2006. november 14., kedd:

Utazás közbeni sugallat napközben: Ahogy a gépkocsival mentem, rendre piros lámpákat kaptam. Mikor végre átértem az egyiken és mehettünk volna gyorsabban, beértünk egy konténeres autót, s a konténer tele volt földdel. Szép lassan döcögött a saját ritmusában, majd megállt egy zebra előtt, amin egy kisiskolás csoportot vezetett át a tanítójuk. Ekkor egy gondolat hasított belém:

„Várni (figyelni?) kell a Földre és a gyermekekre.”

Anna üzenete:

(Megerősítelek a gyerekekkel kapcsolatos gondolataidban. Bár nem ők vannak közvetlenül veszélyben, hanem az ébredésük. Persze emiatt ők is, de mi - felnőttek - is.)

Mi felnőttek felelősek vagyunk a gyermekeinkért, nem csak fizikai állapotukért, egészségükért, hanem lelki, spirituális fejlődésükért is! Ők olyan energiákat, égi tudást hordoznak, amit át kell adniuk, ha eljön az idő. Átadni azonban csak akkor tudják, ha mi felkészítjük fizikai, lelki létüket arra, hogy át tudják adni. Felelősek vagyunk azért, hogy lehozott, hordozott tudásukat ne veszítsék el! Nem engedhetjük el a kezüket spirituális tekintetben, mert ha emberi mivoltukat nem készítjük fel a tudás hordozására, akkor nem tudnak emberileg az Égben vállalt feladatukkal mit kezdeni. Ilyen esetben alázuhannak, elvesznek, és elveszik az általuk hordozott feladatuk teljesítése. A felelősség azonban nem az övék, hanem a felnőtteké! A kezüket fognunk kell és segítenünk nekik, hogy segítőinkké válhassanak. Olyan erőminőség és erőmennyiség Ők, akikre nagyon fontos odafigyelnünk! Túl kell lépnünk, ill. tovább kell lépnünk önmagunk építésén, és oda kell figyelnünk a gyermekek, saját gyermekeink fejlődésére! Ha nem tesszük, feladatukat-vesztetten elkeverednek az „emberek közé”. Ha nem teljesíthetik feladatukat, elégedetlen, önmagát kereső „és nem találó” gyermekekké válnak. Ők egy idő után, „aprócska és nagyobbacska létükre” kifordulnak önmagukból, és furcsa magatartási formákat produkálnak. Az emberke nem tudja miért, de nekünk tudni kell: nem találja Égi Önmagát, nem emlékszik, tehát leszületettsége feladatát sem teljesíti, elveszettnek érzi magát ezért! Segítsünk tehát Nekik, mert Ők igen komoly feladattal jöttek közénk, és mára az ő ébredésük szüksége is eljött.

Üzenet: 2006.11.15. 7.00 h

Lejegyezte: V. Balás Anna

2006. november 15., szerda

Vagyok Aki, a Fény és a Szeretet, Általa és Benne, Általad és Benned Élek. Élek, mert Vagy, és mert Az Vagy, Aki. Üzenetem e mának és neked, Aki Vagy ez: Szeressétek e Létet, hogy befogadhassátok, és megélhessétek a Teljességet. Sokszor üzentem ezt mások által és általad, és sokan talán már értitek is, mi e Szók, szavak mögött Van – ott van mögötte a Szeretet és Fény, és Az Égi Terv üzenete: „Ember, ha szeretsz, mindened meglehet, és a Mindent elérheted.”

            Vannak, akik a szívükkel követik e Szókat, a szívükkel Teremtik már itt e földi valókat, és vannak, akik még mindig nem értik, hogy ez a más-, és önpusztító lét HAMAROSAN felszámoltatik, hogy e Föld a béke és a szeretet valós, földi otthona legyen.

            Ti, emberek tehettek ezért a leggyorsabban és a legtöbbet, hisz ennek az időnek és a térnek ti vagytok „felelős” alkotói és Teremtői, és ez sajnos meg is látszik rajtatok: hibát hibára gyakran és sokszor halmoztatok. Jöttek tanítók és segítők, hogy segítsék megérteni nektek: az Égi és a föld bennetek együtt hogyan és miként Teremthet, és ez is, a tanítás is megosztott, megoszthatott titeket. Voltak, akik igaz, tiszta szívvel, másokat szeretve tanítottak és éltek, míg mások (félve e tudástól) embert és tudást is pusztítottak s öltek, és ez, mivel még nem voltatok elég tudatosak, fejlettek, nagyon sok embert és lelket mellékutakra, kalodába vittek. És a sok építő tanítás? Sokukat elfeledtek, másokat elferdítettek, és ma valóban nehéz nektek eligazodni közöttük, és rendet tennetek a szívben és az életetekben.

            Mit tehettek ti, akik ezt is, azt is halljátok, olvassátok, és a sok, egymásnak, és néha belső érzéseiteknek, meggyőződéseteknek ellentmondó híreket s próféciákat is olvassátok? Miképp, hogyan igazodhattok el e sokféle, s néha valóban egymással nehezen egyeztethető tanítások között? S mit jelent az, hogy mindezekben a szeretet és a szív vezéreljen? Elmondom, és talán ezzel is segíthetem a létetek.

            Nagyon sok erő, aki a földre ér (értve ez alatt a más dimenzió segítő lényeit is), tanít, és eközben önmaga is fejlődik, s tanul. Földetek, mint végletesen megosztott, bezárt lét, sokféle, és néha egymásnak ellentmondó segítséget igényel, s ezt értsd úgy: mások a szabályok veletek, már tudatosabb ébredettekkel, és mások azokkal, akik még csak alszanak, vagy netán tudatosan, céltudatosan pusztítanak és ölnek, és mások azok is, amik reátok, már „tudatos” lényekre, és mások azok, amik a még (földi síkon) tudattalan gyermekekre, kisdedekre vonatkoznak és élnek.

            Vannak, akik még „csak” a földi életbe illeszkednek, míg mások az anyaggal a már megtanult szabályok szerint teremtenek és élnek. Vannak, akik már a szellemi törvények birtokában pusztítanak vagy építenek, és vannak, akik mindezen hatásokkal együtt már magasabb síkon is léteznek.

            Sokféle formában, sokféle szinten, sokféle tudatossággal éltek, és ez mind a ti számotokra, mind a mi számunkra nagy kihívás és feladat, hisz szintjéhez, tudatosságához képest mindenki haladni, s fejlődni akar. Sokféle tudás és kép van jelen, és ami az egyiket ébreszti-tudatosítja, új utak megismerésére és kutatására ösztönzi, az a másik számára szinte „használhatatlan” és mese. Úgy, ahogy mindannyian elindultok valahonnan, a tudatosság nagyon mély elzárásából, és ahogy haladtok, és egyre több, magasabb szintű tudáshoz és információhoz juttok (és ezeket alkalmazzátok!), úgy váltok egyre inkább képessé különbséget tenni valóság és mese, a valóság, és az annak a megismerése megsegítésére érkezett tanítások között. A tanítás mindig egy „példabeszéd”, mese, mása, számotokra felfogható mása annak, aminek megismerése felé haladtok, és népetek, ez a nagy dal- és mesemondó pontosan tudja: a mese eligazít és tanít, hogy majd a tanulságai bennetek élve váljanak valóvá. Szabályokat, törvényeket ad át a tanítás és a mese, hogy így rögzüljön bennetek, tanítást, kapaszkodókat, eligazítókat adva egy tanulási és megismerési folyamathoz, és csak így, ezen fokozatokat végigjárva, megismerve váltok IGAZI tanítóvá: ha megismeritek, átélitek, látjátok a hiányt, és látjátok, hogy milyen módon segíthető ki, segíthető meg az, aki még az alacsonyabb szinteken jár. Mindannyian, akik tanítotok (és valamilyen szinten mindannyian, környezetetekben, családotokban tanítók, példaadók vagytok), jól tudjátok, hogy igazán hűen, hitelesen tanítani csak a saját magatok által végigjárt utatok alapján, az általatok bejárt és megtapasztalt úton, és a másokkal egyeztetett, lecsiszolt, s egyre csiszoltabbá váló tudással, tudásotokkal tudtok. HŰEN mindenki csak azt adhatja, azt taníthatja, amit ő maga végigélt és megtapasztalt, és minden, másoktól (könyvekből, írásokból, tanfolyamokon) szerzett tudás csak annyit ér a számára, amennyit abból önmagába integrálni, beépíteni és használni képes. És mert hogy különbözőek vagytok mind képességekben és mind az Egy-Én-i utakban, ezért nincs és nem is lehet „egy tanítás”, mely mindenki számára üdvözítő azon kívül, hogy „Szeressétek a Létet, és tiszteljétek az Akaratot és a Létet”, mert minden más ebből fakad.

            Ha benned megvan az Élet és a Lét, a másik és a Legfelsőbb Akaratának elfogadása és tiszteletben tartása (és nem a kiszolgálása!), akkor az életed folyamán, az eléd kerülő egyéni és közösségi feladatok megoldása, megtapasztalása során eljutsz mindazon ismeretek és tudás birtokába, amivel eldöntheted és megismerheted utadat, sorsodat. Ezzel szemben mindaddig, amíg mások befolyását és irányítását elfogadva, szabad és szent akaratod eltiprását tudomásul véve élsz, addig a saját életedtől és a saját utadtól egyre távolabb és távolabb térsz.

            Pontosan „érzed”, ha egy megfelelő ember vagy megfelelő könyv, tanítás közelébe érsz, hogy az számodra segítség, vagy pedig jelez az ész és a szív: nem utad. Néha nehéz visszatérni tévutakról, mert úgy érzed: mindent elveszítesz, és ez így van – elveszítheted addigi biztosnak hitt támaszod emberben és tudásban, és mégis: csak ezeket elveszítve, csak a veszteséget megélve-megtapasztalva juthatsz vissza a saját, a SAJÁT (nem pedig a más által neked kijelölt) utadra. Minden segítő és igaz tanító azért van, hogy a saját utad felé segítsen, nem pedig azért, hogy egy általa (saját tapasztalatai alapján) kiépített útra kényszerítsen. Elmondhatja tudását és tapasztalatát, amellyel ő meglelte egyéni, saját útját, s így útkeresése és tudása együtt lehet a segítségedre, de tudd: a Te Utad más. Csak az érkezés és indulás közötti út, a tanulás lehet az, amiben minden tanító segíthet, de mind a cél, a  végállomás, és maga az út is, a megtapasztalás mindenki számára Egy-Én-i.

            Ma is van sok olyan, ősi, régi tanítás, ami még napjaitokban is használatos és használható, és van sok olyan, ami időközben többé-kevésbé vesztett aktualitásából, erejéből, de még ma is jelen van bennetek és köztetek, és ezen, már idejét elmúlt tanításokat hamarosan levetitek. Megmutatják majd az „Újak” a használhatóságukat, és ezek az Újak már sok tanítóban élnek, élednek, tapasztalatot, valódi létet ugyanis csak általatok és bennetek nyernek. Minden tanítás és tanító „haszna” attól függ, hogy tanítása, példája mennyire segít másokat, mennyiben segíti meglelni a Saját, az Egy-Én-i utat, és hogyan foghat össze másokat.

            Csak a szív, s a józan ész vezethet ebben titeket, mert szív és józan ész, ha együtt, egymásért segítve tehet, akkor észreveszi és kiküszöböli az esetleges mellékhajtásokat.

            Hit – Remény – Szeretet: tudássá, tapasztalattá válik bennetek. S hogy mi hasznos, mi segít legjobban? Mindez magát utatokban megmutatja. Mi az, amivel ti, és rajtatok keresztül a más is jobb és igazabb lesz? Ezt csak Te, CSAKIS TE értheted/élheted meg.

            Vezessen a szív és a szeretet.

OmMaat Ré

*****

Üzenetek / 2006. 03. 15.   8.30 óra

Ma sokan kutatjátok kik és mik voltatok előző életeitekben.

Ha megértitek honnan, milyen magasságból indultatok, már nem kell kutatnotok tovább. Arról a pontról már mindent láthattok, és tudhatjátok, miért vagytok ma itt.

Minden ember megélhetné a bölcsesség nagyszerűségét, ha beengedné lelkébe felsőbb énjének tudását. Egótok, emberi mivoltotok szab gátat az ének találkozásának. A felsőbb én felismerése a hazatalálás. Az emlékezés: a teljesség.

Most tehát a felébredés a feladat. Figyeljetek égi minőségetek bölcsességére. Emberi mivoltotok befogadóképességéhez mérten kapjátok a tudást, tanítást az előrehaladáshoz. Ez azonban tőletek függ. Bízzatok Istenben és segítő erőiben!

Eljött az idő: nyissátok meg lelketeket és fogadjátok el bizalommal a kapott felismeréseket, mert általa értitek meg mi a feladatotok. Nincs már idő a tévelygésre, hitetlenkedésre. Isten óriási erőkkel van közöttetek! Észre kell vennetek, mennyire más ma az az energiaközeg, amiben éltek, mint korábban. Ebből az energiából meríthettek, ebbe fogódzkodhattok.

Miattatok van itt!

Ezt az energiaminőséget ma már sokan érzik, felismerik, s új gondolatmintákkal kezdik élni az életüket. Látnotok kell, milyen sokan lettek, akik keresni kezdték a fizikai valón túli világot. Ők ösztönösen belekapaszkodtak az új energiákba, és most kezdik az ismeretlent megismerni. Lelkük ereje viszi Őket, mert már érzik, hogy erre van szükségük ahhoz, hogy teljesebbé válhassanak. Hallgatnak felsőbb énjük útmutatására.

Tehát sok ma az isteni utat kereső lélek, segítsetek nekik! Ti, akik már tudatosan lépkedtek előre, fogjátok a lámpást a kezetekbe és világítsatok! Ne hagyjátok, hogy a keresők tévelyegjenek, eltévedjenek a sötétben. Bár pirkad, az út még homályos a számukra, és sok a buktató. Nagy a feladatotok, mert segítésük közben nektek is figyelni kell, jó irányba vezetitek-e őket.

Itt az iránymutatók felelőssége. Óriási felelőssége!

Csak alázattal teli, folyamatos égi kapcsolattal tudjátok felismerni és megérteni a változásokat. Feladatotok elkötelezetten élni, mert a változás folyamatosan gyorsul, s később már nem lehet felzárkózni.

Tanítók, gyógyítók, könyvek írói, előadások megtartói…, figyeljetek teljes erőtökkel Istenre, s az általa teremtett – értünk és a Földanyáért való – új energiákra! Ne legyetek elégedettek elért képességeitekkel, mert az holnap már kevés lesz.

Több kell, minthogy önmagatokat tartva középpontban, figyeltek Istenre. Istent kell a középpontotokban tartani, mert csak így érthetitek meg szent akaratát, s lehettek részese terve megvalósításának.

Engedjétek be magatokba az égi tudatosságot. Erre figyelve hallhatjátok meg az égi világ üzeneteit. Emberi hangjai lehettek az égi erőknek. A lámpás a Ti kezetekben van és fényét táplálnotok kötelességetek.

Ha nem lesztek képesek követni a változást, nem tudtok segíteni, lemaradtok és lámpásotok kialszik. Isten oltja ki, mert nem tart többé képesnek arra, hogy utat mutassatok másoknak, ha Ti sem látjátok azt. Azonban Isten szeretettel tovább segít.

Kérdés, elfogadjátok-e majd a másik lámpa fényét? Kérjük: se gőg, se ego ne takarja be azt a tiszta isteni tudást, amit áldásként kaptatok, és amiért dolgoztatok. Legyetek hálásak érte és bizonyítsátok be, hogy képesek vagytok követni, tovább követni az égi útmutatást. Rázzátok le magatokról a hétköznapok begyepesedett szokásait. Szívjátok magatokba az új energiát és friss erővel, megújult akarással lépjetek ki az emberek közé most!

Nem kell egyedül lennetek az úton, mert Isten segít, összerendezi az egymáshoz tartozó energiákat. Egyre több lélekcsoport lesz, akik érzik, összetartoznak, valami összeköti őket. Hasonlóan gondolkodnak, hasonlóan éreznek. Adnak egymásnak és tanulnak egymástól.  Ahogy tudatuk megvilágosodik, erejük, energiájuk megsokasodik. Életük meghatározója lesz feladatuk teljesítésének akarása.

Érzitek? Ez a holnapotok reménysége: Szeretettel, összefogással, új energiával telve, a meg talált úton haladni, Istent követve felemelkedni.

Lejegyezte: V. Balás Anna