2018. október 26.

          A Hierarchiával foglalkozó utóbbi írások kapcsán többször kopogtatott a gondolat: (a ’tényszerű’ értékelések mellett) az érintettek felé irányuló figyelem-felhívásokban ’érdekes-furcsa’ képeket használtam. Valószínűnek tartottam, hogy akiknek az írás szólhat, szívesen használnak ilyen képeket, vagy pedig jobban értik az ilyen „példabeszédet” (talán mostanában így kommunikálnak egymással).

         Voltak ezen írásokban is olyan ismertetett képek (például a lepusztult-romos kép, vagy a búcsú-érintéses példabeszéd), amely képeket ÁtVilágító jelleggel érzékeltem, és ’dolgozni kellett velük’, amíg ki tudtam bontani az értelmüket.

        Más képi kifejezés (például térjenek LÓHALÁLÁBAN haza) csupán az írás közben ’jött’, erőteljes érzet kapcsolódott hozzá, így érzékeltem, hogy valami fontos jelentése vagy jelzése lehet.

      A FÖLDANYA sokszor felhívta a figyelmet arra, hogy egy mástól eredő kép / példabeszéd használata „terelő / félrevezető” is lehet [gyakran valamilyen irányból-érdekből megszűri az információt], és ezért csak olyan képek-megélések továbbadása lehetséges, ami saját megtapasztaláson (=a saját Valóságon) alapul.

(2011. július 28.) „…Nagyon fontos, hogy azokban a helyzetekben,

amelyekben ’mások támogatójává vagy segítőjévé’ válunk,

TELJESEN ŐSZINTÉK, IGAZAK legyünk.

A ’segítő szándék’ ’tiszta’ legyen,

vagyis tisztán SZERETETBŐL legyen jelen (’se több se kevesebb’),

magunkat a ’yobbítás’ és önzetlen segítségadás szándéka vezesse

[ne kívánjuk a másikat „befolyásolni” vagy „vezetni”, ne „értékeljük” vagy ítéljük meg stb].

Ha ’hívást’ érzünk egy helyzetbe, amelyben segítően nyilvánul(hat)nánk meg,

akkor ’teljes figyelemmel’ [teljes odafigyeléssel] forduljunk a ’helyzet’ és a helyzetben jelenlévők felé is.

Legyünk ’nyitottak’, hogy megérthessük azt, amit a helyzet mutat –

és ezáltal is azt tudjuk nyújtani,

ami az adott helyzetben ’tőlünk telhetően is a leg-yobb’

és az ’érintett számára is legmegfelelőbb’.

Fontos, hogy IGAZAK legyünk teljes egészében:

ne találjunk ki valótlan, általunk meg nem élt „példákat”, mert már ez is „ferdítés”.

Olyat mondjunk és tegyünk, amit mi VALÓBAN megtapasztaltunk,

és ami ezáltal a ’magunk tapasztalata/tudása’

[’erre tudunk Építeni, ebből tudunk biztonsággal Építkezni/Építeni’].

Ne „szépítsünk”, és közben ne legyünk bántóak sem

(ugyanis a „bántás” érzékelésekor bezárul vagy beszűkül a ’szív’, és így legtöbbször nem tud célt érni a segítség)…”

       Ha a Hierarchia lényei valóban vonzódnak a kitalált példabeszédekhez / nem a saját közvetlen megélésükön alapuló (ki-tudja-honnan-eredő)(ki-tudja-igaz-e) tanító-történetekhez, az akár a Birodalmukba befogadott „idegen lényeg” hatása is lehet (Valóság híján valamivel terelni volt szükséges a Hierarchia lényeit). Az ilyen kitalációk akár fegyverré / irányítási eszközzé is válhattak (pontosan megfigyelhető ez sajnos jelenleg is a FÖLD-Világában / a FÖLD-Világa egy meghatározott Közelségében --- például a vallási hit vagy a politikai jellegű beavatások „dogmáinál”).

Példabeszéd és példabeszéd között is nagy lehet a különbség.

1./

           Amikor a kép vagy történet egy saját személyes átélésen és annak értékelésén alapul, az valós megtapasztalás, és a képben-történetben a megtapasztalás letisztult lényege jelenik meg. Az ilyen megélés valamilyen formában a teremtő minden kiterjedésében megnyilvánul (lehetséges, hogy a szellemi-lelki megélés az erőteljesebb, és a fizikai-anyagi megélésben csak egészen enyhe megtapasztalásként jelenik meg --- vagy épp fordítva). Ezt mint saját megtapasztalást hasznos is lehet megosztani a társakkal.

            Hasonló megítélés alá eshet egyes Közösségekben a Közösség tagjai által korábban megéltek tanulságainak emlékeztetőkbe befoglalása (versekbe, képekbe, mesékbe beszövése), és azok továbbadása az ifjaknak. Ezek az emlékeztetők valamiért fontosak azon Közösség tagjai számára, és ezért ’hagyományozódnak’. Ezeknek is mindig Valós megtapasztalás az alapja.

         Az ilyen ’hagyomány’ nem csak a tapasztalat ’felszínével’, hanem annak valós mélységével is rendelkezik. A Közösség tagjai (amikor szükségük van rá) képesek kibontani az ilyen ’hagyomány’ több-rétegű értelméből azt, ami adottan-fontos tanulság a számukra.

2./

       A másik példabeszéd a „kitaláció” (kitalált történet), amely mindig terelni szándékozik valami felé. Néha szájba-rágja a tanulságot, hogy biztosan ne tévessze el a hallgató. Az ilyen példabeszéd veszélyes, és akár sértő is lehet. „Érdek” van benne (ennek megfelelően befolyásol és terel), és a „valós mélység” gyakran nem érhető el az érintettek által, csupán az érdek „felett” lévő „(terelő) felszín”.

        Ami a saját megélésen alapul, aminek az értelmét magunk találjuk meg (nyilván a MEGTARTÓINK vezetésével is), az Valóság, és abban azt látjuk (és mások számára is talán azt tudjuk megmutatni) ami-adottan-éppen-fontos a számunkra és talán mások számára is.

       Az, hogy mit látunk meg egy képben, jelezheti azt is, hogy minek a megvalósítására vagyunk már készen (vagy éppen mivel foglalkozunk), és mi az, amit nem tudunk meglátni (és így nincs itt az ideje azzal foglalkozni).

      A mai Irgalomhoz kapcsolódó írás végére (elérhető ITT) néhány korábbi lejegyzés részletét is oda-idéztem. Sok évvel ezelőtti írások, akkor is több hónapon keresztül foglalkoztam az Irgalom megértésével. Akkor addig lehetett eljutnom.

        A VILÁGBAN (és valószínűleg a YOSÁG egyes Házaiban is) a képi megértés nagyon erőteljes (lehet).

      Itt a VILÁGBAN az ÁtVilágításokat saját megélésként tapasztaljuk meg, helyzetek / képek segítik a pontos megértést.

      Sok megértés letisztult lényege gyakran egy nagyon egyszerű képi (vagy fogalmi) megjelenésben is megformálódik. Talán innen ered a képek használata és szeretete. Innen ered, hogy ha képben érkezik az információ, azt ki kell bontani, néha érlelgetni-továbbépíteni szükséges. A FELÉPÜLÉS és a KIBONTÁS is saját munka / tapasztalat eredménye.

            A saját tapasztalaton alapuló képek használata ’jó út lehet’ a megér(te)téshez --- akkor, ha az megfelelő letisztulás után adatik tovább másoknak (mert az a Saját Valóság).

Ajánlom ismét átolvasásra:
20180916 - a Megkülönböztetés leg-lényegéről (elérhető ITT)

OmMÁÁTRé~KJ

A következő írás elérhető ITT

Családom egyik tagjának saját megélésén alapuló rövid írása:    

         "BÚCSÚ-ÉRINTÉS"          

    .        

'szemezgetés' az írásaimból (folyamatosan bővítem):

            //omah.gportal.hu/