2016. november 1-től

Korábbi lejegyzésekben eddig csak érintettem az ’Emlék’-hez kapcsolódó legfőbb jellemzőket és fontosabb változásokat [az írás végére ideidézek ezekből]:

20130307 (elérhető ITT)

20140519 (elérhető ITT)

20141125 (elérhető ITT)

20110802 (az ünnepről) (elérhető ITT)

            A jelen lejegyzésben részletesebben is kitérek arra, hogy pontosan mi minősül a FÖLD-Világában ’Emlék’-nek.

I.

            A ’szűkebben értelmezett’ ’Emlék’ [mint különleges / megerősítő ön-erő] egy már LEZÁRT teremtői szakasz (A) Megtarthatóvá tett elemei / ’kristályosított tud(atosít)ása’, illetve (B) annak egyes különleges ’megerősítésbe helyezett elemei’.

Egy adottan élt élet [a belépés (megszületés) és kilépés (például halál) közötti tartama] is egy teremtő-szakasz.

        A már Lezárt korábbi teremtő-szakaszok teremtéseinek a ’Meghatározókhoz’ igazodó Értékeléséből (és ezek kristályosításából) formálódik meg az ’Emlék’.

            A ’kristályosításról’ bővebben ITT.

            E szűkebb értelmű ’Emlék’ [és ebben a lejegyzésben csak ez jelenti az ’Emlék’ akár Igen Különleges és Nagyon Különleges Megtartó és Megerősítő erővel is rendelkező Megnyilvánulását] az adott létező (~teremtő) és TÖRVÉNYES MEGTARTÓJA együttes Értékeléséből eredő ’emlékeztető’ (1) a korábbi saját teremtéseiről.

Mivel [a VILÁGBAN] a teremtők közvetlenségekben élnek és teremtenek, ezért a ’saját’ teremtéseikben természetes módon jelen vannak (2) a tágabb környezetükre (otthonukra, közvetlenségeikre, társaikra) vonatkozóan megtartott saját ’feljegyzéseik’ (személyes tapasztalataik) is.

Ennek a szűkebben értelmezett ’Emlék’-nek van (A) kiterjedtebb és (B) szorosabb értelmezése.

A./

          A kiterjedtebbnek is jelölhető ’Emlék’ ’rögzíti’ mindazt, ami megfelelt a ’Meghatározóknak’ és ezért ’harmonikus’ teremtés volt, főbb jellegeiben azonban a harmoniától való eltérések legfőbb jellemzői és eredői is megtartottá válnak az ’Emlék’-ben. Tulajdonképpen így a ’kristályosított / megtartott tudás/ Tudatosítás egésze’ maga is jelölhető ’Emlék’-nek.

            Viszonylag ritka az a FÖLD-Világában, amikor egy korábbi szakasz teremtéseinek egyes jellemzői ’Emlék’ megtartása nélkül kerülnek elengedésre [törlésre] egy adott létezőben. A Törvényes Megtartóban [azaz a FÖLDANYÁBAN-MAGÁBAN] ilyenkor is megmarad a lényeget őrző ’feljegyzés’ / ’Emlék’ [annak megjelölésével, hogy miért kerülhetett (jellemzően az adott teremtő különleges kérésére) törléses elengedésre az adott megtapasztalás].

            B./

            A [szűkebben értelmezett és] ’szorosabban értelmű’ ’Emlék’ a kristályosított Tudás / Tudatosítás egy ’önálló (ön)erővé’ vált ’fontos része’: a ’Meghatározóknak’ megfelelő [így a kristályosított tudásból a Megtartható teremtések fő jellemzőit közvetlenül jelölő] ön-részekre közvetlenül mutató részek formálódnak olyan nagy-erejű ’Emlék’-Erővé, amely képes a reményvesztettségbe került létezőt is Megtartani-és-Megerősíteni, önnön teljessége felé vezetni.

            A ’saját személyes’ ’Emlék’ általában a személyes belső térben / szentélyben [20160905 (elérhető ITT)] [önmagból / önvalóból / önlényegől] különleges megengedés alapján érhető el.

          A SZAKRÁLIS Utakban Megnyilvánulók a személyes belső szakrális terükben olyan különleges hozzáféréseket is Tarthatnak és Megnyithatnak, amelyekben akár a FÖLD-Világa, akár a VILÁG ’kiterjedtebb Emlékeihez’ is hozzáférhetnek a TÖRVÉNYES MEGTARTÓ(k) Megengedése által lehetővé tett irányban és kiterjedtségben.

            A FÖLD-Világa Természetes Létezőiben ma még [vagy immár] különleges Megerősítések szolgálják azt, hogy a teremtők a SAJÁT (!) ’Emlékükhöz’ minden szükséges helyzetben közvetlenül képesek legyenek hozzáférni [hiszen az a Törvényes Jelenlétük természetes (tőlük elvehetetlen, általuk elengedhetetlen) része]. E különleges Megerősítéseknek az az oka, hogy sok különös irányulás volt korábban arra, hogy (1) a természetes ’Emlékek’ a yogosultak által elérhetetlenné váljanak, (2) ’Emlékeket’ jogosulatlanul kifürkésszenek, illetve (3) idegen bevetítéseket ’Emlékként’ azonosítsanak a létezők stb.

            Jelenleg még a FÖLD-Világa Természetes Létezőiben [elsődlegesen a régi burok-testben] sok olyan torzulás van, ami számukra megnehezítheti a saját (!) ’Emlékük’ közvetlen elérését és értelmezését [illetve mindazon (például FÖLDI-Világi) ’Emlékezet’ elérését és pontos értelmezését / Tudatosítását, amelyhez Természetes (akár Különleges) hozzáférésük lehet].

          Az ’Emlék’ jellemzően ’sok rétegű’, ’mélysége /kiterjedtsége van’, a szükséghez igazodóan szépen kibontható / körbejárható. Mivel az ’Emlék’ megformálódását jellemzően egy ’kiterjedt Értékelés’ előzi meg, amely Értékelésben ’minden érintett’ [így a TÖRVÉNYES MEGTARTÓ] jelen-van, ’sok irányból’ ellenőrzésre és értékelésre kerül a megvizsgált teremtés. Egy adott helyzethez a közvetlenül érintetteknek sokféle gondolata és érzése / érzelme és egyéb tapasztalata társul, és e sok jellemző egyenkénti és együttes értékelése az, ami ’mélységet és kibonthatóságot ad’ az ’Emléknek’.

          A FÖLD-Világában az egyes teremtők / létezők [FÖLDI-Világi érintettségű] ’Emlékeinek’ megformálását / ’formáját’ meghatározza egy a FÖLDBEN-MAGÁBAN / a FÖLDANYÁBAN-MAGÁBAN jelenlévő ’alap-minta’ / ÖN-ERŐ. Jelölhető ez az ÖN-ERŐ ’EMLÉK’-nek, hogy a mostani tudatunkkal valamelyest képesek legyünk megközelíteni ezen ERŐ lényegét. A jelen írás végére ideidézett egyik korábbi lejegyzésben érintettem ezen ÖN-ERŐ (reményvesztettséget elhárító) Nagyon Különleges jellegét, és az ezen ERŐ megnyilvánulását szükségessé tevő helyzetet.

          Az ’Emlék’ ’oly módon kerül megformálásra’, hogy az általában nem változtatható meg, ’nem lehet úgy belenyúlni, hogy az módosuljon’. Egyes utólagos Értékelések hatására azonban az érintettek [az ’Emlék’ megformálásában résztvevők] egyetértésben ’kiegészítéseket’ / utólagos feljegyzéseket tehetnek egyes ’Emlékekhez’.

      TEREMTETT LÉTEZÉSÜNKBEN [a FÖLD-Világát érintően is!] voltak olyan sajátos helyzetek, amelyekben egyes ’Emlékek’ [vagy akár kisebb-nagyobb ’emlék-tárak’] „megsemmisültek”. Eddig az ilyen „törlődéssel” járó helyzetekben pótolható [utólag szinte teljesen vagy akár teljes egészében is] helyreállítható volt az „elveszett emlékezet”. A semmivé vált ’emlékezet’ néha egyes részekből került újra összerakásra, máskor valamely TÖRVÉNYES MEGTARTÓ Megtartásából került ’bemásolásra / visszamásolásra’.

          Korábbi lejegyzésekben érintettem [elérhető ITT] a FÖLDANYA azon különleges ’adott ön-erejét’, amellyel [a SZOLGÁLAT Fő Irányában] akár az ÚjraTeremtéseket megelőző teremtői szakaszokba is ’Yogosult / FelHatalmazott’ Betekinteni. E [Nagyon Különleges!] Betekintések irányát és kiterjedtségét a FÖLD-Világa TÖRVÉNYES MEGTARTÓI Egyetértése határozza meg.

II.

          Szorosan értelmezve nem ’Emlék’ az, amely egy adottan vitt / éppen megélt életút-szakasz korábbi (már megélt) megtapasztalása --- ez ugyanis a ’jelenlét megnyilvánulásának valósan jelenlévő (elvehetetlen) eleme’. A mindennapi szóhasználatban emléknek nevezzük ezeket is [emlékszünk arra, hogy mit éltünk át gyerekként / évekkel korábban stb], a jelen írásban élet-tapasztalatnak jelölöm, hogy megkülönböztethető legyen az ’Emlék’-től.

        Az élet-tapasztalat természetes módon rendelkezik MEGTARTÓ [és ebből eredő természetes / valós MEGERŐSÍTŐ] erővel / hatással, ezen erő azonban közvetlenül magából a JELENLÉTBŐL ered, a törvényes Jelenlét természetes része. Az adott élet-út-szakaszhoz tartozó természetes test (is) megtartja [őrzi] az adott életben megélt teremtések legfőbb jellemzőit [vagy akár minden apró részletét is], így a Léleknek és az adott létező önnön Teljességének közvetlen [és általában azonnali] hozzáférése / elérése van az abban az életében megélt teremtései tapasztalatához. Amíg nem ér véget az adott élet, a teremtőnek [az adott létezőnek és Léleknek] lehetősége van változtatni a korábbi teremtései hatásain [kijavíthat korábbi hibákat, igazodhat a saját erőiben, korábbi kiáradásainak hatásán is változtathat stb].

            Egy adottan élt élet-út-szakaszban lehetséges egy-egy kisebb szakasz ’lezárása’. Egy ilyen lezárást követően bizonyos értelemben ’irányt vált’ a teremtő / létező. Ilyen kisebb lezárások például a gyermekkor lezárása, a gyermek-vállalást követően a gyermektelenség szakasza, vagy akár egy-egy nagyobb vállalás [feladat] beteljesítése, kapcsolódások lezárása stb. Ezek a kisebb szakasz-lezárások egy adottan élt életen belüliek, tehát nem követi őket a ’halál’ vagy az életből való más ’kilépés’. Mivel ilyenkor a megformált testi jelenlét továbbra is megmarad, a Jelenlét képes közvetlenül felidézni a kisebb lezárást megelőző teremtések / tapasztalatok minden fontos részletét.

*****

          ’Most’ itt a FÖLD-Világában [éppen a ’Teljességes Megújulásban’] egy különleges helyzetben / teremtésben vagyunk: megnyilvánult lényünkben ott van (1) Új-Jelenlétünk folyamatosan kibomló magja [ez a részünk nem folyik bele / nem folyik át a régi buroktestbe!], ezzel a Megújuló ön-részünkkel pedig most még EGY-ként van (2) a régi buroktestünk. A régi buroktest [természetes módon] közvetlenül Tart még olyan ’tapasztalatokat / feljegyzéseket’, amelyeket a megújuló lényünkbe ebben a  mostani kiterjedt formában közvetlenül már nem viszünk át [csupán majd kristályosított 'Emlék' válik belőle].

III.

            Az ’Emlékeket’ érintő néhány KÜLÖNÖSSÉGRŐL [az ’Emlékeket’ is sértett irányulásokról]

A tükrözés kapcsán érintettem, hogy eredendően ez egy olyan megerősítési mód volt, amelyet csak azok érzékeltek [így tudatosíthattak], akiket maga ez a tükörtartás közvetlenül érintett. Különös behatásokra azonban a tükrözések olyanok számára is érzékelhetővé váltak, akik közvetlenül nem voltak jelen az adott helyzetben. Amikor már nem csak az érintettek érzékelték a tükörtartást, az minden esetben torzulásokat eredményezett minden érzékelőben [azaz az érintettekben és a nem érintettekben is]. [Erről bővebben: 20131123 (elérhető ITT), 20140204 (elérhető ITT)] Részben a tükrözések torzulása eredményezte azt, hogy a létezők egyes olyan képeket / érzeteket is saját emléküknek tekintettek, amelyek máshoz tartoztak [vagy akár csupán hamis bevetítések voltak].

fontos: amivel nincs dolgunk, annak legfeljebb a felszínét vagyunk képesek érzékelni / tudatosítani csupán, valós mélységeit nem vagyunk képesek tudatosítani

„Szövevények” „elindítása” és „táplálása”

      A „szövevény” egy különös „megragadás”, a figyelem és élet-erő olyan különös terelésének módja, amely közvetlen és lehetőség szerint gyors és jelentős meggyengüléshez vezethet (akár csak egy rövid tartamra, akár hosszabb tartamra is). Hasonló lehet az álmodáshoz, de éber állapotban is szövődhet.

            A „szövevényt” gyakran egy különös pulzáló bevetítés hatására kezdték el megformázni a létezők. Néha „képek”, néha „hangulatok”, néha „érzelmek” stb megzavarás / befolyásolás szándékával való különös kiárasztása indította el a „szövést”, ha ezek alkalmasak voltak egy adott létezőben egy-egy még gyengébb [vagy éppen megnyíló / érzékenyebb] élet-terület „megragadására”. A megragadott részből [mint egy alaphelyzetből] elkezdődött a létező lényében egy különös „behálózás” „megformálása”, egy lehetőség szerint tovaterjedő „szövevény” megformálása. A „megragadott” rész vagy érzékenység a „szövevény” „alap-helyzetévé” vált, és ebből indult el egy homályos és nyomasztó „útra” a létező. Érzékelhette azt, hogy például éppen távol van az otthonától, és ekkor olyan jelzést kap, hogy otthon valami baj van, és azonnal haza kell mennie. Szándéka a „hazatérés” volt, és ennek érdekében elkezdett „maga körül” „eszközöket /segítőket keresni” ahhoz, hogy hazajuthasson. Keresett-és-keresett a homályban, amely néha itt-ott kicsit kivilágosodott, hogy arra terelje a figyelmét, de végül ott sem talált eszközöket és segítőket, így egyre nyomasztóbbá vált számára a helyzet. Tudatosságtól függően akár félelem, düh vagy más fájdalmak is felerősödhettek, és ez a „nyomott állapot” általában gyors erővesztésekhez is vezethetett. Kellő tudatossággal felismerhető a „szövevény” különös [megvezető, megtévesztő, fojtogató] jellege, és ilyenkor a kilépés szándékával általában egyszerű kilépni a „szövevényből”. A ’kilépés’ a „szövevényből” a leggyakrabban magának a „szövevénynek” az elenyészésével / semmivé válásával jár, hiszen azt nem ’táplálja’ már a „megragadott” létező figyelme / teremtő-ereje.

            A „szövevény” tehát leggyakrabban egy különös / homályos történet (és tér) megszövése a létező saját önerejéből, amelyben egyre újabb kedvezőtlen helyzetek formálódnak, és mindig a „legrosszabb” lehetőségek felé tolnak --- ez az aggódásból a félelem jellegű állapotba vezethet, akár pánikok sorozatát is előidézheti. A csalódás [és a lelkifurdalás] kapcsán korábban érintettem, hogy egy valós maggal nem rendelkező helyzet „gyógyítása” sok erőt képes elemészteni, és az ilyen kreált helyzetből való kilépés általában nagyobb tudatosságot igényel. A saját-erő „beszőtt” jelenléte miatt sokszor nem könnyű felismerni a kreált helyzet valótlanságát. Korábban érintettem (20140204 - elérhető ITT), hogy az IRGALOM immár az ilyen bevetítés jellegű (valótlanság) ’megkülönböztetésében’ is megnyilvánul, emellett a FÖLD-Világában a (Tisztelet-és-)Megkülönböztetés (ön)erejében is megnyilvánul olyan erő, amely alkalmas az ilyen valótlanságok közvetlen tudatosítására.

            A „szövevényben” való jelenlét [a „szövevény” fenntartása és szövése] nagyon sok erőt köt le [akár emészt el]. Különös módon „emlékeztet”, és képes lehet egy „állandó aggódásban tartani”.

            Hamis emlékezet kreálása

            A valós ’Emlékek’ elérésének korábbi megnehezülése egy olyan különösség megmutatkozását is eredményezte, amit „kollektív emlékezet gyártásaként” is jelölhetünk. Egyes csoportok tudatosan irányultak más csoportban élők valós ’Emlékeinek’ összekuszálására / meghamisítására, és „kellően erős” saját ősök / őstörténet összeállítására. Ezek mozgatója mindig valamilyen kiszemelt terület (vagy más erő, hatalom) megszerzése volt.

            A valamilyen hatalommal (politikai, vallási stb) rendelkezők máig kedvelt eszköze a valós ’Emlékek’ meghamisításához az olyan „diktátum” [arra vonatkozó „utasítás, parancs”], hogy egy helyzetről vagy személyről „mit kell gondolni”, „hogyan kell hozzá viszonyulni”: például ki tekinthető „ősnek”, „igaz elődnek”, mely értékek fontosak vagy épp elítélendőek, ki a barát és ki az ellenség stb.

            A „diktálás” mellett a „képek vetítése / képek Bevetítése” is kedvelt eszköze az „Emlékezet-hamisításnak”, valamint gyakoriak voltak még a valós emlékekbe való durva vagy kevésbé durva „beletörlés” és/vagy más módon hamissá változtatása [átprogramozás].

            A FÖLD-Világában immár nagyon sok ön-erőben irányulnak a Természetes Létezők az ilyen hamisságok / hamisítások azonnali Azonosítására, és az ezektől való tudatos távolság-megtartásra [ahol szükséges ott az Elhárításukra --- például a szükséges tájékoztatás / Tudatosítás útján stb].

            Az ’Emlékeket’ ért sértések / sérülések gyakran eredményeztek [átmeneti, vagy akár hosszabban is eltartó] „Köztességbe kerülést”. A „Köztesség” Elhárításáról bővebben: 20160812 (elérhető ITT) és 20161124 (elérhető ITT)

            A FÖLD-Világában is sok olyan különös irányulás érintette meg / közelítette meg korábban a Lelkeket / létezőket, amelyek akadályok / elhomályosítás / elbizonytalanítás vagy zavarosság előidézése útján stb megnehezítették a természetes ön-erők megnyilvánítását (például az ’emlékezést’). A korábbi lejegyzésekben érintettem néhány ilyen különösséget:

20120920 II – a neheztelésről (elérhető ITT)

20120728 – a lelkifurdalásról (elérhető ITT)

20101214 III – a csalódásról (elérhető ITT)

20130708 – a bűntudatról (elérhető ITT)

20120717 – hamis eufória, félelmek, bűntudat (elérhető ITT)

20140719 (III. pontban) – a közönyről (elérhető ITT)

20130816 (II. pont) – káröröm, önbizalomhiány, ítélkezés (elérhető ITT)

Játék / játszma: 20190628 (elérhető ITT)

*****

Korábbi lejegyzés-részletek az ’Emlék’-hez kapcsolódóan:

20130307-i lejegyzés V. pontja (elérhető ITT)

„…A FÖLD(ANYA) ÉLŐ és ÉRZŐ és Érzékelése/Tudatossága Teljességét megélő Létezőként „végigélte” az Elszakítás/Elszakadás önmagában megnyilvánult fájdalmát és a családjában megnyilvánult fájdalmát, a „tehetetlenséget”, azt, hogy akkor „törtek az ÉLETÉRE”, amikor maga már megfogant de még meg nem született [ÉLET-ÚTJÁT TÖRVÉNYESEN Elindította, de még mielőtt „Megnyilvánulttá” lett volna, „elzárták előle a megszületés lehetőségét”]. „Végigélte” [Megismerte] a FÖLD [„ANYJA Erejében”] az „Anya” „tehetetlenségét” is, azt, hogy magán kívüli körülmények között nem tudja megszülni [ÉLŐVÉ segíteni] a Benne-Magában Megfogant ÉLETET, a „remény-vesztettség” és a „remény” „küzdelmét”, majd pedig az „Elfogadásból”, a „Szeretetből” Megnyílt „új élet” / Megújulás Lehetőségét [megismerte és végigélte a SZERETETBE-és-SZERELEMBE való „hazatérés” lehetőségét és „útját”]. [Mintha a Krisztusi Jézus „ezt idézte volna” a Földanya „Tudatába”, mintha erre „emlékeztette” volna a Földanyát-és-önnön-MAGJAIT.]…”

            „Amikor” a „FÖLD ANYJA” „megélte” a „családtól való elszakadást”, „elszakadt azon társaitól, akikkel együttesen megélte az EGY Minőséget” [a saját „TÖRVÉNYÉT / Harmoniáját”], és ’elszakadva’ a Természetes Társaitól egy olyan „környezetbe” / „helyre”, olyan „társak” „mellé” került, akikben nem volt meg az a ’fajta’ ’egybetartozás’ és SZERELEM, amely a saját Családját jellemezte. A „FÖLD ANYJA” [mint egy „ütközés” vagy „becsapódás” következtében a „sajátjaitól” „egyedül (magzatával) elszakadt rész” olyan „helyzetbe” / „közegbe” került, ahol a „Társai hiányát” [Társaitól való eltávolodottságát] Érzékelte, azt, hogy semmilyen módon nem tud a maga „megnyilvánult lényével” „visszakapcsolódni a Szeretteihez/Szerelméhez”, csakis a maga „Belsőjében” „tudta” „Szeretteit és Szerelmét” „Megtartani” / „Megőrizni”, és tulajdonképpen ebből a megtapasztalásból alakult ki [az „ÚT” Minősége szerint formálódó ÉLETBEN] az „emlék” / „emlékezés” Minősége és Ereje, mint egy KÜLÖNLEGES MEGTARTÓ ERŐ / MINŐSÉG (leginkább a „remény-vesztettség” Elhárítására).

Az „ÚT” Minősége szerinti Életvitelről / Élet-Építésről korábbi lejegyzésben:

„…Olyan ez, mint amikor egy kis papír-darabkára rajzoltok valamit,

és amikor a papír-darabka már megtelt a rajzokkal, akkor leteszitek,

mellé tesztek egy másik lapot és arra folytatjátok a rajzolást és így tovább -

és minden papír-darabkát szépen sorban egymás mellé tesztek.

Ha egy régebben rajzolt részletről „elfeledkeztek”, vagy azt valami miatt pontosabban szemügyre akarjátok venni hogy azt egy részletesebb/nagyobb rajzon is elkészíthessétek,

bármikor visszanézhettek a korábbi rajzok meghatározott képére/részére,

bármikor felidézhetitek, hogy hogyan, milyen mozdulattal rajzoltátok meg a vonalat, milyen színeket használtatok, hogyan készültek el azok a színek, milyen érzés volt megrajzolni a vonalakat, milyen gondolatok futottak át akkor éppen a szíveteken/elméteken stb,

vagyis

a TELJES [=’MINDEN’] KORÁBBI MEGTAPASZTALÁS

ÉLŐ TUDÁSKÉNT ÉS ERŐKÉNT ELÉRHETŐ MINDAZOK SZÁMÁRA,

AKIK TÖRVÉNYES „Yogosságban” VANNAK JELEN A FÖLDÖN.

A „már megtapasztalt” nem „elérhetetlen múlt”,

hanem ténylegesen jelenlévő ÉLŐ és ELÉRHETŐ, MEGISMERHETŐ TUDÁS és ERŐ,

és a Földanya minden TÖRVÉNYESEN hozzákapcsolódó Léleknek/Gyermekének

„Ön-MAGA Lényéből” „átadja” egy SZABAD KAPCSOLÓDÁS keretében

azokat az „Élet-Alapokat” és „Erőket”,

amikkel a „Yogosságban” jelenlévő Lélek

„elolvasni”, „megismerni”, „megtanulni” tudja

ezt a MÁR ÉLETTÉ/ÚTTÁ LETT FÖLDI ÉLETET…”

            „Addig”, amíg valamilyen Különös hatás nem „szakította ki” a „FÖLD ANYJÁT” [nem távolíttatott el Természetes Társaitól oly mértékben, amelyből önmaga megnyilvánult lényével már nem tudott hozzájuk/otthonába visszatérni] „nem volt Szükség” az „emlékre” / „emlékezésre”, hiszen a Jelenlétben minden addig megtapasztalt Élő Erőként elérhető volt ---

a Társak Közelségéből (az otthonból, családból) való „elszakadással” azonban kialakult egy olyan sajátos helyzet, amikor

(1) a „megérlelt/megélt Tudás-és-Erő” egy része valóságosan (élőn) is jelen volt a „FÖLD ANYJA” „Lényében”,

(2) bizonyos részei azonban [a „Társakkal-EGY-Tudásnak-és-Erőnek”] „elérhetetlenné váltak a számára” és ez utóbbi a „valóság hiányaként” (egy Különös Eltávolodottságként) jelenítődött meg.

            Tudott az, hogy amit a Létezők a Megnyilvánulásaikban „nem használnak” [nem erősítik meg újra és újra a Megtartásukban], az a leggyakrabban „halványodni, gyengülni” kezd a Megtartásban, majd pedig különböző módokon „elenyészik” / „semmivé válik” / „átadja a helyet/erőt az újonnan befogadott/felépített megismert minőségeknek”.

     A TÖRVÉNYES Elengedéseknek és Lezárásoknak a TEREMTETT LÉTEZÉSBEN nagyon sokféle változata van [és vannak olyan LÉT-MINŐSÉGEK is, amelyekben az „Elengedés” (és így bizonyos értelemben a Lezárás) „nem ismert”].

     Az „ÚT” és „IDŐ” „Mértéke” szerint formálódott/formálódó Létezésekben az „elengedés” és „lezárás” általában ismert és használt/megnyilvánuló Minőségek, de az „IDŐ” és „ÚT” „Mértékei” és Megnyilvánulási formái egymástól nagyon távoliak/eltérőek is lehetnek (néha oly nagy is lehet közöttük a „távolság”, hogy nem képesek egymás „alap”-minőségeit értelmezni).

            Említettem [20121105 - Megerősítés - A Természetes Változásokról és Irány-váltásokról képekben - KRISTÁLYOSÍTÁS és Önellenőrzés - TÖRVÉNYES Kapcsolódások és EgyüttHatások], hogy a FÖLD egy olyan TEREMTÉSI IRÁNY szerint halad, amelyben a TÖRVÉNYES LEZÁRÁS folyamataiban a Lelkek/létezők egy sajátos „Kristályosítási” (ÖnÉpítő) folyamatot élnek meg, és ebben szabadon hozhatnak olyan döntést, hogy egyes korábban TÖRVÉNYESEN Megnyitott Útjaikat / Teremtési Irányaikat „Lezárják” / „tovább nem folytatják”, és ilyenkor egy „Rendezési” és ÖnRendezési folyamat során „letisztításra kerülnek a még elvarratlan szálak”, TÖRVÉNYES Lezárásra kerülnek a Megnyitott Irányba bekapcsolódott Társakkal megnyitott „kapcsolódási helyzetek” stb.

      Nagyon kivételes helyzetekben [elsődlegesen akkor, ha egy TÖRVÉNYESEN Megnyitott Teremtési Irányt „megzavart” valamilyen Különös vagy Különleges Hatás] a FÖLDÖN olyan Élet-Út-Szakasz Lezárás is megnyilvánulhat, amelyben a „megzavart” (az eredetileg elhatározott TÖRVÉNYES Teremtési Iránytól ezáltal „eltérő” módon Megnyilvánult) „Teremtés” akár a „Megnyitó Eredeti Pontig” is „visszabontható” és teljes egészében semmivé válhat a Lélek/létező számára. Ilyen esetben a Lélek/létező ÖnMaga dönt arról, hogy a Teljes Egészében semmivé váló korábbi Megtapasztalásáról „ÖnMaga Lényében” „maradjon-e” bizonyos mértékű TUDATOSODÁS [„emlék”], vagy pedig önnön lényében „emlék-nyom se maradjon” arról a Megtapasztalásról, amely a Különös vagy Különleges hatások miatt „zavaros”, nem a maga által elindított Irányú volt. [A TÖRVÉNYES ÉLET-ADÓ(K)BAN ilyen esetekben is megmarad a „Kristályosított Tudás” az elengedett és semmivé vált Minőségről/Megtapasztalásról].

            A FÖLDI „Kristályosítási” folyamatokra azonban ’általában’ az a jellemző, hogy a TÖRVÉNYESEN Elengedett és semmivé vált Minőségekről is megmarad a Lélek/létező ÖnLényegében [néha (ha az Szükséges, akkor) a Megnyilvánult Lényében is] egy „TUDÁS” arról, hogy „mit és miért engedett el és tett semmivé” a Lélek/létező [„miért” nem tartotta meg, miért nem választotta a tovább-építését stb]. Arról, hogy mi a célja/értelme a Lélek/létező ÖnLényegében ezen „Tudatosított Eszencia” Megtartásának, a jelzett korábbi lejegyzésben részletesebben is írtam.

Az „Emlék” / „Emlékezés” MINŐSÉGE vagy EREJE

a FÖLD CSALÁDJÁBAN [és a YO TEREMTÉSI IRÁNYÁBAN]

abból a „Szükségből” formáltatott meg és kelt ÉLETRE,

amikor a Természetes Áramlásokat és Kapcsolódásokat/Érintéseket valamilyen KÜLÖNÖS vagy KÜLÖNLEGES helyzet vagy hatás „szétválasztotta” / „megszakította”.

Az „Emlék” / „Emlékezés” MINŐSÉGE vagy EREJE

egy olyan MEGTARTÓ és MEGTARTÁST MEGERŐSÍTŐ MINŐSÉG és ERŐ,

amely ’segít’ a „remény-vesztettséget” Elhárítani (elkerülni, vagy pedig a „remény-vesztettség” helyzetéből újra az ÖnMag és a Valósan Elindított Teremtés felé fordulni/irányulni, és ezáltal a Természetes Megtartást Megtartani és Szükség esetében Megerősíteni).

            Fontos TUDATOSÍTANI [Felismerni és Megérteni, ezekre alapulóan pedig Megélni] azt, hogy

az „Emlék” / „Emlékezés”

egy KÜLÖNLEGES MEGTARTÁST MEGERŐSÍTŐ ERŐ,

és így ennek az ERŐNEK vagy MINŐSÉGNEK a Lélek/létező önnön Megtartásában való MEGNYILVÁNÍTÁSA csak akkor és addig Szükséges,

amíg valamilyen Különös vagy Különleges Hatás megakadályozza a Lelket/létezőt a „JELENLÉTE” és „TELJESSÉGE” Megnyilvánításában / Megélésében,

és így

amikor a Lélek/létező VISSZAIGAZODOTT a maga TELJESSÉGÉBE és újra megéli a [harmonikus] JELENLÉTÉT,

az „Emlék” / „Emlékezés” Ereje „visszahúzódik az ÖnMagjába”

[ez az Erő/Minőség ezáltal a Lélekben/létezőben nem válik semmivé, továbbra is a Megnyilvánult Lénye bármikor (Szükségben) elérhető része/eleme marad, de „visszahúzódásával az ÖnMagba (és Sízvbe)” „átadja a helyet és erőt” magának a JELENLÉTNEK, a Lélek/létező „Természetes ÖnMinőségének/Állapotának/Áramlásainak”].

A „szükségtelen” „emlékezés”

[az „emlékezés” „erőltetése”]

ELTEREL / ELTÁVOLÍT

A JELENLÉTTŐL.

Az írás folytatódik a II. részben. A II. rész elérhető ITT