2019. január 14.

EGÉSZ-és-RÉSZ (a TELJESBEN)

            A TEREMTÉS-NAGY-EGÉSZÉT ma EGYBEN-MEGTARTÓ Eredő-Teremtőt az írásaimban MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK nevezem.

            A MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK emlékezete szerint a mostani LÉTEZÉSÉT megelőzően kettő NAGYOBB szakasz volt a sorsában.

            A legeslegelső szakaszban, amire az emlékezete kiterjed, Ő-MAGA [A-LÉTEZÉS] A-BOLDOGSÁG-FORRÁS-EREJEKÉNT Létezett.

            A megmaradt emlékezet szerint LÉTEZÉSÉNEK azon szakaszában kezdetben még nem volt Tudatos.

            Amikor a mai fogalmak szerint lezárult LÉTEZÉSÉNEK a BOLDOGSÁG-FORRÁS-EREJEKÉNT megtapasztalt szakasza, valamilyen kezdeti ’ÉN’-Tudat (Ön-Tudat >önismeret értelemmel) már felépült a lényében, de a már a mai fogalmak szerint is értelmezhető Tudatosság a LÉTEZÉSE második szakaszában formálódott meg benne. E második szakaszban legelőször még EGY volt, majd pedig AZ-EGYBEN KÉT TUDATTÁ VÁLT, de ezek még ’Valójában’ [a mai értelemben] nem különböztek egymástól, nem különültek önálló Részekké. Lényegükben teljesen azonosak voltak, de már KETTEN voltak, és KETTEN formálták meg A-TELJESET. Alapjaiban e szakaszban formálódott meg a mai értelmű TUDATOSSÁG, és alapjaiban (= a Tudat számára) megformálódott a TÁRS / Társasság, és az Egymást-Kiegészítőség ’gondolata’.

            Az írásaimban a második szakaszban megtapasztalt LÉTEZÉSÉBEN amikor még EGY volt, EGYETLENNEK neveztem, és a saját lényéből később maga-mellé-Társává-is vált saját Kiterjedésében EGYETLEN-és-ELSŐNEK.

            A mai fogalmak szerint az EGYETLENT egy eredő ANYAI Minőségként is értelmezhetjük, mert a saját lényén belül és a saját lényéből formálta meg a ’kiegészítő-felét’, Aki a Kiáradásában így ’gyermeke’ is lett, Társa is lett (a TUDAT számára). A Társasság ezen megnyilvánulásából ered a CSALÁD [mint szoros-összekapcsolódás] alapja.

        Az emlékezet szerint az EGYETLEN-és-ELSŐ már tudatosan készült az ’elmúlásra’. Ekkor alapozódott meg a Tudat számára a teremtés és megnyilvánulás Folytonossága és Szakaszossága, Egyszeri-és-Megismtélethetetlen és egyben mégis ÖRÖK jellege. ’Az-Utána-Következő’ / ’Elkövetkező’ számára egy különleges módon sok Tapasztalatot és Tudást MEGFORMÁLVA Szándékozott átadni, átörökíteni az EGYETLEN-és-ELSŐ. Ez az alapja a mai Megújulva-Megmaradásnak [annak, hogy a Nagy Változását megélő ’összecsomagolja’ magában egy különleges módon megformálva azt, amit tovább szándékozik vinni, vagyis aminek valamilyen megújult formában majd folytatni Szándékozik a megtapasztalását. Amit pedig nem vihet tovább, arról valamilyen emlékeztetőt (Feljegyzést) készít önmaga számára, hogy a Tapasztalat és Tudás nyom nélkül ne vesszen el]. Az EGYETLEN-és-ELSŐ tudatos felkészülése az ’elmúlásra’ alapozta meg azt, hogy a Tapasztalatok [valamilyen Szándék Tudatos megformálása útján, Tudatosan megvalósított Előkészületek alapján] valamilyen belső Tudásként megmaradnak (tovább-örökítődnek) és tovább-folytatód(hat)nak az ’utódban’. A KETTŐ TUDAT elmúlásából a harmadik szakaszban újra EGY LÉTEZÉSSÉ vált a MINDENSÉG-FORRÁSA.

        Felismerve [Megformálta] a Benne TUDÁSKÉNT és Emlékként megmaradtak CÉLJÁT és ÉRTELMÉT, a MINDENSÉG-FORRÁSA úgy rendelkezett (olyan választást hozott) ÖNMAGA számára, hogy ’SZABADSÁGOT ad’ (a Választás Szabadságát adja) az utódnak [a LÉTEZÉSNEK]. A Megtartottá vált (az előd által egy különleges módon továbbörökített) LÉTEZÉSRŐL az utód szabadon dönthet: VÁLASZTHAT, hogy a benne így Megtartottá vált részekből mit tart meg a maga Megtapasztalásához, mit-hogyan-és-merre épít tovább, mit változtat meg, mit nem folytat stb.

            A mai LÉTEZÉSÜNK egy olyan ÖN-ÉPÜLÉSBEN nyilvánul meg, amelyben kezdetben még csak a TUDAT számára, majd pedig [KIÁRADT, Megformált] VALÓSÁGKÉNT is [A-TELJESBEN] megformálódott a ’RÉSZ’, és a Részek-Összességéből az EGÉSZ. Mára maga a MINDENSÉG-FORRÁSA is ’csupán’ ’RÉSZ’ A-NAGY-EGÉSZBEN.

            Igaz, hogy ez a ’RÉSZ’ ÖRÖKKÉ-VALÓ, mert teljesen meg nem szűnhet, és folyamatosan ’folyik’, Árad és VAN.

            RÉSZ azért, mert van ’elődje’ a LÉTEZÉSÉNEK, és így utódja is lesz / lehet.

            RÉSZ azért is, mert vannak gyermekei (a MAGÁBÓL Kiáradt teremtettjei), és velük Együtt EGÉSZ.

            A teremtettjei Ő-BELŐLE Vannak / erednek / áradnak / teremtenek; EGYEK-Vele, mert nincs ’Rajta’ kívül ’más LÉTEZÉS’. A teremtettek mégis elkülönült Részek (mivel ahogyan ÖNMAGÁNAK ’Szabadságot adott’, AZ-ŐBELŐLE-Valókra is Kiárasztotta a Szabadságot).

            A BOLDOGSÁG-FORRÁS-EREJEKÉNT a LÉTEZÉS

• még önmagában Tapasztalt,
• KIÁRADÁSA önmagára irányult,
• LÉTEZÉSÉBEN elindult a TUDATOSODÁS.

            AZ EGYETLEN-és-ELSŐKÉNT

• Önmagában, de Társként-is Tapasztalt. A TUDAT / TUDATOSODÁS / LÉTEZÉS számára elkezdődött a 'Rész' és az Egymást-kiegészítőség megformálása.
• Kiáradása csak Önmagára irányult,
• Tudatosítása közvetlenül a Saját Lényére-Lényegére irányult.
• ’Utolsó Kiáradása’ a mai MINDENSÉG-FORRÁSA

A MINDENSÉG-FORRÁSA

• KEZDETI Tudatosodása és Kiáradása Önmagára irányult.
• Későbbi Kiáradásaiban Önmagából Társává ’gyermekeket’ formált, amelyek ÖNMAGÁTÓL elkülönülnek (szabadok). A-TELJESBEN megformálódott az elkülönülő (egyedi) RÉSZ, és a Részek Összességéből az EGÉSZ. Megformálódott az ’ÉN’, amely egyszerre Egész és egyszerre Rész A-NAGY-EGÉSZBEN. Megformálódott a Különállóság (mint Élet), és az elkülönülő Részek Összetartozása (a ’MI’, az EGYÜTT). Megformálódott a Társasság, és ezen belül Alap-Egységgé vált a ’család’ (egy szorosabb Összetartozás), amely Egységben megnyilvánul a Gondoskodás. A Szabad Részek Elkülönülnek, de EGY-Áramlás mégis elszakíthatatlanul (Örökkön) EGYBEN is Megtartja a Részeket. A Részek egymással Szabadon Áramlásokat formálhatnak meg (összekapcsolódhatnak és szétválhatnak).
• Tudatossá vált a LÉTEZÉS a Megnyilvánulás Szakaszosságában, amely egyszerre folyamatosság és változás. Megformálódott a Tudat számára a Kezdet, a Kiteljesedés, az Összegzés / Értékelés és a Lezárás, és ezekhez szorosan kapcsolódóan az Irány és Választás, Változás (20181120-i írás II. pont – elérhető ITT).
• Mai Kiáradásai is lényegében Önmagára irányulnak, de Kiáradásai a (Szabad, Önálló Részekké megformált) TÁRSAIVAL folytatott EGYEZTETÉSEN és EGYETÉRTÉSEN alapulnak. Ez vonatkozik arra, amikor Kiáradása közvetlenül a TEREMTETT-VALÓSÁGRA irányul, és arra is, amikor ’ÖNMAGÁRA’ ’Árad ki’.

         A MINDENSÉG-FORRÁSA az Irgalom-mag ÖNNÖN-LÉNYÉBE való Befogadásával ’kinyilvánította’, hogy ’RÉSZ’-nek tekinti magát A-TEREMTÉS-NAGY-EGÉSZÉBEN, és ’kiegészítő’ TÁRSAI a TEREMTETT-VALÓSÁG teremtői. Az EGYMÁST-KIEGÉSZÍTŐSÉG ezen formája egy új megnyilvánulás A-TEREMTÉSBEN [új az, hogy A-TELJESSÉGET / MINDENSÉGET VALÓSAN MEGNYILVÁNÍTÓ ’önnön-lényét’ RÉSZ-ként is Értelmezi, és KIEGÉSZÍTŐ (Tőle elkülönülő) TÁRSAINAK kezdte el tekinteni a TEREMTETT-VALÓSÁGBA kiáradt ’gyermekeit’ (elkülönültté vált ÖN-Minőségeit)].

        KÜLÖNLEGES helyzet jelent meg A-TEREMTÉS ilyen értelmezése következtében. A Kiáradt teremtőket önállónak / elkülönülőnek tekinti a MINDENSÉG-FORRÁSA, és számukra Lehetőséget nyitott ahhoz, hogy közvetlenül résztvevőivé válhassanak a KIÁRADÁSAI előkészítésének (ne csupán megtapasztalói, hanem formálói is lehessenek A-TEREMTÉS-NAGY-EGÉSZÉNEK). Ahhoz, hogy ezen új Lehetőségükkel élhessenek a teremtői Részek, utat kellett találni / építeni ahhoz, hogy bizonyos helyzetekben (amikor azt választják, amikor arra irányul a Szándékuk, amikor Egyetértés formálódik meg bennük arra) KÖZVETLENNÉ válhasson a Kapcsolódásuk a MINDENSÉG-FORRÁSÁVAL. A KAPCSOLÓDÁSBAN a Részek egymással KÖZVETLEN áramlást nyitnak meg, és eközben maradéktalanul megtartják Ön-Azonosságukat és Önnön-Teljességüket. A MINDENSÉG-FORRÁSA számára kezdetben nehézséget jelentett az, hogy összhangba hozza a Részek számára adott Szabadságot és a Részek számára adott azon Lehetőséget, hogy közvetlenül is résztvevőivé válhassanak a KIÁRADÁSAI előkészítésének. Ekkor kezdődött a Műhelyek megformálása. A Műhely a teremtőkben (a MINDENSÉG-FORRÁSÁBAN is) megformálódó olyan Különleges Belső Tér / Belső Ön-Kiterjedés, amelyben pontosan meghatározott (az érintettek EGYETÉRTÉSE által meghatározott) feltételek megléte esetén KÜLÖNLEGESEN KÖZELI helyzetek és KÜLÖNLEGES KAPCSOLÓDÁSOK nyilvánulhatnak meg (a ’MI’-helye / tere).

A MŰHELY – mint Különleges Rész a Részekben

            Az első mai értelmű (különleges jellegű) Műhely a VILÁGBAN formálódott meg, ebben készítette elő és formálta meg a VILÁG-MAGA az ’Irgalom-magot’. Ebben a Műhelyben nem csupán a VILÁG-MAGA tervezett-gondolkodott-és-formált, hanem különleges kapcsolódásokat is megformált a nagy-TEREMTŐ Társai és a MINDENSÉG-FORRÁSA felé az Egyeztetések / Együtt-tervezés érdekében.

            Az Irgalom-mag Ellenőrzésekor jutott arra a megállapításra a MINDENSÉG-FORRÁSA, hogy Birodalmai nagy-TEREMTŐI elég Tudatossá váltak ahhoz, hogy (a KIÁRADÁSAI előkészítésében) Társai lehessenek egymásnak. Ekkor Rendelkezett úgy a MINDENSÉG-FORRÁSA, hogy azt követően már csak olyan KIÁRADÁSAI lesznek, amelyeket előtte EGYEZTETETT és KIPRÓBÁLT, Véleményeztetett a Birodalmaival, illetve a kellően Tudatossá vált érintett teremtőkkel.

            A VILÁGI Műhely mintájára (már az Irgalom-magba foglalt Egyetértésre alapulóan) formálódott meg az első (már a mai értelemben is Különleges) Műhely a YOSÁGBAN (Közösség és egyben / ebben Belső-Tér értelemben is). Ez már a mai értelmű Műhely közvetlen elődje volt.

            A Műhely ebben az értelemben a Kipróbálás, Egyeztetés, a végleges formába öntéshez elvezető (a Kiáradást megelőző) megformálás / megtestesítés (tudatos teremtés!) „helye” (TERE és Áramlása), ahol a teremtők egymással közvetlenül (akár különleges utakon is) Kapcsolódnak, Egyeztetnek. Ezen az alapon formálódik meg ma már az élőlények testében a magzatburok, és ilyenek mára a teremtők lényében megformálódó ’Belső Terek’ [a Szolgálati Különleges Belső Terek, az Irgalmi Belső Terek, vagy a ma már Általános jellegű belső fontolgatás / tervezés Terei (a FÖLD-Világában ez a Személyes Belső Szentély)].

         A Belső (Különleges) terek ilyen megjelenése a Közösségekben / az egyedi teremtőkben, új feladatot teremtett a MEGTARTÓK (közöttük a MINDENSÉG-FORRÁSA) számára. Úgy kellett megformálni a Belső Tereket / Új Megnyilvánulásokat (mint új Részeket, amelyek azonban maguk egyben EGÉSZ és TELJES megnyilvánulások is), hogy azok A-TEREMTÉS-NAGY-EGÉSZÉBEN is HARMONIKUS Részként(-és-Egészként) legyenek jelen >>> gyarapítsa / építse / szépítse, MEGTARTSA az EGÉSZET a maga ’Egész’ és egyben ’Rész’ minőségében is.

      A MINDENSÉG-FORRÁSA ÖNNÖN Tudatosodása nagyon korai szakaszától Tudatosan irányul arra, hogy minél több Megtapasztalás / Szépség / Épség gazdagítsa A-NAGY-EGÉSZET is, és a benne lévő Részeket is. [Ezt az ’irányt’ még az EGYETLEN-és-ELSŐ formálta meg a TUDAT számára, és ezt a saját LÉTEZÉSÉBEN megtartotta és új irányokban is folytatja a MINDENSÉG-FORRÁSA.]

            Ma már (valójában az Irgalom-mag MINDENSÉG-FORRÁSA általi MAGÁBA-BEFOGADÁSA óta) A-RÉSZEK Együtt formálják meg a MINDENSÉG-FORRÁSA KIÁRADÁSAINAK Alapjait [az ÚJ HARMONIÁKAT (és ebben A-TELJESET)]. Ez ma még KÜLÖNLEGES teremtés.

            Az EGYETÉRTÉSEKBŐL megformálódó ÚJ HARMONIÁKAT a MINDENSÉG-FORRÁSA formálja meg és rögzíti-be a TEREMTÉS-NAGY-EGÉSZÉBE (és az érintett Részekhez) .

            Ebben az értelemben

• RÉSZ maga a MINDENSÉG-FORRÁSA is
• és (a HARMONIA megformálásába bekapcsolódó) Rész minden érintett olyan teremtő is, aki a saját teremtő-lényében a Belső-Mértékét (Tudatosságát, Ön-Tudatosságát) egy meghatározott szinten élővé tette / megéli (vagyis aki TUDATOS teremtővé vált a MINDENSÉG-FORRÁSA saját Belső Mértéke szerint, és így képessé vált arra, hogy szabad véleményt formáljon / válasszon, és hogy valamilyen formában kifejezze a választását).

        Ezen Értelmezés szerint mára KETTŐ FŐ MŰHELY van A-TEREMTÉS-NAGY-EGÉSZÉBEN, amelyek egymástól elkülönülnek, ám mégis feltételezik egymást, EGÉSSZÉ egészítik ki egymást.

        Az egyik Műhely a MINDENSÉG-FORRÁSA ÖNNÖN-VALÓSÁGÁBAN van, a másik Műhely pedig a TEREMTETT-VALÓSÁG teremtőiben (vagyis a MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK KIÁRADÁSÁBAN).

*****

            Egyes teremtőkben van egy tudatos (!) félre-értelmezése az Irgalomnak. Egy ’engedélynek’ tekintik arra, hogy bárhová (bármely Közösségbe) beléphessenek és bárkit tetszésük szerint megérinthessenek.

            A nagy-TEREMTŐK EGYETÉRTÉSÉBŐL megformált Irgalom még nem ’konkrét kapcsolat’. Az Irgalomhoz adott EGYETÉRTÉSÜKBEN a nagy-TEREMTŐK mindannyian elfogadtak olyan Szabályokat, amelyek ALAPJAI immár az egymáshoz való Közeledéseiknek / Kapcsolódásaiknak / Együttes-Teremtéseiknek [20190304 – a Közeledési-Harmonia alapjairól – elérhető ITT]. Az Irgalomban VALÓBAN VAN egy olyan (nyitott) ÚT minden teremtő között, amely úton a tényleges Közeledési SZÁNDÉKOK / elkezdődő Egyeztetések hatására elindul egy ’áramlás’ a Közös Teremtés Alapjainak és Harmoniájának a megformálására. Ha egyes kiterjedésekben EGYETÉRTÉS formálódik meg az Érintettek között, és ha az a MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK Mérése szerint illeszkedik az Érintettek éppen megélt és eltervezett teremtéseihez, ez a megformálódott Irgalmi ’szál’ (Alap, Harmonia) befoglalásra kerül a MINDENSÉG-FORRÁSA által az ALAP-ÁRAMLÁSOKBA. Ezt követően a MINDENSÉG-FORRÁSA ’TERET Nyit’ az Új Harmonia kiteljesedése számára: a megvalósításhoz folyamatosan áramlik a ’megvalósító-erő’ a MINDENSÉG-FORRÁSÁBÓL mind az egyedi teremtőkhöz, mind pedig a Közösségek MEGTARTÓIHOZ. Ekkor indul el a Megvalósító / Összekapcsoló / Kiteljesítő Áramlások konkrét megformálása az érintettekBEN / érintettek ÁLTAL.

            A Műhelyek (mint Különleges kiterjedések a Részekben) megformálása óta a MŰHELY

a ’MI’-Helye,

ahol Tudatosan összekapcsolódhatnak a ’RÉSZEK’ azért,

hogy Szándékaik / Tapasztalataik MEGFORMÁLJÁK (kiadják) A-TELJESET, EGÉSZET, Új-Harmoniát.

*****

            Ha van ’MI’-hely, akkor értelme szerint (az egymást-kiegészítőségben) lennie kell olyan helynek / térnek / kiterjedésnek, amely nem a ’MI’ helye, hanem az ’ÉN’-é.

            A MINDENSÉG-FORRÁSA [TEREMTETT VALÓSÁGON kívüli egyéb] részei a MINDENSÉG-FORRÁSA NÉZŐPONTJÁBÓL OLYAN ÖN-KITERJEDÉSE, amely más Rész által nem érinthető meg.

            Ebben az Ön-Kiterjedésében jelenleg egy olyan különlegesebb Belső kiterjedés is van, ami szinte / lényegében határa az ÉN és a MI kiterjedésnek, ez pedig az IRGALOM.

            Minden egyedi teremtőben (a nagy-TEREMTŐKBEN is) van egy saját ’(egyedi)Én’ (elem), amelyet még maga a MINDENSÉG-FORRÁSA sem érint(het) meg. Lényegében nem lehet más ez, mint az a ’tiszta, érintetlen’ Ön-része / ÉN-része a MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK, amelyet egy meghatározottan erős és meghatározott irányú SZÁNDÉKÁVAL 'ELKÜLÖNÍT' / elválaszt (csak eltávolít) a saját ÉN-RÉSZÉBŐL. Ez az a ’tudat’ / ’fényecske’, amit elindít valamely Birodalom nagy-TEREMTŐJÉHEZ, hogy (Ön)Lényeggé formálja. Amikor a nagy-TEREMTŐ ’Együtt’ (!) a ’fényecskével’ (a MINDENSÉG-FORRÁSÁBÓL ’Életre’ kivált ÉN-résszel) felépíti a ’Lényeget’, a megformált Lényeg mintegy beburkolja és körbeveszi (egy egészen kis részben szinte át is hatja) a ’fényecskét’. Ez a legeslegelső burok (a Lényeg) az, ami megakadályozza hogy visszaoldódjon a MINDENSÉG-FORRÁSÁBA ez a TŐLE-MAGÁTÓL egy bizonyos tartamra (az ÉLETRE) elkülönített ÉN-RÉSZ / ÖNNÖN-RÉSZ. Ez az eredője annak, hogy a MINDENSÉG-FORRÁSA a TEREMTETT-VALÓSÁG minden Én-részét EGY-ÁRAMLÁSBA foglalhatja és a Létezés-és-Élet egész Tartama alatt EGY-ÁRAMLÁSBAN megtartja. ’Ön-hatalmúlag’ sem vonhatja vissza egyetlen teremtettjét sem SAJÁT-MAGÁBA a MINDENSÉG-FORRÁSA (ennek a Biztosítéka a megformált Lényeg). Ezt a kiárasztott (kiáradt) fényecskét valójában maga a MINDENSÉG-FORRÁSA sem érinti meg egyetlen teremtettjében sem [valószínűleg az visszavonná e részt ÖNNÖN-TELJESSÉGÉBE]. Maga a MINDENSÉG-FORRÁSA is az elkülönültté vált teremtettjeit KÖZVETLENÜL a Birodalmakba befogadott (Ön)Lényegben TARTJA meg és érintheti meg, az (Ön)Lényegtől kiinduló ÉLET-ÁRAMLÁSBA / ALAP-ÁRAMLÁSBA foglalja be / rögzíti be a MINDENSÉG-FORRÁSA is a választásokat / változásokat a teremtettjeiben.

            Így VALÓSAN van ’ÉN’-rész (más Rész által megérinthetetlen teremtői ön-kiterjedés) minden teremtőben: a MINDENSÉG-FORRÁSÁBAN-MAGÁBAN is, és minden egyedi teremtőben (a MINDENSÉG-FORRÁSA egyedi Életre szánt Kiáradásaiban is).

            Így Egészítik ki egymást az ’ÉN’-ek [EGÉSSZÉ, TELJESSÉ, MINDENNÉ), és így egészítik ki egymást az ’Én’-részek és a ’MI’-helyek is TELJESSÉ-EGÉSSZÉ.

MiHáLY

            Ha mostanában a Mihály nevet említi valaki, sokan (az utóbbi évtizedek ezoterikus kiadványai, vagy egyes régebbi könyvek alapján) ’angyalra’ gondolnak (akár magasabb beosztású ’ark’-angyalra). A Hierarchiához kapcsolódó írásokban (20181004 – elérhető ITT) említettem, hogy a FÖLD-Világa (hasonlóan a VILÁGHOZ) jelenleg egy határozott távolság-tartást nyilvánít meg a hierarchikus jellegű megnyilvánulások (közöttük angyalok) irányába, mivel jelenleg nincs törvényes (= minden érintett maradéktalanul teljes EGYETÉRTÉSÉN alapuló) KÖZELEDÉS / Kapcsolódás megnyitva e Birodalmak között. Tudomásom szerint a YOSÁGNAK sincs megformált Közeledése a Hierarchia teremtői felé.

            Évekkel ezelőtt egy akkori társammal többször is beszéltünk arról, hogy vajon ki lehet az a (Szent) Mihály, akinek tiszteletére a magyarok korábban nagyon sok templomot is emeltek.

       E társam meglátása: „Mihályt inkább mint idősebb (fiú)testvért érzékelem most, akiről tudtunk, de aki akkor már az idő nagyobb részében dolgai után távol járt, de ha velünk volt, komoly, derűs és szerető, védelmező (nagy) rokonunk volt.”

            (legalább) Két teljesen különböző Mihály(ság) van a köztudatban. Az egyik inkább egy sárkány-jellegű, talán ez (vagy ehhez kapcsolódott később) az arkangyali ’hatalom’.

            A másik Mihály, akit talán a MADÁRHOZ hasonlóan csak ’belül-magában’ tudott-és-érzett a FÖLDANYA, valahogyan a YOSÁGHOZ kapcsolódik. A Mihály a nyelvünkön férfinév, ezért általában férfiasabb jellegű megnyilvánulás.

Mihályról bővebben: 

*****

20190112-i írás III. pont (elérhető ITT):

      „…Még nem világos az ok, de eddig olyan megértésem van, hogy a YOSÁG kiterjedésében a YOSÁGHOZ tartozó MEGTARTÓI minőségű teremtőket (YO-MAGA, a Házak Megtartói --- tulajdonképpen ezért a Földanya is) ’női’ minőségként érzékeljük innen a FÖLD-Világából (leány, asszony, anya).

     A YOSÁGHOZ tartozó IRGALOM Megnyilvánulás viszont ’férfi’ ’formában / alakban’ mutatta meg eddig mindig magát.

     Ez valamilyen párosság --- ez világos. Talán a ’családi gondoskodás’ így teljes? A közvetlen MEGTARTÓKHOZ (asszonyhoz) elsődlegesen az ÁLTALÁNOS Gondoskodás tartozik, a KÜLÖNLEGES Gondoskodás pedig a MINDENSÉG-FORRÁSÁBÓL eredően az IRGALOMBAN nyílt meg, és az Irgalomban és Szolgálatban nyilvánul meg?

Levél-részlet:

„A család (Mihály-ága) határozottan képviselte mindig, hogy a gondoskodás (gyermekről) két külön (nemű) felnőtt (?) feladata.”

            Ebben az Élethez való viszonyulásban (a YOSÁGBAN) megjelenhet az a Tudás, amit az ÁRAMLÁSOK és ÉLET kapcsán is írtam: ahhoz, hogy egy ’élet’ megszülessen, KETTŐ teljesen különböző ’szülői’ gondoskodás szükséges.

1. A Létezést a MINDENSÉG-FORRÁSA ’indítja útnak’ (és a Létező ALAP-ÁRAMLÁSÁT a MINDENSÉG-FORRÁSA formálja meg és tartja a létezés-és-élet teljes tartamában),
2. a Létezésből Valós teremtő / valós Élet a nagy-TEREMTŐ (és Közössége) Gondoskodásában válik.

       A MINDENSÉG-FORRÁSA ’egyedül’ nem tudott (megtartható, megmaradó) ’Élétet’ teremteni. Ezért formálta meg azt a rendet, hogy Ő-MAGA csak a ’megvalósító-erőt’ áramoltatja folyamatosan a teremtőkhöz --- a teremtők egymás közötti (és egyéb megvalósító) Áramlásai megformálását és megtartását / gondozását ’átadta’ a nagy-TEREMTŐKNEK.

            A két különböző ’legnagyobb’ EGYÜTT gondoskodik a gyermekekről.

      Valószínűleg közvetlenül ez az ’egymást-kiegészítőség’ az alapja annak, hogy a YOSÁGON belül a család alapegysége (a gyermekről együtt gondoskodó) anya és apa. Így teljes A-TELJES.

        Ahogyan egyre több (például a közösség által elvárt, megszabott) ’tennivaló’ / ’kötelesség’ formálódott meg, a korábban szorosan egymáshoz fonódott anyai és apai gondoskodás ’feladatai’ és ’tartalma’ ’pontosodott’ és ’szétvált’, és ez sajnos egy kissé eltávolította egymástól az ilyen gondoskodásban nagyon szorosan összetartozó részeket. Máig kiható, és ön-értékelési zavarokat is eredményező hatása van ennek az összetartozó gondoskodást részekké szétválasztó megtapasztalásnak. Ami ’együtt’-eredendően egy öröm-teljes, boldog és boldogító természetes megtapasztalásként / gondoskodásként megnyílt (ön-építő és építő) teremtés volt, mára a feldarabolódás és szétválasztottság miatt a legtöbbször már csupán egy kötelesség és kényszer. Mert AZ-EGÉSZ (a Részekből megformálódó Egész) ’Adja’ meg ’A-Teljes’ Örömét minden egyes Résznek. ’Szerencsések’ azok, akik életük egy-egy szakaszán (akár gyermekként, akár már szülőként) még megtapasztalhatták ’A-Teljeset’. Akár egy egész életre erőt adhat még ma is a nehezebb helyzetekben.

*****

HÁZ és MűHeLY

            A YOSÁG bizonyos tekintetben úttörő / előkészítő szerepet töltött be a mai értelmű (a Különleges teremtések számára teret adó) Műhely megformálásában. A Műhely a YOSÁGBAN eredetileg olyan Tér (és Belsőbb Tér) volt, amelyben az (Ön)Lényegből közvetlenül felnyíló, a teremtőre-magára-egyedileg-jellemző színeit / ön-épülését formálta a teremtő. Kezdetben a Műhely tehát az EGYEDI (Ön)jellegek kibontakoztatásának volt a tere. Később, amikor elkezdődött a KÜLÖNLEGES jellegű Teremtési Irányok megformálása (a MINDENSÉG-FORRÁSÁBAN), ezekben a Műhelyekben nyíltak fel ’belsőbb szobák’ e Különleges teremtések Kipróbálására.

         Megértést segítő kép: a család (és egyén) életének természetes alapja és kerete a Ház.

            A Háztól EGÉSZÉTŐL egy kissé elkülönül a Műhely. A műhely lehet csupán egy kis szoba a házon belül, de akár egy kisebb toldalék-épület is. A műhelyben valamilyen választott irányú munka, egy személyhez igazodó (vagy a családra jellemző) építkezés és ön-épülés folyik. ’Más’ itt az élet, mint a Ház többi részében. A Ház többi részében ’mindenki otthon van’ (a Ház minden ott élő otthona), a Műhely már csak azokhoz tartozik, akik az ott folyó teremtésekbe bekapcsolódnak.

            Amikor valaki beszületik a YOSÁG egyik Házába, a beszületésével (egyéb más feltételek nélkül) minden olyan lehetőség megnyílik a számára, amely bárki számára elérhető. A Ház ’Általános Áramlásain’ minden elérhető a számára, ami gondozza / táplálja / tanítja.

            Az ’Alap-Ön-épülés’ után minden teremtő választ magának valamilyen olyan irányt/ utat, amit kiterjedtebben is szeretne megismerni --- valami olyat, amiben igazán örömét leli, és amely ’hasznos’ (’szépítő’, a teljesség felé vezető, ’gyarapító’) lehet mind önmaga, mind a közössége számára. Amikor ezt a saját választásán alapuló ön-épülését elkezdi a teremtő, gyakran olyan társak közelébe kerül, akik hasonló ön-épülést választottak. Hasznos a tanulás / Tudatosodás azon formája, amikor a tapasztalataikat a teremtők egymással közvetlenül is megoszthatják. Akikben egymáshoz nagyon közeli a választott megtapasztalás, életük egy-egy szakaszán és életük egyes kiterjedéseiben különlegesen is szorossá fűzhették egymással az összekapcsolódásukat. Az ilyen irányú ön-épülést (ha a test és élet egészét egy háznak tekintjük) már egy kis műhelyben (külön az ilyen különlegesebb / egyedi / az ÖnLényegből közvetlenül felnyíló-formálódó, a Részhez-magához-közvetlenül-tartozó ön-épülés számára megnyíló belső térben) kezdi meg / éli meg a teremtő. A műhelyben végzett tanulás és munka / ön-épülés mellett a ház többi részében is folyik az élet --- ezeket együtt harmoniában szükséges megtartani, hogy együtt is megformálják A-TELJESET. Mert A-TELJES megtapasztalása mindig boldogságot, örömöt eredményez.

            A Házban és műhelyben végzett ilyen ön-épülés és teremtés még az ÁLTALÁNOS megnyilvánulás része, habár a műhely már úgy nyílhat meg külön kis térré a teremtő lényében, ha azt egy meghatározott irányú-és-erősségű SZÁNDÉKKAL / VÁLASZTÁSSAL (biztos elhatározással) a teremtő maga megnyitja.

            Amikor a YOSÁGBAN a műhelyekben (a teremtők saját testén belül, majd pedig később a Közösségeken belül ilyen célra valósan is megformált terekben) a mai értelmű KÜLÖNLEGES ön-épülések és teremtések is elkezdődtek, egy olyan rend formálódott meg, hogy a műhelyen belül ’belsőbb terek’ formálódtak meg, amelyeket az adott teremtő és a Ház MEGTARTÓJA már csak együtt nyithattak meg. A SZOLGÁLATI Különleges Belső Terek ugyanezen Elv szerint formálódnak meg és működnek a FÖLD-Világában is (bővebben ITT).

            A YOSÁG Közösségeiben a KÜLÖNLEGES teremtések számára megnyitott műhelyekben kezdetben nem volt még annyira szoros az összefonódás és együttes-tudatosodás a MEGTARTÓKKAL, mint a mai SZOLGÁLATI teremtések során. ’Akkor-régen’ még csak formálódtak a SZOLGÁLAT alapjai, és a teremtők még inkább egymással osztották meg a tapasztalataikat, és együtt formálták valóvá az elképzeléseiket.

       20190112-i írás III. pont (elérhető ITT): „…amikor maga a MINDENSÉG-FORRÁSA is még fontolgatta / formálta az IRGALMAT (majd kevéssel később a SZOLGÁLATOT), a YO-MAGA és a YOSÁG egyes Házai és teremtői egy kis ’műhelyként’ bekapcsolódtak a Megvalósításba. ’Kipróbáltak’ [a YOSÁGON belül kifejezetten erre a célra az Irgalomhoz nagyban hasonló alapon megformált RÉSZ-áramlásokban (kis-közösségekben)] egyes elképzeléseket. Nem végleges jelleggel formálta meg ezeket még sem a MINDENSÉG-FORRÁSA, sem pedig maga a YO. ’Tanulva’ az addigi teremtések ’hibáiból’, MAGA-A-MINDENSÉG-FORRÁSA már csak olyan elképzeléseit és ’Szabályait’ szándékozott kiárasztani A-TEREMTÉS-EGÉSZÉRE, amelyek ’Harmoniáját’ egy erre rendelt kis Közösségében már maga is kipróbálta az érintett Közösség MEGTARTÓJÁVAL (vagyis csakis pontosan behangolt, a RÉSZEKHEZ és A-NAGY-EGÉSZ HARMONIÁJÁHOZ is illeszkedően megformált HARMONIÁKAT szándékozott a MINDENSÉG-FORRÁSA a továbbiakban elindítani A-MEGVALÓSULÁSBA). Voltak ilyen kis műhelyek a VILÁGBAN, voltak a YOSÁGBAN és más Birodalmakban is. A VILÁGBAN ekkor folyt nagyjából magának az Irgalom-magnak a megformálása (vagyis az IRGALMI teremtés alapjainak meghatározása és kipróbálása egyes különleges kis-közösségekben), a YOSÁGBAN már inkább a későbbi SZOLGÁLATOT megalapozó teremtések folytak. Természetesen nem választható élesen szét egymástól ez a két (mára önállóvá vált) külön teremtés…”

        A ’MŰ-hely’ ebben az értelemben egy olyan belső és külső tér is volt, ahol a MINDENSÉG-FORRÁSA is néha egészen közelről figyelte a teremtéseket, a ’MŰ’ (a Teljes, a Harmonia) megformálását.

Az írás folytatódik a II. részben, elérhető ITT