek, és ezt többféleképpen teheted, mert adottságaid és képességeid is többfélék lehetnek.

            Megkérheted a belső vezetésedet, hogy álmokkal-jelekkel segítse döntésedet, vagy megkérhetsz ismerőst, gyógyítót, hogy segítse meghozni döntésedet – de a döntés mindig a tiéd, és ezt soha ne felejtsd el. Kérheted a belső vezetődet, hogy megérzésben vagy meditációban vezessen a számodra kijelölt út felé, üzenjen, küldjön neked jeleket, amikkel utadat, feladatodat és a helyzet tanítását jobban és magasabb távlatokból is megértheted.

            Egyszerűbb az, ha saját belső megérzésedet és józan eszedet követed, a vágyaidat és a szíved,  és a lehetőségeidet nagyító alá veszed – és a JÓZAN (és nem pusztán racionális) elméd és szíved együttesében hozod meg döntésedet, és mert a Földön, s az anyagban éltek, az anyagot, az anyagi létet is mindig figyelembe és számításba vegyétek – de soha ne félelemmel, hanem célokkal és tervekkel közelítsétek, hogy belőle teremteni, s vele másokat vagy önmagatokat mivel segíteni szeretnétek.

            Nagyon divatos ma mindenféle pszichiáterhez és tanácsadóhoz is járni, és valóban vannak olyan gyógyítók is köztük, akik a belső vezetésüknek engedelmeskedve valóban képesek is segíteni titeket a saját belsőtök felé való megnyílásban, de a többség csak a kívülről látható felől közelíti meg a kérdésedet, és ezért csak abban tudna segíteni, ami szerinte, az ő szemszögéből, nem pedig a te belső szemszögedből helyes. Minden tanácsadónak nagy a felelőssége, mert minden általa segítettre, minden az ő közbenjárása és segítsége alapján meghozott döntésre kihat a felelőssége, mely tovább tart, mint a kezelés, és ha tevékenysége károsan hatott vagy befolyásolt, azért bizony később elszámolni lesz köteles, és ezért ti, akik hivatás-szerűen foglalkoztok mások megsegítésével, jól gondoljátok meg, hogy kinek és mikor és milyen követendő tanácsot és útmutatást adtok, mert (számotokra is!) nagy a tét.

            Egy külső segítő akkor jár el helyesen, ha arra próbál meg rávezetni titeket, hogy belső félelmeiteket egy adott helyzettel szemben mihamarabb felfedezzétek, figyeljetek a külső és belső, ismétlődő vagy hirtelen feltörő jelekre. Soha egyetlen külső munkatárs sem mondhatja meg, hogy mi jó neked, soha senki nem élheti a te életed, és ezért minden felelősség és minden döntés (mivel a te életed, a te egyszeri és megismételhetetlen, senki máséhoz nem fogható életed éled) csakis a tiéd, csakis te éled majd minden, áldott vagy átkos következményét.

            És még valami. Mindig, amikor egy fontos, egész életre vagy egész családodra, másokra is kiható döntéseket hozol, akkor figyelemmel kell lenned a mások érdekére, mások döntésére is, de a döntés mégis a te életedet érinti először és elsősorban. Vannak olyan helyzetek, amikor egy anya arra képtelen, hogy egy adott ideig, vagy hosszabb ideig ellássa a gyermekét, és ilyenkor meg kell hoznia azt a nehéz döntését, hogy feláldozza-e önmagát a gyermekért, vagy pedig másoktól a neveléshez segítséget kér. Mindkét döntés fájdalmas és nehéz, és ilyenkor mégis azt mondom: a gyermek életében ez mindenképp törés, és ezért azt kell nézni, hogy melyik az, amely a legkisebb törést okozza: ha anyját végleg, vagy ha csak egy időre veszíti el – és ebben az összefüggésben már talán együttesen is megoldható a helyzet.

            Most, amikor Én és az édesanyátok egy ideig távol, nagyon távol voltunk, sok minden változott, sok mindent megtanultunk. Sokan jól, nagyon jól vizsgáztatok, míg sajnos sokan elbuktak ez időben. Én és az Édesanyám, a Ti Égi és Földi Édesanyátok, nagy harcokat vívtunk, és ez Így Van.

            Ebben az időben ti is néha nehéznek, s talán „halandónak”, céltalannak, múlandónak is éreztétek a létetek, és ennek oka ez a meggyengült Élet és Lét is lehetett, de Új Erővel kélt a Sereg és Én is, s az Égi Anya, visszatért a Király, és a Király Anyja, és elfoglalja helyét e népben.

Amen. Amen. Amen.

            Magyarország, drága népem! Nem fordultam el, és Anyám sem fordult el tőled, s hogyha el nem fordulsz Tőlem és Tőle, akkor Erőnket immár Új-Ra Egyesítve senki sem győzhet le minket.

            A Fiú és az Anyja Új-Ra itt Van köztetek! Örvendjetek – és segítsétek e Végső, és a Jók, Igazak győzelmét hozó megmérettetést és harcot. Harc van a szívben, s harc a terekben, és ez harcot csakis az Egy, az Egység Akarata, Végső és Egyesült összefogása törheti le. A béke ellen, a Szeretet ellen törőknek sem az Égben, sem a Földön többé már (a régi módon) nincs Kegyelem. Ki nem élt a számára eddig felkínált Keggyel és lehetőséggel, az elvész.

            Elindult Atyám és Anyám Serege, és felszámolódik léte mindnek, akinek (választása szerint) többé nincs helye e létben, ebben a Törvényt és Rendet, Igazságot hozó és termő létben.

            Magyarok! Férfiak, és Asszonyok! Jézus szólok, Aki a Fény és a Szeretet, és a Fény és a Szeretet Gyermeke is Vagyok, és kérem, hogy jól fontoljátok meg e szókat. Magyarnak lenni adomány és kegy. Magyarnak lenni, még ha nem is könnyű átélés, mindig, minden Égi Erő által vágyott feladat. Csak Ti, a Legjobbak kaptatok lehetőséget arra, hogy magyarrá váljatok és magyarként, végre szabad, igaz emberként és magyarként, mások előtt példát mutatva éljétek e létet, amit éltek – és még mindig csak keresitek a feladatot és a lehetőséget, és ez nem jó, már késlekedni NINCS IDŐ.

            Tennetek kell azt, amit a szív mond, mire a szív vezet, és szívetek Él, Éled. Hallgassátok, hogy mit üzen SZEMÉLYESEN NEKTEK.

            Szíveteken át juthattok ki csakis ez sötét és elzárt, igazság és törvény, szabadság nélküli létből és életből. Tudatosan, és a szívvel MINDENT elérhettek, országotokat és tájaitokat szÉPpé és EGÉSZségessé tehetitek, hogyha a szeretet és a szív szavát követitek. Béke és forrongás – jelzi, hogy utatok nagy változás, hatalmas változás felé közelít, és békés úton, ahogy az ellenség felétek közelít, nem biztos, hogy megvalósul e for-dúl-at, és mégis azt kérem: szíveteket és kezeteket soha ne indulat, hanem az Igazság és az Alázat, a Legfelsőbb és a Lét Törvényei iránti Tisztelet és Alázat, és a saját sorsotok és a hozzátok tartozókért való Felelősség vezesse.

            Törekedjetek a békére, a békés és igazságos, mindenki számára egyenlőséget, egyenlő elbánást ígérő létre, és ha békéteket, léteteket, igazságos és egyenlő elbánást ígérő létetek ellen törnek, békéteket és léteteket, SAJÁT ÉS IGAZI ÉRTÉKEITEKET, ÖNMAGATOKAT védjétek meg.

            A magyar gyógyító és tanító, nem harcos nép. Békéjét és Egységét már TÖBBSZÖR megvédte, s harcaival más népek életét is emelte és védte, s békéjéért és szabadságáért, ha kellett, mindig harcba szállt. A „nÉP” egységes, és az, aki szülőjére, testvérére fegyvert vagy kezet emel, az magyar, igaz ember megjelölést nem érdemel, s ezzel eldöntötte, hogy melyik oldalt védi és képviseli. Aki a hazát és annak becsületét sárba tipró erők parancsára az élet, a magyar lét és élet ellen tör, az megmutatta, hogy mely erőt képviseli. Kérjétek szíveteket, hogy azt mindig vezesse az Igaz, az Isteni, a mások fölött álló, múlhatatlan és örök, igaz szeretet, s ne az, ami megoszt nemzeteket és népeket. Szeretni sokféleképpen, Igazan csak EGYféleképpen, az Égi és Isteni Törvények Szellemében lehet. Én és Te, Egyek Vagyunk Benne, Aki a Szeretet, és ez, a Legfelsőbb és legigazabb, a Másokat Önzetlenül és Alázattal segítő Szeretet Legyen Veletek. Áldás van teveled, s Áldás mindazokkal, akik óvják és védik, és építik, Igaz-ítják e békét.

            Magyarok! Férfiak és Asszonyok, Kisdedek és Gyermekek! Halljátok e Szókat! Én, Az Úr Jézus Krisztus, és Anyám, Magyarország és a Világ Szent Királynéja visszatért e népbe és e Létbe, és Ez Így van, Így van, és Így is Lesz Mindörökké. Ebben az Új, eddig nem volt Egységben Új, Szent Erő kélt, amit Anyám és Testvérem, és Atyám is hozott és ígért. Kérjétek mindennap: Legyen meg a Legfelsőbb, Mindenek, s az Igazak számára legjobbat hozó Akarat! Amen.

Amen! Amen! Amen!

2006. november 16., csütörtök

            Kedves Testvérem és Gyermekem, soha nem kértem, hogy a Lét és az Élet és a Szabad Akarat ellen tegyetek, és ma sem ezt kérem, hanem hogy védjétek meg az Életet és a Létet, és az Akarat megmaradt, sérült szabadságát, mert a Lét, az Isteni és a földi Lét is tét. Értsétek meg: hogyha a gonosz Életetek és Létetek ellen, Akaratotok tisztasága és szabadsága ellen tör, akkor azt védeni, VÉDENI kell minden tudással és fénnyel, akarattal és erővel, és ez így Van. Sem Mátyás, sem a nagy királyok (legalábbis nálatok) nem törtek idegen erőkre, de ha az ellen támadott, akkor a király vagy a vezér csapatokat és erőket mozgatott, kik védték, VÉDTÉK az Életet és a Hont, amit e nép a Szent Korona felügyelete alatt kapott. Amíg a Korona teste, vagyis a lelke és a földje ép, addig Őt minden erő szolgálni köteles, amikor azonban teste és lelke megcsonkult és nem ép, akkor támadása mindig célhoz ért.

            Mindazok, akik akár e nép szabadsága és épsége, akár a Korona vagy a föld épsége és szentsége, sérthetetlensége ellen vétettek, azok minden tettükkel (mivel Isteni és Égi Szentségeket sértettek) százszorosan elszámolni lesznek kénytelenek, és mert hatalommal, Égi és Földi hatalommal is szembeszegültek és visszaéltek, ezért a büntetéseik is ennek megfelelőek lesznek. Mindezek nem „fenyegetések”, hanem már tények, mert a fenyegetések és figyelmeztetések ideje lejárt, véget ért, és aki nem élt felkínált lehetőségével a jóvátételnek és a Kegyelemnek, azok számára a jóvátétel és a Kegyelem ideje lejárt.

            Az, hogy sokan éltek úgy a földi létben, hogy sem az Isteni, Égi eredetetekről, sem pedig a jelen Létetekre vállalt feladatotokról és küldetésetekről  mit sem tudtok, de még csak az égi Énetekről, a lelketekről sem vesztek tudomást, igen megnehezíti majd megérteni az Egy-Éni-i elszámolást, mert nem értitek, hogy családotokkal vagy veletek miért történik az, ami történik, és nem értitek, hogy mindezek mögött az Égi Terv, illetve az annak keretében vállalt Terveitek megvalósításának az elmulasztása, vagy pedig a népet pusztító erők szavakkal vagy tettekkel, de leginkább tettekkel való támogatása áll.

            Mindenki, MINDENKI új, és különleges, minden eddigi életében felhalmozott tettére és terhére vonatkozóan is lehetőséget kapott erre az életére, hogy azokat kijavítsa és jóvá tegye, és ezzel (bár nem elegen, de) sokan éltetek, sokan pedig ezzel a könnyítéssel és lehetőséggel végletesen visszaéltek.

            Mindazok, akik elkezdték testük és lelkük, s szellemi Énjük megtisztítását a Terveik szerint, azok bizonyos szempontból (ha nem is teljes egészében, de) védettebbek, és ők, ha nem is egészében, de részben mégis néha enyhébb elbírálás, és tetteik, szavaik, megnyilvánult életük alapján enyhébb elbírálásban is részesülhetnek, de a terhek mindenkit egyformán, egyformán terhelnek. És azok, akik tettek és dolgoztak, és a mások tetteinek súlya és terhe alatt még a vég és a cél előtt összeroppantak, azok bizonyos, csakis reájuk vonatkozó könnyítéseket és gyógyításokat (ha a további létet vállalják) kaphatnak. Nagyon szűk tehát a kivétel, akik tetteik alapján enyhébb elbírálást kapnak, és csak azok, akik hűek és igazak voltak, jutalmat csakis azok, azok kapnak. Minden tett, s minden körülmény igazságosan, ahogy Mátyás is mondta, megmérettetik, és jutalmát vagy büntetését az Égi Kéz fogja kiosztani és kimérni.

            Kérem tehát, hogy mindazok, akik eddig igazan és hűen, az Égi Szent, Atyai és Anyai és Fiúi Erőknek szentelve életüket éltek, azok tartsák, őrizzék, gyarapítsák erőjüket és hitüket, gyarapítsák a Létre és saját létükre vonatkozó tudásukat és ismeretüket, fogjanak össze, mert itt az idő, s ha menni és tenni kell, akkor legyen Egy az Akarat és az Erő. És ki vezeti majd győzelemre e népet és Erőt? Az, Akit erre a Szűzanya, s a Teremtő Erő, s az Égi Kéz kijelöl. Legyetek helyeteken, hogyha szólít az idő, akkor legyen, meglegyen a fordításhoz, fordulathoz, végső győzelemhez szükséges Erő. Amen, Amen, Amen.