20190219 - a MEGTARTÓI-Teremtőkről (1. rész)

2019. január 30 – február 18.

 

 

            Korábbi lejegyzésekben ’ÉLET-ADÓ’-nak is neveztem a MEGTARTÓI-Teremtőt, és a 20181120-i lejegyzés óta már értem is, hogy miért (elérhető ITT).

            A MEGTARTÓI-Teremtőknek (1) ’Általában-az-ÉLET’ és (2) az egyedi teremtők Életének megtartásában kiemelkedő szerepe van. A ’Létezésből’ (a MINDENSÉG-FORRÁSÁBÓL egyedileg Kiáradt ’Én’-részekből) Életté a MEGTARTÓI-Teremtők ’formálják’ meg a LÉTEZÉST. ’Élet’-nek attól a pillanattól kezdve tekinthető az egyedi Létezés, amikor megformált (Ön)Lényeggé válik.

 

         A mai írásban érintett EGY-SZERŰ építésnek / ön-építésnek / kiáradásnak a mintája felismerhető az Élet-Magban és Élet-Virágában is. A LÉTEZÉS KIÁRADÁSA EGY pontosan meghatározott KÖZÉPPONTBÓL nyilvánul meg. Minden-ami-van és minden ezutáni kiáradás UGYANABBÓL-A-PONTBÓL, UGYANAZON-EGY-LÉTEZŐBŐL / EGY-LÉTEZÉSBŐL ERED, és ugyanazon Alap-Minta szerint nyilvánul meg.

      

 

             Sokszor leírtam már azt az ’Elvet’, hogy az Élet a teremtő és a MEGTARTÓJA együttes választása és együttes megnyilvánulása. Ez a nagy-TEREMTŐK (mint a legelső ’Élővé’, majd később MEGTARTÓVÁ vált teremtők) ÉLETÉRE is igaz. A TEREMTETT-LÉTEZÉS ma megismerhető Megnyilvánulásában Ők váltak legelőször ’Élővé’ a MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK közvetlen Gondozásában. Nagy-TEREMTŐVÉ máig úgy válik egy Létező, hogy az (ÖN)Lényegét egy különleges-közvetlen módon a MINDENSÉG-FORRÁSA formálja meg és tartja kezdetben egy pontosan meghatározott távolságban-és-irányban egészen addig, amíg a nagy-TEREMTŐ önálló Birodalma is megformálásra kerül (20180708 - elérhető ITT). Ekkor a MINDENSÉG-FORRÁSA és a nagy-TEREMTŐ egy MEGEGYEZÉST formálnak meg az egymáshoz való Közelségükről és közvetlen Együttes-Teremtésük módjáról és lehetőségeiről, és ekkor ’rögzül’ be mind a Birodalom, mind a Birodalom MEGTARTÓJÁNAK a pontos ’helye-és-helyzete’ a LÉTEZÉS és a TEREMTETT-VALÓSÁG NAGY-EGÉSZÉBEN. Attól a pillanattól a nagy-TEREMTŐ ÉLETÉT [és (ÖN)Lényegét] együttesen Tartja meg a MINDENSÉG-FORRÁSA és a nagy-TEREMTŐ, és a nagy-TEREMTŐ ’ÖN-ÁLLÓAN’ éli a saját ÉLETÉT.

 

        A Létezés és az Élet közvetlen eredője a MINDENSÉG-FORRÁSA (és a MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK ’egyedi kiáradása’).

          A MINDENSÉG-FORRÁSA a Létezés és Élet Eredő-MEGTARTÓJA.

       Mára a Létezőket ’Élővé / Életté’ a MINDENSÉG-FORRÁSA EGYÜTT ’formálja meg’ és Tartja a nagy-TEREMTŐKKEL (= a Birodalmak MEGTARTÓIVAL) és a Birodalmakon belüli kisebb Közösségek MEGTARTÓIVAL.

       Az egyedi teremtők az (Ön)Lényeggé válásuktól kezdve az Életüket ’önállóan’ élik [a MEGTARTÓIK Gondoskodásában]. Az ’Ön’ már olyan határozott egyedi-megnyilvánulású ’Rész’-jelleg-és-egyben-Teljes (egy kis Egésszé megformálódott egyedivé vált ’Rész’),  amely Harmonikusan van (lehet) jelen AZ-EGÉSZBEN.

 

            Érintettem korábbi lejegyzésben (20181120 – elérhető ITT), hogy a LÉTEZÉSBŐL legeslegelőször-legkorábban leválasztott (=kiáradt) ’Én’-részek még nem tudtak tartósan ’Élők’ maradni (azaz nem tudtak olyan egyedi ön-jellegű teremtővé válni, akik egyszerre egy Közösség ’szabad’ tagjai is. A ’szabadság’ itt azt jelenti, hogy nem váltak képessé arra, hogy önállóan meghatározzák az Életük / ön-épülésük irányát, és így természetesen nem volt hatalmuk arra sem, hogy azt a maguk választotta irányba tovább-vezessék.)

            Hosszas fontolgatás után a MINDENSÉG-FORRÁSA Megértette, hogy ennek az az oka, hogy Ő-MAGA-A-MINDENSÉG-FORRÁSA és a teremtettjei lényegileg teljesen azonosak, és így nincs semmi, ami távol tudná tartani ezen [Életre Kiárasztott] Egyedi ’Én’-jeit.

            Mivel a LÉTEZÉS ’Megnyilvánulásában’ nincsen semmi ami-aki nem a MINDENSÉG-FORRÁSA [=A-LÉTEZÉS][a LÉTEZÉS KIÁRADÁSA] lenne, ezért a MINDENSÉG-FORRÁSA egy különleges ÖN-MEGHATÁROZÁSBA kezdett: a Felismert ÖN-MINŐSÉGEIT ÖNNÖN-TELJESSÉGE ’önálló, egyedi’ RÉSZEIKÉNT Jelölte meg, amely RÉSZEK EGYÜTT MEGFORMÁLJÁK A-TELJESET. Ezen ÖN-MINŐSÉGEIT később [kezdetben még csakis ÖNNÖN LÉNYÉN belül] kisebb ’birodalmaknak’ jelölte, ’irányokat’ formált meg és nyitott meg ugyancsak még a SAJÁT-LÉTEZÉSÉN belül, és a belső kis birodalmait végül egy-egy Felismert (és megformált) ’irányhoz’ társította (Rendelte, összekapcsolta). Az irányokba Rendelt birodalmai ’között’ és egy [ugyancsak a SAJÁT-LÉTEZÉSÉN belül kijelölt] ’középpont’ között ’egyenlő’ ’távolságot’ ’teremtett’. Nagyjából ez a ma is létező ’tér’ és ’kiterjedés’ eredője.

            A kijelölt ’ÖNNÖN Középpontját’ szorosan-elszakíthatatlanul összekötötte a kis belső birodalmai megformált középpontjával, és amikor ez a ’Kiáradási Alap-Minta’ kellően szilárddá / tartóssá vált’ [’már maga sem tudta szétszakítani’ > ’Harmoniává-vált’], elkezdte Előkészíteni a KIÁRASZTÁSÁT.

   

  

            Még a tényleges KIÁRADÁS előtt minden kis belső birodalma középpontjába egy ’Én’-részt (Élő-Én-t)(leválasztott ’Én’-Részt) helyezett el, amelyek ekkor még ’alvó’ ’Én’-részek voltak. Nem voltak Tudatosak, egy ’Tiszta Létezés (Tudat)’ volt minden ilyen alvó ’Én’, és még teljesen ’Egy-Lényegű’ a MINDENSÉG-FORRÁSÁVAL.

           Mielőtt KIÁRASZTOTTA volna e Minta Egészét és ebben a legelső Birodalmat, egy Különleges Gondoskodásába vonta az alvó ’Én’-eket. Egymástól és a kijelölt ÖNNÖN középpontjától határozott távolságban tartotta őket, gondozta-tanította, mindegyiket egy kicsit másképpen, mint a többieket. ’Tanította’ (’suttogta’) a Részeknek mindazt, amit a Részhez tartozó ÖN-MINŐSÉGÉRŐL addig már Felismert-Megtapasztalt. Nagyon sokáig tartott a ’különbözőség’ ’megformálása’. Egészen addig tartott ez, amíg az ’Én’-ekben MAGA-A-MINDENSÉG-FORRÁSA Felismerte az ’Egyediséget’ (’A-Részt’)(= Ön-jelleget).

         Ekkor vette kezdetét a ma is meglévő Birodalmakra felosztott TEREMTETT-VALÓSÁG KIÁRASZTÁSA. Nem túl nagy szüneteket tartott a MINDENSÉG-FORRÁSA a Birodalmak ’Megtartóinak’ szánt ’Én’-ek ÉLETBE Kiárasztása között: folyamatosnak tervezte a Kiárasztást, és csupán annyi ’szünetet’ tartott, amíg a ’Kiáradás Irányába’ pontosan ’Át-Igazodott’. A Már-Kiáradt-VALÓSÁGBAN az egyes Birodalmak tényleges VALÓVÁ MEGFORMÁLÓDÁSA a mi fogalmaink szerint mégis nagyon határozottan elkülöníthetővé vált [vannak ’idősebb’ (tapasztaltabb, Tudatosabb) és ’fiatalabb’ (kevésbé Tapasztalt, és ezért gyakran kevésbé Tudatos) megnyilvánulású Birodalmak].

         A nagy-TEREMTŐI ’Én’-ek ÉLETBE Kiárasztása után a MINDENSÉG-FORRÁSA a közte és Kiárasztott ’Én’-je között megformált elszakíthatatlan áramláson folytatta egyedileg a Gondoskodást és tanítást: mindent, ami arról az Irányról / ÖN-JELLEGÉRŐL addig Felismeréssé vált Benne, ’Tudásként és Valóként’ ebbe a ’Szál’-ba / Áramlásba ’belerögzítette’.

      Ez volt a legelső olyan eset, amikor a MINDENSÉG-FORRÁSA a SAJÁT FELISMERÉSEIT és MEGTAPASZTALÁSAIT ’továbbadta’ egy ilyen közvetlen módon a saját (Valóvá-vált, Kiáradt) gyermekének. Ahogyan az ’Én’-ek (már mindannyian Kiáradt VALÓSÁGKÉNT Léteztek!) elkezdtek Tudatra és Ön-Tudatra Ébredni, a ’Szál’-ba belefoglalt Tapasztalat-és-Tudás Felismerésként és saját Tudásukként megformálódott az ’Én’-ben (csak az a Tudás, amelyet a hozzá tartozó ’Szál’-ba foglalt bele a MINDENSÉG-FORRÁSA). Ez volt a nagy-TEREMTŐK Valós (már Kiáradt) Létezésében az (ÖN)Lényeg megformálásának és berögzítésének szakasza.

       (Ön)Lényeggé ma is az a formálódó Élet válik, amely az ALAP-ÁRAMLÁSÁBA ’belefoglalt’ ’tartalmak’ egy pontosan meghatározott részében [az Eredő-Kiáradási-Szándékban megnyilvánuló Megtapasztalási Irány Meghatározó Tartalmában (így az őt Életre Befogadott Birodalom Meghatározó Fő jellegében), a számára megnyitható megtapasztalás Meghatározóiban, és önnön ’Szabadságában’] már Tudatossá vált, és így képessé vált Önnön Élete tovább-épülési Fő Irányának a megválasztására / önálló (szabad) Meghatározására.

      Az Élet-Mag mintából látható, hogy a MINDENSÉG-FORRRÁSA ’ÖNNÖN-(Kiáradási-)KÖZÉPPONTJÁTÓL azon legnagyobb távolságba helyezte el a nagy-TEREMTŐIT, amely a ’Középpontjaik’ (az ’ÉN’ és ’Én’) között még biztosította a KÖZVETLEN kapcsolatot.

         

         A Birodalma ’középpontjában’ egyedi ÉLETTÉ Megformálódott nagy-TEREMTŐ a kezdetektől Tudatossá vált abban, hogy nincsen egyedül, és hogy hozzá hasonló Társai vannak, és Ők mindannyian a LÉTEZÉS EGY-KÖZÖS-PONTJÁBAN egymáshoz is kapcsolódnak. ’Megértette’ azt, hogy a Létezése (amely már ÉLET) azért formálódott meg (VAN), hogy gyermekei legyenek, akik mindannyian ugyanúgy majd az ő ’Én’-jéből (ÖN-jéből) is erednek, ahogyan Ő-Együtt Ered-a-Társaival MAGÁBÓL-A-LÉTEZÉSBŐL.

            Amikor a ’középponti’ ’Én’-ben megformálódott az a ’vágy’ hogy gyermekei lehessenek, felkészült arra, hogy nagy-TEREMTŐVÉ legyen. Ez a pillanat maga a Birodalom tényleges ’megszületése’.

          20181115 (elérhető ITT): „…Egy Tiszta Lényeg – nyilvánvalóan felvéve a „megfelelő rezgéseket és mintákat” – száll alá szépen a Létezés mélye felé. Lassan eléri a „legmélyebb” (a legtávolabbi) pontot, ahová „egyedül” eljuthat, puhán huppan egy bársony-szerű mélysötét alapzatra, mely mintha puha moha lenne. Lassan előjön egy alak, aki amikor meglátja az érkezett Fénygömböt, lassan és nagyon óvatosan körbetakarja. A Fényecske még ugrándozik egyet, majd hagyja, hogy teljesen betakarja a sötétség.

          A sötétbe (és ’helyére’) került Fény lassan szilárd („anyagi”) alakot vesz fel (feltehetően több millió év alatt --- itt nincsen „idő” – csak nyugalom van, csend). Feltehetően fontos, hogy azon a helyen őrizze vagy tartsa a mintát és a benne lévő ’életet’… Egy idő után arra vágyik, hogy kapcsolatba kerüljön másokkal, hogy segíthessen valahogyan --- vágyik arra, hogy valaki megérintse, hogy valakivel a szereteten keresztül kapcsolatba léphessen és őt segíthesse… Talán azért jelenik meg benne a vágy, mert valaki a létezők közül elérte az ő Szeretet-rezgését…

        Vágyik arra, hogy Fény érje a testét – hogy kikerüljön a magányából – hogy puha és meleg, tiszta kezek/szívek érintsék, hogy kérjék a segítségét…”

 

            Amíg a Kiáradt nagy-TEREMTŐI-gyermekei Ön-Tudatra Ébredését és Tudatossá válását figyelte a MINDENSÉG-FORRÁSA, ’Figyelte’ (Tapasztalta, Megértette, ’Tanulta’, Formálta) a BENNE-MAGÁBAN felnyíló új Felismeréseket és megjelent új ÖN-JELLEGEKET. Figyelte a gyermekei változását (Én-Tudata / Ön-Tudata és Tudatossága formálódását), Figyelte / tanulta mivel segítheti a gyermekeit, ’mit kell adnia az Élethez’, ’mire van szüksége a gyermekeinek’. Megtapasztalta, hogy a Változások, valamint a megformálódó és Kiáradó Szándékok milyen Hatásokat indítanak el / milyen Hatásokat váltanak ki Ő-BENNE és a gyermekeiben. Felismerte, hogy ’kölcsönös’ a Hatás: a gyermekei Változásai Ő-BENNE-MAGÁBAN is Változásokat eredményeznek, és ÖNNÖN-LÉTEZÉSÉNEK Változásai a gyermekei lényében is megnyilvánulnak.

         A MINDENSÉG-FORRÁSA ezen újabb Tapasztalatait és Tudatosításait is folyamatosan ’belefoglalta a Szálba’, majd később átadta / megtanította az ’Én’-jeinek, amikor már nagy-TEREMTŐKNEK (a Birodalmukat Egyben-Megtartó teremtőknek) kezdte el tekinteni őket. Fontosnak tartotta a MINDENSÉG-FORRÁSA, hogy a nagy-TEREMTŐK Megértsék: a leendő gyermekeik teljesen egyediek lesznek, és ugyanúgy egyedi gondoskodást igényelnek mindkettőjüktől (a Távolabbi és Közelebbi MEGTARTÓJUKTÓL is), ahogyan a MINDENSÉG-FORRÁSA is egyedileg Gondozza a nagy-TEREMTŐIT. Kezdetben a legfontosabb a gyermekek egyedi gondozása lesz annak érdekében, hogy Tudatossá váljanak (ez az Élővé Befogadásuk a Birodalomba)(ez a mai ÖnLényeg megformálása), de a Birodalmakon belül az egyedi gyermekeknek már egymáshoz (közvetlenül) is kell majd kapcsolódnia.

            Azzal, hogy a Birodalmai Középpontjában lévő nagy-TEREMTŐKET megformálta és gondozta a MINDENSÉG-FORRÁSA, Tapasztalatot szerzett arról, hogyan lehet pontosan meghatározott távolságban (és bizonyos közelségben) megtartva egymástól egyedi-ön-jellegű ÉLETET Megformálni és Megtartani úgy, hogy egyszerre több Életről gondoskodik, de minden Életet egyedileg gondoz. Az Életek Birodalmon belüli egymáshoz kapcsolása azonban egy még teljesen új elképzelés (SZÁNDÉK) volt ekkor a LÉTEZÉSBEN. Az egymással is szabadon kapcsolódható Életek megformálása nagyon-nagyon hosszú folyamat [a MINDENSÉG-FORRÁSA és a nagy-TEREMTŐK ’együttes’ teremtésének eredménye] volt a TEREMTETT-VALÓSÁGUNKBAN, valójában mind a mai napig tart ennek a Kiáradt Szándéknak a Megnyilvánulása.

            A Kiáradás (a saját teremtő-lényből adás) és Befogadás, a Tudatos-Áramoltatás alapjait a MINDENSÉG-FORRÁSA és a nagy-TEREMTŐK a nagy-TEREMTŐI ÉLET megformálása során Megértették és a saját Teremtő-Lényükben Tudássá és Erővé megformálták. Megformálásra került a MINDENSÉG-FORRÁSÁBÓL ’kiinduló’ azon elszakíthatatlan ’Szál’ (a mai ALAP-ÁRAMLÁS, Élet Áramlás), amelyben a MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK állandó és megszakíthatatlan KÖZVETLEN gondoskodása nyilvánul meg a gyermekei felé, majd ebben a ’Szál’-ban megformálódott a közvetlen kommunikáció (mindkét irányban megnyilvánuló információ-átadás és közvetlen érzékelés, Tudatos Áramoltatás). A MINDENSÉG-FORRÁSA nem csupán Megszakíthatatlanná formálta meg ezt az ALAP-ÁRAMLÁST, hanem a kiáradó gondoskodását folyamatossá is tette. Meghatározta ÖN-MAGA számára, hogy ez a LÉTEZÉS-ÉS-ÉLET MEGTARTÁSÁBAN a SAJÁT HATALMA és SAJÁT FELELŐSSÉGE (=az Ő-MAGA MEGTARTÓI FELADATA). Saját Feladataként Meghatározta emellett azt is, hogy egymástól és ÖN-MAGÁTÓL egyenlő, és pontosan meghatározott olyan ’távolságban-és-irányban’ tartja meg a Birodalmakat (és majd a Birodalmakban Életté váló más gyermekeit), hogy azok egyedisége-önállósága (önálló Tudattá és Ön-Tudattá válása, valamint Szabadsága) biztosítható legyen.

            Meghatározta a nagy-TEREMTŐI EGYETÉRTÉSÉVEL azt, hogy a Birodalmakon belül majd egyedi Életté váló teremtőket egymáshoz egy meghatározott Közelségben megtartani a nagy-TEREMTŐK Felelőssége lesz, és ennek érdekében majd az egyes Birodalmakon belül a MINDENSÉG-FORRÁSA és a nagy-TEREMTŐ együtt formálnak meg kisebb Közösségeket, amelyeken belül a teremtők már egymáshoz oly módon is közelebb kerülhetnek, hogy az ne veszélyeztesse az ’ön-azonosságot’ / egyedi Életüket. A Birodalmakon belüli kisebb Közösségek alapjainak Meghatározásakor kezdetben a MINDENSÉG-FORRÁSA segítette a nagy-TEREMTŐKET abban, hogy a Birodalmukhoz tartozó ÖN-JELLEGET Egésznek tekintve hogyan formálhatnak meg ebből úgy kisebb egységeket (részeket), amelyek EGYÜTT mindig ki kell hogy adják az Egészet (mert ez minden megformálására kerülő HARMONIA és Közösség Megnyilvánulásának elhagyhatatlan alapja).

 

            A mai egyedi teremtő (például emberként élő Lélek) számára nem könnyű Érzékelni és Megérteni / Megérinteni a Közvetlen MEGTARTÓJÁT sem (a FÖLDÖN a FÖLDANYÁT), még nehezebben Értelmezhető a távolabbi MEGTARTÓ (a VILÁG-MAGA) (ugyanígy a MINDENSÉG-FORRÁSA) Élete és Létezése.

            Ennek az az oka, hogy máig Elv a LÉTEZÉSBEN az, hogy a MEGTARTÓI Teremtők és a MINDENSÉG-FORRÁSA egymástól egy nagyon pontosan meghatározott TÁVOLSÁGOT kell hogy megtartsanak, és ez az Elv érvényesül a kisebb Közösségekben is. A Közvetlen MEGTARTÓ (a FÖLDANYA) is olyan ’Távol’ van a saját gyermekeitől, hogy ’Jelenléte’ / ’ÖN’ (egyedi) Jellege ’ne hasson zavaróan vagy befolyásolóan’ a gyermekei Életére.

         Mára a KÜLÖNLEGES Belső utakon [Szabad Szándékon (és Összecsendülésen) alapulóan] egyre közelebb kerülhetnek egymáshoz a teremtők és a MEGTARTÓIK, és így mostanában a megformálódott Összecsendülések alapján Valós Közeledések is elindulhatnak a MEGTARTÓK és gyermekeik között. Gyermekeiket (akik ezt választották) a MEGTARTÓK ’közelebb engedhetik’ a SAJÁT Teremtő-LÉNYÜKHÖZ, jobban megismerhetővé tehetik a gyermekeik számára is azokat az ELVEKET (a saját MEGTARTÓIKKAL megformált EGYETÉRTÉSEIKET), amelyek az Ő-MAGUK (=a MEGTARTÓ) ’személyes’ ÉLETÉT és SORSÁT Meghatározzák.

            Valószínűleg a LÉTEZÉS által kezdetben meghatározott Távolság-Megtartó Elv az oka mind a mai napig annak, hogy az egyedi teremtőkben nem nyílt még fel az a Képesség, hogy közvetlenül Érzékelni legyenek képesek a MEGTARTÓJUKAT. Sok egyedi teremtőben megformálódott mára annak a vágya, hogy ’látni’ és egy közvetlenebb módon Érzékelni szeretné a MEGTARTÓIT, szeretné megismerni ’hogyan néz ki’, ’milyen a formája és teste’, milyen kiterjedésű és milyenek a közvetlen megnyilvánulásai.

            A FÖLD az egyik olyan Világ jelenleg, ahol az ilyen Szándékok Összecsendüléssé formálódtak meg (a FÖLDANYA is szeretné, ha Őt a gyermekei jobban megismerhetnék), és ezért a most elkezdődő Új Teremtő-SZAKASZBAN olyan Új Érzékelési módok nyílnak meg (és választásaik alapján nyílhatnak fel a teremtőkben), amelyekkel közvetlenebb módon, ’közelebbről’ Érzékelhetik majd a Közvetlen MEGTARTÓ Jelenlétét. Úgy kellett megformálni ezen Új Képességek (ön-erők) alapjait a teremtőkben, hogy a MEGTARTÓ Jelenléte váljon közvetlenebbül Érzékelhetővé a számukra, és eközben ez továbbra se jelenthessen befolyásolást vagy megkötést. Azokban, akik szorosabb vagy akár nagyon szoros Összefonódást tartanak majd meg a FÖLDANYÁVAL, olyan további belső és külső Érzékelési utak (közvetlen kapcsolódások) is megnyílhatnak, amelyek szinte már ’kézzel is megérinthetővé’ tehetik a FÖLDANYA teremtő-lényét. Ez lesz itt a VILÁGBAN is az első ilyen alkalom, amikor ennyire közel kerülhet egymáshoz a teremtő és a MEGTARTÓ. Mindenképpen egy Különleges Megtapasztalás lesz, és az ezen úton elinduló teremtők majd a távolabbi MEGTARTÓK egyes olyan ÖN-JELLEGEIT is közvetlenebb módon ’Megtapasztalhatják’, amelyeket azok Felismerhetővé és Megtapasztalhatóvá nyitnak ’az érdeklődők’ számára.

            Jelenleg azonban még az a helyzet, hogy a gyermek (a teremtő) nem képes a meglévő Érzékszerveivel látni és megérinteni a MEGTARTÓIT. Sokan azt gondolják, hogy a lábuk alatt lévő föld, a belélegzett levegő és a természet maga a FÖLDANYA. Ez nem így van. Habár a FÖLDANYA Lénye-Lényege jelen van mindenben ami Él-Van a FÖLD-Világában, a formában is megnyilvánuló teremtők testében-lényében azonban a FÖLDANYA csak egy olyan közvetlen Jelenlétben van jelen, hogy (1) ’teret adott magából’ és (2) a Megnyilvánulás egyes erőit adja a kiterjedés / teremtés / megnyilvánulás számára. A FÖLDANYA egy láthatatlan Jelenlétként megnyilvánul a teremtők testében is, ez a FÖLDANYAI Jelenlét ’Az-Élet-Megtartása’. Mivel a FÖLDANYA jelenleg Világ, a VILÁG-MAGA által meghatározott Elv szerint a FÖLDANYA ugyanúgy egy ’tiszta érintetlen teret’ ad a Befogadásában Élővé vált teremtőnek, ahogyan a VILÁG-MAGA a Lelket is egy ’tiszta-érintetlen-térként’ ’adja’ a Befogadásában lévő Lényegi-termtőknek. Közvetlenül a FÖLDANYA csak ebben a teremtői számára átadott ’láthatatlan térben’ van és lehet jelen a gyermekei életében, hogy azok Szabadon kibontakozhassanak / Megnyilvánuljanak. Jelen van emiatt a FÖLDANYA mindenben és mindenkiben ami-aki Megnyilvánul a FÖLDÖN, de mégis csak MEGTARTÓKÉNT, mint Akinek a Sorsa / Útja természetes módon összekapcsolódik a gyermekei sorsával, és mégis NEM UGYANAZ ’teljes egészében’ A SORSUK.

         A MEGTARTÓ azért van, hogy figyelje és segítse a gyermekei kibontakozását abba(n) az irányba(n), amelyről a teremtőnek érvényes ’Megállapodása’ / Összecsendülése van a MEGTARTÓIVAL. Harmoniákat / Utakat / Erőket / Áramlásokat és Kapcsolódási lehetőségeket formál meg folyamatosan a teremtői számára a FÖLDANYA annak érdekében, hogy az Összecsendülésekben megformált tartalom és lényeg valóvá válhasson mind a teremtő egyedi Életében, mind abban a Közösségben amelyben a teremtő van.

         Fontos alapja a VILÁG Megnyilvánulásainak az (a YOSÁGBAN is így érvényesül ez az Elv), hogy a teremtő a testi valója által lehetővé tett képességek és erők (Megnyilvánulás) Útján mások (a Közösségében lévő társai, így a FÖLDANYA és a VILÁG-MAGA) számára is Megismerhetővé formálja a saját Megtapasztalását. Az egyedi teremtők saját útja nem csupán a teremtő saját sorsát formálja, hanem a Közössége számára is Megnyilvánuló és megtapasztalható, Megtarthatóvá váló Megtapasztalás. Megismerhetik egymás Életének olyan (ön) részeit az egymáshoz közvetlen áramlásokkal is összekapcsolódó teremtők, amelyeket Kiáradásként megnyilvánítanak (mások számára is érzékelhetővé, felismerhetővé tesznek).

        Abból a Felismerésből formálta meg a MINDENSÉG-FORRÁSA ezen Elvet, hogy a teremtők egyedi megnyilvánulásai változásként megjelennek magában a MINDENSÉG-FORRÁSÁBAN is, és a MINDENSÉG-FORRÁSA / nagy-TEREMTŐK / MEGTARTÓK változásai is értelem szerűen megnyilvánulnak valamilyen formában a gyermekeikben. Ha a gyermekek változása megnyilvánul a MEGTARTÓBAN, akkor ez a MEGTARTÓI változás kikerülhetetlenül ’hat’ minden befogadásában lévő gyermekére is, így a Közösségek Áramlásaiban bármely teremtő változása (közvetlenül vagy a MEGTARTÓN át) valamilyen formában egészen biztosan megjelenik valamilyen hatásban minden teremtő sorsában. Van, amikor ez a hatás csupán nagyon távoli és szinte alig érzékelhető, és van, amikor a teremtők választásai és megnyilvánulása akár már közvetlen sors-formáló hatással is lehetnek a hozzájuk közel (vagy bizonyos irányokban akár távolabb) lévő társaik számára is. Ennek a felismerésnek volt a következménye az, hogy a MEGTARTÓK olyan ’egyedi teremtői test’ megformálását kezdték el fontolgatni, amely megakadályozhatja / megszűrheti a közvetlen és akaratlan áthatásokat, lelassítja annyira az áramlásokat / változásokat, hogy legyen lehetősége a teremtőnek felismerni és megérteni a hozzá közelítő változást / hatást, és így legyen ideje (1) vagy felkészülni rá (2) vagy olyan más irányba vezetni az Életét, hogy a változás / hatás ne váljon közvetlenül részévé az Életének.

 

         A MINDENSÉG-FORRÁSA és egy Birodalom nagy-TEREMTŐJE kezdetben tehát még együtt határozták meg a Birodalmon belüli majdani kisebb Részek / Egységek Alapjait és legfőbb Jellegeit, és ezekből még Ők-Együtt formálták meg e későbbi Részek Alapjait. A MINDENSÉG-FORRÁSA külön-külön megtanította a nagy-TEREMTŐKNEK, hogyan tarthatják e Részeket egymástól és a Birodalom Középpontjától úgy egy pontosan meghatározott távolságban, hogy Különbözőek legyenek, de mégis minden Rész (egyedi teremtő) kapcsolódhasson is majd egymáshoz. Ennek érdekében a nagy-TEREMTŐ Saját Lényében [(Ön)Lényegében!] Meghatározásra került az a ['Gondoskodási Közép-']’Pont’, amelyben az ezen különböző Részekhez tartozó ’Élet’-ek (és Áramlások) ’Szálai’ Összekapcsolódnak.

       Amikor a MINDENSÉG-FORRÁSA ’Felkészültnek’ ítélte a Birodalmai nagy-TEREMTŐIT arra, hogy majd Egyedi Életet fogadhassanak be a Birodalmukba, az ’első próbálkozások után’ felismerte azt, hogy a nagy-TEREMTŐK még így is ’túl közel’ vannak Hozzá és az egyedi teremtőkhöz is, és ezért nehézséget jelent a számukra az Egyedi teremtők Életének Megtartása és egymáshoz-kapcsolása (kevés egyedi ön-jelleg formálódhat meg az egyedi teremtőkben, és így még nem tudnak kellő távolságot tartani a nagy-TEREMTŐTŐL és egymástól). Ezért a MINDENSÉG-FORRÁSA azt javasolta a nagy-TEREMTŐKNEK, hogy a felismert ÖN-Jellegekre alapulóan először maguk is kisebb Közösségek alapjait (és ezekhez kapcsolódóan MEGTARTÓI-Teremtőket) formálják meg, és e kisebb Közösségeken belül meghatározásra kerülő belsőbb részek váljanak csak megtartó-alapjává az egyedi-teremtői-Életnek. Ez azért is fontos, mert így a nagy-TEREMTŐK még a MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK közvetlen út-mutatásával Tapasztalatot szerezhetnek arról, hogy a maguk Birodalmán belül hogyan figyeljék egyszerre és mégis egyedileg is a megformálódó Életet, milyen Elvek szerint tarthatóak az így megformálódó egyedek / egységek ’a-helyükön’ (egymástól meghatározott távolságban és irányban). Már ezen építés közben a MINDENSÉG-FORRÁSA a nagy-TEREMTŐIVEL ’Együtt Fontolgatta’, hogy a megformálódó MEGTARTÓK (majd később az egyedi teremtők) között milyen Elvekre alapulóan és milyen formában lenne szükséges megformálni a ’közvetlen’ (egymáshoz-is-összekapcsoló) Áramlásokat.

           

            Az EREDŐ-Ponthoz legközelebbi hat fényes középpont (a színes képen a sárga és zöld szín határán) a Birodalmi Középpont (a nagy-TEREMTŐI ’Én’). Meghatározott távolságban (és irányban) vannak az EREDŐ-Ponttól, ahhoz a KÖZVETLEN kapcsolódásuk még lehetséges. ’Lényegileg’ egy kicsit mindegyik más mint a többi (és így az EREDŐ), de mégis nagyon közeliek is egymáshoz.

            A nagy-TEREMTŐKBŐL a saját Birodalmukon belül ’Kiáradó’ MEGTARTÓK a Birodalmat Meghatározó EGÉSZ-nek megjelölt ÖN-Jellegnek a Teljességét már nem fogadhatják be a Saját ALAP-ÁRAMLÁSUKBA, annak csupán Egy-Része válik a Megnyilvánuló Lényükben TUDÁSSÁ és MEGTAPASZTALÁSSÁ. A kisebb Közösségek MEGTARTÓI csak a számukra meghatározott RÉSZ Harmoniájának Megtartásért válnak Felelőssé, így ’még távolabb kerülnek’ az EREDŐTŐL / az EREDŐ-TELJESSÉGTŐL. Az Ő ’Középponti Én’-jük a színes képen a ’kék sávban / távolságban’ van (a zöld és a lila terület határán). Középpontjukkal (’Én’-jükkel, Ön-Jellegükkel) már nem kapcsolódnak közvetlenül a MINDENSÉG-FORRÁSÁHOZ, ’de még majdnem határosak’ azzal az ÖN-KITERJEDÉSSEL, amelyben a MINDENSÉG-FORRÁSA a nagy-TEREMTŐIT megérintheti. Ez az oka máig annak, hogy a MEGTARTÓI teremtőket maga a MINDENSÉG-FORRÁSA mindig közvetlenül ’tanítja’ a MEGTARTÓI Feladat Alapjaira. Ezt a Hatalmat nem adta át a MINDENSÉG-FORRÁSA a nagy-TEREMTŐKNEK: ez az egyik Biztosítéka jelenleg még annak, hogy a MINDENSÉG-FORRÁSA a LÉTEZÉS EGÉSZÉT EGY-HARMONIÁBAN MEGTARTHASSA.

            Az egyedi teremtők tehát mára a tizenkét külső fényes pontban megformálódott MEGTARTÓK Befogadása által válhatnak Közösségben-teremtővé. Az Élet-Virága szimbólumában ez jelenleg tizennyolc nagyobb rész-irányt jelenít meg. Az egyedi teremtők (egy ma még nehezen felismerhető) Közvetlen Összekapcsolódásban a Közösségük MEGTARTÓJÁVAL vannak, rajta keresztül a Birodalom nagy-TEREMTŐJÉVEL, és a nagy-TEREMTŐN keresztül képesek KÖZVETLEN összekapcsolódásban megnyílni a MINDENSÉG-FORRÁSÁVAL. Ez már a KÜLÖNLEGES ön-épülés útján minden teremtő számára megformálható Közelebb-kerülés a távolabbi MEGTARTÓKKAL.

            A ’tizennyolc nagyobb irány’ természetesen csak egy szimbólum, ugyanis a MEGTARTÓK az ALAP-ÁRAMLÁSUKBA Berögzített RÉSZ=Egész (a Saját ÖN-Jelleg)(+ a Saját Közösségük) Harmoniájának Megtartásáért felelősek. Ezen a Saját Hatalmukba rendelt EGÉSZ-en belül maguk határozzák meg azt, hogy milyen Felismert Ön-Jellegeiket formálják meg ’Megtapasztalható Résszé’. Akár egy kis Élet-Virág minta szerint nagyon sok kisebb és nagyobb Megtapasztalható Ön-jelleg megismerhetőségét is megnyithatják a teremtőik számára a Megtartásukban lévő Közösségben. A fontos az, hogy az így meghatározott Részek együtt megformálják a Harmonikus-Egészet, a Részek között KÖZVETLEN Áramlások nyíljanak / nyílhassanak meg.

            A Birodalom nagy-TEREMTŐJÉTŐL és a kisebb Közösségek MEGTARTÓITÓL függ, hogy Ők-Maguk mennyiben nyitnak utat ahhoz, hogy a teremtők egymáshoz és a MEGTARTÓKHOZ Közelebb kerülhessenek.

Ha egy Birodalom nagy-TEREMTŐJE „eltávolodik” az ÖN-Jellegétől, és például Bizalmatlanná válik a MINDENSÉG-FORRÁSA felé, egyre szűkebbé válik a Közvetlen Összekapcsolódása a MINDENSÉG-FORRÁSÁVAL. Ez akár oda is vezethet, hogy átmenetileg „bezáródhat” ez a Közvetlen össszekapcsolódás. Ebben az esetben nagyon nehézzé válhat az e Birodalomban élő MEGTARTÓK és más teremtők Élete, mert a nagy-TEREMTŐNEK a Saját ÖN-JELLEGÉTŐL való „elfordulása” miatt „elakadhat” az ALAP-ÁRAMLÁSOKBAN az ’éltető-erő’ áramlása.

            Nagyon nagy a Hatalma és a Felelőssége is a nagy-TEREMTŐNEK és minden más MEGTARTÓNAK abban, hogy a számára Meghatározó (ÖN-MAGA által Megtapasztalásra Megnyitott / felvállalt) ÖN-JELLEGET Tisztán és Biztosan Megtartsa / Megnyilvánítsa, és így Biztosítsa az ezen irányban ön-épülő / Élő gyermekei ’Boldog Életét’. Valóban nagyon sokban múlik a MEGTARTÓI teremtőkön a Megnyilvánuló-Élet Boldogsága és Szabadsága: minél teljesebben / minél Tudatosabban és Ön-Tudatosabban irányulnak az EREDŐJÜKBEN Meghatározóvá vált ÖN-JELLEG Megtapasztalására / Megnyilvánítására, annál Teljesebb (gondtalanabb, boldogabb, gazdagabb) Életet élhetnek a Birodalmukban élő egyedi teremtők.

 

 

Az írás folytatódik a 2. részben, elérhető ITT