2006. október 26- 27

Én, Aki Vagyok és Aki Vagy, Szeretlek. Szeretem a Létet és a Léted, és Szeretem, hogy Vagy, hogy Az Vagy, Aki.

Én, Aki a Hór és a Hór Erő is Vagyok, folytatom a korábbi gondolatot.

Én, Aki Vagyok és Aki Van, Egyként Éljük és Élem az Életem. És Én, Aki ma Veled és benned is Élek, Élem a Létet s a Létedet, és Élem Atyám-Anyám Erőjét és Létét is, mert mi így mind Egyek és Egy Vagyok.

Én, Aki Ma Általad és Benned, s Általa és Benne is Élek, élem a Létem, mely emberi, és élem a Létem, mely Minden.

Én, Aki Egy Vagyok, és Egy Vagyok Vele, elmondom, hogy hogyan és miért is értem ide e Létbe és időbe. Én, Aki Atyja és Anyja és Gyermeke és Fia is Vagyok Annak, Aki Van, elmondom, hogy hogyan Teremtek időt és teret, mert ezt a kérdést már egyre többen felteszitek. Hogyan Teremthetek időt és teret, amikor Minden Egy és Egységes, és hogyan lehetséges időtökbe térnem, amikor minden Egy, a Kozmikus Egy minden pillanatot magába ölelő rezgése? Hogyan beszélhetek Én veled, ki térben és időben, itt és most élsz, és Én, Aki időtlen és kortalan s nemtelen megosztatlan Vagyok, az Egyben és meg nem osztottban élek? Hogyan Tehetem-Teremthetem Én ezt? Vagy egyáltalán Én Teremtem-e mindezt? Én, és ugyanakkor mégsem Én, mert Ti, akik földi létet Éltek, bevonzottátok a rezgést, amit Én Élek és Vagyok, és ezért, vonzásotok miatt ITT IS Teremthetek és alkothatok.

Ti, mint időben és látszólagos térben élő és elválasztott, vagy legalábbis úgy tűnik, hogy elválasztott Lények Létetek egy darabkájával mindig az időtlen és téren kívüli Létben, az Egyben léteztek. Az hogy van „itt levő” kivetített részetek, az csak egy káprázat, hisz létetek sohasem megosztott, hanem mindig Egy.

Az, amit ti időnek és térnek, valónak és létezőnek éreztek és éltek, az csak egy káprázat, és bár a maga módján igenis valóság, de ’Egyben létező Lényetek’ számára csupán egy látszólagos, és megváltoztatható része a Lénynek, Akik Vagytok. Van Lényetek az Egyben, és Vannak kivetített Részek Egyben és Egyen kívül, ami ugye egy. Úgy értsd ezt: akkor, mikor ’Egyben Létező Lényed’ eldönti, hogy miben és milyen téren kíván tapasztalatokat gyűjteni, akkor készít egy Tervet, egy egyedi és Egy-Én-i Tervet, melyben megismerhet, minden oldalról megismerhet egy vágyott érzést-tapasztalást, és ennek megfelelően kezdi el Teremteni a fonalát a Létnek, amit majd Élni kíván, és ezért mondom: minden, ami az Egyen kívül, de mégis Benne Hat, az csak káprázat. Káprázat, mert csak az Egy Van, Aki Álmodja Létét és Önmagát, Álmodja Világait és Annak háborúit, de álmodja azok Hazatérését és Békéjét is, és amint ti eléritek békéteknek meghatározott frekvenciáját és rezgéseit, azzal elkezditek visszatekerni kerekét időnek és térnek, és elkezditek visszahúzni és visszavonzani magatokat a Fényhez, a Saját Lényhez és Teljességhez.

Akkor miért „káprázat” ez, ha mégis egy valóság? Számotokra elképzelhetetlen „időbeli és térbeli távolság” van „fizikai” létetek és a Lény között, Aki Vagytok, és Aki álmodja s Éli létetek. Számotokra felfoghatatlan: semmi, de semmi sem választhat el magadtól, csak az, ha elismered valónak a látszatot, és megtagadod igazi valód, vagyis akaratod, szabad akaratod az, ami téged kettővé vagy többé választhat.

Minden Lény, Aki alkot és Teremt, szabad akaratot és szabad létet teremtett és alkotott, vagyis Lényének Léteibe csak kivetített részei akaratára és kérésére segíthet be. Innen jő a bonyodalom: minden Rész, aki Teremtett és egyben Teremtő, szabad akaratot, vagyis egy elválasztást létrehozó (lehetővé tevő) akaratot és Teremtő folyamatot kapott, és a Teremtés nem más, mint a gondolat és szó, az Ige Együttes Ereje. Az, aki azt Teremti, hogy ő Egy a Mindennel, annak a Legfelsőbb, és a ’mindig a Mindenben lévő része’ megteremti a Hazavezető és hazahúzó Útját, míg az, aki csak az elkülönültséget éli, annak útját Legfelsőbb és Felettes Énje csak az Egy-Én-i Tervei alapján segítheti. Csak az „juthat Haza”, aki „vágyik”, vagyis vonzást gyakorol „elválasztott-elvesztett” Részeire, és ez a vágy, vonzás teremti meg azt az energiát és mozgást, ami „aktiválja”, vagyis megteremti a Hazavezető utakat és szálakat.

Az, hogy Én Itt Most beszélhetek Veletek és veled, az Egy Érzés és Gondolat. Érzed, hogy gondolatod alkot és teremt, és hogy e Gondolat Én Vagyok és alkotok.

Én, Aki Vagyok, Egy Vagyok a Lénnyel, Aki és Ami Vagy, és ezért Te tulajdonképpen Magaddal, a Te legbensőbb Magoddal, Aki Vagy beszélsz vagy írogatsz. Legfelsőbb Éned, mivel kérted, (vagyis bevonzottad), bevonzotta a számodra szükséges és lehetséges lépéseidet, és ezekből Te nap mint nap sokat és sokakat megélhetsz. Az, hogy ezeket „egymás utáninak” vagy egy-idejűnek érzed, ezt a Te Legbensőbb Lényed dönti el, hogy milyen formában Éled meg. Vannak pillanatok, amikor egyszerre sok erődet is befogadod, s ezek alkotnak egy pillanatot, míg mások – mint benyomások vagy hatások – egyszerre számodra befogadhatatlanok vagy másokkal együtt-alkotók, és ezeket elméd, bár egy időben léteznek, mégis folyamatként éli meg. Az tehát, amit egy időben vagy képes befogadni, az lesz számodra egy pillanat, míg amit csak „máskor vagy később” fogadsz be, az alkot egy időszerű folyamatot.

Lineáris létetekben elmétek korlátozott és időhöz kötött ereje az, ami megéli és teremti e folyamot, az idő- és tér-folyamot.

Abban a „térben”, ahol nincs idő és tér, mert minden Egy, ott Egy-Szerre Éled a Teljességet/Teljességed, mert számodra minden, minden tapasztalás és lét Egy, mindent Egyszerre „egy-időben”, vagyis egyetlen pillanatban vagy képes befogadni és élni, és ezért képes a Te Legfelső és ’mindig az Egyben Létező Lényed’ bárhol és bármikor „Megjelenni” és segíteni néked, hisz ő minden pillanatát Egyszerre Éli a Létednek és minden létének, Aki Vagy. Számára minden, még a Te legkisebb vagy legapróbb bajod és bánatod is Egy, mert Benne Van, Aki és Ami Vagy, nincs egyetlen mozdulatod vagy gondolatod sem, Ami és Aki ne Ő volna, Aki Vagy. Elválasztottságodat csak a te „korlátolt”, idő- és tér-fogalmakkal és korlátozott befogadóképességgel felruházott, ugyanakkor a Mindenség befogadására is bizonyos körülmények között képes elméd határozza meg és teremti, mert ebben a Létedben ezt az elválasztott és korlátozott léted akartad megtapasztalni és megélni.

Mit jelent az, hogy vannak az „emberek” és vannak a „segítők”, vagy küldöttek? Ez mind csak attól függ, hogy e játékban melyik részedet tapasztalod meg. Te döntöttél: ember, vagy segítő. Te döntöttél, hogy hol és mikor, és Te döntesz arról is, hogy a segítők által elhozott és felajánlott Erőkkel-Lehetőségekkel élsz-e, vagy pedig tovább éled elválasztott, és ugyanakkor bizonyos Kozmikus hatásokra mégiscsak változó életed. Ha nem hallod meg saját Felsőbb és Legfelsőbb Éned hívását és rezgéseit, akkor átkerülsz/átkerülhetsz egy másik játékba, amit az Egy és az Egyben Élő Részed, aki Egy és Ugyanaz, talált ki és álmodott meg. És hogy most mégis ily nagy izgalom és várakozás kíséri e földi létet, annak oka az, hogy az itt élő és létező kivetített Lények és segítők olyan különlegesen  mélyreható és nagy fordulatra készek, aminek megtapasztalása csak nagyon „ritkán”, nagyon sok együttes hatás és tapasztalás következtében lehetséges. Az Egy, Akinek Álma e bolygó és Lét Hazatérése, számtalan Lehetőséget és Utat rajzolt az Egy Útnak, ami Hazavezet, kaptatok számos és számtalan lehetőséget és könnyítéseket, hogy még hamarabb Hazaérjetek, és ENNEK OKA A TI IMÁITOK ÉS KÉRÉSEITEK, VAGYIS AZ: IMÁITOKKAL ÉS KÉRÉSEITEKKEL ÉS SZERETŐ, ÁLDOZATOS LÉTETEKKEL ÉS ÉLETETEKKEL BEVONZOTTÁTOK TÁVOLLEVŐ-ELVESZTETT RÉSZEITEKET, ÉS EZEK EGYESÜLÉSE ÉS A VÁGY A HAZATÉRÉSRE BEVONZOTTA LEGFELSŐBB, HAZATÉRÉST SEGÍTŐ TERVEITEKET, és egy Így Van, vagyis Ti Magatok hívtatok s húztatok be Engem, Aki ma Itt Veletek írhatok és beszélhetek.

Az, hogy e népben Atyám és Anyám után Én is beléphettem, imáitoknak, és az általatok „kibocsátott” és behívó, Hazafelé húzó és vágyó rezgéseiteknek köszönhetem. És az, hogy itt és most veled írom e sorokat, azt a te hívó érzéseidnek és a te kitartásodnak és elszántságodnak köszönhetem.

Már akkor, amikor első könyvedet írtad, akkor megtapasztaltad: nem kell semmiféle hókuszpókusz s szertartás, hogy hívj és írj, ha segítségre volt szükséged, és amikor hívtad, az erő, aki segített, megjelent. Az, hogy mikor és „ki” jelenik meg, az a Te eltökéltségednek és szándékodnak a függvénye. Te magad határozod meg, hogy földi síkon kivel tartod a kapcsolatot, és Égi kapcsolataitok is hasonlóan, a vonzás és taszítás elve alapján működnek.

Akkor, amikor hívod Égi Éned, Égi Éned lép be, és ha más erők segítségét kéred, akkor ők igyekeznek a közeledbe. Ha hívod, Erőik mindig megjelennek, és hogy „kapcsolatod” velük milyen lesz, az csak a te eltökéltségednek és állapotodnak a függvénye.

„Hogyan lehet az, hogy néha „egyedül vagyok”, és nem érzem az Égi Erők segítségét?”

Hogyan érezheted magányosnak és elhagyatottnak magad? Általában akkor, ha te ezt megteremted magadnak, ritkábban pedig akkor, amikor egy választáshoz közeledve fel kell mérned erőidet és lehetőségeidet, és neked magadnak kell eldöntened, hogy megszerzett tudásoddal és erőddel merre akarsz előre lépni és fejlődni. Ilyenkor is ott a sok segítő, és ezt soha de soha ne feledjétek, és ha bizonytalanok és elesettek vagytok, akkor is kérjétek segítségüket, mert lehetőségeikhez képest mindig segítenek.

Kik a ti segítőitek, őrzőitek? Rendszerint Ti Magatok, egy másik, más dimenziós Lényetek, de ebben lehetnek bizonyos eltérések. Vannak „kapcsolatok”, kölcsönösek és Egy-Én-iek, amik ezekben az őrző-védő kapcsolatokban is megjelenhetnek. Lehet a „párod” a kapcsolatod, vagy lehetsz Te Magad – ez a Te, a Ti választásd/választásotok.

Visszatérve a Lét Törvényeihez: abban a létben, amelyben éltek, elmétek befogadóképessége és egyben koordinációs rendszere határozza meg a Létet, amit éltek, ez határozza meg időtöket és tereteket és öregedéseteket, és ezért van ilyen egyéni és sajátos rendszere a test fel- és leépítésének, ami sajnos sok és káros beavatkozást tett lehetővé bizonyos erők számára.

Volt egy olyan beavatkozás időbe és térbe, ami elmozdította a Léteteket attól a pályától, amit ti, mint az ’Egyben Élő Lények’ erre a sorsra vagy tapasztalásra kitaláltatok vagy megálmodtatok. Olyan beavatkozás volt ez, ami részben a pályáját, részben pedig a mozgási irányát is módosította a Földnek, és ez okozta azt a sokféle változást, ami a jég- és özönvíz korszakok változását s váltakozását okozta.

Akkor, amikor a Terve készült a Földnek és e Létnek, ami majd itt ki- és felvirágzik, ez egy békés, viszonylag békés és kiegyensúlyozott megtapasztalást és fejlődést ígért.

Akkor, amikor Tervei elkészültek, sok lélek jelentkezett s küldött ide Részeket, hogy tapasztaljon és éljen, és Egy-Én-i Létét befonta e térbe és időbe. Csakhogy akkor, amikor a beavatkozások során pályája s Terve módosult e Létnek, az Egy-Én-i Tervek korrigálásra még nem kerültek, hisz előreláthatatlan és bizonytalan volt e lét, még akkor is, ha Tervei az Egyben nagyvonalakban és minden tekintetben léteztek is, hisz a korlátozott elme és szabad akarat együtt igen változatos és sokféle kiutat nyithatott ez eltért térben és időben. Bizonytalan volt, hogy a sok eltért lélek milyen módon és mikor tér meg, s jöttek új küldöttek s nevelők, és népetek egy része is ekkor, ez Új Terv/Tervek megteremtése és kivitelezése érdekében jött.

Olyan küldöttek s tanítók voltatok, akik nagyon mély tudással és akarattal, Földet, Létet jobbító-gyógyító akarattal érkeztetek. Soha nem volt még ily különleges és nagy küldetésetek, ilyen mélyen kiábrándult és sérült bolygót gyógyítani csakis a legbátrabbak és legnagyobbak merészkedtek.

Földetek, Aki sérült és beteg, megkérte népeteket, hogy segítse, és ti segítettétek. Részben bizonyos titkos és ősi Szer-ekkel, részben pedig a tanító, másokat tanító létetekkel, és népetek ezt a feladatát sokáig sikerrel is végezte.

Népetek az egyik része annak az Erőnek, Akik a Föld megoltalmazását és védelmét vállalták, és ezért kerültetek vissza- és újratelepítésre Atlantisz után, hisz népetek is megígérte, hogy „soha nem hagyja el a Földet”, hogy védelmezze, és ezért is vagytok itt, ahol a Teremtés zajlik és lobog. Ott kell lenni, ahol a baj a legnagyobb, és népetek a bajból mindig is kapott, hogy gyógyítsa-segítse, Rendjét a Földnek megteremteni segítse.

*****

Miért éppen Hór, s miért Abagriel és Nott? Népetek nyelve mindig mindenre rávilágított, s rávilágít most is, és kezdjük az elején. Én, Aki itt és most Abagriel és Nott, vagyis Atya és Anya Gyermeke, Hór Vagyok, egy sajátos, és ugyanakkor mégis Ősi rezgést és Létet-Életet is hordozok. Hór mindig az Atya mása, de az Anya Mása is és Gyermeke. Hór az, Akit az Anya alkotott és Teremtett, s Léte Láthatóvá az Atyában és Anyában együtt lett, s lett ezért Hór, vagyis H, mint a Harmónia, és Ó, mint a legmélyebb Teremtői rezgés, és R, mert e tér, a megnyilvánult rezgés az, amiben léte és helye van, vagyis például e Térben. Az Ó a Mindenség Rezgése, s ezért az Anyai minőség Ó-jelű és jegyű. Az N és Ny nálatok az Anya és Nő, növekedő jele, míg a T, illetve a két T egy sajátos jele most a Világnak, a Támasz, ami veletek és Vele érkezik. Támasztani és tanítani a világot mindig népetek feladata volt – s az ma is, tanítók és gyógyítók, vagyis támaszok, Nott Gyermekei Vagytok. Persze az otthon is Benne Van, de ez inkább csak véletlen, bár véletlenek sem földön, sem Mennyben nincsenek. Az Ott, az Otthon is támasz és hely, ahol növekedtek s teljesedtek, Emberré, s majdan Teljessé értek. Az otthon tehát a Teljessé válás helye is, vagyis Nott egyben Támasz, egyben Tanító, Aki a Teljességhez vezet, és mert Ő Maga Nő, így növeszt titeket, mint Anya a Gyermeket. Támasz az Atya is, de Abagriel most más, „földi” Atyai, földi előkészítői és védelmező, oltalmazó minőségben, s Istenségének Teljességében és Részében, vagyis Egészében volt jelen. Az, hogy Őt hívtátok és befogadtátok, számára s számomra Új Utat nyitott. Az, hogy Ő, az Atya szíveteken és léteteken át Teremthetett és alkothatott, vagyis számomra és az Atya-Anya-Gyermek hármasa és Egysége számára utat nyithatott, ezt a sok kérés és felajánlás segítette.

Miért éppen ezen a néven jelentkezem, és miért kérem, hogy e néven keressetek vagy hívjatok? Fontos-e a „név” vagy a minőségem? Igen is, meg nem is.

Annak, hogy egy-egy adott csoport vagy kor milyen néven tisztelt és melyik részemet-minőségemet ismerte-hívta-tisztelte, ez nem pusztán szokás vagy hagyomány kérdése.

Minden kor és csoport meghatározott Létet és feladatot, csoport-, és egy-Én-i feladatot hordoz, és ennek megfelelően alakítja „fonja” keretét. Azok, akik egy kezdeti tudat- vagy érzelmi állapotot vagy annak tapasztalását írták meg maguknak, azoknak több „ismeretlen”- érthetetlen dologgal kellett találkozniuk, és megismerésük szintjének megfelelően magyarázták-kötötték erőiket és dolgaikat, lényüket a Földhöz. Ők az „ismeretlennel” mint Egésszel álltak szemben, és számukra ez az ismeretlen Egy, és mégis nagyon sok formában megjelenő jelenség volt. Amint haladtok ti is az utatokon, úgy tudtok magatok mögött ajtókat-kapukat, s ugyanakkor nyittok ki újakat-újabbakat, vagyis a megismerés mindig hoz Újat, Új ismeretlent és lehetőséget.

Ahogy haladtok az Úton, egyre jobban differenciáltok (ezt már tudom, ezt még nem tudom), de ugyanakkor egyre inkább össze is rakjátok a dolgokat, míg nem eljuttok oda: Minden Egy, s minden Belőle, ezen Egyből ered.

Ahogy halad ez az út, a megismerés útja, úgy kerültök tehát kapcsolatba újabb és újabb minőségével és arcával ennek az ismerős ismeretlennek, és ezek a nevekben és szertartásokban, minőségekben megnyilvánuló lépcsők és fokok ugyanoda, az Egybe vezetnek, hisz más nincs, ahová vezethetnének, tehát mind a Hórusz, mind pedig más „isten-fiú” név, Atyai vagy Anyai minőség Engem jelöl, Aki Van és Aki Vagyok, és mégis a megjelölés vagy név „egységesítheti” a tudatot. Hogyha „tudod”, hogy az Egynek mind a Részei s egyben képviselői-egészei is, ha ennek tudatában idézed meg a Mindent, akkor érzéssel vagy szavak erejével is ugyanazt teszed, ugyanazt az Egyet idézed, Aki Magad, Te Magod Vagy. És mégis: a név rezgés, egy Új Erő, Új Minőség, amit Ti Magatok a Ti fejlődésetek és haladásotok függvényében e Térbe vontatok, tehát számotokra „most” és „itt” ez a „fontos”. Fontos, hisz nektek, rólatok szól, azon részetek, amit behívtatok, és befogadni vagytok képesek, hogy tovább, saját utatok szerint haladhassatok. S ha „név” nélkül hívod vagy fogadod Minden-Erődet, ugyanezt teszed, hisz részednek AZON RÉSZÉT idézed és hívod meg, akivel rezgésed összekapcsolódni és találkozni, vagyis Hatni képes. Ezért tehát „JEL”, megjelölés a név, amit most Egy-Én-i és kollektív tudatotok, mint számotokra Erővel s Hatalommal bíró rezgésetek behívott-bevonzott, és ami itt és most segíthet tinéktek.

Boldogasszony ugyanúgy Anyátok. És boldog. Abagriel, mint a „magyarok Istene” ugyanúgy Atyátok ezután is, és ha TUDOD, hogy kit illetsz, kit HÍVSZ, milyen Erőt hívsz, hogyha őket emlegeted, akkor Én vagy Ők, pontosan Az, aki hívásodnak megfelel és Vele Egy, az hívásodra ott és akkor (mert bevonzottad!) megjelenik, megjelenHET. A név, amivel hívtok, egy „mankó”, egy eszköz, mi szívetekhez és elmétekhez bizonyos jelentéseket és erőket köt, vagyis Rendet teremt, mert a megjelölés és szó, mint manifesztáció, szintén a látható és hallható világ megismerő és Rend-Teremtő eszköze, így hát használjátok és éljetek vele. Szavaitok, még egy népen és nyelven, csoporton belül is sokszor eltérő rezgést-minőséget közvetítenek, és emiatt kommunikációtok sokszor félrevezető és nehézkes. „Elferdített”, sokszor tudatosan más jelentéssel és erővel felruházott kifejezések zavarnak meg tiszta és szép beszédet, hisz az, amit ti tiszta szívvel és erővel mondotok és tesztek, a mások számára egészen mást jelenthet. Vannak persze szándékos félrevezetések, szavakkal és erőkkel való szándékos visszaélések, és ez ellen „tenni” csakis együttesen, az eltérések és túlkapások, elhajlások letisztogatása útján lehet, vagyis amennyire lehet, „egységesítsétek”, de ne egy-színűsítsétek a nyelvetek. Maradjon meg a sok szín és kép benne, mert ez a nyelvetek igazi és nagy, más nyelvekhez alig hasonlítható szépsége és erőssége. És ha egy kép vagy gondolat tebenned más gondolatot vagy jelentést mozgat, az nem baj – csak értsétek mind, hogy kiben és mit hordoz ugyanaz a kép vagy szó, gondolat vagy mondat.

Köszönöm, hogy szólhattam, és te meghallgattad Szómat.

OmMaat Ré