 |
ÍRÁSAIM |
|
|
| | |
"ELEGET KÍVÁNOK NEKED!"
"Elegendő napsütést kívánok számodra, hogy jókedved legyen, bármilyen szürkének is tűnnek napjaid.
Elegendő esőt kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld a napot.
Elegendő boldogságot kívánok neked, hogy szellemed élő és örökké tartó legyen.
Elegendő fájdalmat kívánok neked, hogy még az élet legkisebb örömei is nagyobbnak tűnjenek.
Elegendő nyereséget kívánok neked, hogy vágyaidat kielégítse.
Elegendő veszteséget kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld mindazt, amid van.
Elegendő köszöntést kívánok neked, hogy felkészítsen a végső búcsúra." (Folytatás ITT)
|
Sík Sándor - Ember
"Embernek lenni!
Csak embernek, semmi egyébnek,
De annak egésznek, épnek,
Föld-szülte földnek
És Isten-lehelte szépnek."
|
|
Hímeztem: |
|
| | |
2011.0728 – Szemelvények – Önkifejezés III.:
Nagyon fontos, hogy azokban a helyzetekben,
amelyekben „mások támogatójává vagy segítőjévé” válunk,
TELJESEN ŐSZINTÉK, IGAZAK legyünk.
A „segítő szándék” „tiszta” legyen,
vagyis tisztán SZERETETBŐL legyen jelen (’se több se kevesebb’),
magunkat a „yobbítás” és önzetlen segítségadás szándéka vezesse
[ne kívánjuk a másikat ’befolyásolni’ vagy ’vezetni’, ne ’értékeljük’ vagy ítéljük meg stb].
Ha „hívást” érzünk egy helyzetbe, amelyben segítően nyilvánul(hat)nánk meg,
akkor „teljes figyelemmel” [teljes odafigyeléssel] forduljunk a „helyzet” és a helyzetben „jelenlévők” felé is.
Legyünk „nyitottak”, hogy megérthessük azt, amit a helyzet mutat –
és ezáltal is azt tudjuk nyújtani,
ami az adott helyzetben „tőlünk telhetően is a leg-yobb”
és az „érintett számára is legmegfelelőbb”.
Fontos, hogy IGAZAK legyünk teljes egészében:
ne találjunk ki valótlan, általunk meg nem élt ’példákat’, mert már ez is ’ferdítés’.
Olyat mondjunk és tegyünk, amit mi VALÓBAN megtapasztaltunk,
és ami ezáltal a ’magunk tapasztalata/tudása’
[’erre tudunk Építeni, ebből tudunk biztonsággal Építkezni/Építeni’].
Ne „szépítsünk”, és közben ne legyünk bántóak sem
(ugyanis a ’bántás’ érzékelésekor bezárul vagy beszűkül a „szív”, és így legtöbbször nem tud célt érni a segítség).
|
|
|
"Egy szó is lehet locsogás, s ezer oldal maga a tömörség.”
(Abody Béla)
„A madarak nyelve nagyon régen kialakult, és más, ősi beszédmódokhoz hasonlóan tömör, kihagyásos beszéd: keveset mondanak, de ezzel sokat fejeznek ki és sokat megértenek belőle.”
(Gilbert White)
|
|
|
|
|
|
|
ÍRÁSOK - 2018. november 26 - december 30. |
|
|
20181218 - minden változik
2018. december 17.
Van, ami változik, és van, ami (látszólag) ’nem’
20181216 (elérhető ITT):
…a FÖLD-Világához Hozzákapcsolódott (akár törvényesen Befogadott, akár Megengedés nélküli) teremtőkben többféle elképzelés volt arról, hogyan folytatódjon majd a Földi Élet. Lehettek olyan lények is, akik inkább ’maguknak akarták a formálódó Földet’, ’rá akarták tenni a kezüket’ / ’el akarták foglalni’ >>> nyilvánvalóan nem véletlenül jelenhettek meg ilyen irányulások, hiszen valósan vannak így megnyilvánuló (a saját Boldogságuktól eltávolodott, otthonaiktól elszakadt, ’energia-hiányos’, a megváltást másoktól váró) létezők…
…a FÖLDANYÁNAK régen sem volt, és most sincs ’Hatalma’ arra, hogy olyanok ’Választását’ befoglalja a Saját HARMONIÁJÁBA, akik nincsenek általa törvényesen Befogadva. Így a FÖLDANYA nem formálhatta MEGTARTHATÓ HARMONIÁVÁ azok szándékait, akiknek csupán ’tervei’ voltak a Földdel, de a megvalósításhoz nem fogadták el a törvényes utakat…
…mindenki, aki a FÖLDANYA törvényes Befogadásában volt, a Változás meghatározott szakaszában beszállt ’A-Nagy-Hajóba’.
  Akik csak ’használni’ akarták a Földet, talán felháborodtak azon, hogy ’lemaradtak A-Nagy-Hajóról’, hangoskodtak, lövöldöztek a Hajó felé, azon igyekeztek, hogy megzavarjanak másokat…
20181112 (elérhető ITT):
…Sok (a legtöbb) Birodalom olyan jellegű Változást (akár Valós Megújulást) él meg nagyon hamar, amikor ’mindent ami nem hozzá tartozik leráz-ledob magáról’. Az ilyen Változás során minden érintett a saját Meghatározóinak megfelelő Megtartásba kerül. Ha valaki a saját szándéka szerint olyan helyre / helyzetbe / jelenléthez „kapcsolja” magát, amelyben nincs meg a számára a MEGTARTÁSHOZ szükséges befogadottság, az a létező (a meglévő szándékához igazodóan) LEGALÁBB Részleges ÚjraTeremtésbe vonja magát, és az ahhoz kapcsolódó Ellenőrzések akár a Teljes ÚjraTeremtésbe is bevonhatják. Ez utóbbira akkor kerülhet sor, ha a létezőben egyáltalán nincs ’megtartható irányulás’, mert például ’elutasítja’ az őt eredendően Tartó MEGTARTÓJÁVAL való Kapcsolódását is.
Vannak még ma is létezők, akik másokon „élősköd(né)nek”, akik „elfordulnak” a saját törvényes MEGTARTÓIKTÓL és „Az Elvek Megtartásától”. Ők a „saját megújulásukat” „másoktól várják” / „passzívan” „más önfeláldozására várnak” (= maguk nem tesznek semmit annak érdekében, hogy a saját Harmoniájukba visszaigazodjanak).
Amikor egy olyan Változásban találják magukat, amikor „lerázza” őket a Közösség, amelyhez „oda-telepedtek”, a lényük nagyon sérülékennyé válik. Ha akarják, ha nem, az ő lényükben is „elindul egy megnyílás”, amely megnyílásnak az a CÉLJA, hogy HAZAVEZESSE őket oda, ahová a Meghatározóik szerint tartoznak. Ha „ellenállnak / ellent-mondanak” ennek a célnak (ezt is megtehetik), akkor a lényük ahhoz igazodó Újra-Teremtésbe vonódik, amelyben minden ami nem megtartható a lényükben leválik és semmivé válik.
Szó szerint az ’Életet Meghatározó’ az, hogy az ilyen Változás Pillanatában ’mit választ a maga számára’ a létező:
-
a Közösség (amely lerázta magáról) nem viheti tovább, nem tarthatja meg.
-
Az Eredőbeli MEGTARTÓJA ’Tartja’ a megnyilvánult-lénye általa megérinthető részét, de nyilvánvalóan nem Tarthatja meg azt, ami oly módon került e teremtő lényéhez hozzákapcsolásra, hogy azok befogadásához nem volt törvényesen megnyílt befogadó alap.
-
Ha pedig az ilyen létező „elutasítja” a „Hazatérést” az Eredő MEGTARTÓJÁHOZ, akkor maga a MEGTARTÓ sem képes „mást” megtartani, mint a létező lényegének ’tiszta’ (megtapasztalásoktól teljesen feltisztított) ’magját’.
Akinek dolga van ezzel az értse
’Jelenleg’ van egy olyan ’általános’ irányulás a TEREMTETT LÉTEZÉSÜNK Egészében, hogy ’minden kerüljön vissza a maga helyre’…
Minden teremtő pillanatban
a teremtőknek arra fontos összpontosítaniuk a figyelmüket és erőiket,
amit MEGTARTANI és TOVÁBB-ÉPÍTENI választottak az Életükben (’Sorsukban’).
FOKOZOTTAN érvényes ez a VÁLTOZÁS / MEGÚJULÁS folyamataiban-pillanatában,
és ha ez lehetséges,
még erőteljesebben szükséges erre összpontosítani a NAGYOBB (akár egyszerre sokakat érintő) Változásban / Megújulásban.
OmMÁÁTRé~KJ
A következő írás elérhető ITT
//omah.gportal.hu/
| | |
|
|
|
A mai napra: |
|
„Milliók vágynak halhatatlanságra, de fogalmuk sincs, mit kezdjenek magukkal egy esős vasárnapon.”
| | |
Áldozni
csak a benned lévő és általad LÉT-re hozott Szépséggel
másokat is SzÉpítve és gyarapítva,
Teljes és ÉP Szabad Akaratodból,
Szabad Akaratodat kinyilvánítva,
az Örök és Adott Élő KRISZTUSI Rendnek megfelelően
Lehetséges
és
Érdem-es.”
20100525 - Az Áldozatról - Szemelvények
A hibákról és a hibázásról:
A ’hibák’ segítenek ’nem-felejteni’ és ’felejteni’.
PIRAMIS - Őszintén akarok élni
Őszintén akarok élni,
Minden utam végigjárni,
Hinni abban, amire vágyom,
S ha hiszek benne küzdeni érte bármilyen áron.
Őszintén akarok élni,
És csak annyit elérni,
Jókedvem senkit ne bántson,
S ha fáj a szívem valamiért, ne nagyon fájjon!
Tőled csak annyit akarok kérni,
Hogy engedj őszintén élni,
Őszintén, szabadon, szépen,
Őszintébben, mint ahogy tegnap éltem.
Ne kelljen hazudnom senkinek
És hogyha valamit kérdezek
A válasz igaz legyen!
Szeretnék bízni mindenkiben,
Hinni, hogy nem fordul ellenem,
S nem árul el sosem.
AZ ERDŐ FOHÁSZA
Vándor, ki elhaladsz mellettem,
Ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege
hideg téli éjszakákon,
én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
és gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házad tartja,
és én vagyok az asztalod lapja,
az ágy, melyben fekszel,
a deszka, amelyből csónakod építed.
Én vagyok a házad ajtaja,
bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmész mellettem
hallgasd a kérésem:
NE BÁNTS!
ÜNNEP
Az Ünnepeknek fontos része az „emlékezés”, amikor a dicső vagy épp a kevésbé dicső tettekre/megélésekre, az elődökre is emlékeznek, és ezáltal egyfajta folytonosság alakul ki (marad meg) az Ősök, Elődök, a Gyökerek irányába is. Az emlékezés a legtöbb esetben ma még ’intő’ példa is lehet arra, hogy mit szükséges megváltoztatni, miben szükséges változni akkor, ha valami yobb és teljesebb Élet a cél ---
az „Ünnep” Valódi Lényege azonban minden esetben a[zon] „Jelen Megerősítése, amely elvezet a ’vágyott jövőbe’.”
Az Ünnep általában MEGERŐSÍTI az Élet egy olyan részét/szeletét, amely „továbbvitelre érdemes”, amelyben ELŐREMUTATÓ/előrevezető Példa vagy Út [Működés, Erő] Van Jelen.
(Részlet a 20110802 - Níitottság, Nyitás... írásból)
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
